Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-04-12 / 15. szám

Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap Szombat, ápril 12. már, most csak 10%-ot rabol el űző, ez 576.000 gramm levegőt tesz vagyis 1152 lélegzetvételt. Ez a jgzési deticzit aztán teljesen elég, ry vérszegénységet idézzen elő s yy az összepréselt tüdőket elkészítse tüdővészre. — Mtsgos Pribék fsz. püspök úrról slöttünk a „Magyar Salon'* után egy deinényt, mely a magyar főpapok tét vázolja. Erre vonatkozólag ms. ibék István püspök ur az alábbi elet intézte hírlapunk szerkesztőjé- 5: „Tekintetes ur: Az eheti „Vesz- imi Független Hirlap“-ban, a felő- n írottakra, engedelmével azt az írevételt kell tennem, hogy az abban rt gyóntatási esetről én nem tudok. Va- ni túlságosan jóakarómtól eredhetett, r fölhozatásom egészen elmaradt Ina. — — A feltáraadási ünnepi íkkeért, a feltámadott Istenem- r Jézus Krisztus áldja meg önt!!! ok a hazafiak, kik Tőle is függet- íitik magukat, csak a Haza vesz­ne vannak. Egyébkint vagyok kiváló ztelettel, Veszprémben stb. Pribék tván fölsz. püspök.“ — Hévíz. A márcziusi meleg na- kban Keszthelyről egész társaságok aduinak ki Hévízre s a meleg, "C. vízben meg is fürödtek. Hénz környéke ez időszerint még úgy áll, int a zord tél megtépázta. Még csak e iban kezdenek hozzá a tatarozáshoz, gy május 1-re minden rendben lé­én. Fürdeni azért lehet addig is s fürdőbérlő a vendéglőben hideg éte­ket és italokat kiszolgáltat. — Városi közgyűlés tartatik e hó r-én a városházán. — Esős időjárásunk van három nap a. Ideje is volt, mert a vetések már lylették a hosszú szárazságot. — Fiatal anya bűne. Dobos Lóri ) éves, tihanyi hajadon azok sorsára tott, akik egy pillanatban megfeled- íznek magukról és elbuknak. Elbu- >tt ő is, de szégyenét szülei előtt ilástolni akarta. A bűnt egy még tétebb bűnnel tetőzte be, mert Lend- ti Mari tanácsára Somogyi Jánosné egasszonyhoz fordult, ki ellátta „jó- nácsokkal“, amit Dobos Lón a gaz­dától lopott tárgyakkal honorált mdvai Mari közvetítésével. Ezért ind a hárman f. hó 10-én, csütörtökön ; idevaló törvényszék előtt álltak, tvszék Dobos Lórit magzatelhaj- is vétsége miatt 3 hónapi fogsággal, oraogy i Jánosnét orgazdaság bün- tte miatt 6 hónapi fogságra, Lendvai árit bűnpártolás miatt 3 hónapi fog- ,gra ítélte. Ügyész 1. és II. rendű idlottakra nézve fellebbezett, a 111-ra egnyugodott, de itt meg a fél fel- bbezett. — Jegyző választás. Ugod község ‘gyzőjévé a múlt szombaton tartott riasztásnál egyhangúlag Segesdy Sán- or eddigi helyettes jegyző választatott leg. Üdvözöljük! — Fegyver-eladás. A múlt pénteken helybeli törvényszék helyiségében ígi fegyverek adattak el. — Veszprémi szökött katonák. Ilye- eknek minősiti a törvény azon had- öteleseinket, kik a lefolyt sorozásról jazolatlanul távolmaradtak. Ezek az korosztályból: Vörös Mihály, Németh Mihály. A II. korosztályból : Schwarcz Jakab, Viz István. A III. .korosztály­ból : Mánovil Arnold, Szente Károly, Tamási Gábor, Rotbauser Herman, Horváth Miklós, Plessinger Benő, Szabó György, Veltkugel József, — Betiltották csakugyan a barom­vásárt Várpalotán. A baromorvos, mint azt jelezők, néhány száj- körömfájási esetet konstatált ott s így a ma ott megtartandó vásáron a barmok felhaj­tását betiltották. Elképzelhető, mennyire sújtja e rendelet az egész vidéket, hol j egy év óta már nem volt baromvásár j s a gazdák messze vidékekre kénytele­nek elhajtani jószágaikat, eladásra. — Az első leánykiházasitó egyesület j ez évi márczius hó 25-én d. e. 10 I órakor tartotta Schwarz Ármin elnök­lete alatt XXVII. évi rendes közgyű­lését. A felolvasott igazgatósági jelen­tés a következő adatokat tartalmazza: A lefolyt év üzleteredménye nagyon kedvezőnek és minden tekintetben kielégítőnek nevezhető, mert a tekin­télyes összegű 72.710 frt nászjutalék- kifizetések daczára a dijtartalékalap- számla 97.190 frt 51 kr. felesleggel záratott le és az egyesületi vagyon 162.825 frt és 33 krról 1889. decz. 31-én 240.015 frt 84 krra emelkedett. Az egyesület múlt év végén 11.965 jutalékrészt számlált, melyekért az 1890. évre befizetésre előirányzott havijárulékok 93.011 frt 10 krra rúg­nak. A lefolyt évben beirt 3981 jutp- lékrész kedvezményeseinek korosztályo­sai következően alakulnak: 504 — 1 éves, 370 — 2 éves, 459 — 3 éves, 322 — 4 éves, 332 — 5 éves, 386 — 6 éves, 273 — 7 éves, 342 — 8 éves, 240 — 9 éves, 269 — 10 éves, 269 — 11 éves, 215 — 12 éves. A felügyelőbizottsági jelentés meghallga­tása után az egyesületi vezetőség ré­szére a felmentvény megadatott és az igazgatóságnak buzgó- és körültekintő működése, valamint az elért szép ered­ményért jegyzőkönyvileg köszönet sza­vaztatott. Újonnan megválasztattak a választmányba: Beer Louis, Braun Fü- löp dr., Braun Ignácz, Eisler József, Frank Albert, Hellsinger Gedeon, Herz- feld Zsigtuoud, Kimstädter Mór, Reiner József, Sarkadi Bernát, Seifensieder József, Schlesinger Berthold M., Tsuk Sándor, Weiss A. Lipót. A felügyelő bizottságba: Beer Berthold,Weiss Fer- dinánd. — Meghaltak Veszprémben a múlt héten: Görzönyi József kocsis leánya, Anna, 7 he­tes, r. kath., görcsök. Balázs Gyula czipész fia, Gyula, 8 hetes, r. kath., tüdőlob. Ruzicska János fazekas, 47 éves, r. kath., nős, güinö- kór. Pintér János kocsis fia, József, 11 éves, r. kath, vízkor. Bauer Ferencz kőmives, 49 > éves, r. kath., gyomorfekély. Bocskai János, | 24 éves, r. kath., honvéd-őrvezető, öngyil- | kosság. Ozv. Kun Jánosné, sz. Csertán Kati i napsz. 69 éves, r. kath., tüdőlob. Ozv. Hideg­héti Józsefné, sz. Holdinger Teréz, 70 éves, r. kath., aggkór. Pajor Teréz, mosóné fia, József, 1 éves, r. kath., bélhérut. Vajda Pál kocsis fia, Adám, 20 órás, r. kath., vele­született gyengeség. — Rózsavölgyi és társa kereskedé­sében legújabban megjelent „Nemzeti Lant“ 25 legújabb és legkedveltebb magyar népdal, zongorára könnyű mo- j dórban irta Berecz Ede. III. füzet. Ára 1 frt. Ajánljuk fiatal kezdőknek. — „Ei Uchnaen Lea Voicán.“ „A kánya- fa* három kedvelt dal, melyet a Sziavjanszky j D’Agreueva Dmitry orosz nemzeti daltársu­lata énekelt. Énekhangra zongora kísérettel átírta Káldy Gyula, fordította Szabó Endre. Ára 1 frt 20 kr. — A vidéki tanítók figyelmébe hoz­zuk. hogy a vizsgálatokra szükséges próbairási ivek. bizonylatok stb. a „Pe­tőfi “ -köny vnyonula i iyomtatványrakt á- rában jutányosán, készen kaphatók. = Balaton-Almádiban, a regényes szép Remete-völg}7ben Kompolthy Tiva­darnak két nyári laka, az ivadra kiadó. Bővebbet a hírlap irodájában. = uzv. Gödé Edéné háza, az Árva- útezában, szabad kézből eladó. = A Patek-kert eladó, ese leg bérbe adandó. Értekezhetni ugyanott. Ircd-a-lonsn.. — ^zEagr^a-r i=laszils-u.so3s: a, pon^T- ván. Arany László urnák régi óhajtása, hogy boldogult atyja legnépszerűbb müvei valóban a nép olvasmányává váljanak tehát az úgynevezett ponyva-irodalomban helyet foglaljanak. Óhajtásá­nak megfelelve, oly kiállításban, alakban, nyomta­tásban. a minő Rózsa ur és neje által kiadott Tatár Péter-féle népies gyűjtemény, de mégis oly képekkel, melyek megtartva a nép által megszo­kott modort, a jobb Ízlésnek is megfelelnek Ráth Mór kiadásában meg fognak jelenni : Arany János. Toldi. Boltiára csak 8 kr.! Arany János. Szent László füve. Bolti ára csak 4 kr.! Arany János. Első lopás. Bolti ára csak 4 kr.! Arany János. Jóka ördöge. Bolti ára csak 4 kr. 1 Felhívjuk a culturális egyleteket, népköröket, földesurakat tiszt­tartókat, körjegyzőket, szolgabirákát stb. ezen min­den anyagi hasznot kizárd vállalatra, a halhatatlan müvek potom árára és arra figyelmeztetjük, hogy valóban jót tesznek a néppel, cselédséggel, ha hatáskörükben terjesztik, hisz először történik, hogy magyar classikus a ponyvára kerül. „Fenn. és lenn“, regény két kötetben, irta Herczeg Ferencz. (Budapest, Singer és Wolfner kiadása, Egyetemes Regénytár V. évf. 11—12 kötet). Az utolsó regény pályázat, melyet a hazai irodalom terén buzgón fáradozó Singer és Wolfner ezég hirdetett, jelentékeny mozgalmat keltett elbe­szélőink között, kivált a fiatalabb nemzedék köré­ben. A pályázat nem is volt egészen meddő, sőt határozottan figyelemre méltó mozzanatnak mond­ható mai regényirodalmunk terén. Különösen két uj név merült föl ez alkalommal, mint olyan, melyeknek viselőitől szép prózánk még sokat remélhet. Ezek egyike Herezeg Ferencz, kinek „Fenn és Lenn“ czimü regénye a birálók osztatlan dicséretében részesült. Herczeg Ferencz, mint uj tehetség ugyan, de egészen készen jelent meg a regényirodalom mezején. Nemes előadás, választé­kos ízlés, ügyes meseszövés, alapos jellemfestés párosulnak benne széleskörű európai műveltséggel. Gondolkodó fő, ki megtudja magának választani az anyagot és úgy dolgozza fel, hogy lehetetlen tőle az elismerést megtagadni. A »Fenn és' Lenn« czimü regény teljesen eredeti mü, minden reminis- czenczia nélkül — a mi pedig a fiatal Írókban igen gyakori. A társadalom leírásában semmi chab- lont sem követ, hanem úgy és azt Írja meg, a mit és mint tárgya magával hozza. A parlamenti élet, a színház, a zsurnalisztika, a falusi egyszerűség, az aristokratikus gőg, mind találó vonásokkal vannak jellemezve, terjengősség és minden naturilisztikus tüntetés nélkül. Hősében következetesen festi a nagyratörő, de habozó, küzdő és végül elbukó férfi-leiket, mely nem tudott megelégedni az egy­szerűséggel „lenn“, hanem fölvágyódott a magasba és onnan szárnyaszegetten hull alá, elveszettnek találva lenn azt, a mit „fenn“ eljátszott. Két nőalak veszi körül, egy bájosan egyszerű s egy fenségesen szép. Mind a kettő frrróan szereti s mind a kettőt el kell vesztenie. A meseszövés, mely ebhez a kifejlődéshez vezet érdekfeszitő, úgy hogy minden egyéb érdemén kívül már az is ajánlja e regényt, hogy valóban élvezetes olvas­mány. A két kötet az Egyetemes Regénytár ezidei V. folyamát gazdagítja. Ára a kettőnek csinos piros vászo ikötésben i Irt. p p Botrány a nagyvázsonyi zsinagógában, vagy Náczi, wie kümszt dii mer for? Jom ha kipurim ünuepe volt. Nagyr- Vazsony jámbor izraelitái, rang és nem különbség nélkül már a hajnali órák­ban összegyűltek vezekleni, köztük ifjú Deutsch Ignácz is, aki állítása szerint, „csak kétszer jár évenkint templomba,“ akkor is előéneklés előtt üzleteket szokott kötni. A zálog. Egyszerre csak elcsendesült mindenki. > ege szakadt a tréfának, vidám nevetésnek, j ondolataiba mélyedt mindegyik. Nem az a , lállbatatlan, unalmas csend volt az, mely I éha úgy meglepi a társaságot, hogy semmi- J épen nem képes belőle kieviczkélni, pedig i úndegyik azon töri magát, bogy hát mit is ellene tuladonkép mondani — és hallgat, lig végre valamelyik úgy véli:, hogy „Ma ! jen szép napunk volt,“ s a társaság min- | en tagja siet e sikerült véleményt teljesen j magáévá tenni. Ekkor aztán meteorologus isz valamennyi. — Nem. Olyanforma csend olt ez,, mint a minő a tavaszi alkonyon ralg a táj fölött, midőn a tüzes nap még gyszer körülnéz s azntán eltűnik a hegyek lögött. Néma hallgatás, de azért senkinek em jut eszébe a szép természetet unalmas­ak tartani. •— Ha aztán ilyenkor valaki lőször szólal meg a társaságban, rásütik, logy szerelmes, még ha jezsuita páter olna is. Végre is, a kis, négyéves Danika szólalt Mg, hogy: — Játszunt haladszom ládot. Persze rásütötték, hogy szerelmes, amin ■ztan mindenki nevetett, legjobban Danika, ez oly jól esett az édes mamának. — Jól van, játszunk „haradszom rád“-ot, ász nagyon jó játék az, csak egy zsebkendő teli hozzá, az meg van mindenkinek, még t kis Danika is megmutatta a magáét. An- tak a kis zsebkendőnek a leple alatt sok Jyat lehet mondani, amit máskép nem sza- *ad, 8 amit csak ketten értenek. Hanem hát ran itt egy nagy baj. A zálog! Szörnyű lolog ez! Sok baj volt már a világon emiatt, s pláne Magyarországon. Azt a tizenhat szepesi várost is, a melyet még Zsigmond király tett zálogba, csak a Mária Terézia szép szemének köszönhetjük, hogy vissza­kaptuk. A legtöbb jogász is azért bukik meg a vizsgán, mert ha a zálogjogból kér­dezik, a „haragszom rád* jut eszébe, aztán a sok szép, tüzes szem s ekkor aztán vége a tudománynak. Mintha a professzorok is tudnák ezt. A kit erővel meg akarnak buk­tatni, a zálogjogból kérdezik. — Hogyan fogjuk kiváltaui a zálogot? — ez volt a kérdések kérdése. Szabad-e a csók, nem szabad-e? Persze a férfiak szerint sza­bad, a nők szerint nem, mit csináljunk, hisz nem disputálhatunk ezen sokat. Nem kép­viselőház ez. Az igaz! Szavazzunk; jól van. — Előkerül a sok czeruza, papiros, — mert a szavazás titkos. Egy pillanatig ir mindenki, mikor aztáa összeadták a szavazatokat, az a furcsa dolog történt, hogy minden férfi irás azt mondotta, hogy nem kell a csók, és minden női irás pedig azt mondta, hogy kell a csók. Volt azután nevetés, szégyen­kezés, a hölgyek szétszaladtak, a kis Danika pedig mindenkit erővel meg akart csókolni, mert ő nem szavazott. A hölgyek bizonyí­tották is, hogy ők csak Danikát akarták megesókolni. — No, csend legyen, gyermekek, mondok én nektek valamit, — szólt az öreg nagy­apa — jöjjetek, üljetek körém. Te anyjuk te pedig ülj ide mellém. — Régen volt ez, de igaz. Még akkor nyalka legény voltam, anyjukom is szép, fiatal leány volt. Egy nagy társaságban vol­tunk együtt. Azt vélte valamelyik, hogy játszunk „haragszom rád“-ot, mert e játé­kot már akkor is ismerték — régi játék ez. Nem is hiszem, hogy a Noe meg a famíliája nem ezt játszották volna a bánkában. Ugyan mit is csináltak volna negyven hosszú napig, ha néha nem játszottak volna. Mi is azon vitatkoztunk, hogy szabad-e a csók, nem-e ? A férfiak akkor is csókolództak volna, a nők nem. Végre is döntött a szavazás. Sza­vaztunk mi is, mint ti most fiatalok, midőn pedig fölbontottuk a szavazó ezédulákat, minden nő csókra szavazott, s minden férfi csók ellen, mint ti most. — Érdekes — vélték a férfiak, de bizony a nők nam találták oly nagyon érdekesnek. — Az érdekes csak most következik. Te­hát minden férfi a csók ellen szavazott, min­den nő a csók mellett, de mégis . . . volt egy nő, aki a férfiakkal, és egy férfi, aki a nőkkel szavazott. — Ah, ez a nő affektált — veté ellen Etelka, s az egész társaság nevetett, neve­tett Etelka rovására, ki csak most vette észre magát. Mindenki kiváncsi volt e két kivételre. Vizsgálgatták a két Írást, s utoljára is . ki­sült, hogy biz ez nem volt más, mint . . . én a férfi, s a nő az én kedves feleségem. Es az öreg nagyatya homlokon csókolta feleségét. A csók nem volt tüzes és forró, mint a nyári nap heve, de annál kedvesebb, hiszen nem-e inkább szivünkhöz szól a bú­csúzó őszi alkony ábrándos napsugara a forró júliusi napnál, mely annyi sok szép virágot bervasztott már el ? M. ISTVÁN. K r a u s z Mór helyettes-rabbi ünne- pies thalesszal vállain, magában mor­molta a reggeli imát és várva-\árta a fél öt órát, hogy megkezdhesse az előimádkozást. A rabbi-helyettes fia, egy 12 éves beteges fiú, apja példáját követve szintén imádkozott az apja ülőhelyén, onnan kérve az örökkévalót, hogy ne keljen sokáig hordani fájós lábán a karbolos vattát, mely erős szagot ter­jesztett az egész zsinagógában. Ifjú Deutsch Ignácz, aki a tekin­télyesebb hitközségi tagok közül való s háromezer frtnyi adó után fizeti a kultusz-adót, régi idő óta haragudott a rabbi-helyettesre s nem békült ki a szent engesztelődési napon sem, ha­nem ehelyett a fiun töltötte ki harag­ját. — Mars innen te gyerek! Nem te vagy a pap! kiáltott oda hangosan a rabbi fiának. A megrémült gyerek behajtotta a nagy imádságos könyvet s odább ült, de a haragos Deutsch onnan is elűzte. — Naczi, wie kümszt dü mer for?! Elfelejtetted, hogy hol vagy?! — ki­áltott le a karzatról Deutsch felesége, ami amellett bizonyít, hogy Deutsch nem a legbarátságosabb hangot hasz­nálta az Isten tisztelet helyén. Krausz Mór rabbihelyettes szintén régóta haragszik Deutschra, a miért az liamis anyakönyvvezetés miatt emelt ellene panaszt az idevaló törvényszék előtt s ezért vallás elleni sértés miatt vádat emelt a veszprémi törvény­szék előtt. A végtárgyalás csütörtökön volt. Az elnök csönget. János, a szolga belép. — Jájjenek he azok a jámbor izra­eliták ! Bejönnek. Ifjú Deutsch Ignácz, vádlott elegáns ünnepi ruhában, kezén keztyiivel, tisz­teletteljesen meghajol az elnök előtt, barátságosan mosolyog a bírákra és egy tekintetet vet Fodor Gyula védőjére. A panaszló, Krausz Mór valódi rabbi alak, Mózes mintájára. Folyton gesztikulál és szórakozottan simogatja hosszú fekete szakállát és keleti dia­lektusban adja elő fennebb leirt pana­szát. Az elnök kérdésére előadja, hogy ő Nagy-Vázsonyban a rabbihelyettes, anyakönyvvezető, előimádkozó, kántor és samez egy személyben. A védő közbe vág mosolyogva. — Ön egy mesterségét elhallgatja. Ha jól tudom ön sakter is. — Igen kérem, hiszen mondom, hogy én minden vagyok. (Barátságosan mo- solyog.) Á vádlott előadja, hogy ő nem követett el botrányt, mert előolvasás előtt küldte el a gyereket helyéről, akkor mindenki beszélget, sőt még üzleteket is kötnek. Az első húsvéti napon is vett. egy tehenet a zsinagógában. Amit moudott, azt egy­szerű haugon moudta. (Elmondja az akkori hangján.) Az ügyész azt találja, hogy ez a hang megbotránkoztató ugyan, mert valóságos kiabálás. A tauuk azt állítják, hogy ők ré­szint beszélgetéssel, részint imádkozás­sal voltak elfoglalva s igy nem bot- ránkoztak meg. Miutáu erre az esküt is letették, az ügyész e 1 e j t é vádját, mire a tör­vényszék is felmenté Deutsch Ignáczot, aki örömmel rohan ki a tárgyaló teremből és viszi ki a hirt a nagy­számú hitsorsosnak, akik az ajtón kívül elfojtott lélek?ettel várták az ítéletet. A rabbihelyettes pedig szakállát simogatva mormogá: — Halljad Izrael, az Isten egy és örökkévaló Gyerki or ultimói a kávéházban Hojd hallottam, miszerint kölföldi agen- tok járkálják a városban, hojd üsszevásá rolják o r ég i s ég e kt mózeomok részire: töstént fotkostam hozzájok éngemt és fül- ojánltem nékik o második pheleségemet — o B égik át. Mandtam nekik, hojd oz van edj igazi, pünczirt echt — Régi-ség. És nem bá­nok — ho teszik üt bele spiritoszba is. De nem akczeptierozták. Búsan jotlota eszembe o köszörűs poét Fhetűfi, mint donolászt üvé pheleségrül: „Eczczer féligineddig meg is holt. Evaj, millen pampas khedvem volt! De Loczifer még se vithe el. Oly rósz, hojd oz ördögnek se khell!“ * Hojd mi o különbség o pech, meg o dal esz kiizte: oz nadjon eczczerő. Ho álmadja voloki üt nomerost és nem teszi meg, azotán mégis liijüvik kvinternóra — oz van edj pech. Ózonban ho voloki áknadja üt nome- rost és megteszi T e m e s v á r o n, ösz­tön megcsapja o kviuternót: oz van edj d a 1 e s /. Mer okkor csokják üt nyalcz eszten­dőre o dotyiba bele! * Kölömös, hojd ebben oz esütenoüben o Hosvétjüvetele és Karácson távozásé iisszeestek. Jüngébbek kedviért madjarázok, hojd Adonyba távozott kötönö Karácson Géza oreságt érthek szer éngyen. * Töprengi mogát ozon rajta o dach- ter ór Drehkopf, hojd mér köszönte le o Fenyves oreság o fűespáui jog- tonácsoságról ? Oz onnét következte, hojd o Fenyves ór o nadj oraskodásban már ü is olejan meschüge lett, hodj mast már néki is kell — edj jogtonácsos. Eddig valtam edj titkes mamelok, olottomos agent o karmángypárt-túl. Mióta ózonban kitörte Bécsben oz antiszemít forredodajlom : c z üp a s z, átcsaptam éngemt a Kossóth- párthoz. 0 jelszó tülem : „Tökéletes föggtelenség Ausztriátúl . . . és antiszemitoktúl !“ * Hojd fülment o zab ára — meglátszik az adóvégrehajtó oreságon is. Hojd nem szúr út. Már két hete, hojd nem tethe nálam üvé szemthelen vizit. * Hojd szomoróhiro lovag ór o bizemos kamisz branchtúl, ki adóeksekótorsággal foglalkozza — tegnap o nevenapját öne- pelte : Icöldtem neki Jola-névnapi ajándékt. Edj öveg somlait, o mi neki jünge olr dala. Kivőlról vált o fiaskón edj naczczerö somlai vignét, belülről pedig edj meschüge csotári morczi, mit Beberber, Belladonna ünd hángytetó gemischt. Élvezzen ü is edj brézele hascsikeró Mai-gedócheszt. Mikor aztotat bevett: ódj explodierozt — mint o bibliabeli Bél-bálvángy. Mast ott drótozzák üssze üvé állami poczakt — o várasi ispetálban. Ihm ist wohl — uns ist besser! — Tóni! Küzcledje mogát! Ün edj ój p in ezer. Tanólja meg o regolákt. Ezek kolminálják o hit, reméngy és szeretetben. Jelenti, hojd h i d j e n ek e ni, ho kreditödjben megszólítok ; r eméngy élj e o kontó kifizetését és legfükép legalább is ód] szeresse éngemt — mint o Werner őrt. Okkor lesz ünnek elültem becseletje, és hosszó élete — o Karaná-ban. Mást pedig hozza edj Limetáte, kettü Braüse mit müsieresz, és háram stinke- tóresz, — hojd o Fézach-önepre is josson! Közönség* köréből. Az egészséges vérnek nagy jelentő­ségét az ember testére nézve a közön­ség még igen csekély mértékben mél­tányolja. Nem fogják fel, hogy igen sok bajnak a rossz, a nem kellően képződött vér az oka. Azoknak, a kik vérszegénység, vértorlódás, (szédülés) szívdobogás, szemszikrázás, sápkór, bőrkiütések stb. miatt panaszkodnak, arról kellene gondoskodniok, hogy rendes emésztés és táplálkozás által vérüket erősbitsék. Ily esetekben köz­tudomás szerint Brandt Richard gyógy­szerész svájezi labdacsai, melyek a gyógyszertárakban 70 krért kaphatók, nagybecsű szolgálatot tesznek, s külö­nösen a uők is kellemes hatásuk miatt, minden más szernél többre becsülik. De mindig különösen a keresztnévre ügyelve kell kérni a Brandt Richard gyógyszerész-félé svajezi labdacsokat. Szorosan ahhoz tartsa magát a vevő: hogy minden valódi doboz czimlapján jelzésül egy fehér kereszt vörös mező­ben, s ez elnevezés: „Brandt Richard gyógyszerész svájezi läbdacsai“ talál­ható. Minden más fajta dobozt vissza kell utasítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom