Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-02-25 / 8. szám

Veszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam, 8. sz. Szombat, február|25. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: j^dleg'jelen, minden szomToaton. Szerkesztőség: Egész évre .................... ~ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a Félévre ......................... . 3 frt _ kr. »Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi N egyedévre .................... a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egvhasábos petitsor (tere) G kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A Balaton vidék j övője. Veszprém február 23. Évek óta aggodalommal figyelünk a Balatonvidékre s nem szűnünk figyelmeztetni úgy az ottani értelmiséget, mint a közigaz­gatás tényezőit — miszerint a Balatonvidék borászatának pusztulásával egyidejűleg töre­kedjenek minden erejükből arra, hogy a nép­nek uj kereset-forrást nyissanak. Utaltunk mindig arra, hogy a balatoni élet központjául Balatonfüred emelését, fej­lesztését tartjuk nemcsak czélirányosnak, de lelkiismeretbe vágó oly kötelességnek is, mely-et teljesíteni nemcsak érdem, de haza­fias kötelesség is. Örömmel jelezzük, hogy mindkét irány­ban kezdett initiativánknak kellő foganata lön. Megnyugvással vesszük hírül, hogy a tiha­nyi főt. apát ur, aBalatonegylet támadásaival szemben, fokozott erélylyel lát Füred emelé­séhez, gyarapításához s az óház kiépítése, va­lamint a fenyves-paggonyok bővítése befeje­zett ténynyé válik. A Ivisfaludy-gőzös csak­nem teljesen újjá alakittatik, uj gépet kap s a második gőzhajó is a valósulás stádiumá­ban evez már. . Füred fejlődése áldó, biztató kihatással lesz az egész Balatonvidékre s a mesés gyor­sasággal fejlő Almádi s talán Keszthely s Siófok is, az ő fürdői közönségükkel, rend­szeres kirándulásokkal, Füred életét mindig csak élénkebbé teendik. így nézünk a fejlő balatoni élet elé. A gazdasági válság elhárítására pedig az alábbi nevezetes s nagy horderejű közleményt s illetve felhívást vesszük szakértői kézből, a veszprémi püspökség derék, világlátott fő­kertészétől. Közöljük szószerint s jelezzük, hogy7 még visszatérendünk e fontos ügyre. íme a czikk: Hogyan mentsük meg a Balaton-vidéket?! — A Balatonpart szőllőbirtokosai szives figyelmébe. — Szomorúan tapasztaljuk, hogy hazánk sze'p Balaton-vidékének nagy részéről már letépte koro­náját, és megfosztotta fő jövedelmi forrásától az a láthatatlan féreg, minek neve phyl loxera. Sokat és sokan Írtak a felől, hogy mi módon lehetne ellentállani a vész terjedésének és ismét jövedelmezővé tenni a már kipusztitott területeket. De tenni, nem tettek semmit. Itt a vész tizenkettedik órája, kell, hogy komolyan hozzá­! lássunk a nagy munkához, a mely a szőlőbirtokoso­kat ismét jövedelemhez juttatja. Azok az apró fehér házikók, közbe-közbe kastélyszerit nyári-lakok j úgy bele illettek a szőllö-koszoruzta hegy-lánczba I és az oly varázst adott a Balaton-vidék látogatóinak, hogy a ki egyszer látta, vissza-vissza vágyott e 1 kies vidékre. És ha elgondoljuk, hogy ez a maga nemében j páratlan szép vidék pusztul és vész s a szőlők után azok a barátságos házikók dőlnek romba, a I gazda pedig nyomorúságba, valóban, nem lehet ! csodálni, ha az ember szive elszomorodik, j Alulírott, egy a szőilő után a legjövödelmezőbb i termelési ágra hívja fel az Almádi, valamint az összes Balaton-inellék szöllőbirtokosainak figyelmét. És miért elsősorban Almádi? Azért, mert valahol és valakinek kezdeményezni kell. És itt a ! szöllöbirtok is nagyrészt müveit emberek kezében van, a társulás — is megvan. Tehát könnyebb volna a kezdeményezés, habár az első kezdet úgy­szólván semmibe sem kerül. És akkor a Balaton-kultusz érdekében Almádi megtette kötelességét és a vidék terményét megis­merteti a külfölddel, világpiaczot teremt s a népnek feldúlt existentiáját ismét biztosítja. Termeljünk nagyban gyümölcsöt és pedig elsősorban: őszi baraczkot. Miért épen elsősorban őszibaraczkot? Mert ezzel legelőbb czélt érünk; már a harmadik évben terem. Már pedig tudjuk azt, hogy az ember kiváncsi és türelmetlen. Hogy tehát a kedv foko­zódjék, azt kell választani, a mi leghamarabb hoz gyümölcsöt. És az őszibaraczk megterem ott is, a hol más gyümölcsfa nem díszük. Szép sikerrel láttam termelni ezt egy itteni tekintélyes ur csopaki szőllöjében a kinek főbüszkesége a saját nevelt fácskái. Jó sikerrel mennek a Balatonvidéken a csont- magú gyümölcsök, de a völgyeletben alma, körte is. Láttunk a múlt őszön a Balaton-egylet által ren­dezett balaton-fttredi gyümölcs-kiállításon olyan őszibaraczkokat is, amilyeneket csak dél Tirol és Olaszország tud felmutatni. De Ízre a balaton- melléki felülmúlja. Fájdalom, hogy ezen kiállításon is a nép nagyon gyéren volt képviselve. Pedig ott alkalmuk és módjuk van nemesebb gyümölcs termelésre. Ter­meltek eddig is, de csak helyi szükségletre. Legföljebb egy vállalkozó szellemű ember elment cserélni a Mezőföldre kukoriczáért vagy a bakonyba krumpliért. Bizonyos, hogy mint minden újítás, úgy ez is ellenvetőkre talál. Először azt mondjak: „ba termelünk, ki a kü veszi meg azt a tenger sok gyümölcsöt?* Azon ne aggódj jó magyarom! Nem tudsz annyit termelni, hogy el ne fogyjon. Majd keresünk piaczot a számára, csak aztán gyümölcs legyen és ne szemét! Kövessük a kecskemétiek és nagykőrösiek példáját. Kecskemét gyümölcs-kereskedésének két vállalkozószellemii ember adta meg a lendületet. Egy gyógyszerész és egy pék. Meg volt a sok gyümölcs, de nem volt píacza, a helyi fogyasztást fölülmúlta. Fogták, felraktak egy-pár vaggonnal és kimentek Lengyelországba. Bezzeg nem kellett többet kimenni! Jöttek és jönuek vevők helybe, cseresnye-éréstől kezdve egész a következő tavaszig, a mig csak a készlet tart, és beyesznek ÍOO ezre­ket. Mi pedig jobban reá vagyunk szorulva. Kecskemétnek meg van az aranykalászt termő rónája, nálunk pedig igen soványan fizet a gabona. Igen sok példákat tudnék felhozni, de nagyon kiterjeszkedni nem akarok, habár a tárgy fontossága j megkívánná. Előttem fekszik a „Gyiimölcsészeti füzetek* ez évi jauuárbavi száma, a melyben 42 külföldi német gyümölcskereskedő és gyáros megvételre keres több ezer mázsa gyümölcsöt. Pedig a németeknek igen fejlett és nagy gyümölcsészete van és még is kül­földre szorul. Igen ám, mert annak még akkor is kifizeti magát, ha külföldön veszi, mert feltudják dolgozni. Hála Isten e téren nekünk is vaunak szak- I tekintélyeink, kik igen sokat tettek, a kikhez jó j tanácsért és felvilágosításért bátran fordulhatunk. | Értem az országos gazdasági egyesület kertészeti szakosztályának vezérembereit. A kormány is megtesz mindent, hogy a gyü- mölcskivitelnek kedvezményeket tegyen. Különben rövid idő múlva élő növények és gyümölcsfák igen mérsékelt áron szállíttatnak a kormány részéről. A természettől adott előnyöket kell felhasz­nálni és azt javunkra fordítani. Nagy előnye az a Balaton-vidékének, a mit minden vidékíinkbeli ember tud, hogy a Balaton mentén hamarább tava- | szodik, mint már Veszprémben is. így hát a vege- | tátio hamarább indul és minden növény hamarább | fejlődik, hamarább érik három héttel, mint az ország j bármely vidékén. És ez nagy előny! Ezt kell felhasználnunk! : Kezdjük a korán érő cseresnyénél, akkor még az j országban is ráritás, úgy a korán érő kajszin, pláne S az őszibaraczk. Ez utóbbit a jó Isten a Balaton mellé terem­tette, mert forró nyár, heves talaj az eleme. Azért mondom, válasszuk ezt elsősorban, és pedig a legkorábban érő fajokból. Nehány lehet a közérésüből és a későbbiből, hogy a piaczot a melyet megszereztünk, folyton képesek legyünk, ellátni, a mig az idénye tart. A termelésnél pedig rendszert kell követnünk. Nem szabad a sok selejtes fajt összezavarni, hanem a gyümölcsészeti congresszus által megjelölt és ajánlott fajokból kell használni. Nem csak az őszibaraczkra nézve áll ez, hanem az összes gyümölcsfajokra nézve, a mik nagybani termelésre alkalmasak, egy-két fajnál többet nem kell és nem szabad, mert azt kérdi mindjárt a keres­kedő, hogy hány vaggon vagy száz métermázsa van ebből a fajból ? Egy-két kocsi rakományért ide se jön. Azért kell egyöntetűen eljárni és tömegesen termelni, hogy képesek legyünk mennél nagyobb mennyiséget produkálni és a legnagyobb keresletnek eleget tenni. Ha már van sok szép gyümölcsünk, ide jönnek a vevők maguk is, mint felkeresik a más gyümölcs­termő vidéket. És a szállítás is könnyű. Hajóra rakni és | átszállítani a déli vasútra, onnét mehet a rendel- ! tetési helyére. A mikénti eljárásnál és hogy miképen jut a birtokos szép termőfákhoz annélkitl, hogy pénzbe kerülne, leszek bátor elmondani. Nincs szöllöbirtok annélkül, hogy egy-két mandulafa ne állana rajt. Ennek gyümölcsét kell j összegyűjteni értem a keserű manduláét (az édeset úgyis összeszedik.) A már kipusztitott szőllő-teril- letet ősszel fel kell szántani és úgy októberben 6. méter távolságra sorokat bűzni és 6 méter távol- j ságra mandula-szemeket kis gödröcskébe elültetni, I mint egy két ujnyi mélyen és az elültetett magot ! három karrócskával körül-ütni, hogy a sorok és az elültetett mag jelezve legyen, ba a tavaszra a kis csemete kibújik vigyázatlanságból a munkás le ne tapossa. Tehát ez volna az első munka. Tavasszal a földet holmi gyengébb kapásnövény alá használni lehet, csak arra ügyeljünk, hogy az elültetett csemete körül úgy egy méter szabad teret hagyunk. Nyáron megkapáljuk és augusztus hóban pedig beszemezeük a föld fölüleltől számítva mintegy arasznyira, és j úgy hagyjuk a fácskát. Ez alkalommal visszavágni | nem kell; kora tavasszal a szemeket, ha őszszel I nem bontottuk ki, kibontjuk és a szem felett úgy bárom ujnyira visszavágjuk, hogy egy kis csap maradjon, a mihez a nemeshajtást oda kell kihajtás után kötni, hogy a szól ki ne törje. A következő ősszel már lemetszhetjük azt a ■ száraz csapot a nemes szem fölött, arra már szükség nincs, a kis fácskát fölereszthetjük tetszés szerint. Tehát láthatni, hogy milyen csekély fáradsággal juthatni szép termő fácskákboz. Amit drága pén- í zen veszünk, nem érünk vele úgy czélt, mintha mag- | ról maguuk neveljük, meg az a fa sohasem oly tartós, mint ez. Szemezni pedig majd minden vinczellér tud, de azt jól teszi minden birtokos, ha gyermekeivel ezt a szép és könnyű nemesitési módot elsajátítja és maga végzi azt gyermekeivel. Mindjárt jobban fokozódik a gyümölcsfa iránti érdeklődés. Ismertem előkelő urakat és úrnőket, kik nagy szenvedélylyel űzik ezen szép foglalkozást s örömmel mutogatják ; kedves vendégüknek saját nemesitett fácskáikat. A fácskák alját használhatja a birtokos tetszés | szerint, csak el ne hagyja gyöpösödni. A fácskák is jobban tenyésznek s több gyümölcsöt teremnek, | ha az alja kapa alatt van tartva. Fácskáinak gon- I dozását el ne hanyagolja, hisz az bőven behozza a reá fordított csekély fáradságot. Mondani valóm ugyan még sok volna, de inkább majd más alkalommal és pedig akkor, ha látom, hogy ajánlatomat siker követi. További eljárásra, valamint utasításokra szívesen válaszolok és az őszi baraczkfa culturáját bővebben megismer­tetem. De a mondottak alapján nyugodt lélekkel hozzáfoghat bárki is, mert siker s Isten áldása kiséri nemes munkájukat! Schön József, püspöki főkertész. Csevegés a levélről. A midőn első leveleimet írtam, akkor még a levelet illő módon lepecsételtük a titkos tartalom szigorúbb meg­őrzése végett. Ma ez kiment a divatból s csak egyszerűen leragasztjuk. Csak a pénzes levél tartotta meg régi auctoritását s ma is viseli az öt pecsétet, pedig tartalma, titka a czim- lapra is jegyeztetik. A levél külsejéről sokszor Ítélünk annak belsejére; vannak kicsinyek, nagyok, hosszúak, szélesek, színesek, illa­tosak, díszesek és egyszerű fehérek. Az ajánlottak, melyek vevény vagyis csak ,garde de dam“-ok kíséretében jönnek forgalomba, nem szoktak azon díszben, mint a közönségesek megjelenni, értékesebbek is. A pénzes levelek rendesen disz- nélküliek s büszke egyszerűségűkkel tüntetnek. Ama öt pecsét kellő disz és igazolvány, hogy mit rejt magában. Az egyszerű levelek sokaságában találunk gyakran külső formára is diszeset, melynek titka nagyrészt, a jó lélekre van bízva. Az ajánloitaknak titka hivatalból is őriztetik! daczára, hogy ha tartalma nyílt kártyán volna is, nem érdek­lődőre akadna. A pénzes levelekben a tartalom igen sok esetben prózai számlával, váltó s több ily féle érdektelen irká­val van kiegészítve. Ritka eset, hogy kegyeleti irat, vagy egyébb lélekemelő melléklet kisérje. De minek is, csak pén­zes levél legyen! Bár igen külömbözők a levelelek, mégis kevés kivétel­lel mindegyiknek akad olvasója, ha más nem, a posta hiva­tal s csak ezután kerülnek mint kézbesithetlenek az ablak közé, de még ezután is megesik, hogy megkerül idővel olva­sója, bár tartalma érdekében már sokat veszített. A levél sorsa ép oly külömböző, mint alakja és tartalma. Egyik vándorol a kosárba, a másik a kályhába, harmadik zart szekrénybe, negyedik a tárczában s végre sokan bájos kebleken lelik rejtett helyüket, hova rendesen egy pecsét: t. i. a „c s ó k* kiséri. Tagadhatlan, hogy a levél a legérdekessebb, sokszor » legbecseaebb tárgy. Féltve őriztetik s megbecsültetik . főleg ott, hol azt az anyagi érdekek kívánják : titkai bol­dogságot, vagyont, kincset, de bánatot és nyomort is rejte- ; nek. Mindezt figyelembe véve nem lehet egy levél vétele, melynek titkát tartalmát nem sejtjük, közömbös, bár sokat j elárul a külső, mégis az egyszerű boríték rejtheti sok esetben legnagyobb örömünket boldogságunkat s vágyaink netováb- j ját: miért is a levelet csak zavartalanul félrevonulva szeret- j jük olvasni s tartalmát titkosan élvezni, nehogy mások első indulatunkból a tartalomra következtethessenek. Inkább. I kivárjuk a kedvező alkalmat s ekkor gyors sietséggel raga­dunk kést, ollót vagy egyébb tárgyat s a kíváncsiság izgalma közt feszegetjük a titkot rejtő külső lepelt, mely iránt kímé­letlenek szoktunk oly annyira lenni, hogy izgatott türél- : illetlenségünkben sokszor repesztés vagy hasítással siettetjük a rejtett drága titkot mielőbb kibontva előttünk láthatni. Amidőn a levélke teljes valóságában kezünkbe kerül, azt lázas izgatottsággal forditgatjuk, mert e perczben olvasásról | szó sem lehet. Elfogultság vesz rajtunk erőt, a gondolat csak egy irányú lesz, a figyelem eltompul s az indulat fokozatos emel­kedése mellett futjuk át a kedves sorokban rejlő titkok hal- I mázát, hogy oly gyorsan mint amily hévvel megkezdtük, j szabadulhassunk a gyötrő izgatottságtól. De sokszor csaló- I dunk, mert a bűvös levél tartalma a hatást még inkább j fokozza, szív és lélek forradalmat üz, az indulat legmagasabb j fokra emelkedik s csak a levél végső sorainak olvasásakor j kezd a kedves nyugalom mutatkozni. Ekkor összehajtjuk a pillanatnyi lelki forradalmunk j okozóját s szép csendesen vissza tesszük boritékába, liomlo- | kunkról a lázas izgalom visszamaradt harmatját letörölve, kezdünk csak gondolkozni ugyan mit is olvastunk : Egy szerelmes levelet! Cséhfalváy Gyula. Okos-bolondságok. Nincs annál nemesebb cselekedet, mint mikor egy embernek a kezébe tesszük a kezünket, akinek J inkább a képére kellett volna tenni. * Furcsa az, hogy levegő nélkül nem lehet élni j és levegőből még sem lehet élni! Ha a gazdag emberek csupán a szegény em­bereket hívnák meg ebédre, mindenki jőlakna. * A mese beszéli, hogy ha a szabó legény nem hordana vasalót a zsebében, hát elvinné a szél. Épen úgy szükséges minden boldog embernek a szivébe egy kis bánat, különben megpukkasztaná a bol­dogság. * Ha a farkas és hiéna beszélni tudnának, ők is kitudnák magyarázni a jogaikat. * A pénz mászva jő, köszvényes lábon; és röpülve . . . . fecskeszárnyon távozik. * Kár pazarolni az időt, mert ebből a matériából van szőve az élet. * A saját majma mindenkinek jobban tetszik, mint másoknak az angyala. * Mindig úgy tanultam, hogy a szerencse ö s z- szehozza az embereket, de a szerencsétlenség összegyűjti. Például egy hitelszövetkezet alapítása. * Nagy szerencsétlenséget látni fáj. Négy sze­rencsét látni még jobban fáj. ♦ Semmi sem veszedelmesebb, mint kimondani azt fentszóval, amit mindenki gondol titokban. MAGYAR GYULA. farkét világ. — Nők Albuma. — A mélyre kivágott bokrétás czipő rendesen rossz utón jár. + A kivágott ruha többet mutat, mint amennyit szabad és kevesebbet, mint a mennyit akar. * Mikor a férj elveszti a fejét, a nő megtalálja a papucsot. * Az imádott nőért tönkre tesszük magunkat, az isteni nőért párbajt vívunk, az angyali nőt el­vesszük. * Amely nőről sokat beszélnek, az bizonyosan rossz. Amelyikről hallgatnak, az bizonyosan csúnya. * Meghalni szerelemből, szomorú. Élni belőle még szomorúbb. * A nőnek csak egy férfi, lehet támassza. Kettő­vel elbukik. * A kaczér asszony igazi szélkakas. Csak akkor nem forog, amikor már megrozsdásodott. * A szerelem nem törődik sem szent György, se szent Mihály napjával. Légvár az ő legkedvesebb háza, telekkönyve a szív s a lakbért csak csók­kal fizeti. * Mentül halkabban beszélget a szerelmes pár, annál jobban érti meg egymást. * Ha a nőnek nincs szép foga, akkor a szemé­vel nevet. * Nehéz az özvegyi állapot: leányi tartózkodást kell mutatni, a leány tapasztalatlansága nélkül. * Asszonyok közti barátság, csak fegyver­szünet. * A legyezés a legyőzéshez az első lépés. * A szerelemféltő olyat keres, amit nem sze­retne megtalálni. * Ismertem nőt, aki, hogy meg ne feledkezzék büségi esküjéről,— csomót kötött a zsebkendőjére. IJF. DON JUAN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom