Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-03-01 / 9. szám
X. évfolyam 9. szám. Szombat, márczius 1. Füst a tűz sióit. Veszprém, márczius 1. Hetek óta özönével folynak a nyílttéri közlemények a megyei hírlapokban, egyik megyebeli takarékpénztár dolgai ügyében. Az egyik fél azt állítja, hogy adatokkal képes bebizonyítani, miszerint a mérleg színlelt s igy hamis; a másik rész kijelenti, hogy a mérleg tiszta, sőt tartaléktőke is van, a törzsvagyon pedig érintetlen. Egyik oldalról kijelentik, hogy az igazgatóságnak nem adta meg a felmentvényt a közgyűlés; az intézet ig. választmánya pedig azt állítja, hogy igenis megadatott a felmentvény s igy rendben van minden. A vonal alatti közleményért a szerkesztőség nem felelős. Isten mentsen, hogy pl. ez esetben is solidáritást kellene vállalnunk a czikkek igazságáért. Mert ez csakugyan olyan dilemma, amelyet semmi szerkesztői és semmiféle ügyvédi okoskodás meg nem oldhat. Ez ellentétek oly szembeszökők, hogy itt a törvény paragrafusainak kell rendet csinálni. Más menekvés itt nincs. És annak be kell következni most már haladéktalan. Egy pénzintézetnek nem lehet féltettebb, kincse a jó hírnevénél. Féltettebb mint az egyes ember becsülete. Mert a pénzintézet sok száz embernek jóhiszem üleg rábízott apró tőkéit kezelvén : száz meg száz embernek beléhelyezett bizalmával él vissza, százszorosán veszti el becsületét, hahogy lelketlenül, könnyelműen vagy bűnösen bánik a pénzzel. A jó hirnév a pénzintézetnek az, a ;ni a hévmérőnek a finoman reagáló higany. Amint a bizalom melegsége fölfelé virágoztatja a bankot, úgy a rósz hir-költés hidege lesüllyeszti, elbuktatja azt. S a jelen esetben is rohamosan látjuk e szomorú tünetet jelentkezni. Mert tagadhatatlan, hogy az intézetet ért gyanúsítás és támadások, alapjában megrendítették hitelét. Az intézet erkölcsi érdekében áll, — midőn ainugyis a fővárosi bank- szövetkezetek gonosz üzelmei folytán a vidéken is megingott a bizalom a jobb intézetek iránt — hogy a veszprémi törvényszék ebbe a dologba beleavatkozzék. Mondja meg a törvény, hogy mi igaz van-e támadásokban? Ha baj van: akkor gyors intézkedés történjen a megmenthető vagyon biztosítására. Ha pedig nincs, akkor a törvény teljes szigora sújtsa az intézetet kompromittáló tényezőket. Az erre való figyelmeztetés kötelességünk volt. A népérdekek s a nyilvánosság orgánumaként. Meggyőződésünk: hogy hangunk eljut az igazság fórumáig. Választás a városházán. Veszprém, február 28. Az a nagy érdekű választás, melyről előző hírlapunkban már eleve megemlékeztünk, múlt szerdán folyt le a városházán. Oly rendkívüli érdeklődést, minőt a képviselet ez iránt tanúsított, évek óta nem láttunk; de megmagyarázza az a körülmény, hogy az árvaszéki ülnöki állás betöltéséről volt szó. Úgy ment végbe a választás, mint ! azt eleve jeleztük s a mint azt biz- i tosra lehete venni, hogy t. i. S á n- I dorfy Ignác z, a helyi ügyvédi j kar egyik legtehetségesb ifjú tagja vá- j lasztatott meg, Klára Sándor köz- ! jegyzői helyettes ellen. A küzdelem erős volt. A képviselet 120 tagja közzül 102-en szavaztak le s ebből ÍSándorfyra 56, ellenfelére 45 szó esett. Egy lap üres volt. A választásra döntő befolyással volt ezúttal a veszprémi káptalan, ame- nyiben 8 tagja szavazott le Sándort y-ra s megjelenésük a tanácsteremben irányt adott a tétova-szavazóknak, kik egyaránt becsülték mind a két jelöltet. Sándorfy megválasztását lelkesült éljenzés között proklamálta a választást vezető' V é g h e 1 y Dezső' kir. tanácsos alispán s ezzel a válságos küzdelem, mely napok óta s egész a szavazó urnáig, mindkét részről a legnagyobb erélylyel folyt s melyre bízvást még sok idő múlva is vissza fog emlékezni e város — véget ért. A többi választás már csak kis érdeklődés mellett folyt le. Megválasztatott városi állatorvossá Csányi József; Írnokká Horváth Lőrincz; megyebiztosokká.: Valentin Autal, s Libis József. A választás befejeztével a megválasztott ríj tisztviselők a közgyűlés színe előtt, nyomban letették a hivatali esküt, melyet dr. F e j é r v á r y József kanonok lír olvasott eléjük, ünnepies, érczes hangon. Majd a polgármester indítványára Véghely Dezső kir. tan. alispán úrnak, a választó közgyűlés tapintatos vezetéséért jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki a képviselet. A közgyűlés, melynek eredménye városszerte örömteli hangulatot keltett, d. u. 1 órakor ért véget. A balatonparti új vasútról. Veszprém február 28. Olvasóinkat hónapok óta értesítjük azon, egész Balatonvidékünk életérdekeit felölelő tervről, hogy Freys- t ä d t 1 e r lovag, a tótvázsonyi nagy- birtokos, előmunkálati engedélyt kért és kapott a kormánytól, egy, esetleg Hagymáskér-, vagy Várpalota-, vagy Veszprémből Bfüreden át, a Balaton mentén Keszthelyig vezetendő uj vasútvonalra. Kifejtettük erről szóló első czik- künkben amaz alapelveket, melyekkel Veszprémváros polgárainak, saját életérdekeiket védöleg, e tervvel szemben viselkedniük szükséges. Akik úgy vannak meggyőződve, mint mi, hogy ennek az uj vonalnak, városunknak, mint központi állomásnak bevonásával, életét és jobb jövőjét biztosítja e vonal, — városunk elkerülésévelpedigrögtön megöli azt: azok bízvást, sokat töprengtek azon, hogy a vasúti engedélyt kapott milliomos — kiről feltételeztük ama czikkünkben, hogy részvénykibocsátás nélkül egymaga épi- tendi ki e vonalat — s ki csakugyan egymagán akarja azt kiépíteni: hoary hát ő mit csinál ? Nem csinált biz a lovag ur azóta sokat. Még csak azt se, hogy az előmunkálataiban teljes folyamatban levő győr-zircz-veszprémi s a szintén mérnöki kezekben levő dombóvár-enying- veszprémi vonalak engedélyeseivel, Tisza László, V á r a d y Gábor és Matkovich Tivadar urakkal érintkezésbe tette volna magát. Pedig a balatonparti vasútra magára (akárki építi ki azt) szintén életérdek az, hogy V eszpré mben, mely a Balatonhoz legközelebb eső nagy város, nyerje összekötő hálózati kapcsát. És annál inkább akkor, mikor a győr-zircz-veszprémi s a dombovár- enying-veszprémi vonalak is itt kon- czentráltatnak, nemcsak a budapesti kereskedelmi miniszteri de a bécsi hadügyi kormány előrelátó s mindenesetre szélesebb látkörü politikája folytán, mint a minő azoké lehet, akik Freystädtler urnák ezt a negligáló passiv magatartást tanácsolják. Mert hiszen elvégre néhány millió árán meg is építheti Freystädtler ur az uj vasutat Hagymáskérről, vagy Várpalotáról s ha a rossz csatlakozás következtében utóbb még is megbukik a vállalat — azért még mindig egészséges marad ő s nem esik se influenzába, se insolvenziába. A mi városunk azonban kárt szenved; megkeserüli helyrehozhatatlanul. Mert nem bírná ki csak pár évig séma háta mögött levő Balatonvi- dék forgalmának teljes elvesztését. Ezeket kívántuk elmondani őszintén, e helyen, úgy Freystädtler urnák, mint Veszprémváros polgárainak lelkiismeretes megszivlelésül. És kötelességünk volt ez miod a két fél irányában annyival inkább, hogy a tegnapi napon, febr. 28-án hírlapunk irodája Budapestről, a legilletékesebb hely- ről azt a szenzátziós hirt vette, miszerint a veszprém-balatonfüred-beszt- helyi vonalra a konczessióérti kérvényt a magyar kormányhoz a bécsi Tintner-féle vasútépítő vállalkozó czég is beadta. Most egy a bizonyos. Az, hogy ez a nagyjövőjü vasút, mely egy, a nyáron át kincses, teleD- tavaszon és őszön át terményeivel, halaival sem meddő nagy vidéket szel át, melynek forgalmát három viz- parti vármegye között három gőzhajó s innen-onnan száz vitorlás hajó, két átkelő rév duzzasztja, majd egy éven belül kiépülni kezd. Legyen Veszprémváros éberen. A polgárság elei minden figyelmüket, lelkiismeretes gondjukat ide fordítsák. Mert a vasúti politika olyan, mint a toll, meg a fegyver. Éltet és öl. Aki jól kezel, győz vele. Aki rosszul: meghal általa. Kompolthy Tivadar. Két beszéd hatása. Veszprém, febr. 28. Nem akarjuk magunkat a politikai szónokok bírálóiul gerálni. Jogunk niucs hozzá, mert ha megtartanék ahhoz való kellő eszmemenetünket, akkor az állami fishus úrral is néhány szót kellene váltani, a minek a vége nem Inr- lapi „Nyilatkozat“ lenne, hanem közönséges becsukattatás. Természetesen pedig a gyöngébb fél részéről, melyet mi vagyunk szerencsések képviselni. Azonban, a miről mindenki beszél, arról a jóra való újságíró nem hallgathat. Mert ő épen azért van a világon, hogyha épen semmisem akar történni és épen senki se akar beszélni: akkor ő csináljon valamit és ö beszéljen valamit. S ha ezt Írásban és nyomtatott betűkkel cselekszi és ezekben igaz dolgot ir le, akkor a Deák F e- rencz által fogalmazott 1848-iki 18-ik t.-cz. sajtótörvényének 1-ső ezik- kelye szerint: „Mindenki szabadon irhát mindent, arai való és igaz!“ Nos, eszerint való és igaz dolog- kínt írjuk ki im azt, hogy egy hét óta ebben a vármegyében senki sem beszél másról, mint arról, hogy Tisza Kálmán mikor köszön le már a miniszterelnökségről í Mert azok a támadások, miket e héten Tisza Kálmán ellen applikált a két ellenzék, csakugyan a legspleene- sebb emberben is azt a reményt keltik, hogy elvégre még is csak leköszön. Tartozunk azonban a krónikái hűségnek azzal, hogy az egyik támadó beszéd, melyet Ábrányi Kornél tartott s mely abban kulminált, illetve robbant föl, hogy a miniszterelnököt már semmi más nem tartja székében, mint „az arcznak a bőre“: ez a beszéd itt valóságos morális kons- ternátiót szült s nem helyeselte azt á táróiból. Kis madárka szállj, szállj, Tedd meg én nekem: Vidd el, vidd el hozzá Kis izenetem. Szellő, szállj feléje, Méhek menjetek, Mondjátok el ti is Nagy szerelmemet. Mondjátok el néki: Bús vagyok nagyon, Kedves, hűvös arczát Hogy nem láthatom. Kérdezzétek tőle, Szive hü-e még ? Gondol-e még arra, Ki csak érte ég? Daloljátok neki Legszehhik dalát, S hozzátok el hozzám Édes lágy szavát! Biró István. A mennyei birodalom ma. A mennyei birodalomban 400 millió a ík, és ezt a roppant tömeget olyai e f számú állami közeg dirigálja, k< ember önkénytelenül arra a gondolati miszerint magában a társadalom szén en lenni valaminek, mely az beavatkozását fölöslegessé teszi. Lássuk tehát, ■ mit beszélt Cseng-ki-Tong ezredes a nyáron | Parisban a kkinai társadalomról. A társadalmi szabályok Khinában sokkal egyszerűbbek, mint nálunk, és konfucziusnak I „C.-ung Tunk“ czimü könyvében vannak ! megírva, mely magyarul „változhatat.lant, jelent. Konfuczius 600 évvel élt Krisztus előtt, és könyve még mindig irányadó az | óriási nemzet előtt. Hogy milyen jogtalanul j vádolják Konfucziust maradisággal kitűnik könyvének egyik fejezetéből, mely igy szól: | „Hogy előre mehess, naponkint meg kell újulnod, mivel csak a czél állandó, de az t annak elérésére szolgáló eszközök folyton változnak. Az ember végczélja pedig a boldogság.“ Es ezt az elvet a khinai kormány ezer évvel előbb életbe léptette, mint azt Konfuczius írásba foglalta volna. A nép szabadon fejlődött annélkül, bogy a kormány gyámkodott volna fölötte, vagy szabadságában korlátozta volna. Az uralkodó család változtával sem változtak az elvek, mert az uralkodók alkalmazkodtak az ezredéves közszellemhez. A földön Khina az egyedüli ország, mely kizárólag bölcsészeti alapon kormányoztatik. Az absolut uralom, melyet Európában az önkény uralmának neveznek, semmit sem tesz egyebet, mint ellenőrzi a régi irányelvek megtartását. És hogy milyen csekély az általa gyakorolt nyomás, kiviláglik abból, bogy az egész óriási birodalomban alig pár ezer hivatalnok van, úgy, hogy még nagy városokban sem látnak egész emberöltőben állami hivatalnokot. Ott mindent a község cselekszik; az szedi be az adót, mely az európaihoz képest hallatlan csekélység, a mennyiben átlag egy emberre a mi pénzünk szerint alig esik másfél forint; az kezeli az oktatásügyet, a közbiztonságot stb. A kerületek gyűlésének tagjait úgy választják. A közigazgatási és egyéb tisztviselők a mandarin alatt állanak, mely állásra csak azok léphetnek, kik a szükséges vizsgákat letették, vagyis a hazai történelem, irodalom és bölcsészeiben jártasok. Protekczióról szó sincs. Ott csak egy arÍ8ztokráczia van, a tudományé és a legszegényebb ember is oda állhat a vizggálóbiró- ság elé, mely őt a vizsga sikeres letétele után a legfőbb hivatalokra képesíti. A következő eset élénk világot vet arra, mennyire megbecsülik Khinában a tudóst. A boldogult császár egyik leánya egy alkalommal színházban volt. Előadás közben az egyik színész rosszul lett és a darabot nem lehetett folytatni. Erre föllép a színpadra egy fiatal ember, és ajánlkozik, hogy a szerepet elolvassa a könyvből. És oly derekasan megbirkózott vele, hogy általános tetszést aratott. Az olvasás khinai nyelven tudvalevőleg nem olyan könnyű mesterség, mert aki azt a számtalan Írásjegye t minden előkészület nélkül folyékonyan el tudja olvasni, az már tudós számba megy. Az előadást követő napon egy kék gombu mandarin látogatta meg a fiatal embert s kérdi tőle; — Értesz-e a csillagászathoz ? — Igen. Khang-Foban tanultam csillagászatot, mennyiségtant és orvosi tudományokat. — Szoktál-e ópiumot színi és bort inni ? — Nem. — Voltál-e már beteg?-— Ezelőtt tizenkét évvel szenvedtem hideglelésben. — Akarsz-e Li-Van-Ke herczegnőnek a férje lenni ? A fiatal ember mosolyogva szólt: Hogyan vehetnem én azt meg? nincs nekem annyi pénzem ! (Khinában ugyanis úgy kell megvenni a leányt, és az érte ajánlott összeg nagysága mutatja a kérő szerelmét.) — Csak azt kérdem, hogy akarsz-e ? Ha akarsz, itt van 500 darab arany, vedd meg a leányt. A fiatal ember elfogadta az összeget és felajánlotta azt a herczegnőért. Magától érthető, hogy a szülők elegendőnek találták azt, melyet úgyis ők küldöttek, hogy meglegyen a forma, s neki adták a herezeg- nőt. Lett belőle a császári kastélyok felügyelője. Európában csak Írnok lehetett volna vagy legfölebb súgó. Khina kiválóan földmivelő állam, még pedig már emberemlékezet óta csupa kis birtok, holott nálunk ezelőtt csak száz évvel keletkeztek kisebb birtokok. A talajt a kisebb birtokos sokkal okosabban használja ki, mert tudja, hogy annak termése teljesen az övé. Ehhez járul még az a körülmény, hogy Khinában gyáripar nincs; mely bámulatos mennyiséget termel ugyan, de egyformaságával megöli a művészetet. Néhány év előtt angol vállalkozók a ; Yantse-Kiang folyó mellet fekvő Khi-Vong városba egy gőzmalmot akartak állítani. A város hatósághoz beadott kérvény mellé egy egész terv volt csatolva, mely apróra feltüntette a létesítendő intézmény jótékony hatását. A folyamodókat meghitták a tárgyalásra, hogy ügyüket személyesen is előadhassák. Mikor aztán tolmács segélyével előadták terveiket, igy szólt az elnök: — Nagyon szép dolog lehet egy olyan malom, de miből tog akkor megélni az a sok száz ember, kik most gabona őrléssel j keresik kenyerüket? t — Az mind kap foglalkozást a mi mal- j munkban, mondák az angolok. Az elnök erre a belföldi molnárokhoz fordult. — Akartok-e szolgái lenni ezen idegeneknek? Akarjátok-e, hogy a nyereségből éppen csak annyit kapjatok, a miből megéltek, mint a hogy ti tesztek a szamaraitokkal? i — Nem! volt az egyhangú válasz, és I olyan fenyegetőleg léptek föl a vállalkozók j ellen, hogy ezek nem tartották tanácsosnak be várni a végzést. Európában az a nézet uralkodik, hogy a khinai ellensége a haladásnak. Ezt a nézetet pedig azért táplálják, mert azt veszik ; észre, hogy azok a találmányok, mik Európában az újabb időben létesültek, de Chi- nában már ősidők óta ismeretesek Tálának, j mint a könyomatás, iránytű, óra stb. Europá- i ban tökélyesbültek, Khinában pedig most I is azon a ponton vannak. Ez nem szellemi tétlenség, vagy a haladás iránti közömbösségből származik, hanem mivel attól félnek, i hogy bizonyos újítások a társadalomra károsan hatnak. Számos művelt fiatal embert küldenek évenkint Khinából Európába, kik itt a művelődés haladását tanulmányozván, kiválasztják belőle azt, a mi az országukra nézve haszon lehet. Ezek aztán visszatérve, magas hivatalt nyernek, melyben szerzett tapasztalataikat értékesíthetik, de csak érett megfontolás után és csak saját felelősségre. Sok dologban lehetnének mesterei a kbi- naiak az európaiknak. Khinában senkinek sem jut eszébe politizálni, mint ez európá- ban divatos. Ott nincsenek se politikai, se vallási villongások. Mindenki cselekszik tetszése szerint, csak szomszédjának ne ártson vele. Az állandó hadsereg nevetségesen csekély az óriási birodalomhoz képest és csupa önkéntesekből áll. Az uzsora nincs eltiltva, de nem akad talaja, mert tömérdek helyi pénzintézet van, melyek 7—8°/0-ra adnak apróbb kölcsönöket, főkép a kisebb birtokokra, mert tudják, hogy a kisebb birtok aránylag több biztosítékot nyújt. Van még Khinában egy intézmény, melyhez hasonlót nem találunk a világon sehol, mely pedig ős idők óta czélszerünek bizonyult, az úgynevezett „testvéri egyesületek“ Nem egyéb ez, mint 10—12 ember szövetkezete, mely végnélküli gyűrű gyanánt húzódik keresztül az országon. E szövetkezetek biztosítják saját tagjaikat minden eshetőség ellen. Ha valamelyiknek leég a háza, a testvérek felépitik azt; ha tönkre megy, módot nyújtanak neki uj üzletet kezdhetni, segélyezik pénzzel, jé tanácsosai. Ha az egyik társulat gyenge, kisegíti a másik. Ily módon az a 400 millió ember egy nagy biztositó társaságot képez, melyben minden tisztességes és becsületes ember támogatásra lel a sors csapásai alkalmával. S ezt a támogatást pedig mindegyiknek a saját jól felfogott érdeke követeli, mert Konfuczius azt mondja: „Csak úgy van békességed, ha szomszédaid békében vannak. “ Németből: RAZSÓ.
