Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-12-27 / 53. szám
Veszprém 1890. XL évfolyam. 53. szám Szombat, decz. legjelen minden szombaton. - A lap ára : egész evre 6 irt; negyedévre 1 frt 50 ltr.j egyes szám ára 15 Jir. — Kii detések petilso.'a 6 k- j nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petőfi“-intézet Ve« p ’én Ciroghá*-tér. A tizedik évfolyam végén. Veszprém, decz. 27. Megrendült kezemben önként a toll, nikor e sorok czimét papírra vetem. Pedig ha izgalmas pályám túl csi- ázta is idegeimet, másrészt a szív rökös láza eltompitotta bennem az rzékenységet. De az a gondolat, hogy immár íz esztendeje tart ez a küzdelem, ez láz, ez a szünetlen izgalom, amit a ?ellem munkája prescribál elénk nap- ól-napra, hétről-hétre: ez a gondolat légis megrázta lelkemet. Mert ilyen küzdelmes tiz esztendő- öl elég egy embernek egy esztendő z egész életre; hogy megismerje az let árnyoldalait, a visszavonás e/.er- yi támadását, a sunyi emberek alat- imosságát, a controllt-íélő hatalmasodók titkos gyűlöletét s a tehetségben kollégák irigy rugaszkodását. A mely hírlapnak ilyen kisérő sa- blesei vannak 10 esztendőn kérészül — annak nem sok vidám órája ehetett. Még az igazságszolgáltatást is, kárhányszor, monopóliumba vették 1 lenünk s mig a ránkolvasott parag- afusokkal börtönbe küldtek minket, ddig a kormány konyháján főző kol- egáknnk ugyan ilyen czikkek miatt vállait veregették meg. Megvolt ózonban az az elégtételünk, ogy mikor aztán a kormány és kö- egei ismételve vétettek a nép ellen - érdem szerint végig huztunk rajuk, mig a konyha-publiezistikának az olt a kenyere, hogy : „Hallgass és zolgálj szépen !“ Nem most van azon a sor, hogy ju- ilámremininisczencziákkal tekin lsünk égig, a tiz év történetén. Majd rá- rünk arra máskor. A hírlap által el- rt eredményeket, a felébredt közszel- smet látja közönségünk s látja azt is, ogy annak szellemi előőrse a „Vesz rémi Független Hírlap“ eudületlen áll helyén fogadja s viszo- ozza az ellentámadásokat ... k o m- landó-szó nélkül. Mert nyíltság és függetlenség a mi gyedüli bástyánk és egyedüli f'egyve- űnk. Nem aféle talmi-függetlenség ledig, n melyen szépen elfér minden hi- atalos és hívatlan stempli, s mely az iri-tökök közt járja a tetszik-nem- etszik tojáskerülö kókler-tánczot. Nyíltan megmondjuk mindig min- enkinek, hogy igaza van-e, nincs-e ? a „Veszprémi Független Hírlap“ szerk.-ldadó-hivatala nevében Kompolthy Tivadar. A lap előfizetési ára: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . . 1 frt 50 kr. Egy uj gyár a vármegyében. Devecser, decü. 27. Midőn a legnagyobb magyar: Széchényi István gróf kiadta a jelszót a szabadsági egyesületek alakítására, tisztában volt a nemes czéllal, mely az ország gazdaközönségének anyagi jólétét s ezzel közvetve, boldog Magyarországot akart teremteni. Ma már minden vármegyének van gazdasági egyesülete, melynek tagjai % A 2000. évben. . veszprémi kereskedő ifjak önk. és betegsegélyző gyletében felolvasta Spitzer József joghallgató 1890. decz. 20-án. Tessenek, tisztelt hölgyeim és uraim cse- egésem rövid idejére elfeledni, hogy ma 880. decz. 20-ika van, és kigyjék el nekem, ogy ma 2000. decz. 20-át Írunk. Éppen nem zerény kívánság ugyan tőlem mindjárt is- íertetésem elején ilyen kívánsággal fellépni, e ha mégis voltak oly kegyesek ezt megenni, úgy határozatilag van szerencsém ki- elenteni, hogy ma a 2000-ik év deczember 0-ika van. Ezelőtt régen-régen 1887-ben élt Boston- an egy 33 éves űri ember, West uv ; szép, azdag és müveit volt; politikai állása nem olt, de nem is kellett neki, mert ősei által íegszerzett vagyon kamataiból folytatta ényüző életét; látom t. hallgatóim, önök lágy szemeket meresztenek e szó „kamat“ lallatára ! Mi az? Hisz mi azt nem ismerjük! lála Istennek nem ! De abban a régi időben, aikor még minden embernek saját vagyona olt, akadtak olyanok, kik ezen vagyonukat ölesön adták használatra embertársaiknak, kik aztán e használatért bizonyos összeget, n. kamatot fizettek. Hát ily kamatokból lt a mi Westiink is ! Mindezen előnyei mel- ett, melyeket az imént ecseteltem, volt neki aég egy szép, gazdag és kedves menyasz- zonya is. Hiába rázzák önök, hölgyeim, fe- ecskéiket, West ur arája kedves is volt! lehéz ugyan elhinni, hogy az akkor dívott oillettben, melynél a fejdíszt, egy lábnyi lagas ingó alkotmány volt, a ruha meg oly iircsa domborlattal volt ellátva, — valaki kedves is lehetett! de hát egy kedves nőt, ha zsákokba öltöztetünk, ott is kedves marad az ! Evvel a kedves arájával West ur esküvője akkorra volt tervezve, mikor a számukra épülő új ház elkészül, a mit 1886 év őszére reménylettek; méltó boszankodásukra azonban ezen reményük meghiúsult az időközben kitört munkás-streik folytán, a mely streik- baa a munkások fokozott igényekkel léptek fel a munkaadók iránt s melyben önök bizonyára felismerték első csiráját azon mozgalmaknak. melyeknek a mai teljesen átalakult korszakot köszönhetjük. A mi kedves Westünknek leirt nagy boldogsága közepett egy kis baja is volt: álmatlanságban szenvedett! De ezen is segített! alkotott házában egy földalatti helyiséget, berendezte azt lehető kényelemmel, megóvta azt a víz, levegő, tűz és összeomlás veszélyétől s ezen helyiségben aztán magnetizál- tatta magát, mesterséges álmot aludott, melyből ismét mesterségesen is kellett felébreszteni. Ilyen magnetikus álomra hajtotta le fiatal fejét egyszer 1887-ben; mialatt aludt, tűz ütött ki házában, mindene és körötte minden elégett s őt csak földalatti rejtekhelye mentette meg az enyészettől, hol fel nem keltetvén, aludta tovább magneticus álmát. Most nemrég, folyó 2000. év szeptember egyik napján egyik közbecsülésben álló polgártársunk, Leete.dr. ur, — hisz tetszik őt ismerni, — kertjében ásatásokat eszközöl s ott reá akadt erre a 19. századbeli csoda- emberre, ki ilyeténkép 113 évet átaludt s ki Leete dr. ur mesterségesen visszadott az életnek. Nem akarom t. hallgatóim amúgy is eléggé próbára tett, de még jobban teendő türelmét túlfetzíteni és igy mellőzöm Bellamy mesteri rajzát, melyben West úr felébredését ecseteli ; ha önök, a 2000 év gyermekei bele-, gondolják magukat a helyzetbe, mikor egy barbár 19-ilt századbeli ember egyszerre a mi időszakunkba úgy szólván belepottyant, úgy elképzelhetik West úr lelki állapotát Ha jót akar, melléje .állunk jó fegy- 1 veresnek. Ha rosszat akar, ellene fordulunk s verjük — a mig kibírja! Hogy elvünk helyes, azt onnan tudjuk, hogy e vármegye s város nagyközönsége igazat ad nekünk. Mert 10 év alatt oly nagymérvű s folyton fokozódó támogatásban részesített, minő a vidéki hírlapirodalomban páratlan. Hírlapunk egy évtized óta minden megyénkben városban, községben s a határon túl mindenütt, hol e megye megyei iránt érdeklődés van, napról- napra nagyobb s állandó olvasókört hódított meg. S ez onnan van, hogy kizárólag megyei és városi dolgainkkal foglalkozunk. A mi szorosan véve nem helyi érdekű, a: lehetőségig mellőzzük s nem tömjük meg hasábjainkat budapesti irótár- saink gratis-ezikkeivel, verseivel, hanem minden izében Veszprém megyei érdekű lapot szerkesztünk — mert az a hivatásunk. így volt szerkesztve a lap 10 éven át; igy lesz ezután is. Nekünk reklámra nincs szükségünk. Nem kérjük a támogatást senkitül. Ha megérdemeltük — megjön az kéretlenül is. Mert a hivatását teljesítő hazafias sajtó támogatása ma már nem alamizsna. Az a hazafias nemzet viszo- nos méltánylata. Ebben bízunk meg. Ez a mi erősségünk. S evvel nyitjuk meg a lap tize n- egyedik évfolyamát! Hazafias tisztelettel vállvetett működéssel iparkoduak egymást támogatni, termelővé tenni a földet, virágzóvá az állattenyésztést. A mi megyei gazdasági egyesületünk igen sokszor nagy áldozatok árán, jelentékeny pályadijakkal felelt meg serkentő hivatásának. Kiállítást rendezett, hogy bemutassa a megye gazdaközönségének versenyképességét, teret nyitva gazdáink ambicziójának, mely nem éri be egyszerűen a föld rögének művelésével, de ahhoz nemzeti jólétünk, boldogságunk emelkedését fűzi. Mert amilyen gazdag, úgy szegény, boldog, vagy boldogtalan egy vármegye gazdaközönsége, ép olyan maga az összes társadalom, mivel a gazda feleslegéből él a kereskedő, gyáros, táplálkozik a tudós és diplomás ember. A devecservidéki gazdakör hivatása megaslatáról belátta, hogy ueki más és áldásos tér jutott, hivatása teljesítésére a hatásköre alá tartozó vidéken. A „Devecservidéki Gazdakör“ ugyanis a gazdaközönség anyagi fejlődését és emelkedését előmozdítani hivatása köréhez tartozónak ismervén, azon körülményből — hogy vidéke és a szomszéd vármegyék vele határos vidéke talaj viszonyainál fogva a burgonya termelésre hivatva van, s hogy azt nagyobb mennyiségben ez ideig csak azért nem termelhette, mert hiányzott biztos pia- czH, hol azt kellő értékben értékesíthette volna. — Ezen piacz megteremtésére elhatározta a gazdakör, hogy székhelyén I)evec,serben, k e m ó n y i t ő g y á r a t létesit, illetve létesítésére vállalkozót keres. A fűzi tői keményítő gyár részvénytársaság hajlandónak Ígérkezik a keményítő gyár felállítására; ez érdemben f. év decz. hó 11-én tartott gazdaköri közgyűlésen említett részvénytársaság hármas tagú küldöttsége tárgyalásokba bocsájtkozott a „Devecser vidéki Gazdakör “-rei, mely tárgyalások elvi megállapodásra vezettek. A füzitői részvénytársaság már föltételeit is benyújtotta, melyek szerint: a) A gazdaközöLiség biztosítson a gyár részére legkevesebb 3000 magyar- holdon 10 éven át évenkint termelendő burgonya-menny iséget. b) A burgonya termelőktől a burgonyában levő keményítő tartalom százaléka szerint vétetik át minden százalékért fizetendő 5 krajezárban, mely megfelel métermázsánként 1 írttól frt 10 krnak. c) A gyár a termelőknek a tőlük átvett burgonyából vissza ad 25 perczent cefrét (moslékot) díjtalanul. Azon termelők, kik a 25 perczent czefrét igénybe nem veszik, minden métermázsa burgonyájuk után kárpótlásul j kapnak 10 krt, kik pedig a gyárból czefrét venni akarnak, métermázsáját 40 krért nyerik. d) Az átvétel Devecserben, vagy esetleg a termelőhöz legközelebbi vasúti állomáson történik, legvégső állomások: Pápa, Kis-Czell, Varoslőd. Hogy a „Devecservidéki Gazdakör“ ezen a gazdaközönség részére nagy előnyöket biztositó törekvésébeu az óhajtott sókért elérhesse, okvetlen szükséges: tájékozást szerezni arról, váljon a gazdaközönség nyujt-e biztosítékot arra, hogy a gyár által követelt burgonyamennyiséget a gyár részére megfogja termelni ? Ennek ki- puhatolására, úgy a gazdaközönség érdekeinek a gyárral szem'őzt való megvédésére s a gazdaközónség viszon- ajánlatának kidolgozására; a Gazdakör bizottságot küldött be. Ezen bizottság gróf Zichy István elnöklete alatt vidékenként értekezletet tart az érdekelt gazdaközönséggel, és pedig : 1. Devecserben 1890. évi deczember 28-án d. u. 2 órakor a Gazdakör hely iségében. 2. Városlődön 1891. január 4-én d. u. 2 órakor a községházánál. 3. Kis-Czellben 1891. január 7-én délután 2 órakor a városházánál. 4. Pápán 1891. január 8 án délelőtt 10 órakor a Griff szállodában. Igen kívánatos, bogy az értekezleten gazdaközönságünk minél tömegesebben legyen jelen. És hogy a fáradozást siker koronázza! nyien meglapulva, elnémul á- nak? Tál ín nem volt okuk a haragra? Vagy talán féltek igazjogukat védelmezni ? . . . Kérdhetné tőlem valaki. Előre is biztositok róla mindenkit, hogy erre tólem sem kap választ senki! De nem azért mintha nem tudnám az okokat, vagy talán félnék a nyilvánosság elé járulni azokkal, a a miket baráti körben mertem hirdetni. -- Hanem egyszerűen csak azért, mert fölültettetém, s mert ez most divat Veszprémben! Én részemről tettem ugyan megjegyzéseket már akkor is, a mikor a Ferenczrendiek telkén akarták fölépíteni a vágóhidat. Ámde akkor csak tervről volt szó, mig ez utóbbi esetben már befejezett tényre ébredénk. Személyes érdekek megtámadása nélkül hozzá sem lehett szólni eme sebtib n felfújt intézkedésükhöz. Am, jó, ha már egyszer úgy tetszett az általában igen tisztelt városi ügyek intézőinek, hogy sem a magán, sem a közérdekeket nem respectálva, orrunk alá építsék a vágóhidat; fogad* ják legmélyebb köszönetünket ama kegyességükért is, hogy a Ferenczrendiek kertjét*) nem méltóztattak erre alkalmasnak találni. — Végül csak azt jegyzem meg, hogy a vágóhíd építésénél azon gyarlóságokra, amik most betűről - betűre bekövetkeztek, már előre figyelmeztettem több befolyásos tagot. A vágóliidon tudvalevőleg vasárnap is dolgoztak, az oly munkából tehát, melyet sem értelem, sem vallásosság nem emelt, nem is lenne jó, ha áldás származnék városunkra. Egy méhészkerti évdijas tag. A veszprémi közvágö-hid. Veszprém, decz. 27. Köztudomású dolog az, hogy' a vágóhíd ellen egy érdekelt fél sem nyújtotta be tiltakozását, sem élőszóval, sem pedig Írásban. De még ismertebb az, hogy hányán zúgolódtak erősen a városnak eme méltatlan• intézkedése miatt! Mi tehát az oka mégis, hogy mikor tettre kerül volna a sor, valamenyA „Veszprémmegyei kör“ felhívása. Egy éve mér, hogy a „Ves/.prémmegyei kör“ megalakúit. Amaz előítéletek s nehézségek felett, melyek az eszme megvalósúlása elé gördültek, pálezát tört a megyei ifjúság tettre kész, czéltudatos törekvése. Az igyekezet s akarat megtermetté gyümölcsét; még csak az anyagi támogatás kell, hogy teljes sikert ar ássunk. Czélunk, mit magunk elé tűztünk oly magasztos, hogy azt magáévá tenni minden megyei polgárnak hazafias kötelessége. A feladat: a Budapesten tartózkodó veszprémmegyei ifjak tömörülése mellett a kollegialitás fentartása, az önképzés, a kör és tár*) To’.án a Kaszinó előtti tért méltózt érteni V 0 G y e r k i. akkor, mikor meggyőződöd, hogy sem tréfa, sent összeesküvésnek nem áldozata, hanem valóban 113 évet aludt s mégis, mivel ez alatt a test működésben nem volt, e nagy idő nyomtalanul tűnt el felette, ő megmaradt a régi, szép fiatal, csakhogy ily formán jelenleg 146 éves ember . . . Természetesen Westünk sehogysem akarta elhinni a csodát, mig Leete dr. űr háza erkélyére nem vezette, hogy nézze meg, vájjon a 19-ik századbeli Boston fekszik-e alatta?! West ur megvolt győzve! Ilyen Bostont ő a 19. században nem látott. Az óriási város kolossalis épületeivel, szö- kökutaival csak a mi 2000-ik évbeli Bostonunk lehet! Bámulatba ejtette Westet az a gazdagság, a melvlyel a város valamennyi része egyenlő pompával volt épitve, nem úgy, mint az ő idejében, hol voltak úri utczák, meg szegény utczák. Este bevezette Leete dr. Westet családja körébe s ott megismerkedett az általunk jól ismert tisztes matrónával, Leete dr.-néval és leányával, a szeretetreméltó, elragadóan bájos Edithel ; a fiatal leány, meg a másfél százados fiatal ember első pillanattól kezdve élénk érdeklődéssel viseltettek egymás iránt s kedves csevegés közt kellemesen töltötték el az estét. Miután a nők visszavonultak, West megtette azon kérdések elsejét, melyek uj helyzetében nagyon természetesen megszámlálhatatlan mennyiségben kavarogtak fejében. — Hogyan lett megoldva — kérdé — azon — korunkban megfejthetetlennek látszó — veszedelmes munkás-kérdés? — Nagyon egyszerűen, barátom! — volt a válasz. — Az önök korszakában a tőkések és munkások két ellentétes tábort képeztek. A munkások hozták létre a tökét s annak hasznait mégis a tőkések élvezték; mennél többet nyert az egyik fél, annál érzékenyebb károsítás esett a másikon;. ha a munkások bérüket felakarták emeltetni, ez a tőkések rovására ment és viszont. A nagy tőkések egyes tárgyak létrehozatalánál egész egyedáruságot, monopóliumot teremtettek s lehetetlenné tették a kisebb tőkések eredményes működését; így aztán a tőke mindinkább nőtt egyesek kezében, anélkül, hogy a munkások érdekei jobbakká váltak volna ; a munkások pártján állott a nép, a tőkésekén egyes pénzemberek. Az emberek kezdtek rájönni a mentő eszmére s igy történt, hogy a múlt század közepén, 1950-ben az állam vette kezébe a termelést, kivette a monopóliumot egyesek kezéből s űzte a termelést óriási pénzerejével egyedül ; az eredmény megmutatta, hogy mily aránytalanul olcsóbb a termelés ily óriási mérvben, van óriási haszon pedig a nép, a közület javára esik. Az egyesült Államok kormánya volt az első ily íer- melő-koloss, azóta pedig a többi állam kivétel nélkül utánozta példáját. — De hát ily módon az állam érdekei ellenkeznek a munkásokéval —- veté West ellen. — Hisz mennél olcsóbban termel az állam, annál kevesebbet fizethet a munkáért! „Oh. dehogy, nálunk minden embernek egyenlő jövödelme van. Senki sem kap az álllamtól többet, mint a másik; s ezáltal van az is biztosítva, hogy az állam élén álló emberek saját hasznukra nem fordíthatnak semmit; önöknél a gyermekek és aggok is sokszor dolgozni kényszerültek, nálunk nem; a gyermeket 21 éves koráig neveljük; neveljük pedig testileg épugy, mint szellemileg; a tudományok különböző ágai mellett minden foglalkozás alapelemeibe be lesz az ifjú vezetve; 21 éves korában mindenki azon foglalkozást választja, mely neki legjobban tetszik. 21 éves korától 45 éves koráig dolgozik mindenki, akkor nyugalomba vonul s úgy él, ahogy neki tetszik. Ha pedig azt hiszi ön, hogy ily módon a könnyebb foglalkozásokra sok, a nehézre meg kevés munkás fog vállalkozni, akkor ismét téved; nagyon egyszerű eljárás van ebb-n is; a nehéz munkásnak naponkint keveset a könnyű munkát végző embernek többet kell dolgoznia ; igy aztán a. munka nehézsége, meg a munkaidő közti arány egyenlő nehézségeket fűz minden foglalkozáshoz. Ha pedig mégis egyik foglalkozásra nagyon sok, a másikra nagyon feevesmi jelentkeznének, akkor az állam egyszerűen a túlságosan keresett foglalkozás munkaidejét felemeli, az ellenkezőt leszállítja s a helyes arány megint önmagától helyreáll. Aki pedig a szellemi munka terére akar lépni, annak is előbb 3 évet dolgoznia kell; azutáu szabadságában áll bármely tudományos vagy művészi pályára lépni; főiskoláink elég alkalmat nyújtanak a kiképzésre, de oly szellemi követelményekkel lépünk fel az ily ifjak ellen, amely minden nem hivatottakat elterel e pályából, vagy visszaadja a munkának azt, aki csak azt. hitte, hogy ő is hivatott, mert újra dologhoz látni nem szé- gy-n !“ Nyugodt alomban töltött éjjel után felébredvén, hősünk elgondolkodott, helyzete fölött En, és azt hiszem, önök sem csodálják, ha gondolatai összezavarodtak, feje szédült, agya lázban volt; magára kapta ruháit s a kora hajnal oltalma alatt kiszökött a városba; mint örült rohanta át az ismeretlenné lett utczákat, s sok órai bolyongás után testileg és lelkileg kimerülve ért vissza házigazdája házába, a kínzó gondolatok itt »*m hagyták békében s ki tudja mi lett volna belőle, ha a szép Edith vigasztalására nem jön, kinek gyönyörű szemeiből nyugodtabban tanult gondolkozni; de ünnepélyesen nteg kellett Ígérnie, hogy többé nem fog magában ily kéjutazásokat tenni, mig az uj világgal jobbau meg nem ismerkedik. Reggeli alatt vallatta a Leete család Wes‘et, hogy hogy tetszett neki ami Bostonunk ; ő természetesen legnagyobb csodálkozását fejezte ki fölötte, de különösen a fölött, hogy az egész városban sem egy kereskedést, sem egy banküzletet nem látott. „Banküzlet nem kell, mert nincs pénzünk* magyarázá Leete dr. „Minden embernek fáradozása fejében az államon egyenlő követelése van s ennek fejében évenkint kap egy hitelkönyvet, amelylyel bevásárlásait
