Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-02-08 / 6. szám

Szombat, február 8.

Veszprém, 1890.

XI. évfolyam 6. szám.

Megjelen minden szombaton. — A lap ára: Egész évre 6 irt; negyedévre 1 ft 50 kr; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petiteora 6 kr ; nyilttér petitsora 20 kr.. kincstár illeték. — A hirlap irodája : „Petőfi ‘•-intézet Veszprém (városház-tér.

Á városi választások.

Veszprém február 7.

Tegnapelőtt ejtettek meg városszerte a képviselő választások.

Örömmel konstatáljak, hogy ezúttal elmaradt a szokásos izgalom, a rendes korteskedés s az elmaradhatatlan — paklizás.

Rendben, csődben szavazott le a városi polgárság -s a választás eredménye általán kielégítő.

Az uj képviselők közül Takács Adám, dr. Kőszegh y József, 13 o- huni ez ky Ödön, ns. Szab ó György, dr. Csőin o k y Ferencz, Yé g h István, Krascseuits Vilmos, U d- v a r d y Gyula ós Dukovics István mindenesetre oly tényezői városunk közéletének, hogy megválasztatásukat. a mint örömmel üdvözöljük, ép oly nyereségnek tartjuk városunk jobb jövőjére nézve.

S hogy e derék polgártársaink uj vérrel frissítik föl a város zsibbadt tagjait, ennek főkiut azért örülünk, mert soha égetőbb szükség nem volt arra, hogy képviselő-testületünk számitó, lelkiismeretes, képzett s ügybuzgó elemekből alakuljon, mint ma, mikor a válsággal küzdő városra, annyi végzetes feladat vár megoldásra.

Hogy egyebet né említsünk, itt vannak legelső sorban az engedélyezett uj vasútvonalak — s aztán a kaszárnya-ügy.

Az utóbbi hamarább kerül megoldásra, mert most már elhatározott tény, ami a múlt héten j még csak a levegőben kísértett, hogy a helyi honvédség felét innen elhelyezik, hahogy a város tágasb kaszárnyát nem épit. Hírrovatunk e tárgy- gytth bőveÍTben foglalkozik. Győr, Szombathely, Székesfejérvár máris tettek ajánlatot a honvédelmi miniszternél, hogy ez áthelyezendő csapatokat készek befogadni.

E forgalmi kevesbedést, mely nem csekély gazdasági kárunkra lesz, okvetlen meg keilend akadályozni. Ez lesz az uj képviselet első, nehéz, feladata.

Aztán a legkomolyabb akciót keilend kifejtenie, nehogy az engedélyezett uj vasútvonalak, a városra káros irányban, vezettessenek ismét el városunk mellől.

— Mert ettől függ városunk gyers halála, vagy jólétre való felvirágozása.

Az uj képviselők ezt vegyék szivükre akkor, mikor legelsőbb átlépik — a városi tanácsterem küszöbét.

Bízvást ők döntik el e város válságát, jövőjét.

Isten vezérelje agyukat, lelkűket — mindnyájunk javára !

A városi képyiselö-választás.

Kiléptek

az 3.. városrész Toe» :

Kolozsváry József, Próder József, Perlnky József, Súly Ede.

.A. 2. városrészben.

Rigó István, Benkö István. Gémes y Dániel, Katona Sándor, Rothauser Mór, Csomay Imre.

.A. 3. városrészben.

Balogh Károly, Brenner Lőrincz, Varga István, Szente János, Berleg József.-ít. városrészben.

Kürtbly Károly, Husvéth János, Becsák Ferencz, Meszlenyi János.-A.Z 5. városrészben.

Csomay János, Kleczár Ferencz, Nagy Károly Csomay Lőrincz, Sziver Ignácz, Schmid János.-A- S. városrészben.

Komrner András, Eszterhay Ferencz, Kováts Ignácz, Fehér István, Liptai János.

Meg választattak:

I. kerületben; Súly Ede, Kolozsvári József, Próder József és Takács Ádám, póttagokul dr. Kőszeghy József és Kiss István.

II. kerületben: Rigó István, ltóthauser Mór, Bohuniczky Ödön, Benkö István, Komjáthy Lajos és Szabó György rendes tagok: Rápoch Sándor és Steiner Sámuel póttagokul.

III. kerület: Balogh Károly, Brenner Lőrincz, Sáner János, ifj. Varga István, dr. Csol- noky Ferencz rendes képviselőkul, Végh István és Haaz Manó póttagokul.

VI. kerületben : Husvéth János, Becsák Ferencz. Kürtlv Károly, Krascaecics Vilmos rendes képviselőknek ; Meszlenyi János és Szelmayer Vilmos pedig póttagokul.

V. kerület: Nagy Károly, Csomay Lőrincz, Schmidt János, Kletzár Ferencz, Csomay János, Sziver Ignácz rendes, Noszlopi Ferencz és dr. Csolnoky Ferencz pedig póttagul.

VI. Kerület: Fehér István, Eszterhay Ferencz, Udvardy Gyula, Kovács Ignácz (takács) Komrner András rendes, ifj. Fehér Sándor és Dukonics István póttagokul.

Orsz. Yörös-kcresztegylet.

— Veszprémmegyei választmány. —

Meghívó. A Magyar szent korona országai vörös-kereszt egyletének veszprémmegyei választmánya és veszprémi fióktelepe által 1890. évi febr. hó 17-én délután 3 órakor Véghely Dezsőné urhölgy lakásán tartandó közgyűlésre.

A közgyűlés tárgyai:

1. Az alapszabályok 14-ik §-a értelmében a fiokegylet számadásainak megvizsgálása.

2. A lejárt évben történt működésre vonatkozó jelentés előterjesztése.

3. Az 1891. évi teendőkre vonatkozó tárgyalása.

4. Az egyleti tagok indítványának tárgyalása.

5. Az alapszabályok 25. §-a értelmében a megyei választmány 1890. évi számadásai.

6. Az 1891. évi költségelőirányzat, továbbá :

7. A fiókegyletek évi jelentésének és

8. A választmány és fiókegyletek 1890. évi működésének tárgyalása.

9. Az alapszabályok 11. §-a értelmében a választmányi tagok sorshúzás utján kilépendő 73-da helyett (7 nő, 3 férfi) uj választmányi tagok választása.

Választói és szavazási joggal az alapszabályok 6. §-a szerint csak az alapitó és rendes tagok bírnak.

A fiókegyletek a 21. §. értelmében a közgyűlésre szavazattal biró képviselőket jogosítottak küldeni.

Veszprém, 1890. február 26.

A megyei választmány és a veszprémi fiókegylet választmányának megbízásából:

Véghely Dezsőné, Kopácsy Árpád,

e. elnök. e. elnök

Pongrácz Jenő,

e. jegyző.

Takács-Hegedűs sajtóper.

— Eredeti tudósítás. —

Az a sajtóper, melynek vádlottja Takács Szylveszter, a „Veszprémi Független Hírlap“ munkása volt, Ítéletében nem Takácsot mentette fel, hanem sújtotta Hegedűs János urat, akit az erkölcsi veresség annyira megtört, hogy a „Veszprém“ szerkesztésétől visszalépve, a lap élén kijelenti, hogy megszűnt tovább hirlapiró lenni s ezután nem veszi fel a tollat.

Maga e tény fényesen igazolja, hogy Hegedűs ur lett elitélve a felmentő Ítélettel, amit könnyen kikerülhetett volna, ha hallgat a megkeresésekre. De hát „aki másnak vermet ásott, maga esett bele“, már csak azért is, hogy meg ne czáfolődjék e közmondás igazsága.

Az igen érdekes sajtóügyi tárgyalásról múlt hírlapunkban is bőven tudósítottunk távirati értesítés utján.

A sajtóesküdtszék tárgyalását a következő részletekben mutatja be a „Dunántúl.“

A bíróság Zsitvay Leo törvényszéki elnök, Németh Gyula, Magassy Elek szavazó bírák, Nagy Ferencz jegyző tagokból állt.

Mind a vádló, mind a vádlott képviselő nélkül jelent meg. Az utóbbi, ki most tölti le a büntetését, a fogház-őrmesterrel.

Zsitvay elnök. A törvény értelmében a vádlott szabadon jelenik meg az esküdtszék előtt, a fogház-őrmestert tehát visszaküldöm. (vádlotthoz) Fogházban kapta a megi- dézést?

Takács Szylveszter. Igen.

Zsitvay elnök. Kényszeritették-e önt a megjelenésre ?

Takács. Önként jelenek meg.. j

Az esküdtszék következőleg alakul meg: Simenczky Kálmán erdőfeliigyelő, Németh József, Engel I. M, Faludy Izidor, Szabó Károly tanító, Viczenleutner János, Ritter József árvaszéki ülnök, Zimmermann Károly, Raffensperger Ignácz, Pálffy Boldizsár polg. iskolaigazgató. Paukovits Ferencz és Bertalan István rendes, dr. Kölesvölgyi József és Stirling Bódog póttagok.

Esküdtek az esküt leteszik.

Elnök: kijelenti, hogy Hegedűs János a „Veszprém“ szerkesztőjének Takács Szilveszter betűszedő ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt emelt panaszáról van szó s konstatálja, hogy magánvádló és vádlott személyesen jelen vannak.

Takács Szylveszter az általános kérdésekre előadja, hogy 36 éves, r. kath. családos, „nyomdavezető“, kinek állandó lakása Veszprém városában volna, hanem ezidószerint fájdalom el vagyon csukva !

Elnök: Ezidőszerint minő állapotban létezik ?

Takács: Most szabadságolt állományú fogoly vagyok! (Élénk derültség !)

Elnök: Volt e már sajtóvétség miatt büntetve !

Takács: Hogyne; most is rágalmazás miatt elitélve, 4 hónap óta ülök.

Az általános kérdések után megtudtuk, hogy a vádló Hegedűs János nemcsak szerkesztő, hanem városi közgyám is ; felolvasták a vádlevelet. E szerint a „Veszprémi Független Hírlap“ 1889. junius 15-én megjelent 28. számában foglalt következő kitételei: Kijelentem, hogy én Hegedűs János veszprémi városi gyámi Írnokot, kitől nemcsak lelki, de testi nyomoréksága miatt sem én, sem más becsületes ember elégtételt nem vehet, „egy alávaló, haszontalan, hitvány, rongy-fráternek tartom s nevezem“ miatt rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt emeli a vádat.

Elnök: Van-e valamely megjegyzése a vádlottnak a vádlevélre ?

Takács: Van bizony! Kérem felolvastatni az inkriminált közleményt egész terjedelmében, mert a vádlevél által idézett passzus el van ferdítve.

Nagy Ferencz jegyző: olvassa az egész közleményt.

Az inkriminált közlemény igy szól :

Nyilatkozat.

Hegedűs János, a „Veszprém“ czimü sunyiujság szabásza, anélkül, hogy nekem bemutatva lenne s valaha ismert volna, ismételve becsületemet sértőleg rágalmaz lapjában. Kijelentem, hogy én Hegedűs János veszprémvárosi gyámi Írnokot, kitől nemcsak lelki, de testi nyomoréksága miatt sem én, sem más becsületes ember elégtételt nem vehet, mindaddig, mig rólam irt aljas gyanúsításait, betegségem színlelését illetőleg be nem képes bizonyítani: egy aláÄ kaszirleány,

A „Veszprémi Független Hírlap“ eredeti tárcsája, Irta V. HULLÁM JÓZSEF.

Boriska hangos kaczagásban tört ki.

Beesett szemeiből mély szenvedést lehetett kiolvasni, ajkain azért állandóan ott ült az a sokat mondó mosoly, melyért annyian bolondultak.

Jean, a főpinezér egymásután hozta a pezsgőket és felvágta a dugó köteleit s ez hangos durranással röpült a levegőbe.

Elemér öntött a csengő üvegpoharakba s az aranyszínű gyöngyöző ital bóditó illattal tölté be a levegőt.

— Ah, félre a bánattal! Igyunk Boriska, kiáltott fel Elemér és fájó tekintetet vetett a szép leány szenvedő szemeire.

Tekintetök találkozott.

Beszéljen még kérem, olyan szívesen hallgatom.

Elemér kiürítette a poharat és beszélt.

Adrienne szép leány volt. Büszkesége szüleinek, híressége két szomszédos várme- gvéuek. Aranyszínű baját kibontva hordta, hogy ez vállait verve, a napsugár fényével versenyt játszott csillogó szemeivel. Tekintete méltóságos, isteni. Rajongott érte az egész fiatalság, s boldogok voltak, ha vallomásaikat az isteni Adrienne csak egy gúnyos mosolylyal is viszonozta. — De a szép

leány nem tehetett erről. Ajkán mindig mosoly ült, mely ártatlanságáról olyan sokat I beszélt. Egy leány, a ki nem hisz a férfiak- ! nak, mert nem érti azokat, kinek szivében nem ébredt fel az az isteni érzelem, a mit sokan betegségnek, mások szerelemnek neveznek.

Szerelem ? Bolondság. Egy röpke szó, melyet olyan sokan szeretnek ajkukon hangoztatni, pedig, ha létezik egy-egy érzelem, a mit szerelemnek lehet nevezni, azt bizonyára kimondani lehetetlenség. Egy titkos nyomasztó érzet ez, mely leköti két rokonlélek szivét, hogy azután mindkettőt az égre emelje; egy láncz, mely sziveket köt össze örökre, elválhatatlanul, melyet nem képes elszakasztani a rideg halál, mert a kik a földön szerették egymást, azok lelke egyesül a halálban is. Az a kis parány, honnan a vér kiindul az erekbe és pirt kerget a leány arczába, sohasem mondja fel a szolgálatot. Kis gépezet, melyet a lélek hajt s a* mely hallhatatlan. Ez a lélek ott lakik a nő szemében. Keresi a rokon lelket, mely- lyel egyesül örökre, elválhatatlanul. Adrienne ragyogó szemeiben is ott ült ártatlan lelke, fenségessé tette tekintetét, mely leverte a körötte szerelmüket hangoztató ifjak csalfa tekintetét. Adrienné még nem tudott szeretni.

Boriska önkénytelenül ajkához emelte azt a gyöngyöző itallal telt csengőpoharat. Elemér ismét éles tekintetet vetett a szép leány szemeibe.

— Igyál Boriska, bolondság a szerelem !

A leány esdeklően nézett az ifjú merengő szemeibe.

— Beszéljen kérem tovább . . .

— Adrienné apja gazdag földesül- volt. Ejt-nappalt ott töltött a kaszinóban, a hol járta a koczkajáték. Eleinte ö is szerencsével játszott, később Fortuna elfordult tőle s hónapokon át veszített. A vagyon napról- napra kevesebb lett. Adrienne sokszor órákig sirt anyjával, egymás vállaira borulva, keservesen, elhálóan. Mikor az apa szenvedélytől izgatottan, a veszteségtől levert lelki állapottal, haza ment családjához, nem vette észre azok szenvedéseit. Sokszor térdeltek előtte, esdeklően kérték, ne menjen el, ne menjen el, ne játszék, úgy sincs szerencséje. Az apa nem hallgatott reájok. Lábait kivonszolta az esdeklők karjai közül, nem törölte le azok könnyeit, hanem a szenvedély idegességével fejébe vágta kalapját és eltávozott. Izgatottan bevágta maga után az ajtót, a palota ablakai megremegtek. Délelőtt vette fel az utolsó kölcsönt. A kompánia pedig már ott várt a játékasztalnál s a vörösfrakkos inas ingerlőén rázta a kocz- kákkal telt serleget.

Boriska héwel ragadta meg Elemér kezét, szeméből egy forró könycsepp gördült az éjjelezéstől halovány arczára. A pezsgő gyöngyei szétoszlottak és aranyszínű ital bóditó illata többé egyikre sem hatott ingerrel.

— A szenvedélyes játék között — folytatta Elemér. Észre sem vették, hogy a hajnal pirul a kaszirnő ablakára. Adrienné apja utolsó aranyát tette a szerencse asztalra. S az is elveszett. Jenő báró besöpörte az utolsó aranyat is és mosolyogva tekintett a szép leány apjára.

— Ezer arany — Adriennéért! — jegyzé meg félválra Jenő báró.

A serleg megcserdült, szenvedélyesen lesték a tova guruló koczkák megállapdását.

Boriska remegő kezeivel izgatottan karolta át Elemér lábait s ott térdelt előtte, áhítattal leste a szót ajkairól.

— Ah, de minek beszéljem még tovább, hisz ez úgy sem érdekli önt Boriska — szólt Elemér és kiüritette a poharat.

Boriska olyan kimondbatlan esdeklő tekintetet vetett Elemérre.

— Nos, ám legyen, ha úgy kívánja. A szép Adriennét, a kit magam is ismertem, épen olyan volt, mint ön, baja ép oly aranyszínű, szemei olyan csillogók, ajkán szintén ott volt az igéző gödröcske, a bolon- ditó anyajegy, ezt a gyönyörű isteni Adri- annet apja elvesztette. Sokáig beszéltek erről a megyében, de midőn a szép Adrian- ne eltűnt, a világ rossz nyelve is elnémult s a kétszer elveszett leányt még máig sem találták meg.

Boriska, a szép kaszirleány velőt rázó sikoltással ájultau terült el a földön.

Elemér úgy érezte magát, mint még soha, némán tekintett a szép leány elüvegesedatt szemeibe, majd forró csókot nyomott hide- gedő homlokára.

— Adrienne szeressen, legyen nőm . . .

A szép kaszirleány ájulásából magához térve, melegen vonta magához Elemért és halkan súgta fülébe :

— Szeretlek ! . . .

való, haszontalan, hitvány, rongy-fráternek tartom s nevezem.

Veszprém, 1889 jun. 15.

Takács Szylveszter.

Elnök : Elismeri-e a felolvasott közlemény szex-zőségét s elvállalja-e a törvény előtti felelősséget ?

Takács: Elismerem és elvállalom.

Hegedűs: Kérem az iratokhoz csatolt erkölcsi bizonyítványomnak felolvasását.

Nagy jegyző olvassa Veszprém r. t. város hatóságának bizonyítványát, mely szerint vádló tetőtől talpig becsületes és tisztességes ember, ki úgyis, mint közhivatalnok, úgyis, mint hirlapiró polgártársainak tiszteletét és becsülését kiérdemelte.

Elnök : Magánvádlót felhívja, hogy indokolja vádját.

Hegedűs: Sokkal nagyobb, szembetűnőbb, és vakmerőbb a vádlott által ellenem elkövetett becsületsértés és rágalmazás, mint hogy azt hosszasabban jellemezni akarnám. Azt kívánom csupán kijelenteni, hogy én arra okot nem adtam. Az esküdt urak ismert igazságszer etete felment engem attól, hogy az előttünk fekvő tényállást nagyhangú szavakban részletezzem. Szegény ember vagyok, de egy kincsem van s ez a becsület. Kérem ne engedjék azt sárba tapostatni !

Takács Szylveszter mondta el ezután véd- beszédét.

Tekintetes törvényszék! M. t. esküdt urak!

Mielőtt védbeszédemet megtartanám, kényszerülve vagyok vádló által beszédében használt, személyemet sérteni szándékolt kifejezésekre reflektálni. — Kijelentem, hogy a vádlótól eredő sértések, melyek személyem kisebbítését czélozzák, nekem nem árthatnak, mert azoknak, miután tőle származnak, élük veszett. — De mivel a sértések a legrosszabb szándékkal használtattak ellenem, kénytelenitve vagyok azokat a legerélyesebben visszautasítani.

Elmond engem a vádló mindennek, csak éppen ujságliordónak, vagy utczasepvőnek nem. Ha mindjárt úgy volna is, én azt hiszem a józan gondolkozásu emberekkel, hogy ezerszerte szebb és példásabb dolog az ha valaki semmiből emelkedett fel valamivé, mintha valaki tisztelendő-lelkiatyából szállt le 60 krajezáros városi diurnistává mint vádló tévé.

Van még itt Vas vár megyében egy kiváló férfiú, ki két keze munkájával mint könyvkötő legény kereste kenyerét, most képviselő és könnyen meglehet, hogy nemsokára pénzügyminiszter lesz belőle. Ez a nevezetes férfiú Udvax-y Ferencz! (Elénk derültség.)

Vádló minden reménye, hogy „elítéltessen“, a szombathelyi esküdtszék által a közelmúltban a billiko m-pörökbeu ellenem hozott marasztaló itélk ezésre van fektetve, — úgy gondolkozván, hogy az igen tisztelt esküdt urak tisza lelke ezen verdikt által ma is lenyűgözve, fogva tartatik s engem ennek következtében, az igazság teljes mellőzésével, csupán utóbatásszülte gyűlöletből fognak okvetlen Ítélni. — A vádló a mélyen tisztelt esküdt urakat képesnek tartja arra is, hogy ha ő, mint vádló, a születendő csecsemőt vádolná rablógyilkossággal, hát önök még azt is elitélnék legalább is élet- fogytiglani gályarabságra — az 5 megör- vendeztetésére ! Merész feltevés vádló részéről.

S a vádló határozottan szárait arra, hogy ezen ravasz furfangjával czélját éri — nem gondolván azzal, hogy ezen cselekedetével a mélyen tisztelt esküdt urakat megsértette és lelkiismeretlenséggel gyanúsította. Nem gondolván azzal sem, hogy ez az esküdtszék hit alatt bíráskodik és szolgáltatja a tiszta igazságot, igaz lelkiismerete sugalmazására, annak, ki azt valójában megérdemli. A vádló nem érdemli meg azt, mert nem halad az igazság utján, hanem a rosszakaratén, a rosz- lelküségén. Vádolni bárkit is nem igy szokás“, hanem ahhoz világos bizonyítékok szükségeltetnek, — melyek vádlónál hiányzanak, de nem is lehetnek! Üres frázisokkal nem lehet senkit „elitéltetni.* De nem ám l Azt régen elhegedülte szent Dávid, Hegedűs ur!

Vádlevél szerint rágalmazást és becsület- sértést képez inkriminált közleményem azon kifejezése, hogy ő „íc-síi és lelki nyomorék.“ Kijelentem, hogy ez nem rá alraazás, sem becsületsértés a jelen esetben. A vádlónak nagyon is lényeges testi hibája van. Tessék vádlóra nézni ; minden orvosi tudomány-nél-