Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-08-30 / 36. szám
Veszprém, 1890. X. évfolyam. 36. szám. Szombat, aug. 30. Megjelen minden szombaton, — A lap ára : gész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. ■— Hirdetések petitsora (i kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték.—A hírlap irodája : „Petőfi.1’-intézet Veszprém (városház-tér. Mi lesz a Sió-zsilippel ? Balaton-Almádi, aug. 29. Hónapok óta fogy-pusztul a Balaton, mint a sorvadásos mellbeteg ember. Még a színe is olyan sápadt-fonnyadt, hogy szánalom ránézni. Aztán nem akar akadni jóra való orvos, aki sorvadását megakaszsza. Hanem olyan lelketlen kuruzsló, aki az utolsó csepp vért is elesapolja tóle, olyan terem minden parti bozótban elég. Most is, két hét előtt rendeletet ad ki a somogyi alispán Tallinn, melyben hivatkozva a kormánybiztosra, kijelenti, miszerint tekintettel a Balaton alacsony vízállására, és tekintettel, bogy a Sióban gabnás hajókat kell úsztatni, tehát augusztus, szeptember, október és november 10 — 18-ika között 50 ctmr magasságban eresztessék le a Balaton a Sión, egyéb időben pedig 10 ctmr. viz szakadjon a Sióba. Ennek a sikerült rendeletnek meg is lett a maga sikeres foganata úgy, hogy most a Balaton olyan sekély a minő emberemlékezet óta sohasem Volt. A parti fürdők mind a szárazon állanak, Siófokon, Balaton-Alraádiban egyaránt s a fürdő vendégek, kik ide klimatikus gyógyhelyeket keresni jöttek, dögletes iszapvidéket, miasma- ticus légkört találtak itt s mikor azt konstatálták, sietve hagyták el ismét a pusztuló Balatont. A „Kelén“ gőzös Siófokon, Füreden már csak úgy tud kikötni, hogy teljes gőzzel rárohan a parti iszapbucz- kákra. A gőzös ilyenkor már nem vizet, de sarat lapátol a szó szoros értelmében. A Sióba való berohanás pedig igazán félelmetes, hajmeresztő merénylet. Méteres iszap fölött alig pár czenti- méter viz van, de a „Kelén“ kapitánya, a kipróbált jeles hajós M a s e h k e János, „teljes gőzt“ vezényel s a gőzös recsegve-ropogva minden izében s remegve minden alkatrészében rárohan az iszapra, a kerekek földobálják a sarat s a hajó, bár igy is megfeneklik 1—2-szer az elébe tornyosuló iszapban, mégis odaáll a révhez. Ezt a vakmerő, őrült rohanást, ezer kapitány között egy kísértené meg. A víz tükörén, benn a Balatonban, rnértföldnyi hosszúak lesznek a b i n á- ros szérűk, melyek uemcsak a halászatot teszik lehetetlenné, de megakasztván a viz rendes áramát, elősegítik az eliszapodást, eltekintve attól, hogy csavargőzösöknek lehetetlenné teszi a vizenjárást, amennyiben 1—2 perez alatt a csavar okvetlen tele lesz hínárral, meg kell tagadnia a szolgálatot, lassabban forog, utóbb megakad, megfogódzik a hínárban s esetleg explodál a gép. A múlt vasárnap az történt, hogy mikor az „Almom“ s a „Miczi“ yacli- tok versenyre indulnának, a „Miczi* fenakadt a sárban s úgy kellett kivontatni a benzines propellerrel. Ezzel be is telt a türelem korsója. Még az nap este gróf Esterházy Mihály conmmodore, Szarvassy Sándor gondnok s Kovács Ábel fürdői íökor- mányzóval Füredről a Sióba hajóztak s tanúi voltak a „Kelén“ rettentő küzdelmének, valamint annak, hogy a Siózsilip csakugyan a czikkiink elején vázolt Tál lián-rendeletnek megfelelő- leg áll. Másnap hajnalban megyénk alispánja, Pa ál Dénes jeles főmérnökünkkel szintén meglepték a zsilipkezel őket s most úgy Esterházy gróf, mint Véghely alispán a kormánynál megteendik kellő lépéseiket a kormánybiztos ellen. Kellett is. Végső szükség volt arra. Ez a jó ur kutyába se veszi a Balaton vidék 1 millión}7! ínséges népének jajját, hogyha már szol leit vesztette, most fürdőiket ne vegyék el a Balaton lecsapol tatásával. Mit neki a parti építkezésekbe fektetett évi sok 100,000 irt? Mit neki a Balaton-kul- tusz hazafias, nemes eszménye?! Neki gabnarakományokat kell úsztatni a Sión. Három-négy 7 szilvafás uradal- mas gentryk búzája előbbrevaló, mint az ország kincses tavának jövője s millió ínséges ember érdeke. Ez a dib-dáb munka foly itt, boldog Magyarországon. Csáky-szalmája itt minden közérdek. Maholnap a tiszta lelkiismeret, igaz hazafiság: bolondság-számba jön. Segítség ' Devecsernek. Veszprémvármegye alispánja a következő sorokat intézte Veszprémvár- noegye közönségéhez. Felhívás! Devecser nagyközségben folyó évi augusztus hó 14-én ismeretlen okbél tűz támadt, mely a nagy szárazságban az erős szél által élesztve és a vízhiány miatt is csakhamar oly terjedelmet vett, hogy emberéletet is követelt áldozatul és 42 lakóházat melléképületeivel együtt, nagy mennyiségű szalmás gabonát, takarmányt, gazdasági eszközt hamvasztott el, megfosztván 109 embert kenyerétől. Ismerve a szerencsétlenül jártak amúgy is szorult anyagi viszonyait, melyek azok épületeinek újból építését, sőt téli megélhetésüket is kétségessé teszik, ismételve kénytelen vagyok Veszprémvármegye közönségének a már oly sokszor igénybe vett könyörüle- tességéhez és áldozatkészségéhez fordulni és kérem, hogy a tűz által úgyszólván összes vagyonukat elvesztett szerencsétleneknek felsegélyezéséhez bármi csekély adománynyal hozzájárulni kegyeskedjék. Azon biztos tudatban, hogy szerencsétlen polgártársaink érdekében kife- íezett ezen kérelmem a vármegye lakosainál meghallgatásra fog találni; megjegyzem, hogy a könyöradomán.yo- kat, melyek hozzám küldendők, hirla- pilag fogom nyugtatni. Veszprém, 1890. évi augusztus hó 23-án. Az alispán szabadságon: Kolozsváry József, megyei főjegyző. Az égő vármegye. — Tűz mindenfelé. — Az utóbbi esztendők szomorú emlékezetüek lesznek a vármegye történetében. A tűz lángnyelve rettenetes pusztításokat müveit. Egyik esztendő Veszprém nagy részére hozta meg a veszedelmet, mely kisebb mérvben megújult az idén is, majd a bakonyi községek, utóbb Jákó, legközelebb pedig Devecser került az égettek sorára. Szomorú, kétségbeejtő képet nyújt ez a mai szegény vármegyénk. Egyik oldalról bortermő talaját elhódította egy világhódító bogár: a phylloxera, virágzó községeit pedig leperzselte a tűz lángpallosa. Itt a kopár szőlőhegyek megperzselt köves talaja, amott üszkös falak, az ég felé meredve, hirdetik a nyomort, a könyörület filléreit esdik a jószivü, akozó tehetősb polgároktól. Megdöbbenve bontjuk fel a hét tudósításait, mindmegannyi virágzó község hiob- postáját. Kettőrnyulak községben az ev. ref. lelkészlakhoz tartozó gazdasági épület tetőzete gyuladt ki és az épületek közelsége és a viz távolléte miatt a tűz rohamosan terjedt, úgy, hogy csakhamar 7 ház, gazdasági épület, nagy számú takarmány s házi ingóság hamvadt el. A kár 4000 frt, mely nagyobb részben az első magyar ált. biztositó társaságnál volt biztosítva. Vaszar községben is felrepült a vörös kakas. Reggel 7 órakor meghúzták a vészharangot s a lakosság rémülve látta, hogy a korcsma udvarán összehalmozott szalmás kazalok lángban állanak, Oltásra a széláramlat s nagy szárazság miatt gondolni sem lehetett, hanem ki-ki a saját vagyona megmentésére sietett, mert a vész az egész községet fenyegette s a szél irányában a keleti sor végig égett mindaddig, mig csak martalékot talált. A nyugoti soron pedig az uradalmi gazdatiszti lak tágas udvara s a cseréppel fedett épületek vetettek gátot a tűz terjedésének. Az okozott kár összege 30,000 frt körül van s mintegy 70 család maradt hajléktalanul. B a 1 a t o n-F ő-K ajárról Írja levelezőnk, hogy Stern Samu pék szérűjén tűz támadt, mely elhamvasztotta az ott levő kicsépelt termést meg a cséplőgépet is. A szérű közelében levő házak is tüzet fogtak s hét ház égett le a melléképületekkel együtt. Nagy szerencse, hogy szélcsend volt, különben leégett volna az egész község, mert a kutak teljesen ki vannak száradva s a vízhiány miatt oltani nem lehetett volna. A tüzet állítólag gyújtogatok okozták. Stern pék valami c.-iny miatt elkergette az inasát a szolgálatból. A fiú ezért boszut forralt s többek előtt úgy nyilatkozott, hogy ezt még megkeserüli gazdája. Jásd községben rövid óra alatt nyolez lakóház, a melléképületekkel együtt, leégett. A tulajdonosok teljesen szegények lettek, mert minden gabonájuk, tömérdek házi jószág is odaégett. A kár hivatalos becslés szerint 2366 frt. Kenésén Szabadhegyi Domonkos háza égett le, az udvaron felhalmozott szalma is a lángok martaléka lett. Kára 500 forint. Tarnóczai pusztán Szikker Imre bérlő tulajdonát képező 2500 csomó árpaszalma — mintegy 2000 frt értékben — elpusztult a lángok által. Ősi községben is pusztított a tűz. Medgyesy József háza, sok búza, árpa és zsúp-szalma, továbbá nagy méhes és az ösz- szes méhkasok, a méhekkel együtt, áldozatul estek. Szén t-K i r á 1 y-S zabadin ehó 25-én pontban déli 12 órakor Balázs Ferencz nagymennyiségű buzaszalraája és szénája égett el. Szunyogh puszta n vasárnap B i b ó Dénes szenvedett ismeretlen okból származott tűzvész által 9—10,000 frtnyi kárt. D. u. 3 órakor egy kazal kigyuladt s a rettenetes hőségben és erős szélben 16.000 kereszt gabonaszalma, 182 szekér széna, 65 öl fa a lángok pusztitásaiuak esett áldozatul. A csendőrség erélyes nyomozást indított, mert felmerült a gyanú, hogy a tűz gyújtogatásból is eredhetett. Az óriási szalma- tüz könnyű sziporkáit még Veszprémbe is elhozta a nagy szél.f A herendi porczellángyár remeke. — Mária Valeria asztaledényeiről. A herendi porczellángyár produktumai már a magyar agyagmüipar bölcsőkorában , is szép nevet vívtak ki a külföld előtt és feltűnést keltettek a világkiállítások versenytárlatain. Az öreg Fischer, a herendi porczellángyár megalapítója vetette meg azt az alapkövet, melyen a műipar e nemének verseny- képessége felemelkedett arra a magaslatra, melyen ma áll, melyért utódai legfelsőbb elismerésben részesültek. Minden kegynél azonban többet beszél az a tény, hogy egy évtized alatt az agyagmüipar levetkezte ósdiságát és uj életre ébredt Herenden, versenyre kelve a chinai műiparral, a sévresi és meisseni gyárak remekeivel. Tagadhatatlan, hogy a herendi porczellángyár nevét az öreg Fischer vívta ki, méltán is nevezte őt el Falke Jakab lovag, a bécsi iparmuzeum igazgatója, „modern Pa- lissy“-nak. A magyar-zsidó Palissy halálával a herendi porczellángyár is egyidőre tespedésbe merült, mig ez ellen a nemzeti rnüipar Géniusza fel nem emelte szavát s meg nem született az a paktum, mely ma a herendi porczellángyá- rat óriási áldozatok árán fentartja, nem keresi az anyagi hasznot s megelégszik egyelőre azzal az erkölcsi haszonnal, mely művészi iparunk emelésében rejlik. A sajtó, melynek figyelme a művészet minden ágá.'a kiterjed, nem sokat foglalkozik a herendi gyárral, mint a magyar e nemű rnüipar egyetlen tényezőjével, holott a gyárnak a fővárosban időközönkint rendezett tárlatai épen olyan megfigyelésre méltók a nemzeti agyagmüipar szempontjából, mint az őszi képtárlat, avagy a szobrászati produktumok kiállítása. A herendi gyár tulajdonosainak sok próbálkozás után mégis szerencse'sen sikerült a gyár élére olyan műértő igazgatót, szakembert találni, aki a külföldön való huzamos tartózkodása alatt kiváló szakértelemre, mü- izlesre s olyan kulcsra tett szert, melylyel ismét megnyitja a magyar művészet ezen ágának a külföldi utat. Orley János, a gyár jelenlegi igazgatója, egy fiatal, tősgyökeres magyar, ambíciótól áthatva, a napokban fejezte be azt a remeket, mely a magyar művészi agyagipar niveaujáról legfelsőbb helyen, a magyar király előtt fog beszámolni. Ez a remek Mária Valeria asztaledény készlete, úgy mindennapi, miut ünnepi használatra. Volt alkalmam becsomagolás előtt megtekinteni az egész készlet impozáns csopor- tozatát, mely valóban Pallisy müveinek tetszik. Ez a csoportozat 36 személyre való készletből áll, minden darab kristály fehér por- czellán, szélein dús arany cserfa koszorúval, minden keresett czifrázat nélkül. Minden tárgy a bársonyutánzatu herczegi paláston a Habsburg-ház és Salvator herczeg kettős czimerét viseli. Az egész szerviz, mely sok gyümölcskosárral és asztaldiszszel van kiegészítve, következő tárgyakból áll: 2—2 nagy és kis levesszilke, 4 mártás- szilke, 216 lapos tányér, 36 mély tányér, 96 csemege tányér, 2 nagy, 4 közép nagyságú és 2 picziny pecsenyetányér, 2 halastál, 4 becsinált szilke, 4 nagy, 4 kis főzelék tál, 4 nagy, 4 kicsi tésztatál, 4 szögletes salátatál, 4 kétemeletes asztaldísz, áttörött munkájú, (Aufsatz ajur) 4 gyümölcskosár, ajur munkával, szögletes talapzattal, 6 nagy és 6 kicsi theaöntő, 6 tejszín-, 6 melegvíz-, 6 kávéöntő, 36 pár theacsésze, 6 nagy, 6 kicsi tejöntő, 36 pár kávéscsésze, 12—^12 nagy és ezukortartó, 36 pár mocca csésze, 12 törött- ezukor tartó csésze, 36 consumé csésze, 6 yatte, (szájöblögetö) 6 kagylócsésze, 12 sótartó, 12 tojás- és 12 mustártartó. A műremek Őr ley János igazgató tervei szerint, a rajzok előleges bemutatása után készült s múlt év decz. 15-étől ez év aug. 15-ig 45 munkást foglalkoztatott. Elképzelhető, hogy minden darabnál milyen figyelemmel dolgoztak, mikor egy-egy gombostüfejnyi folt miatt uj darabot készítettek. A tárgyak renesans-stylben készültek, a a sima tányérok Feston-stylban. A dús aranyozás épen 150 drb körmöczi aranyat emésztett fel. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a tárgyakat megrendeléskor 7300 frt árban előre kialkudták. A gyár azonban semmi költséget és fáradságot sem kiméit, csakhogy olyan művészi tárgyakat állítson elő a hazai földből, melyek miudenkor kedves emléket keltsenek a királyleányban. A remek készletet szeptember 3-án adja át Lichtennegg-ben, a fenséges asszony állandó lakhelyén Orley gyárigazgató, az átvételt pedig Korniss grófnő fogja eszközölni. V. Hullám József. Lruczia. — Irta: Fucini Renato. — — Fehérke, Fehérke! — kiáltott messze- hangzó hangon s azután hallgatódzott. A bokorból, mely közel volt a sziklához, melyen Luczia állt és kecskéjét hívogatta, egy rigó repült fel a magasba. — Oh Istenem, ki fogja visszahozni az Fehérkémet! ? — sóhajtott kétségbeesetten. Szomorúan ült le, fejét kezeibe hajtá s tekintetét a halmok oldalain jártatta . . . tekintetét és gondolatait. A nap körülsimog&tta födetlen vállait, az esti szellő ruháit oda tapasztá szép alakjához és szétborzolta haját, mintha ki akarta volna tépni a virágokat a csillogó fürtökből. — Olyan szép vagy te a tavasz szépségei közepette, te rózsás Luczia, és olyan elhagyatott vagy a világon, szegény Luczia! Atyja meghalt a mocsáros talaj által okozott lázban, anyja ott lakik a kék hegyek mögött. Nélkülözések és szükség korán megvéniték. És ki tudja? Talán már ott pihen a templom melletti zöld temetőben. Fivére katona. Elküldték őt messze, mesz- sze a tengerre. Két év előtt irt utoljára. Vájjon hol lehet most? A szükség . . . törvény! Megcsókolta övéit s azután eltávozott az édes otthon hegyeitől. ilis most szolgáló a völgyben lakó parasztnál: fönn legelteti a kecskéket és el-elmélázik a távol ködébe. Anyja és fivére voltaképen nincsenek is, mert neki nem voltak olyan közeli aty^fiai. Fölnevelték őt és meg is becsülték — a mig a lelenczháztól a havi 15 lírát megkapták. Egy napon egy pár uj czipőt ajándékoztak neki, kezébe adtak egy darab kenyeret, megmutatták neki az utat és igy kiáltottak föl: „Az ég vezéreljen!“ és azután becsapták mögötte az ajtót. Es Luczia leszállt a völgybe: főn őrzi a kecskéket és ábrándozva tekint a távoli hegyekre. — Jaj neked, ha elszalad egy kecske! szólt hozzá Rosalba, kitaszítva őt az istáló- ajtón. Igen, Luczia jól tudja, hogy mi vár reá, ha a kecske nélkül tér haza. Összekulcsolja kezeit s aggodalmasan tekintget a halmokra. Tudja jól, hogy nem fog kapni ételt, hogy Rosalba meg fogja verni, mint nemrég . . . és ez úgy fáj neki. — Oh, Istenem! Uh, Istenem ! Egy gyíkocska, zöld mint a vad fügefa levele, melyen sütkérezni szokott, egy légy után kapkod s apró, ébenfekete szemeivel a leányra néz . . . Luczia sir. — Holnap bizonyosan el fognak kergetni . . . vagy még talán ma ... és nem tehetek erről . . . — ... Hat órakor még megvoltak ; akkor fejtem meg őket . . . Tizenkét lira! Hol veszem ezt az összeget . . . hogy azt mondhatnám Rosalbának: egy kecske eltévedt, de itt a pénz értté! A szél erősebben kezdett fújni s kitépte a virágot a hajából. A virág után kapott s ekkor valami megzörrent s szive hevesen és örömmel dobogott föl. De oh! a gyíkocska volt csak, mely Luczia gyors mozdulatától megijedve, lecsuszszant a fügefalevélről és egy üres gesztenyefába bujt. Luczia fölemelte a virágot a földről és erősebben tűzte hajába azt. — A virág kedves volt neki, mint minden virág, melylyel reggelenként haját ékité s melyet aztán es- ténkint az ágya fölött függő Mária-kép elé helyezett. A szent szűz képe ma este is megkapja a virágokat. Eközben a naptányér mind lejebb hanyatlott a láthatáron. Még egyszer kétségbeesetten kiáltotta a kecske nevét: „.Fehérke! Fehérke!‘ ... A közeli bokorból gyönge mekegés felelt szavaira. — ... Fehérke! Te vagy az! Fehérke! Kék szemei ragyogni kezdtek. Köveken és gyökereken mászott le a szikláról, a tüskék és éles kövecsek véresre szúrták lábait, de ö erre mit sem ügyelt; az összi-vissza nőtt gályákon keresztül utat nyitott magának és eltűnt a bokorban. Nem vette észve a két szemet, mely lángoló tekintettel tapadt födetlen vállaira és gyöngéd alakjára. Nem a kecske mekegett a bokorban. A vad Togno utánozta az állat h tngját, hogy Lucziát oda csalja és mint a kis éneklő madár, mit sem gyanítva, repül az éhes kígyó torkába, úgy futott a leány is, sietett, vígan . . . biztosan . . . A szél megállott. A bokorban egyetlen levél sem mozgott: a nap lassan alászállt, bíbor palástjának széleit maga után vonva . . . Midőn az est beköszöntött, az elveszett kecske magától haza ment. Örömmel szalad: tak elébe, csak Luczia nem mozdult. Arcza lángolt, vérrel befutott foltok voltak azon, haja szétzilált s ruhái szétszaggatva valának. — Ha rosszul érzed magad, feküjél le — szólt hozzá Rosalba barátságosan. Luczia szobácskájába ment. Kereste hajában a virágot a szent szűz számára: elvesztette azt. Szive összeszorult; ledőlt kemény fekhelyére s egész reggelig zokogott. Togno nem tudott aludni azon éjjel. Éjfélig fönt volt, karókat faragott a málna bokrok számára, egy uj korlátfát is csinált a régi helyére és torkaszakadtából énekelt . . . S a föld föllött szelíden ragyogott a csillagos égbolt!
