Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-03-08 / 10. szám
Veszprém, 1890. X. évfolyam 10. szám. Szombat, márczius 8. TESZPRENQ FÜGGETLEN DRUF legjelon in i’iden szombatom. _ Alapára: Egész övre 6 f t; negyedévre 1 írt 50 kr.j egyes szám áia 15 kr. — Hirdetések petltsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték.— A hírlap irodája : „Petőfi -imté*et| Veszprém (varosház-tér.) Ez en a napon, negyvenkét évvel ezelőtt az történt, hogy a nap nem Ke- eten kelt föl, hanem Nyugaton. Francziaország felől ragyogott ki a ’akitó fény, a szabadság tözfényben gő napja s sugarai pillanat alatt tiboros korányba borították egész Íelet-Európát. És megváltozott az önkény uralma ilatt álló országok arczulatja. A szolgalépek járomba tespedt vérét a sza- ladság-vágy meleg árama futotta át i a kiknek szemeit eddig a félelem íályoga boritá — látni kezdtek. Apostolai támadtak az égi vezér- ísillagnak s ihlett ajkkal hirdeték a íemzetekuek, hogy csak akarniok teli — és szabadok lesznek. És fölzúgott a nép szava ünnepi isküképeu, a hármas béreztél — Adriáig, hogy „Rabok többé nemleszünk!“ A bilincset törő nép szétszakította íz Isten szavát nyűgöző sajtó zává- •ait s Hympust dalolva rohant föl a mdai várba, megszabadítandó a nép- iszmék vértanúját, Táncsicsok Megdöbbent a zsarnoki hatalom ;rre s hadat vezetett a szabaddá lett íemzet elleu. Kilencz oldalról tört reánk az elleniég és Kossuth és Petőfi körülhordo- :ák a véres kardot, szerte az ország- ián ... . Kiló azután gyémánt irónnal irta iranyos lapjaira a történelemnek, a nit ez a maroknyi nemzet, a tízszeres illenség ellenében — a szabadság örök glóriájául végbevitt. Mig aztán Krisztus Judása, Leomlás Ephialtese, nemzetünk Görgey-je ött s Klió véres könybe mártott icsettel festé be a történelem legsö- iétebb lapjait. Fátyolt borítottunk erre a szörnyű cépre, hogy ne lássa meg többé a joszuló Nemezis. De a 42 év előtti napnak egy-egy áldó iugára még is visszamaradt egünkön. A jobbágyság, e modern rabszolga- ntézmény, — a lelánczolt sajtó s a ogtalan előnyöket usurpáló nemesiégnek, az Egyenlőség, Szabadság esz- nényei szerinti átalakulása, az igazi ilkotmányos élettel összeegyeztetése: naradandó, örökbecsű vívmányai a Nemzet akkori nagy küzdelmének. A hősök, a félistenek, kiknek szive i^ére árán s haló poruk fölött nőttek d e szabadság-virágok .... már rég itt porladoznak az örök béke padma- ában. E nap az ő emlékézetük. A Szabadság — Mindenszentek ünnepe. Borúljunk térdre, sírjaik fölött! .. . Alapítsuk meg a Balaton- Bakonyidén múzeumot! Veszprém, márczius 8. Tizennyolcz évvel ezelőtt pendítette meg Yégbely Dezső, akkori Veszprém- városi főjegyző ezt az eszmét, mely viszhangra is talált tudományos köreinkben. Még 1872 május 16-án néhai Beze- rédj Miklós püspök lakásán összejött a város szine-java s elhatározták, hogy megalakítják a Veszprém megyei történelmi s régészeti társulatot. Meg is indították a mozgalmat, melyben tevékeny részt vettek a kegyesrendnek akkor itt tanárkodé ügybuzgó tagjai is: tartatott az érdemben számos értekezlet, gyűlés stb; mig aztán felforgatta a társadalmat a leütött pártvillongási ménkű — s a szépen indúlt kezdeményezés elaludt. Inter arma silent Musae. Azóta a történelmi s régészeti ügygyei vajmi kevesen törődtek. A minden rendszer nélkül, a véletlenség folytán előkerült leleteket a veszprémi kegyesreud, a zirczi apátsági múzeum s Véghely Dezső gyűjtötték egybe s igy is, bár erre sem kellő gondot sem költséget nem fordíthattak, nevezetes számú s igen becses gyűjteményeket alkottak meg. Újabban az országos embertani s régészeti társulat is mind több figyelmet fordít a Balatonvidékre s a Keszt- hely-vidéki muzeumegylet is nagyobb erélylyel lát hozzá e vidék régészeti kincseinek feltárásához. Előző hírlapunkban is közlők, hogy ez országos szak-társaság kiküldötte- kint dr. R é c s e y Viktor úr fogna vidékünkre jönni, kutatások eszközlése végett s bár terveiről — miután illetékes köreinkkel nem tette érintkezésbe magát — még mit sem tudunk, hinni akarjuk, bogy hasznos szolgálatot fog tenni régészeti tudományosságunknak. Ez újabb jelenségek s mozgalmakhoz járul az is, hogy Veszprémmegye törvényhatósága deczemberi közgyűlésében elhatározta a megyei történelmi s régészeti társulat felállítását s sikerült Esterházy Ferencz gróf személyében, e mozgalom élére egy lelkes, tudományosan képzett ifjú erőt megnyernie. E szerint a legszerencsésebb auspi- ciumok között indult meg újabban e rég nélkülözött tudományos intézményünk létesítése iránti mozgalom s most csak az a fő, hogy jóravaló, intelligens polgárságunk is meleg rokon- szenvével segítse elő azt. Elismert, tagadhatatlan tény az, hogy a mi vidékünk, a Balaton- s Bakonyvidék ősidőktől fogva, bármely népek lakják is vala e földet, mindig a legku'tiválttabb része volt az országnak s u^y a történelem, mint a már földerített leletek egyaránt arra a föltevésre jogosítanak, hogy a régészetre még sok becses emléket födhetünk itt föl. Szükséges tehát, hogy a kutatások rendszeresen eszközöltessenek s az erre szükséges tőke társadalmi utón, egyletileg egybegyüjtessék. Hisszük, hogy a közszeretetben álló ifjú devecseri gróf aegise alatt, úgy a helyi tudós gyra. tanári kar, mint Véghely Dezső s a régészetnek többi ittlakó számos barátja, testet fognak adni a 18 év előtt kiadott jeligének. A megyei sajtó s a polgárság üdvös közrehatásáról biztosítva lehetnek. Törvényjavaslat az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről. Ismét egy üdvös és rég idő óta érzett hiányt pótló törvényjavaslat fekszik a ház asztalán, mely a vasárnapi munkaszünet behozatalát czélozza ipari és kereskedelmi körökbe. Üdvös azért, mert végét vetni czélozza azon túlkapásoknak, melyek az érintett körökben már nagyon is elharapóztak. Szükséges a vasárnapi munkaszünet az egész héten át szorgosan dolgozó munkásnak, hogy megpihenjen a hétnek egy napján, melyen megszűnvén a munkától, testileg, szellemileg erőt gyűjtsön magának a következő hétre. Hivatva van e törvényjavaslat a munkások erkölcsi életének javítására is, mert csak — egy példát említek föl — inkább elmegy az a szegény munkás a templomba vagy más szellemileg szórakoztató helyre, — iparos- képzőkör stb. — hogy ezt az egy napot és saját anyagi előnyére használja ki; ha a lehetősége is ki van zárva oda irányuló törekvése teljesültének; mert a munka, a mindennapi megkeresése elvonja belső lelki életének ápolásától, fejlesztésétől. A törvény tehát — melynek szövege következőképen hangzik — igen üdvösnek ígérkezik és rég érzett hiányt pótol. 1. §. Vasárnapokon a magyar szent korona területén az ipari munkának szünetelni kell. Kivételt képez az üzleti helyiségek és berendezések tisztántartásához és helyreállításához szükséges munka. 2. §. Az ipari munkának szünetelése, legkésőbb vasárnap reggeli 6 órakor kezdődik és megkezdésétől számítandó 24 óráig tart. 3. §. A kereskedelemügyi miniszter a belügyi- és a vallás- és közoktatásügyi miniszterekkel, Horvát-Szlavon országra nézve pedig a horvát-, szlavon-dalmátországi bánnal egyetértőleg rendeleti utón fogja meghatározni azon iparnemeket, melyeknél azért, mert az üzem félbeszakítása lehetetlen, vagy a folytonos üzembentartást a fogyasztóközönség, vagy a közforgalom igényei feltétlenül megkövetelik az ipari munka vasárnapokon is végezhető lesz. TÁRCZA. Álmok. Ha rideg éj számunkra a valóság, Úgy álmaink a nyájas csillagok. Ha a boldogság napja hint reánk fényt Sugarai ábrándaink magok. Hisz a való koldus-szegény örömben, Hí tőle mindig keveset veszünk. Oh, de ábrándaink, a bőkezűek Megsokszorozzák e kévést nekünk. Ha fájdalotn, mint keselyű, szivünkbe Mélyen bevájja éles körmeit, Öfc élvezetnek boldogabb hazába, He más minő az életképe itt: Mi ottan durván kínzó gyötrelem volt, ■Az benne fájó érzelem ieszen, Mely nem búsitja, édesíti szívünk, ■boldogtalanból boldoggá leszen. Ve szégyeljük! Mi nem tehetünk arról, o álmok lelkünk olykor ellepik, tsz ők maguktól szoktak jöni hozzánk, Marjak nesztelen lágy karjaik. Ölelésük közben megszállja lelkünk Titkos, )á::\andhatatlan érzelem, Mely elfeledtet né’ ány pillanatra Mindent, mit szenvedjünk kell idelenn. KCHODA TÁL. Á haragos féherczeg. — Karczolat. — Dunakeszin történt ez a furcsa eset. A legutóbbi őszi zárgyakorlatoknak egy rendkívüli mulatságos epizódja nem került bele a lapokba. Érthető dolog, mert a generális ur szörnyű büntetés terhe alatt tiltotta ' I meg az esett továbbadását. De mert a j 1 generális ur nekem nem parancsol, én bi- j I zony elmondom amint történt, a publikum I nagy gyönyörűségére. A Fóth környéki had- j gyakorlatok első napján Albrecht főherczeg j kocsin érkezett meg a gyakorlatok kiindu- I | lási pontjához. Ott már várt reá a mellé beosztott ezredes és két közlegény, a főher- czegnek pompásan fölnyergeit paripájával. I A főherczeg szokatlanul haragos és komoly j [ arezulatu volt, mikor az ezredes jelentését i átvette. A ráneznk homlokán megduplázódtak, szemöldöke idegesen mozgott s kardja mog-megcsörrent. De azért a jelentést meghallgatta s elővezették a paripát, melyre j fel kellett volna szállnia. De nem szállt föl. Kétszer, háromszor körüljárta a lovat s aztán rákiáltott az ezredesre: — Ki nyergelte ezt a lovat? Az ezredes megijedt . . . — Bocsánat, fenség! Én nem értem rá, de az őrnagynak adtam utasítást. — Hívja ide az őrnagyot. Néhány perez múlva megjelent az őrnagy [ s az ezredes mellé állva szalutált a főher- czegnek. — Ki nyergelte ezt a lovat? — kérdé a főherczeg. — Jelentem alásan felség, én későn kaptam a parancsot és . . . — Feleljen kérdésemre! — A kapitányt bíztam meg a nyergeléssel. — Hol van a kapitány? Jött a kapitány. — Ki nyergelte ezt a lovat? — rivalt rá a főherczeg. — Rocsánat fenséges uram! A szakaszom elkésett a kivonulással s igy M. hadnagynak adtam utasítást. — Jöjjön ide a hadnagy is! szólt a főherczeg. A hadnagy remegve állt a sorba, mikor meglátta, hogy íöllebbvalói mind ott állnak ,hapták“-ban, ijedt arczczal.Az ezredes sziszegett, az őrnagy fogait csikorgatta, a kapitány arcza vérvörös volt. . . Ez’vészt . . . — Ön nyergelte meg lovamat? — szólt a főherczeg. 4. §. Azon iparnemeknél, melyeknél az ( ipari munka az előző pont szerint vasárna- i pokon is végezhető lesz. köteles az illető iparüző az ezen munkánál alkalmazott munkások kellő felváltásáról oly irányban gondoskodni, hogy a munkások legalább minden j hóban egy teljes, vagy miuden két hétben j egy fél vasárnapon munkaszünetet élvez- j zenek. 5. §. Az, ki z 1. és 4. §-ban megállapított határozatok ellen vét, kihágást követ el, és az 1884. XVII. t.-cz. 166. illetve 185. §-ában megjelölt iparhatóságok által fokozatos eljárása utján annyiszor a mennyiszer i 10 írttól 300 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Az idézett törvény 165. §-a szerint behaj- I tandó bírságpénzek Magyarországon a keres- j kedelemügyi miniszter kezelése alatt álló , ipari és kereskedelmi alap javára fordítandók. 6. §. A jelen törvény a törvénytárban való megjelenése napjától számítandó két hóra lép életbe és végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter bizatik meg. A balatoni gőzhajozásról. Keszthely, márcz. 4. A hajózásnak helyes irányú fejlődése oly igen fontos vidékünkre nézve, hogy nem tartom feleslegesnek ezúttal tüzetesen foglalkozni azon emlékirattal, mely a balaton- távi gőzhajózási vállalat elveit és terveit foglalja magában. Ezen emlékiratból kitűnik, hogy több kitűnő hazánkfia, kik előtt Széchenyi István alkotó szelleme lebegett, magukévá tették az ügyet és erélyes fellépésükkel a magas kormánynál és az érdekelt megyei hatóságoknál legyőzték a kezdet nehézségeit. Ezek után óhajtandó, hogy a vállalat a nagy közönség érdeklődésének egészséges talajban is gyökeret verjen, el ne satnyul- jon mint valamely gyengéd ápolásra szoruló melegházi növény, hanem szabadon fejlődve megerősödjék, meghonosuljon és nagyra nőjjön. Ily maradandó sikert részemről is óhajtva, szabadjon nekem üzleti és műszaki de külr- j nősen keszthelyi helyi érdekű szempontokból nehány megjegyzést tennem az emlékiratban jelzett tényekre és tervekre nézve és pedig azon irányban, melyet a vállalatra : nézve leghasznosablmak és a nagy közönségre nézve a legérdekesebbnek hiszek, t. i. a kritikai és kissé ellenzéki irányban. Midőn örömmel látom, hogy a gőzhajózás | a szép Balatonon csakugyan nj életre ébred, j első sorban is> aggályom van a részvénytársulat azon hazafias nyilatkozatával szemben, mely szerint „az alapítókat eljárásukban egyedül az ügy iránti érdeklődés, a közjó előmozdítása iránti élénk érzet vezette.“ Egészen helyes ha c.-upán az elmúlt időre vonatkozik; de nem vezetne jóra, ha vezérelv gyanánt a jövőre nézve is elfogadnék. Sok szomorú példa mutatja, hogy szép czélu vállalatok, melyeknél túlnyomó volt a jó szándék — de háttérbe szorult a kalmár szellem: nem a befektetett tőke utáni hasznot, hanem csak a közhasznot szem előtt tartani, — utóbb oda jutottak, hogy semmiféle hasznot sem hoztak. Ilyen vállalat maga a Balaton szabályozása, ilyen a Kis- faludy-gőzös, a keszthelyi fürdő és a kanizsai gőzfürdő. E két utóbbinál kezdetben tévedés miatt a legnagyobb takarékosság daczára a közönség mérsékeltebb igényei sem találhatnak kielégítést. Kívánatos, hogy ezen és hasonló szerencsétlen vállalatok példájából és ne a saját maga kárán tanulja meg a balatontavi részvénytársulat azt: hogy minden vállalat sikeréhez mérsékelt mennyiségű kalmár szellem — En fenség . . . Nem! . . . Az őrmester. — Küldje ide rögtön . . . Az őrmester látta a hadnagy ökölbe szorított kezét s kényelmetlenül érezte magát, mikor megállt a főherczeg előtt. — Te nyergelted föl azt a lovat? — Nem én fenség! — Hát ki? tört elő a főherczeg ajkáról a fölháborodás hangja. Az ezredes, az őrnagy a kapitány, a hadnagy tűkön álltak. Az őrmester szalutált, és igy felelt: — Jelentem alásan, nekem a szakaszt kellett öltöztetni. A hadnagy ur „kutyamosójára“ bíztam a nyergelést. A főherczeg elmosolyodott. — Mi az a „kutyamosó ?“ — Jelentem alásan, magyarul annyit tesz, ; Wy „privatdiner.“ — Hozzák hát ide a kutyamosót! Megjelent a privatdiner s feszesen szalu- tál a főherczeg előtt. — Ki nyergelte föl a lovamat? — En, fenség! j — B°gy hívnak? — Kánya Jánosnak, fenség! — Jól vau fiam! Lépi közelebb! Nesze egy arany. Régen nem ültem ilyen kitünően fölnyergeit lóra. Ezzel a főherczeg kengyelbe hágott, felült ! a nyeregbe s elvágtatott a remegő tisztek elől. is megkivántatik, mely hogy nemcsak az alapításnál, hanem az egész múlt évi üzemnél hiányzott, bizonyítja azon tény, hogy az uj gőzhajó meg sem kísérletté hetenkint legalább egyszer, vagy a fürdő-évad letelte után egynéhányszor az egész Balatont végigjárni, hogy az Almádinál jövedelmezőbb kikötőt keressen magának és felkeltse az egész Balatonvidék érdeklődését. Ezután az első évi zárszámadásokból vont következtetésekre nézve azon észrevételem van,hogy ezek mint igen koraiak ne ked- vetlenitsék el a vállalat alapitóit: Maguk bevallják hogy „látszólagos kedvező“ kilátások közepette fogtak a vállalat valósításához.“ Az pedig lehetetlen hogy mindezen kilátások egy rövid év alatt elborultak vagy épen kedvezőtlenné váltak volna. Igenis, küzdniök kellett a kezdet nehézségeivel és a zárszámadás nagy veszteséget mutat; de egy vállalatnál, mely az egész Balatonvi- déket akarja boldogítani, az első évben, addig mig csak egyetlen egy bajója van és addig mig a közlekedést csak Siófok és Füred közt próbálgatja, zárszámadást csinálni nem is szabadna, vagy legalább nem olyan számadást, melynek végeredménye nyereségnek vagy veszteségnek neveztessék. Azt, hogy a füred-siófoki hajózás épen csak az üzemköltséget fedezi, számítás és próba nélkül előre tudhatta a vállalat, mert előtte volt a szegény Kisfaludy-gőzös példája, mely 40 évig fenntartotta magát, de osztalékot nem adott. Arra is lehetett biztos kilátás, hogy az almádi uj közlekedési irány eleinte tetemes veszteséggel jár; hisz előbb a gőzösnek kell Almádit hires fürdővé emelni, csak azután lesz az jövedelmező kikötője. És a Siófok-Füred közti személyszállításra elég lett volna egy igen kicsiny gőzhajó! Egy ilyen hozott volna egy kis jövedelmet, ellenben a pompás Kelén versenyezhet bármely külföldi közlekedési eszközzel, — melylyel a magyar becsület meg van mentve, — de jövedelmezőségre nézve sehogysem versenyezhet, például a keszthelyi vasút igen kicsiny mozdonyaival, mert a kőszén nálunk igen drága. Bizonyos határon túl, minél nagyobb a hajó, annál kevesebb lesz tiszta jövödeime. Ezt belátja az ember, de mégis vágyódik nagyobb, szebb hajó után, ijeszti magát a Balaton ártatlan hullámaival, száz látszólagos érvet felhoz egy alapos ok ellen és végre is a nagy hajónak jónak kell lenni mikor kisebb nincsen mellette. Meglehet azonban, hogy utóbb a forgalom emelkedtével vagy hosszabb utazásnál a Balaton egész területén vagy olcsóbb kőszén felfedezése után a hajó nagysága előnyös is lesz: tehát az első évi üzleti veszteséget tőkésíteni kell, valamikor még busás osztalékot kamatozhat. Hanem a még ezután készülő két hajóra nézve nagyon komolyan megfontolandónak tartom a nagyság nagy fontosságú kérdését. Ezután az emlékiratban többször van említés téve kikötő hidakról és előttem ezen kifejezés, „hid“ igen gyanús. Igaz, hogy Füreden volt régóta és van most is újból építve egy ilyan hid, és ezt nem igen bántja a Balaton jege és másként is megfelel ezói- jának, mert a könnyű podgyászu fürdővendégek személyes közlekedésére elég jó, hanem az ilyen hidat nem minden pontján a Balatonnak tűri meg a szeszélyes jégmozgás. Ha köböl vagy vasból lesz és mellette egész télen át győzik felvágni a jeget, ekkor talán megáll, de végre az ilyen hidat hogyan használják teherszállításra? Általában teherforgalomról világos eszmét nem találok a terjedelmes emlékiratban; annyit igér a részvénytársulat, hogy a somogyi utakra szükséges kőanyagot 10 évig önköltségén szállítja, de azt nem ígéri, hogy különleges tekerszállitó uszályhajókat is bocsájt a közönség rendelkezésére. A Kelén csak az elegáns utazó közönség személyes igényeinek felel meg, ellenben az ipar és kereskedelem legmagasabb igényei egészen másnemű kényelem elérésére irányulnak, melyeknek ki elégitésére nem elég a személyszállító gőzös, hanem kell nehány uszálybajó is. Ha például a Somogyba szállítandó követ elsőben a zalai hegyoldalból kocsin viszik át a Balatonpartra, innen talicskán egy megyei dereglyére, melyet aztán a gőzhajó vontat Boglárrra, ott ismét talicskázzák és végül kocsin szállítják Somogyvárra, akkor négy izbeni átrakodás mellett a gőzössel való vontatás nem teszi olcsóvá a követ, hanem ha a zalai hegyoldalon mindjárt vasúti teherkocsikat töltünk meg kővel és ezen lejtős vasúton juthatunk egy külön e czélra készült uszályhajóra és erről ismét Boglárnál a kikötőbe vezetett vasúti sínekre, akkor lesz Somogybán olcsó kő és jó ut, Hasonló utou módon kellene a kőv.-eőrsi kitűnő épületkövet az egész tóparti vidéken és a Sió mentén értékesíteni és ezen anyagból lehetne szép kikötőket és rakpartokat olcsón építeni. HENCZ A . . .
