Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-12-13 / 51. szám

Veszprém, 1890 lehetetlenné tette a Balaton czélszerii lecsapolását, s nagy részt oka lett a későbbi vizáradásoknak is. b) A Balaton minimális magassá­gát közép magasságnak tekinték; holott már a 2.45 méter középmély- ségü viz is, csak épen hogy elég arra, hogy a hínárok túlságos elhatalmaso­dását meggátolja. A nádasokról ily nagy mértékben lehuzódott viz pedig teljesen lehetetlenné teszi a halak szaporodását és kellő táplálkozását. c) A megengedett határnál mélyebbre helyezték el a zsilip nyelőjét, ami pedig a zugó esetleges lebontása után lényeges változást idézhetett volna elő a Balaton vizszinében. d) Miután pedig a zugót meghagy­ták s végleges eltávolításának káros következményeit belátták volna; nem gondoskodtak egyszersmind arról is, hogy a zalai és veszprémi érdekeltek apró bárkáinak szabad ütjük legyen a kő és egyébb termények leszállithatá- sára a Sión; egy a Sió-zsilip mellett épített s alkalmas szekrényes zugó közvetítése által. Pedig ez volt az a mézes madzag, amit végighuztak a balatonmellékiek száján. e) Nagy vízállásokkor nem vették figyelembe az alvidék, kis vízálláskor pedig a balatonmellékiek érdekeit. t) A molo, mely czéljának nagy vízálláskor teljesen megfelelt, kis víz­álláskor hasznavehetetlennek bizonyult. g) S ehhez járult végül az a mód s önkény, a melylyel a zugót kezelték a többiek kárára s tiltakozásaiknak daczára. Mindezek arra készteték a nm. kir. közmunka- és közlekedési ministeriu- mot, hogy közbelépve az 1867. aug. 26-ról 96. sz. a. kelt intézvényével, megszüntesse-a viszályokat. Lényegé­ben kiterjeszkedik ezen intézvény a következőkre: Meghagyja először is a 99.61 métert továbbra is a Balaton legkisebb vízállásának; s elrendeli, hogy novembertől május 1-ig a Sió táplálására s az elpárolgás födözésére még ezenföliil 0.316 mtrnyi viz gyüj- tessék. Hogy a Sió-csatornában az év minden szakában legalább is 0.63 mtr magasságban kell a víznek folynia. Megtartatik ugyan a zsilip, de mivel a czélnak nem felel meg teljesen, köteleztetnek a somogv-balatoni és déli vasúti társulatok ezt újból építeni, mint akiknek legfőbb hasznuk van a Balaton lecsapoltatásából. A zsilip kezelését illetőleg egy utasítás készí­tése 5 próbaévvel. Hogy a zsilip keze­léssel kik legyenek megbízva, ezt az érdekeltek határozzák meg, a közve­tetten felügyelet azonban Veszprém-, Zala- és Somogy vármegyéket, illetve megbízottjaikat illetendi. A molo rend­ben tartása és javítása a déli vasut- e a somogy-balatoni társaság terhe lesz a jövőben is. S végül a zalai és veszprémi birtokosok, a Balaton túl­ságos lecsapoltatásából származott kár­talanításai igényeikkel, az 1890. évi Veszprémi Független Hírlap. Szombat, decz. 13. I X. t.-cz. értelmében per útjára utasit- i tatnak. Ezen reudelet értelmében tartatott 1867. aug. 17-én azon kir. biztossági közgyűlés, amelyen a fönnebbi rende­letek elfogadtattak s egyszersmind megválasztattak a társulati szakértők is, kikre a zsilip kezelési utasításának elkészítése bízatott. Ezen utasítás a nm. kir. közmunka- és közlekedési minisztérium által 1868. decz. 21-én raegerösittetett és jóváha­gyatott. Minthogy azouban a zsilipkezelés ezen módozata a tapasztalati adatokra volt fektetve, s következőleg jósága is ezektől tételeztetett föl, csak 5 évi próbaidőre lett elfogadva. Sokan hozzászóltak ekkor a Balaton mikénti lecsapoltatásának módozatai­hoz. A fővárosi lapok, folyóiratok s helyi lapunk a „Veszprém“ hasábjai telve voltak a Balaton sorsát tárgyaló jelesnél jelesebb czikkekkel; de mind­annyi fölött kitűnt megyénk derék főmérnöke Paál Dénes, ki nem a lég­ből kapott érvekkel, hanem alapos tanulmányai s közvetetlenül tett meg­figyelései által, valamint most, úgy a múltban is, döntő befolyást gyakorolt az ügy menetelére. Sajnos, a 20 évi időköz elég hosszú volt arra, hogy mindezeket elfelejtsük ! A zsilipkezelésnek ez alkalomból kiadott utasításai némi eltéréssel ugyanazok voltak, mint amik most. S igy fölöslegesnek is tartom róla bőveb­ben szóllani. Megjegyzem azonban, hogy ezen rövid s szárazidőkről szer­zett tapasztalatok alapján, 5 próba­évre készült szabályzat nem felelt meg a czélnak. De nem azért, mintha hiányzott volna a paragraphusok meg­alkotásánál a kellő tapintat; s nem is azért, mintha nem lett volna végre­hajtva mind az, amit előírtak; hanem egyszerűen csak azért, mert oly gyenge fegyverekkel, mint aminő volt a Sió­csatorna és zsilip, a Balaton roppant változó természetét megfékezni lehe­tetlennek bizonyult. Nehány év múlva 1871-től 1874-ig, de még inkább 1876-tól 1884-ig oly esőzések állottak be, hogy a Sió-csa­torna többé nem volt képes befogadni a fölös vizet, s egyensúlyozni a nye­reséget. (Folyt, kőv.) Tüzoltóegyletünk 15 éves jubileuma. Veszprém, decz. 12. A megelőző tisztiszéki határozathoz ké­pest, a 15 éves emlékünnepély díszének eme­lésére, úgy az őrtorony, mint az őrtanya zászlókkal s gályákkal feldiszittetvén, a ki­rendelt diszőrség decz. 7-én reggeli 8 órakor szolgálatát megkezdette. — A működő csa­pat 10 órára az őrtanya helyiségében össze- gyülekezett s a főparancsnok lakására vonult az egyleti zászlóért, mely a szokásos tisztel­gések között a csapat élére vitetett. Ezután a működő csapat zászlóval, zenekiséret mel­lett felvonult a kegyesrendiek templomába 7ä41 órakor tartott szent misére, melyet főt. Fekete Ipoly tanár a rendfentartó osz­tályhoz tartozó önk. tűzoltó, végzett. Szent mise után a városházára vonult a csapat az ott megtartott diszközgyülésre. A diszközgyiilést Pongrátz Dániel egyleti elnök megnyitván, gyönyörű beszédben ecse­teié az egylet alapítását, annak a lefolyt 15 év alatti működését s végül felkérte a jelen­levő Kovács Imre polgármestert, hogy a je­len jubiláris ünnepély alkalmával a 15, 10 és 5 éves szolgálati éremmel kitüntetendő j önk. tűzoltók mellére tűzné fel az érmeket. — Erre Kovács Imre polgármester emelke­dett beszédben köszönetét mondott a város nevében a tűzoltóegylet 15 éves működése- j ért s megkezdődött a szolgálati érmek ki- . osztása, illetve feltüzése a polgármester által. I 15 éves szolgálati érmet kaptak : 1. Sör- dén Lajos segédtiszt. 2. Valentin Antal csap. par. 3. Lang Adám csap. par. 4. Szüts Kál­mán főszert. 5. Babos György c-sővezető. 6. Ráksi Lajos mászó-altiszt. 7. Bauer István törzskürtös. 10 éves szolgálati érmet kaptak : 1. Faa János. 2. Lukácsi István. 3. Párizs Antal. 4. Racskó József törzskürtös. 5. Csikász Ja­nos. 6. Tóth Ferencz. 5 éves szolgálati érmet kaptak : 1. Dömös János. 2. Franyó János. 3. Harák Gábor. 4. Hável Béla. 5. Gombos Janos. 6. Hungler György. 7. Jenőfy Ferencz. 8. Kaiblinger János. 9. Kalaba István. 10. Novák József. 11. Pekárdi Pál. 12. Polgár Lajos. 13. Rába­közi Mihály. 14. Szabó János. 15. Steiger- vald Antal. 16. Winkler Károly. 17. Wink­ler János. 18. Rostási Pál. 19. Fehér Antal. Dr. Ováry Ferencz a működő csapat, — Jenőfy Ferencz a kitüntetettek nevében kö­szönetét fejezte ki az egylet választmányá­nak és a város hatóságának. Ezzel az elnök a diszközgyfilést berekesz- tette. Délután 2 órakor az egyleti zenekar a városház előtti téren térzenét tartott, mely­nek végeztével 3 órakor kezdődött a működő csapat közgyűlése. Elnöklő főparancsnok dr. Ováry Ferencz a közgyűlést -— az összes működő csapat jelenlétében — megnyitja és megnyitó be­szédében megemlékezik az egylet első, úgy a többi ezután következő összes tisztjeiről s reményét fejezi ki, hogy a jelenleg működő tisztikar, valamint az ezen alkalomból vá­lasztandó tisztek, követve elődeik példáját, úgy, mint eddig, ezután is tőlük telhetőleg az egylet érdekeit elő fogják mozdítani. Ezután az üresedésben levő tiszti állásokra a választások a következőleg ejtettek meg. Osztályparancsnokká a utászokhoz : Lang Adám csap. par. Osztályparancsnokká a szivattyúsokhoz: Valentin Antal csap. par. Csapatparancsnokká a mászókhoz: Me- gyessy Imre mentő csap. par. Csapatparancsnokká a mentőkhöz : Cso- íuasz Béla. Csapatparancsnokká a nagygéphez : Wink­ler Károly; az I. számú kisgéphez Szüts Kálmán főszertárnok; a II. számú kisgép­hez Hungler György csövezető, — a főszer­tárnoki állás ekként üresedésbe jővén : Főszertárnokká: Szabó János I-sö alszer- tárnok választatott meg. Főparancsnok ezután a következő kineve­zéseket tette. Alszertárnokká: Babos István I-ső, Csikász József II-ik. Orparancsnokokká: Súly László mentő, Pfilf Andor mászó és Fata János szivattyús, (helyettes parancsnoki ranggal). Gyakorlómesterré: Lukácsi István és Stei- gervald Antal. Csővezetővé: Ráksi Lajos és Viktor János. Mászó-altiszttó: Tóth Ferencz és Gyurits József. Mentő-altisztté: Racskó József és Novák József. Szivattyús altisztté: Belovszky József és 1 Beic7er Nándor. Ezen választásokat és kinevezéseket meg­előzőleg Súly László, Pfilf Andor, Csikász József, Almási Janos, Beiczer Nándor és Braun Ferencz újonnan belépett tagok az egylet kebelébe felvétettek. A választás után a működő csapat a jubi­láld ünnep emlékére meg vendégeltetek. Mindezek után esti 8 órakor a „Szarvas*- vendéglőben társasvacsora rendeztetek, me­lyen az egylet tisztjei és altisztjein kívül igen szép számmal jeb-ntek meg az egylet iránt érdeklődő polgárok is. Ez alkalommal számos felköszöntő mon­datott. így Ves/prémváros hatóságára, az egylet tisztikarára s tagjaira, dr. Ováry Fe­rencz főparancsnokra, Kompolthy Tivadarra, az egylet egykori alapítójára stb. stb. ÚJDONSÁGOK.-- Mtgs. báró Hornig Károly vesz­prémi püspök ur az ez évi bécsi gazda­sági és erdészeti kidlUtáson díszokle­véllel, ezüst- és bronzéremmel lett kitüntetve, melyeket jószágkormányzója e hó 8-án adott át ő méltóságának, több vendég jelenlétében. Br. Hornig Károly az összes magyar főpapok között, mint külön kiállító egyedül vett részt e kiállí­tásban, a püspökségi erdők terményeivel és iparczikkeivel; továbbá ertési eszközök­kel ; erdészeti és statisztikai kimutatások­kal, térképekkel és építkezési tervekkel. Ezek között voltak a deákii pusztai is­kola, a sümeghi, nyirádi, deákii és esi- csői erdővédi házak és a Bakonyban, Farkasgyepün épült uj erdész- és vadász­lak tervei is, melyeket mint — nemes gondoskodással cselédjei és tisztjei iránt — Veszprém jelenlegi püspöke építtetett. Mint értesülünk, ezen építkezési tervek és raj­zok Becsben nagy tetszést arattak és elő­nyös színben tüntették fel a Bakony vidé­keinek cultural haladását. — A tűzoltók 15 éves jubileuma múlt vasárnap imp'ozansan folyt le. A tűz­oltó-tanya s a tűztorony fenyőgalyak- kal s lobogókkal volt díszítve s innen indult a tüzoltócsapat a kegyesrend templomában tartott Te Deum-ra s innen a városházi diszülésre. Délután térzene volt a nemzeti Casino előtt s ez alkalommal az egylet zenekara tanúságot tett szép előbaladásáról. E nap a tüzoltók-é volt. Az egész város rokooszenvvel vett részt az ünnep­ségben. — A városi iskolaszék tagjai e héten vettek búcsút a távozó iskolaigazga­tótól tis. Szabó György apátkanonok úrtól, ki melegen vett tőlük búcsút. M ijd testületileg az uj igazgatónál ns. s ft. dr. Rédey Gyula kanonok-plébá­nos urnái tisztelegtek, ki rokonszen- véről s legbuzgóbb közreműködéséről biztositotta a testületet. — Súlyos családi gyász érte e héten megyénk jólelkü alispánját Véghely Dezsőt és családját, 13 éves Juliska leánykájának elhunyta által. A csa­pás nem jött váratlanul, mert hóna­pok óta vívódott, a halállal a kis virágbimbó, kinek nem adatott meg, hogy rózsává nyíljék. Annyival őszin­tébben osztozunk a mélyen sújtott apa gyászában mi s a közönség is. hogy évek óta tanúi vagyunk az apai szeretet példás erényének, melylyel szerető gyermekein csügg. Leljen vi­gaszt mindnyájunk igaz részvétében s többi viruló gyermekei szeretedében. A fényes temetésen megjelent a város szine-java. A letört bimbó áldó emlé­kére az ártatlan szivek angyala borítsa szeplőtelen szárnyát ! — AD. K. E. Veszprém vármegye közönsége tudvalevőleg 1000 írttal szintén örökös tagja lett a D. K. E.- nek, e hazafias ténykedéssel megelőzve az összes dunántúli vármegyéket. — Újabban a jó példán Szombathely vá­ros közönsége lelkesült s 1000 írttal sziutén belépett örökös tagul. — E hirrel kapcsolatban megemlítjük, hogy a közművelődési egyesület érdekében egy előkelő társaság legközelebb meg­látogatja a Dunántúl több előkelő városát s ezek közt első sorban Vesz­prémet is, hova Fenyvessy Ferencz dr. vezerendi az előkelő vendégeket.- A balaton-tavi gőzhajó-társaság a telet belső szervezetének rendszeresí­tésére használja föl. Szervezet s fe­gyelmi szabályzat dolgában a Duna- gőzhajózási szervezet alapjára all. A szervezést Szarvassy Sándor igaz­gató hajtja végre s az ő intencióit buzgón foganatosítja Ma se ke János, a társaság kapitánya. — A balatonfüredi szeretetház árvái karácsonyfáját ez idén is felál ütni szándékozván, a jólelkü emberbaráto­kat, kegyes adományok beküldésére ez utón tisztelettel kéri: A szere­tetház igazgatósága. — A vágóhíd helyszíni tárgyalása e. hó 16-án tartatik meg. A szakér­tők s érdekeltségek részéről képviselve vannak: Paál Dénas főmérnök. Horvá h S. építész, Zapletáu építész, az áll.s városi állatorvosok, dr. Kerényi megyei főor­vos, Bauer Sándor, Horváth Ferencz, Holles Ferencz, Balogh Károly, And- rovits Imre, továbbá a méhész-egye­sület s a kegyesrend, mint szomszéd birtokosok képviselői. — Balaton-Almádiban a téli munka kútfúrásokban nyilvánul. A Balogh-nya- ralónál 6 ölnyi mélyben kitűnő vizet nyertek, mig a Fekete-villánál 13 ölnyi mélység után a viz úgy elárasz­totta a kutat, hogy az bedőlni kez­dett, mire a tulajdonos a kút bete­metését rendelte el s újat furat. A Bohuniczky-villánál most a 10-ik öl mélységében dolgoznak. Uj kutak készül­nek még e télen, a Véghely-, Jánossy- és Czollenstein-nyaralóknál. — Színtársulatunk háromheti küzdés után jövő héten elhagyja városunkat. Most lesz az utolsó színházi hét; 21-én az előadások befejeződnek. E hét folya­mán színre kerülnek: „Apósok,“ Ga- bányi vigjátéka, „Kornevillei ha­rang o k“ (Egryné K. Ilka jutalom­játéka), „N agyratermett,“ Csiky 200 arany pályadijat nyert vigjátéka. Hát csak félénk, gyönge, közönséges em­ber ez, kinek homlokán kiül a hideg verí­ték, mihelyt saját tettének következményei és felelősége reá kárainknak?! — Bátor, elszánt, ha kényelmes karszékébe, Íróaszta­lánál ül; remeg, ha a veszély szemébe néz ... Hosszan, perczekig hallgattunk. Végre ad­tam neki egy oly tanácsot, melyet csak a gonosz sugalhatott: — Igen, — mondám — a párbaj őrültség volna. írjál egy bocsánat-kérő levelet. — Mit? bocsánatot kérjek? Megalázzam magam? Oh nem, soha! — Éledni kezdtem.. — Hát okvetlen meg kell magad aláznod? kérdérn. Hisz oly ügyes vagy, hogy úgy megbirod, miszerint még látszatát sem vonod magadra, mintha tettednek oka a . . . féle­lem volna. Hát ellenfeled oly konok ember­faló ? — Oh mindenki azt mondja, hogy kitüDŐ lövő! — Nos hát ... ép azért. Mi csábit ki­tenni magadat a biztos halálnak ? . . . Kis ideig hallgatott. — Úgy van, — szólt végre felállva. — Köszönöm tanácsodat, A tanács, melyet sze­rető szív sugall, nem lehet rósz. Oh te én legdrá . . . — De siess hát! Ez fontos ügy. Itt van egy levélpapír. Még habozott. Néhányszor nyugtalanul tekintett szemembe. Mosolyogva erőltettem arczom, s ez megcsalta őt. Minden áron csak azt óhajtottam, hogy ezt a levelet meg­írja. Oh! már nem szerettem egy cseppet sem! Hirtelen, egyszerre oly mélyre sülyedt előttem! — De — megvallom — a boszu egy nemét éreztem. Annyit szenvedtem, őt szeretve! És most — a világ egyszerre át változott szemeim előtt. Kietlen, üres, hi­deg lett, mint a sir. De mindez egészen természetesnek tűnt fel. Magam is hideg voltam és szivemben éreztem az űrt. Kedvem lett volna hangosan felkaczagni. Kinevetni valamit! — Leginkább magamat és a tegnapi csalálmokat ! Zsigmond bevégezte a levelet és átnyúj­totta, hogy olvassam el. Jelentékeny irodalmi termék volt ez, re­mekül megírva ! — Ha akarod, — mondám vontatva — magam küldöm el . . . — Kérlek ! Csengettem az inasnak s megparancsoltam, hogy azonnal kézbesítse a czimzettnek. * Ugyanaz nap, este. Pár perez múlva külföldre utazom. Ma­gam sem tudom még hová. Podgy ászom be- málházva. Még csak kis naplóm . . . jő.sz te útitáskámba. * * * Ugyan-e napló töredéke három évvel később. Ma a szászkertben találkoztam Zsigmond- dal. Megismert. Pillanatra zavarba jött, de aztán a habozás egy nemével, kalapjához nyúlt. 0 ma nagyon hires ember, és nevével min­denütt találkozom. Köszöntését nyájas főbó- lintással viszonoztam. Hiszen már három év telt el azóta, hogy —. ... Nem panasz­kodom. Hiszen leginkább az én hibám volt . . Mindamellett nem szeretnék még valaha vele találkozni. Örökre elvesztette becsülé­semet ez az ember, ki egész életén át csu­pán — »iró“ tudott lenni. XJjabb fürdőkről.*) Balaton-Almádi. Ki a Balaton habjainak gyógyító hatását távol a nagyvilág zajától és szerényebb anyagi viszonyok mellett, Balaton-Füreden kivül akarja használni, az talál most a Balaton partján számos kis telepet, melyek fürdő vendégek fogadására és ellátására van­nak berendezve. Ezek közül egy alkalommal Almádiban töltöttem nehány kellemes napot. A balatoni fürdőhelyeknek fekvésük sze­rint vannak közös tulajdonaik. Az északnyu­gati parton, a balatonfüredi oldalon fekvők­nek talajuk köves, de szép a vidékük ; az ellenkező parton, Siófoktól Bal.-Szt.-Györ- gyig, a talaj homokos, a viz sekély, a vidék sivár. Ezen az oldalon jobban érezni és élvezhetni a hullámcsapásokat, de kellő berendezés, fürdőkocsik hiányában kényel­metlen s esetleg egészségrontó lehet szeles, hidegebb időben, kivált nőkre nézve a für­dőből való kimenetel nagyobb távolságra, nedves, tapadó ruhában. A túlsó parton a viz legtöbb helyütt mély. Az itteni talaj köves voltán, nád, kaucsuk vagy vászon-czipők használata által segíte­nek a fürdővendégek. A balatoni gyógyhelyek koronájáról Bala- ton-Füredről, mely a legutóbbi években óriá- I silag haladott s valóban fejedelmi nagysze­rűséggel és pompával képviseli a magyar j kultúrát a fürdészet terén, ez alkalommal j nem szólok, ezzel versenyezhetni egyetlen balatoni fürdő sem fog soha. Ez lesz min­dig a balatoni nyári élet központja, hol mindén, a Balaton partján nyaraló és für- dőzö vendég meg fog fordulni, kivált ha a közlekedési viszonyok a tavon javulni fog­nak ; ami ugyancsak idő kérdése lehet, de ma a hihetetlenséggel határos állapotban * 1 *) Kivonat az országos balneologiai kong- I resszuson, Budapesten f. évi okt. hó 25-én tartott 1 előadásból. S t e r k. van. Mert csalódik ám, aki azt hiszi, hogy Európa egyik legnagyobb taván, hazánk eme kincsén, nyári fürdőzése alatt végig hajózhat, hogy a zalai part bájos s törté­neti nevezetességű költőinktől oly szépen megénekelt vidékekben gyönyörködhessék! Mert az ős kiszolgált „Kisfaludy“ helyett épült gőzös, a „Kelén“ alighogy képes a Siófok, Balaton-Füred és Almádi közötti, naponkint kétszeres szolgálatot elvégezni. Megjegyzem azonban, hogy hagyományos magyar indolencziánk mellett, arról is, hogy az összeköttetés Siófok, illetve Balatonfüred és Almádi között naponkint kétszeres, csak a helyszineken szerezünk tudomást,’ mert a „magyar hivatalos útmutató“ júniusi száma szerint Almádiba csak egyszer jár a hajó. A hirdetésektől egyáltalán irtózunk. így például a Balatonra indulva, a magyar államvasutak központi pályaudvarában függő különféle hirdetések közt e szót Balaton . hiába kerestem. Azt megtudhatjuk ott, hogy Salzkammergutba, a svájezi tavakhoz, hogyan juthatunk el, de hogyan jutunk Balaton-Fii- redre, azt nem. Több reklámot ajánlhatok balatonparti fürdőink tulajdonosainak ! Szemtanúja valék véletlenül Ostendében, midőn a fürdőidény végével az ottani „Casino“ amit nálunk (ahol van) gyógyteremnek neveznek, hatezer franknál többet fizetett csak egy londoni lap képviselőjének hirde­tések fejében. Már pedig mi azt binnők, hogy Ostende megél már hirdetés nélkül is! Az említett „Kelén“ hajón kivül van a Balatonnak még egy gőzös jármüve, a „Rohan“ nevű kis propeller, mely hivatva volna egyrészt az összeköttetést Badacson és a somogyi part közt fenntartani, másrészt a zalai part nevezetesebb pontjait egymás­sal s BalatonFüreddel összekötni. De ez egyáltalában nem felel meg sokat ígérő nevének s akkor is, ha a hínár kerekeit meg nem fogja, nem rohan, csak mászik. S ráadásul, még amikor megindult, nem volt hol kikötnie, mert kik a kikötőhelyek elké­szítését elvállalták, csak úgy gondolkoztak a fürdőidény elején, hogy „bej, ráérünk erre még.“ S mindezen indolentia daczára igen közel van azon idő, hol 20—30,000 ember fog a Balaton partjain nyaralni s a Balaton ideg- csillapitó habjaiban fürdeni; ami nemzet- gazdászatilag némi kárpótlást fog nyújtani ezen vidék szőlőhegyeinek elpusztulásáért. Ezt az időt az érdekeinkkel nem törődő s a zónát nem ismerő „déli vasút“-nak nehány év múlva bekövetkezendő államosí­tása s egy zalaparti vasút jelentékenyen fogják siettetni. Ezen általános kitérés után nézzük Almá­dit. Ez kies, tág, a Balatonra nyílt katlan­ban fekszik, hol az elpusztult szőlők egyes borházai csinos villákká alakíttattak át. Ezekben, valamint a már uj czélukra épült, nem utczákba összeszoritott, de a dombokon festőileg szétszórt, elragadó kilátást nyújtó épületekben, ma már közel 100 szoba áll a fürdővendégek rendelkezésére. Uszodája elég jó berendezésű, elég sok kabinnal. A fürdés a szabad Balatonban történik. Meleg fürdője hiányzik még, s hiányzik a mai fürdői élet egyik fő követelménye, a posta és távirda, ami annál feltűnőbb, mert a balaton-füredi postát közvetítő gőzhajó naponta kétszer jön Almádiba, de postaládáját itt nemcsak ki nem nyitja, de levélszekrény sincs rajta. Ezen hiányokon az intézetnek sürgősen kell segíteni, ami annál könnyebben megy, mert a kormány e tekintetben nagyon mél­tányos. A fürdőrószvény-társaság igen sokat tett már a telep befásitásáért. ami kitünően sike­rült. Utai nagyon jól vannak gondozva. Szóval, kinek igényei nem túlságosak, itt már meglehetősen rendezett fürdői viszonyo­kat talál, igen jutányos árakon. A hét leg­több napján van a fürdőnek orvosa is, a mennyiben az egyik veszprémi orvos itt tölti a nyár legnagyobb részét. Chyzer Kornél dr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom