Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-05-31 / 23. szám

Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, május 31. Ez az oka, hogy alulírott képviselők azon bizalomteljes kéréssel járulnak, méltóztassék a hazafias eszmét fel­karolni, azt saját körében terjeszteni és népszerűsíteni. Szóval mindent meg­tenni, hogy az általános Dunán­túli közművelődési egylet még az ősszel megalakulhasson, s a helyi törvényhatósági és városi egyletek szintén az alakulás küszöbére léphes­senek. Az ősz kezdetén alulírott képviselők Budapesten nagy, alakuló gyűlést fog­nak összehívni, melyre annak idején külön meghívót fognak kibocsátani, de a melyen való személyes megjele­nésre már eleve felkérik. De felkérik egyszersmind a Dunán­túl összes társadalmát rang, osztály és felekezetkülönbség nélkül. És remé­lik, hogy a társadalom lelkesülten fogja nem csak megérteni, hanem tel­jesíteni is hivatását. A Dunántúl mindig legelső sorban állott, midőn a hazát kellett védeni. Most sem maradhat hátra, midőn a nemzeti eszme kultúrái diadalát kell kiküzderri. És nem fog hátra maradni! Hazafiúi üdvözlettel Budapest, május hó 22-én, 1890. Bezerédj Viktor s. k., Beksics Árpád s. k., elnök. előadó. í megyei gazd. egyesület tenyészállat-kiállítása. Veszprém, május 31. Tegnap reggel 9 órakor nyílt meg, az „Angyal“-vendéglő udvari helyisé­geiben. a megyei gazdasági egyesület által rendezett tenyészállat-kiállitás. Megtekintése dijtalan volt s hogy épen hetivásárra esett, hát volt is nézője elég a vidékről s helyből egyaránt. A biráló-bizottság nyomban össze­ült s meg is hozta határozatait. Sok dolga nem akadt, mert a kiállítás kicsiny körre szorult; de a mi xevés állatot kiállítottak, az fajra-árra-szemre egyaránt kiváló volt. Általán lanyha érdeklődés képét mutatta a kiállítás. Nem lehet föl­adatunk elősorolni a tapasztalt hiányo­kat. Úgy látszik, a gazdaközönség tüntetőleg távol tartotta magát a kiállítástól s azért nem állított ki. S maga a gazdasági egyesület sem a régi erélylyel rendszeres Tette a kiál­lítást. Megcsinálta, ut aliquod fecisse vide- atur! A közönség közönyét megszoktuk. Ha jó sikerű leendett is a kiállítás: akkor sem tapasztaltunk volna különb érdeklődést. A helyi gazdasági kiállí­tások ideje lejárt s a rájuk fordított költség már nincs arányban az erkölcsi s gazdasági haszonnal, melyet egykor involváltak s mely most már (a ter­jedtebb gazdasági látkör, olcsó közle­kedés s kifejlett gazdasági szakirodalom mellett) mind meddőbb marad. Azt hisszük s ezzel a gazdasági egye­sület tekintélyesb tagjainak nézetét is tolmácsoljuk, hogy mintsem ily meddő ! vállalatokba fektesse pénzét az egyesü­let : jobban fogná tenni, ha a szegényebb községek részére vásárol, e igeiek árán. faj-tenyészállatokat. így biztos s kima- radhatatlan a gazdasági haszon s kéz­zelfoghatóvá lesz. S ha nem is szaporítja meg tán az egyesületi pénztárt, de ok­vetlen nagy segítségére s közvetlen tá­maszára lesz — a szegényebb gazda­népnek A kiállítás külső képe különben igen csinos volt s ügyesen volt ren­dezve, mi bizonyára az egyesületi 1 titkárság fáradozásának érdeme. E [ szempont révén az egyesület teljes 1 elismerésre számithat. A kiállítók összes száma mindössze 37 volt. (L. hírrovatunk.) A város sétányai. Veszprém, május 31. A városi szépészeti bizottság dicsé­rendő buzgalmat fejt ki hónapok óta, hogy a századok óta könyelmün elha­nyagolt szépészeti ügyeket rendezze, illetve, hogy a szépészet ügyét len­dületes szárnyra segítse. Szükség is volt rá, mert a legutóbb szakértelmetlen kezek által lerakott uj járda rosszasága, disztelensége meg­taníthatta a várost arra, hogy ha már tesz a szépészetért valamit, azt végezze alaposan; eszközöltesse szakértő- s a mi legfőbb lelkiismeretes embe­rek által. így nem fecsérlődik el haszontalauúl a polgárság pótadó izzad- mánya. Sok éven át Plosszer polgártár­sunk által, közadakozás utján, rendsze­resített u. n. Plosszer-sétány volt az egyedüli sétáló Helye a városnak. Ide zarándokolt ki, a na}) munkája után, a hivatalnokok, tanárok, egvliázi- s általánsa szellem munkájával foglalkozó polgárok zöme, Hol legalább pormentes levegőt kaphatott s nem törött ki lába a szörnyű flaszterköveken. A belső püspökkerti séta-utakat (mi­vel e kert nem tekinthető közkertnek, s nem is az) nem igen frequentálta a közönség. Mélyen fekszik; két aleéján kiviil a többi utai szükek s a légáram­nak nem lévén e mély helyen kellő járata : a reggeli órákat kivéve levegője fülledt, fojtó, forró. így a lövölde-térre vetette szemét a szépészeti bizottság s most a Plosszer- sétánynyal parallel egy második sétányt vágat ott, a lőpor-torony alján. Mondanunk sem kell, hogy csodála­tos közöny kell ahhoz, miszerint a Snyder bevezette a jövevényt irodájába. Amint beléptek, Jonson kopott külsejű jegy­zőkönyvet vett elő, hátratolta kalapját és mereven nézett a háziúr szeme közé. — Mennyi alaptőkével rendezte be üzle­tét? kérdé. — Harminczezer dollárral, mondá ez nagy hidegséggel. — Mióta tartózkodik New-Yorkban ? — Hét hónap óta. — Jó. Honnan jött ön ide ? — Sheffieldből. — Mi volt ottani foglalkozása? — Ugyanaz, mint a mostani. — Honnan vette pénzét? — Örököltem. — Milyen idős? — Huszonkilencz éves vagyok. — Nős? — Nem. — Ki ajánlotta ide? — Baring Brothers Londonban. — Köszönöm. Olyan közönyös arczkifejezéssel, melyből az efféle kérdezősködés megszokása volt kiolvasható, Jonson zsebredugta ismét a jegyzőkönyvet és köszöntés nélkül távozott. Snyder néhány pillanatig utána nézett, aztán nevetni kezdett. Jól esett neki, hogy hamis adatokkal félrevezette a kiváncsi yaukeet, ahelyett, hogy mint kezdetben szándéka volt, kilökte volna. Midőn délben Hornby barátjával összejött, a világért sem mulasztotta volna el fur- fangjaival dicsekedni. Mennyire bámult midőn Hornby a történtek hallatára izgatott han­gon felkiáltott: — Nag^ bolondot tettél Snyder! Ez a tréfa jövődbe kerülhet. átyíit nem mondasz? Csak nem beszélsz — Nyumo. ’ i>*iolyabban. Jó szereu- Imre, veszprémi í>k Jonsonnal és igy munkás szerencsét pótlásodat. Tudod-e, ment. Veszprémi háziR?,kedelmi nagy elvesztegette és az érte k 18 éves fiát magához véve^ia]£) hogy vette útját április hó elején nem kedvezett neki ott seAIew-York ____ lidőn Sny­de r a végtelen teremsoron végig haladt, tisztában vost azzal, hogy imponáló czégnél teszi tiszteletét. Jonson ur legnagyobb udvariassággal fo­gadta a? érkezőket. Egészen más volt, mint I reggel. Csupa udvariasság, j — Megengeded kedves barátom, hogy Snyder urban legjobb barátaim egyikét bemutassam. Jonson arcza kiderült, meleg kézszoritást váltott vendégeivel. — Hogy nem háborgatlak ok nélkül, előre is tudhatod — folytatá Hornby — igen leköteleznél, ha barátom előtt feltárnád kissé üzleted titkait. — Sziveseu! Tehát igen tisztelt Snyder ur, ön olyan üzletet lát maga előtt, mely- , nek feladata üzletembereket vesztességtől ! megóvni. Más szóval: tudakozódó intézet a kereskedelmi világ részére. New-yorki iro­dánkban 120 ember dolgozik, azonkivtil minden városban vannak megbízottjaink, kik minden valamire való ezég évi mérlegéről pontos tudósítást küldenek. — Miként lehetséges az — kérdé Snyder .— hogy kifogástalan hírnévvel biró ezégek is ilyen koncessziót tesznek önnek ? Jonson mosolygott. Látszott, hogy mulat­tatja az „ujoncz“ beszéde. — Ami hatalmunk titka: a kölcsönösség­ben rejlik. Mert amilyen szükséges A-nak, hogy hitelt nyerjen, ép olyan fontos B-re, hogy hitelt nyithasson. így a hitelt kereső kénytelen helyzetét feltárni. Rósz gondolat volna részéről, ha áluton próbálna szeren­csét, tetszik tudni, ha nem adna pontos fel­világosítást. Mert ezer utón módon kitudód­nék a csalás és A. ur fekete keresztet kapna főkönyvünkben. — De honnan veszik az ilyen berende­zésre szükséges tökét? kérdé kissé remegő hangon Snyder. — Előfizetőink zsebéből, minden valamire való ezég ezek sorába tartozik. Magunk vetjük ki adóját, mely ötventől kétszáz dol­lárig rúg föl évenkint. Az igy befolyó pénz­ből fizetjük ügynökeinket; még pedig elég jól arra nézve, hogy pontosságukra és meg- bizhátóságukra igényt tarthassunk. — Ez mind igen szép — rionda Snyder — de mennyiben árthatna, ha teszem én város fősétányai közvetlen közelében, hol naponta száz meg száz ember sétál, megtűr a hatóság egy olyan lőportornyot, mely folyton tele van robbanó tüzanyagokkal ............s a me lyet senki sem őriz. Micsoda explozió volna az, azon a magaslaton, ha bűnös kéz egyszer tüzet vetne arra ! Talán ép akkor, mikor ezernyi nép temetési szertar­táson van a tőszomszédos temetőben, vagy a legtöbb ember ott sétál alatta, a Plosszer-sétányokon. Hát mire jó a baka, ha arra nem, hogy a közveszélyes lőportornyokat őrizze s a hatóságok pénztárainál strázsáljon. Itt arra nincsen gond. Pedig Veszprémben arra nagyobb szükség volna, mint bárhol az or­szágban. A lőportorouy légberöpithet száz embert . . . nem lesz érte felelős senki. Ott a város végén, a legutolsó házban, a postaépületben pedig legyil­kolhatják az összes benlakókat kocsira rakhatják az összes Wertlieim- okat a zsiványok . . . arra is csak az lehet majd a hatóság mentsége: Bocsánat! Nem én voltam! Hát egy-egy honvédbaka elkelne mindkét helyen. Vagy ami sokkal józanabb dolog lenne : biztosabb helyre kellene vinni úgy a postát, mint a lőportornyot. De, visszatérve a tárgyra, azt aján­lanék a szépészeti bizottság figyel­mébe, hogy tenne lépéseket ő mltsga Hornig báró kegyes püspökünknél aziránt: engedné meg a Plosszer-sé­tány melletti külső püspökkert par- kieroztatását s engedné meg (természe­tesen teljes tulajdonjogának fentartása mellett) a közönségnek az abban való sétálást. Olyan park volna az, milyen­nel kevés város dicsekedhetik s e mellett elég hely volna még abban, házikerti-vetemények részére is. Mi úgy hisszük, hogy nagylelkű fő­pásztorunk szót se vetne e kérelem ellen. Hiszen székvárosa közügyei iránti meleg lelkesültségét minden alkalom­mal érvényesíti s barátja minden kez­deményezésnek, mely a város javát, czélozza. Ha a kérelem — mely régi közóhaja a polgárságnak — teljesül, akkor a szépészeti bizottság megkoronázhatja önkéntes szép hivatását. Olyan édent teremthet azon a most félig haszontalan helyen, mely közegészségünket nagy- mérvben fogná emelni. 8 kegyes püspök urnák s a bizott­ságnak, — melynek alispánunk az elnöke, egyaránt hálával fog adózni a város összes közönsége. egészen megtagadnám a felvilágosítást, vagy pedig hamis adatokkal állnék elő ? Jonson mitsein felelt, csengetett és néhány könyvet hozatott az irodájából. Az első, melyet kinyitott, válamennyi amerikai ezég nyomatott katalógusa volt. Ezt minden üzlet beszerzi. Minden ezég bizonyos jegygyei volt ellátva, melyeknek magyarázatát a háziúr következőkben adta meg : — Olvassa csak ami itt áll: .John Green C 3* C azt jelenti, hogy 50—60 ezer dol­lár alaptőke 3 pedig tudtukra adja, hogy megérdemli a hitelt. íme a szomszédja „Jak- son Francis f‘\ A kereszt azt jelenti, hogy tessék a tudakozódó intézetben felvilágosí­tást kérni. Nézzük mit mond a tudakozó intézet? Jonson egy másik könyvet vett elő és J. betű alatt a következőkre akadt! Első tudósítás: Cleveland ápril havában. Fráncis megtagadja a felvilágosítást. Múlt hóban jött Pittsburgból ide. Olcsó áron veszteget, l’ittsburgban tudakolni. — Természetes, hogy Pittsburgba irtunk, íme az onnan érkezett. Második tudósítás: Francis itt tiz éven keresztül élt. Rossz fizető hirében áll. Sokat költ. Erre aztán végeztünk Francis urraL A fel­világosítás, melyet róla adunk, bőven elég arra. hogy hitelét gyöngítse. Megjegyzendő, hogy mindig csak az igazságnak megfelelő felvilágosítást adunk. Aki pedig megtagadja a felvilágosítást, mutatja, hogy van mit elrejtenie. Kinos szünet állott be. — Remélem az ön adatai teljesen megfe­lelnek a valóságnak ? — kezdó meg újra a társalgást Jonson. — Ne beszéljünk erről, — mondá, barátja zavarát látva Hornby — vedd inkább elő a jegyzőkönyvedet és írd le, amit barátom tollba fog mondám-. Ez egyszer meg lehetsz győződve, hogy csupa hiteles adatot kapsz tőle. . . . Ilyen tudakozódó intézet több is van Amerikában. Már Earópába is átszármazott az intézmény, mely kölcsösségen alapulva, valódi áldás az üzletemberekre nézve. A balatoni fiirdöivad kezdete. Veszprém, május 31. Balaton-Füred iinuepélyes megnyitása pünkösd első napján, vasárnap ment végbe. A vidékről ezúttal nagy számú birto- kosság jött a fürdőhelyre s Veszprém­ből is; egyik fogat a másik után robo­gott ki a füredi utón — Balaton- Füred első fürdőnapját élvezendő. A fürdőhelynek tarka képe volt a sok kirándulóktól s az idő is pompásan kedvezett az ünnepuek. A veszprémi első zenekar, Kurucz bandája intonált a sétányokon s húzta a szebbnél-szebb dallamokat. Füred szépségéről alig lehet fogalma annak, ki most nem látja s valóban bűnt követ el az a balatonvidéki em­ber, ki legalább 1—2 napra nem lesz vendége e remek édeunek, ha ideje engedi. A villák jórészt már kiadvák s a szobák s bérházak iránt folyton élén- kebb a i-endelés. Az első vendégnévsor már a leg­közelebbi napokban adatik ki. A kenesei fürdő megnyitása megtörtént pünkösd hétfőjén 2—300 lélek jelenlétében. Pompás képet nyújt és kellemes meglepetést okoz az a sok és tetemes áldozatba került ujitás, mit a kedves kis fürdő-helyiség tár fel; mikor még a múlt években a fürdő­bizottság bőkezű elnöke megépíttette a csar­nokot, azt hittük, hogy az a mi fürdőnkre nagy is lesz; ma már kicsi; hátba még kikötőnk is lenne, — mert mig ott nem látjuk, addig nem hisszük el, hogy lesz — és hogyha még savanyuvizünk is hirnévre vergődik ! Most van fenn Budapesten vegyelemzés végett s ha onnét kedvező híreket veszünk, betoniroztatjuk az édes forrásait. A viz jelen állapotába is pezseg a borban, sőt a kút környékén, mikor a vizet húzzák, átható kénszag terjed szét. A megnyitás alkalmával az a néhány száz főre rugó közönség akó számra fogyasztotta a fürdőbizottság áldozat­kész és fáradhatatlan elnöke, felső-bükki Nagy Károly ur részéről Károly-forrásnak keresztelt kút vizét. Egyébiránt eme kut- keresztségre visszatérek alkalom adtán, mert a fürdő-bizottság a Margit-bál előtt e czi- men s ennek emlékére hatalmas mulatságot szándékszik tartani. A megnyitón úgy az intelligent)a, mint a polgárcsztály helyből és vidékről képviselve volt; a kiszolgálattal bárlei^is meg lehet elégedve, sőt a fürdötelep ifjú vendéglőse, Egyed János ur konyhája messze földön ismeretes. A fürdőnek teljes szezon-arcza van; bódék, hidak, lenn vannak s a szőke hullámok közül egészséges kaczaj hangzik a partra; Bódi, a fürdő zenésze is meghozatta már a nyáron összepattogó búrokat, most már csak közönség kell s akkor aztán, tek. szer­kesztő ur, állandó helyet kérünk a kenesei fürdőnek b. lapjában. _______ r, I. VI DÉK. Tűzoltó-majális Kádártán./ — A „Veszprémi Független Hírlap“ ,tzerk. — Kádártpí, május 30. Községünkben f. hó 26-án az újjá alakí­tandó önk. tűzoltó-egylet szerelvényeinek beszerzése végett majálist tartott, mely a kedvező idő mellett igen szépen sikerült. Már délután 3 órakor seregesen jöttek ven­dégek a vidékről, különösen dicséretet érde­melnek a derék veszprémiek, kik számosán jöttek mulatságunkban résztVenni. Anyagi sikerünk sem maradt el, amennyiben 59 frt folyt be, — a költségek 32 frt levonása után maradt tiszta jövedelem az egylet részére 27 frt. Felülfizetni szívesek voltak : Kanczler Ferdinánd ur 1 frt 70 kr., Mancs Gusztáv csendőr őrmester ur 1 frt., Steinecker Ignácz ur 1 frt, Angeli Márton ur 70 kr., Lengyel Mór 70 kr., Dömény Zoltán b. lelkész 50 kr, Szombath János s. lelkész 20 kr., tek. Moharos Kálmán ur 20 kr., ifj. Steinecker István 20 kr., Czégényi Gyula 20 kr., Sördén Lajos 20 kr., Vallentin A. 20 kr., Slakker Mihály 20 kr., Csombár Gyula 20 kr., Hege­dűs József 20 kr., Mészáros Károly 10 kr., Dóczi István 10 kr., Stern 10 kr., Mátrai László 10 kr., Hegedűs István 10 kr., Berecz János 10 kr., ifj. Endrédi Gábor 10 kr., N. N. 10 kr„ N. N. 10 kr., N. N. 10 kr. Összesen 8 frt 40 kr., melyért a felülfizetők fogadják az egylet taeleg köszönetét. Nem mulaszthatjuk el egyúttal köszöne- tünket nyilvánítani a veszprémvárosi tűzoltó- egyletnek s derék /zenekarának, kik testületi megjelenésükkel Szerencséltették a testvér­egyletet. I A táncz kivilágos reggelig tartott, melyen a vidéki s helybeli szépek közül a követke­zők vettek résztJákói Ilona k. a. (Rátóth), Csébi Margit k. a. (Veszprém), Steinecker Mariska s Teríiska k. a. (Kádárta), Lángi Mariska, Piros/ Lidia (Szt.-István). Zsámár Eszter (Liter), Fehér Juliska (A.-órs), Mol­nár Zsófi, Kántás Masiska, Vajda Mariska, Zsoldos Vilmjá stb­Melyek uFán kiváló tiszteletem, stb. stb. Dömény Zoltán, ref. s. lelkész. Keresztszentelés Vámoson. — A „Veszprémi Független Hirlap“ szerk. — Vámos, május 30. Folyó május hó 25-én, pünkösd vasárnap­ján lélekemelő ünnepély folyt le Vámoson. Ugyanis ez nap szentelte föl főt. Hegedűs József plébános ur. Simor János nyugalma­zott törvényszéki biró ur által saját költ­ségén és birtokán felállított sz. keresztet. Az ünnepélyt emelte azon körülmény, hogy a fáészi r. kath. hívek processióval vonultak az ünnepély színhelyére. Az alkalmi remek szentbeszédet főt. Hege­dűs József intézte a buzgó hallgatósághoz, mely mélyen áthathatott minden vallását, egyházát igazán szerető szivet. Végezetül a szeretett plébános Simor János urnák, mint a sz. kereszt alapítójának mondott az egyház, a község s az ájtatos hallgatóság nevében áldozatkészségéért hálás köszönetét s viszonozta azon jókívánságot, melyet alapitó ur a főtisztelendő úrhoz intézett levelében a derék plébánosnak s híveinek kívánt Ezek után a körmenet visszaérvén a templomba s a „Te Deum* elvégzése után szétoszlott. Veibl József tanító. ÚJDONSÁGOK. — Kossuth és nővére. Ruttkavné, Kossuth nővére, Magyarországba uta­zik. mihelyt fivére befejezi tiz napi fürdőzését San-Crenesiúban. Nővére távol- léte alatt Kossuth Lajos két hónapra Sorrentóba megy s ha az éghajlat ked­vező hatással lesz egészségére, Nápoly­ban fog tartózkodni fiánál. — Megyés püspökünk bérmautja. Br. H o r n i g Károly megyés püspö­künk ő excellentiája folyó lió 25-én kezdte meg — mint már említők — bórma-körutját egyházmegyéjében. — Vár-Palotára reggel 8 órakor érkezett meg, a határig elébe ment bandérium­mal s Kletzár főszol gab iró, Vogronics és dr. Palotai kanonokok kisérétében s ünnepélyesen fogadtatott. A bérmálás 1 1 óráig tartott. A püspök Oldershausen Verner báró vendége volt. Miután meg­látogatta az irgalinas-nénéket, ebédre a szomszédos Ősi községben fekvő birto­kára hajtatott és ebéd után Peremar- ton községbe vonult, hogy e hó 2(J-án a bérmálást ott folytassa. A hét folya­mán aztán Hagy máskéren s Kenésén volt a bérmálás; ma délután 4 órakor pedig ns. Vogronics, ns. Palotay kano­nok s ft. Rliédey (íyula f. titkár ur kíséretében Enyingre fog utazni, a bér­málás szentségét kiosztandó. — A vallásos érzületnek nemes je­lét adta VégUely Dezsőné úrnő, alispánunk kedves neje azzal, hogy Sarolta leányának első urasztalához já- rulása alkalmából 100 frtos egyházi alapítványt tett. Az összeget a követ­kező sorok kíséretében küldte át Ke- nessey Pongrácz ev. x'ef. egyházi fő­gondnok úrhoz: „Tekintetes egyházi főgondnok ur ! Azon alkalomból, hogy kedves Sarolta leányunk, az Urnák szt, asztalához legelőször fog járulni és igy egyházunk tagjai közé ünnepélyesen fel­vétetik. Egyházam iránt folyvást táplált buzgoságomnak külső jelekben is kife­jezést óhajtok adni : 100 o. é. forintot azon kéréssel küldök át a tekintetes tőgondnok úrhoz, hogy ezen 100 irtot Véghely Sarolta veszprémi leányiskolái alapja czitnén elfogadni, ezen alap-tőkét gyiimölcsözőleg kezeltetni és évi kama­tait a veszprémi ev. reformált egyház leányiskola szükségleteinek fedezésére fordittatni szíveskedjék. Fogadja a te' • főgondnok ur őszinte tiszteletem, a melylyel maradtam Veszprém, 1890, május li<5 15-én. Véghely LezsŐné, — Királyi adomány. Király ő felsége magánpénztárából balaton-kövesd-cso- pak s a paloznaki ref. egyházaknak 100—100 irtot adományozott tem- plomépitési czélokra. — A Veszprém rém. kath. fögymna- Sium ifjúsága által junius hó 1-én, vasárnap, ének-, zene- és szavalatból diszvizsgálat tartatik, melynek műso­rozata a következő : 1, Ima a királyért, Naue F.-től, Előadja a fögytnnasiurai énekkar. 2. Oh szép Május. (Keringő.) Strauss 1.-tól. Előadja a főgym. zene­kar. 3. Búcsú. Eötvös J.-től. Szavalja: Horváth Pál VIII. oszt. tanuló. L Magyar népdalok. Taritzky F.-től. Elő­adja a főgvmu. énekkar. 5. Fantaisex elegante. Singelee-től. Hegedűn játszsza Scherer Gyula VI. oszt. tanuló, zongo­rán kiséri Jánosi József IV. oszt. tanuló. 6. llora. Váradi A.-tól. Sza­valja : Kenessey Aladár, Vili. oszt. tanuló. 7. a) Hazám! szeretlek. Man- goidtól. — b) Szent az érzet. Török­től. (Férfi-kar.) Előadja a főgymn. ének­kar. 8. Polka ir.azur. Suppe F.-től- Előadja a főgymn. zenekar. 9, A Veszj] komikus. Ki Schwarcz Ar 10. Bezáró be 6.-tól. Zongo fridreich Gyi reich Endre főgymn. zenei — A Bala aelyre a mej belépti I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom