Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-05-17 / 21. szám

zpréin, 1890. X. évfolyam 21. szám. Szombat, május 17. nden szombaton. — A lap ára : Egész évre 6 írt; negyedévre 1 írt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr„ 30 kr., kincstár illeték.—A hirlap irodája : „Petőfi' -intézet Veszprém (városház-tér.) lók a város közelében. Veszprém, május 17. ' rovatában jelezzük, hogy :prémi birtokos arra hatá­ra agát, miszerint a város levő földeiken megkezdik a ilést. Hárman-négyen ténv- szölőkké alakitották át föld­it. állalkozás megérdemli, hogy Hyabban foglalkozzunk, mert itforrásnak, a vagyonosodás- agvát látjuk abban. )snak látszik az, hogy a vál- oem lesz meddő. Erre elég közeli „Csatár“-hegy, mely annak, hogy a legridegebb dimát fogja föl s első kéz- i a havat, fagyot, ködöt — •hetó bort termel, sőt mond- az 5 — 6 éves csatári bor asztali óbornak is beválik, lejebb fekvő földek, melyek ilatt mindenütt murva, homok rétegek vannak s eszerint a ■lésre szükséges anyagokat agukban foglalják — bizo- kalmas talajok arra, hogy wőlhnnivelés sikeresen fogana­egy-két birtokos ilyen irányú ísa még nem érdemli meg nos figyelmet, de a városnak ne törekednie, hogy e vállal- ébe minél több birtokos bele­kedvezmények nyújtása által el. ene eszközölni, hogy az ujon- tetett szőllőterületek 6 évig id ómentesek legyenek s dui kellene arról, hogy az kosok minden ősszel (s nem 1) kellő mennyiségű gyümölcs­éket kapjanak ingyen, az állami telepekről. vezmények bízvást elég vonz- orolhatnának — s akkor remél- hogy 4—5 év alatt a határ y része, 200 — 300 hold fold, ollokké változna át. az tij telepeken termelne a i lakosság borban, gyiimölcs- y hányadában fedezné a szegé- rtokosság szükségleteit, iziik, liogy a kormány is, a idvezményeket feltétlenül meg­r íikor a nők kártyáznak. I a férfiakra rosszabbat mondani? ez az iszákosoknál, rosszabb a él s aki egyszer beletévedt az bájába, minden szenvedélyek leg- ba. azt onnan kimenteni nem ipasztalunk most ? Azt, hogy a hol­tuk is elkezdik már a kártyázás isterségét. S ba a férfiaknál elité- a szenvedély, akkor a nőknél tan pálezát kell felette törni. meg csak, a gyöngéd, rózsaszín ifehér női kezeket, mikor kártyákat íssze! Szinte elvesztik gyöngédsé- ázonyos undor fogja el az embert manczipáció e legújabb nemének esték alkalmával bő alkalmam ártyázó hölgyek tanulmányozására, igazán tanulmánytárgy ez! rérmórséklete, az ö ideges termé- szenvedélyes lényük hozza magával, kártyázásban is szenvedélyesebbek, kelnek természetükből, óbb asszonyok haragosak; a legke- nők, izgékonyak s a leglágyabb vadakká változnak. Olyanok, akik igy fogatra ezreket költenek, harag- ilnak, ha 4 krajezárt vesztenek s a ,bb háziasszonyok egy kártyára iroznak nagy összegeket, ósággal irtózom e divatos járvány- g az ember nem szürcsölte le az épp theát, nem nyelte le az utolsó easüteményt s már is : ; játszunk? ízen csak időtöltés, szokták mondani k! Hiszen jaj az olyan társaságnak, isen és iváson kívül nincs egyéb i Mert hiszen ezzel uj jövedelmi for­rást, uj adóalapot teremt magának — s amit elveszt a vámon, busásan térülne meg a réven; mert bizonyára több adót kap majdan egy hold szőllő után, mint amennyit eddig kapott egy egy hold í’osz föld után. E sorainkkal czélunk volt felkelteni a közfigyelmet ez uj kezdeményezés iránt, hogy támogatója legyen annak az egész város rokonszenve. A polgármester ur pedig, a tanács utján, tegye meg a jelzett támoga­tásra a szükséges lépéseket. Ha csak egy vagy két ember kezd is egy-egy praktikus dolgot, minő ez az uj szőllőültetés is: ezt az embriót nem kell kicsinyelni, mert nagyjelen­tőségű vállalatnak az első csirája ez. t Álljon a kezdeményezők mellé táma­szul a magisztrátus; tegye meg ez irány­ban .propositióit s a város befolyásos képviselője bizonyára foganatot szerez azoknak. Pusztuló városunknak kapaszkodni kell á legutolsó szalmaszálba is s nem szabad megvetni, a legkisebb kenyér­morzsát sem ! Az iparosok és kereskedők haladásáról. Az ipari és kereskedelmi körók mű­veltségi foka. amint azt mindenki, akit az ügy érdekel, konstatálni fogja, * szemmel láthatólag emelkedik. Nem akarunk visszatérni arra a régi jó időkre, amikor a kereskedő „rovásra rótta“ adósának tartozását, amikor majszter uram a vasaló-deszkára, a mestergerendára, meg tudja Isten hová nem irta fel krétával az ő ákom-bá- komjait. Nem kell ennyire visszatérnünk, hogy a szembeszökő haladást konsta­táljuk. Csak néhány évtizeddel te­kintsünk vissza s tapasztaljuk, hogy a fia, ki apja üzletét folytatja, úgy szakszerű, mint az általános művelt­ség dolgában jóval fölötte áll az apának. Az iparosok, a kereskedők önérzetre ébredtek s ez ébredés megteremté a haladás utáni törekvést. Én istenem, ha úgy felkelnének azok a régi jó kereskedők sírjaikból, akik a régi Magyarország forgalmá­nak valának tényezői, ha újra itt járnának-kelnének azok a tisztes majsz­ter urak, akik hajdanában „saját ke­zeikkel“ gyártották iparczikkeiket, bi­zony-bizony elcsodálkoznának, ha lát­nák. hogy szaktársaik közül számosán a közélet terén, mint a társadalmi életben vezérszerepet játszanak. Talán el sem hinnék a programmbeszédjét tartó képviselőjelölttől, vagy a szín­darab írójától, hogy ő asztalos, a ka­szinóban felolvasást tartótól, hogy Isten tudja miféle iparos, a czikk Írójától, hogy kereskedő. Azt monda­nák, hogy ez bizonyosan valamelyes „fiskális praktika.“ De a mikor ezt a haladást igaz örömmel konstatáljuk, akkor koránt­sem prédikáljuk a megállást. Sőt ellen­kezőleg, haladjunk tovább. Még sok a tenni való. Kétségtelen, hogy az iparosok és kereskedők nagyon előre haladtak a szakszerű műveltség terén, de igaz az is, hogy az általá­nos. az úgynevezett encyclopedikus műveltség terén bizony-bizony még sok a haladni való. E czélra sokat tehetnek s elismer­jük, tesznek is az önképzö-körök, a kereskedői és az ipari kaszinók, s ná­lunk a legeslegtöbbet a katholikus legéuyegyesületek. Mert hiába vannak olyan' primitiv dolgok, a melyeket intelligens művelt embereknek tudniok kell, de a melye­ket talán egyéb téren kiváló iparosok és kereskedők még sem tudnak. Ezeket aztán nem lehet velük megértetni olyan körben, hol a résztvevők többsége azokat mind igen jól tudja. Kell, hogy saját maguk körében, egyenlő művelt­ségű fokuak jöjjenek össze, a kiknek az elmondandók uj dolgok lesznek, s azok el mondatván, hasznára válik azok­I f 7 nak, akik azokat meghallgatják. Azután sokat tehetnek az önképzés terén iparosaink olvasmányaik jól meg­válogató,sa által is, s e tekintetben ismét kell, hogy útmutatással szolgál­janak azok, a kik a művelődés terén már bizonyos haladást tettek s kell, > hogy ez utasítást elfogadják azok, kikre reá fér. Szóval ne érzékenykedjünk. Tegyen mindenki annyit, a mennyit tud azon a téren, a hol kimagaslik, ha csak egy fél fejjel is, társai közül. Talán az. a ki iparának terén nagyon előrehala­dott, a ki e téren tanítója lehet má­soknak, épen e mások egyikének útmu­tatására szorul a műveltséghez vezető eszközök megválasztásában. szórakozás, mint a kártya! Hiába mentege­tik, hogy „hiszen csak szórakozás!* Nem szórakozás az, hanem szenvedély, igen, szen­vedély, melyet mi hölgyek épugy nem tudunk legyőzni, mint férjeink, akik a kávéházbau, vagy klubban ütik a léleknemesitő csöndest. Csak szórakozás? Láttam egy hölgyet, aki „csak* egy téliruha árát akarta össze­nyerni ! Csak szórakozás? Hát az szórakozás, ami­kor veszteségben lévén, a nő elveszti jóked­vét. idegessé válik, összekap férjével össze- zörren barátnőjével! Hát az szórakozás, amikor hideg vacsorát esznek — takarékosságból s néhány forintot elveszítenek — szórakozásból. Nem, ez nem szórakozás! Valakinek vesz­teni kell s a vesztő esak nem lehet jókedvű, már pedig a társaságnak az a czélja, hogy az ember kedélyesen töltse el idejét. Az oly hölgyek, kik maguk is kártyáz­nak, nem tehetnek szemrehányást a férjnek ha kártyázik, sőt a nők kártyázása, nemcsak rósz példa a férjnek, de őt még serkentik is. S megeshetik, hogy mig a férj elveszti a tavaszi ruha árát a klubban, addig a nő elveszti a vacsora árát a kávé után, persze mindkettő nagyon jókedvű, kiüt a házihá- boru s a házibékének — fucscs! Gróf Zichy Emilia. k türelem próbája. — Arab monda után. — Izzadtan és fáradtan halad az öreg Sidi Abdallah czélja felé a poros országúton, t-zenynyes és foltos ruházatáról Ítélve a leg­szegényebb osztályhoz tartozott. Egyedül ha­ladt, igaz mohamedán módjára, lassan, vállán egy nagy bottal, amelynek végéről egy ki­múlt hízott kos maradványa lógott. Egy mellette elhaladt szegény utas meg­szólította : — Allah adjon szerencsét! — Neked pedig békességet, —: felelt az öreg. — Szép darab húst viszesz. | — Ha Isten úgy akarja. — Es mennyibe került? — Húsz karubába. — Bizony elég olcsó volt. Ezzel az utas eltávozott. Sidi Abdallah egyedül folytatta útját. Nemsokára egy fiatal kereskedővel talál- l kozott. Az ut szélén egy kút volt, megállí­totta tevéjét, hogy megitassa. Az ifjú leszált, s a tevéje kantárját hóna alá véve, megszó­lította Sidi Abdallaht: — A próféta szakállára, szép darab húst viszesz. — Ha Isten úgy akarja, — válaszolt az öreg. — Es mennyit fizettél érte ? — Húsz karúba volt az ára. — Hisz akkor nagyon jó üzletet csináltál. — Isten irgalmas a szegényekkel. — Úgy áldja Isten házadat. — Bírod becsülésemet — monda az öreg és mindketten folytatták utjokat különböző irányban. Mentül közelebb ért Sidi Abdalahh a vá­roshoz, annál több volt a száma, a kikkel találkozott s majdnem mindannyian megállí­tották az öreget és a negyed kos árát tuda­kolták. Hosszú időn át megőrizte a jó öreg a nyájasságát és minden kérdésre barátságo­san felelt: „Húsz karúba volt az ára.“ „Türelem rózsát terem,“ — tartja a köz­mondás és Sidi Abdallah bizonyosan minden kellemetlenségek nélkül eléri a várost, ha ezt a közmondást mindig szemelőtt tartja. De Allah máskép akarta. Minden lépésnél uj utassal találkozott, a kik kérdezték: „Meny­nyibe került ez a szép darab hús?“ — „Húsz ! karúba volt az ára“ — felelt az öreg. De a folytonos egyforma kérdések már türelmet­lenné tették és hogy a kérdéseket kikerülje, sietve folytatta útját; de hiába, néhány perez múlva ismét hangzott az unalmas kérdés. Sidi Abdallah jó muzulmán volt, — de végre még is csak ember és mint ilyen, ő is kihozható flegmájából. A szokott szelíd­sége végre elhagyta és dühös lett, midőn Mint minden téren, e téren is sokat, de nagyon sokat tehet az összetartozás érzete s az ez érzetből kifolyó össze­tartás. Iskolaügyi közgyűlés. Veaxprém, május 17. F. évi május 11-én d. e. IOV2 «Ira­ker tartatott meg az idei iskola-ügyi kath. közgyűlés a városház tanácster­mében igen szép számú kath. polgár jelenlétében nagyságos és főt. Szabó György kanonok, veszprémvárosi plé­bános ur elnöklete alatt. E gyűlésen számolt be a gymnásiumi bizottság és katli. iskolaszék az utóbbi évi működé­séről és a katli. tanügy állapotáról. Ruttner Sándor elnök ur jelentése szerint kath. főgymnasiumunk alaptő­kéje (készpénzben és értékpapírban) 1889 végén 97325 frt 55 kr; ezenkí­vül az 1868. évi hátralékot számítva, mely 3024 frt 40 krt tesz, van 100349 frt 95 kr. — Az 1888-iki pénztárosi számadás szerint volt összesen 97945 frt 56 kr. — Egy évi szaporodás tehát 2404 frt 39 kr. A pénztár állaga jelen 1890. május 11-én a pénztárnok kimutatása szerint: bevé­tel összesen 9564 frt 39 kr. — kia­dás ez ideig 3536 frt 85 kr. — pénztári készlet 6027 frt 54 kr. — Tandíj elengedésért folyamodott 48 tanuló; elengedtetett egész és féltandij 503 frt 75 kr. Az elemi iskolák anyagi állapota a jelentés szerint: a költségvetés f. é. szükséglete 4776 frt 36 kr. — Fede­zett tandijakból és közgyülésileg meg- álllapitott 10% pótadókból 4625 frt 43 kr. — A 151 frt 43 kr. hiány a künn levő pótadó-liátralékból leszen fede­zendő. — Tandíjért folyamodott 197 tanuló, elengedtetett egész tandíj 165 tanulónak és féltandij 32 tanulónak, tehát elengedtetett 362 frt. — Az egyenes adó felszólalási bi­zottság elnökévé megyénk területére a m. kir. pénzügyminiszter által elnökké: dr. Kenessey Pongrácz, helyettes el­nökké: dr. Jánosy Sándor neveztettek ki; a megyei közgyűlés által pedig a bizottság rendes tagjaivá: dr. Ovary Ferencz és Rosentliál Nándor, póttag­jaivá : Bauer Károly és Brenner Lőrincz választattak meg. vagy harminczadszor egy békés kereskedő állta el útját a kérdéssel: hogy mit fizetett a szép darab husért? Haragtól eltelve — nyakoncsapta a jám­bort, a földre tiporta és ütötte, minden ütés­nél kiáltva: — Allah nevére, ennyi volt a hús ára, — szániláld — számláld. És oly sebesen puffogatta, hogy a botja darabokra tört. — Csak nagy faradsággal sikerült végre a kereskedőnek szánandó álla­potából menekülnie. Ebben a pillanatban oda szaladt egy kutya s a fekvő húst szá­jába kapva, elloholt vele. Az első érzelem, midőn Sidi Abdallah magához tért, mély fájdalom volt a bus elvesztése fölött, a második érzelem sajnál­kozás embertársa fölött, a kit ok nélkül meg­vert ; szomorúan és gondterhesen érte el házát, időközben gondolkozva, hogy mennyi veszélynek van kitéve az ember, ha egy forgalmas utón húst visz. Azalatt a szegény megvert kereskedő is hazatért és mindjárt a kádihoz ment bepana­szolni Abdallaht, akit minden kihallgatás nélkül he is csuktak. Mig az ügyet tárgya­lásra előkészítették, a szegény öregnek al­kalma volt azon keserű tapasztalaton gon­dolkozni, hogy a haragnak egy pillanatában három dolgot veszített el: botját, a bust és a szabadságát. Végre elérkezett az idő az Ítélet kihirde­tésére. A kádi lakása zsúfolva volt külön­féle rendű és rangú közönséggel, de egy sem mutatott szánalmat az öreg Abdallah iránt, hisz ismerheti mindenki a közmondást: „A szegény hazájában is idegen.“ Szidi Abdallah a legszegényebbek egyike volt s igy sem barátja sem védője nem találkozott. Az ítélet, előre látható volt, busz vesszőcsa­pás a hátára, ugyanennyi a talpára. — Mi a neved ? — kérdezte a biró szigorúan. Azt kell hinni, hogy Sidi nagyon izga­tott volt, mert a kérdésre mindjárt meg­hajolva, kezét mellére tette s alázatosan felelt : — A vasárnapi munkasziinetre vonat­kozó törvényjavaslatot Baross keres­kedelmi miniszter — mint már emlí­tettük, — mindjárt a jövő orszgy. ülésszak elején terjeszti be. A javaslat intézkedéseinek életbelépési idejéül 1891. január 1 -je van megállapítva. — Pályázat iparosok részére. A hon­védelmi minisztérium a honvéd-gya­logság részére szükséges hám szerszá­mok szállítására pályázatot hirdet. A zárt ajánlatokat junius hó 15-én déli 12 óráig kell benyújtani. Az érdek­lődők a pályázati feltételeket megtud­hatják az országos iparegyesület, Uj- utcza 4. szám alatti helyiségében. — A zóna hatása. A déli vasúttár­saság — mint már előbb is jeleztük — junius 1-től kezdve tetemesen le fogja szállítani a menetdijakat. Csakhogy — mint illetékes körökben beszélik — nem az eddig tervbe vett 30% árle- engedmény lép életbe, hanem kilo- méterenkint 1 krnyi menetdijat fog­nak ezután az utasok fizetni, úgy azonban, hogy mindig kerek számban fizetnek, t. i. a tíznél kevesebb kilo­méter is mind 10 krba számittatik. — Katonák mint vinczellérek. A franczia kormány, mely annyira szivén hordja a mezőgazdaság érdekeit s kü­lönösen az erősen megtámadott szőllő- termelés felvirágoztatását, már évek előtt megengedte a szőllőmiveléssel foglalkozó katonák szabadságoltatását. Legutóbb Freycinet hadügyminszter elrendelte a szőllőbirtokosok kérel­mére az összes, a szőllomunkálatok- hoz értő katonák szabadságoltatását április, május és junius hónapokra, hogy részint családjuk, részint más szőlőbirtokosoknak különösen az ojtási munkálatoknál segítségére legyenek. Igen szükséges és helyes intézkedés, de hát nálunk hasonlóra kilátás nem lehet, — A régi egy forintosok. A régi, vagyis az 1882. év január hó 1-ről keletkezett osztr. ért, forintról szóló államjegyek csak f. évi junius hó 30-ig fogadtatnak el fizetéskép valamennyi á lampénztárnál és hivatalnál. — Allah egyedül az Isten és Mohamed az ő prófétája. E szent szavak hallatára az összes jelen­levők és a kadi meghajoltak. Ezután a kadi folytatá a sérdést: — Hol lakói? Az öreg ismétlé : „Allah egyedül az Isten és Mohamed az ő prófétája “ A jelenlevők újból meghajoltak és azután következett ismét a kérdés: — Miért ütötted meg ezt az embert? Mit vétett neked a szerencsétlen ? hisz csak az árát tudakolta a húsnak. Mily gonosz lélek birt reá ily csekélységért a Korán szent tör­vényeinek megsértésére ? Ismét a szent mondással felelt Abdallah: „Allah egyedül az Isten és Mohamed az ő prófétája!“ Már kezdett a kadi haragba jönni, hogy más feleletet nem bir belőle kivenni, kemé­nyen rá kiáltott: — Fogsz már végre felelni, miért ütötted meg ezt az embert ? — Allah egyedül az Isten és Mohamed az ő prófétája —- volt ismét a nyugodt felelet. A kadi most már nem volt képes tovább a haragját visszatartani : lehajolt, bocskorát lehúzta a lábáról s dühösen vágta az öreg arczába. Abdallah nyugodtan fölvette a bocs- kort, tiszteletteljesen megcsókolta azt és a következő szavakkal adta vissza: — Kadi! te bölcs ember vagy, igazságos és szent mindenki előtt. Te, akit mindenki tisztel és becsül bölcsességedért, arezomba dobtad a bocskorodat, azért, mert előtted néhányszor egy szent mondást ismételtem: hát csodálkozol azon, hogy én, egy szegény, tudatlan, embertársamat megvertem azért, mert ő volt a hartninczadik, a kitől mindig egy és ugyanazou kérdést hallottam? A kadi szégyenkezve ismeró el az öreg szavainak igazságát és Abdallahot azonnal szabadlábra helyezték. — Kadi, te bírod becsülésemet! — kö­szönte az öreg és távozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom