Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-08-09 / 33. szám
Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, üug. 9. fásunknak ez az intensivitása minél magasabb fokra emelkedjék. S midőn a tanítóság, éppen e czél érdekében, a szakfelügyelet helyesebb alapokra fektetésére nézve is tapasztalokon alapuló véleményt akar mondani az ország színe előtt: nem korlátolt kasztérdekeknek, de általános nemzeti érdekeknek áll a szolgálatában. Nem tudjuk azonban, vájjon a nyugdíjügy rendezése benn van-e a tanitó- gyülés progratnmjában ? Ha ezt a nagyfontosságu dolgot nem vették volna föl a programmba, ezennel fölhívjuk Veszprém megye derék tanítóit, hogy az országos nagygyűlésen ez irányban kezdeményező lépést tegyenek, és bizonyosak vagyunk benne, hogy az ország több tanítói egy szívvel lélekkel fognak hozzájuk csatlakozni. A magyar társadalom a tanítók mozgalmát már is támogatja, az aug. 20-iki gyűlést pedig lelkesedéssel fogja üdvözölni. A mezóföldi gyermekgyilkos anya. — Eredeti tudósítás. — Bőven hullott az Isten áldása a mezőföldi Rákóczy famíliára. Nem hiába jótermő a mezöfőldi talaj, meg is látogatta a gólya sokszor s rászállott 12-szer a Rákóczyek portájára. Az anya pedig felnevelte becsülettel a gyermekeit, mert hát jóhirben áll a família, úgy illik, hogy jók legyenek a gyerekei, leányai is. Csakhogy az anyai szív dobogása sem teljesül be mindig, sőt rosszra is változik néha. Két szerelmes szive magzatja: a szép, őznyulánk Irén és Krisztina nem maradhatott a csendes falu jóemberei között, felvágytak a főváros zajába, abba a gyárfüstös levegőjű nagyvárosba, ahol jobban megbecsülik és jobban szeretik a széplányokat, mint talán a Mezőföldön. Budapesten beálltak szolgálatba. Irén, az idősebbik Szász Károly ref. püspöknél szolgált. Itt érte utol öt a fővárosban levő szép lányok közös sorsa, és a szép, nyúlánk Irén hazakerült ismét a szülői portára, mintha csak bűne űzte volna haza a szegényt, a falu csúfjára, a mezőföldi erényes leányok intő példájára: ne vágyódjék szivetek a főváros zajába, mert ott csak bűnt arataszép falusi leány! Aztán múltak a napok, melyeket reménykedve és borzadva töltött Rákóczy Irén. A falusi leányok pedig összesúgtak, a legények kerülték a Rákóczy-portát. A szegény, szerető édesanya nem vett észre semmit, csak azt tudta, hogy beteg az ő Irén lánya, igen nagyon beteg. Lázban sorvad szép orczája s gyakran keresi fel a kertet, ahol órák hosszáig társalog a kerti virágokkal. . . . Egy szép májusi napon, az idén, tizen harmadszor is odaszállott a gólya — Land ! land ! Hagzott az árboczkosár- ból. Az angol partoknál voltunk. A Southampton-! kikötő világitó tornya pislogott felénk egy magas sziklaoromról. Egy óra múlva a hajó a kikötőben, — s én a Southampton! „National Hotel“-ben voltam. Két nap múlva egy nagy amerikai gőzös tott be a kikötőbe s a mi hajónk mellé lőtt. A födélzeten fiatal leányka állott s mikor egpillantott, meglepetve kiáltott fel. Miss Mary Noire O’Connor volt. «> Mellette állott atyja és a titkár. Az nap délután velők voltam ; ők telelni jöttek ide, hol egy gyönyörű házok volt. A „Central Park“-ban sétáltunk. Én elől mentem a lánykával; utánnunk az öreg és a titkár. A Miss hallgatag volt. Nagyon keveset beszélt. Olyan betegesnek látszott. Vigasztaltam. 0 aztán beszélt, nekem gyógyithatlan betegségről, balálról, elérhetlen vágyakról, boldog családi életről. Én pedig Magyarországról beszéltem s arról, hogy mily boldog lehet az, a ki ott lakhatik szüntelen. — — Este lett. Haza kísértem őket. A kapunál azt mondta az öreg, bogy vegyem el a leányát, ha akarom . . . aztán elfordult az öreg s zsebkendőjével törülgette arczát .... Oly nehéz volt neki ezt a pár szót elmondani! Kezemet nyujtám a leánynak. Megcsókolt . . . Nagyon nehezemre esett azt kimondani, hogy: nem lehet! Mert én nem tudok már szeretni: mert nem akarom boldogtalanná tenni az ábrándos nemeslelkfl gyermeket! A leányka sirt, hosszan, keservesen .... Az öreg halkan mormogta magában: Futó csillagok a szeretők .... hitvány bolygó tűz a szerelem! Elváltunk. — Azóta nem láttam . . . * * * Másnap már az éjszaki tengeren járt a „Chicago.“ a Rákoezyék portájára, de ezúttal a kertbe és nem boldogságot, hanem szerencsétlenséget hozott. A többi hogy történt, arra már Irén is homályosan emlékszik . . . Abban a lázas pillanatban kivette zsebéből a kis tollkésér, aztán szivéhez szorította az ártatlan, siró magzatot, csókolta őrülettel, szerelemmel kéjjel-lázzal . . . De a szeretetet csak egy hajszál választja el a gyűlölettől . . . Irén szivét egy pillanatra ez a gyűlölet szállta meg és a kis kést belemárfcotta a kis ártatlan teremtésbe, kinek holttestét Tóth .Jánosné halászta ki a Sióból a falu csodájára, Rákóczy Irén boldogtalanságára. A csendőrök letartóztatták a bűnös anyát, épen mikor a bérmálás szentségét végezte... És a bérmáló püspök elől egyenesen vitték a börtönbe. A biró szép szavaira aztán bevallott Irén mindent, amire csak emlékezett, magára vett mindent, hogy bűnhődjék a bűnéért. Ezért aztán szerdán állt a veszprémi törvényszék előtt, mellette volt Krisztina húga is, akit az ügyészség bünrészesség miatt vádolt, mivel leveleket irt Irénhez a börtönbe. melyben arra kéri, hogy ne árulja el öt. Erre az a gyanú merült fel, hogy Krisztina is jelen volt a gyermekgyilkosságnál s ő dobta a bullát a Sióba. Rákóczy Irén bevallja súlyos bűnét, érezem, úgymond, hogy bünüs vagyok, de Krisztina ártatlan mindenben, amit másodrendű vádlott is állít. Az elnök kérdésére, hogy a vizsgálóbíró előtt mért ismerte már el, hogy Krisztina jelen volt a szülésnél s ő is vezette a szobába — azt válaszolta, hogy Sztrehay nevű börtönőr kínozta, ütötte- verte, sőt meg is g y o m r o z t a, azt mondva, miért nem vall. mit hagyja magát annyiszor czepelni a biró e 1 é. Massion Vilmos dr. kir. ügyész szép vádbeszédben kéri vádlottak súlyos megbüntetését, mivel ezúttal — úgymond, kiderített esettel állunk szemben s szükség van a balatonvidéki nép megjavítása végett, a súlyos büntetésre. Rákóczy Irént, szándékos gyermekülés bűntettében, Krisztinát pedig bünrészességben kéri bünö nek kimondani. Krisztinkovics Aladár védő emelkedett védelmében rajzolja a mezőföld’ Rákóczy famíliát, utal arra az önkívületi állapotra, mely teljesen kizárja a szándékosságot, s különösen felhívja a, törvényszék figyelmét arra a körülményre, hogy Mezőföldön a szószékről prédikálják ki a szerencsétlen leányokat, akik ez elől menekülendő, inkább gyermekeik gyilkolásává szegődnek. Krisztinát illetőleg csak bűnpártolást lát fenforogni. Irénre enyhe büntetést, Krisztina felmentését, kéri. A törvényszék, mely Laky Kristóf elnöklete alatt Karácsony és Kukorelly tanácsbirákból állott, Rákóczy Irént két évi börtönre ítélte, Krisztinát felmentette. Vádlott és közvádló fellebbeztek. vidéz:. Fogalomzavar a pápai járásban: (A „Veszprémi Eügg. Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez) Pápa, jul. 28. Ha a közérdekek megvédésére kirendelt hatósági közegek hatalmi befolyásukat szivük sugallata s nem a törvény szerint érvényesítik, az mindig baj. Az ily eljárást első sorban az érdekelt vidék, másodsorban pedig a nagy néptest, a nemzet sínyli meg. Közhivatalban működő egyének tehát teljes joggal támadtatnak meg bárkitől is, ha ferde eljárásuk okozta bajokról van szó; még akkor is, ha e bajok nem rósz akaratból, sem hanyagságból, hanem esetleg csupán subjektiv impressio, azaz saját egyéni felfogásuk mérve szerint való helytelen eljárásnak képezik következményeit. Ki a bajt észreveszi s hallgat, mulasztást követ el; s az, ki jogosan vádoltatik, legjobban cselekszik, ha a helyett, hogy személye ellen támadást látna a dologban, inkább igyekszik jóvá tenni hibáját. így tessék magyarázni mai felszólalásunkat is, mely sehogy sem akar más lenni, mint intő szózat a fogalomzavarban történt törvénysérelem ellen. Az eset következő : A pápai járás lovász- patonai orvosi körében 2 év óta oklevél nélküli egyén látja el a körorvosi teendőket s eddig tudtunkkal még csak pályázat sem hirdettetett a járás főszolgabirósága részéről. A törvény ugyan ideiglenes minőségben megengedi az ily oklevél nélküli végzett orvosnövendék alkalmazást, de az ily állapotot állandósítani nem szabad, hanem 3 havonként uj pályázatot kell hirdetni. — Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy ez nem így történt; de ha nem dologi, hanem más ok szerepel az illetékes hatóság elnéző voltában, akkor már kérelmezzük a közérdeknek is hivatalból való protektió- ját. Ehhez jogunk van a törvény alapján, mely az egész országra, tehát a pápai járásra is szól. Várjuk az intézkedést. Humiflimus. Fürdőélet a Balatonon. Az egyik a múlt hó 31-én tartott hangverseny, a másik a f. hó 3-án tartott bál. Nem a szórakozás hiánya, hem is a napok egyhangú unalma, hanem a műélvezet utáni vágy s a kedélyes találkozás hozta össze mindkettőt. Nagy érdeme van a fáradhatatlan „iinpres- sarió“-uak. Szeglet liy György urnák a hangverseny sikerében, ki alig két nap alatt olyan programmot állíttatott, velünk össze, mely megállaná helyét bármily kényes ízlésű közönség előtt is. A fürdői zenekar nyitánya után (Bihari hallgatója) Schön József fővárosi tanár lépett a színpadra, ki „Apróságok a Balatonról“ czim alatt sok szellemmel és humorral megirt pott-pourriját olvasta fel. Virtuozitással bizonyítgatta Éva anyánk esetéből kiindulva, hogy a hölgyek miért nincsenek barátságban a kígyóval, mik — állítólag a Balaton némely helyein találhatók. Kígyónak sikerült úgymond az asszonyt befonni; e tekintetbeni főlénye az, mely előttük örökre ellenszenvessé tette a kígyót. Szépen fejtegette, hogy a Balatonnak köszönhető Veszprém megyének ama specialitása, hogy széles Magyarországban e vármegyében vannak a legszebb hölgyek; állítását bizonyítja a 73-ik bécsi világkiállítás, hol a szépségverseny első diját Veszprém- megvei nö nyerte el. Okát ennek abban látja, hogy a rege szép pásztor lányának elporladt lamvait a szellő széthordta a vármegyében s a porszemek nyomán szépségek születtek. Megemlékezett a concurrentiáról is, mely — elég rosszul van, hogy — dívik a balatoni fürdők között. Kenését úgymond szeretnék elnyomni, lám a vármegye sub- ventiót szavazott, meg a gőzös számára oly feltétel mellett, hogy a hajó a 3 Veszprém megyei fürdőben: Siófokon, Almádiban és Kenésén kikössön. És ime, mig a két első helyen hűségesen megáll, addig Kenéséről megfelejtkezett. Akarat az a mindenható hatalom, mely segíthet a hiányon ; és mivel Kenésének van „Akarattya“, erősen hiszi, hogy a gőzös már a jövő évben Kenésén horgonyul* Végül szépen emlékezett meg az e napon tartott fejedelmi nászról is; meleg érzelemtől áthatott szavait a közönség megéljenezte, forró óhajtásait pedig utána kívánta. Schön József után következett a műsor legérdekesebb része. Révész nővérek Veszprémből léptek a színpadra tiszta fehérben ; K a r o 1 i n énekelt, Lujza pedig czimbalmon kisérte. A pompás dalokat, a preczis játékot tombolva ujrázta meg 3-szor a lelkesült közönség. Majd a zaj és lelkesedés lecsillapultán Dr. Hirschler budapesti orvos lépett elő, ki Gyulai Pál „Kendi“ czimü költeményét adta elő. Ez után Hoffmann Irma k. a. (Dádi puszta) énekelte Reviczky Gyulának „Szivemből téptem ezt a dalt“ czimü s Nádor Gyula által megzenésített műdalát Babay Kálmán czim- balom kísérete mellett. Hoffman k. a. énekére elég, ha felemlítjük, hogy a conserva- torium növendéke volt s érczes mezzo soprán banja sokfelé keltett már feltűnést. Dalát a közönség megujrázta. A Balatonvidék költőjének, S o o s Lajosnak „Noé és a szellő* czimü költeménye következett most, melyet a kitűnő humorista, Bakó József ur adott elő a közönség viharos éljenzése, kaezagása és tapsai között. Mind az előadót, mind pedig a Kenésén időző költőt megéljenezte a hallgatóság. Azonban a tetőpontra jutott jókedv ez egy víg darabbal nem érte be; előadott bát Bakó ur még néhány kaczagtató apróságot a tőle megszokott eredetiséggel. Bakó József ur szavalatának hatása alatt vonult ki a közönség a teritett asztalokhoz, melyeken étvágyingerlő halászlé párolgott. Úgy ez, mint a többi étkek Ízletessége a derék fürdő vendéglős, Egyed János érdeme. Társas vacsora után kezdetét vette a táncz, mely fesztelen jó kedv mellett 1-óráig tartott. Együtt marad't volna a közönség reggelig ; de mivel minden este tánezra perdül a fiatalság, hogy a jókedv le ne lohadjon, hogy a táncz ingerét el ne veszítse és hogy a fiatalság magát tönkre ne silányitsa, a tánczmulatságok vége 1 órára határoztatott el. A hangverseny 20-kros belépti díj mellett 22 irtot jövedelmezett, mely ama tőkét szaporítja, melyen kiránduló csónakok szereztetnek be. A f. hó 3-án megtartott bál 60 frt tiszta jövedelmet hozott, mely összeg eléggé mutatja a fényes sikert. Az idő kedvezett, minek következtében temérdek vidéki vendég kereste fel Kenését; e nap délutánján 1000—1200 lélek fürdött a Kenesei fürdőtelepen. Ez úttal nem számolhatok be a mulatságban részt vett hölgyek névsorával; azt hiszem, e hibát kegyesen megbocsátják. Augusztus elejével igen sokau eltávoztak tőlünk, ie az elmentek helyébe újak jöttek, másfélszer annyian, a kik, hiszem, szintén fognak részesülni olyan szórakoztató mulatságokban, hogy nem fogják sajnálni a nélkülözött júliust. Már is megejtettek 1-én egy kirándulást a kies kutvölgybe vig zeneszó mellett, melynek hőmérője volt egy véka éldurrogott pezsgős palaczk. A viszontlátásra ! r. I. Balaton-Füred ivadja me'g folyton élénkül. Máskor jalius közepén van a delelő, most még egyre tart az invasió. Egyik hangverseny a másik után tarkítja a szezont s a Semogyi színtársulatának kitűnő s változatos repertoirja az estéket teszi kellemessé. A Balaton hőmérséke 20—24 fok közt váltakozik. Oly melegség, mely más években alig 1—2 hétig tartott. Most ez igy van már öt hét óta. A Stefania-yacht-egyesület vitorlás hajó- flotill-ja, váltakozva járja be naponkint az egész Balatont. Az ország főurai valóban oly mérvben emelik a Balaton-kultuszt, mint azt 10 év előtt alig álmodok. S a „Kelén“, Kenese, aug. 6. (A „Veszprémi Függ Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) (Hangverseny. — Halászlé. — Tánczvigalom. — Kirándulás és pezsgőzés.) Két mulatságról kell beszámolnom, melyek mindegyike felejthetetlen lese a kenesei für- dözők előtt. Lesütöttem újra azt a büszke homlokot, mely hajdan oly emelten nézett az élet elébe, s melyre most már az van'ráírva: . . ez az ember meggyülölte azéletet, mert-------ismeri! ez a pompás jó hajó, mint a fáradatlan del- pbin, repül naponta 8-szor parttól-parthoz s hozza-viszi a vendégeket, 3 fürdő között 8 a mindig gyors, figyelmes és udvarias M a s c b k e kapitány útközben arról gondoskodik, hogy se panasz, se ijjedség, se unalom ne bántsa utasait. Aczélból van az idegzete, vasból a feje a balatoni összes jármüvek gondnokának, mr Szarvassynak, hogy megbirkózik év- ről-évre annyi gonddal, kelletlen szolgaszemélyzettel, senitens munkással, ezerféle számadással, rengeteg kiadással — és laikus non chalance-emberek sületlen bírálatával, akik minden lében kanalak, mindig Tanan- geberek, s mindenütt ott vannak, hol a Ba- laton-kultusz és Szarvassy épen nem szorult rájuk. Valószínűleg úgy áll a dolog, hogy annyi sok szemben jóakaró, hátuk mögött Mefisz- tófa-bába között megtartják csigayérü nyugalmukat : miszerint Kovács Ábel főigazgatóval kölcsönösen egymást biztatják s egymás iránt fejezik ki részvétüket. Másként alig lehet. Egyik a vizet, a másik a partot ifjitja, kultiválja, teszi kincsesé, édenné: s mégis oly kevés az igazi elismerés s olyan sok . . . . a rósz ember. Szerencse, hogy az eredmények s az ország mellettük bizonyít. Ha a munka és a gond nem teszi tönkre idegeiket: a klikkek szűnyogserege aligha üldözi el őket Kraft Ebing idegerősitő műhelyébe. Siófokról jelzik tudósítóink, hogy még ez évben se jöttek arra a gondolatra, hogy a főbb sétány- utakat makadamirozni kell és se a község, se a fürdőbérlök, se a villatulajdonosok nem álltak össze, hogy egyesi! t erővel öntöző- lajtokat járatnának s a h a r a i utaikon. Mert hogy ilyen utak, mint a siófoki fürdővendégeké, nincsenek a „legsötétebb Afrikában“ sem, arról rögtön meggyőződhetnek, ha egy Afrikában járt úriembert megkérdeznek. Ott nyarai például 6 nap óta Karlsbadban Stanley. Az megmondja nekik. De meglehet, annak se hiszik el, mig nem egymás, de a saját zsebüket kell viselniük. Úgy vannak vele, mint a hurkus Land- wehr-csapatok : „Die Andr'n solln voliran ! „Die hab’n die grossen Stiefeln an! — — -------Az bizonyos, hogy Siófokon csak a Balatont lecsapolni, megölni tudják. De a Balaton-kultuszt, azt nem csinálják ott mások, csak a — piktorok! Balaton-AlmAdibdl beküldték irodánknak az Anna-bál jövedelmi kimutatását. Befizetett 50 krjával a szépitési czélokra 134 vendég 67 frtot. Felülfizetés 15 frt volt. Éhez járultak : Jánosy Gusztáv 3 írttal, Fikert főfelügyelő 1 frt, Jánosy Sándor 1 frt, Kopácsy Árpád 3 frt, a „Veszprémi Független Hírlap“ 1 frt. Kerényi Andor 1 frt, Tattay Pál (Székesfejérvár) 50 kr. i Súly László 50 kr, Rauch János (Budapest) 40 kr, Stoll Miklósué 1 frt, Balogh Károly 1 frt, ft. Szalay Gyula 1 frt. Wahrmanu Frigyesné (Budapest) 50 kr, Grofcsik Vilmos 50 kr. Tegnapelőtt, csütörtökön Balaton-Almádiba vezettek a „Kelén“-nel egy kirándulást Kál- lay Gyula és Vadnay Béla birtokos urak. Elegáns társaság. Jobb sorsra s szerencsésebb kirándulásra méltók. Ott volt Füred szine-java s bár előttünk a díszes névsor, nem nyomatjuk le. Úgy hisszük, betudják udvariasságunknak. Mert complett fiaskó volt. Blamage eleje nélkül, vége nélkül. Iszonyú fogalomzavar, horrens félreértések, bábeli chaos, milyent még nem láttak a Balaton partjai. Ott kezdődik, hogy a „Kelén“ odaáll a szépen feleziezomázott kikötőhidboz, melyen lobogók lengése, „Rákóczy“-muzsika mellett ott várt Almádi népe. Ügy volt értesülve mind a két társaság, hogy Véghely Dezső veszprémmegyei alispán és S v a s t i t s zalamegyeí főispán üdvözlik kölcsönösen egymást s a társaságot. Véghely alispán azonban úgy intézkedett időközben, hogy mert hivatalosan nem volt bejelentve a kirándulás, nein ő tart fogadó-beszédet, hanem Czollenstein Ferencz almádi biró, úgyis, mint a fürdőrészvénytársaság igazgató-tag] a. Ez az elhatározás (a hajó kikötése közben) tudtul adatik a füredi rendezőségnek, mire Vadnay ur kijelenti, hogyha az alispán nem beszél, akkor ne beszéljen senki. Itt kezdődik a Bábel. A megsértett biró nem szollal tatja meg az ágyukat; az almádi zenekar fölhagy a „Rákóczy*-val; a füredi társaság kivonul a hajóból a vendéglőbe s tetőpontra hág a zavar, mikor a füredi vendégek rendezősége be nem mutatja az almádi ifjúságot, (kiket rendezőtársakul kell vala tekinteniök) a füredieknek, hanem kijelentik, hogy nekik füredi rendezőknek csak az a feladatuk volt, hogy a hajóra hozzák társaságukat; a többi „az almádiak gondja.“ Itt aztán világossá lett, hogy teljesen program nélkül szállt Füreden hajóra 200 fűrdövendóg. Mi lesz most? Előző napon 120 vendég érkezte volt jelezve Almádiba. Ennyire készült el vacsorára az almádi vendéglős. Ez a szám volt jelezve az ét- csarnok hirdetésén is. Mikor megérkezett 200; a vendéglős nem jő zavarba, rögtön halomra öleti aprómarháit s egy óra alatt elkészült 200 idegen vendégre is. Közben fölös számmal hordatuak asztalok, székek a vendéglőbe a szomszédos nyaralókból, úgy, hogy több asztal s pad üres is maradt. Egyszerre felhangzik a jelszó, hogy a remetevölgyi Próder-féle birtokra kell menni; ott terít a füredi Esterházy-szálló vendéglőse a buzgó Argay, ki minden eshetőségre elkészülve, megrakta a hajót itallal, étellel bőven. Iszonyún sütött s a szegény kirándulók odavándorolnak. De még ekkor nem volt ott Argay kocsija, mely a „Kelén“-ről hozná az elemózsiát Félóra tesped el. Ekkor kitör a forradalom : „elmenjünk a hajóra vissza!“ Mikor onnan elindulnak, jön az Argay elemózsiás kocsija. „Vissza!“ kiáltja száz hang (dámák s a füredi rendezőség) s elindúl a hajóra mind a 200 vendég a gyalogútok, abban a jó reményben, hogy az Argay kocsija majd megjön, esznek a hajón s hazameunek. A 200 ember el is ér a hajóra, sípol is jó Maschke kapitány az Argay-kocsinak vagy tízszer, de az nem comperál. Összetört az úton. Ott rekedt. A „Kelén“ előírás szerint elrohant 200 vendégjével, ott hagyva Argayt élelmével, népével, otthagyva az almádi-i vendéglőst 200 idegen vendégre készített meleg vacsorával, melyet 11 órai ottmaradásig rendeltek meg — s oda se neki — a faképnél hagyott, megbántott almádi-i ismerősöknek. Finálé. Éhesen jöttek, otthagyták az almádi vacsorát s a hajókonyha is összetört az Argay kocsján. A tableaux: Félutban óriási vihar kapja meg a „Kel én“-t, melyet alig sajnált meg tolok Almádiban 10—20 jó ember. Szerencse még, hogy tengeri betegségre nem voltak eléggé felkészülve. Néhány füredi vendég, (mely nem rendező, de „rendezett“ volt) azzal vigasztalták a hajóra rohantukban almádi ismerőseiket, hogy majd máskor jobb reglement-val jönnek. . . . Reméljük, egyhamar nem váltják be fenyegetésüket! Utójáték. Mig a viharral küzdő „Kelén“ után bámulnának a „megtisztult* almádiak : az almádi kikötőben horgonvzó „Sárga rózsa“ s „ A r a íi y e m b e r“ ugyancsak bajba kerültek. Előbbiről partra szálltak szerencsésen, de az „Arany embei'* a hajótörés közel veszélyében forgott. Horgonyával együtt elragadta a vihar, öles tajtékos hullámokon, a part felé. Mig a matróz a vészladikkal partra jött, köl- csönhorgonyért, Kompolthy Tivadar az al- niádi-i úszómesterrel a „Czicza“ hajóval elment az „Ara ny ember“ után s partra hozta Propper urat, nejét és gyermekét. Majd visszatértek segély-korgonynyal s lehorgonyozták a hajót. Post festa. Óriási égdörgés, haragos menydörgés és istennyila, miközben a két megbukott vendéglős listába szedi a szenvedeti károkat, tisztes egyezség híján, törvény elé prezentálandókat. Summa-summarum: „Rendezni“ csak teljes programm mellett lehet, mely prog- raminnak elejétől végig minden „rendezett“ engedelmeskedni tartozik. Mert akkor nem 200, de 10 ember közt is ezerféle az akarat s a széthúzódó». A doktrína pedig az, hogy „Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul! TBA.&ÉD1A.. Első felvonás. (Színhely : a pályaudvar, reggeli 8 óra.) Egy fiatal, csinos leány járkál a perronon föl s alá és folyton a pályaudvar ajtaja felé néz, mintha epedve várna valakit. A vonat késik s csak 9 órakor érkezik meg az állomáson. A fiatal hölgy fölszáll egy vasúti kocsiba; szemei könyekkel telnek meg, kihúzza zsebkendőjét és elutazik, lát- l hatóan kétségbeesve. | Második felvonás. (Hálószoba, lebocsátott függönyök; reggeli yä8 óra) A költő-óra csöng. Egy fiatal ember megfordul ágyában, álmosan: „Ah, minő borzasztó, — alig két óra óta vagyok ágyban — most fölkeljek —- átkozott korcsma! — Lehetetlen! Mariska hiába fog várni, — nem tehetek róla! — Előbb ki kell aludnom magamat, — majd csak találok valami mentséget.“ Ismét megfordul és újra elalszik, — legközelebbi ébredés délelőtti 11-kor. Harmadik felvonás. (Levél.) „Kedves, angyali Mariskám1. Vigasztalhatlan vagyok, meg fogsz bocsátani ? Tegnap este éjfélutánig dolgoztam a hivatalban és ma reggel későn ébredtem fel. Daczára, hogy sietve felöltözködtem és a lehető legnagyobb gyorsasággal kihajtattam a pályaudvarra, mégis csak 10 perczczel nyolez óra Után érkeztem ki, s a vonat, mely téged, drága angyalom, elvitt, éppen akkor hagyta el a pályaudvart. Bocsáss meg és válaszolj postafordultával. Örökké tied Béla.11 Negyedik felvonás. (Levél.) „A vonat, melyen tegnap elutaztam, több mint egy órával késett s csak 9 óra 10 perczkor indult el. Ide csatolva küldöm a jegygyűrűt, melyet, azt hiszem, joggal jeleztem a boritékón „mint mutatvány, érték nélkül.“ Mari.“ _
