Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-06-07 / 24. szám
Veszprém, 1890. X. éyfoyam. 24. szám. Szombat, jun. 7. Ünnepnapjai lesznek Veszprém városának. A nemzet csalogánya, a bálványozott művésznő, Blaliáné- Splényi báróné ő méltósága fog falaink között időzni 4 napon át. Beteljesült a polgárságnak régi vágya, váratlanul. Évtizedeken át, hatóságaink, ünnepélyeket rendező bizottságaink s az itt időzött színigazgatók számtalan Ízben tettek kísérletet, hogy a méltán világhírre emelkedett bájos művésznőt — hacsak egy napra is — körünkbe vonják, hogy bűbájos, szivet andalító csábos hangjában gyönyörködhessünk. Minden törekvés meddő maradt. S most eljő magától. Megnézi a Dunántúl ős-városait, hogy kezet szorítson itteni tisztelőivel. Hozta Isten! Legyen üdvözölve ős falaink között, szerető körünkben ! Legyen meggyőződve, hogy bár nagyobb, gazdagabb városok nagyobb fénynyel-pom- pával ünnepelhetik őt, nemzetünk büszkeségeket, de melegebben dobogó szívvel nem ölelhetik át sehol — mint itt. Szeretetünk, mélyet a hála tüze melegít, hogy hazai művészetünknek hirt-nevct szerzett nemcsak a hazában, de a külföldön is: igaz szívből, jövő — s ezt visszük eléje legszebb koszorúul, a város határa élé. Hozza a jó Isten! Érezze itt magát boldogan. Mint a mily boldog életet esdünk rá mindenha — a magyarok áldó Istenétől! A balaton-fiirdők megnyitása. ■ Veszprém, janius 7. A Balatonvidék édenkertei imái- nyitvák a közönség előtt. Véreink s a külföld turistái egyaránt fölkereshetik, hogy egészséget, életet gyarapitsanak. Balaton-füred nyitotta meg legelőször az Esplanade-ok sorompóit; követte egymásután 11 kisebb balatoni fürdő s Űrnapján végül megnyilt Ba- laton-Almádi is. Mindez ünnepeknek derült, fényes napsugáros idő kedvezett. — Ünnepi mezbe öltözött nép sereglett a csillám-hullámos magyar tenger partjaira; fenséges tudatában annak, hogy nagy ünnep ez, a nemzet gyöngyének, kincses Balatonnak ünnepe ; szemefénye, reménye, jövője Magyarországnak . ... elhanyagolt mostohából dédelgetett bájos szűzzé fejlett leánya egész Európának. En Istenem! Minő változás van itt e partokon ! Milyenek voltak 10 év előtt s milyenek mai! Szegényes, nyomorúságos parasztviskók szerte a partokon; ingoványos, esőmosta agyagutak; biizhödt lápok s omló partszakadékok szerteszét. Pedig akkor aranyat-ezüstöt izzadott még a borág. Mi könnyen tehette volna akkor a népünk, ha nem lett volna szüklátkörü s korlátolt ismeretü, hogy a szőllők dús jövedelmeiből szárnyra segitse — az akkor még csak poéták, irók tüz- lelkében élő Balato n-k u 1 t u s z t!? De — megjósoltuk! — ei kelle pusztulniok a szőllőhegyeknek, tönkre kelle pusztulni az egykor módos parti gazdanépnek, hogy végre a Balaton gyógyvizének, a magyar tenger áldásának kultiválására fanyarodjanak. Eszünkbe jut egy parti epizód. Négy évvel ezelőtt a megboldogult jó püspök, Kovács Zsigmond egy napon kirándult Balaton-Almádiba. Egy bizottság, élén Brenner Lőrincz fürdőigazgatósági elnökkel, kalauzolta őt a hegyeken s a regényes Remetevölgyben. Gyönyörködött a fenséges panorámán, s midőn a filloxerától pusztuló birtokokon látná a számos uj nyaraló épületét, megállt s igy szólt e sorok írójához: — No, édes öcsém, maguk igazán sokat költenek, építenek itt. Nem félnek a filloxerától? — Nem, kegyelmes ur! A filloxera megeheti szőlleinket — de a Balatonunkat nem issza ki. Nem a bor lesz itt drága egykor, de a viz. Nem a filioxeráé a jövő, kegyelmes ur, — de a miénk! S megteremtők a Balaton-kultuszt. És segít nekünk — az elpusztult nép. Rohamosan, lázas amerikai gyorsasággal épül, köröskörül a 24 mérföld- nyi Balatonpart. Évenkiat átlag 100 uj nyaraló épül a 12 balatoni fürdőtelepen. Az első években összesen 8—10 ezer frtnyi érték fektettetett a parti villákba. Ma már évenkint 2—300 ezer frtot épitnek fel nyaralókba. Még eg y-k ét év s a milliók lesznek itt olcsók. Nem kell újabb évtized s márvány oszlopzatos palliszádos óriás palotákat fogunk látni e viruló édenekben — s ha a 3 balatoni viczispán is agy akarja, kettős-hármas aleéban lehet majdan körülkocsizni a Balatont. Bezerédj ésBeksics betöltik hivatásukat; gróf Nádasdy F., gróf Eszterházy Mihály és Szarvassy Sándor pedig benépesítik a Balatont. Nem álomkép, nem fantázia a Balaton gyönyörű jövője ! Csak mink, akik itt lakunk ez éden- partokon: tegyük meg az utókor s a nemzet iránt való kötelességünket. Akkor helyrehozzuk az ősök mulasztását. S beteljesül — Kölcsey hymnusa. ___________ _________________K. T. Ho gy állnak új vasut-ügyeink ? Veszprém, jun. 6. Most már kezdünk bízni a vesz prém- megyei vasutak ügyében, megindult erősen a mozgalom. A vármegye határozott. Kijelentette határozatilag, hogy a Veszprém-Enying- Dombovári vonal erkölcsileg és — tőle telhetőleg — anyagilag is támogatni fogja. Egyszersmind felhívta a 1888. deczemberben megválasztott vasúti bizottságot, hogy úgy ezen, valamint a györ-zircz-veszprémi vonalat tanulmány tárgyává tegye, s ooncrét javaslatot tegyen, hogy mennyivel járuljon a vármegye a vasutak segélyezéséhez ? Csak aztán most már kezdje is meg működését az a vasúti bizottság. Két év óta, az igaz, nem volt mit tennie. De most már van dolga; tollát ne késedéiül eskedj ék. A veszpréinmegyei gazdasági egyesület is melegen pártolja a vasutügyet. Nemcsak az enyingi érdekeltséget hivta össze egyik tagja által, hol a végrehajtó bizottság megalakulván, a f. hó 8-án Enyingen tartandó ülésen már a törzs- részvények feltételes jegyzése iránt fog intézkedés történni, hanem legközelebb Veszprém és Veszprém vidék érdekeltségét is össze fogja hívni. Veszprém városa is tárgyalta a Vesz- prém-Enying-Dombovári vasút ügyét a | f. hó 2-án tartott városi közgyűlésen. A hangulat igen kedvező volt. Egy 30 tagú bizottság választatott, mely a vas- utügybeu a concessionáriussal érintkezve ez ügyben javaslatot fog tenni. Szóval — a mint mondánk — a mozgalom megindult. Reményeink kezdenek erős- bödni. Helyesen van igy. Ha néni igy volna, az lenne nagyon helytelen. Veszprém város kezében tartja a lia- í talmatj önsorsát jobbra fordítani. A város és városi lakosság magának alkot egy szebb jövőt, ha most az erők egyesítése által segít létrehozni egy vállalatot. mely úgy a városnak valamint lakossainak kiszámithatl m hasznot hozhat. Most ne legyenek ingadozók. Határozzanak — saját jobblétükért — férfiasán ; cselekedjenek gyorsan és erélyesen úgy, mint az ez intelligens városhoz méltó. Veszteni valója a városnak már úgy sincs. Úgy van mint a halálos be- teg, kinek a gyógyszer legfeljebb segíthet, de nem árthat. És a törzsrészvények feltételes jegyzése koczkával semjár s a jegyzés. 30 évi törlesztésre, amiként az városoktól elfogödtatik: nem is terhes. Ha a feltétel fi i. a trace elkészítése, miniszteiri, közigazgatási bejárás és miniszteri jóváhagyás be nem következik. úgy a jegyzés semmis és érvénytelen. Ismételjük: most van itt az idő az erélyes, férfias cselekvésre. Egyfelől egy gazdag, termékeny vidék forgalma, másfelől a királyi tábla székhelyével való direkt összeköttetés, a két vállalat sikerét s városunk felvirágzását feltétlenül biztosítja. Aztán mégegyet súgunk meg, amiről bizalmasan értesültünk. Ha e pályák Veszprém város és lakosságának támogatásával létrejönnek, úgy ugyanazon urak, kik e dologban fáradoznak egy keskeny vágányu vasutat szándékoznak épiteni Veszprémtől Almádi-ig és talán B.-Füredig. Ezzel elhozzák a Balatont közvetlen közeliinkbe. Az adózó közönség figyelmébe, (Hivatalos.) Hirdetmény. Az 1883. évi XLIV. t.-cz. 18. §-a értelmében ezennel közzé tétetik, hogy az 1890. évre készített tőkekamatadó kivetési lajstrom — az adótételek megállapításával f. évi junius hó 8-tól — ugyanezen hó 15-ig bezárólag. — mégis az 1890—92. évekre készített III. oszt. kereseti adó kiszámítási járadatokat kitüntető lajstrom f. évi junius hó 10-től 17-ig bezárólag a városi adóügyosztály hivatalos helyiségében d. e. 9 —12 óráig betekinthető. Figyelmeztetnek az érdekelt felek, hogy netáui észrevételeiket a fent kitett határidő alatt az illetékes kir. pénzügyi hatóságnál megtehetik. Veszprém. 1890. junius 6-án. Kováts Imre, polgármester. * Hirdetmény. Az 1890. évi katona-beszállásolási pótadó-lajstrom 1890. junius hó 8-tól 15-ig bezárólag ezen város adóügyosztály hivatalos helyiségében közszemlére tétetik ki. Felhivatik az érdekelt közönség, hogy ezen idő alatt a lajstromot betekinteni, és esetleg fellebbezéseiket ezen idő alatt beadni el ne mulasz- szák, mert ellen esetben a felszólamlások tekintetbe vétetni nem fognak. Veszprém, 1890. junius 6-án. Kováts Imre, polgármester. A veszprémi „Tenyészáliat-kiállitás“ után. Veszprém, jun. 5. A május hó 30-án, délelőtt 9 órakor Veszprémben megnyitott „Tenyész- állat-kiá 1 litás 31-én délután 4 órakor záratott be. Visszatekintve ezen kiállítás előzményeire s sikerére, elmondhatjuk, hogy kicsiben jó és érdekes is volt. de nem olyan, minőt Veszprémmegye gazdaközönségétől vártunk. A kiállítás előmunkálatait tekintve, a kiállítás rendezősége nagy tevékenységet fejtett ki arra, hogy a kiállításnak 45 kiállítóval összesen 125 drb. szarvas- marhát, 92 drb. juhot, 83 drb sertést és 45 drb baromfit nyerhetett meg, pedig azt hittük, hogy ily szám, habár bármely vármegye hasonló kiállításának díszére válhatott volna, vármegyénk területéről igen könnyen, minden előzmények nélkül önkéntesen kikerül. De ez nem igy volt. Minden egyes kiállítót majdnem : rábeszéléssel kellett a kiállításnak megnyerni. A kiállításon, az előzetesen bejelentett állatoknak nem egészen kétharmada jelent csak meg, de azon nem csodálkozunk, s azért a gazdaközönséget mi nem is okoljuk, mert az egész enyingi járás, honnét a legszebb állatokat a legtömegesebben vártuk a kiállításra, az ottan, a szarvas- marhák között fellépett száj- és körömfájás járványos betegség miatt a kiállításban való részvételtől kizáratott, esetleg egyesek önként visszavonulni kényszerítve voltak. így a megnyitott kiállítás 66 db. szarvasmarhával 21 juhval, 16 db. sertéssel és 29 db. szárnyassal kevesebbet mutathatott be. mint a mennyi tényleg bejelentve volt. De mindezen körülménytől eltekintve, őszintén be kell vallanunk, hogy' ezen kiállítás iránt a gazdaközönség nem igen érdeklődött, amin nem is csodálkozunk. Az utóbbi években valóságos divatkórsággá vált a provintiális kiállítások rendezése, s ezekkel brillírozott legtöbb gazdasági egyesület vagy gazdakör olyannyira, hogy azokat a gazdaközönséggel teljesen megutáltatták. i i „A nő legendájáéból.*) Irta: V. HULLÁM JÓZSEF. Dicső, fenséges éji látomány, Oly édes illatot letel az éden; Titkot suttognak a dús lombu fák És milliard csillag ragyog az égen. Madárdal alszik, szellő megpihent, Éden szemére bűvös szender ült, L élekzetét a fűn' k hallani, Leszállt az éj, minden elszenderült. Ádám apánkon nem fogott az álom, Merengve ült egy lombos ág alatt, Merengéséből, egy-egy zizzenéstől, Miként a nyúl, úgy megriadt. Pihenni vágyott s nem volt mégsem álma, A pázsit ágy felett immár a pálma Hiába integet. Ádám megállóit nyílt éden ölén, Aludni vágyott, hajh, de'mégse birt, Nyíló virágok balzsam illata Sajgó sebére, hajh, nem adtak irt. Fel és alá jár illatos gyepen, Járás után nyugalma tán leszen. Csatangol egyre, valamit keres, és nem is álom, jól érzi ő • . • Megfejthetetlen titkos érzemény, Elfogja lényét a dicső. *) Mutató szerző sajtó alatt levő nagyobb elbe- azélő verséből. Mohón vigyáz, tekintget szerteszéjjel, Gyönyört lelkének nem nyújt semmi sem. Beállt teljesen immár az éjjel, Madárdal alszik, csendesen pihen, Szóraját nem oltja hűs forrás vize, Gyümölcsnek nincs szájában már ize. Bolyong tovább, a titkos vágy űzi, Velője ég, az agya úgy zsibong, Szive dobog, hevesen, lüktetőn. Ez űzi őt, ezért bolyong . . . Pedig mihaszna, minden oly üres, Nincs itien ő, kit úgy keres . . . Szellő susogja, virágok serge szól '• „Hiába űzöd, nincsen ő sehol!“ „Oh, nincs sehol! Hiába űzöm, Minden tehát csak csalfa álom, A titkos vágy hiába kerget, A balzsamot fel nem találom ?!“ „Hol van tehát lelkemnek vágya? Zsibongó agyam éber álma ? Hozzám hasonló, mégsem én. A titkos, vonzó tünemény ? Ah, hol van ő, kit úgy űzök, Égő velővel, láz között ? ! I „Csak őt kívánja lelkem sóhaja, Mit ér a lót, ha nincs velem ? Mit ér a dal, virágnak illata? Ha érte dobban a szivem ? ! Művelj csodát hatalmas Isten, Vesszen chaoszba az egész világ! Villám lesújtva dőljek össze, Avagy telítsd bé lelkem óhaját!“ ZDTJLlb.ös akrobata. — Megtörtént eset. — ' Ketten voltunk dudások egy csárdában, | vagyis két lap volt egy városban. Természetesen mi sem voltunk jő egyetértésben, mert arra még a legöregebb emberek sem emlékeznek, hogy két vidéki lap békességben élt volna egymással. Elkeseredett volt köztünk a verseny. Ha egyik lap valamit megkritizált, a másik bizonyosan agyondicsérte azt, ha egy színtársulat kóristánéi ellen kifogásaik voltak egyik lap munkatársainak, a másikéi bizonyosan valamennyien bele voltak bolondulva. Ha mi megírtuk, hogy egy gazdaember tehenének olyan csodaborja született, melynek ki- lencz lába van, akkor a másik vezérczikkben czáfolta meg, kinyilatkoztatva, hogy az az állítólagos csodaborju nem is borjú tulajdonképen, hanem malacz. Aztán ezélzatos malicziával hozzáfűzte, hogy nagy borjúnak kell lenni annak, aki azt a malaczot borjúnak nézi. Egyszer valami „Circusz orientál“ vetődött hozzánk a városba. A mi hírlapunk rokon- szenvvel fogadta a jól szervezett társulatot, mely egy jól táplált akrobatával is dicsekedhetett, aztán a mi szerkesztőségünk tagjai valamennyien meglehetős rosszul táplált nyápiezok voltunk. A másik szerkesztőség tagjai mind derék testalkatú emberek voltak, reggelire pörköltet ettek s tízóraira két szafaíádét. Yasbot- tal jártak s az volt a jelszavuk; hogy ők nem félnek az Istentől sem ! Természetes, hogy a köztünk levő ellenséges viszonyál fogva, mivel mi dicsértük a czirkuszt, ők gyalázták, sőt még azt is bátrak valának megcselekedni, hogy mikor az erömüvészről emlékeztek meg, egy maliczió- zus kérdőjellel (?) vonták kétségbe az akrobata ur képességeit. Egyéb sem kellett. Másnap beállít a mi szerkesztőségünkbe az összes czirkuszi személyzet. Óriási nép- csódület kisérte egész a kapuig. A lovarnők ' lóháton jöttek, feszülő trikóban, a bohócz I egész utcza hosszat a sipkáját pörgette, az , erömiivész pedig ötmázsás vasat czepelt a fogai között, mindenik kezében pedig egy j tiz akós hordót tartott. Aztán mégis maradt j annyi ereje, hogy a lábával úgy rúgta be a ' szerkesztőség ajtaját, csakúgy megrengett J belé a ház. 0 jött be legelői, utána pedig az egész cirkuszi személyzet. A főszerkesztő, aki még aránylag a legerősebb testalkatú volt köztünk, rettenetesen megijedt. Az akrobata ur az ötmázsás vasat átvetette a feje fölött, a hordókat egypárszor feldobálta a levegőbe, aztán letette a földre és odalépett hozzánk s barátságosan kezet fogott, illetve csak mi fogtuk meg a kezét. — Mivel lehetünk szolgálatukra. — Nyilatkozni akarunk a másik lap ellen, aki gvaláz bennünket. Legyen szives kérem megirni a nyiltteret lehető leggorom- bábbaH. — Es mi legyen az a gorombaság? — Tessék kérem azt írni, hogy a tisztelt czikkiró ur legyen szives és jöjjön ki velem a placzczra, ha van benne bátorság. Meglátjuk, hogy ki van jobban otthon a tudományában, czikkiró-e, vagy én, az akrobata!? Mikor ezt kimondta, ismét felkapta fogával a vasdarabot, kezébe a tizakós hordókat, az egyik hordó tetejére a riportert, a másikra a gazdasági rovatvezetőt ültette, a ballábával pedig fölemelte a szerkesztőt hintaszékéről. Így állt a herkules egy lábon balancirozva. Eközben én egy gombostűvel megszurtam az egyik lovarnő trikóját, azt hittem tömött trikó van rajta, csakhogy a vádlik természetesek voltak s a lovarnő élesen rikítóit. Én esdeklően néztem rá s ö — megbocsátott. A bohócz pedig ezalatt a szerkesztőségi ollókkal dobálódott a levegőben, olyan ügyesen kapta el, akár csak egy-két gurnmi lapdát. Ezalatt elkészült a nyilttér és az akro- bota ur aláírta az ő becses nevét. Másnap kora reggel jelent meg a lap. Mi kárörvendően nevettünk a markunkba s szinte látták lelki szemeink a másik szerkesztőség tagjainak birkózását az akrobatával. A lap összes példányait egy szálig a czir- kusz-társulat vette meg a kora reggeli órákban. De mikor egész nap folyamán az -egész város közönsége egy szót sem beszélt a heczczről, kitudódott, hogy az akrobata urnák inába szállt a bátorság, megbánta a nyiltterezést és ezért vette meg az összes lapot. És ez mind azért történt igy, mert attól félt a direkezió, hogy a polémia ártani fog az „üzletnek.“ íme a tizenkilenczedik század mateializ- musa. Az üzleti érdek még az akrobatának is inába szorítja a bátorságát,
