Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-07-05 / 28. szám
Veszprém, 1890. X. évfoyam. 38. szám. Szombat, július 5. Megjelen minden szombaton, - Alapára: gesz évre 6 írt; negyedévre 1 frt 50 kr(; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték.— A hi. lap irodája ?„PetöÄ“-intézet Veszprém (városház-tér. Előfizetési felhívás a „Veszprémi Független Hírlap“ 1890. (tizedik) évfolyama 11. félévi folyamára. Pro domo sua, fordulunk ezúttal hírlapunk barátaihoz, előfizetőinkhez, hogy szives rokonszen vükkel továbbra is támogassák ez orgánumot, melyet, hogy 10 éven át pártfogoltak: jele, hogy megismerték, megszerették. Népújság a mi hírlapunk, a szó igazi, nemes értelmében. És 10 évi mult a bizonyság arra, hogy ebbeli hivatásának s czimének egyaránt megfelel. Nem nyűgözi semmiféle hivatalos presszio, nem befolyásolja semmi ur- hatnámos klikk és nem engedjük su- galmaztatni semmiféle képzelt poten- tástól. Szabadon, nyíltan Írjuk ki, a mit a polgárok igazának vallunk: ha tetszik, ha nem tetszik a magasabb fórumoknak. S mert őszinte a szó, melyet tiszta meggyőződés mondat . . . megtalálja .ez az útját a szivekhez 3 a nyugodt agyhoz egyaránt. Ez a mi erősségünk épugy, mint alapbástyája minden független, szabad sajtónak, melyet kincsül őriznek-védnek a szabad nemzetek s mely legfőbb biztosítéka minden törvények szentségének. Lelkesedéssel szolgáljuk pályánkat. Hivatásunkhoz leki erővel, összes szellemi tehetségünkkel ragaszkodunk. És nyugodtau bocsátjuk birálat alá munkánkat, tiz év óta minden héten, mindeneknek. Van vagy háromszáz lapkollegánk a vidéken. Hasonlítsák össze olvasóink. Mi önérzettel álljuk helyünket a sorban. A lap irálya magyaros. Magyar szellem lengi át minden izében. Megleüet azt érteni az emeletes házak szalonjaiban — s a nádfedelek alatt egyaránt. Béltartalma pedig a lehető legvál- I tozatosabb. Egy-egy hirlappéldányunk | száz meg százféle eseményt, közügyet ! ir le ...............és mégis egyöntetű ez. j me rt minden sorát nyílt őszinteség, függetlenség jellemzi. A vármegye s a város hivatalos ügyeit, a közéletet, Balatonvidékünk s a Bakouy népe érdekeit, a hét eseményeit, újdonságait, szóval Veszprém vármegye beléletének híí tükörét mutatjuk be hétről-hétre s tanulságos tárczaczikkek mellett közélétünk ferdeségeit az immár országszerte kedvelt stylusu „G y e r k i ó rfc, szatirizálja pompás, pezsgő humorával. Napirenden lévő életkérdéseink hova- hamarább előtérbe kerülnek. A megyét majdnem átszelő két u j vasút s az elszegényedett balaton parti népnek telepítési ügye, oly kérdések, melyekkel mindnyájunknak foglalkozni kell. Aztán itt van a pár hét múlva megejtendő képvisel ő választás, mely bizvást roppant arányú hullámokat fog verni társadalmunkban, már csak azért is, hogy az ellenzék, a már többször tőle erőszakkal és alattomos ármánynyal elrabolt győzelmet — ezúttal minden erejéből visszahóditani törekszik. Híven fogjuk vázolni mindez eseményeket s hű tolmácsai leszünk a nép meggyőződésének, közvéleményének. Rendkívüli lapokat, távirati különla- pokat adunk ki, valahányszor arra szükség van. esetleg napjában többször is. Olvasóink jól tudják, hogy amit ígértünk valaha, azt becsülettel megtartottuk mindig. Azt ellenségeink is kénytelenek konstatálni. Hát azt mondjuk most is, hogy a jelzett programmot beváltjuk. S ha úgy találják hírlapunk olvasói, hogv megérdemeljük — úgy részesítsék népünk ez orgánumát továbbra is jókarő támogatásukban. Hazafias üdvözlettel Veszprém, junius 21. 1890. A .,Veszprémi Független Hírlap 4 irodája. Hírlapunk ára: Juh—decz. félévre . . . 3 frt — kr. Negyedévre .....................I — 50 kr. A kiadóhivatal. Verje meg az Isten... Verje mew az Isten valamennyi átka, A ki becsületét áruba bocsájtja! Mert az igaz embert nem arra nevelték, Hogy pénzért eladja hitét, szavát., lelkét 1 Roszabb a kutyánál — mert az legalább hű — Ki magát eladja! Verje meg az isten, az egy igaz isten Rettentő haragja! Nem magas fal óv meg, nem a márvány tető Földrengés ledönti, megeszi az idő; Nem a vas, nem a kő, — egysem állhat ellen, Ami örökké tart, egyedül a jellem ! Templom szentélyéből a kufárt kiverte Krisztus nagy haragja ; Verje meg az isten, az egy igaz isten Ki magát eladja ! Nemzetek nagysága a jellemen épül, Erejét meriti a polgár szivéből ; Áll is az, mint a tölgy, az erdők királya, Mely a zúgó szélvészt daczosan kiállja. De átok a népre, mely kincses bálványok Talpaihoz szédül; Elpusztul az isten, az egy igaz isten Rettentő kezétiil! Pusztuljon is! Nem kár! Az a faj ne éljen, Akiből kiveszett a nemes szemérem! Istenem ! be csüggedt, kopár az ilyen nép ! — Mintha az időből a hajnal kiesnék ! — Rabszolgát csinálhat a legelső zsarnok Könnyedén belőle; Megveri az isten, az egy igaz isten És elfordul tőle! Nem látod magyar nép, hogy ki sujtol téged? Víz elönt, dúló tűz lángpallosa éget! Nem véletlen ez lásd, nem esik hiában: Elveszed a romlást bűneid díjában! Mert lemondasz gyáván, alkuszol hitedre, Elveiddel játszol! .... Elpusztulsz az isten, az egy igaz isten Szörnyű bosszújától! Térj magadhoz végre! Légy a régi bős nép, Kiuek a gonosszal küzdeni dicsőség; Nemzeted nagysága, «\'p függetlensége Legyen a vallásod, — s minden bajnak vége! Égj a becsületért, mint az oltár lángja, Örökös szent hévvel: És megáld az isten, az egy igaz isten Mind a két kezével! ÁBRÁNYI EMIL. Az elvhüségről. Veszprém, jul. 4. Nehéz napok virradtak ismét a veszprémi polgárokra. Levél se mozdul, fii se zizzen, mégis iszonyú küzdelem foly itt. A küzdelem az „Én“-nel ! A harcz a szív sugallata ellen, a lelkiismeret ellen, az ész meggyőződése ellen. Minden egyes ember lelke egy csa- i tatér ma, melynek birtokáért egyaránt verseny az Önérdek s a I Becsület. Ha a Becsület győz — akkor él az ! elv, de elnémul az Önérdek. Ha pe- I dig az Önérdek győz, akkor meghal | az elv is, a Becsület is ! Én Istenem! Hány polgártársam lelke, becsülete lebeg ma élet-halál között ? ! ifi Foly a lélekvásár a városban, foly a vidéken. Az írástudó hamis próféták befér- kőznek minden tisztes házba, minden becsületes emberhez s mint a testüket áruló, kipingált képű szabadelvű lányok teszik: csábítják, édesgetik magukhoz őket. S bár polgárságunk színről színre látja itt, hogy évek óta mi a sorsuk azoknak, kik önérdekért, hivatalért, jó üzletért, vagy pénzért dobták el maguktól az elvhűséget, becsületet: mégis szomorún szaporodni látjuk ezt a szánandó, nyomorúságos csapatot. Az a •hatalmi párt. mely elnyelte őket. természetesen nem becsüli őket. Először azért nem, mert a hitszegének az se hisz, a kiért bitszegő lett. Másodszor azért nem, mert a portéka csak addig volt becses, inig a túlsó párton befolyásos, népszerű volt. Mihelyt onnan kitakarodott, befolyása odalett, az elvi becsülettel együtt. A czitrom kifacsarta tót t. A rothadó czítrombéj — a szemétdombra kerül. * De míg a szegény bukott nőket csak sajnálatunk kiséri, hogy a megélhetésért árulják lelkűk erényét — addig az erkölcsileg bukott férfiakat csak a megvetés érheti, nyomorult lélekvásár- lásukért. Mert megélhetnének becsülettel is, mint a többi becsületes férfiak. S nem kellene az utczalányok aljas szerepére vállalkozniok ............ * Mi csoda látvány az, hogy a férfi korba még alig lépett ifjú ember, ki ellenzéki jelszóval, az ellenzék embereivel, az ellenzék erejével emelkedik tisztes állásba; most ugyanazok ellen fordul s nem átallja a népre való befolyását arra felhasználni, kogy mérget önt lekiikbe, elcsábitni törekedvén Őket, 8 az ő egykori barátai, az örömben bajban-küzdelemben osztályos elvtársai, milyen szemmel néznek reájuk ? Az elvesztett igaz-szeretet és becsülésért vájjon kárpótolta őket az anyagi előny, a mit dudássá léted ükért kaptak? Aligha. Az elvesztett léleknyugodalmat, a sárba esett önérzetet, az eldobott elvi becsületet nem kárpótolhatja semmi. Semmi summa pénz! Semmi hivatala magának vagy gyerekének ! Semmi üzlet és semmi haszon ! Mint az éden-kertből kikérhetett r . ® A d á ni, akkor veszi észre csak az így elbukott férfi, hogy miijén erkölcsi — mez tele n. elvüktől, becsületüktől ? ! Hála Istennek, e lelki nyomoréknak becstelen kisérlete nem sikerült. Nem ölte meg a polgárok becsületét. De az övé odalett. Az meghalt. S ha nem is kár érte s a becsületes ember ügyet se vet rá, mégis irtózatos példát mutatott a népnek. Milyen legyen akkor a nem tanult osztály, micsoda elvhű becsületességet váljon tőlük a haza akkor, mikor az intelligens elem ilyen f a k a d ó m á kvir ágaiban g y ö- nyör köd hetik? Még annak a pártnak is, melynek néprontó szolgálatokat tesz — szégyenére válik. Még annak is ki kellene dobnia magából. * S fügefalevele — a kifordított köpönyeg. Hát mi az az elvhűség ? Nemcsak a férfiúnak a becsülete az ; de — maga a hazafiság. Nem szereti, nem becsüli a hazáját az, a ki becsülctekiut nem őrzi, félti az elvét. Aki eladja, az eltaposta becsületét s eladta a hazáját. En Istenem, ha mind a 15 millió magyar ember eladná a meggyőződését, elvét, hazafias hitét! Mi történne , akkor? Akkor a képviselőségre egyszerűen kidobolnák az árverést s licitálna minden szavazó. A ki legmagasabbra verné, az lenne — őrs-z ágatya, törvény1848. (Választási versek.) 1. Ad nótám : „Kossuth Lajos azt izente . . . .“ A faluban muzsikálnak A függetlenségi pártnak, Fel-fel hangzik a danája. „Annyi áldás szálljon rája . • . .“ EljCu a Haza! Leng a 48-as zászló. Kossuth neve rajta látszó; Nem fordulunk mi el tőle, Az viszi hazánk előre. Éljen 48 ! Tavasz után megjön a nyár; Megjön az is, kit szivünk vár, Boldogítja az országot, Meghozza a szabadságot! Éljen a Haza! Egy szó mint száz : megyirrad még. Minden úgy lesz, a mint volt rég; Ha fölállunk, összetartunk, A sunyipárt nem győz rajtunk! Éljen Kopácsy ! Mi a sunyikkal nem tartunk. Sunyi-pártra nem hallgatunk. Negyvennyolczért dobog keblünk ! Kopácsy lesz a követünk! Éljen Kopácsy! Ki hazáját hőn szereti, Aini zászlónkat követi! Rá gondol Kossuth Lajosra, És szavaz a 48-ra. Éljen Kopácsy ! Egy a szivünk, egy a lelkünk, 48-ból nem engedünk ; Benne van a testvériség, Szent szabadság, egyenlőség! Éljen Kopácsy ! u. Lefelé folyik a Tisza. Szabó Imre lépjen vissza ! Ne tiporja szent ügyünket, Tiszta igaz elveinket! Éljen a Haza! Olyan ember, nekünk nem kell, Ki a kormánynál szerepel; Nem oly ember kell a gátra, Kinek Szápáry gazdája. Éljen 48! Sunyi-kortes, félre pénzzé1. Félre az Ígéretekkel; \ Nem kell nekünk olyan követ.' Ki a népnek pénzt veszteget. Éljen Kopácsy ! Nem az előttünk az ember. Kinek holdja egy. két ezer. Az miattunk otthon ülhet, Legelső kincs a becsület. Éljen Kopácsy ! „Kezünkben van a csutora; Benne Kántás' Lajos bora.“ lláköszöntjük szép hazánkra, És ez a szó jön a szánkra ; Éljen Kopácsy ! III. Ad nótáin": „íísindelezik a kaszárnya te tőjét.“ Eekaszálták már a füvet a réten, Követválasztás lesz nálunk a héten, Hallik a dal. lobognak már a zászlók, El ne adjátok a hazát, választók 1 Észak felől beborult az ég tája. Bánatos a magyaroknak hazája! Hej de hogy is ne volna az oly borús, A jobbpárt csak egyedül Becs felé húz. Nem kell nekünk, nem kell nekünk az a párt, Ki nem segít, de nyom a haza sorsán, A ki nem tud csinálni más egyebet, Adósságra adósságot, eleget .............. A 48 és a hazának sorsa. Egybe vanDak azok már régen forrva! Egybe úgy. valamint a test és lélek ; Együtt halnak, de csak együtt is élnek. Magasan lobogjanak hát a zászlók, Kopácsyra szavazzatok választók! Abban legyen szeretetünk, bizalmunk, Hiszen mi 48-as elvet vallunk! Nem kell nekünk senki fia sunyipárt, Ne tegyen az minekünk több bajt és kárt. A hazáért élünk, s ha kell meghalunk ! 48-ra, Kopácsyra szavazunk! Kádártai kortes. Internationale. A (Amerikai naplómból.) \ Irta: Ivompolthy Tivadar. H (Folyt.) Egyikében Á7 első padoknak, egy magas barna ember k'gŰ föl, — körülnézett a teremben, mintha Remeivel valakit keresne, aztán féloldalt állt s szólani kezdett csengő, szenvedélyes hangon;: — Felelek a támadásra! Tagadom, mint- 1 ha társulatunk az 18? L év tavaszán elbukott párisi Commune-t 8fc|fitette volna. A Commune létrejött s eltűnt anélkül, hogy segélyünket csfjÄ részben is kérte, an- nálinkább használhat volna. S igy, ha közvetve mégis segi ttefcett volna az örök I társulattól-------úgy ezt csakis közvetlenül a london i bureau-nak köszönheti, mely tudjuk, legközelebb állt a kommune-hoz. — Elvetem s megvetem támadó társunk abbeli nézetét, mintha a Commune bűnös lett volna nemcsak következményeiben, de alapjában és elvileg is. — Az 1871-ben Párizsban elbukott Commune szerintem — vétkezett ugyan, mert az idő és körülmények változtával szintén változott. Bűnt követett el az eszközök megválasztásában, mert szelídség helyett brachi- um-ot használt s testvérei ellen emelt fegyvert. Bűnös volt tisztviselői megválasztásában s bűnös volt, mert kikelt a vallás-, a jog- és igazságosság ellen ; leölvén a papokat, fegyverre kényszerítvén a vele nem rokonszenvezóket s bitor módra rabolván az egyház és tisztviselőinek kincseit. — Bűnös volt a Commune — mert először is franczia s csak aztán karczolt nemzetközi ügyünkért közvetve —■ — s bűnös volt bukásában, hol gyűlölet és nemtelen boszu követtették el vele az iszony legborzasztóbbjait, bogy a la Roquette-ben és a Montmartre-i erődökben ezrével hulltak érte az áldozatok, férfiak, nők és gyermekek egyaránt. Oh a Commune nagyon bűnös; de szabad-e nekünk azt alapjában elitélni? .... nem! — Mert mi után törekedett ez a Commune? És mi után törekedünk mi? ... . — Nem-e arra törekszik az Internationale, hogy alkosson egy í hatalmas világállamot ez elvnél fogva: hogy minden ember ember és a másikkal egyenlő? Nem-e czélunk az, hogy az ész és a szív fegyverével legyőzzük a kor ferde nézeteit, balga előítéleteit; hogy valláskülönbsóg nélkül a föld államait egy közös államba forrasszuk, mely községekre osztva önmagát, saját erejéből kormányoztassék, hogy ledöntsük a válaszfalat, mely a népek igába szo- kottsága s egy-egy zsarnok koronás ember közt merevül, hogy szűnjenek meg az emberi észt kétségbeejtő háborúk, melyek a föld végromlására törnek, megakasztván a fejlődést, a szív és az ész nemesülését, a haladást s a kort. — S mi czélunkat elfogjuk érni, mert nincs földi ember, észszel bird, mely ezen kétkedjék................. Mi volt a Commune és az Internatonale .... a kettő közt alapjában kevés a különbség — — — a Commune a jogtalansághoz fordult . v . . s elbukott----------az örök Internationale megmarad elvénél: a jog, az igazság mellett; fegyverei az ész, a szív s a szelídség s ezért örök az Internationale és dönthetetlen .... Mi egy oly társulat vagyunk, mely a világ minden népének szabadelvűiből alakult; mely előképe amaz államnak, ama világállamnak, mely egykor bizonyára létrejönni fog; s mely nevét a mi társulatunktól örökölendi, mint fiú az atyáét .... Internationale! — Szabad-e nekünk megcsalnunk népeinket ? nem! A Comunne létrejöttekor minden szabadságszerető nép Messiásként üdvözölte, — de mikor bűnössé lett, elfordultak tőle s megvetették! Nem-e igy? .... S nekünk is igy kell tennünk! — Igen uraim, mi kimondjuk azt, hog^ az 1871-ben elbukott párizsi Commune-t alapjában elvileg pártoljuk; hogy bukása mindamellett érdemleges volt, mert szenvedélyei által elhagyá magát tériftetni kitűzött lobogója mellől. A teremben összegyűltek helyeslése halk morajban nyilatkozott. Az elnök fölkelt székéről s kimondta a határozatot, aztán lelépett az állványról s az utolsó padok egyikébe ült. Rövid szünet után a második elnök lépeti elő. Elővette az asztalon heverő iratcsomagbr kát, fölbontotta s pecsétjeiket elégeté; azt^n olvasni kezdé hátirataikat: f--------A newyorki St...................zongprajkészítő gyár 3000 munkása egyesülvén a többi zongorakészitő gyárak munkásaival, naponkinti 2 órai munkaidő eltörlését s 12% dijfölemelés iránt kérvényez.
