Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-10-13 / 42. szám

Veszprém 1888. Nyolczadik évfolyam 42. sz. Szombat, oktéber 13. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .........................G fit — kr. Fé lévre.............................3 fit — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. jelein, minden szomloaton. ZZ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — HXBDETÉSEK ÉS ÜST-STII^TTS^IEIIC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttár petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, \asarnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi*-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhivás a „Veszprémi Független Hírlap“ 1888. évi okt -deczemberi évnegyedére. —■£»——!■'— Az őszi évnegyed megnyíltával kérjük szives olvasóinkat s hírlapunk barátait, hogy előfizetéseiket megújí­tani szíveskedjenek. Különösen ama vidéki olvasóin­kat kérjük, kik az előfizetéssel hát­ralékban vannak, hogy e hátra­lékot letörlesztenék. Mert nem szük­séges itt felemlítenünk, hogy épen a hirlapkiadás azon vállalat, melyet foly­ton készpénzfizetésekkel kell és lehet csak fentartani. A roppant papír­anyag, a nyomda személyzete, a posta- expeditió, az illetékszedő kincstár nem várnak ám egy perczig sem a fize­tésre — mint némely jólelkü előfizető, az előfizetés beküldésével hónapokon, vagy épep egész éven át. Aztán nem kevésbé viszás hely­zet az, hogy a midőn a hírlap maga­tartása, iránya, erélye, tartalmassága ellenében folyton fokozottabb igénye­ket támaszt az olvasó: akkor annak egyúttal — folytonos hátralékaival — anyagi gondokat akaszt a nyakába, hogy a szellemi küzdelmet neki még sulyossabbá tegye. Őszintén, nyíltan szállottunk, mint a hogy himezetlenül szokott szóllani e hirlap mindig. Ezúttal pro domo sua szólt az ének. S hisszük, hogy akiket illet, megértenek. Viszont mi is megtesszük irói kötelességünket mindenha. Szívesen bocsátjuk hírlapunkat mindenek bírá­lata elé. Hasonlítsák azt össze olva­sóink bármely magyar vidéki hírlap­pal. S hisszük, hogy elismeréssel lesz­nek munkásságunk iránt. Gyors értesítés, elevenség, őszinte nyílt hang jellemzik ezt a hirlapot, mely követi egyenes elvi útját; keresztül gázolván a reactió aknáin és épen semmire se becsülvén a hatalmi klikkek kegyes szembúnyo- . Hutását. Független polgároknak ír­juk ezt a független lapot. Ez a mi irányunk. In hoc signo vinces! Közel egy évtized óta szolgáljuk ez irányt s számtalan küzdelmünkben 1 velünk volt a polgárok együttérző közvéleménye. Velünk lesz, hisszük, ezután is s az erkölcsi támogatás mellett — anya­gilag is oldalunkhoz áll. Ezzel nyitjuk meg a hírlap okt.- deczemberi évnegyedét. Veszprém, 1888. szept. 29. A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Előfizetési áraink: Egész évre ............. 6 frt — kr. Fé l évre................ 3 frt -- kr. Eg v hónapra .... 1 frt 50 kr. A BalatonYidék öröme. Veszprém, okt. 12. Mondhatlan örömérzettel vesszük ez­úttal kezünkbe a tollat, hogy megvegyük a Balatonvidéknek a legnagyobb örömhírt, mely bízvást az egész országban, hol a Balaton jövőjéért, kultuszáért lelkesülni tudnak, élénk viszhangot fog kelteni. Hírlapunk főszerkeszt ője a nyár óta, tudvalevőleg erős propagandát teremtett a Balaton minden partvidékén arra nézve, hogy a Balaton forgalmát két rendes gőzös-járattal, végleg biztosítsa. A terv a megvalósulás küszöbén állott; a partvidékek érdekeltségei a leg­közelebbi napokban gőzhajózási részvény- társulattá voltak álakulandók s szerkesz­tőnk kötelességében állónak tartotta, erről levélileg értesíteni mils. Vaszary Kolos pannonhalmi főapát urat, ki nemes lelke egész hevével, akaratereje egész teljével áll ma élén a Balatonkultusznak, s a nagyhorderejű vállalkozásra való szives nézeteit, esetleg támogatását kérte ki. A nemes főapát ur, okt. 7-érői, i Pannonhalmáról keltezett szives levélben válaszolt s örömhírünkül tudatja velünk, hogy . tett intézkedései folytán a jövő 1889. évben már két gőzhajó fog állandóan közlekedni a Bala­tonon. Ennyit tartottunk szükségesnek eleve tudatni a czélbarett csavargövös-vállalat érdekeltségeivel s a partvidékek csüggedő birtokos népével. Annak idején a parti hajójáratok s a forgalmi beosztás meg állapított menet­rendét is részletesen közlendjük. Ezúttal még csak egy szivbeli köte­lességmik van s ez az, hogy az összes Balatonpartok százezernyi népe nevében az örök hála adóját róvjuk le, annak a hazafuislelkü, áldozatkész jó főpapnak, kinek szivében viszhangot keltett a pusz­tuló parti nép siráma s azt a sülyedésból a fejlődés, a jobblét forgalmi körébe emeli. Legyen neve örökké áldott! Ahoz a névhez fűződik ezentúl a magyar tenger, Európa gyöngyének jobb- jövője, dicsősége, világhíre. Éljen Vaszary Kolos! — A regálék megváltására vonatkozó törvényjavaslat, mint hirlik, nyomban az országgyűlés megnyitása után, még a költ­ségvetés előtt fog tárgyalásra kerülni, az eredeti javaslaton több módosítás történt, úgy bogy a városok e nemű jövedelmeinek csökkentése ki vau zárva. E rettentő válság ellenébe száll­jon sikra a t. egyesület minden lel- kesültségével, erejével, pénzével. Rendszeresítsen egy nagyszabású amerikai szál­ló t e 1 e p e t, amelyről a nagy borvidék vessző-szükség­letét (a lehető legolcsóbban) fedezni lehetne. Mert hogy a kormány telepeiről való vesszők árait, ami teljesen tönkrement népünk már nem bírja meg — az fájdalom, világos ténvnyé vált. Erre kívántuk a t. egyesület elnöksége s titkársága figyelmét fel­hívni. Hisszük, hogy bennük vetett bizal­munkat megszivlelik. Mert nem pártkérdés ez, hanem az emberszeretet kérdése. S abban — egygyeknek kell lennünk. VIDE SE. Templomszentelés. = A tartalékos tisztek tényleges szol- j gálafa. Katonai körökben az hírlik, bogy a had ügy minister a tartalékos tisztek aktivá­lása utján akarja a különféle csapatoknál megüresedő tiszti állásokat betölteni. Ez intéz­kedés alapján a tartalékos tisztek, bármely fegyvernemhez tartoznak, sokkal könnyebben léphetnek ténylege szolgálatba, mint eddig. Az ezredparancsnokok és a kiegészítési kerü­letek parancsnokai már megkapták a rende­letet, hogy intézzenek felhívást a tartalékos tisztekhez. Az illetőknek elméletipótvizsgálatot kell tenniök, a vizsgálati anyag a hadapród­iskola tananyagának felel meg. Továbbá hat havi próbagyakorlatnak kell magukat alá­vetni, e hat hónapra azonban csak bizonyos körülmények közt számíthatnak kincstári fel­szerelésre és ellátásra. A tartalékos tiszt csak akkor juthat a tényleges tisztek rangsoro­zatába, ha már megkapta a tiszti rangot, a legfiatalabb hadapród, aki korábban kapta neg azt a rangot, mint a tartalékos tiszt a ladnagyit. Nős tartalékos tisztek csak az ilőirt házassági biztosíték kimutatása mellett éphetnek tényleges szolgálatba. Néhány szó i veszpréramegyei gazdasági egyesülethez. Nemcsak a megyebeli «ajtó, bíz­vást a vármegye összes közönsége őszinte méltánylattal s rokonszenves elismeréssel kiséri, a megyei gazda­sági-egyesület buzgó tevékenységét s a sikereknek, melyeket eddig kivívott s miknek áldásos horderejét nem lehet eléggé megbecsülni, valóban szívből örvend. A rendezett kiállítások, ekever­senyek, lódijjazások mindenesetre ne­mes példát mutatnak s felkeltvén a gazdaközönség jóindulatú versenyvá­gyát, egyúttal gazdasági viszonyainkra is jótékony hatással voltak s vannak. Az egyesület roppant áldozatok árán teljesiti hivatását s az elnök-gróf ur bőkezűsége nélkül bizonyára meddő maradandóit minden eddigi küzdelmük. Hálával tartozik neki ezért a me­gye népe.^ Dicséretes intézménye az egye­sületnek a Veszprémben rendszeresí­tett faiskola-mintnkert s amerikai szőllőtelep is. S ép erre vonatkozólag van né­hány szavunk a t. egyesülethez. A t. egyesület bizonyára tudatá­ban s ismeretében van annak a belát- hatlan horderejű gazdasági válságnak, melynek, a szőllők kipusztulása áltaka megye legvirágzóbb részei, a Balaton- vidék s a Somlyó tája, eléje néz. A t. egyesületnek ezzel a rette­netes élethalál-vívódással kellene most, kizárólag, szembe nézni. Erre egyedül ő hivatott. A közigazgatás csak jóakaró segítő lehet a nagy munkához. A szőllők teljes kipusztultával beállandó Ínség visszaható erővel lesz az egész vármegye gazdasági viszo­nyaira. Elszegényül attól nemcsak Veszprém város, melynek hatósága máris szomorn nagy listáját mutathatja a kivándorlott számtalan családnak, de elszegényül majdan innen a Somlyóig s till Pápáig az összes lakosság. Padrag, okt 9. Tekintetes Auerhammer Ferencz ur s.-vásárhelyi lakos és földbirtokos, lelki buz- sróságából Isten tiszteletére, a somlyó-vágár- belyi. — vallásalapit vány i kegyúri joghoz tartozó. — templom belsejét gyönyörűen kifestette, a fő- és két mellékoltárt, szószé­ket és több ide vágó egybáá szerelvényeket újonnan aranyoztatok, az orgonát és pado­kat betisztogattatta és igy az egész temp­lom belsejének felékesítésére 2500 forint értéket áldozott. Miután a templom teljes díszbe hoza­tott, annak újból leendő felszente­lése vált szükségessé, miért is a fel- szentelési ünnepély folyó bó 7-én történt meg. A felszentelést ugs s ftdö Fejérváry József k a n o u o k ur fényes segédlettel végezte ; az alkalmi egyházi beszédet pedig Tuza Károly helybeli plébános tartotta, oly nagy hatással, hogy a vidékről is, a nap fontosságánál fogva oda sereglett ezerekre menő hívek szemeiben az áhítat könnyei csillogtak. Az Istenitisztelet után tek. Auerham- mer Ferencz urnái, nagyszerű ebéd adatott, melyen a vidéki papság és előkelőségek az összes rokonsággal együtt jelen voltak, ahol természetesen uein hiányzott a jó zene, ki­tűnő somlyói borok, és az egymást érő szebbnél-szebb pohárköszöntések. Kiváló tisztelettel maradtam ték. szer­kesztő urnák stb. Schill János, jegyző. Kétszer nyílik az ákáczfa.... Csendes, sötét esténként szerettem el­nézni a csillagos égboltot, mert mindannyi­szor te jutottál eszembe kedves kis kékszemii leányom. Eszembe jutottál, mellettem kép­zeltelek, úgy, amint oly sokszor és utoljára voltunk: kéz a kézben, szótlan, hallgató ajakkal. Néha szép fejedet vállamra nyug­tattad s felemelted reám azokat a szép ne­felejcseket, melyeket , elfeledni nem lehet soha; mosolyogtál, hozzám simultál, mint karcsú fenyőhöz oda tapad az odaadó folyon­dár ... az a szalmaszin-haj arezomat érte, azt a szalmaszin hajat ajakam csókolgatta. Csillagot lestünk, aláfutó csillagot, mert akkor babonások voltunk mind a ketten. Talán minden szerelmes babonás ? ! . . . ügy hittük, hogy ha a csillag futása alatt eltudunk valamit gondolni, az okvet­len beteljesedik. Oh, de mikor szivünk beszélt, hogyan lettünk volna képesek gondolkozni . . . ?! Sok csillag hullott alá s egyetlen egyet sem tadtunk gondolni. Mikor aztán az a szokott hűvös szel- lőcske megérkezett a tóról, öukénytélenül megszorítottuk egymás kezét ... ez volt a búcsú. Te bementéi aludni, én álmatlanul ba­rangoltam át a fél éjszakát. Minő gondola­tok fordultak meg ilyenkor agyamban . . , ! Nem ismertein még akkor az életet; azt hittem, csak akarni kell benne valamit, azt el lehet érni. Sokszor nagynak, üunepeltnek láttam magamat; a dicsőség, a hir szárnyára emelt . . . oh ekkor is csak te voltál előttem, te, kedves kis szöszke kékszemii leányom . . . Sokszor elcsüggedtem ; olvastam arról, hogy a szív bánatában képes megszakadni . . . úgy féltem, hogy czélom nem érem el, küzdelem közben szakítja meg azt a szerető szivet a bánat . . . mert mindig csak te reád gondoltam kedves kis szöszke, kékszemü leányom. Es azóta mily hosszú idő tellett el, mennyi iparkodá s lett meddő, mily sok fényes terv omlott össze; mily keserv, kin jutott ki számomra — s az a szerető szív még sem tudott megszakadni! ........... Té ged elkapott a világ: mástól is meg­hallottad, hogy szép vagy s az imádat, a rajongás, melyíyel irántad mások is viseltet­tek, tetszett gyermekes lényednek. En láttalak e válságos pillanatban . . . úgy szerettelek volna figyelmeztetni; de te elfordultál tőlem, nem akartad észre venni azt, ki legigazabban szeretett s a kit — hasztalan akartad magaddal elhitetni — te is szerettél még ekkor. Ismét kerestem a csendes estét, a csil­lagos égboltot ... oh de most azért, hogy kisírjam keservemet s a néma fájdalmat elpanaszoljam azoknak. Téged még többen vettek körül s ez még tovább sodort. Most már végkép elvál­tak utaink. Nem volt elég a szépséged, még szebb akartál lenni ; a hírlapokból most már csak a hirdetéseket olvastad; nem volt ott olyan pouder, Ronge végétal, Amoryllis dorée, glycerin-créme stb. stb., melyet meg ne hozattál volna! . . . Én láttalak igy, kendőzve, a világban s elborult a lelkem, mert eszembe jutott az az egykori szép, gyengéd, ártatlan szöszke arezod, az a szalmaszin hajad . . . eszembe jutott ártatlan, gyermekes lényed . . . s fájt, hogy csalódásra, keserves, tépő fájdalomra kell ébredned az életmód mellett. Azóta 3 esztendő tellett el . . . te ott vagy most is, hol akkor, azzal a kiilömb- séggel, hogy gyermekes lényed örökre eltűnt, szived, azaz egykori szerető szív, végkép kifáradt, kihűlt . . . háromszor viharzott át feletted a tél s nem hozta meg és nem fogja vissza hozni többé soha, soha azt, amit könnyelműen elszalasztottál! . . . * * * . . . Engem karjára emelt a sors és vitt, vitt magával, messze, nagyon messze . . . letett végre egy helyen, hogy ezután itt kell élnem. Körül néztem . . . fájdalmas érzés kelt szivemben. A kelő nap sugarai enyelgve játsza­doztak egy nagy tó felszínén ... ép úgy, mint ott! Ledőltem a puha pázsitra, mely mint zöld szőnyeg került el a viz partján . . . a csacsogó hullámok megszűnés nélkül verdestek a partot, mélabus zsongása közé fájdalmasan vegyült néha-néha a viz színén futkosó szellő beszéde . . . Lelkem elmerült a múlt emlékeibe, a te szalmaszin hajadat s lenvirágszin szeme­det idézte vissz . . . Láttalak gyermeknek, kurta kék ruhád­ban, két ágra font, lelóggó szőszke hajaddal . . . kimondhatalan jól esett gyermeklelked- nek önzéstelen nyíltsága . . .! Láttalak nagyobbnak kiazárdátelhagyta; játszi voltál még, de már kissé tartózkodó, ki a nagy leányt adja . . . megrezzenté szi­vemet a hosszasabban rajtam felejtett tekin­tet! . . . Láttalak gyengédnek, mint a kúszó repkény, mely a törzset karolja, szerető leánynak, ki kedvesét bálványozza . . . nem tudom megmondani, mit éreztem; örömet-e, vagy szivet tépő fájdalmat!? . . . És megjelent előttem büszke arezod, pazar viseleteddel, kokett, kihívó modorod hasonlithatatlau szépségeddel . . . zokogott a lélek odabenn versenyt a csacsogó habok­kal!.. . Mikor magamhoz jöttem, lányka állott előttem, egy gyermek, selyem hajjal, jósá­gos szemekkel. Megdöbbentem, hahogy nem-e a gondolat öltött testet magára? De nem; az a gondolat földi, ez égi jelenség . . . az prózai lény volt, ez valósá­gos angyal. Egyszer csak az a selymes fő elkezdett beszélni játszin, mosolyogva csicsergett, mint illatos berkében a szabad csalogány. Én néztem, hallgattam meglepetve áhítattal. — Oh Istenem, ne vedd tőlem rossz néven, ha a csendes, csillagos estére gondol­tam s szerettem volna innét a csillagok hul­lását figyelni! . . . A táj vonzóbb, az élet édesebb itt; a réten iratosabb a virág, a légben játszibb s kedvesebb a madárdal, a Balaton halk csobogása szebb mesét regél . . . lágyabb ez a haj, jóságosabb ez a szem, ártatlanabb ez a lélek . . . minden, miuden derültebb, bájosabb, édesebb . . . csak én vagyok me­rengő, félénk, csak én vagyok bizalmatlan a sorshoz! . . . . Mikor gondolkozom : róla gondolkozom, mikor imádkozom : érte imádkozom .... A jó Isten tudja ; ö is talán sejti .... szegény bohó szivem soha sem felejti! . . . . Babay Kálmán. Borbélylegény monológja. Ezer szappanbuborék és száz veszeke­dett ollócsattanás! Hát ezt kell-e megér­nem, te kütelen asszonyi állat? Te macs- kulelkü ->átánhölgy! Te szív nélkül született angyalarczu vipera! Hát ezért kurizáltam én neked háromfertály esztendeig ? Hát ezért fizettem annyi porczió kávét és fagy­laltot meg bálijegyet a Bumsztiba? Ezért talpaltattam meg az atlaszczipődet ? Ezért loptam neked a gazdámtól otkolont, pudert és szagos szappanokat ? Ezért bolondítottái engem egész mostanáig, hogy most egy( komisz baka őrmesterért a faképnél hagyj ? • Nem! Ezt nem tűröm el! Megöllek, meggyilkollak! Veszek a zsibvásáron egy revolvert és beléd duplázok vele, hatszor egymásután ! Vagy pedig egy tőrt veszek — ez olcsóbb is — és ezt verem a szivedbe, csalfa zuzzád kellő közepébe. Mit ? Tört ? Hogy még most is pén­zembe kerülj ? . . . Nem tőrrel öllek meg, hanem beretvával. Úgy átmetszem a gégédet, mint a sak- ter a libáét! Hogy fognak bámulni másnap az om- berek, mikor ott találnak véres ágyon vérező gégével és vérontó beret rámát melletted meglelik ! Engem elfognak és vasra vernek. Le­gények, leányok sápadt arczu gyermekek és siró asszonyok kísérnek az utczán és rám mutogatnak : Nézzétek, ez a legény ölte meg-szeretőjét! Harmadnapra már éneklik a korcsmákban, réten, kertek alatt: Paszuly falván tuJjátok-e, mi történt? Totyak Zsófi megcsalt egy borbély legényt. Borbélylegény borotvát vett magához, Azt vágta a Totyak Zsófi nyakához. Ez igazán megható lesz. A leányok oda járnak a börtönöm ablakához és ott fognak siratni; a Zsófit pedig átkozni fogja mindenki a világon. De az ördögbe is ! ha emiatt fölakasz­tanak, az ugyan nem lesz jó mulatság ! TAEC1A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom