Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-03-24 / 13. szám

_ Személyi hir. J e 1 e n c s i k Vincze

tá

bornok a székesfejérvári V. honvédkerület parancsnoka hétfőn és kedden városunkban időzött, mely alkalommal a helyben állomásozó honvédség fölött tartott hivatalos

szemlét.

— A megyei alispán tegnap délután Znczioi, hol a sorozáson volt, Veszprémbe érkezett. Holnap, Pápára utazik, ugyanazon hivatalos Ügyben, s onnan csütörtökön délután érkezik haza. A két ünnepnapot Veszprémben töltendi s ápril 8-án ismét Pápára utazik, hol a sorozás végéig marad.

— Tárcasvacsora az ovoda javára. B a bay

Camilla kisasszony az ügybuzgó kisdednevelőnő minden tőle kitelhető módot felhasznál, hogv az ovodát teljesen az igényeknek magaslatára emelje, mely czélból az ovoda-alap gyarapítása javára husvét hétfőjén társasvacsorát rendez 20 kruyi beléptidijjal és az ételeknek 20 kron való elárusitásával. Szeretjük hinni, hogy Veszprém város művelt közönsége, mely mindig szivén hordta a kisdedek nevelésügyének fontosságát, most sem ‘ tog a háttérben maradni és támogatni fogja a jeles kisdedkertésznőt ügyes eszméjének kivitelében. Kivánjuk, hogy úgy legyen, mert hisz az Isten nem akarja, hogy a kisdedek közül egy is elvesszen !

— Szerkesztőnk gyásza. Hírlapunk felelős szezkesztőjét, Kompolthy Tivadar urat és családját súlyos veszteség érte. A család egyik derék sarja, a testvérei által hőn szeretett Kompolthy Zsi g m o n d elköltözött az élők sorából. Bár hosszas betegség gyötörte évek óta, mégis súlyos csapásként nehezült a halálhír az igazi őszinteséggel szerető testvéri szivekre. A megboldogultnak temetése, f. 18-án ment végbe Kolozsvárott a „Pompes Funebres“ temetkezési vállalat rendezésével, nagy részvét mellett. A lesújtott család alábbi jelentésben tudatta az őket ért veszteséget. Alulírottak megtört, fájdalomtelt szívvel tudatják az összes rokonság nevében Kompolthy Z s i g m o n d urnák a magy. kir. államvasutak Kolozsvár-központi tisztviselőjének f. évi márczius hó 17-én reggel, Kolozsvárott, hosszas betegség, — a szentgyónás s a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 33 éves korában, bekövetkezett gyászos elhunytat. A megboldogult hült tetemei f. évi márczius hó 18-án, vasárnap délután 4 órako^ tétetek a róm. kath. szertartás szerint a kolozsvári torda-uti nagy srkertben örök nyugalomra. Az engesztelő szentmise áldozat pedig márczius 19-én d. e. Va 1 1 órakor mulattatott be a Mindenhatónak az elhunyt lelki üdvéért. Veszprém, 1888. márczius 18-án. A Mindenható örök kegyelme véle! Fülek- és gyöngyösi Kompolthy Josefine, özv. Kornia Józsefné az elhunyt nagynénje. (Nagyvárad.) kompolti Kompolthy János mint nagybátyja (Miskolcz). K. Kompolthy Georgine férj. Ujjady Béláné — mint nnokahuga (Nagy- Kálló.) K. Kompolthy Janette férj. Rechner Gusztávné — mint nnokahuga (Budapest). K. Kcrapolthy István (Diósgyőr.) K. Kompolthy Tivadar, Kompolthy Gusztáv, Kompolthy Norbert (Brassó) az elhunyt fivérei. Kompolthy Tivadarné szül. Liedl Róza, Kompolthy Gusztávné szül. Erdélyi Zsuzsanna. Kompolthy Norbertné az elhunyt sógornői. Kompolthy Jób,Kompolthy Szel ima, Kompolthy Edith, Kompolthy Ottó, Komplthy Margit, Kompolthy Béla az elhunyt unokaöcsei s unokahugai.

— Almádiban már nem tavasz, tiszta nyár vau. A munkások ingujjban dolgoznak, a kerti flóra nyílóban mindenütt. Ha nem villanna át Somogyból a parti jég — azt hinnők, júliusban vagyunk. Az almádi ötösbizottság felkéréséből Androvits Imre ur tegnap fölmérte az uj sétány terepét s hétfőn kiküldi oda embereit a munkára. Schon József főkertész ur elkészítette a bérház s vendéglő körüli parkírozás tervét s emberei _ husvét után fognak a munkához. Számos nyaralónál már serényen foly az építés, csinosítás. Szóval Almádiban már a munka teljében van a közbirtokosság. Jelezzük egyúttal, hogy a részvénytársaság a jövő ivadra is az enyingi derék zenekart szerződtette Almádiba, kivel évek óta rendkívül elégedett a fürdőközönség.

— A Tallián-kuíat 2 öllel mélyebbre ásták. Most már állandón jó s bő vízre lehet ott kilátás.

— A tavasz itt van, minden üdeségével. ravaszságával. Tiszta verőfényes napok, álnok, lázokozó szellőkkel vegyest. Nem kell hinni neki, csak a bélelt kaputréknak.

— A Balaton jege olvadóban vau. A túlsó somogyi hidegebb partokon, Kenésétől kezdve, még van jég. Almádi vize már egészen tiszta.

— Borzasztó öngyilkosság. Kocsis János pápai lakos, öngyikossági szándékból egy éles borotvával felmetszette a hasát azután a torkát vágta el. A hason ejtett vágás folytán a belek kijöttek a hasüregből és ily állapotban szállította a rendőrség őt kórházba, hol csak másnap következett be a halála. Kocsis János iszákos ember volt, a—fegyházból, hol 5 évet töltött el, csak nem rég került ki.

— Az utczák tisztogatására a városi hatóság a tavasz nyiltával nagy gondot fordít, mit elismeréssel jelzünk.

— Becsületes találó. Lennert Mihály posta- szolga egy erszényt talált s bejelentette a kapitányi hivatalnál, htl tulajdonosa átveheti.

— Lovarda akart a városba jönni a héten, de színtársulat leven itt, nem kaphatott előadási engedélyt.

— A nagy hét ájtatosságai hétfőn kezdetüket veszik. Ajánlanék az illetettek figyelmébe, hogy a Kálvária tataroztatásáról eleve gondoskodnának, mert siralmas, elhagyatott állapotban van.

— Egy szélhámos fiatalember, ki már Fejérvárott, Pápán többször volt fenyitve, van a városon. Ajánljuk a rendőrkapitány figyelmébe -- mig nagyobb baj nem lesz.

— Pápán nyugalomban élő selyemtenyésztési felügyelő Perget- István a selyemtenyésztés érdekében Pápán és vidékén élénk mozgalmat keltett, a selyemtenyésztés emelésére külön telepet alapitott s ma már oly elterjedt működési szerepköre van, hogy segéd személyzettel működik. A telepfel ügyelettel és gubószétosztással Vörös Lászlót bízta meg. Úgy Perger, mint Vörös urak bárkinek szívesen szolgálnak felvilágosításokkal és petékkel.

— A Síét halottjai márczius 16—22-ig Zsandár János. 48 éves, Typhus. Büki Teréz,

6 hónapos, bélhurut. Koraiek Albertné, 29 éves izr. tüdősorvadás. Tóth Margit G hón. róm. kath. hörglob. Simon -Jozefa 6 hón. r. kath. hörglob. Rothauser Mónié 51 éves izr. tüdőhűdés. Jung Kati 1V* éve3 r. k. hörglob. Zsédek Katalin 5 hón. r. k. bél- hnrnt. Volf Jakab morvaországi bnkoviczi napszámos 28 éves r. k. himlő.

— A Balaton áradása. A Balaton környékéről, s ebből lefolyó S i ó-csatorna mellékéről áradást jeleznek. Siófoki levelezőnk írja: A Balaton jege a beállott lanyha idő alatt pusztulásnak indult, úgy, hogy az eddig minden veszély nélkül folytatott halászatot néhány nappal ezelőtt be kellett szüntetni. A jég. mely az idén oly vastag volt, hogy hasonlóra a parti lakók nem emlékeznek, megszakadt, 8 most már összetorlódva csúszik a vizen. E gj7ors felszakadást a tegnapelőtti déli déli szél okozta leginkább, a mely a zajló jeget neki lódította a siófoki fürdőház- uak is, s vagy 14 fürdőkabint összetört. A jég mindeddig még a Balatonban van, s az ebből kifolyó Sió-csatornába semmi sem ment át. A csatorna azonban a gyors olvadás közben már nem fért medrében, úgy bog}7 a j partokon a kiöntés veszélye mutatkozott. E | végből a mérnökség elrendelte a balatoni zsilip tökéletes lezárását, úgy hogy a nyilasokat homokkal megtöltött zsákokkal tömték be.

— Felolvasás Pápán. A pápavidéki közművelődési egyesület f. hó 18-án a városház nagytermében felolvasást tartott. Hon nos Zoltán volt a felolvasó s szépszámú értelmes közönség hallgatta végig „Izlatn és a keresztény kultúra“ czimü előadását.

— Vármegyénk veszedelme. Nem egy

ízben volt már alkalmunk, hozzánk beküldött adatok alapján, foglalkozni azokkal a német kikötő-városokban működő hajóügynökségekkel, melyek vármegyénknek Amerikába tóduló szegény munkásnépét szállítják ki az uj világba. Rendes eljárása ez ügynökségeknek tudvalevőleg az, hogy a tanítókat, jegyzőket, papokat elárasztják körleveleikkel, jutaloindijjal igyekeznek őket megnyerni arra, hogy segítsék elő az ő javukra az amerikai kivándorlást. Legutóbb Szápár vesz- préinmegyei községi levelezőnk küldte be hozzánk egy ilyen ügynökségnek a nyomtatott papirosait. A Missler-féle brémai ügynökség ez: ennek a bécsi megbízottja küldözgeti Veszprémmegye összes tanítóinak kőnyomata körleveleit, melyhez a válaszra szánt levélboriték és különböző szinü nyomtatványok vannak mellékelve: Amerika vázlatos térképe, a hajón való ellátás leírása, jelvények a kivándorló kalapjára. A körlevélből természetesen nem hiányzik az Ígéret sem, hogy meg lesza jutalom az illető közvetítő fáradságáért. Sorait meglehetős előzékenységgel végzi — Írva: „Önről hallani is nagy ö r ö műmre szolgál. Üdvözlöm önt!“ A Missler-féle ügynökség czimében „hatóságilag engedélyezett“- nek nevezi magát. Hát Brémában lehet is az, de azért nálunk nem lehet hatóságilag engedélyezett az olyan eljárás, mint az övé. Mivel azonban a hatóságok, úgy látszik, mégse lépnek fel kellő erélylyel az ilyen üzelmek ellen, nem ajánlhatjuk eléggé figyelmébe az illető tanítóknak, jegyzőknek, hogy t. i. küldjék vissza olvasatlanul azokat a leveleket a német ügynökségnek s világosítsák fel őket erétyes hangon, hogy náluk ugyan hiába kereskednek. Sokau mégis teszik ezt, de hogy az ügynökségeknek azért mégis akad elég utazójuk, azt a tények bizonyítják.

— Családi gyász. Róthauser Mórt és családját mély gyász érte Róthauser Mórné, született Buchvald Rosaliának élte 51-ik házasságának 31-ik évében, f. hó 19-én történt elhalálozásával. A megboldogult temetése 21-én d. u. 4 órakor nagy részvét mellett folyt le. Nyugodjék békében.

— A didergő adóhivatal. Egyik fővárosi lapban olvassuk az alábbi sorokat: Veszprémből írják nekünk ezt az érdekes történetet: A soproni m. kir. pénzügyigazgatóság szörnyű dühös volt erre a kegyetlen télre. Roppantul szerette volna rajta megboszulni magát. Az alkalom nem soká váratott magára. A veszprémi m. kir. adóhivatal csekély 70 frtnyi fűtési átalánya még januárban elfogyott s hogy a tél derekán a tisztviselők „hivatalból“ meg ne fagyjanak, kaptak még 15 frtot fára. De ez a fa is hamar lobbot vetett, a mennyiben négy méter fa több teremből álló hivatalos helyiség fűtésére „egyszersminden- korra“ nem lehet elegendő. Tehát a fa elfogyván, 10 fok hideg lévén, s az adóhivatal dolgozó-bundákkal berendezve még nem lévén, s az adótisztek is érző teremtmények lévén, — fáért folyamodtak Sopronba. Nem kellett ennél tóbb a soproni pénzügyigazgatóságnak, mely, mint föntebb említettük, már amúgy is torkig volt a téllel. — a helyett, hogy melegítőt küldött volna, befütött a veszprémi adóhivatalnak egy hatalmas leirattal. Nem kevesebbet tartalmaz ez a leirat, mint, hogy a kérvényt beadó tisztviselők ellen elrendeli a fegyelmi vizsgálatot, azért a vakmerőségért, hogy akkor, mikor már ki van merítve a fűtési átalány, még fázni merészelnek. A tisztviselők még elszenvedték volna ezt is, de maga a hivatalos helyiség nem tudta szó nélkül hagjmi, hanem szégyenleté- ben a föld alá akart sülyedni s ha ideje korán észre nem veszik ebbeli szándékát s erős duczokkal meg nem támogatják, már eddig összedőlt volna. A ki tréfának veszi ezt a történetet, Veszprémben személyesen meggyőződhetik az igazságról.

— BllCSUSZÓ. Ami a gyáva nyúl egy hatalmas oroszlánhoz, a gyámoltalan veréb az ég felé törő sashoz, az Berzsenyi hatalmas ódája a szinlaposztó „Búcsúszavához“ ará- nyitva. Mit nekem Berzsenyi „Fohászkodása“ ! — kiált fel a szinlaposztó — nem ad arra a közönség egy krajezárt sem, de az én bu- csuversemnek meg van a hatás! Aki elolvassa, nem is fogja csodálni. íme:

BÍTCSU-SZO!

Tegyetek jót, kiknek e földön Kincs és vagyonból több jutott,

Es én mint vándor, bárhol járok, Rátok hálával gondolok, lm itt az elválás órája .... Emlékül én mit adhatok ?

; Minthogy szivemből azt kívánom : Legyetek mindig boldogok.

*

|! Az oly elátkozott ember.

Kinek volt malőrja tenger,

A ki volt már diák, Írnok Nyolczbaiosos napidijnok,

Kulcsár, kántor, színész, bűvész, Tyukszemvágó, erőmüvész. Lutri-jósló, felolvasó, Légszeszlámpa-gyujtogató,

Postás, állatszeliditő, Hajnövesztő-szerkészitő,

Bakter, verklis, harangozó,

! Vasutaknál kocsitoló,

Ámde sehol meg nem ragadt,

; Szerencséje soh’sem akadt.

Mit tegyen az ilyen szegény Végkétségbe esett legény ?

Nem marad más neki hátra,

Látja Tátra, Fátra, Mátra,

Mert a dolog kék, mint posztó, Lesz belőle ....

Szinlaposztó.

— Egy fiatal leány tragédiája. Lapunk múlt számában „S z e u t ác z i ó s“ öngyilkosság czimmel jelentettük, hogy egy jómódú, köztiszteletben álló pápai család leánya, S i 1 y Konélia, forgó pisztolylyal szíven lőtte magát és rögtön meghalt. A tragikus esetről újabban a következő részleteket jelentik: Szily Kornéliának egy fiatal ember unvarolt már mintegy hat év óta. Az esküvő napja már több ízben ki volt tűzve, de mindannyiszor tudott a fiatal ember okot felhozni annak elmaradására. A legutóbbi határidő május hava** volt. A fiatalember a múltkor esti 7 órakor szokása szerint, elment jegyeséhez. A szobában a leány és annak anyja voltak jelen Beszélgetés közben a május hóban megtartandó esküvő jött szóba. A vőlegény azonban újra kijelentette, hogy ő még akkor sem lesz abban a helyzetben, hogy beválthassa Ígéretét. A leány elsápadt és arra kérte vőlegényét, hogy mondja meg tehát, hogy mikor akarja végre ígéretét beváltani. A fiatal ember kijelentette, hogy biztos határidőt mondani nem tud. A kétségbeesett leány erre bement a szomszédszobábá, előkereste a már néhány héttel ezelőtt szerzett forgópisztolyát és szivén lőtte magát. Néhány másodpercz alatt meghalt.

— József napját városunkban sok helyen kedélyesen ünnepelték meg. A főgymnasium

í ifjúsága is lelkesen köszöntötte meg uj igazgatóját. A főgymnasiumi ifjúság nevében Farkas Dezső VIH. oszt. tan. tartott szép üdvözlő beszédet, majd a gymnasiumi zenekar Lang Zsigmond vezetése mellett köszöntötte meg Takács József igazgatót.

■ — A „Rendőri Közlöny“ körözi: Sinkovitz

Mihályt Smirról, Bauer Krisztmit Acsteszérről, előbbi becsületsértésért utóbbi sikkasztással van vádolva. Körözi továbbá Gallé Antal tolonczot ki a veszprémi városi fogházból, kályha kibontása után. f. márcz. 13-án éjjel megszökött.

— A pápai artézi kút mélysége már felülhaladja a 180 métert. A városi képviselőtestület jövő hó 7-én tart közgyűlést, melyen 5000 frt községi adót fog a kút költségeire megállapítani, melyből évenkint 1000 frtot vesznek fel a költségelőirányzatba.

— A szőllővesszők elfagytak. Szomorúan vesszük az értesítéseket a Balatonpart túlsó vidékéről, hogy a szőllővesszők nagy része, mint a mézes kadarka, burgundi, bajor stb. elfagytak; különösen a vastagabb bélü fajok, mint kadarka, burgundi; a mi természetes, mert a szőllővesszők 12—13 fok R. hideget még állnak, de 14—15-nél már tönkre mennek, kivéve az erősebb fajú sárfehért, mely még ily hideggel is daczol. Szerencsések azok, kik az ősszel magasan takargatták be tőkéiket, ott legalább a sarkok termő bimbói megmaradtak a föld védelme alatt. Ez az eset elszomorító, mert nem csak a termésre de a tőkére is hosszabb időre hat, mert a régi vesszők helyett újakat hajtván a tőke, uj sarkokat kell azon nevelni, mely nem kis gond és fáradsággal jár.

Irodalom.

Törvénytervezet, a sommás eljárás szabályozásáról, a szóbeliség és közvetlenség tekintetéből.

Irta Galamb István, (Veszprém, Kompolthy T. „Petőfi“-könyvnyomdája.) Ily czimmel vettük Galamb István, zirczi kir. járásbiró urnák egy újabb müvét. Szerző, kinek neve előnyösen ismert jogi szakirodalmunkban, ezúttal azon nagy és sokat vitatott reform kérdéshez, mely a szóbeliség és közvetlenségnek a polgári eljárásban való teljes keresztülvitelét czélozza, egy oly törvényjavaslattal járul, mely nem egyéb, mint jelenlegi sommás eljárásunknak a szóbeliség és közvetlenség követelményei alapján való módosítása, az ezzel ellentétben nem álló intézmények épségben hagyásával. A javaslatban foglalt főbb ujitások, nevezetesen a tárgyalás menetének a felesleges alakiságoktól leendő mentesítése, a fellebbezés korlátozása, de különösen az érdemleges felebbezett ügyekben a második fórumon is behozandó szóbeli és közvetlen tárgyalás által, mely a kir. törvényszékek, mint felebbezési birósá- gok által eszközöltetnék, —- óhajtja szerző a szóbeliség és közvetlenséget jelenlegi bírósági szervezet keretében, minden átmeneti nehézség nélkül már a felsőbb birósásn hátralékok megszüntetése érdekében is, — egyelőre a sommás eljárásban életbe léptetni. Ajánljuk, ezen a gyakorlat és elméletnek egyaránt korszerű színvonalán álló munkálatot a szakkörök figyelmébe! (R.)

S zinészet.

Szombaton „Marjólain“ került színre Erős Antóniával a czimszerepben, aki kellemes hangjával és ügyes játékával kiváló hatást ért el, amiért meg is tapsolta a szépszámú értelmes közönség. Nagy Pista Frickel szerepét szépen csinálta meg, hanja kissé fátyolozott volt ma, amit rekedségének tudunk be. Mindazonáltal több alkalommal zajosan megtapsolták. Ligeti Vilma, Szerémfalvy, Liptai szintén jól megálltak helyüket. A kar is jó volt s a finálék szépen, öszhangzóan sikerültak.

Vasárnap .Ördög pilulái“ adatott szép karzati közönség előtt. Az előadásra csak annyit jegyezhetünk meg, hogy kár volt színre hozni azt a darabot a „Korona“ termében. Isten kisértés ez nem csak a publikumot, de az igazgatói kasszát illetőleg is. Ha egy jó népszínművet vesz elő az igazgató, bizonyosan több közönsége van.

Hétfőn Füzessérv jutalomjátékául Szigligeti kitűnő népszimüve, a „Csikós“ került volna színre, ha közönség lett volna. Az előadás azonban részvétlenség miatt elmaradt, amit pirnlva konstatálunk, midőn olyan jeles mü iránt tanusitott közönyről van szó.

Kedden valóban élvezetes este volt. Kneizel kitűnő énekes vigjátéka, „Sátán leánya“ került színre, kiváló, Bánfalvy társulata által eddig, ebez hasonlót nem produkált előadásban. A derék igazgató szépen bebizonyította hálás szerepében tehetségét és az egész estén át szívesen láttuk őt a deszkákon, mert ügyes alakításával csak emelte az élvezetet, melyet a darab szinrehozásával idézett elő az igazgató. Dobay Erzsi (Perényi Katalin) ma is a régi, kedves, elegáns, vig és derítő, majd komoly és künyekre fakasztó drámai jelenetekben. Szerepében egészen beleélte magát. Meglepően szavalt, gesztusa biztos, mimikája elragadó, beszéde megigéz, hangsúlyozása kellemes. És mind e tényezők mellé járult a szerepnek hiba nélküli tudása, ami még élvezhetőbbé teszi az ő jelenlétét. Ügyes volt nla is, nem különben a három falusi leány; Demény Viktoria, Erős Antónia és Ligethy Vilma. Énekeiket megtapsolták. Meg is érdemelték. Ligeti, Bódi szintén jók voltak. ...,|

Szerdán Sardou kitűnő vigjátéka „Váljunk el!“ került a deszkákra, Szerémfalvy jutalomjátékául. Végre egy előadás mikor Szérémfalvyt (Des Prutielles) szerepkörében láttuk. Volt alkalmunk meggyőződni, hogy ügyes' társalgó színész és megállja a helyét ép úgy a deszkákon, mint a színfalak mögött, mint rendező. Kár, hogy a jól megválasztott (már t. i. a jutalmazandó szerepkörét illetőleg) nem nézte elég nagyszáma közönség s igy az anyagi jutalom nem volt olyan, mint az erkölcsi. Övé volt az est sikere.