Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-07-26 / 31. szám
Veszprém, 1890. X. évfoyam. 31. szám Szombat, Julius 36. 100.000 frt egy lóért! Veszprém, 1890. jul. 25. A tegnapi lapokból olvastuk, hogy a kormány Angliában egy lovat vett az állami ménesek számára s kifizetett érte 100.000 forintot. Erről az ügyről akarunk egy kis elmélkedést tenni. Nem ugyan a lovat, de a százezer forintot illetőleg. Mert laikusok vagyunk ugyan a lótenyésztés mesterségéhez s azért nem is kontárkodunk a nemzetgazdaság tanába. Azonban úgy áll a dolog, hogy ennek az egy lónak az ára igen közelről érinti nemzeti kulturvilágunkat is s amennyiben esetleg emeli lótenyésztésünket, százszorta megérzik ennek az összegnek a hiánya, mive- lődésüuk összes tényezőin. Mert az a mi szerény nézetünk, hogy akárminő óriás eredményeket involváljon is ez az egy ló az állam mié neseiben: semmiesetre sem fogják azok megközeliteni ama kulturered- ményeket, melyeket ennek a rengeteg összegnek czélszerübb felhasználásával elérnünk lehetett volna. Ha 10 forint adóhátralékért dobra veri az adóekzekutor egy egész család vagyonát, mint ahogy ez a szomorú jelenet évente százszor s ezerszer fordul elő az ország minden részében: akkor nem fixa idea, de elrettentő tény és valóság, hogy tize z er magyar család pusztulása árán vett az állam — egy lovat! Ez a száraz tény s aztán nevelhet ez az egy ló száz versenyparipát s kőikéi győzhetnek ezernyi Derby-ver- 4 senyen: azt a sokezer töukrejutott magyar családot az nem segiti újból, elbitangolt vagyonához. S ha szembeállítjuk ezt a 100.000 forintos állatot azzal, hogy ennek az árából micsoda sok égető nemzeti szükségletet lehetett volna fedezni, akkor igazán nem tudjuk, a hazafiság, vagy a józan ész hiányát lássuk-e e ló megvásárlóinál ? Lehetett volna e pénzen 100 községnek jó iskolát rendszeresíteni. Lehetett volna tiz városban 10.000 frtos iparárucsarnokokbt, létesíteni! Lehetett volna 1000 szegény hivatalnok nyomorúságán 100 frt segélylyel segíteni. Mehetett volna 200—300 művész, iró, iparos külföldi tanulmányútra. Lehetett volna megvetni alapját a valódi magyar tengerészetnek azzal, hogy Fiúméban a magyarországi ifjak részére tengerészeti iskolai tápintézetet állítanak vala fel ez összegen s igy évenkint 30—50 szegény magyar fiút képezhettünk volna ki ezen, teljesen idegen elemektől elfoglalt pályára. Az éhenhalás elöl menekül a felvidék s a balatonmellék népe Amerikába s Szlavóniába. Hány száz család jólétét lehetett volna ezzel a rengeteg összeggel helyreállítani ? Hány száz, a külföldön elzüllő jó magyar családot lehetett volna e pénzen, nemzettestünknek megtartani?! Az E. M. K. E. s a többi kultur- egyletek hány évig vívódnak, küzköd- nek, mig egypár ezer forintot koldulnak össze, melylyel a magyar haza egy-egy fájdalmas sebét gyógyítják s mikor az elhunyt jelesek, a nagy Mátyás király szobrára is százezer ember keserves fillérét kell összekolledálni: akkor az állam kiad 100.000 forintot egyetlen gebéért. A magyar dijnokok, ezek a sápadt arczu páriái társadalmunknak, akik a sors rosszakaratából újabb ezer meg ezer szegény családtagot nevelnek fel maguk után: vájjon micsoda érezés- sel gyűjtik árva- és segély-kassájukba a 10 krajczárokat, hogy abból majd kikerüljön a koporsó, meg az özvegyük gyászruhája — micsoda honfisziv lelkesítse ezeket a továbbszenvedésre, ha azt látják, hogy azon az összegen, mely mindnyájukat boldoggá tehette volna, az állam egy lovat vett! Elcsenevész, elpusztul ínség vagy kötél által közülük évenkint 100 meg 100 ember s családjukból ugyananyi asszony és árva: az mindegy ! Az állam nem segíthetett segélypótlékkal rajtuk. Sírba kell feküdni ezernyi nyomorult magyar embernek, hogy az állami ménesben csodakölkeket nemz- zen — e g y ló. »Szórul-szóra igy áll ez a hajmeresztő axióma. A melynek a megoldásához nem sok politikai tudás, csak egy csipet jóravaló ész és becsületes lekiismeret szükséges. Ilyen nagyszabású nemzetgazdaságból, mely százezreket présel a nép véréből s aztán egyetlen lóba gyűri : nem kér többet a nemzet. Tessék avval felhagyni. Mert nem az a főczél, hogy sok jó magyar paripánk legyen, hanem az, hogy a nyomorult magyar embereket lábrasegitsük, öngyilkosságtul s kiván- dorlástul visszatartsuk. Inkább lássunk egy erős uemzetet örökösen gyalog, mint egy kifosztott, kipréselt nemzedéket ágaskodó paripákon. Aki nem igy gondolkozik és tesz: nem ló, de szamár való annak. Kompolthy Tivadar. = Vasmegye jól dressirozott kopói neki estek volt legutóbb a veszprémi választásnak, különösen pedig Pázmándg Dénesnek, ki abban részt vett. A nélkül, hogy kedvtelésüket legkevésbé is rontani akarnák, . megjegyezzük, hogy P. 1). a választás elölt 48 órával érkezett meg Veszprémbe, itteni pártunk végrehajtóbizottsága s a központ sürgős lárirati fel- hivására. P. D. a kijelölő gyűléseken részt nem vett, sőt magát Kopácsy Viktort sem ösmerte azelőtt, mig Veszprémbe jőve, be nem mutatták magukat egymásnak. Épugy teljesen kiviül állt P. I). a veszprémi függetlenségi párt s a Mal- kovics Tivadar képviselő közt kiütött con- flictuson. P. I). egyetlen táviratot sem küldött Veszprémből a lapoknak. Minderre P. B.-nek már csak ideje sem lett volna, mert mindkét nap kinn volt a falvakban, a kerület legreszélyeztetöbb pontjain, könnet csak éljel jött vissza Veszprémbe. A választás napján pedig, mint a Kopácsy - párt egyik bizalmi férfia, a választási elnök sátrában tartózkodott az első pillanattól az utolsó actusig, a jegyzőkönyv elkészítéséig. — Hogy mily coloszalis füllentések a vasmegyei kormánypárti lapok 'adatai, arról legjobb tanúságot tehetnek, Kolozsváry vál. elnök, Bezerédj Viktor min. tanácsos, Fenyvessy Ferencz képviselő s a megválasztott kormánypárti képviselő Szabó Imre — kik elismerésüket fejezték ki P. D.-nek a választás napján tanúsított loyális magatartása felelt. A választás után. Veszprém, jul. 20. Szivesen végeztünk volna már a lezajlott választási háborúval, de a kormánypárt megyebeli lapjai még folyton harsogtatják a győzelmi réztrombitákat, anélkül, hogy saját táboruk hangulatával egy csipetnyit is törődnének. Pedig ha ügyet vetnének arra, igen sajátságos jelenséget tapasztalnának, mely némává tenné őket, mint a nádi | csukákat. Azt látnák ugyanis, hogy a 334 többség akkora irigységet keltett a korifeusok közt saját képviselőjük j iránt — hogy az jóval felülmúlja a gyűlöletet, melyet a népgyülés erőszakos eltiltása s egyesek lélekvásárlásai, az ellenzék táborában felkeltettek. Hát ne azt tessék konstatálni, hogy itt „erős talaja van a kormánypártnak“, mert hisz az mindenütt van, hol sok a hivatalnok muszáj-ember; hanem azt, hogy itt „erős talaja van a pénznek, mint mindenütt, hol nagy a nyomoru- | ság!“ Ezt tessék konstatálni. S ez j onnan ered, hogy az éhes embernek i hiába prédikálunk ön megtagadást. A ! nyomor nem rajong ideális eszraé- ! nyék után. Kenyér kell annak s ezért | eladja nemcsak szavazatát, de meny- j béli jussát is. Ezt tessék konstatálni. Ez a lefolyt választás igazi epilógusa. Erről irt vezérczikket Mesz- 1 é n v i Lajos képviselő az „Egyetértés“ múlt hétfői számában. Tessék megszívlelni. Aztán mossák a szerecsent, s kendőzik a népgyülést tiltó polgármesteri végzéo botrányát. Azt írják, eszeágá- ban sem volt senkinek megakadályozni „zárt udvaron“ a gyűlést. Hetivásár volt, 300 kocsi jár ilyenkor a főispáni téren, hát azért tiltották el. Minden veszprémi ember tudja, hogy ez hazugság. A polgármester tudta, hogy délután 2 órakor már nincs hetivásár, de ha lett volna is, tudja azt, hogy a főispáni téren kocsinak járni sohse szabad. De meg Pázmándy azt mondta, hogy megtartják hát a lövöldében a gyűlést. Azt sem engedte meg. Zárt udvarra utasította öt. Hát bog}’ áll a dolog? Úgy áll, hogy a polgármester tneg- akarta akadályozni, hogy nyílt helyen tartassák meg a gyűlés; mert ott megjelenhetett volna sans géné minden kormánypárti ember is s [közzülük sok kétséges esetleg a jobb útra tért volna. Mig a zárt udvarra okvetlen már csak nótárius ellenzéki nép ment volna be s így a gyűlés nem lett volna többé a kormánypártra ártalmas. Ez volt a valódi czél s — Csatáry- kéut — hiába rázza tejét a polgár- mester úr, ez így van; akárhogyan is árulja zsákban a macskát. A bűnvádi eljárás, mely különben számos irányban megindittatott, felszínre fogja hozni az igazságot. Hát várjuk be azt békén. Addig még ne írassanak apiló- g u s o k a t. Mert azokat a Curia fogja megírni, a büntető törvény paragrafusai szerint. Hirdetmény. Veszprém város részére az 1890 évre készített általános jövedelmi pótadó kivetési lajstrom a folyó 1890 évi julus hó 28-ától 1890 évi augusztus hó 4-ig bezárólag — a városi adóügy- osztály hivatalos helyiségében d. e. 9—12 óráig közszemlére kitéve leend. Felhivatnak az érdekeltek, hogy a fennt jelzett idő alatt a lajstromot betekinthetik és netáni észrevételeiket megtehetik. Veszprém, 1890 julius 23-án. Kováts Imre, polgármester. Hogy áll a zirczi képviselőválasztás? — (A „V. F. H.“ eredeti tudósítása.) — Zircz, jul. 26. A zirczi járásban múlt vasárnap volt a képviselő kijelelése. A kormánypárt a mérsékelt ellenzéki párttal compromissumra lépett s közösen Hunkár Sándor személyében egyezett meg. Hunkár Sándor személyesen nem volt jelen, de fia Hunkár Dénes kijelenté, hogy apja csak az esetre fogadja el a jeleltséget, ha ellenjeleltje nem lesz. A függetlenségi párt — mely a járási értekezlet 9/io-ed részét képviselte — a compromissumba be nem ment, hanem elvouult Csesznek másik A nyomdász halála. Egy nyomdász halt meg — olvasom Néhány sorban a hírlapon; Sokáig szedte a betűt, Mig elfáradt és lefeküdt. Kinek kezén sok eszme kelt Életre, mig bus napja telt; S kinek szorgalmán sok henye Embernek hízott hírneve: Maga sötéten, névtelen Gázola át az életen, S múlásáról is szűk szavak Alig pár sornyit mondanak. Koporsójánál nem követ Nagy jajgatást el nagy tömeg ; Felejtés várja hamvait, Mintha nem is lett volna itt. Csak egy pár meghitt jó barát Virrasztja szunyadó poréit: Fejfáján rövid életű Nevét őrizvén pár — betű. Jakab Ödön. V. I.-hez. Tudom, hogy hiába Minden, mit remélők. Nem köthetnek téged Földi kötelékek. Szived oly tiszta, mint A nap mikor felkel, Magasztost) vagy minden Földi szerelemnél. A tied magához Csak az égben lelhet, Tiedhez hasonló, Méltó tiszta lelket. En meg olyau vagyok, Mint a hajós vándor, Aki bátran haladt, S nem tévedt meg máskor. Most az élet zajgó Tengerén hányódom, Arboczom, összetört, Elveszett kormányom. És a komor éjben Te vagy az a csillag, Melynek fénysugara A felhőkön áthat. S bár mérhétlen távol Ég az örök fénynyel, Azon csüggök mégis Aggó reménységgel ! (Almádi, jul. 24. 1890.) B. G. Internationale. (Amerikai naplómból.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folyt.) —- Jöjjön, jöjjön ide, — szólt kis szünet után. Oda léptem mellé. — Könyököljön ide mellém. Úgy, s nézzük a sötétséget . . . Látja ott messze azt a három fényes pontot mind kiebb és kiebb mozogni a kikötőből ? Három bajó jellámpásai ezek . . . Nem sokára künn lesznek a tengeren, s ott szét fognak válni, hogy többé talán soha ne találkozzanak —: — a tengert is éj borítja. A hajók a szélrózsa minden irányaiba feszitik ki vitorláikat s aztán ! beledől a vásznakba a szél-------— aztán | letűnnek más és más láthatárba. — Aztán i elkezd dühöngeni a szél. — üvölt, zúg, sivít; a hajó recseg, reng, aztán jön egy nagy hullám s eltemeti. — Hallga! . . . hogy zug a szél, hogy csapkodnak ablakunk alatt a bősz babok; hogy merednek a hajók árboczai .... Segitség! segítség! . . Hallga? . . . Szép az élet . . . Itt a szárazföldön . . . Az eső nagy cseppekben kezdett hullani. — Menjünk, Miss, az ablaktól: ön itt meg fog hülni! — S ön meg fog halni a tengeren. — Engem ne, — önmagát féltse. Önnek az élete drága, mert másokért fog meghalni, mig én ... ah, én .. . engem senki sem fog siratni. Valami keserű volt ez ábrándos gyermek szavaiban, kiből most csak a szív ringó képzelete szólt, — oly mély bánatot rejtő kifejezés ült azokban a mély sötétkék szemekben, hogy megszántam. — Legyen vig, Miss. Hisz ön oly jó. oly igen jó, még boldog lesz . . . A leányka elbámulva tekintett föl reám nagy sötét szemeivel. — En nem érdemiem a boldogságot. Szólt elszomorodva. — Nem! — — —.a gyermekkoron túl az ember többé nem érdemes a boldogságra. Az öreg Noire O’Connor odalépett hozzánk az ablakhoz. — Hűvös van gyermekek; be kell tenni az ablakot. A vacsorát két nöcseléd kozta be. Miss Mary szembe ült velem a kis asztalhoz s edegélt. — Az öreg hol rám, hol leányára tekintett. Végre megszólalt. —- A föld tele van emberekkel — -—- az ég csillagokkal. Azok egymást kergetik, ezek egymás elől futnak. Hasztalan pályafutás. Leénya különös tekintetet vetett reá. — Hogy érti ezt kedves atyám? — Úgy leányom, hogy ön például szeret valakit; ez ismét mást szeret, aki aztán egy harmadik utáu eped . . . Futó csillagok a szeretők . . . hitvány bolygótüz a szerelem .. . egyszer itt, másszor ott tűnik föl. anélkül, hogy állandó fényt vetne körére. — Hogyan, atyám ? és te a szerelmet hitványnak tartod, te, kinek oly édes emlékei vannak ? —- Igen leányom, mert a szrelem önmagától keletkezik s önmagától múlik el — — hitvány a szerelem, mert nem czéloz magasabb eszme után — — pillanatnyi lelkesítIt- ség . . . önzés, mert közvetve csak a magunk boldogságát akarja. — Igaztalan vagy, atyám — szólt most önfeledten Miss Mary. •— Én nem tudok hitványságért lelkesülni. — Jönni fog kor, melyben nézetemeu lész. Az öreg töltögetett nekem. „Igyék4 szólt s maga is ivott. — Mondja, uram — szólt a vacsora végeztével, mikor leánya egy perezre elhagyta a szobát — mit gondoljon a ma esti gyűlésről ? — Hogy tulszigoru ! — 8 mit gondol következményeiről? — Hasonlót hasonlóval ! Ez elv szerint hiszem a spanyol-brazíliaiak boszuját. —- Igaza van ! Távozni akartam, de az öreg még nem rngedett. Kérdezősködött Európáról, Magyarországról. Elbeszélte nekem, hogy Newvorkbau hallotta Kossuth-ot beszélni. Dicsérte nekem öt szerfölött. A magyaroknak — úgymond — három nagy nemtöjük volt: Árpád, IV Béla és Kossuth. Egy Kossuth tiszteletére redezett banquette alkalmával szemben ült Kossuth-tal. Az asztalkendőt, melyet akkor Kossuth használt, 100 dolláron vette meg birtokosától . . . íme, szólt, ez az, s előmutatta a kendőt, melyen gót betűkkel ez állt : PRO MEMORIA. LOU LS KOSSUT 11. DICTATOR OF HUNGARY. Miss Mary belépett a szobába s 3 csésze theát hozott. A lányka halvány s izgatottnak látszék. Kezei reszkettek s alig volt képes a három csészét elébünk letenni. — Beteg ön, Mary? — szólt hozzá az öreg. — Nem atyám! Csak olyan izgatott vagyok, talán mert még . . . nem ittam theát. Azzal odaült mellém a sophá-ra s kért, hogy hiisitsem theáját. v) mellém hajolt, s viszonzásul az enyémet hiiúgeté. Szegény gyermek, szegény futó csillag ... És eszembe jutott az a négy sor, miket akkor irtain, midőn már eltűntek a himes álmák . . . csalárd küdfátyolképek : Kihűlt szivem, őröintclen. nyugodt most S miként a sir, setét, bús zajtalan! . . . Pedig szerettein én is, ah, szerettem . Örült reménynyel, kínnal, boldogan! Szép idők . . . Nyomorult foszlányai egy gyönyörű múltnak 7- te hitvány emlékezet . . . Hiú pompája a lélek szegénységének — hagyj el '• Lezajlott keblem borzad tőled ! Távozni készültem. — Látogasson meg bármikor uram. Szólt az öreg. Miss Mary még mindig ott ült a sophán. A boldog boldogtalan volt. Gyermeki szive először kezde dobogni érthetetlenül s ő -— ébren álmodott . . . — Köszönöm. Jó éjt ! Miss Mary oda jött s kicsinyke forró kezeivel megrázta jobbomat. — Barátom! — Jó éjt . . . kedves álmokat! A nagy Nelson fölragadott egy gyertya- tartót s lekisért az utczára . . . Iteggeli <( óm volt. Szobámban ültem azon a kis hires kofferen, melyet Zilahi készített Isíagyváradon, s mely most a tenger fenekén van.
