Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-04-05 / 14. szám
Veszprém, 1890. X. évfolyam Iá. szám. Szombat, ápril 5. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap“ 1890. (tizedik) évfolyama II. negyedére. 8 ki Hírlapunk barátait,szí vés olvasóinkat felkérjük, hogy az ápril-jimiusi évnegyed alkalmából előfizetéseiket mielébb megújítani szíveskedjenek. Az elmúlt évnpgyed is bizonyságot tett arról, hogy úgy a szerkesztőségi iroda, gyors és sokoldalú szellemi munkával, — mint a kiadóhivatal is, költséges távirati közlésekkel s rendkivüli kiadású külön lapokkal törekszik, olvasóinknak egy elsöivnjü vidéki hírlaphoz kötött igényeit kielégíteni. Mint az elmúlt 10 éven át, ezután is az lesz főtörekvésünk, hogy hírlapunk a vármegye s a városi élet hü és igazságos tükre legyen, melyben közéletünk képe hív visszatükrözési nyerjen. Független minden hatalmi befolyástól, nyíltan-szabadon tárgyaljuk a közélet ügyét-baját s hogy a vármegye minden részében vannak hírlapunknak levelezői, ez teszi lehetővé, hogy hírlapunkban minden esemény gyorsan s pontosan feljegyzést nyer. S amint mi lelkiismeretesen betölt- jük hivatásunkat: ép oly joggal számíthatunk mi is az olvasók szives elismerésére. Hisszük, hogy meg nem vonják tőlünk azt a jövőben sem s midőn a viszo- nos méltánylatot kérnők — megnyitjuk a második^évnegyedi folyamot. Teljes tisztelettel Veszprém, 1890. márcz. 20. fj i *í A szerkesztőségi iroda. n Hírlapunk árai: Az ápr.—jun. évnegyedre 1 írt 50 kr. Félévre ..........................3 frt — kr. Három évnegyedre . . 4 frt 50 kr. A feltámadás ünnepén. V eazprém. ápril 5. (K. T.) A legszentebb ünnep a Karácsony, a Szeretet emléknapja. A legmagasztosabb a Husvét, a Remény ünnepe. Amaz a téli évad dermesztő fagyában melengeti meg a sziveket; mintegy jelképezve, hogy a zsarnoki vakhit hideg uralmát a Megváltó szivének meleg szeretete váltotta fel; emez a hervadás halálából uj életre ébredett természet első virágait hozza, magasz- tosau jelezve a halhatatlanságot — a Remény teljesültét ... a feltámadást. S ha maga a természet ünnepli tetszhalálából való feltámadását és ünnepi virágos mezt ölt erdő-mező: mennyivel inkább ünnepelhet az emberiség, mely ez üunep által kapta szivébe a legszebb erényt, az Örök Remény isteni erejét. Azóta erős az emberi lélek ama Hitben, bogy a test halálán túl is örökké élni fog s hogy az Igazság megölhetetlen. A hatalom ideiglen eltemetheti; sírját őriztetheti a zsarnokság ; de az majdan feltöri a sírbolt padmalát ; feltámad ... és örökkön él. E szent nap örök glóriájául szollal meg ismét ma, a Megváltó kínszenvedése emlékezetében elnémult harangok Te Deum-hozsannája. A teljesült isteni Remény dicsőítésének szól az ősi dóm kara : Gloria in excelsis ! Bizalom, megnyugvás erősiti meg e napon, a gondok izgalmaiba fáradt embert. A-Tétérti küzdelem, a kenyér utáni hajsza ezernyi aggodalmat hoz lelkére. A Hitben erős ember megbirkózik velük ; a gyönge lelkű elcsügged. Amannak a Hit a feszületet adja kezébe ; eDnek a kétségbeesés — a fegyvert. Hát § mai ünnep magasztossága abban áll, hogy a legcsüggedtebb lelket, a lcgkétségbeesettebb szivet is a Remény balzsamával telíti. Hogy az örök- igazbau, örökjóban vetett Hitnek teljesülni kell s hogy az ember igaz-ának nincs halála. Az ármány, a kenyerethajszoló kon- kurrens világ hiába nyűgözi le, bénítja karjait, veszi el jogait, eltemeti igazságát: El az Igazság erőkké; fel fog támadni; mert Istentől eredeti . . . halhatatlan ! A jobb jövőbe vetett bizalom : a Remény. Amely összefogja, egyensúlyban tartja az egész világot. Minden tett, minden gondolat, minden küzdelem rugója ez. A vágy a jobblétért, a vágy á Remény teljesültéért. Boldog csak az, ki e küzdelemhez megtalálja a tehetségeihez, lelkierejéhez illő fegyvereket. S ezek mérlegeléséhez nem kába túlbecsülés, de nyugodt önismeret szükséges. Ha önmagunkat megismerők: akkor tudni fogjuk: az életútak melyike a legkönyebb nekünk; tudni fogjuk, hogy a létérti küzdelemben mely fegyvert bírja el legjobban karunk. S ha igy nem becsültük túl önön erőinket: akkor a lehetetlenért sohsem rajongunk, csalódás sohse mardossa sziveinket s bátran nézhetünk szembe a sorssal, melyet „minden ember maga kovácsol magának.“ A boldogság egyetlen kátéja ez. S neve: A megelégedés. t De ez erényekre, a Hitre, Reményre s a Szeretetre ritkán tanít meg az — élet. Mert ez több keservet, több bánatot, több fájdalmat hoz . . . mint örömet s okot a megelégedésre. Egy-egy ember sok száz irigy embernek áll az útjában. A kenyér pedig édes mindenkinek. r Es mindenik, akinek kevesebb jut belőle — bár sohsem érezte úgy, mint mi, a munka súlyát : egyaránt jogot hisz a többhöz s ahhoz is, amit mi fáradattal, becsülettel, nehezen már megkerestünk. Hát e rósz felebarátok megkeserítik a jobbak lelki életét. Kirágalmazzák leikéből a becsületet; kinézik kezéből a megszolgált kenyeret. De ez undok látvány ne tegye rideggé a jó ember szivét. Baj volna az, ha minden tapasztalt , rósz indulat, irigy önzés, vett hálát- í lanság örök nyomot hagyna az emberi ( lélekben. ! El kellene fásulni minden szívnek s az Emberszeretet erénye, páraködkint nyomban letűnne a földről . . S hiába leendett az Emberszeretet tana hirdetőjének a Megváltónak születése, halála . . . . s feltámadása. De a Megváltó ép azért született, halt meg és támadott föl ... . hogy ez égi erényeket megölhetlenül ültesse az emberi szivekbe s halhatatlanságukat demonstrálja. Azt mondotta a világnak: Hidd és munkáld a Jót, Igazat; reméld az örök üdvösséget s szeresd felebarátodat, mint tennenma- gadat! A világ pedig parancskint vette az égi kijelentést s ez eréuyek alaptörvényei szerint éi im a kerek világ — minden czivilizált nemzete. Legyen is úgy, mint ő akarta. Isten akarata az. Legyen úgy, hogy ez erények öregbítésére egyaránt kezet fogjon : állam, egyház, iskola. S a családok s azok fejei a szülék, minden lelki erejükkel támogassák ebbeli áldó munkájukban az államot, egyházat, iskolát. t r 1 Ok a végrehajtói az állam erkölcsi törvényeinek, az iskola tanának. Az ő szivük, erkölcsi példájuk által nyer megtestesülést gyermekeikben az ige, melyet morális jelszavukként egyház és iskola szivükbe olt. Az ó hív ellenőrzésük menti meg, a nádpehelykint ingatag gyönge gyermeki lelket — a rósz indulatok, szenvedélyek viharának rombolásától. Az ő lelkiismeretükön múlik a nemzeteknek, népeknek — a világ jövő nemzedékének jövő élete s boldogsága . . . melyért a Megváltó született — és meghalt. Ne lett legyen hiábavaló a Megváltó kiontott vére, kínszenvedése ! A hála serkentse a jövő nemzedék apáit-anyáit a jóra, igazra s Ember- szeretetre s hagyják ez erényeket pusztulbatlan örökül gyermekeik lelkében. Akkor nem hiábavaló a Remény mai magasztos ünnepe. Mert megszentelést nyer a Megváltó — feltámadása. A déli vasút személytarifáinak leszállítása. Budapest, ápril 4. A déli vasút igazgatósága a személy- viteldijak leszállításának kérdésével foglal7 kozik, s az igazgatótanács legutóbb tartott ülésén az uj személytarifa alapját el is fogadta; e szerint az uj tarifa sokkal olcsóbb lesz az eddiginél. Alapját a különbözeti tarifa nagyobb mértékben való kiterjesztése képezi. A mostani engedmények az uj tarifa életbeléptetése után is érvényben maradnak. Az ujitásra vonatkozó javaslatot, minthogy a déli vasút magyar és osztrák hálózatára ki akarják terjeszteni, úgy a magyar mint az osztrák kormány elé kell terjeszteni, s az ért julius előtt aligha léptetik az uj olcsó tarifát életbe. A déli vasútnak a tarifa leszállítása következtében, szakembereink számítása szerint évenkint legalább 900.000 forinttal kevesebb bevétele lesz, melyet a nagy forgalom előreláthatólag csak részben fog pótolni s azért az évi jövedelem csökkenését az igazgatóság valószínűleg már az idei osztalék megállapítása alkalmával is figyelembe veszi. Kisközségeink házi bajai. Egyik legfőbb bajnak tartom a kisközségek igazgatásában azt, hogy tekintélyes birtokos uraink, kik a megye zöld asztalánál a közügyek intézésében tevékeny részt vesznek, otthon saját községeikben legtöbbször arról sem vesznek tudomást, hogy a községi biró és elöljárók hogyan végzik kötelességeiket, teljesitik-e a felsőbb rendeleteket pontosan s nem élnek-e vissza törvényes jogaikkal a nép kárára, tiszta kézzel viszik-e a pénzkezelést? stb. Igaz, hogy mindez a birtokos urakra nem tartozik, ott vannak a szolgabirák, ott a megyei hatóság, s ezeknek kell a községi igazgatást ellenőrizni s a túlkapásokat megfenyíteni. Csakhogy hatósági ellenőrzésünk mellett — úti figura docet — sok minden megtörténhetik. Hiszen a legtöbb felsőbb rendelet a papíron marad kisközségeinkben. Jön a szigorú hatósági parancsolat az egészségügyi intézkedésekről — biró uram ad acta teszi azt. Sem intelligencziája, sem akarata, sem erélye ahhoz, hogy megértse és végrehajtsa. A házi szemetet továbbra is az ntezára hányják AZ ÖRÖK ZSIDÓ. — Scliubait rajzához. — IRTA : KOMPOLTHY TIVADAR. A Karmel egy sötétes rejtekéből Vánszorg elé a vén Aliazverus. Két ezeredéve majd, hogy messze földön Atostorozza őt a N y u g t a 1 a 11 s á g. Rég volt, midőn Jézus vállán emelte A súlyos, nagy keresztet és pihenni Ledőlt Ahazverusnak ajtajánál. Aliazverus ezt meg nem engedé, S kimély télén elrúgta ajtajától. Jézus megingott s a nehéz kereszttel Lehullt a földre némán, szótlanul. Aliazverus elébe szállt egy angyal, A végenyészet rémes angyala, Es bősz, szilaj haraggal igy szólt hozzá : »Te megtagadtad im, könyörtelen, Az Istenember pihenése perezét; Legyen teneked igy, embertelen! Az örök életen!“ Egyik országból a másikba* üldöz Aliazverus, im, gyötrő démonod ! 8 e démon oly vad, hogy nem hagy pihenned. E'y bujdokolsz te át a nagy világon; E* a Halál édes vigasztalása, A sir nyugalma megtagadva tőled! ■I: * * A Karmel ormán egy sötét üregből Eépett elő Aliazverus s kirázta *ehér szakáll ából a százados port. Mellette egy föltornyosult balom Emelkedők porló emberfejekből. S ő megragadva egy ét e fejeknek, Lel íaji tóttá a magas oromról. Gurult a csont s repedve pattogott szét. „Ez volt atyám!“ bőgött Ahazverus... Egy’ koponya még, s aztán bét utána Röpült le döngve Karmel ormiról. „Ez és im ez, meg ez !“ ordít dühöngve, Yéres szemekkel vén Aliazverus. „Nőm, feleségem volt hajh, mind a hét!“ S röpült le folyton a sok koponya. „Ezek s ezek, hali édes gyermekim! Ok halni tudtak, oh! de én fölöttem A legborzasztóbb átok szörnye repdes, Mely' végtelenséget kaczag fülembe! „Jeruzsálem letűnt. A csecsemőt Fogammal téptem szét ezer darabra. Tíizbe rohantam s szembe átkozám A rómait. De óh ! az átok Üstökűmnél tart, s el nem pusztulék. Halomra dőlt az óriás R ó 111 a. En oda álltam a dűlő alája; És lezuhant az óriás alak, De engem nem zúzott agyon bukása. Sok nemzedék föl és letűnt előttem, De én maradtam s halni nem tildék. Felhőkben úszó bércztetőről Vetém magam le a tenger vizébe 5 De a zajló hullámok partra dobtak, S a L é t nyila bejárta újra testem. Benéztem Aetna lángoló űrébe, ' S aztán leronték szörnyű rejtekóbe! Tiz hóig bőgtem ott az óriással. Irtóztató volt félelmes jajom, És sóhaján tiz hónapon át kinzák A kénköves üregnek szellemit. De Aetna forrt, és lávahányatával Gyomrából engem is kihányt a földre... A hamv közt vonaglék s mégis éltem! Egy erdő égett. En belé rohantam lő bősz pokolba. Tüz-eső zuhant Ream. De oh, e lángok csontjaim Csak égetek, de nem emészthetek föl! r Es fölkerestem mind a rosszakat: Belévetém magam a harcz tüzébe; A gallusoknak gúnyt kiélték, S a győzedelmes németet leszidtam. De rajtam széttört dárda, nyúl, gerely. A szaraczénnak rám suhintott bárdja I Ezer darabra tört fejcsontomon. Golyózápor csapott reám, Mint vasra pattanó borsószemek! S a liarczi dűli villámai hiába Kígyóztak sértlietlen testem körül, Miként a fellegárban úszó Bérczormokon az égnek tüzkigyói. Az elefánt hiába taposott, Hiába volt a liarczi ló rúgása. A lőpor-akna légbe robbant És földobott az égig engemet! Kábultan estem újra vissza, És ott valók holt társaim alatt — Fürödve vérben, szétfrecscsent velőben! Az óriásnak véres buzogánya Szétpattant átok-óvta testemen. Rajtam merev lett a bakó keze, Es tompa lett a bősz tigris foga. Halálra vittek. A szilikor porondján Nem birt széttépni tigris és oroszlán. Mellé]e dőltem a mérges kigyóknak; A sárkány vérvörös taréját csipdesém! A kígyó szúrt, de nem gyilkolhata, A sárkány kin zott, s meg nem ölliete! A tyrannokat mind megátkozám. „Te véreb!“ igy szóltam N e r ó li o z. „Te véreb!“ mondáin Cliristiernek, „Te véreb !* Izmáéi Muleinnak. És lrinozának csak a zsarnokok, De meg nem ölhetének! így élni, oh ily nyugtalan, örökké, Olv kinok s annyi fáradás után! Ez undorító porhüvelyt viselni Halálszinével és lialálszagával! És látni annyi ezredéven át Az Egyhangúság ásító alakját S az ólomiáim végtelen Időt. A mint foly’vást uj ivadékokat szül, Hogy aztán újra elnyelhesse őket... így élni oh, ily czéltalan, örökké! Haragvó ura a mennyeknek Van-e még égi országodban Egy borzasztóbban kinzó büntetés? Oh! akkor hadd reám dörögni! Zúdítson engem a legszörnyebb orkán Le, innét a Karmelnek ormiról, Hogy annak alján szétterülve, Kinyögjem végre kiűzött lelkemet!“ * * * S lehűlt a földre vén Ahazverus, Szemére sötét éjjel szállá le ... . Egy angyal vitte be barlanglakába. Fülébe zengtek égies szavak: „ Aludj’ teliát, aludj’ Aliazverus ! Álmodj’ szelíden, csöndesen, Isten haragja nem örök .... Ha ébredsz, ő majd itt leszen, Kinek vérét kifolyni láttad A Golgotlián, s ki néked is lm — megbocsát!“ Á magyar főpapságé’ A szentirásban olvasható egy helyen: A ki püspökséget kivan, jót kivan. Mikor az apostol e szavakat kimondotta, bizonyos profetikus ihlettséggel gondolhatott a magyar főpapság helyzetére, mert bizony a püspökség nem utolsó dolog. Ha szellemi és erkölcsi hatáskörüktől eltekintünk is, társadalmi tekintélyük, politikai súlyúk, vagyoni helyzetük, a társadalmi osztályok legki- válóbbjává teszi őket. Nálunk a főpapi állás nem pusztán egyházi méltóság, hanem előkelő közjogi pozíczió, mely a püspöki kart az állampolgárság legmagasabb színvonalára emeli. Részesei a törvényhozásnak, gyakorolták egykor a bírói hatalmat s nemcsak megyéjük egyházi kormányzatát vezették, hanem a helytartósági kormányzat fejei is voltak. Különösen az esztergomi érsek, nemcsak a magyar kath. egyház feje, hanem az ország fő- zászlósa. O volt hajdan a nádorhelyettes. A királyi esküt a nemzet nevében ő fogadta el. <3 volt a király első tanácsosa, s a nemzeti jogok legfőbb ellenőre. A parlamenti rendszer felállítása sokat változtatott közjogi helyzetükön. Jogkörük többé nem ugyanaz, de amit vesztettek a politikai élet sikamlós terén, bőven megnyerték azt társadalmi tekintélyük emelkedésében. S e tekintélyt nem ők ambiczionálták, de a társadalom önként ruházta rájuk. Hiszen a főpapság hazánk kulturális történetében mindig a legelső tényezőnek mutatta magát. Nemcsak azért, mivel szellemi túlsúlya a vezérszerepet számára önként biztosította, hanem mivel többre becsülte mindig a tetteket a szavaknál, az áldozatkészséget a szónoki elokvencziánál. A magyar közvéleménynek nem a piros tallér, a vagyoni helyzet imponált, hanem a szellemi tehetség. S tagadhatatlan, hogy a magyar főpapság mindig a nemzeti értelmiség góezpontja volt. Hazafiságuk pedig minden kétségen felül áll. _*) A kitűnően szerkesztett „Magyar Saloa“ leg-* újabb füzetéből-
