Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-12-08 / 50. szám
Szombat, deczember 8 Veszprém, 1888. lX-ik évfolyam 50. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ III. P. Előfizetési árak: ZLvdZegrjelexo. i^CLlncien szoin^Toa/tozi. Szerkesztőség: Egész évre..................... Félévre .......................... Ne gyedévre ..................... . 6 frt — kr. . 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — hxedetések: és itiiltteeek: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babócnay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, \asarnap kivételével» naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A Balaton jövője. Veszprém, cleez. 8. Úgy látszik, bogy a Balatonkul- tusznak feltámadnak az apostolai s a | küzdelem, melyet hazánk e kincses ; taváért, a parti nép érdekében, a közönynyel, lethargiával, fatalizmussal s értetlenséggel évek óta vivuuk: nem lesz meddő többé. A parti birtokosság, az érdekelt vármegyék, a pannonhalmi főapátság, a Stefania-egyesület, a „Gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete“, maga az országos sajtó, sőt a kormány is vállvetve azon működnek, hogy a Balatonra uj életet teremtsenek s az európai kontinens e legszebb tavát hozzáférhetővé tegyék — az egész 1 világnak. A parti birtokosok szépítik, tatarozzák nyári lakaikat s uj villákat építenek, hogy azokba a nyári ivad alatt, a kényelmet igénylő fürdőven- dégnépet befogadhassák; a vármegyék ankettre jönnek össze pár hét múlva Budapesten* hogy megállapítsák a Balatonkultusz érdekében teendő leg- szükségesb intézkedéseket, miket vállvetve, együtthatólag fognának foga- natositani; a pannonhalmi főapát ur százezernyi költséggel restauráltatja Füredet, a Balaton metropolisát, a fürdőt ujjonan építteti, kioszkot épit az Esplanádon s a parkot is ujjitja, ifjitja; a Stefania-yacht-egyesület két nagy gőzöst építtetett, melyek egyike Siófok-Almádi-Füred közt és vissza fog közlekedni naponta kétszer, a másik pedig Tihany és Keszthely közt fogja járni a nagy Balatont; a „Gazdák és iparosok ált. hitelszövetkezete“ a parti elpusztult szőllőbirtokok újra beültetbetésére Almádiban nagy költséggel amerikai szőllőtelepet állít, mely Véghelyi Dezső veszprémi alispán ügybuzgó közbenjárása folytán, a kormánytól is segedelmet kapsVesz- prémmegye is, e heti közgyűléséből 150 frtnyi segélyt szavazott meg e czélra; az országos sajtó is foglal- j kozni kezd a Balatonkultuszszal s ez érdemben az első vezérczikket tegnap hozta az „Egyetértés“ meleg hangon elismeréssel adózva Füred, Siófok és Almádi vezérférhainak, végül a kormány állandó segélyt biztosított a balatoni gőzhajótársaságnak is, ennek deficittelen meneteit biztosítandó. Hát úgy látszik, erős fejlődésnek indult a Balatonkultusz s a tavaszon már uj, európaias kosztümében fogjuk látni a Balatont. A Balatan jövőjéért tett legújabb intézkedések, részleteikben ezek : A balatoni gőzhajó-társaság ügyét szépen viszi előre vármegyénk. Az egyik hajó járatása már biztosítva van — a pannonhalmi főapát ő mtsga 20 részvényt, 4000 frtot jegyzett — a miniszter, Baross ő exja 4000 frtot adott subventiót egyszer s mindenkorra és 2000 frtot a posta-szálli- tás közvetítéséért évenkint. Almádiban kikötő építését határozta el a vármegye gyűlés és kimondatott dr. B e z e r é d j Viktor indítványára, hogy a vállalatot anyagilag is támogatni fogja. Az úgynevezett felső Balatonon járatni tervezett gőzhajó állomásai lennének : Boglár, Fülöp, Badacsony és Keszthely, de a kikötők építését az egyes megyéknek kell megépíttetniük, e végből Somogvme- gye főispánja a szomszéd törvényhatóságokat Budapestre enquetre hívta egybe, melyre megyénk részéről egy tekintélyes küldöttség neveztetett és remélhető, hogy a mi jó példánk őket is hasonló eljárásra fogja utalni. Most még arról van szó, hogy Baross miniszter ur az országos közmunkának kikötőhelyek építésére való felhasználását helybenhagyja; mit bizton remélünk. Balaton f fl r edet illetőleg Budapesten dr. Oláh Gyula közegészségügyi felügyelő összehozott egy consortiumot; 10 részvényes á 4Ó.000 frt — felajánlott 40Ö.00Ó frtot Balaton-Füredért vételárkép. De úgy vagyunk értesülve, hogy egyelőre eladásról nem akarnak hallani, hanem a legégetőbb hiányokat maguk pótolják, — ugyanis építenek uj hideg fürdőt, a vizvezetéket kiterjesztik s az elavult bútorzatot is kijavítják. Mindez azonban nem képes a fürdőt az őt megillető niveaura emelni, ha csak a vezetés is magasabb szempontokból ki nem indul — az első években félre téve a jövedelmeztetés kérdését. A magánpénztárakra ügyelő választmányban az alispán előterjesztése kapcsán dr. Bezerédj Viktor indivá- nyára emeltetett fel a kért évisegély 150 írtra, melyet a „Gazdák és iparosok ált. hitelszövetkezetének“ az Almádiban létesítendő amerikai szőllővessző-telep költségeire egyelőre megszavazott a vármegye, felhiván figyelmét a szövetkezetnek, hogy terjessze ki működését a selyemtenyész- tésnek meghonosithatása érdekében szeder fák ült e- j tésére is, mert ezen kereseti ágnak j az ottani lakossággal való megked- veltetése esetén épen a 1 e g s z e- j g é n y e b b nép osztály és o1y i időben, midőn a nagyobb m u n k a szünetel, könnyen megérdemelt keresményre tehet szert, melyből, szükségleteik egy részét fedezhetik; — dr. Bezerédj ur indítványára utasittatott erre vonatkozólag a közgazdasági előadó is; j de tapasztalatból tudhatjuk, hogy a j lakosságot csak olyasmibe lehet bele- I vinni, melyre vonatkozólag példát, I útmutatást lát, s ha szederfák nagyobb ' számban fognak rendelkezésre állni — mi tekintetben Bezerédj Pál kormánybiztos támogatására számíthatunk — a gazdaság ezen ágát is szépen meghonosíthatjuk. Ezek után nyugodt lélekkel tekintünk szép Balatonunk jövője elé. Elismerésünk kiséri ezért Veszprém és Somogy megy ék eleit, a közlekedésügyi minisztert, a pannonhalmi jólelkü főapát urat, a Stefauia- yacht-egyesület s a „Gazdák s iparosok ált. hitelszövetkezete“ hazafias derék igazgatóságait. Fáradásuk, áldozatuk a nemzet háláját involválja örökké ! Veszprémmegye uj vasutjairól. Veszprém, decz. 7. A mozgalom, mely vármegyénk s főkint Veszprémváros uj vasútvonalai érdekében megindult — örvendetes lendületet vesz megyeszerte. Az érdeklődés, az uj vonalak iránt mindfoko- zottabb mérvben nyilvánul s szükséges is, hogy népünk valahára felnyissa szemeit s az évtizedek óta tartó romlást, helyes gazdasági, forgalmi politikával megakaszsza, uj életet vive a pettyhüdt üterekbe. Valóban ott vagyunk már, hogy épen semmi veszteni valónk nincs. A déli és nyugati vasutak, egyik jobbra a másik balra elvitték forgalmunkat s kereskedelmünket s 20 év óta küzd a tönkrejutással szegény városunk. Hát ha az ördögöt (amint a vasutainkat nevezi a nép) elűzni nem lehet: meg kell vele alkudni. Vasúti góczpouttá kell tenni Veszprémet, ahonnan 4—5 irányba menjenek e vonalak s akkor a forgalmi élet nem fog jobbra-balra elgőzölögni m e 1 1 e 11 ü n k, hanem itt fog öszpon- tosul ui — megerősíteni k ereske d e 1 m ü n k e t, kifejlesztvén messzevidékek irányaik ó 1 g a h n a- és egyéb termény piaczunkat. A mi vármegyénket érintő, gróf Battyány Géza által tervezett fejér- Veszprém- s somogyi uj vasútvonal — mint dr. Bezerédj Viktor ur értesíti hírlapunkat — a legkedvezőbb ausoicimok közt van. Nemcsak azért pedig, mert mindenütt gazdag vidékeken vezet át, hanem azért is, mert az érdekeltségek nagymérvű támogatása bizton várható. A g ö n y ő- g y ő r- zircz- veszprémi vonal engedményese mltgs T i s z a László ur megbízásából, tegnapelőtt csütörtökön érkezett Veszprémbe Wulff főmérnök ur. az országosan ismert Gregerssen-vállala- tok főmérnöke s megbeszélte Véghely Dezső alispán úrral az uj vonalra vonatkozó előzetes lépéseket. Majd felkereste hírlapunk irodáját is s az érdeklett birtokosságra vonatkozólag szerzett be informátió- kat. Bemutatta, az uj vonalra tervezett traszszát s aztán tegnap reggel útra kelt Z irczen át Győrig, hogy az előzetes rajzot fölvegye. Ennyiben áll a zircz- veszprémi vonal ügye ma. Végre a mai postával vettük az alábbi sorokat: Budapest, decz. 6. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Tisztelt barátom! Hallomás utján csak most értesülök arról, hogy b. lapja hasábjain czikkekben és nyilatkozatokban pro et contra a györ-vesz- prétni h. é. vasút ügyével szorosabb kapcsolatban szerepelek. Akaratlanul. Egyfelől azért, mert u fejérmegyei h. é. vasutakkal magamra vállalt s ma már lényegében sikeresen meg is oldott feladat maga is oly nagy s annyi előre láthatatlan nehézséggel kapcsolatos, hogy összes időmet s erőimet még huzamos!) időre leköti De akaratlanul szereptettem főleg azért is, mert én bárkinek s annál inkább egy általam is őszintén oly nagyra bee tilt veteran hazafinak — minő Tisza László — vasuteszméjét, vasúti engedélyét olyan magán tulajdonnak tartom, a mit a tulajdonos előleges beleegyezte nélkül, még csak érinteni sem akarhatnék. Egyelőre többet látatlanban nem mondhatok ama czikkekre és nyilatkozatokra, a miknek tartalmát még nem ismerem; s a mikre nézre hogy a kérdést és helyzetet részemről is teljesen tisztába hozhassam, tisztelettel arra kérem, szíveskedjék becses lapját £ é. okt. elejétől kezdődőleg c/.imemre postafordulóval megküldeni, hogy felvilágosító czikkemet mielőbb elküldhessem. Annyi igaz, hogy én a fejérmegyei h. é. vasutak irányát úgy terveztem, hogy ezek ne csak a mar meglevő, — hanem a vasut- politikánk és forgalmunk érdekeihez képest szükséglett, most tervezett, s még csak ezután létesítendő dunántúli va-utvonalakkal, TÁKCiA. A medicina, Humoreszk. Irta, : cLr. 5^-a.tselr 3Pál. — Alighogy bevevé az első kanál orvosságot, meghalt. Szegény gyermek! A jó Isten tudja, mit Írhatott neki az orvos, avagy talán a gyógytárban adtak mást, mint a mit az orvos rendelt. Különben én azt hiszem, hibás itt mind a doktor, mind a patika mert máskülönben hogy is halt volna meg a kis Borosa már az első kanál orvosság után? Úgy van. Verje meg az Isten még azt is, ki a medicinát kitalálta! — dörmögé magában Borcsa néni s száraz, csontos ujjait végig roppantotta, mintha azon eszmélkedett volna : hányódik században találták is ki a medicinát? — El is megyek a koinámasszonyhoz, majd ráolvas az arra az akasztófáravalóra, ki a kis Bor- csát meggyilkolta! El is ment az öreg Borcsa néni, ötven éves köpenyegébe burkolózva, magával czi- pelvén imádságos könyvét, hátha netalán elmennek komaasszonyával — a halottvirrasztóra ... — Adjon Isten jó estét, komámasz- szony! Jó hogy magát édes öcsémasszony itthnn találom! Pedig Suta Ágnes asszonyt is már a 77-ik esztendő kerülgette. — Adjon Isten, Borcsa néni! Tudja-e Borcsa néni, hogy Gombócz Jánosék Bor- csája meghalt? Képzelje csak Borcsa néni, egy kalán orvosságtól halt meg a szegény ártatlan! De úgy kell az anyjának, nem logadta meg szavamat. Kommendáltam neki jó herbatheát, amit magam gyűjtöttem a nyáron a várberekben, de nem köllött neki. Mert tudja, Borcsa néni, ezek a fiatalabb népek elhitetik magokkal, hogy a doktor, meg a medicinája többet ér, mint a mi kipróbált háziorvosságaink. Én, meg a Matyim sohse éltünk patikaszerrel s hál’ Istennek megvagyunk mindaketten jó egészségben ! — Igazsága vau, öcsém, én két álló hónapig győztem háziorvossággal uramat és nem is halt meg olyan rögtön, mint Gom- bóczék Borcsája, Isten nyugosztalja! Hát osztán, komámasszony, mondja csak el, mit hallott még a szegény ártatlanról ? — Tudja, Borcsa néni, már kendnek csak elmondom, de ne szóljon ám senkinek felőle, mert hallottam a koruámuramtól, a törvénybirótól, hogy aki hét éven alóli gyermekét nem doktoroltatja, azt meg is büntethetik s igy aztán magunk sem csodálkozhatunk, hogy Gombóczék orvost, hivattak. És képzelje csak, 70 krajezáros medicinát vettek a leányuk számára ! Mennyi herbatheát adtam volna nekik egy hatosért, és tudom, még ma is élne — a szegény ártatlan! Mert tudja, Borcsa néni, Gombócz Jánosáénak a napaasszonya azt mondta, hogy az a medicina olyan erős volt, hogy egy kanálnyi belőle úgy fölmarta szobájuk földjét, hogy egy kis gyermek lába szépen belefér abba a gödörbe, amit ez a medicina kimart; Gombóczné mutatóujja pedig úgy elfeketedett tőle, mintha csak tentába mártotta volna! Az Isteu nyila csapja meg még azt is, ki a medicinát kitalálta! No, már én azt mondom, komámasszony, nem vennék be egy csöpp medicinát egy félvilágért se ! — De hát tudja, öcsémasszony, nem is lehet az másért, mint, hogy a kormány ezen az utón ki akarja irtani a szegény népet. Mert ma csak az megy emberszámba, aki sok adót fizet. Már pedig Gombócz Jánosnak sincs szava a követválasztásnál. Pedig úgy hallom, legénynyel is dolgozik és két pengő forintot fizet neki hetenkint a koszton fölül. — Már alighanem úgy lesz, mint Borcsa néni mondja. De hát akkor mért halt meg az ispánék Miskája? Hisz az is doktorolva volt és literszámra hordták neki a medicinát; apjának pedig, tudom, van szava a követválasztáskor. Mert a félfalu vele megy voksoloi, holott minálunk annak- előtte a kántoron és nótáriuson kívül alig voksolt valaki a jobbpártra. Isten nyugosztalja, a boldogult ispán urunknak, még a porát is! Mikor sarkantyúja pengését hallotta a falu népe követválasztáskor és fölvették vállaikra a tanácsbeliek, úgy meg- rikatta az asszonynépet, oiyan szépen tudott szavazni; ugy-e, kend is emlékszik rája Borcsa néni ? — Már hogy is ne emlékezném, öcsérn- ass/.ony, hisz én voltam ő náluk első szobaleány, mikor a nemzetes asszony fejtyphus- ban feküdt. Most jut eszembe komámasszony, hogy az özvegy nemzetes asszony nem akarta bevenni a patikaszert; pedig három doktor és három bábaasszony járt a házhoz, — és amíg csak a polgárdi javas- asszonyt nem hivatták hozzá, nem mentek semmire vele, az mindjárt kitalálta a baját. „Verés“-ben volt a szegény, és semmi más haja nem volt, de hát a doktorok jól tartották a hézbelieket fejtyphussal. És tudja-e, öcsémasszony, hogy egyszernél többször meg sem füstölhette a nemzetes asszonyt a javasasszony és egy hétre reá már otthagyta az ágyát, holott azélött már másfélhónapig doktoroltatták. És tudja-e, öcsémasszony, — mért nem akarta a nemzetes asszony bevenni a patikaszert? Mert doktor volt az apja és sokszor hallotta a járó-kelő néptől, hogy nem használt a patikaszer semmit sem. Meghozatta neki a boldogult nemzetes ur a sok drága patikaszert, de úgy öntette ki velünk a felét, a fele pedig ott maradt az almáriomon légyölőnek; mert agy csöpp jótól százával döglöttek a bogarak és még a csirkéknek sem volt szabad adni az elpusztult bogarakat — megtiltotta a nemzetes asszony — nehogy dögvész üssön ki köztük. Mit mond ehhez, komámasz- szouy ? Már ha ilyen tudós asszony sem akarja bevenni az orvosságot, hogy tudják úgy elbolonditani a népet, hogy azok doktorhoz és patikaszerhez folyamodnak . . . Tudja, kedves öcsémasszony, azt. elhiszem ám, ha valakinek kezét-lábát el köll vágni, hogy oda doktor köll; de ha valakinek i belső a nyavalyája, ahová a doktor maga * sem lát, nem hiszem, hogy itt a medicina — még ha olyaa méregdrága is — használna valamit. Ugy-e nem, öcsémasszony? — Én még annál többet mondhatok, B Tcsa néni, mert Talpas Estóktól halloc- tam, aki valamikor olyan segédféle volt a patikában Duuapentelén. Már hogy is magyarázzam ki magamat jobban, tudja, né- némasszony, aki a mediciuaporokat töri, zúzza és aki a falusi asszonyoktól bevásálja a pipitért, mályvát és cziczkórót? .... Tudja, Borcsa néni, a Talpas E-tók azt mondta, bogy előtte semmi utálatosabb a világon a patikaszernél. És agyafúrt embernek mondta el azt, ki a doktorok szavára hallgat. Azt mondta — vigyázzon ide, Borcsa néni — hogy még a „sváb“- bogarakból is csinálnak medicinát, és hogy a repülőzsir, a kigyózsir, a borzzsir stb., az mind nem más, mint disznózsír, csakhogy megvan szagositva mindenféle szagosfüvekkel. És hogy amit ő a piaczon vesz két- három krajezáron, az elkél a patikában két-három hatosért — és még ő is spórolt meg magának egy esztendő alatt 60 pengő- forintot a bevásárlásoknál. Már, Borcsa néni, én csak azt mondom, éljen patikaszerrel az, aki akar, de én még az unokámat is eltiltom tőle, mert nem egyéb az ámításnál. — Mond csak édes öcsém, bejára tó 8 a Talpas Estók még most is a patikába?; mert ezidén annyi a körisbogár kertünkben hogy három patikát is el eltudnék látni vele. — Majd megtudakolom, Borcsa néni, még pedig mindjárt holnap ; de most, kedves Borcsa néni, ne tiltsa fáradtsága, menjünk, nézzük meg Gombóczék Borcsáját. — Azt mondjak, hogy olyan szép, mintha csak aludnék és nevetne az abrázatja. Szegény gyermek ! Ha tiz gyermekem volna s valu- rnennyi tiz feküdnék torokgyíkban, még sem hivatnék dokrort. Mert amióta csak eszemet tudom, nem hallottam, hogy valamely gyermek kigyógyult volna doktorkéz alatt a torokgyíkból, l’edig szomszédasszonyom — ismeri ked a a fiatal Rokká- nét — gyermekei, egy 5 éves fia es 2 éves leánya, hogy gyógyultak meg a torokgyíkból; pedig nem tett egyebet, csak tubaga- néjjal borogatta a torkukat . . . * * * — Megálljon csak szomszédasszony, mi is megyünk ! — Ugy-e, kend is Gombóczékhoz tart ? — Oda, szomszédasszony! — Menjünk. Két perez múlva ott látjuk Gombóczék portájánál özv. Mártásné Borcsa nénit, Suta Ágnes asszonyt és ifjú Rokkánét . . . Sutáné roegaraszolja a porta küszöbét s annak porát imakönyve hátsó fedelére söpri. Kiáll a kapufélfához s a merre a szél elsöpri a port lakik a doctor, balkézfelól pedig a patikáros. — Tehát csakugyau a doctor okozta a kis Borcsa halálát, sok mérget öntetett a kis Borcsa medicinájába. Nem csoda, hogy mindjárt az első kanál orvosságtól meghalt! — Mondja titokzatosan Sutáné asszony . . . Mindhárman sírásra fakadva rontanak be a felcsokrozott ravatalhoz s össze-vissza csókolják a felcsokrozott halottat és az hizbeliek meg a többi halottnézők nem győznek eléggé bámulni a három asszony különös magaviseletén. Szegény Borcsa, szegény Borcsa! hajtják egyre, — a sirás általánossá lön s a legkevésbé sem érdemiette meg a ritka kitüntetést, mert — miként anyja szaraiból kivehetni — az első kanál orvosságot is k i b u k t a, tehát nem lehetett ártalmassá s' annálkevésbé okozhatta halálát. De hát szó ami szó, Gombócz Borcsa halálának nagy volt a hire s ettőlfögva teljes fertálesztendeig nem hivatott a falu népe doctor!, nem ment a patikába még édesgyökérért, de még epepiskótáért sem, miglen Talpas Esték nem szegődött laboránsnak a patikába. Ez aztán megfordította köpenyegjét s a mily bölcsen gyalázta euuekelötte a páti-
