Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-02-22 / 8. szám

rlegjeloii minden szombaton. — Alapára: Egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; uyilttór petit-tere 20 kr„ 30 kr.. kincstár illeték.—A hirlap irodája: „Petőfi -intézet Veszprém (városház-tér

Szombat, február 22.

V eszpróm, 1890.

X. évfolyam 8. szám.

Andrássy Gyula gr.

li.a,lálára..

Yoloscából, a parányi szegényes kis isztriai falvácskából megrázó gyász- tárt hozott a villamos drót. múlt szerdán.

Hogy Andrássy Gyula, Magyarország olt miniszterelnöke s később a biro- lalom külügyminisztere, meghalt.

Bizonnyára megdobbant minden magyar szív, erre a lesújtó Hiób-hirre.

Mert az igaz magyarságnak, az igaz íonszeretetnek, pártkülönbség nélkül gyaránt kell éreznie ma, mit vesztett i nemzet benne.

11a Deák bölcsesége a nemzetet kibé- úté a királvlyal, Andrássy volt az, ;i e kiegyezésnek testet adott, hogy , rokonszenv s kölcsönös szeretet lem csupán a G 7-ik i korszakalkotó örvény rideg paragrafusaiban, de a lemzet s a fejedelem szivében egya- ánt gyökeret vert.

Az ő müve az egykor sokat bírált lelegationális intézmény, mely elvégre s szükségesnek bizonyult és szeren- sés expediens volt a dualismus gor- Liusi csomójának megoldására. Ö erelte a birodalom ügyeimét s igy ulypontját kelet felé, s szabott határt 878-ban, az orosz kapzsiságnak. Az ő úzárólagos érdeme végül az osztrák- nagyar-német szövetség, mely Európa ulypontját ezideig is a béke mérle- ;én tartja.

A daliás, délcseg katona, ki irói óllal s a diplomata éleselmüségével gyaránt szolgálta hazáját, ki 1848-ban z ő rettenthetíen zempléni nemzetiéi parancsnokaidat, nyálakként kérette maga előtt Schwecha t-nál z osztrák pánczélos lovasokat, — kit ,ztán az osztrákok 1852-ben in con- umaciatn felakasztottak s nevét a itófára szögezték s ki végül Isten egyelőiéből arra hivatott, hogy a irály fejére sajátkezüleg rátegye

zent-István szent koronáját

...........

«fejezte p

ályafutását s az istriai Ionte maggiore aljában kilehelte leiét.

Elborult szívvel állunk ravatalánál.

Ki oly önzetlenül, annyi vészszel üzködve híven szolgálta nemzetét, íint ő, az a nemzet Nemtőjekint szol- álta meg az örök hála kegyeletét.

Legyen emléke áldott mindörökké !

Mig magyar él a hármas bérezek | Íján !

A városi választások.

Veszprém, február 22.

Egy kis restauráczióval ér fel majd, a febr. 26-án megtartandó városi közgyűlés, mely az újonnan megválasztott képviseleti tagok igazolásán kívül több tiszti állást, választás utján is betölteni lesz hivatva.

E tiszti állások közt legfontosabb a városi árvaszéki ülnöki állás, mely boldogult Ivőrössy Antal halálával üresült meg.

Több jelölt van erre az állásra s mint az általános hangulatból következtetni lehet, legtöbb kilátása van | reá Sándor ffy Ignácz ügyvédnek, j a helyi ügyvédi kar egyik szeretett, j becsült tagjának, ki majd két évtized | óta városunk polgára s bár a politi- j kai küzdelelmektől, mi most csak előnyére lehet, mindig teljesen távol tartotta magát, pártkülönbség nélkül szeretett tagja társadalmunknak.

E sorok czélja nem az, hogy a képviseleti tagok nézetét befolyásolják, mert hisz ők úgy is ismerik az összes jelölteket s igy nem szükséges a lelkiismeretükre appellálni ; hanem czél- juk egyedül az, hogy ezen kiváló jogi képzettséget és gyors utánjárást igéuylő tiszti állás fontosságára ráutaljanak.

Rendkívüli szűk látköriiségre, mondhatjuk fásult lelkiismeretre mutatna az, hogy ha ennek a tisztnek a betöltésénél is a megszokott pajtásság, sógorság-komaság prot'ektiója játszaná a főszerepet.

Mert az árvák pénze, az árvák ügyeinek gondos vezetése első sorban kötelessége a . hatóságnak, ellenőrzése pedig kötelességünk mindnyájunknak.

Közügy az, mert az árvák a társadalom kegyeletére, jóakaratára utal- vák s biztos jövőjük ott veszi kezdetét, a hol árvaügyük biztos kézbe tétetik le.

Erre kívántuk felhívni képviseletünk figyelmét.

S mikor majdan szavazni fognak, tegyék szivükre a kezüket s annak a verése majd elvezeti őket — az árvák jc mje biztosítására.

Veszprémmegyei gazdasági egyesület.

Meghívó.

Tisztelettel felkérjük a „ Veszprémmegyei gazdasági egyesületu igazgató választmányának igen tisztelt tagjait, hogy folyó évi márczius hó 3-án d. e. II órára

Veszprémien, az egyesület hivatalos helyiségében tartandó igazgató választmányi ülésre megjelenni szívesek legyenek.

Tárgy : Jelentés a bikavásárlások eredményéről s azok szétosztása, a f. évi te- nyész-állatkiállitásról előterjesztés s egyébb folyó ügyek.

Veszprém, 1890. február 20.

A gazd. agyesdlet elnöksége.

Gazdálkodási rendszabályok.")

A gazdasági tudomány nem oly természetű, hogy azt tisztán elméleti utón elsajátítani lehessen, mert e téren az elmélet gyakorlati ismeretek nélkül holt tudomány; sőt a kettő együttvéve sem oly befejezett egész, melynek szabályai és numerusai minden viszonyok és körülmények között érvényesülhetnének; miért chablon- szerü gazdálkodási rendszerrel — különösen nagy kiterjedésű uradalmakban — boldogulni nem lehet.

Igen nagy hibájuk földesurainknak az, hogy ők a korral kívánnak ugyan haladni a gazdaságok jövedelmének emelése tekintetében, de nem tesznek eleget a föltételeknek, melyek a gazdaságok kellő s a kor igényei szerint való felszerelésében nyilvánulnak. Idegenkednek a befektetésektől, bármenynyire productivek legyenek is azok, hanem várják az okozatot ok nélkül, s gazdatisztjeiknek ez irányban tett javaslatait azzal utasítják el, hogy ők luxus-gazdálkodást űzni nem hajlandók. Pedig a productiv befektetésekre kiadott tőkék rövid idő alatt visszatérőinek s a gazdaságok állandó jővedel- mezését nagyban fokozzák.

Termét tes, hogy ily viszonyok között a ^gazdatiszt nem képes a földesül- által papiroson kiszámított jövedelmet előállítani; de nagyon helytelenül jár el az a földesur, ki ezért gazdatisztjét okozza, s vagy haszonbérbe adja birtokát, vagy megvonja gazdatisztjétől a bizalmat, s csak az elméletet ismervén el gazdasági tekintélynek, gazdálkodási rendszabályt alkottat, melyben a gyakorlati irány teljesen mellőzve van; az ily felszeg intézkedést azután rendesen balsiker szokta követni.

Pedig helyesebben járna el a földesur, ha szakavatott gazdatisztjére bízná a gazdálkodási rendszabály elkészítését s ha ez nem egyeznék meg

*) Mutatvány Wenninger Mátyás „GAZDATISZT“ czimü tegnap megjelent müvéből.

az ő saját eszméivel és terveivel, vizs- I gáltatná fölül indifferens szakértő által és az igy felülvizsgált s esetleg módosított rendszabály végrehajtását egész bizalommal szakavatott gazdatisztjére bízná.

* *

yu.g-d.ij-sza,Toál37-za,t.

A gazdatisztek, mint más tisztviselők, csak úgy számíthatnak nyugdíjra, ha hű és kifogástalan magaviselet mellett vagy végleg elgyengültek, vagy pedig a szolgálatban orvosilag constatált oly betegségbe estek, a mely őket a további szolgálatra képtelenné teszi.

A nyugdíj teljes vagy részletes : teljes nyugdíjban csak megszakítás nélkül 40 évet szolgált gazdatisztek részesülhetnek ; mig részletes nyugdij betöltött 10 évi folytonos szolgálat után igényelhető.

1. Főtiszteknél......................teljes fizetés.

I. osztályú intézőknél . . . 1200 frt.

II- „ ... íooo „

■ III. , , ... 800 „

I Ezen alapon a nyugdij kiszámítása igen egyszerű, a mennyiben a rang- fokozati nyugdijösszege 40-el elosztva, adja az egy évre eső nyugdijat; ezt kell azután az eltöltött évek számával szorozni, s megkapjuk a kívánt időre szóló nyugdij összegét.

Azon gazdatisztek, a kik 10 évi szolgálat előtt szolgálatképtelenekké váltak, végkielégítésben lennének ré- szesiteudők, a mely egy évi összes járandóságuk pénzértékéből állhat.

A férj elhalálozása után az özvegy a nyugdij 2/3-ad részében leune részesítendő.

Régészeti kutatás a Balaton-vidéken.

Veszprém február 22.

Az országos régészeti társulat — mint örömmel vesszük hírül — tudományos kutatásait a Balaton-vidékre is kiterjeszti s evvel R é c s e y Viktor dr. urat bízta meg' Vidékünk tud- vavalevőleg egyike a régi kor emlékei- ! vei legtelitettebb vidékekneks e szempontból való mellőztetését már rég fájlaltuk. Fokozottabb örömünk most, midőn Récseyben egy szakavatott s lelkiismeretes kutatót üdvözölhetünk vidékünkön. R é c s e y ur kiküldő megbízó levelét im szószeriut közöljük:

Megbízólevél.

Az országos Bégészeti és Emertani Társulat alulírott elnöksége és igazgató

választmánya, a társulat rendes tagja' Bécsey Viktor urat ezennel megbízza és meghatalmazza, hogy a Balaton vidékén, Zala, Somogy és Veszprém vármegyék területén fenmaradt romai régészeti emlékeket kutassa és tanulmányozza.

Ez okból s a hazai tudományosság támogatása czéljából kéri ..Országos társulatunk úgy az egyházi, mint világi hatóságokat, valamint a magánosokat is, hagy nevezett tanár urat, mint kiküldöttünket, tudományos buvárlatai közben támogatni szíveskedjenek.

Budapesten, 1890. év jan. 21.

Pulszky Ferencz, Dr. Szendrei János,

társ. elnök. titkár.

(P. H.)

Várpalota, febr. 21.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

A várpalotai „Iparos Olvasókör“ f. hó 17-én — könyvtára javára — egy minden izében jól sikerült tánczvigalmat rendezett. Miként máskor, úgy most is a legsikerültebb vigalmak egyike volt, mi jóhirü kedélyességének tudható be. A fesztelen jókedvvel, 8 órakor kezdett táncz, reggeli fél 6 órakor ért véget. A szépségben gazdag s kedvességben páratlan hölgyek közül ott voltak.

Szakáll Mariska, Csengey Mariska, Cseicsner

Mariska, Dani Vilma, tHofier Böske, Zeke nővérek, Rácz Teréz, Szabad Etelka, Kenyéri Mariska, Lechner Izabella, Csonka Mariska, Lebőcz Anna, Szerencsés Mariska, Holler Karolin stb. Asszonyok: Cseicsner Józsefué,

Hoffer Jánosáé, Csonka Gyuláné, özv. Mézemé, özv. Zekéné, Kenyéri Istváuné, Szabad Ignátzné, Lebőcz Mibályné, Lechner Boldi- zsárné stb.

Fogadja tek. Szerkesztő ur stb.

BÉNÉL ANTAL,

tanitú.

Leányfalu, tfebr. 20.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Szomorú időket élünk! Nem elég volt, bogy a muszka nátha, vagy mint az orvosok nevezik az influenza, erősen megviselt sokakat közülünk, hanem most meg a pusztító tűzvész fenyeget mindenfelől bennünket.

Ugyanis a múlt betekben E öcsön égett le több ház és gazdasági épület, azután Dörgicsén gyújtottak meg egy szalmakazalt ; majd a kapolcsi malmok közül a Görög-féle malom lett a lángoK martalékává.

Legközelebb pedig f. hó 18-áu éjjel 12 órakor, N.-V ázsonyban pusztított e vészTÁR

Népdal.

Zuzmoras az erdő fája, Sikamlós a bérezek tája;

• - Síkos úttal, fagyos télen .. .

Csonttá dermedt érző szivem.

Nem bánom már akárhogyan Múl’ az idő lassan-yyorsan .. . Engem már a dal sem hevít, Bíbor ajak nem lelkesít . . .

Arra járok hébe-hóba A nélkül hogy szivem szólna; Szokásból visz arra lobom,

Bégi ösvény, azért járom . . .

Tavaszodik, virág serken, Minden ébred völgyön, berken. Egymagám a régi vagyok, Bepkény nélkül dfonyadők . . .

r.

1 Pompéji romjain.

— Utiirás —

Irta: SZILÁGYI MIHÁLY.

A római történet császári korszakának fénykorában, Titus uralkodásának kezdetén 79-ben k. u. augusztus 23-án déli egy órakor a nápolyi öbölbe a Vezúv felett óriási fekete felhő sötétítette be az eget, melynek mébéből borzasztó villámok törtek elé, mi rémületes világosságot terjesztett az egész vidékre.

Pliuius, a nagy természet tudós, egy hajóhad felett parancsnokolt s meglepetve bámulta e sajátságos ritka természeti (tüneményt s a tudós kíváncsiságával közelebbről óhajtotta tanulmányozni azt.

Felszerelte tehát, a gályákat, hogy a Retinában állomásozó tengerészeket és a megrémült partlakókat föívehesse. De a tenger fenékig felkavargott s a hullámok dühösen csapkodták a partot. így nem volt képes kikötni. A Vezuvból kitörő hamu és kődarabok eső módra hullottak a hajóra.

A helyzet veszedelmessé lön, s ezért kissé odább, Staiban kötött ki, innen látta a Vezúv lángba borult ormát.

Az újonnan megnyílt tölcsérből s a hegyoldalon lévő nyilasból ömlött a láva ; látta a mint a feltörő különféle légnemek a levegővel való érintkezéssel rueggyultak, látta folyton a hegy felett úszó nagy felhőt, mely a mindent elborító nagy sötétségben visszasugározta a tüzárt.

Plinius nyugodtan figyelte meg e tüneményeket, sőt mondatolt. Estefelé lefeküdt | és mély álomba merült. Azonban a háznak

udvara betelt lussankint hamuval s ház maga is megingott sarkaiban.

Emberei felébresztették és ő párnát tartva feje felett, hogy a lehulló kövektől magát védelmezze, kifutott a házból. A tengertpart felé menekült, hol ekkor a víz annyira megdagadt, hogy nem lehetett hajóra szállni.

Plinius az erőltetett menés által igen kifáradva, a földre terült. E pillanatban erős kénszag kíséretében lángok közeledtek. O felugrott, két rabszolga által támogatva, de már késő volt, mert a vulkán kitörésnél nagy mértékben kifejlődő szénsav súlyosabb lévén a körlégnél alámerült s igy a földön fekvő Plinius azt magába szívta s attól rögtön megöletvén, visszabanyatlott.

Mialatt Plinius Stabiban ily szerencsétlen véget ért, az alatta 12—15 ezer lakossal biró Pompeji nevii városka a Sernus folyó torkolatánál 5 mé ternyire borittatott el a föld, kő és a hamu által. Herkulanum pedig 20—24 méternyire a folyékony láva által, mely anyag idővel megkeményedvén, rajta mainap Porticia és Rezina városok emelkednek.

Így van ez megírva a legautenticusabb história lapjain. Pompéji nagy részben ma már kiásatott, hol az idegen látogató előtt a tizennyolez századon át eltemetett római város, mint a múltnak dicső nagy emléke | tárul fel.

Mivel nekem is régi vágyam volt e sir- [ jából kiásatott régi római várost láthatni, e | végből Nápolyban érkezésem után mindenek 1 előtt ezen helyet óhajtottam felkeresni, hogy : lássam és csudáljam azon helyet, melyről | az egész világ beszél. !

Kora reggel a vaspálya állomáshoz siettem tehát, hogy mielőbb Pompejiben lehessek, mely Nápolyboz 5/4 órára van vaspályán.

Gyönyörű reggel volt. Az első szeptemberi nap mérsékelte a forró nápolyi levegőt. Ehhez járult a nápolyi öbölnek felséges és páratlan szépsége, melyre valóban reá illik a közmondás ama szava, hogy aki e páratlan szép helyet látta, az ezután már akár meg is halhat.

A félkör alakban kanyaruló partszegélyen, melyre a vaspálya sírni vannak fektetve, a vonat közvetlenül halad mindenütt a tenger öböl mellett, a legszebb kilátást és megfigyelést engedve az utas részére.

A vonat mindenütt érinti azon tengerparti falvacskákat is, melynek szegényes kinézése némi lehangoltságot szül a gyönyörű Campania vidék szépségével szemben is ezt csak is a tenger öböl megragadó felséges látképe tudja velünk elfeledtetni, hol a napsugárnak sajátságos és különféle váltakozó színezete tündéries bűvkört látszik az egész vidékre árasztani, melyből ez által még igézőbb színezetben emelkednek ki a közeli szigetecskék Capn, lsebia stb.

E ritka természeti szépségeknek élvezetei között szánalommal néztem azon szegény tengerparti lakóknak terhes és fáradságos munkáját, kik nyomorult lávakövekből összetákolt viskókból a tengerpart iszapjába mentek élelmöket keresni (rák, pók, osztriga stb.) Vagy azokat a satnya alakokat, kik a Vezuv-láva-hamujának rostálásával foglalkoztak, melynek gyilkos pora már ideje korán a sirszámára érleli meg az ily szerencsétleneket.

De végre nékem is félre kellett tennem

az érzelgést, mivel én égészen más czélból kerestem fel e világhirü vidéket. Igen, látni óhajtottam, még pedig mielőbb azon két- ezered éves sirhalomnak titkát, melyet a jelenkor a legnagyobb szorgalommal kifürkészett s mint a múltnak egy bámulandó nagy emlékképét állítja elénk.

Kicsiny város romja, s elhagyott néma falak melyeket csak tudvágy áltál ösztönzőt lélek keres fel, bogy elmeregjen a múlt nagy emlékein.

Ki akarja kiolvasni a megmaradt romoknak emlékeiből, egy letűnt nagy és hatalmas nemzetnek életmódját, szokásait, kulturális fejlődését, társadalmi és közgazdasági viszonyait, iparát, kereskedelmét éj végre erkölcsi szokásait ? Mind erre eléggé megfelel e kis város kiásott törmeléke és fenn maradt számos emléke.-—• Ily gondolatok mellett érkeztem meg Pompeji-államáshoz. Egy régi vágyam és törekvésem czéljánál éreztem magamat. Futva rohantam volna, hogy mielőbb élvezzem az első pillanat benyomását, hogy ha ebben az eljárás szabályai korlátot nem vonnak előmbe. Ez akadály a jegyváltás és kisérő őrökből áll. Ez utóbbiak nem álttak rendelkezésre, mivel összevéve 40—42 katona-őr van csak kirendelve. De ez alkalommal számos idegen volt a romok között és újra sokan érkeztünk s igy várni kellett a vezetőkre.

A reggelezési időt felhasználva, kissé kimerült izmaink megerősítésére azon csinos kis vendéglőben, mely a pompeji-látogatók részére van berendezve, Ízletes ételekkel és a hires Lacrima Christi levelével, mely a Vezúv hamujában igen buján terem.

J