Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-01-25 / 4. szám

Veszprém,yl889.

X. évfolyam 4. szám.

Szombat, január 25.

Megjelen minden szombaton. - A lap ára: Egész évre 6 frt; negyedévre 1 ft 50 kr.; egye. szám á r a 15 kr. - HCrdetéeek petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr. kincstár illeték. - A birlap irodája : „P etöfl ‘-intezetVeszprem (va roshái-te^,

Népköríinkről.

V eszprém, jan. 25.

Városi kaszinóink, ohasóköreink között talán egy sincs, melynek czélja nemesebb, magasztosabb volna, mint a veszprémi „Népköré.“

Mig a többi kaszinó és kör egyedüli czélja a társasélet fejlesztése, a szórakozás, a társulás kötelékeinek szorosabbra fűzése, addig ennek a népkörnek czélja a tagok szellemi látköré- nek öregbitése, lelki életének nemes irányban terelése s mi fő — demokratikus elvek istápolása.

Tóke nélkül szerényeu kezdette meg működését d év előtt a „Népkor“ s hivatását csekély anyagi erejéhez mért- ten, okszerűen tölti be.

Négy év óta minden jövedelmét könyvtárába fektette s járatott egy helybeli, meg egy budapesti hírlapot. Ez mutatja, hogy a kör, melynek tagjai évenkint 1 forintnyi tagdijat fizetnek, helyes irányban kezdi megvetni alapját.

S tényleg, ma e könyvtár már több száz kötetnyi jó és hasznos könyvvel rendelkezik s gyarapítják azt évről- évre.

Intelligens köreink minélinkább méltányolják i« már a „Népkört.“ Számos könyvadományon kivül a jólelkü Vogronics kanonok 315 kötet könyvvel segítette meg e népkönyvtárt s ezért — mint tudjuk — a népkör tisztelgő küldöttség által fejezendi ki háláját a kegyes egyházi főár irányában.

A legközelebb megtartott évi közgyűlés tanúskodott arról, hogy a „Népkör“ iránt fokozottabb az érdeklődés, tnitií ~eddig. A tagok száma folyton gyarapszik s az intelligens elem is, pártolólag lép e szerény kör táborába. Az ujonan választott tisztikar Hus- véth János elnökkel, Czollenstein Fe- rencz alelnökkel Sáner János pénztárossal, Farkas Lajos jegyzővel s Esz- terhay könyvtárossal élükön, elég biztosíték arra nézve, hogy e valóban nemes czélu Népkörüuk a jövőben még virágzóbbá lesz, mint eddig.

A népkör megteszi a kötelességét. Gyarapítja könyvtárát, felolvasásokat rendez s évi bálja szerény jövedelmét megosztja most is — a helybeli szegényházzal.

Ezt a humánus, jólelkü emberek által vezetett nép-egyletet valóban minden intelligens, jószivii embernek pártolni kell.

És soraink czélja nem is egyéb, • mint ez irányban felkelteni az ösz- szes polgárság figyelmét.

Az erre fordított támogatás bízvást oly mag, mely fogékony talajba hull.

A nép jóerkölcse, oktatása s szellemi nívóra való emelése — hálás talajába.

Gózhajózásiink a Balatonon.

Veszprém, jan. 25.

A balatoni gőzhajózási részvénytársaság nevében Esterházy Mihály gróf, Nádasdy Ferencz gróf és Szarvassy Sándor urak, emlékiratot adtak ki, a balatoni gőzhajózás jövőjét illetőleg.

A terjedelmes — s valljuk meg — gondos lelkiismeretességgel s szakértő tollára valló vervvel Írott memorandum konstatálja, hogy a múlt évi hajózás pénzügyi eredménye .nem volt kielégítő, hogy deficzittel járt s hogy a 3 subventionáló vármegyék némelyike (melyik ?) utóbb a már megszavazott subventiót revokálta s illetőleg elcsürte-csavarta.

Ezek a jelenségek bizony elég szomorúk s elég jellemzők az illető törvényhatóságok vezérembereire. Azonban elég alkalmasak voltak arra is, hogy a gőzhajós-társaság fóurai komoly aggodalmakat tápláljanak a Balaton gőzhajózásának jövője iránt.

Ez emlékirat tehát az utolsó appel- láta akar lenni a nemzethez s illetőleg a ' legérdekeltebb Veszprém, Zala és Somogy vármegyékhez, hogy vállvetett erővel mentsék meg a Balaton e kultusz-tényezőjét.

A memorandum lényege ez:

„A Balatonon egy megfelelő közlekedés teremtése nehéz dolog, fejlesztése sok időbe, de főkép nagy áldozatokba kerül, mi a tőkét megteremtettük és a további szükséges áldozatok hozatalára most még készen vagyunk, de nézetünk az, hogy az ügynek rossz szolgálatot tennénk, ha kötelességünknek nem tartanánk oda hatni, hogy azok, kik ezen általuk alapított közlekedési vállalat vezetésében netalán utánunk következnek, egy már szilárd alapon fevő vállalatot ne találjanak, melynek fentartása és fejlesztése további áldozatok nélkül is lehetséges lehet. Azért is a fenforgó viszonyoknak már most lehető teljes, — mert tapasztalaton alapuló — ismeretével és komoly megfontolás után mondjuk ki, hogy :

1- ször. A közlekedés kell, hogy az egész tavon végig, napontai egy, de a körülményekhez és vasúti járatokhoz mérten kétszeri legyen.

2- szor. Hogy egv ily megfelelő közlekedés íentartására és fejlesztésére három gőzhajó beszerzése okvetlenül szükséges.

3- szor. Hogy az üzemköltség fedezésére, a szükséges javkások eszközlésére, egy megfelelő hányad leírására

! és a befektetett tőkének legcsekélyebb mérvű kamatozására legalább az első 10 éven át 15000 frt évi segélyezés szükséges, melyhez a magas kormány (200—250 kilométer napontai) posta- szállitás czimén 6000 írttal, Somogy-, Zala- és Veszprém megyék mindegyike 3000 írttal járuljon.

4- szer. Hogy a fentnevezett tek. megyék általuk kívánt kikötő-hidakat és hozzá vezető utakat megépítsék és fentartsák.

Ezen segélyezés ellenében társulatunk kötelezné magát, hogy:

a) Május 15-től szeptember végéig, sőt a körülményekVez és szükséglethez képest a szüret befejeztéig a közlekedést az egész tavou fentartsa ;

b) hogy mindenütt, hol megfelelő kikötő-hid rendelkezésére bocsáttatik,

1 egy megálló helyet és egy összeköttetést alakit;

c) hogy az állami postát külön di- | jazás nélkül pontosan szállítja;

d) hogy a kikötö-hidak építéséhez ' szükséges anyagot önköltségén nyere- ; ség-veszteség nélkül szállitandja;

1 e) hogy a somogymegyei Balaton- járásbeli közutak építésére és fen tartására szükségelt kőanyagot a szerződési 10 éven át szintén önköltségén szállitandja ;

f) hogy ép úgy a bogiári kikötő, , mint a többi kiszáló hidak építését, j egy a talaj és a viszonyokhoz képest egyezségileg megállapítandó fix ösz- szegben elvállalni kész.“

Ez emlékirat átnyujtatván a 3 megye orsz. képviselőinek, ezek dr. Bezerédj Viktor háznagy elnöklete alatt azt letárgyalták s egyhangúlag azt határozták, hogy úgy a kormány, mint a 3 vármegye bizottságai elé ajánlóan fogják beterjeszteni.

Nem kétkedünk, hogy ez eljárásukat teljes siker kisérendi.

A náthás napirend.

— Influenza mindenfelé. A ijesztő muszka invasió még egyre tart. — Veszprémben még mindig igen sok az influenza-beteg, az orvosok

és g ógyszerészek alig győzik a munkát. Az omsz nátha, illetve az ezzel járó láz orvosszereként eddig azanti- pyrin volt igen elterjedve, a mit a gyógyszertárak orvosi rendelés nélkül is adtak. A belügyminiszter azonban a fővárosban az antipyrinnek orvosi rendelés nélkül való kiszolgálását betiltotta s a tilalmat hir szerint a vidékre is kiterjeszti, a mi nálunk feleslegessé vált, mivel a gyógyszer- tárak olyan kevés antipyrin készlettel bírnak, hogy csak is rendelés mellett adhatnak. A bécsi főgyógyszertárból, honnau a helybeli gyógyszerészek a rendelést kapják, szintén erősen fogyatékán az antipyrin. A íőgymná- s i u m b a n már csütörtökön megkezdődtek az előadások, de még mindig igen sok tanuló beteg. A k i r. !törvényszék fogházában 1 szintén kiütött az orosz invasió. Két nap alatt 6 börtönőr és 35 rab, a foglyok egy harmada influenzába esett. Pong rác z Jenő főügyész szigorú óvóintézkedést adott ki. — j Pápán van most a legnagyobb mérvben elterjedve, lehet mondani, hogy minden ember influenzás, sőt már halottjai is vannak. Lepsén y- ből is influenzát jelentenek, mint írják, a betegedések és javulások nagymérvűek. A két napi tiszta, száraz idő nagyban leapasztotta az influenzások számát.

Á kötelező tűzoltó-intézmény.

Veszprém, jan. 25.

A kormány által országszerte életbeléptetett tűzoltó intézmény folytán, Veszprémmegye 184 községe legtöbbjében már meg is alakultak az önkéntes tűzoltó-egyletek.

A legszükségesb dolog most, hogy a községek a legteljesebb tájékozást nyerjenek az iránt, hogy a törvény által követelt s körülírt tözoltó-szere- ket honnét szerezzék be.

Eziránt irányadóul lépett föl Nyit- ramegye, az elmúlt deczember hó 12-én kiadott összehasonlító táblázaté v al, melyben az országban levő 4 tűzoltó-szer gyár árait (azok hivatalos árjegyzékei szerint) összehasonlitván, konstatálja, hogy a legjobb s legolcsóbb magyar tüzoltó- szergyár a budapesti Tarnóczy Gusztáv-féle s ezt a táblázatot a következő körrendelettel küldé meg a járások főszolgabiráinak s polgármestereknek :

:: jíjsa

33518./89. sz. A törvényhatósági bizottság jogerősen elhatározván, hogy a vármegye összes községei tüzoltószereiket Tarnóczy Gusztáv budapesti gyárából szerezzék be, lehető kedvezmények kieszközölhetése végett, engem bízott meg a títzoltószerek beszerzésének közvetítésével, hogy azonban a községek meggyőződjenek azon előnyökről, melyek a törvényhatósági határozat következtében való, tömeges megrendelés által reájok háromolnak, az idemellékelt összehasonlító táblázatot készítettem, melyből kitűnik, hogy a Tarnóczy Gusztávtól kieszközölt árak kedvezők ; nem kételkedam, hogy minőség tekintetében is, az által különben szakegyének meghallgatása után, már kikötött feltételek betartásával, a szállítandó szerek kielégítők lesznek.

Már azért is, hogy fizetési letételek iránt kívánt kedvezmények teljesen biztositbatók legyenek, elvárom, szives lesz szigorúan ügyelni arra, hogy a hivatkozott törvényhatósági határozat pontosan betartassák.

Nyitrán. 1889. deczember 12-én.

ltUDNAY BÉLA főjegyző, alispán helyett.

Nyitramegye példáját 1890. január

2-án Zemplémmegve törvényhatósága követte s ezt alábbi körrendelettel tette közzé:

2. ein. sz. 890.

Zemplénvúr megye alispánjától.

A 10 főszolgabírónak.

A hazai gyáripar támogatásának érdekéből egyfelől, másfelül pedig azért, mert Tarnóczy Gusztáv országos képviselő gépgyára soliditas, megbízhatóság sőt jutányosság szempontjából a nagyméltóságu ministerum által is ajánltatik, a tek. alispán ur múlt évi 133/eln. szám alatt: kelt nyílt rendeletére való hivatkozással felhívom tek. főszolgabíró urakat:

I- ör, hogy a tüzifecskendők beszerzésére vonatkozó községi képviselőtestületi határozatokat végrehajtás előtt minden esetre jóváhagyás ve'gett ide mutassák be.

II- or, hogy az egyes gyárosok által kiküldött s ne talán hivataluk, vagy járásuk községeinél jelentkező közvetítő alkuszokkal szemben, a törvény és felsőbb rendeletek alapján, a legszigorúbb tiltó eljárást követni, kötelességüknek tartsák.

S.-a.-l jbely, 1890. január 2-án alispán b.

Viczmandy Ödön, főjegyző.

TABCf A.

Három

Három éje, három napja Vagyok már a korcsma rabja,

Nem is megyek ki belőle :

— Jlejh, korcsmáros, ne félj tőle !

Hozd a borod — hozzad, hozzad! Nem teszek én semmi rosszat . . . Nagy a bánat a szivemen:

Azt felejtem, azt temetem.

Barna lányka hűtlen szive Úzött hajtott engem ide:

— Hejh, de azért még is áldom, Csalfaságát megbocsátom.

Be te a bort hozzad, hozzad!

Te meg czigány húzd, csak húzzad, Húzd a szivem szakadtáig . . .:

— Nem messze van már odáig !

HABÁK BÉLA.

A

közművelődési egyesület.

fi „Veszprémi Független Hírlap“ eredeti tárczája.)

y ~ A Kajászó-szent-Péter-Zichyfalvai-helyi (pi'dekü-vas útrész vény társaság egyik érde- jjues részvényese, Szives Tamás ur arra kért

fel a napokban, hogy mivel a zóna életbeléptetése óta a helyi érdekű vasúton egy árva lélek sem utazik, hanem mindenki a M.-Á.-V-ot veszi igénybe — szíveskedjek a leveléhez csatolt állandó szabad vasúti jegygyei a helyi érdekű vasutat igénybe venni, hogy igy a személyzetre és a vasútra kiadott tömérdek költség kárba ne vesszék. Ki sem mondhatom, hogy milyen jól esett ez a szívélyes meghívás, mert vágyaim netovábbját láttam megvalósulva.

Végre-valahára tehetek egy vasuti-kéj- utazást éu is, aki eddig a helybeli körforgóhintán szoktam csak kéjes utazást tenni.

— Feleség, adja elő a fehér mellényemet és a sportczipőimet.

— Hova megy ?

— Kajászó-szent-Péter-Zichyfalvára, a hasonló czituü helyiérdekű vasút szabadjegyével.

A feleségem sirásra fakadt; Árpád fiam a nyakam köré fonta karjait s az is zokogott.

— Ab, mit jelent e néma könny?

— Maga elhagy bennünket, hűtlenül. Hisz tudja, hogy milyenek a helyiérdekű vasutak. Még szerencsétlenség éri, aztán nincs is baleset esetére biztosítva.

— 'Ah, nem szül gyáva nyulat Nubia párducza, nem kell búsulni!

Erre a buzdításra aztán összepakkolt a feleségem, én pedig a szomszéd hentesnél bevásáltam tömérdek disznóságot, számítva arra a sok stáczióra, ami a helyiérdekű vasutaknál van.

Már épen menőfélben voltam, mikor beállít egy vasúti szolga.

— Tisztelheti a tekintetes urat a főnök ur, hogy mikor tetszik utazni, hogy befiit- tesse a lokomotivot?

— Hát nincs rendes menetrend ?

— Menetrend az van kérem, csak pássá- ' sér nincs, ha pedig az nincs, akkor minek 1 a menetrend ?

— Mondja meg, hogy egy óra múlva indulok.

Keservesen kivártam egy órát, aztán kirobogtam az állomáshoz.

A mozdonyvezető rettenetes mód káromkodott, nem találta a fűtőt sebolsem. A 13. számú őrház baktere meghívta disznótorra és irgalmatlanul elrontotta a gyomrát s valahol elaludt az árokban.

Beletelett jó pár óra mig előkerült s megindultunk.

Keserves utazás volt, minden kéj nélkül.

Úgy estefelé értem Kajászó-szent-Péter- Zichy-fal vára, a hol egyenesen a nagy vendéglőbe mentem.

A nagy vendéglő újonnan feldíszített kert- helyiségében nagyban folyt a kuglizás.

Ott volt Szives Tamás községi segédtanító törzs-részvényes is, a ki épen akkor úgy találta fejbekólintani az első dámát, hogy mind a kilencz baba csak úgy kalimpált bele, mire egyhangú lelkes éljenzések közepette vállaikra emelték a kuglizók, miközben egyik szellemes partner azt a megjegyzést tette, hogy vajha úgy találtatnának ama agyarkodó ellenség ek is, a kik kigyóny el veikkel gúnyolják az összes intel- ligencziáit magába záró „első Kajászó-szent- Péter-Zichy - falvai kugli zó asztaltársaság“ működését.

E megjegyzés annyira tetszett Szives urnák, hogy öklével hatalmasat ütött az asztaltársaság asztalára, mire ott termett az előzékenységéről általánosan ismert és nagy közkedveltségnek örvendő „Makkhetes“ mil- veltlelkületü korcsmárosa és a legnagyobb készséggel engedett a népnevelés körül nagy érdemeket szerzett Szives ur parancsának, nagy pintesüveg bort hozott pincéjéből és ismeretes előzékenységével öntögette a poharakba, miközben Vágó András, az asztaltársaság jegyzője ököl nagyságú betűkkel felirta a gerendára: „Szives Tamás kilenczet dobott. . .*

Erre aztán megkezdődött az ottani társadalmi élénkséget nagyban előmozdító kvaterkázás, a mihez természetesen egy pint bor nem lévén elégséges, az első „Kajászó- szt.-Péter-Zichy-falvai kuglizó asztaltársaság“ pénztáruoka, az áldozatkészségéről és jószívűségéről széles körben nagy tiszteletnek örvendő Korpádi Dénes harangozó és kurátor azt megdupláztatta.

Természetesen lelkes felköszöntőkben sem volt hiány, mert egymást lélekemelő beszéddel éltettük, szótlan csak szives Tamás volt, kinek agyában ez idő alatt magasabb ideák fogamzottak meg, a mit ő később nem is késett szóval is kifejteni épen akkor, a midőn hallgatását már majdnem negligálásnak vették az asztaltársaság tagjai és Vágó András már oda is súgott Korpády Dénes- bez, miszerint Szives Tamás hallgatása őt is egészen Tamássá teszi. De annál nagyobb volt meglepetésük, midőn Szives Tamás fel- emelkedett és ismert szerénységgel kéri az intelligentia tagjait, hogy szerénysége meghallgatására egy-ke't percznyi türelmet venni ne terheltessenek.

Egyszerre halotti csend lett. Szives ur beszélni kezdett.

— Mélyen tisztelt Uraim! Már az ősök dicső múltját fényes képben visszaadó . . .

— Semmi adó! — kiáltott közbe a kurátor . . .

— Visszatükröző szentirásban is élénk színekkel vau ecsetelve, hogy kezdetben teremte Isten az eget és a földet. Nekünk fogalmunk sem lehet arról, hogy mennyi küzdelembe került az, mig az elé gördült kezdet nehézségeivel járó akadályok legyő1 zettek, annyi bizonyos azonban, hogy minden kezdet nehéz s ne is essenek kétségbe uraim, ha egy hazafias feladatra figyelmeztetem önöket : le kell győzni csak a kezdet nehézségeit és minden a legnagyobb rendben fog történni . . .

— Halljuk ! Halljuk ! — kiáltozott mind a két asztaltársasági tag egyhangúlag.

— Igen uraim, nem merek büszke öntudattal haladni az utczán, nem nyugtat meg a lelkiismeretem, mert eddig asztaltársaságunk, melynek elnöke én vagyok, az önök belém helyezett bizalma folytán, szűk körben élt. Pedig nemjói van ez igy. Mert már Seneca is megmondta Lucziliusboz irt levelében, hogy addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik. Mi tovább nem lehetünk hallgatagok. Az asztaltársaság hatáskörét ki kell terI jeszteni a nemzeti kultúrára. Legyünk közművelődési egyesület. Az elnöki tisztet szívesen vállalom magamra, bár tudom, erezem, hogy csekélységem felé nagy feladat néz, de leküzdöm a nehézségeket, szentül meglévén győződve, bogy a nagy munkában önök is segélyemre lesznek. És akkor bátran elmondhatjuk a nagy költővel:

„Isten áldd meg a magj ait Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védőkart.

Ha küzd ellenséggel!“

A Kajászó-szeut-Péter-Zichy-falvai intelligentia jelenlevő tagjai összenéztek.

— Az eszme kitűnő, jegyzé meg a kurátor.

— Igen, uraim, de hát miféle tekintetben óhajtják működésűket kiterjeszteni?

— A magyarosítás tekintetében.

— S kit akarnak megmagyarositani ? Tudtommal itt mindenki magyarul beszél.

— Csalódik Uram. Van itt egy imposztor Szántó Gábor, a ki a minap a „Makk he-