Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-07-19 / 30. szám
Veszprém, 1890. X. évfoyam. 30. szám.------ ------------------------— ---------------------—— ■ ---------------------■■■ ■ —■ ------------------------------------------------------------------------------;--------;—~—"— Me gjeleli minden szombaton. — A lap ára : gesz évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték.—A hírlap A Balaton pusztulása. Veszprém, julius 12. Keszthelyről riadt szét pár hét előtt a vész-allarm, hogy a Balatont megöli a hínár. S ime itt, a magyar tenger túlsó végében. Bal a t*o n-A 1 m ád i vizein is konstatálható már e vész. Valóban, rémítőbb s gyorsabban bató veszedelme alig támadhatott a Balatonnak, mint ez az élősdi kuszanövény, melynek szérüjei s már sok száz holdra menő telepei teljes elpusztulással fenyegetik kincses tengerünket. Eleinte azt lehete gondolni, hogy a vész csak kisebb jelentőségű s hogy Keszthelyen, hol egyrészt a viz sekély volta, másrészt a kevéserejü vizárara, az eliszaposodást hátrányozott mérvben segiti elő: a baj helyi jelentőségű csak. Azonban fájdalom! — a dolog másként áll. Tény, hogy a hínár másfélév óta a pompás víztükör minden részébe befészkelte már magát s nemcsak az ugynevezet „holt Balatont“ (Tihany és Keszthely között) de a sokkal frek- ventáltabb felső Balatont is (Siófok, Füred s Almádi között) elburjánzottá. Pedig ezen a részen naponta 8 gőzös járat s 50 vitorláshajó czirkálása akadályozza a hinár fejlődését. Azért mind hasztalan. A baj folyton napról-napra nő! Felkeresi a hinár most már nemcsak a 2—3 méteres vizeket, de befészkeli magát a „forgókénak nevezett legmélyebb helyekre is s Tihanynál, Füred előtt s az Almádi öblözet ezernyi forrásai közt egyaránt föl üti fejét. Nemcsak a közlekedést akasztja meg pedig ez a kúszónövény s nemcsak a halászatot teszi csaknem lehetetlenné, hanem roppant mérvben elősegíti az eliszaposodást, amennyiben a hullámmozgást s a viz rendes áramát megakasztván, az iszaptorlasztás- nak természetes bástyát vet. Igaz, hogy a Sió-zsilipnek kezelése is roppant hátrányára van a Balatonnak. Szabályzat irja elő, hogy milyen bizonyos magasságú viznek kell lenni a Sióban. Aztán akár bővizű, akár apadóban legyen a Balaton: a Siót e nívóig mindig teleeresztik vizzel, ha száz meg száz hold Balatonpart kerül is szárazra. Mint pl, most is. Tessék elnézni Balaton-Füredre s Balaton-Almádiba. Amott a hidak, itt meg az egész fürdőház már szárazon áll s a fürdővendégek ahelyett, hogy klimatikus gyógyhatású helyet találtak legyen itt, iszapos s mocsárbüzös atmospbérát kénytelenek magukba szívni. Valóban, azt kell hinni, hogy vagy bűnös kezek kezelik azt a szerencsétlen Siózsilipet, vagy hogy szives lelkiismeretes okos ember egy sincs a kormány körül aki a Balatonpartok érdekeit, a Sió kezelésével czélszerü párhuzamba hozni tudná. Keszthelyen a polgárság, hónapok óta, egyik gyűlést a másik után tartja, a hinár-veszedelem elháritása ügyében anélkül, hogy szükségesnek látná, hatékony közreműködésre felhívni Zalát is, minket is. Hát mire jó az a sporadikus védekezés, mikor közös a baj velük is, velünk is? Nincs ilyenkor se ideje, se értelme a burgeres étikét- és kanapépereknek. Tessék hangot adni s a segítő kezet szívesen odanyujtjuk. De a füredi áldozatkész s tevékeny fürdőigazgatóság s az almádi részvény- társaság is tegyék meg a maguk dolgát. Hívják föl értekezleteik veteményes jelentéseinek közlésére a Keszthelyieket s ha ami üdvös és jó vau abban, tegyék magukévá s pártolják minden erővel. Ha a fiillokszera megette viruló pártjainkat: azt csak nem nézzük összetett kézzel, hogy a hinár meg dögleletes mocsárrá változtassa kincses Balatunk. Az ellen nekünk kell tenni. Ahoz semmi köze székelynek, szásznak, szerbnek. Azt a balatonparti népuek kell megcsinálni s első sorban azoknak, kik a a tó vizéből pénzt teremtenek. Mienk volt és ma is a mienk — a Ba laton áldása. Pusztulását is nekünk kell megakadályozni ! Fürdőélet a Balatonon. Balaton-Füred, jul. 10. Ez a hírneves fürdőhely csak napok múlva éri el az idén szokott „csúcspontját,“ mert most, a júniusi, sőt eddig az e havi folytonos rossz időjárás is távol tartja még a rendes látogatókat is, kik nyaranként eljönnek ez igéző helyre, mely égaljában és Balatonjában annyi gyógyerőt rejt. Az időjárás szeszélyeit már a legedzettebb ember is megunta, az idegeseket pláne kiveszi türelméből. Reggel, este rendesen hűvös az idő, napközben pedig folytonos a szél, a hideg szél, mely őszi ruhát erőltetett nyakunkba. Délben sokszor 28—30 fok a meleg Reamur szerint a napon, de utána pár órára már csak 14--16 fok. Még aczél- idegeknek is sok e rögtöni átváltozás. 8 ez igy van — fájdalom — nemcsak itt Füreden, hanem az egész Dunántúl! Ennek daczára ma már sok a vendég Füreden! a villák nagy része s az uradalmi szállóházak is jó részben lefoglalvák. Ez utóbbiak is újabb berendezésen, csinosításon és átalakításon mentek át s a kényelmi igényt teljesen kielégítik. Az uradalom nagy beruházásai szembeötlők, s a legszigorúbb kritikát is kiállják. Ilyenek az igen nagy uj fürdőház, minden kényelemmel ellátva; az arénai építkezések; ültetvények, utak rendezése, vizvezetés, a balatonparti uj sétány mely egymaga több mint tizenkétezer forintjába került a benedekrendi uradalomnak, s a kitűnő szellemű, áldozatkész tudós főapát Vaszary Kolozs, ki maga is az idény jó részét itt tölti a vendégek közt, valóban elismerésre méltó buzgósággal és tetemes ösz- szegekkel öltözteti uj és uj ruhába Füredet. Nemcsak Fürednek, a Dunántúlnak, hanem az országnak is ékessége, közkincse a Balaton, mely azonban — fájdalom — nagyon apadóban van. A viz magassága annyira alább szállt a rendes mértéknél, mint csak ritka években volt. Erezhető ez nemcsak a felső balatonparti fürdőkben, de még jobban az alsó parti fürdőhelyeken, hol nagy távolságra kell begázolni, mig olyan mély vizet találunk, hogy megfürödhetünk. A tél is száraz volt, a tavasz is, s a nyár szintén az, s ez az oka a vizfogvásnak! De azért a napsugár, a megaranyozott felhők megteszik bűvös hatásukat szivárvány színeikkel a viz tükrére, mely csendes időben este felé több szint játszik, mint a legdrágább lyoni selyem. Van is elég bámulója a parti sétányokon, midőn a vitorlás yachtok ott úsznak az olvasztott ezüstben, a nagy tó tükrének szin- pompájában. Láthattuk ezt a képet ezer meg ezerszer s még mindig uj marad előttünk, egyre elragad, mámorba ejt, mert nincs festő, ki úgy fest, mint maga a természet utánozhatatlan ecsetével. Minő szépség, minő látvány ! A sétaterek reggel és esténként elég népesek, habár a villák sok vendéget visszatartanak. Örömmel látjuk, hogy a még néhány éve is oly nagy aránykan űzött rongyluxus nagyon alább hagyott. Volt idény, hogy egy nő husz-huszonhat öltözéken alól meg sem állt, s ennek legalább is egy harmada selyem volt, s minő uszályokkal! Olyan volt a sétatér, mint egy tánczterem s tarka-barka I legyezők a forró légkörben Leuff százféle j illatszerét röpitgették szét. Fényűzés a botor- i ságig, mi annyi családot örvénybe sodort s 1 mi sokakat visszatartott, mert egyszerű öltözékekben nem akartak megjelenui a pompa és ragyogás közt. Ma ennek jó részben vége. Természetesen most is hódolnak az uj divatnak, de inkább Ízléssel, mint pénzszórással. Sokkal kevesebb a pompa, s nagyobb az ízlés, dicséretére legyen mondva a hölgyvilágnak. Az uj mezbe öltöztetett arénában Somogyi Károlynak valóban sok jó erőből álló társulata tart naponkint előadásokat, a magyár színpadokon honos legkiválóbb darabokkal, melyek általános tetszésben részesülnek, A társaság tagjai közül megemlit- I jük: Somogyi Károlynét, Pajor Emíliát, Lacz- kó Arankát, Bodroghinét, Fürst Hermint, Somogyi Károlyt, Pintér Imrét, Dezséri Gyulát, Dálnoki Jánost, Dezső Józsefet, satb. Somogyi egyszersmind korrekt igazgató, kellő szigorral, de ki egyszersmind atyja is társulatának. S az értelme, tapintata egyformán dicséretre méltók s nem kis érdeme, hogy 60—65 tagból álló nagy társaságát egész éven át együtt bírja tartani, mivel az év minden szakában pontosan fizet. Ez nagy szó ma. Elmondhatjuk tehát, hogy szerencsés igazgató is, ki nagy seregét szarazfoJ- dön és tengeren (Pécsről Balaton-Fiiredre) | minden baj nélkül átvezete ! . . Aztán társulatában meg van a rend, az egymás iránti szeretet és becsülés. A honnét kimozdul, adósságot nem hagy maga után, tehat erkölcsi alapja is erős. Most attól fél, hogy a múzeumba kerül, mert egyik fővárosi lapban az volt Írva, hogy a szinészeti kiállításon ki kell állítani kitömve azt az igazgatót, a kinek ma adóssága nincs. Mert hát neki nincs. A közelebbi vasárnap adtak a gyógyte- remben hangversenyt Odry Lehel, Liedl Fe- rec és Mátrai László. Hogy nagy közönség volt, nem is kell mondanunk. Ma valahára kisütött a nap s a hegyek lábánál meglehetős a meleg. A lég 20—-22 foknyi, a Balaton melegsége 18 Reamur szerént, tódul tehát a vendégsereg a Balatonpart felé, hogy a hosszú szünet után a legnagyobb élvezetből kivegye a maga részét. Igen, a legnagyobb élvezetből, mert a tónak edző ereje már számtalan embernek adta vissza életét, aczélozta meg idegeit, melyekre oly nagy szükség van a mostani nehéz életviszonyok között. A „Kelén“ gőzhajó naponként hoz újabb vendégeket s azokban a percekben, midőn a hajó kiköt, a part mentét ellepi a sok em- 1 bér, mert az egyik ismerősét, rokonát várja, a másik meg uj arczokat vágy látni. A vendégek közt vannak a többi közt: az általánosan tisztelt és szeretett főapát Yaszarv Kolozs, a kitűnő jogtudós Csemeghy Károly kúriai tanácselnök, lukey István családjával, gróf Esterházy Móricz és Ferenc, Haris György kúriai biró, Bezerédj Viktorné, Gróffy Sándor pestvidéki törvényszéki elnök nejével, Kern Györgyné, Vadnay Béla, Assim bej török főkonzul nejével Sofiriadec Cha- riclia tengernagy özvegye, Jálics Ignác családjával, Lakner Antal, Matolsy Etelka alispánná, Szalkay Sándor, dr. Rapaics, Szent- kereszthy F., Kenesey Móricz, Szabó Imre családjával, Skublics Jenő nejével, Kari György, Gorove Bubapestről, dr. Ziskay AnSzombat, julius 19. i.oclúja: „Petöii“-iutézet Ves/prem (városház-tér. tál képviselő, Tamásy József, Kőszeghy- Vinkler M. apát, Fehér Ipoly főtanigazgató, Fischer porcellángyáros, Koronczay Gy, gyáros, Vajda Pál tanár, Lichtenstein L, szerkesztő családjával, özvegy Lonkay Antalné, dr. Hortoványi szerkesztő, Prém József tanár, Ádám Károly. Luczenbacher Pál, Kürthy Nina, Jálics Margit, Kősze hy bányatanácsos sat. sat. E hó közepe után várják az arisztokrácia számos ismert tagját, a vizisport embereit, A yachtck nagyresze még árváD ing lekötve a hullámok között. Csak jó idő legyen — ez ság Füreden. Roboz István. t * ma a főkivánSiófok, jul. 15. Az időjárás úgy látszik, hogy az idén határozottan a mezei gazdák pártjára állott, és ezeknek kielégítése mellett megtesz minden lehetőt arra nézve, hogy fürdővendégein- ket boszantsa. Alig süt ki egy pillanatra a nap, hogy uj életet öntsön pangó fürdői életünkbe, máris valamely mezei vagy kerti vetemény érdekében támadt sóhaj nyakunkra hozza az e3Őt és felzuditja a szél haragját, így aztán az lesz az eredmény, hogy burgonyánk bizony elég lesz, de a drága pénzért semmiféle örömeiben a hamar tovavonuló fürdőidénynek nem veszünk részt. A kellemetlen időjárás daczára Siófokon ez idén a fürdőzési kedv nagy arányokat öltött, amennyiben sok fürdővendégünk van. A hivatalos liszta már a mai napig is 300—350-et képes felmutatni. Különösen Budapestről jönnek számosán, hogy a Balaton üdítő hullámait a legalkalmasabb pontról élvezhessék. Legalkalmasabb és legjobb pedig Siófok azért, mert vize tiszta és nem posváuyos, a hinár nem talál alkalmas talajt, a fenék pedig a leggyönyörűbb bársony-homok, a melyíyel a fürdőzök magukat dörzsölik. Nem egy gyenge te.-tuek adta már vissza e homok elveszettnek hitt erejét. A túlpart ellen pedig mindig több és több panaszt lehet hallani, különösen Füredre áll ez, hol a hinár mar oly erősen tenyész, hogy a vízben egész erdőségeket alkot, a mi nemcsak szúró hatása miatt kellemetlen, hanem mert meggátolja a vízben a szabad mozgást és úszást. Éttől a kellemetlenségtől Siófok teljesen ment, és versenyre kelhet a zalai part bármelyik fürdőjével is, a fürdőzést és annak hatását tekintve. — Sajnosán kell azonban tapasztalni, hogy ezen előnyön kiviil Siófok minden tekintetben hátra van az emlitett fürdők mögött, és távol esik egy modern fürdőhely fogalmától. A „haladás“ szó itt egészen ismeretlen. Különösen illik ezen panasz a fürdő bérlőire, akik nem sokat tesznek arra nézve, hogy a kényelmet valamennyire is emeljék ! Hiányzik a fürdőből a fésű, kefe stb. Nem gondoskodnak a fürdőben, annyira egészséges tornaeszközökről, mint ugró deszka, nyújtó, hinta, tramboulin. A fürdői dijakat, ily hiányok daczára is rendkívül magasra szabják ! A Sió mentén elterülő gyönyörű park összesen 8 paddal rendelkezik, úgy, * > 0 ■öS T AH Cl A. Internationale. (Amerikai naplómból.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folyt.) Kábultan léptem ki az utczára. Agyam lázban égett, üterem hevesen vert, izgatott voltam. Megismertem egy társulatot legrejtettebb lényegében, egy társulatot, melytől az egész föld remeg ... a melytől a koronás emberek borzadnak. Pedig, pedig hiába való borzalom ez------Az egy életen átreszketett borzalomnál többet ér egy másodpercznyi tett, létrehozva az ész, a szív és a szelídség segítségével. A „Broadway*-n még 2 mértföldet gyalogoltam, végre végere értem az óriási utczá- iiak 8 a Bowery előtt álltam. * * * Az „Atlantic Garden* ismét viszhangzotfc a vigalomtól, a zene játszott s szakadozott hangjait elmosódva hordta széllyel a hűs esteli szellő. Nyitott kapuin át biözönlött a fény a Bowery-ra. Nagy embertömegek jöttek ki s mentek be rajta szünetlen. Beléptem, Miss Mary ismét ott volt rendes helyén. A nagy Nelson ott guggolt mellette egy széken, s mikor oda léptem, halk csaholás- sal fogadott. — Nelson, the hat! — kiáltott rá a kis leány. A kutya egy ugrással előttem termett; villámgyorsan lekapta fejemről barrette-met s eltűnt vele a tömegben. A következő pil- lanatcan újra mellettem volt, megragadott kezemnél s odá vonszolt úrnője elé. Miss Mary nevetett s megsiraogatta Nelson-t. — Good evening, Sir! Megjött, vége a gyűlésnek ?-— Yége. — Szerzett-e ott tapasztalatokat ? — Igen. — Helyesen, most tehát üljön mellém, rendeljen vacsorát s nyomtassa le a tapasztalatokat. Oil-beert rendeltem s ittam. — Miért nem vacsorái, Sir? Egyék mig lehet! Pár nap múlva újra tengerre száll s újra megkezdődik a kétszersült s a besózott hús napirendje. — — Egyék azt mondom ! Hisz ön oly sovány teremtés! . . . — Miss, enni nem fogok, mert ön megenné előlem a vacsorát. — Makacs ember, no jó, hát éhezzék. És én éheztem. A kis leányka pedig gúnyolódott és nevetett. Végre Miss Mary gyümölcsöt rendelt és edegélni kezdett. — Fogja, my dear Friend, egye meg azt a banaant — szólt s kezembe adta az ugorka- szerü gyümölcsöt. Éhes voltara. Mint egy huszonegy évig nem evett farkas kaptam utána s megettem. Meg ezt a kis ananász-t! Egye meg Sir ezt is. Megettem. — S most igyék Oil-beert! A tengerészek úgyis azt mondják: Legjobban szeretek inni, másodszor enni, harmadszor inni. Igvék tehát! S én ittam. — Feleljen nekem, mint rendesen, őszintén: Nem szeret ön engem? — Nem! — De szeret valakit, ugy-e ? — Igen! — Hát kit? mondja meg azonnal! — Hát a „Chicago* hajó szakácsát. — Ejnye, csúnya ember! S ezzel olyant ütött kezemre, hogy tanácsosnak láttam azt zsebembe dugni, hol még soká sajgott. — De hát miért nem szeret engem ? Nem vagyok elég szép? — Ön igen szép, Miss! Ezt naponkint legalább 200-szor mondják önnek. — Hát nem elég jó vagyok talán? — Nem bizony Miss, ön rósz, kegyetlen. Avagy azt hiszi, hogy éheztetéssel lehet valakit arra bírni, hogy szeressen? — Jó, föltéve, hogy enni adnék. Mit mondana ? — Mit mondanék?.. . Azt, hogy köszönöm, hogy ön igen jó, túlságos jó . . . hogy jobb minden néven nevezendő ételnél, sőt a „Chicago* hajó szakácsánál is . . . — Helyes, tehát meghívom vacsorára! kicsit késő is van már (tizenkettő már elmúlt), hanem megvárjuk atyámat s aztán hazamegyünk. Apropos, ön nem is tudja, hogy mi a Sixth Astorhouse“-ban lakunk a „Broadway*-n ? . . . — Már tudom Miss! — Well! Tehát ha mig itt lesz s reggeli 11 óra előtt jön, hát akkor az ajtó előtt ülő Nelson önt karon csipi s visszavezeti az utczára, mert akkor még én fekszem. De ha aztán jön. úgy a Nelson majd leveszi barette-jét fejéről s be fogja bűzni előmbe. — Gyönyörű 1 Köszönöm alásan az ilyen komornyikot! — Nos, nem jobb ez igy, mint Európában. hol a komornyik sokszor egy nap alatt száz vendégnek is azt hazudj», hogy úrnője nincs honn! Különben is Sir. önnek, ha velem enni akar, úgy kell tánczolni, a hogy én fütyölök ; érti ? — Tökéletesen megértettem ! Soká ültünk még ott. Miss Mary csendes ábrándokba merülve ült mellettem s beszélt nekem különféle földi és nem földi boldogságokról, — tengeri szörnyekről, viharokról, halálról — aztán megint csendes, boldog családi életről, mogorva, vad tengerészekről, hajótörésről; s újra kedves feleségről, ábrándos, szelíd, gyöngéd feleségről, kedves, boldog napokról, holdvilágos estékről, sétákról | a tengerparton, s újra rémes vészt, halálos vihart rajzolt hevült képzeletem elé. — Ne menjen többé a tengerre. Legyen szárazföldi utazó . . . — Nincs pénzem Miss. Én csak tengerészetet tanultam. Csak a tengeren vagyok ! használható! — Úgy! Majd én gondoskodom önről. — Lássa, én gazdag vagyok, igen gazdag s mást is gazdaggá tehetek . . . szólt Miss Mary. —- En pedig szegény vagyok; de nem any- nyira, hogy a gazdagságot tekintsem vég- czélnak. S bolond is vagyok, mert előttem többet ér egy jó, nemes szív, mint milliókat érő kincstömeg! A kis lány bámulattal tekintett rám. — így hát ön nem akar velem utazni? — - Nem, mert ön, my lady, nem lehet tengerészszé. E perczben egy kis öreg emberke állt meg mellettünk. a. kislány atyja volt. Az öreg Rhine Wine-t parancsolt magának s ivott. Arczán már nem lászott legkisebb jele sem a felindulásnak, hallgatag volt és nyugodt, mint mindig. Mosolygott, gondolkozott, spekulált s ivott, mint a gödény. Az öreg egyszerre felkelt székéről. — Leányom menjünk ! Szólt. Az idő éjfél után jár s ön bizonyára álmos. Oh nem, kedves atyám ; de ha akarja, én készen vagyok az indulásra. Ah igaz, ma vendéget bátorkodtam hívni kedves afyárn . .. ime ! s rám mutatott. j— Jól van, Sir. Jöjjön kérem, úgyis beszélni valóm leend önnel ! Kimentünk. Az „Atlantic Garden* előtt ismét ott állt az a négyes fogat; a bakon nagy talárban a kocsis s a czilinderes néger. A kocsin szemben ültem a leánykával. Különös érze- í leni fogott el, — kezdtem uem lenni állha- j tatos . . . Észrevettem, bogy bátorságom elhagyott; szüntelen rajta függött szemem s ki< kezein, melyíyel pálmalegyezőjét for- gatá. . . . . Most láttam csak, milyen szép leány ez. Magas, szellemdus homloka büszkeséget árult el; rajta az átlátszó kék erecskék pedig azt hitették el, hogy márvány — — s azok a nagy fel-felvillanó sötétkék szemek! Véghetlen bánat és véghetlen boldogság kifejezése tükrözte magát bennök, s a fényt, mely azokból kilövelt, a hosszú selyempillák gyöngéden szórták szét. Ha mosolygott, egy kis alabastrom Borocska tűnt elő a setétpiros ajkak között s a kis gödröcskék ajkai mellett elárulták a gyermeki uaivságot, a szív könnyelműségét és a lélek tulboldog lelkesülLégét. Ah, Miss Mary szép leány volt, nagyon szép! Az amerikaiak könnyű vére forrt ereiben és a leányka könnyilvérfl, naiv, büszke volt s csak szivboldogság után epedett. Rajongott mindenért, mi nagyszerű; nőben megkívánta a gyengédséget, férfiban az erős, kitartó jellemet, nagy, elhatározott lelket, égre törő képzelmet, sok tudományt, természetes őszinteséget s a legnagyobb bátorságot. Miss Mary nagyon sokat követel a férfiaktól. Pedig a 19-ik században nem oly követelők a lánykák, kivált Európában. Ezek megelégszenek, ha az imádott papagáj módra öltözik, két pár czipöt elkoptat ablakuk alatt s mindennap százszor azt mondja nekik : „Ön angyal.“ Igen, ezt megkövetelik még akkor is, ha csúfabbak az ördögnél. Miss Mary csak a nőies gyöngédségben egyezett meg nemével. Irántami kegyét ma csakis annak tulajdonítom, mint rám nézve nagyon hízelgő több esemény okának — - hogy tengerész vagy°kKülönös, bogy a rajongó képzelniüek úgy istenítik a tengert — pociig mi a tenger? . . . viz, viz s a tengerészek hajósosf rajt! . . . Az Astor-house előtt álltunk.
