Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-06-09 / 24. szám
r Veszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam, 24. sz. Szombat, junius 9, MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre.........................6 frt — kr. Félévre .............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. jelen, minden szomloaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcz a, 105. szám a. küldendők. — XErRIDIETÉSIEIE É3 aST'Sr LTTEEEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 0 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, ' asárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi*-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A takarékpénztárak reformjáról. A szegedi takarékpénztár, mint általánosan tudva van, hamis váltók áldozata lett, mélyeket a Friedmann és Würschnig vágsze- redi gépgyáros czég főnöke követett el. A hamis váltók ugyan körülbelül 30,000 írtra rúgtak, de ez még nem lett volna végzetes a takarékpénztárra, hanem a midőn a vesztességnek hirre lett, az összes betevők felmondták betétjeiket, ez ezután megölője volt az intézetnek, mely most kénytelen lesz li- quidálni, amit szintén csak a részvényesek ujabb áldozataival hajthat véghez; Pedig a szegedi takarékpénztár még aránylag kedvező helyzetben volt, mert 70.000 frt alaptőke és mintegy 9000 frt tartaléktőke mellett csak mintegy 168,000 frt betétje volt, tehát aránylag csekély idegen tőkével dolgozott, holott akár hány olyan tarékpénztárunk is van, — melyek csekélyebb, saját tőke mellett milliókra rugó betétekkel dolgoznak és mint a „Magyar Mer cur“ czimü közgazdasági szaklap és sorsolási értesítő egy alapos czikke nyomán, azonnal bebizonyítjuk, ezeket az óriási tőkéket oly módon helyezik el, hogy szükség esetén nem képesek annak csak kis részét is mozgósítani. Minő óriási válság fenyegetné az országot, ha az összes betevők, de ha csak csekély részök is felmondaná a betéteket ? Pedig ha a monarchiánk háborúba keverednék, vagy ha nagyobb ragály ütne ki, kétségtelen, hogy óriási lesz azoknak a száma, kik visszakövetelik betétjeiket. És első sorban a takarékpénztárak jönnének zavarba, mert ezeknél van a tőke leginkább jelzálogkölcsönökben lekötve, melyeket nem lehet egy könnyen mozgósítani. A legutolsó statistikai összeállitás szerint 1885-ben 395 takarékpénztár volt az országben, melyek mérlege szerint a befizetett részvénytőke 25.219,000 frt. A tartaléktőke pedig 20,069,000 frt volt, a betétek pedig 335,504,000 írtra rúgtak. Tehát mintegy 45 millió saját tőkével szemben a takarékpénztárak 335 millió idegen pénzt kezelnek. És most lássuk miként helyezik el a takarékpénztárnál ez óriási összeget. A legnagyobb részét jelzálogkölcsönökbe, vagyis ingatlanokba betáblázott kölcsönökbe fektetik, a mire 132,409 000 Irtot adtak ki, váltókban fekszik 131.610,000 frt, kötvénykölcsönókbe 35.948,000 frt, értékpapírokban 579.955,000 frt, leltár és ingatlanok 13,207,000 frt. — Ezekből a számokból könnyű akövetkeztetést levonni. Ha a betevők felmondják betételeiket, majd minden takarékpénztár fennakad, mert a mint a fentebbi adatokból látható, körülbelül 182 millió frt hossza idő múlva is nehezen folyósítható tételekben van elhelyezve, de még a váltó tárcza nagy része sem hajtható be elég rövid idő múlva. Az igaz ugyan, hogy a betétek felmondására is van bizonyos határidő kitűzve, de ha a mi intézeteink betéteit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy ez nem elégséges, minthogy a betétek jobbára kis összegekből keletkeznek, melyekre nézve vagy egyátalán semmi, vagy csak nagy a rövididejű felmondás van kitűzve. Ugyanis a 10 írtnál kisebb betéttel szereplő kamatszámla az összes betéti könyveknek 10-937<> — a 10—50 frtos betétek 18 — 52 7« — 50—100 frtos 13-6a7o — 100 — 500 frtos 30-127« volt, vagyis a kis betétekre az összes betéti könyveknek 707o-ka esik. így tehát a felmondási határidő nem sokat lendít a dolgon, mert a kisebb betéteknél legfeljebb pár napi felmondás van, a mely idő alatt az aktívákat nem lehet folyósítani. Igaz ugyan, hogy a takarékpénztárakban 1 meg van a jó szándék, hogy a saját és idegen tőke között levő óriási aránytalanságot I minél jobban megszüntessék és azért igyekeznek lehetőleg nagy tartaléktőkéket gyűjteni, amint már 25 millió frt részvénytöke mellett a tartalék alapok 20 millió tekintélyes összeget mutatnak fel, de mind amellett az alap és tartaléktőke együtt csak alig 11 7o-át teszik ki az összes forgatott tőkének. Ez óriási aránytalanság miatt, kik közgazdasági érdekekkel komolyan foglalkoznak, — ezért hangoztatják magánkörökben, parlamentben és sajtóban egyaránt a takarékpénztárak reformjának szükségét. Mindenki érzi, hogy valamely óvóintézkedés, vagy bizonyos mérvű szabályozás megtételének szükségessége elérkezett. Kétségtelen, hogy a magyarországi pénzintézetek a közszükség hatása alatt, tár- . sadalmi utón keletkeztek és az óriási erkölcsi és anyagi haladás, melyet ma felmutatni képesek, fényes bizonyságok arra nézve, hogy állami befolyás nélkül is egészséges irányban fejlődtek és hazánk nélkülözhetlen közgazda- sági faktoraivá váltak. Békés politikai viszonyok között talán nem is oly irainens a veszély, mely abban rejlik, hogy a takarék- pénztárak a reájuk bízott óriási összegeket nem képesek idejekorán visszafizetni. Azonban a külpolitikai viszonyok nem oly természetűek, melyek tartós békére engednének következtetni és ha nem állunk is egy közeli háború küszöbén, mégsem jelezhetjük a helyzetét egyébnek, bizonytalannál. Folytonosan hangoztatott reform-eszmék abból a pontból indulnak ki: a nagymennyiségű betételekkel nem áll arányban a biztossági alap. Ez állapot megszüntetésére rendesen azt az orvosságot ajánlják, hogy egyrészt a betéteket kell korlátozni, másrészt pedig a tőkéket oly módon kell elhelyezni, hogy azok könnyen legyenek folyósithatók. Gyakorlatilag mind a két mód majdnem kivihetetlen. A betétek a bizalom kifolyása és a bizalmat nem lehet korlátozni. — Ha valaki pénzét beviszi a takarékpénztárba, melyhez bizalma van, nem lehet őt visszautasítani azzal, hogy a maximum már el van érve, vigye tehát oly intézetbe pénzét, melyhez nincs bizalma. — Ami a másik módot illeti, ez sem vihető könnyen keresztül, mert a takarékpénztár természetesen oly módon helyezi el a tőkét, amely az illető vidék szükségleteinek legjobban megfelel és neki a legtöbb biztonságot mutatja. Ez pedig náluuk hol a gazdálkodással foglalkozók vannak — túlsúlyban csakis a jelzálog-kölcsönzés. A napi lapokban sok mindenféle javaslat merül fel, mely közül sok életrevaló is volt, hogy miként lehetne expedienst találni arra, hogy a kérdés minél előbb és minél jobban megoldassák. Nem lehet feladatunk e javaslatot itt felsorolni és bonczkés alá venni. Ez nem is férne bele egy kis czikkecs- kébe. Annyi bizonyos, hogy a takarékpénztárak reformját maguknak a takarékpénztáraknak kell kezükbe venni és nem szabad addig várniok, amig aztat törvényhozás intézné el, mert akkor esetleg oly annyira megnyirbáltatnék hatáskörük, hogy az a nagy közgazdasági érdek, mely a takarékpénztárakban rejlik, érzékeny csorbát szenvedhetne. Mint fentebb hangsúlyoztuk, a takarék- pénztárak társadalmi utón keletkeztek és ebben rejlik nagy erejük. — Az állami inge- rentiának csak addig szabad érvényesülnie, a meddig az állam érdeke ezt megkívánja. — Kéziratok vissza nem adatnak.- 1 — Már egy ízben mégis indult a mozgalom, hogy a takarékpénztárak vegyék kezükbe reformálásuk kérdését. 1885-ben kongressusra gyűltek össze Budapestre a pénzintézetek, de akkor az a kongressus csak ürügy volt arra, hogy az országos kiállítást minél többen látogassák és az országos kiállítás elterelte a figyelmet más irányban. Ma mint országos kiállítás, ma nagyobb figyelemmel és jobb eredményre való kilátással lehetne a mozgalmat megindítani. — Rendezzenek a hazai pénzintézetek újabb országos kongressust, melyen csak a kitűnő szakemberek, kikkel —- hál’ Istennek — pénzintézeteink dicsekedhetnek, bizonyára találnak módot arra, hogy miként lehet takarékpénztárainkat úgy reformálni, hogy minden jogos érdek ki legyen egyenlítve. De ezt minél előbb meg kell tenni, még mielőtt a mindent elnyelő moloch, az állam teszi súlyos kezét takarékpénztárainkra. = Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti akadémia zenészeti osztályában az 1S88/9. tanév kezdetével, azaz szeptember hó első napjaiban a zongora, hegedű és gordonka főtanszakoknál előkészítő osztályok szereztetnek Thomán István (zongora), Eldering Brám (hegedű) és Rosé Ede (gordonka) urak vezetése mellett, a zongoránál 2, a hegedűnél 3—3 éves tanfolyammal. Az előkészítő osztályok növendékei a zeneelmélet elemeiben is nyernek oktatást. Felvételi feltételek; a) A zongora előkészítő osztályokban: a dur és moll skálák ismerete és játéka, továbbá annyi előképzettség, a mennyit a Köhler (op. 242.) Biehl (op. 66.) Duvemog (op. 120) és Bertini 50 válogatott tanulmányai czimü művében előforduló nehézségek megoldása megkíván; b) a hegedű és gordonka előkészítő osztályaiba felvétetnek mindazok, a kik nérai- kép már az illető hangszerrel foglalkoztak. Minden jelentkező növendék egyszer s mindenkorra 5 frt felvételi, továbbá évenként 1 frt beiratási és 50 frt tandíjat fizet. — A tandíj két, egyenlő részletben fizetendő, u. m. a felvétel napján és február hó 1-én. A tanórák a középiskola oktatási idejének tekintetbevételével fognak megáilapittatni. Bővebb értesítést az orsz. m.kir. zene- és színművészeti akadémia igazgatóságánál nyerhetni: Budapesten Andrássv-ut 67. sz. alatt TÄKCZ.Ä. Búcsú a dohánytól. Motto : Ahány trafik, ahány kila, Üsse meg az istennyila! Kéken gomolygó füstje a pipámnak, Szomorúan búcsút mondok neked ! Bármennyire szerellek és imádlak, Czüpasz, nem szirom többé mérgedet! Felhőid közt ezerszer elmulattam, És illatod egy szebb hazába vitt, S ha szenvedők, borongó hangulatban Hányszor ringattad lelkem álmait ? ! Most, jó pipám, aludj ki mindörökre, Az én szobámban nincs többé helyed, Bár nincs erőm, hogy téged összetörve, Kegyetlen módon bánjak el véled. A sutba doblak, többé nem pipázom, Mert drágább lett a rósz trafik dohány; Szerény, szegényes kis polgári házon, Nem vesz több adót, Tisza Kálomány . . . A füst megdrágult, tehát nem pipázunk, Szivart se szkunk asszony, nem, soha, Füstöt se lásson többet kicsi házunk, S magyar dohányt se az irószoba. Szívjon szivart Tisza, a nagy miniszter, Élvezze ö a dohánylevelet! S tegye a füstre fináncztudományát . . . Szerbusz pipáin! Adjö / Isten veled! Csi-Riz. A nihilisták postása. (A „Veszprémi Független Hírlap“ eredeti tárczája.) A jövő század történet Írói kénytelenek lesznek eltűrni, ha Hugó Viktor fantazmagóriájával vádolják őket, mert hihetetlen dolgokat kell leirniok, ha kellő hűséggel akarják ecsetelni az orosz nihilisták küzdelmeit. A lapokból eléggé ismeretes, hogy a czár mily sokszoros őrséggel van körülvéve, hogy szinte lehetetlenség oda bárkinek is belopóznia. A nihilisták mégis becsempészik a czár reggeliző asztalára fenyegető leveleiket. Vérfagyasztó e láthatatlan hatalom minden jele, valóban nem volna csoda, ha a czár ily körülmények között megőrülne ! Valószínű, hogy nincs ember, aki ne töprenkednék azon, mint férkeznek a czárhoz a nihilisták ? Egy fiatal ox-osz iró beszéli el e regényes történetet: A nihilisták terrorista osztálya 1880, julius körül megvolt akadva. Fenyegető leveleiket a régi módon nem tudták a czári palotába juttatói s uj eszközökre nem tudtak akadni. A hosszú vitatkozást dr. J. . . . franczia származású orvos szakította félbe. Az orvos rendkívüli egyéniség volt. Egyiránt bámulatos volt nagy tudománya, mint hihetetlen hipnotikus kísérletei által. Szemei oly tekintetüek voltak, hogy a legerősebb ló, ha nehány pillanatig mereven nézett rá, reszketve összeroskadt. 1879-ben történt, hogy a nihilista szövetkezet egyik tagja, Cseplyamin nevű munkás, árulás gyanújába esett. A végrehajtóosztály e miatt halálra Ítélte. Dr. J. . . . ajánlatot tett, hogy Cseplyamint minden feltűnést kizáró módon gyülekező helyükön végezteti ki. Ajánlatát elfogadták. Egy este Cseplya- ínin. hetek óta kerülve baj társait, minden ellenkezés nélkül, nyugodtan lépett az orvosra támaszkodva a gyülésterembe. Az orvos intett, hogy a jelenlevők csendben maradjanak ; akkor vették csak észre, hogy Cseplyamin pillái zárva vannak. „Testvér, szólt az orvos, állj biráid elé.“ Cseplyamin szégyenkezve gör- nyesztette le fejét. „Meg kell halnod!“ Cseplyamin görcsösen sóhajtott s arczára a rémület kifejezése szállt. „Ne félj, a halál nem fáj, s nyugalmat ád!“ Cseplyamin dúlt arczára szelíd nyugodság ömlött. „Itt van a tőr, döfd szivedbe.“ Egyet villant Cseplyamin kezében az aczél s hányát zuhant a padlóra. Szive táján mély seb tátongott, de csodálatos, abból egy csepp vér sem szivárgott. Cseplyamin halott volt. Ilyenek után igen természetes, ha teljesen el- intézettnek tekintették az ügyet, midőn a doktor a tanakodók vitáját e szavakkal törte meg: „Ne búsuljatok, van már postás: nem tartja föl azt kőfal, szurony, erdő!“ „Ki az?“ „Ki?“ „Kisértet!“ „Te mondod !“ dörmögték vállat vonva a testvérek. Másnap a doktor postása már megvitte a czarnak az első levelet. á czár dühöngött, az őrség tisztei remegtek. Minden ajtóra jutott ember, s a legkisebb neszre ezer szurony állt döfésre készen a czári palotában ; de hasztalan, a mindennapi levél pontosan megérkezett. Az első napok lótás-futása után- tompa megadással gondoltak a láthatatlan kézre, melyről csak hozzávető sejtelme sem volt a czárnak és környezetének. Cserélték az őrség embereit, némelyeket kin- padra vontak, gondolva, hogy közöttük az áruló. A gyanú már a czár családjának tagjaira is meregette kancsal szemeit. Hiába. A titok kulcsa J. . . . doktor kezeiben volt. Ugyanis egy histerikus leány volt kezelésére bizva. Ez a lány könnyen volt hipnotizálható s ilyen állapotra a lehetetlenségre is alkalmazható volt. — Éjfél körül a doktor álomba merítette öt s karon ragadva vezette a czári palota felé. A legközelebbi sarkon úgy szólt a fehér ruhába öltöztetett leány- j hoz: „Milicza, felmászol a palota tetejére, ounan le- j kúszol az udvar felé. Nincs szükséged létrára, te ; szinte repülni tudsz; megbir téged a legkisebb párkány is, vigyázz! Az emelet oszlopain könnyen be- ugorhatsz a nyitott tornáczra, onnan menj azon ajtóhoz, melyet a rajzban mutattam s tedd az asztalra ezt a levelet. Aztán jöjj vissza. Várlak.“ A leány némán, nesztelenül elsurrant s a palota északkeleti szögletének tartva, egyenesen az őr felé lépett. Az orosz katona mindennek neki megy, I csak a babona félelmes, bevehetetlen vár előtte. — Midőn az őr meglátta a lebegő kisértetet, keresztet j vetve, arczát nyögve fordította a fal felé. Az alvó leány pedig a réz csatornán akadálytalanul kúszott a tető felé s azon áthaladva le az udvarra, tornácz- ról-tornáczra, ajtókon be, ajtókon ki. Láttára az őrök a rémülettől megmeredtek. így jutott a nihilisták levele mindennap a czár palotájába. Az őrök tudták, hogy azokat a kisértet-pósta hordja, de még legjobb pajtásuk előtt sem merték elárulni, hogy látták valaha a fehér leányt. — így tartott ez majd egy évig, mindőn a doctor szomorúan jelentette: „Testvérek, a kísértet megszabadult az átoktól : a sírban nem ad neki szárnyakat az én akaratom !“ « N c ni o. \
