Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-07-12 / 29. szám
Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap. venni. Más részről a megyei főjegyző ur, mint az alispáni hivatal jelenlegi vezetője, a pártgyiilés megtartását csak zárt helyen volt hajlandó engedélyezni. Szigorn rendelet adatott ki a csendőrség parancsnokának, hogy a tőispáni téren semmiféle gyülekezést meg ne engedjen. Szuronyok s töltött puskákkal álltunk szemben. — így gyakorolKJ KJ tátik Veszprémben a szabad választási jog ! Polgártársak, a karhatalomnak engedtünk. Nem vettük lelkiismeretünkre, hogy Veszprém főterén magyar vér folyjon. Még bízunk, hogy van igazság e hazában s hogy ez az otromba megsértése alkotmányunk s törvényes jogainknak megtorlásra talál. Feljelentettük az esetet a az illetékes bíróságnak, értesítettük a kormányt, köztudomásra hozzuk a lapok által : hisszük, hogy a bűnösök bűnhődni fognak. A kaposvári mandátum szennye mindenesetre gróf Széchényire száll, a miniszterre. E veszprémi stikli bizonyára nyakát fogja szegni egy ily vidéki harambasának! Polgártársak, önöknek meg lesz adva holnap az alkalom megtorolni e mai botrányt. Minden önérzetes választó, ha nemcsak elveit, de csupán férfiúi megsértett büszkeségét veszi alapul, lehetetlen, hogy holnap ne adja szavazatát a függetlenségi párt jelöltjére. Csak egy szolga-országban lehet ily dolgot eltűrni. Aki még ragaszkodik megsértett választói jogához, az velünk szavaz ! / f . Éljen a független Magyarország ! Éljen Kopácsy Viktor! A Kopácsi-párt végrehajtó-bizottsága. Igyen biztosítván magát a jó sunyi-párt, hogy fegyverrel nyomván el a lelkesedést, elhallgattatta a képviselők szavait: a jól végzett munka után kocsira kapott s rohant ki a vidékre, a szélrózsa minden irányában. Egész éjjel folyt a dínom-dánom minden községben. Étel-ital, szivar bőviben, muzsikaszó minden kormány- párti kortestanyában, hol tollas ka- lapu megyei s városi hivatalnokok versenyt ittak a darabszámra vásárolt szavazókkal s versenyt ordítottak a bor gőzébe fullasztott tömeggel. Kétségkívül Rátóton s Oskün volt a legsikerültebb vásáruk. Márkon úgy vették észre, hogy kezd inogni a talaj alattuk, hát Rátótra vetették magukat, de dicsőén, egész erővel. Mindössze csak 16 írtba került itt egy- egy lelketlen ember s ráadásul hetek óta borba-sörbe, pörköltbe s szivarba, rogyásig. Öskün, Hajmáskéren, Márkon, Sólyban, Berényben egyaránt hivatalnokok brúdereztek a felséges néppel; megpecsételve a barátságot mindenütt legalább egypár darab százassal. Szóval gyöngyén folyt a pénz a vidéken úgy, hogy ha Harabasevszky ur yankee-szellemü ember volna : egy hét alatt nem volna adórestáncz az egész mostani kormánypárti falkában. Rongyfráter-számba jön ott most minden ember, kinek legalább 10 forint nem üti a zsebét. így volt ez a vidéken s némi részben a városban is. Itt is akárhány szegény polgártársunk bünbánólag panaszolta el nekünk, hogy arra a pár forintra bizony rászorult, hát mit volt tennie a szerencsétlennek ?! Azonban a városban mégis egészen más apparátus dolgozott. Itt a hivatalos „muszáj“ volt a jelszó. Vitték a voksolókat kötéllel is — akár az elitéltet a vágóhidra. Lesütött fej- ! jel, piruló arezczal jöttek a szavazó bódéba s halaványon, embertkerülöe lopták ki magukat abból. Szomorú, gyalázatos mesterség az ilyen többség összekottyvasztása. Lakjék vele jól az ország s csömörüljön meg végre. i A választás eredménye iránt — amint jelzük — már tegnap este senki sem volt kétségben. S különösen, mikor a hajnali órák- dan, az ellenzék központi irodája, számok szerint hírül vette a községekben folyt rettentő pénzszőrást: tisztában volt a helyzettel. Ezt a harczot, a pénzháborut, a lélekvásárt nem vette töl. önérzete tisztaságában, a Kopácsy-párt. De azért kiállta a küzdelmet egész napon át, reggeli 8 órától esti 6 óráig. Akkor fejeztetett be a választás, a választás elnöke Kolossváry József, kihirdetve az eredményt, hogy Szabó Imrére 764 szavazat, Kopácsy Viktorra pedig 430 szavazat esett. Eszerint a kormánypárt győzött 334 szavazattal. Szabó Imre megválasztatott képviselőnek; a választási elnök azonnal kézbesítette neki a mandátumot, mit ez néhány köszönő szóval vett át. A lezajlott választást két bűnvádi feljelentés előzte meg, melyek egyikét már Eötvös Károlynak 1 űrlapunk előző számában foglalt nyilatkozata jelzé. E bűnvádi feljelentés Sörös Zoltán ügyvéd s dr. Rosenberg Jenő orvos ellen indíttatott a kádártaiaknak felajánlott 800 frt ügye miatt. A másik vádfeljelentés egyenesen a kormányhoz küldetett Kovács Imre polgármester s társai ellen, a tegnapi napon fegyveres erőszakkal megakadályozott pártgyiilés ügyében. A választás maga izgalmas volt. A kormánypártról számos ízben jött át egy-egy spiczli, a terrénum kipu- hatolása végett. A nép közrekapta s úgy elhegedülte rajtuk a kállai kettőst, ! hogy alig győzték jaj-jal. Ilyen lélektolvaj összesen 11 került hurokra. Ezek közzül hármat az ellenzék elnöksége vett ki a nép kezéből : s csendőrökkel védette bőrüket. Nyol- | ( czat azonban, bár sikerültén iramod- 1 j tak a bugyogóik, lefüleltek a z ellenzékiek s valamennyit véresre | verték. Szegény ördögök! Ók adták meg a romlottlelkü küldőik hunczutsága árát. Ezeket véres fővel, zúzott tagokkal vitték haza; azok pedig mellüket düllesztve — isznak majd egy hatalmas áldomást Görgey egészségé g é r e. Fogjon is rajtuk a Görgey sorsa s hogy sokat ne mondjunk — a 109-ik zsoltár! ........... Vá lasztási mozgalom Zirczen. (A „Veszprémi Függ. Hirlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Bakony, junius hó. Mindnyájunkat mély megilletődéssel lepte meg a hir, mely tudtunkra adá. hogy Ányos Tivadar volt képviselőnk elhalt s ismét előtte állunk a küzdelemnek. mit elveink keresztülküzdése- ért végig kell harczolnunk. Megillető- dés és bánat fogta el a zirczi járás nagytöbbségének szivét, mert oly férfiút vesztettünk el, ki önzetlen nvilt magyar gentelman egyéniségével mindnyájunk tiszteletét és szeretetét birá, kinek nem voltak ugyan országos érdemei a múltban, de személyisege elég garantiát nyújtott folyton arra, hogy választói megbízásához híven teljesiti azon fontos kötelmeket, miket mint képviselőre a bizalom ráruházott. A súlyos kör, mi képviselőnket már hosszú idő óta visszatérté az actio teréről, bizonyos elárvultság érzetét kelté fel bennünk, minek visszahatásaként kétszerte jobban érezzük azt, hogy járásunk érdeke az országházá- bnn kellő képviselet hiányában volt s kétszerte nagyobb szüksége van a járásnak arra, hogy érdekeit a jövő országgülés szakaszaiban oly egyén képviselje, kinek előtanulmányai, gyakorlati és a helyi elhanyagolt viszonyok teljes ismeretei öt ezen fontos állásra teljesen képessé teszik. Mióta az alkotmányos aera bekövetkezett a zirczi járás képviselőiként felváltva a Hunkár és Ányos családok közül lett a képviselő választva. Kitűnő név, — kifogástalan hazafiság és szeplőtelen jellem, azon tulajdonságok, mik őket e díszes állásra képesiték. Ámde e kitűnő családok korifeusai kidőltek, a megyeszerte kedvelt s országosau ismert Hun kár Sáudor nyugalomba voult s a családok ifjú tagjainál, — kik az életben a magyar gentrynek igazán nemes képviselői — nem igen vesszük észre, hogy elődeik jeles állásait a közélet terén is óhajtanák betölteni, önkénytelenül áll elő a kérdés, vájjon ki legyen a járás jövendő képviselője? Öntudatunk és feleletünk a kor viszonyai által lesznek motiválva. A világ nagyot fordult. A nemesség kiváltságos helyzetének megszűntével Magyarország súlypontja a polgári társadalomra helyezkedik; a képviselői állás megszűnt tiszteleti áilás lenni, a képviselőnek a tiszteleti jogokon túl nagy kötelességei is vannak, a választó közönség csak akkor érzi magát nyugodtan, ha látja, hogy képviselője Magyarország felvirágoztatásának jogküzdelmeiben élénk és hatékony szerepet játszik. Vajha a zirczi járás megértené a kor iutő szavát s a jövendő képviselő választásánál ez elvek vezérelnék s oly férfiút küldenének képAseltetésiik Iiippiki fürdőiével. Lippik, julius 8. . . . Éu vagyok a te Jehova Istened, erős, boszuálló, ki megbüntetem az atyáknak vétkeit a fiákban harmad- és negyediziglen . . . (Mózes II. könyve, XX. r.) A Bibliának ez a pár sora megoldja azt a rejtélyt, mely annyi busuló, halványképü embernek lelkét nyomja, ezt a pár sort bátran lehetne Lippik jeligéjéül használni. Hogy jelezze azt a purgatoriumot, ahova többé-kevésbé az apák vétkeiért jő vezek- leni egy nemzedék, nemcsak fiú, de leány is harmad- és negyediziglen. Úgy bántja a lelkemet ez a kép. Kilencz- száz halván yarczu szenvedő embernek han- gyaszerü sürgése, a beesett üveges szemeknek reményteljes tekintete van mindig előttem, ezzel találkozom a park sürü rózsabokrában, a fenyves lélekemelő illatárában, ezekről a szegény emberekről álmodom éjjelenként, mert róluk gondolkodom napbosz- szant, reggeltől estig s álmodom éjjelen át hajnalhasadásig. Mert rossz az én vérem, hogy ne legyen nyugtom soha, hogy űzzön az után a délibáb után, amit boldogságnak neveznek, meg- rontója életem terveinek, meghiusitója zsibongó agyam éber álmainak. Mikor a pakraczi begyek mögül feltűnik hajnalhasadáskor az aranyszínű nap első sugára, áttör az én ablakom rácsozatán és még halaványabbra festi beteges, halvány tekintetemet. Ébren vagyok még, a kimerült idegzettel versenyez tüzelő véreim gyors keringése, hallom s olvasom szivem minden dobbanását s érzem, hogy mint j ár keresztül szivemen az a nyughatatlan vér, mely nyugtalanra festette az én életem útját. Ilyenkor bolondos szenvedélyly el szorítom 1 <-* 1 ftr« I czomról azokat a könyeket, melyeket egy I kimondhatatlan érzelem szorított pilláimra. Hajnali imára csendül a fürdőhely kis . kápolnájának harangja, mely egyszersmind ‘ gyógyulásra inti a betegeket, j Én is kitárom az ablak redőit és hosszú lélekzettel szívom magamba ezt a bóditó, kellemes illatot, arait a szomszéd hegyek I fenyvesei és a rövid életű, milliárd kérész bogárkák lehelnek ki magukból. Úgy érzem e perczben, mintha nem a régi 1 vér folyna ereimben, mintha újjá születtem I volna, szeretve és szerettetve, boldogan, , boldogságban. Ilyenkor az én bohó lelkem megint ábrándozik s megújuló reménynyel dobog ábrándos szivem. Ide Laliik már a közeli parkban játszó czigányzenészek szárazfájának minden akkordja s hívogat engem is oda a sürü cserjésbe, ahol évszázados fák arany koronáját | a.iany szinü s mégis olyan rövid életű kérész I bogarak a séta utat s a sürü csipkebokrokat j ezüst szinü haldokló selyem pillék lepik el, mintha valamennyien azt mondanák a sétáló ’ betegnek : — Beteg voltam én is, de most már gyógyulok s boldog leszek igen, igen, nagyon ... Hanem ezek a sétáló betegek nem törőd- l nek a természet apróságaival, isszák 5—10 j poharankint a gyógyforrás 3—4 Celsius ■ fokú csodás jódvizét, aztán izzadva járnak ! fel és alá és kérlelhetlenül agyontapossák ' a szegény selyem pilléket s a halállal vívódó kérészbogarakat. Oh, itt minden ember önző, igen önző. Erővel ragaszkodik az élethez, megiszik a csodás batasu vízből még csodálatra méltóbb mennyiséget reggel ép úgy. mint este, fürdik nanonkint a avógvitó vízzel telt márvány medenczében s aztán megpihen csendben, nem zavar senkit s őt sem zavarják. Ennek igy kell lenni. így irta ezt elő dr. Marschalko Tamás, a kétségbeesett betegek jóságos arczu vigasztalója. És az a kileuczszáz lélek tartja magát szorosan az orvos tanácsához, gyógyulás csak az óhaja mindeniknek és senki sem keresi az élvezeteket. Úti- j Az én te^tem-lelkem is pihen s csak egy- egy órára vonulok el a csinosan berendezett olvasó terem sarkába, helyet foglalok egy puha selyem karosszékben, aztán elfedem magam egy ujságlappal, olvasom a hazai hireket, gyakran oda-oda képzelem magam a Bakony alján folyó küzdelem hevébe, mohón futom át az én Független Hirlap o m-at, mig végre összefutnak e betűk szemeim előtt, bágyadtság vesz rajtam erőt s alszom egy strófát boldogan s arról álmodom, hogy a tiszta harcz dicsőségre emelte az igazság lobogóját . . . . . . Ilyen egyhangúságban élünk itt, de gyógyulunk, érezzük naponkint, mint frissül meg a petyhüdt vér ereinkben, áldjuk a természetet nemes adományáért s dicsőítjük azokat a jó szivü embereket, akik a beteg vérű emberiség javára olyan jelesen tudják kihasználni és rendelkzésére bocsátani a természet csodás produktumait. Akinek a lelke kimerül a harczban s vére megfertőzik, látva a lélek vásárlást — az meneküljön ide Pozsega megye csendes Lippik-f'ürdöhelyére s a pakraczi hegyek kies medenczéjében ábrándozzék egy boldogabb hazáról, ahol nem csinálnak áru- czikket az érzelemből, ahol a szív szívért dobog, ahol minden rózsabokron a szeretet virít . . . Hullám. végett, ki a népképviselet valódi czél- ját megértve, időt, fáradságot és tehetséget nem kímélve, mozdítaná elő azon érdekeket, miket a járás, a megye s az ország fel virágozhatása a mai viszonyok között megkíván. Ne feledjük el, hogy képviselteté- sünk sorsa kezünkben van s a választásnál bennünket ne a magán, hanem egyedül, de csakis egyedül a közhaza érdeke vezéreljen. Több zirczi járási szavazó. A vizsgák után. Az iskolákban a vizsgák bevógezve; a városok utczáin meglátszik, hogy a pezsgő fiatalság eltávozott; úgy hiányzik valami, az élénk csoportok, a mézhordó mézek, a vidámság — mind eltávoztak. A tauárikar fáradva oktatva, világosságot hintve az izgalmas napok után igénybe vette a szünidőt s megy a világ négy sarka felé, egyik szülei, rokonai másik utazás, harmadik fürdőre stb. A fiatalságnak középiskoláinkból valóban nagy szükségük van a pihenésre. Mint már többször irtuk, agyon van terhelve könyvekkel. Megolvasni is elég könyveinek számát, nemhogy végigolvasni, pláne megtanulni! Most már nem a kar alatt viszik a könyveket, mint hajdan, hanem szíjra fűzve, vagy targonczán tolják!! Aztán sok könyv úgy van Írva, hogy könnyebb megemészteni a struczmadárnak a követ, mint a fiatalember agyvelejének a betűket! Vannak constructiók, hosszabbak a szent- iván éneknél s midőn végigolvassa a szegény tanuló, nem tudja : görögül, vagy szanszkrit nyelven van-e Írva. Az idő is hiában múlik ; az agyvelö is — kopik, mert sok könyv nem azon korbeli ifjúnak való, kinek számára Íratott, hanem tanult, idős embernek; s még ennek is dolgot ád megérteni. Nagy baj ez országszerte: sok tanuló úgy néz ki a zárvizsgák alkalmával, fonyadtan, sárgán, mintha betegágyból kelt volna fel. Meg van viselve. Aztán belebódul a sok könyvbe; mig egyiket megtanulja, a másikat elfelejti. Aztán az alsóbb osztályokból, a népiskolákból nem mindig jön jó anyag, mert eddig az alsóbb iskolákra kevés gond volt fordítva ; jól Írja a P. L.: Még csak évekkel ezelőtt is kizárólag a felsőbb oktatásra volt fektetve a fősuly, azt dédelgették és áraszták el bőkezűen, mig a népnevelés alig részesült az öt megillető figyelemben, minthogy az ügyeket intéző, boldogult közoktatásügyi miniszterünk is ama meggyőződésben élt, hogy a nemzet culturális érdekeinek leginkább azáltal tesz kitűnő szolgálatot, ha a felső oktatást fekteti modern alapokra s azt fejleszti. El kell ismernünk, miszerint a felső oktatás is nagy befolyással van a nemzet culturális fejlődésére, mégis nem az a fő, mert a nemzeti szellem emelésére kizárólag a népnevelés előbbvitelére való munkálkodással működhetünk a leghatékonyabban közre, minthogy a nemzeti közművelődés nem felülről lefelé, hanem megfordítva terjed. Meg kell tehát teremteni a jó és nemzeti népnevelést, hogy a nép zömében terjedjen el hova-előbb a közműveltség, még pedig a magyar nemzeti irányban. Ez legyen tehát a jövőben törekvésünk! Intéző köreink az évzáró vizsgálatok alkalmával behatóan megfigyelhették a fejlődést avagy az esetleges hiányokat, most tehát rajtuk a sor, hogy a szünidők alatt gondoskodjanak arról, hogy mikép lesz lehetséges a fejlődést fokozni és az észlelt hiányokat pótolni!? Különösen ajáljuk kellő mérlegelését az iskolában alkalmazott tanerők működésének — beleértve a középiskolai oktatást is — mely kell, hogy az intézők figyelmét a jövőt illetőleg lelkismeretes elbírás alá vétessék, mert nem szabad szem elől téveszteni amaz igazságot, hogy: mit egy lelkismeretes és jó tanerő évek sorsán át nagy fárandsággal épit, azt egy egykedvű, bár képeztt tanerő nemcsak lerombolhatja, de az ifjúság tanulási kedvét teljesen megsemisitheti. Tanférfiaknak is melegen ajánljuk az önmegismerésre való törekvést. Tegyék működésüket az iskolában önmaguk is bírálatuk tárgyává; gondolják meg, hogy az ember tévedhet, hátha talán magukban avagy módszerükben is rejtőzhet,ik a hiba, s ne legyenek hajlandók egyedül a tanulók gyengeségében avagy azok hanyagságában keresni azok előmenetelét gátoló akadályokat. Ezt különösen hangsúlyozzuk, minthogy számtalan példa bizonyítja, hogy egyes tanerő elhamarkodott birólata egy-egy lasab- ban gondolkodó tanulóról évek múlva meg- czáfoltatott, mig az általa jeles tanulónak tartott ifjú a későbbi években hanyatlott, sőt a továbbtanulásra képtelenné vált. Gondolják meg a tanférfiak, hogy a szülők legféltettebb kincseiket, gyermekeiket, teljes bizalommal adják az iskolába, azon tudatban, hogy az iskola nevelő- és egyszersmind tanintézet is. Azért ne várjon az iskola mindent a gyermekektől s a szüléktől, mert hisz utóbbiak éppen azért küldik gyermekeiket az iskolába, hogy gyermekeik nevelésével és tanításával járó nem csekély gondjaikat az előbbivel megosszák. Jeles és példás gyernt:k oktatása kevés gonddal és fáradsággal jár, de alig hisszük, miszerint az iskolák kiválókép az ilyenek számára lennének csak. „A türelem rózsát terem“ — tartja a közmondás; ehhez még ha az ifjúság iránt , : 5 : J táplált szeretet honol a tanférfiak szivében ugv nincs ok a tanuló ifjúság jövőjét, illetőleg kétségbe esnünk, mert hisz' tudva van az, hogy a szeretet — még a tanügyben is csodákat mivel. Viszont a szülők se higvjék magukat azáltal, hogy gyermekeiket az iskolába adták, teljesen fölmentve a nevelés gondjaitól, hanem iparkodjanak az iskolával vállvetve működni gyermekeik javára. Gondozzák ők is gyermekeiknek ne csak testi épségét, de lelkét is ozáltal, hogy ne szűnjenek meg azokat a jó magaviseletre s a szorgalmas, kitartó tanulásra ösztönözni. Még a szünidő alatt is sarkalják gyermekeiket a jó könyvek olvasására, illetőleg a tanultak ismétlésére. A szünidő alatt alkalmuk lesz megfigyelni a szülői körbe hazatért kis deák hajlamait is; iparkodjanak e megfigyelés tapasztalatait a gyermek jövő életpálya választásánál érvényesíteni. Ha a gyermekeknek nem volna kiváló előszeretete tudományos pálya iránt, ne erőltessék azzal a tovább tanulást, hanem adják azt a kereskedői vagy iparospályára, mert mindkét pálya tisztes életmódot biztosit, kü- i lönösen ha az iparosban a munkakedv és szakértelem párosu1. Midőn tehát a tanférfiaknak, úgy a tanulóknak kellemes szünidőt kívánnánk, azon óhaj- j jal zárjuk sorainkat, hogy az uj tanévvel hozzanak előbbiek az iskolába sok lelkesedéssel párosult szeretetet az ifjúság iránt, az utóbbiak pedig vasszorgalmat s kitartást s még több kedvet a tanuláshoz, mert csak igy érhetnek majd czélt a tudományos pályán, melynek alsóbb lépcsőit a nép- s a középiskolák képezik. Szombat, julius 12. ÚJDONSÁGOK. — A nagyhét júliusban. Így nevez- | tűk el előző hírlapunk vezérczikke ? czimében, a képviselőválasztás hetét. <1 S igazunk volt e sejtélemszerü felírásban. Valóban a kísértések nagyhete volt ez, a lelkiismeret kínszenvedése, elárultatása s — halála. Az emberi jogot megfeszítették a főispáni téren, a lelkiismeret szabadságát — a vásártéren. Nem a lelketlen állatik vásártere ez csupán, de a lelketlen embe- ] reké is. Azokat is, ezeket is, egyaránt pénzen meg lehet ott venni. Száradjon az igaz ügv elnyomásának bűne a ku- ] fárok lelkén. S ha az nekik nincs, J égesse arczuk bőrét! — Gözhajózás a Balatonon. A Ro- I ban gőzös néhány nap óta kizárólag ] az alsó Balaton kikötőhelyei : Rév-Fii- ( lop, Badacsony és Boglár közt közlekedik. Egyszer egy héten megy Ba- latonfiivedre, csütörtökön; B.-Füredről 7 pedig szombaton Fiilöpre és Bada- csoyba, úgy, hogy Füredről betenkint ; egyszer kirándulnak a vendégek. A közlekedés emez elválasztására az idén j az adott okot, hogy a kikötők el nem j készültek és e miatt a ki- és beszállás 1 néha annyi időt vett igénybe, hogy a hajó Bogláron nem csatlakozhatott a vasúti vonalokhoz; pedig épen ez a főczél ebben az alsó-balatoni forgalomban. Most napjában kétszer közvetíti a gőzhajó a forgalmat Boglár és a zalai part között; Badacsonyban marad éjjelre, ahol egyúttal úszó szénte- 1 lepet rendezett be a gőzhaj óstársulat. | A széntárhoz szükséges nagy dereglyét I a tihanyi apátság szántódi kormányzója f Bors Mihály ur szívességből engedte át. i | — A 100 ezres főnyeremény, melyet- helybeli iparosaink csináltak, | úgy látszik, Bécsben rossz vért szült, ugyanis Köves Béláról és Súly liászló- ról, a kik az osztrák államsorsjegyek 14-ik búzásán 100,000 forintot nyertek, bécsi levelezőnk is megemlékezik. A bécsieknek nyilván rosszul esik. hogy az a 100,000 forint ide vándorol Magyarországra, s azért legalább egy , kis maliciával igyekeznek boszantani honfitársainkat. Levelezőnk ugyanis azt jelenti, hogy Súly és Köves bevonultak Becsbe, a pénzt felvenni s ott nagy feltűnést keltettek. Az egyik (azt nem mondja, hogy melyik) vastag aranylánczczal és nehéz aranyórával járkál, de a czipői rongyosak. Mikor e miatt interpellálták a bécsiek, igy felelt: „Azelőtt szégyen lett volna rám a rongyos csizma, de most, mivel pénzem van, nem szégyen.“ Tudtunk- kal Súly és Köves mindaketten jól öltözködő úriemberek, a kik mindig jó czipőben szoktak járni, mert eny* nyíre telt nekik. Érdekes, hogy Köve8 Béla a búzás előtt való napon t'z forintért megvette Krausz Manó jógák az esetleges nyereség harmadrészébe^ Krausz a szövetségben a harmadik volt. Hogy azonban Krausz most Da‘ gyón el ne búsulja magát, Kőve8 | 3000 forintot juttatott neki a uyere" ségből. A mi annyival is könnyebbel1 j esett neki, mert ő kétharmad ré& ’ ^ 60,000 forintot kap a nyereségből.
