Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-01-18 / 3. szám
Veszurem, 188&Jt90l X. évfolyam 3. szám. Szombat, január 18. 1 ■■■■ ■■■■■■■■ ■ — ■!■■■■■■ ............................. I .................. ■ .1 ................................. . J ■ ■'»« ' ' J' ■■ ß L1-11- . ■ ........................... ■■■■'■ ■■ . I. ..I Me gjelen minden szombaton. — A lap ára: Egész érre 8 írt; négy.dérre 1 ft 50 kr.; egres szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr; nrilttér petit-tere 20 kr. kincstár illeték. — A hirlap irodája : „Petöfl'-intézet Veszprém (városház-tér). Az új nagy balatonparti vasút. Veszprém, jan. 18. Az újév meghozta a Balatonvidék- nek, a századok óta várt legszebb ajándokot — a balatonparti vasutat. Előző hírlapunkban már közlöttük, hogy Freystádtler lovag, a tótvázsonyi nagybirtokos előmunkálati engedélyt kért és kapott a kormánytól arra, hogy7 Veszprémtől Felső-Őrsön át Csopakra s innen Füreden át Keszthelyig, — esetleg a hagymáskéri állomásról, vagy Várpalotáról Kenésén, Almádin át Füred és Keszthelyre vezesse vonalát. Az uj vasútvonal kiépülése biztosítottnak látszik. Először azért, mert ez összes partvidékek birtokossága, minden kétségen kívül, a lehető legnagyobb áldozatokat fogják erre meghozni, de meg a két érdekelt vármegye, Veszprém és Zala is bizonyára vagy prioritásokkal, vagy fond perdu- vel fogják participálni az uj vonalat. De biztosítottnak tekinthető a kiépítés főkint azért is, mert az engedményes Freystádtler lovag egymagán is elég tőke-erős arra, hogy ezen életérdeket képező vonalat kiépítse s bízvást nem is fogja magát fárasztani azzaj, hogy a vasút papírjait külföldi pénzpiaczokon konvertáltassa. Zalamegyének mindegy, akármely pontjára a nyugati vasútnak, fogna befutni az uj vasút sínpárja — de Veszprém m egy ének s fokint Veszprém városának már nem mindegy. Azt kérnök a jó Istentől, hogy ha valaha, most adjon szegény Veszprém- városunknak oly képviselőtestületet, mély ~e létkérdésünket kellő számítással, bölcsességgel, s ami a legfőbb, okszerű áldozatkészséggel oldhatná meg. Mert tény, hogy amennyire tönkretette Veszprém vidékének gazdasági s kereskedelmi világát, a léhán, oktalanul s bamba szakértetlenséggel negligált eddigi vasut-politika, ép oly bizonyos, hogy ezt a sülyedő várost s pusztuló vidéket nem mentheti meg más, nem segítheti uj életerőre, virágzásra más, mint az ezután propagálandó helyes, ésszerűbb vasutpo- litika. Az ebharapást, az eb szőrével gyógyítja, igen helyesen a szegén}^ ember. Bennünket a roszirányu vasutak tettek tönkre; kell, hogy jóirányu vasutakkal gyógyítsuk meg a bajt. TÁBCZA. Influenzás versek. i. „ Szerelmünknek zálogául Adj egg csókot angyalom! Házasságunk napján úgyis Vissza kell majd váltanom! Szemérmesen szól a lányka : — S hozzá sóhajt egy nagyot — „Szívesen, de tudja kérem — Influenzában vágyó k!u II. Édes méz az influenza legbiztosabb orvossága — A te csókod mézzel ér fél, Adj hát egyet, szép leányka. III. t Sokat írtak össze-vissza, A rossz anyóst mi kiirtsa; Mit sem ér az irka-firka: Legjobb szer az influenza. „Merre jártak, régen láttam ? I Merre voltak nász utón ? i I 1 Ugyan azzal a fegyverrel kell magunkat védelmeznünk, a mely fegyverrel megtámadtatánk. Már most ha a? uj vasút, mely felöleli majdan az egész Balaton vidék forgalmát s gazdasági- kereskedelmi világát, Veszprémváros elkerülésével Haj- máskéren vagy Várpalotán fut be az európai sinhálózatba, akkor az utolsó vidék is eltűnt Veszprémváros háta mögül, mely eddig piaczát látogatta s pár év alatt (egy évtized sem kell ahhoz!) Veszprémváros teljesen tőnkre megy, hogy faluszámba se jöhet. A fődolog tehát, hogy az uj nagy balatoni vasút Veszprémv árosában kapja meg góczpontját, már csak azért is, mert az engedélyezett uj Gyór-Zirez- veszprémi s a szintén engedélyezett dorabovár-enying-veszprémi vonalak is Veszprémben fognak konczentrálódni — s ha ez irányban vezeti helyesen vasúti politikáját városi képviselőtestületünk s ezt (mint feltehetjük) maga a vármegye is támogatja, akkor Veszprémváros a siilyedés lejtőjéről a virágzásnak alig képzelt magaslatára fog emelkedni s pár év alatt Veszprémváros öt irányból :övő vasúthálózatnak lesz a központja. De midőn azt akarnók, hogy az az uj nagy balatoni vonal Veszprémben bírja főállomását, szer- és gépműhelyeit, fütőkázát s főraktárait: akkor azt nem úgy képzeljük, mint a hogy az engedélyezve van, hogy t. i. a várostól alig pár kilométernyire már ki is fusson Felső-Őrsnél a vármegyéből, hanem úgy, hogy Veszprémből, Kenese-Fűzfőnél ereszkedjék le a veszprémi Bálatonpartra s aztán Vörösbe- róny-Balaton Almádi érintésével fussa meg partmenti pályáját Füreden át Keszthelyig. Ez a vonal lehet csak észszerű megtestesítése megyénk okszerű vasúti politikájának s csak úgy képzelhető, hogy az uj vonal nem károsítja a dombovári-enying-veszprémi uj vonalat sem 8 viszont amaz sem ezt. A trasse-nehézségek is kevesebbek a jelzett irányban s a vonal gazdasági tápja, forgalmi éré is becsesebb, mint a felső-örsi irányé. Ezeket kívántuk eleve megjegyezni, az uj balatoni vasútra vonatkozólag: felkeltendő e végzetes horderejű vállalatra úgy a polgárság, mint a népünk vezérei bölcs figyelmét. Rajtuk áll, szivükön-agyukon múlik, hogy az uj nagy vasút élete, vagy halála legyen Veszprém városának. Adja az Isten, hogy jövő nemzedékünk ne a nyomor panaszával, — de a jóllét hálájával adózzék emléküknek ! A pápai bolondokról. V e s z p r é m, ja». 17. A humanismus, a merre csak tekintünk, mindenütt áldásosán működik, i az ember szivéből nem vesz ki a fele- 1 baráti szeretet s a ki csak teheti, az adózik filléreivel a szeretet oltárára. Egyik kői vétlenül, a másik közvetve töröli le a nyomor kétségbeejtő kö- nyeit; gondoskodunk itt-ott az éhező szegényekről, felruházzuk a tél hidege ellen a szegénysorsu iskolás gyermekeket, inenhelyet nyújtunk a hajléktalanoknak, szegényházat a Lázároknak, nevelő intézetet az árváknak. 1 Nem lehet könyörtelenséggel vádolni ezt az évtizedet, mely annyi sok humánus intézménynek volt a megteremtője. De ha könyörtelenséggel nem is, figyelmetlenséggel méltán panaszolhatunk. A vármegye közönségének s azok eleinek szól ez a panasz, mint a kik a humanitás szivjóságos munkája közepette a teremtés munkáján dolgoztak lázasan, létrehoztak humánus intézményeket s mig ezekkel voltak elfoglalva, addig megfeledkeztek arról, hogy a már meglevő, hasonló czélu intézményekről sem szabad ám megfeledkeznünk, ezek dolgában is haladnunk kell a, kor követelményeivel. Ilyen, teljesen elhanyagolt, kritikán aluli „humánus intézménye“ o várraegyénak a „pápai tébolyda“. A Mizeriek pápai társháza és a „Fehéidó“ szálloda épületei közé szorított egészségtelen alkotásu régi, ósdi épület az, a mit igen sokan annyi szatírával pápai tébolydának neveznek. A szomszéd-vidék élőhalottjait viszik ez épületbe, mely állandóan 10—12 közveszélyes őrültnek a temetője. Az a szegény, szánalomra méltó lélek, mely akaratán kívül megtörött az élet küzdelmeiben, a létért való küzdelemben megbomlott elme igazán sajnálatra méltó hüvelyeit szállítják az ósdi falak közé, a hol nem virrad rájuk az elme fénye, világossága; a megtört lélek hüvelye izenkint hal el, mig végre sok évi szenvedés, sanyargatás után fizikailag is megsemmisül az a szánandó, nyomorult teremtés, a ki önhibáján kívül került az élekalottak szomorú temetőjébe. Aztán egyszerű fakoporsóban kiviszik a temető zugába, hozzátartozói nem siratják meg soha, mert hisz elzokogják már a válás fájdalmai által kicsalt kényekkel az élőhalottat akkor, amidőn arról lemondva, átadják őt a pápai tébolydának. Tudja azt mindenki, hogy ez már csak az utolsó állomás azon az utón, mely a temetőhöz vezet, aki oda bekerül, nem adja azt már onnan vissza senki az életnek, csak az örökjóságos Isten könyörülete. Nyílt titok ez Pápán, de az egész vármegye tisztviselői, illetve hatósága előtt is köztudomású dolog a pápai bolondokházának nyomoruságos állapota. És ha fontolóra vesszük a téboldák humánus czélját, lehetetlen megdöbbenés nélkül napirendre térnünk a tűrhetetlen állapot felett. Mert mi a tébolydának, mint elmegyógyintézetnek a czélja? Bizonyára nem más, mint gondos ápolással, az orvosi tudomány figyelmes alkalmazásával minden kitelhető módon oda hatni, hogy azok a szerencsétlen emberek, akiket a végzet az őrültek házába kergetett, onnan mielőbb ép elmével adassanak ismét vissza szeretteiknek és az életnek. Ha ez a czél nincs megoldva igy, ha a halálozások száma jóval felülmúlja a gyógyulásokat — ez az intézmény nem felel meg «ima várakozásnak, melyet a humanitás hozzáfűz — és mielőtt idáig jutottunk — be kell ismernünk, hogy az ilyen intézmény, mint amelyik teljesen czélját vesztette — mint felesleges eltörlendő. avagy áldozatkészséggel a humánus czél rendes kerékvágásába terelendő. Azokkal a szegény élőhalottakkal, akikről szeretteik, hozzátartozóik is lemondottak, nem törődik senki a földtekén, de a sajtó, ha hivatása magaslatán áll, nem hagyhatja önvád nélkül figyelmen kívül azok sorsát, akikkel senki sem törődik. Két éve a „Pápai Hírlap“ érdekes leleplezéseket tett a pápai tébolyda titkai bői. Elmondta, hogy a rozzant épület teljesen egészségtelen, valóságos kriptája az élő halottaknak, az élelem kiszolgálása sem olyan, mint az ilyen betegeknek elkerülhetlen szükséges, a berendezés pedig épen minden kritikán aluli. Az orvoslásról pedig nem De minek is kérdem, hiszen Könnyen kitalálhatom. Mind megannyi hűszerelmes, Voltak szép Itáliába ?“ Szomorúan szól az uj pár : „Ah— csak Influenziába !“ V. Rosszlakodik a kis gyermek, Nem bír vele a mamája. „Jön a mumus, kéményseprő\“ Ijesztgeti, mindhiába. Boszzalkodó kisgyermeket Hallgatásra csak az bírta, Hogy a mama rákiáltott : „Csitt, mert jön az — influenza !“ VI. Beteg, náthás, influenzás Mindenki most Európába’ : Bakonczátlan gyermekek sem Mennek már az' iskolába. Hanem azért Tisza Kálmán Még a kulcsot be nem adja, Hiszen még a — végrehajtón Nem fogott az — influenza. Influenzái Naáthás Náthán. Mely népek laktak a Balaton mellett? Midőn még az ember barlangba menekült a vad vihar zugó szelében, — odúban keresett menedéket az égiháboru alkalmával; — halászattal, vadászattal foglalkozott, állatbőrrel öltözködött és eszközeit kőből készité, akkor már Zalamegye lakott terűlet volt, mert itt számos kőkorszakbéli maradvány találtatott. A későbbi bronzkorszakról a magyar irók is megemlékeznek. Az ember ekkor már a sik földet is fölkereste, s hogy az állatok ellen védekezhessék, viz mentén, czölöpökre épített. Ily czölöpépitések ugyan csakis a Fertő mentén találtattak, azonban feltehető, hogy az aránylag közel levő Balaton vidéke szintén lakott terület volt. A későbbi időkről a történelem már biztos adatokat nyújt. Herodot szerint a Dunántúlt kelták lakták, kik folytonos háborúskodásban éltek a Duna és Tisza közt lakó lovas néppel, a nyugtalan természetű jasi- gokkal. — A keltáknak békésebb természetű szomszédjaik is voltak, mint a brenkok, scordistok, pannonok; ez utóbbiaktól kapta később a Dunántúl a Panno nia nevet. A pannonok szorgalmas földmivelő voltak, erdőket irtottak, réteket csapoltak le, falvakban, sőt városokban laktak, kereskedéssel foglalkoztak, hajókat járattak, utakat építettek; önálló államot alkottak, meg- védelmezvéu azt még Julius Caesar ellen is, Octavius Augustus Kr. e. 85-ben uj légiókat küldött a pannonok ellen, be is vették Seseg-et (Sziszek) és Sinniumot (Mitrovicz), de a pannonok hatalmát meg nem törték végkép. Vato volt az utolsó pannon fejedelem, ki Kr. us 6-ban 8 évi ellenállás után Iberius római császár kezébe került; a rómaiak az uralmat biztosítandó több várat I J építettek, s megerősítették: jó utakról gon- ' doskodtak. Ekkor épültek Uj-Szőny. Sz.-Fe- hérvár, Vita (ut) falu a tapolezai járásban, Veszprém, mely városról hiába mondják a prém vásárlás meséjét, vesz e prémet, bizony az onnét kapta nevét, hogy kapujára volt írva Vesp. R. lm. (Vespasiamis római itnpe- rator.) A pogány kelták eltünedeztek, a főváros : Aguincum — valóságos római polgárokból állott. A római lakókkal a cultura is terjedt. Gyönyörű építkezéseik, az okszerű földmivelés, a bányászat a vasipar fejlődése erről tesznek tanúságot. A balatonmelléki szőllőkről dicsérettel emlékeznek meg az akkori történetírók. — Kr. u. a 3-ik században a római birodalom hanyatlásnak indult, Dacia elveszett, s igy Pannónia kétszeres fontosságú lett, mert a kereszténység terjesztését kellett biztosítani. Kr. u. 375-ben megindult a kunok vándorlása ; Pannónia városai tűzzel, vassal pusztittattak el. A hun birodalom is megszűnt. Pannónia e rövid időközben több népet látott, mint a gepidákat, herulokat, J rugiakat, gothokat, longobardokat s avaro- | kát. Az avarok 200 évig tartották fenn i magukat, nagy birodalmat alapítottak és ! gyűrű módjára körülfogott árkok, sánezok és töltésekkel védelmezték magukat; folytonos rettegésben tartván szomszédaikat. Meszes Győrök, Gyürhegy, (gyűrű hegy Csobáncz ! mellett) avar keletkezésüek, a tapolezai j óriási sánezgödrök is hihetőleg avar marad- | ványok. — Nagy Károly az avar birodalomnak^ véget vetvén, frank népeket telepített le. Ok épiték fel újra Halicanum várát, mely : á környékén levő hársfákról Lindau nevet j kapott, a frankok főtörekvése volt a kérész- j ténység terjesztése, a verduni szerződés > szerint Pannónia Bajor Lajosnak jutott. Később Privina szláv fejedelem viszályba j keveredett a szintén szláv Mojmerrel, Pri- I is szólunk, hisz az a bentlakó ápoló orvost teljesen nélkülözi. A sajtó erélyes felszólalásának és leleplezéseinek annyi eredménye volt, hogy a vármegye közönsége tekintélyes férfiakból álló bizottságot küldött ki a pápai tébolyda tanulmányozására. Nem tudjuk, el járt- e a bizottság küldetésében, de tudjuk azt, hogy az eddigi tűrhetetlen állapot megváltoztatására semmi sem történt s a pápai tébolyda ügye még mindig megoldásra vár. Es e megoldásnak csak két esete van. Vagy a mai kor követelményeinek hunaáuus alapjára fektetni, a vármegye és a kormány segítségével, vagy pedig beszüntetni az egészet, mint olyant, mely czélját tévesztve, semmiben sem felel meg a követelményeknek. Az első eset sok nehézségbe ütközik, igen jól tudjuk. A kormány most egy országos tébolyda létesítésén dolgozik, erre már meg is nyert egy I ingyen telket Székes fej érvár ott, a vár- I megye közöségének vagyonából pedig I lehetetlen a tébolydát a kor színvonalára emelni. Az emberbaráti intézmények sok oldalról igénybe vették a tneg/ei közönség pénztárczáját s igy anyagilag ki \ an merülve. igy nem marad egyébb hátra, mint beszüntetni az egész inténzményt. Azzal az alaptőkével, melylyel a pápai tébolyda fenn tartatik, ha egyáltalában a vármegye közönsége ilyen alappal rendelkezik — létesittessék közbenjárás folytán a Székesfejérvárott felállítandó országos tébolydáuánál a Veszprém megyei őrültek részére annyi hely, ahány beteget a pápai tébolyda befogad. És ekkor nem lehet kételyünk az iránt — hogy ott jobb ápolásban részesülnek s még fen marad a remény is, egyeseket visszaadni az életnek. Székesfejérvár közel van s a betegek szállítása ép oly könnyű szerrel eszközölhető a megye egyik-másik részéből, mint akár Pápára. Mi im megtettük a sajtó kötelességét, telhíva a még megoldatlan promblemára az ennek megoldására kiküldött bizottág és a vármegye közönségének figyelmét. Hogy tenni kell valamit és pedig okosat, azt elvitatni nem lehet. És hogy a ténykedés legyen alapos és gyors — azt megköveteli a — humanitás. —------------- • -------------— vina a németekhez folyamodván segítségért, bűbér gyanánt kapta Pannóniát, köteleztet- vén azonban a kereszténységet terjeszteni és templomokat építtetni. A zalavári apátság e korban létezett már. A szláv hatalom rohamosan terjedt. Ederics, Toinaj, Törde- ruicz, Balaton, Tapolcza e korból tartják fenn nevüket. Tapolczáról a nép ugyanazt tartja, hogy Tó-polcza, mivel a tó polezán épült, azonban Tapolcza név. a magyarok előtti korban is előfordul, és annyit jelent, mint Toplicze, Teplicz (fürdő). Mojmer uno- kaöcscse Svatopluk, egységes szláv birodalmat akert alapítani, midőn azt egy váratlan esemény, a magyarok megjelenése megakadályozta. A magyarság nagy zömben települt le a Balaton vidékén, Kálla, Eörs, Koppány stb. magyar urodalmak lettek. — Igriczen települtek le a király igriczei, lantosai: Garabonczon főiskola volt és a gara- bonczi diákok elnevezése máig is fennmaradt. A Balaton tájékáról a szlávok kiüzet- tek, vagy összeolvadtak a magyarsággal. A későbbi szláv helynevek lakói, mint Káptalan-Tóti, Tót.-Szent-Márton, Csehi, Frága stb. a tatárjárás ntán költöztek ide, azonban azóta ezek is magyar helységek. Hazánkra nézve nagyobb csapás volt a török hódoltság és a belviszályok, miáltal a magyarság nem erősbült és nem terjedhetett a Muraközön, a horvát részeken egész, a tengerig. Az ősök karddal és vérrel foglalták el a hazát, fenmaradását nekünk kell biztosítani magyar kultúrával és műveltséggel, hogy ne csak a Balaton vidéke, de Kárpátoktól Adriáig minden-minden ember magyar legyen. VÁZS0NYI IZIDOR l d
