Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-04-21 / 17. szám

naira szükséglendő fed-anyagnak némely községben készpénzért leendő termeltetése tárgyában. 35. Közép-Iszkáz községnek a községi kötelékbe raid felvételért fizetendő dijakról alkotott szabály­rendelete. 36. A devecseri biróválasztás elleni felebbezés. 37. Veszprém város képviselő testületének a pajtakert eladása tárgyában hozott határozata. 38. Ratóth községnek a jegyzői fizetés feleme­lése tárgyában hozott határozata. 30. Tüskevár községnek közmunka yáltság le­írás engedélyezése iránti kérvénye. 40. Csernye községnek közmunka váltság leírás iránti kérvénye. 41. Vörösberény községnek a községi kötelékbe való felvételért szedhető dijakról alkotott szabály­rendelete. 42. Pápa-Teszér, Szent-Iván, B.-Tamási, Nagy- Dém községek elöljáróinak kérvénye, melyben az 1885. 1886. és 1887. évekre kivetett körorvosi fize­tést elengedtetni kérik. 43. Várpalota községnek a községi orvos java­dalmazására vonatkozó határozata. 44. Nyárád községnek közmunka váltság leírás iránti kérvénye. 45. Béb községnek az italmérési jog bérbeadása tárgyában hozott határozata, 46. Almádi községnek közmunka váltság leírás iránti kérvénye. 47. Ősi községnek a községi kötelékbe való felvételért szedhető dijakról alkotott szabályrendelete. 48. A vármegye alispánjának Antfa puszta tér­fogatára vonatkozó előterjesztése. 49. De’gh község képviselőtestületének a községi orvosi állomás rendszeresítésére vonatkozó határozata. 50. Adorjánháza község és Szalóky Dániel kö­zött kötött adásvevési szerződés. 51. Várpalota községnek az ottani közvágóhidat érdeklő határozata. 52. Lepsény község és Mátyás (Szűcs) István között kötött adás-vevési szerződés. 53. A Csóthon megkísértett jegyző választás tárgyában beadott felebbezés. 54. Több községnek csendőrörs állomás felállí­tása iránti kérvénye és ezzel kapcsolatban a bala­toni halászegyletnek átirata. 55. Néhai nemeskéri Kiss Sándor és neje által tett hajmáskéri szegényalapitvány kamatainak az 1885. évbe» történt kiosztásáról szerkesztett számadás, 56. Nagy-Szőllös községnek közmunka váltság leírás iránti kérvénye. 57. Lepsény község képviselő testületének a lepsény-déghi közlekedési útra vonatkozó határozata. 58. Nagy-Tevel községnek a községi szegények ellátására vonatkozó határozata. 59. Homok-Bödöge községnek a községi sze­gények ellátására vonatkozó határozata. 60. Pápa városának a nyilvános betegápolási pótadó leszámolásra vonatkozó jelentése. 61. Paál Dénes veszprémi lakosnak kérvénye, melyben magát a székházépitési pótadó fizetésének kötelezettsége alól abból az okból, mert a székház építésére 300 frtot adományozott -— felmentetni kéri. 62. Király János budapesti lakosnak kérvénye, melyben Lajos nevű fia számára nemesi igazolványt kér kiadatni. 63. Dr. Láng Ignácz orvostudori okleveleiét O O kihirdettetni kéri. 64. Fülöp Károly elbocsátott utkaparónak kér­vénye, melyben 3 havi fizetését utalványozni kéri. 64. A veszprémi ev. ref. egyháznak segélyezés iránti kérvénye. 66. Ihász Lajosnak kérvénye, melyben Lőrinte pusztát önálló pusztává nyilváníttatni kéri. 67. Ozv. Czumpf Lajosné nyugdíj ügye. 68. A kisbéri m. kir. állami ménesbirtok igaz­gatóságának kérvénye, hogy „Nádasd puszta“, „Seges“ és .Ágazati“ birtokrészek önálló pusztáknak mon­dassanak ki. 69. Yárady Lipót jásdi lakosnak kérvénye, hogy a községi közlekedési utón levő hidakat, melyeket eddig ő tartott fenn, jövőre a község tartsa fenn. 70. Persaits Kristóf devecseri járási szolgabiró- nak egy évi szabadság engedélyezése iránti kérvénye. 71. Községi házi számadások. 72. Községi szegényalap számadások. 73. Községi költségvetések. ! Á részletivekkel való visszaélések. A részletivekkel űzött kereskedés oly tág terét nyújtja a legveszedelmesebb visszaélé­seknek, hvgy többnyire a szegény emberek­ből álló részletiv-vásárló közönség panaszai sok dolgot adnak az illetékes hatóságnak, de mennyi azoknak a száma, kik keservüket csak szomszédoknak panaszolják el, vagy ma­gukba fojtják, mert nem tudják az utakat és módokat, hogy hol és miként mondja el ba­ját. A „Magyar Mercur“ czimü közgazdasági szaklap a sorsolási értesitő igen behatóan foglalkozik ezekkel az égbekiáltó visszaélé­sekkel. Számos fejtegetéseiből adjuk a kö­vetkező sorokat: Az 1883-ik évi XXXI-ik törvényczikk 8-ik szakasza azt az intézkedést I tartalmazza, ha az értékpapír oly árban ada- J tott el, mely az ügylet megkötésekor jegy­zett árfolyamot és annak a részletügylet tar­tama szerint számítandó ár 15 százalékát meghaladja. A törvényhozó intencziója két­ségtelenül az volt,hogy a vevőt aki többnyi­re oly körökbe tartozik, mely az árakkal és a számításokkal nem igen van tisztában, megóvja az uzsoráskodó kiszipolyozástól; és és különben a 15% már elég dús polgári haszon oty üzletnél, hol az eladó jelzáloggal biztosítva van. Tehát a törvény értelmében az eladó jogosítva volna oly papirost, melynek árfolyam értéke 100 frt 115 írton eladni. Azonban a gyakorlatban másként áll a dolog. A részletűzleteket legalább 24 de jobbára 36 havi részletre adják el és a 16%- os hasznot nem úgy számítják mint a tör­vény szelleme kívánja, azaz a künnlevő tőke­összeg után pro rata temporis, hanem az üz­let egész tartamára úgy, hogy egy 100 frtos értékpapír 24 havi részletre 130 írton, 36 havi részletre 145 írton adatik el. Minthogy a törvény értelmében az egyes részletek kö- i zötti határidőnek egyenlőnek kell lenni, vi­lágos, hogy az eladónak az eladott értékpa­pírba beruházott tőkéje, a részletügylet meg­kötésétől annak lejártáig számítandó idő fe­léig van csak künn. így tehát ez eladásnak a törvény 8-ik szakaszában engedélyezett 15% helyet 30% haszna van oly üzletnél, melynél az eladott tárgy, maga biztosítékul mindaddig az ő birtokában marad, mig a vételár az uzsorahaszon, a bélyegilletékek, különböző dijak és költségek teljesen nincse­nek lefizetve. Ha ezeket a dijakat és üzlet- költségeket mind hozzászámítjuk, akkor a legritkább esetben marad a túlfizetés 50—60 %-on alul. Egy 8 frt 30 kr. értékű Basi­lika sorsjegy részletfizetésre vásárolva egy szegény mosónénak éppen 16 írtjába kerül. Ezt pedig már nem lehet polgári haszonnak mondani, ez veszedelmes uzsora. Az úgynevezett zálogüzlet tulajdonosok ellen — még pedig jogosan és helyesen min­dig szigorúbb és szigorúbb rendeleteket hoz­nak, hogy mennyi kamatot szabad szedniük hogy a bélyegilletéket nekik kell fizetniük, stb. Ezek az intézkedések jogosak és méltá­nyosak ; — de mi története most. Nézzünk csak körül a fővárosban, azt látjuk, hogy az úgynevezett zálogüzlettulajdonosok üzleteiket lassankint részletiv-üzletekké változtatják át. Aki tárgyakra ad zálogkölcsönt, annak 10,000 latán mindjárt észrevette, hogy valami haja vau. — Ügyes kerülő utakon Ridegh aztán ki is vett belőle annyit, hogy: — A fiam, a fiam ! — Mi bajod van a fiaddal édes öregem? — Meg akar nősülni. — Hát hiszen az egészen a maga rendjén való. Ez még nem baj. — De egy színésznőt akar elvenni. — Színésznőt? Hm! Szabad tudnom a nevét? — Cserfalvay Irma. — Micsoda, ezt a nőt akarja elvenni Tordas Kálmán fia, Tordas Aurél? — Ezt. Hát te ismered ? — De nagyon! Sok pezsgőmbe van a kicsike. — Nos, ugy-e hogy van okom búsulni? Az istenért találj ki valami módot e házasság megaka­dályozására. — Az a legkevesebb. — Dehogy is! Te nem tudod, mennyire bele bolondult a fiain abba a nőbe. Csak nagy nehezen bírtam őt rávenni, hogy még egy hónapig ne nyilat­kozzék és ne kérje meg a kezét. Ez az egy hónap azonban holnap lejár és ha holnapig nem bírjuk megmásitani szándékát, holnapután a Tordas név gúny tárgya lesz a városban. — Mitől se tarts. Ha rám bízod az ügyet, biz- tositlak, hogy Cserfalvy Irmából sohasem lesz Tordas Aurélné. Sándor azután elbeszélte tervét, mely az eljegy­zést megakadályozza, midőn Aurél lépett a terembe, Sándort üdvözölvén féli-e hívta atyját és kijelentette neki, hogy holnap lejárván az egy hónapi gondol- kozási idő, még holnap délben megkéri Cserfalvy Irma kezét. — Hátha addig saját szemeiddel fogod látni hűtlenségét ? — Eh, az lehetetlen! Cserfalvy Irma holnap ilyenkor menyasszonyom. Ridegh még meghívta Aurélt estére egy pohár pezsgőre s aztán elváltak a jó ismerősök. Ridegh ko­csiba ült és Cserfalvy Irma lakása elé hajtatott. * Kényelemmel és Ízléssel berendezett szobában, félig lecsavart lámpa előtt ülnek a pamlagon Ridegh Sándor és Cserfalvy Irma. A pamlag előtt egy kis asztalka, és azon jégbehütött' pezsgő. Irmán már látszik a pezsgő hatása. Arcza kipirult és kigorn- bolkozott; Ridegh Sándor egyik karját dereka köré fűzte, a másikkal egy pezsgős pohár után nyúlt. — Szervusz Sándor! Két finom pezsgős pohár vékonyan összecsen­dül azután két ajak összecsattan. — Kissé meghiztál, mióta nem láttalak Sándor, de máskülönben a régi aranyos gyerek vagy. A színésznő hízelegve szökött Sándor ölébe és két kezébe fogta fejét, úgy húzta le ajkaihoz. E pillanatban az inas jött valamit jelenteni urának. Sándor halkan — úgy, hogy a színésznő meg ne hallja — e szavakat intézte az inashoz: — Mondja meg neki, hogy nagy sajnálatomra egészen megfeíedkezte ma meghívás­ról és elfogadtam Cserfalvy Irma kisasszony látoga­tását. Ha ez nem zavarja, nagyon szívesen fogadom. Az inas kiment, Sándor visszaült a panriagra és Irma tovább hiutálódzott az ölében. Ebben a pillanatban nagy robajjal tárult fel az ajtó és belépett rajta —■ Tordas Aurél. Sápadtan rohant a pamlag felé s szikrázó sze­mekkel kiáltott rá Rideghre: — Uram, magyrázatot kérek. — Azonnal. Asszonyom legyen szives egy pillanatra a másik szobába menni. —- Irma, kaczérul kacsintva Aurélra, minden zavar nélkül távozott. - Midőn betette maga után az ajtót, Aurél megint Sándorra rivalt: — Mi volt ez? — Egy kis frigybontó eszme. Te azt mond­tad atyádnak, hogy addig nem hiszed el Irma hűt­lenségét, mig a saját szemeiddel meg nem láttad. Nos, tehát láthattad. — Hiszékeny bolond, a ki voltam! — El akarod-e még venni? — Veszi a . . . majd megmondtam kicsoda. — Egy pohár pezsgőre azonban szívesen látlak. — Irmával együtt? — ügy van. Ezzel Sándor kivezette a színésznőt a másik szobából és a mulatság most már hármasban folyt tovább. Aurél hajnal felé fütyörészve ment haza; más­nap erős főfájást érzett a múlt éji — pezsgőtől. frtot biztosítékul kell letenni, nem szabad | 15%-nál nagyobb kamatot szedni, a zálog - czédulát 6 hónapnál hosszabb időre nem ál­líthatja ki, a bélyegeket, dijakat neki kell fizetni, a mellett gyakran ki van téve annak a veszélynek, hogy a tárgyak megbecsülésé­nél csalódhatik, vagy megcsalatik, végül a zálogba tett tárgyakhoz drága bérhelyiségekre van szükség; ellenben a részletiv-üzletnél nem kell. nagy helyiség, nincs eset arra, hogy csalódjon vagy megcsalattassék, a bélyegeket és dijakat a vevő fizeti és mindezeken felül szedhet még annyi kamatot, a mennyi csak neki tetszik, mert oly időre állítja ki a rész­letiveket, amint akarja és az értékpapírokat nem teszi tönkre a moly, mint a ruhákat tehát jövedelme mindenképpen biztos. Égy tekintélyes napilap a részletfizetésre eladott sorsjegyekről Írva azt az óhaját fejezi ki, hogy az 1883-ki XXXI-ik trvczik 8-ik sza­kaszát kúriai dőntvénynyel akkép magyaráz­zák, hogy a részletügylet tartama szerint szá­mítandó évi 15 százalék csak a künn lévő követelés idejére, vagyis pro rata temporis számítandó, mert a törvényhozás szelleme ezt igy kívánja. Azonban sokkal helyesebb­nek tartanók mi azt, ha maga a törvényho­zás tenné ezt, annál is inkább mei’t a sors­jegy társaságokról szóló uj törvényjavaslat tárgyalásánál lesz alkalom ezzel az ügyel is behatóan foglalkozni. Egy kis socialisms. • (A gyermektelenek figyelmébe.) Veszprém, ápril 19. Egyesek és a társadalom már sok kérdést meg­oldták, és sokszor szerencsésen. Jelenben a socialis- mus kisért azon néposztályban, mely hogy élhessen, két kezére van utalva csupán. Napjainkban már a szegény napszámos, a munkás, a kisiparos gyereke azt a kérdést veti fel apjának a karácsonyfa mellett: miért nem hozott neki is a Jézuska annyi mindent, meg olyan szép karácsonyfát, mint a tekintetes ur fiának, a Béla ifjú urnák? Miért hogy nekik nincs olyan szép ruhájok, mint azoknak ? íme, itt van a socialismus magva ; termett az ártatlan gyermeki lélekben a szeretet érzetéből, mely ha helyes irányba nem tereltetik, elfajul, oly viharrá nő, mely végig ordít a földön és elsepri a jelen tár­sadalmi formát. Ettől a romboló vihartól pedig retteg minden ember. Mi magyarok ugyan még nem félünk, mert nálunk még nincs a socialismusnak ta­laja, s tán nem is lesz, miután van reményünk a magyar munkás- és szegényosztály józanságában bízni, hogy ez eszmének nem fogják karjaiba vetni magokat. De eljön az idő, melynek még csak gyenge szele fű, s ma még csak csendes zúgolódásban fejezi ki szegényosztály nemtetszését az állapotok fölött. Azonban már vannak egyesek, kik gyűlölik a hin­tóbán járót, habár ma még nem merészelnek is han­gos kifejezést adni érzésüknek. Ez a gyűlölet még fokozódik akkor, ha a hin­tóbán járónak nincsenek gyermekei, a szegény, a rongyos, a mezítláb járó pedig meg van áldva fél vagy egy tuczattal is; mit persze a nyomorban síny­lődő és kenyerüknek két kezük által való keresésére utalt szülék átoknak tekintenek. Gyűlöletük egész árja az ilyen elkeseredetteknek igazán csak a ké­nyelemben élő gyermektelenekre száll, akik egyedül önmagoknak élnek. És itt védelmükre szállók a nyomorban élőknek. A gyermektelen ember hasonlít a terméketlen fához ; amely fa pedig nem terem, kivágatik és tűzre vettetik, mondja az irás. A gyermektelen ember egy lézengő, ingyenélő haspók ; nem hajt semmi hasznot, él, lakmározik az emberek között, mint kasban a here. Az ilyenek — igazán szólva — a hazában a sok gyermekes szülék kegyelméből élnek, akik he­lyettük vérrel is adóznak az által, hogy gyermekei­ket az ellenség fegyverei elé állítják, hogy békében heverjen a gyermektelen a kényelem párnáján. De a gyermektlelen a magyar fajt nem is szaporítja, a magyar nemzet fentartásához nem járul, vele csak a világ több ; s ha meghal, keresztjével letüzik ne­vet is, kiveszett, elmúlt. Született véletlenül, élt ha­szontalanul és eltűnt nyomtalanul, ráborul az örök feledés vastag leple. Mert minden ember annyit ér, mennyit másoknak használ. Éppen ezek a gyermektelenek azok, akik nem tudnak lelkesedni, mert nincs nekik miért, kiért. — Embertársaik igaz szeretetére képtelenek, s ha oda­vetnek is néhány forintot a szegények pillanatnyi fölsegélyésére teszik ezt hiúságból, hogy a hírlapok kürtöljék neröket, Tele vannak ember- és világgyü- lettel, mert az örök megsemmisülés gondolata kinoz- za őket, még ha csak egyetlen gyermekük volna is, a szülei érzés, a szeretet valódi emberekké alaka- ná őket. Sőt lenézik, megvetik az ilynek a sok gyer­mekes és rongyos szüléket; pedig ők a kegyelemből élők, ők a lenézni, megvetni válók. Nincs igazi örö­mük a világon: nincs kiért harczolniok, nincs kiért élniök. Mert nem élet az olyan, mely szülői gonddal nincs elegyítve, hanem az élet keserves hurczolása. No, de én nem elkeseríteni akarom a gyermek­teleneket, hanem vigasztalni. Egy kéréssel járulok hozzájok csak. Minden embernek, különösen pedig a magyar embernek faja és nemzete fentartása iránt kötelesége van. Azok a gyermektelenek tegyenek a szegények ügyében annyit csak, hogy vegyenek magukhoz a vagyontalan, sok gyermekkel megáldott szüléktől egy-két gyermeket. Neveljék, taníttassák, képeztessék ki őket a haza oszlopaivá, és erős álhitem, hogy e nemes tettük által lelkiismertük meg fog nyugod­ni, boldogság leszen. Más színben fogják látni a világot, mert életüknek van czélja, és azon igaz 1 öntudattal dőlnek majd a halálos ágyra, hogy meg- ! tették kötelességüket a haza és az emberiség iránt 1 g hogy nevüket nem fogják lefűzni a sirkeresztjök- I kel együtt, mert neveltek legalább egyet, aki áldani fogja őket poraikban is, aki imádkozni tér majdan a sirdombhoz, mely hamvaikat fedi. Ha ezt megteszik, akkor nem fog ellenök zú­dulni senki, akkor nem tekinti őket haszontalan, ingyenélő haspóknak, lakmározóknak, lézengöknek és kegyelemből élőknek senki, és ez esetben a ma­gyar nemzetnek soha sem Dsz oka rettegni a jelen társadalmi rendet felforgatni és reformálni akaró socialismustól. Novák Mihály. Törvényszéki teremből. Végtárgyalások. April hó 24-én. Súlyos testi sértés miatt vádolt Grób Miklós elleni ügy. April hó 25-én. Lopás miatt vádolt Görhes Németh István és társa elleni ügy. Hatósági közeg elleni izgatás miatt vá­dolt Novák Ferencz elleni ügy. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, április 21. — Az „Aurora“-társaság a bünfenyitő törvényszék előtt. Két év előtt alakult tudva­levőleg a fővárosban az „Aurora“ keresztény irók könyvkiadó szövetkezete, élén Andreánszky báró elnökkel, Balázs Sándor és Berecz alei- nökökkel, Sziklay János titkárral, Plrdélyi Gyula, Ebeczky, Mudrony Pál, Petrik, Halász Dezső, Haau Rezső stb. igazgatósági tagokkal. Miután a társaság országszerte elhelyezte s pénzzé tette nagyszámú „ üzletrész“-eit, több­nyire a kath. főpapság körében, kiadott egy „Aurora“ czimü lapot sok ezer példányban, melyben ismét országszerte felhívta a keresz­tény közönséget, a társaságba való belépésre ; annak fejében a társaság könyvkiadványait s a leendő pénzosztalékot ígérvén. Aztán meg­bízta Iíompolthy T. „Petőfi“-könyvnyomda s irodalmi intézetét az első társasági kiadvány, Győry Vilmos elbeszéléseinek 2 velinnyomatu vastag kötetben való kinyomására, 2000 pél­dányban, negyedévi hitelre. A mű elkészült s expediáltatott, de midőn a negyedévi ter­minus 1887. évi február 1-én lejárt, a társa­ság nem tudta a 900 frtos számlát fizetni; egyúttal Andreánszky elnökkel az érdemes „Igazgatóság“ nagy része megfutamodott az Aurora-trupptól, bejelentvén kilépésüket. A többiek tiltakoztak ez ellen s közjegyzőileg kényszeriték őket is a további obligóra. Majd egy 6 havi, 1887. aug. 5-én lejáró 900 frtos váltót, Balázs Sándor és Sziklay János alá­írásával küldtek födözetül Korapolthy urnák. Andreánszky báró pedig Istóczy által tiltako­zott a „Petőfi“-intézetnél az ő további obli- gója ellen. A 900 frtos váltó aug. 5-iki le­járat előtt 3 nappal a szegény Balázs Sándor öngyilkossá lett, Sziklay úr pedig a váltó fedezete helyett arról értesité a hitelező „Petőfi“ intézetet, hogy ő sem titkár többé, lemondott. A fizetésre s egyezségre kért újabb 8 havi terminus is lejárván, Kompolthy T. múlt hétfőn Budapestre utazott s a szélhá­mos társaság ellen, dr. Visontay Soma ügy­véd által csődöt kért s egyszersmind csalás miatt ellene a bünfenyitő törvényszéknél a kriminális följelentést megtétette. — Hivatalos látogatás. Supka Jeromos zirczi-eziszterczi apát múlt szombaton kez­dette társházainak hivatalos vizsgálatát. Az első szemlét Székesfejérvárott tartotta, ahol pár napig időzött. Innen kedden reggel Előszál­lásra utazott. — Az első majális. A felső városi ipa­rosok jövő hó 23-ára tavalihoz hasonló jóté- konyc-zélu tánczvigalmat rendeznek a „Szilfás“ erdőben. A tiszta jövedelem a városi szegény gyermekek istápolására lesz fordítva. — Kabátos gazemberek. Magyar Gyula lapunk volt belmunkatársa, jelenleg a „Zentai Hírlap“ szerkesztője ily czimü czikkeért, mint azt lapunkban is újságoltuk, fél évi sajtó fog­ságra és 400 frt pénzbírságra ítéltetett; afog- ságot az Ítélet mondáskor azonnal meg is kezdte, de időközben két fővárosi hírlapíró kezességére szabad lábra bocsátatott. Ezután Magyar Gyula az ítélet ellen semmiségi pa­naszt jelentett be, de a kúria visszautasította panaszát, minek következtében sajtófogságát i a jövő hó 1 5-én megkezdendi. — A jótékony színtársulat- Bánfai vy ■ Bélá színtársulata szerdán a veszprémi ön­kéntes tűzoltó-egylet alaptőkéjének gyarapí­tására jótékony szinielőadást rendezett, mely alkalommal „Az igmándi kispap“ került desz­kákra. Az előadás 13 frt 20 krt jövedelme­zett nevezett czélra. — Jószivü emberek: Vida Ambrus volt telekkönyvi írnok, kinek két héttel ezelőtt hírlapunk is sikeres gyűjtést rendezett, hosszú szenvedés után nagy nyomorban hunyt el a napokban. Temetési költségre Petkó Zsigmond a jószivü emberek körében gyűjtést intézett, mely 31 frt 97 krt jövedelmezett. A gyászoló ! özvegy ez utón mond hálás köszönetét Petkó 1 Zsigmond urnák a szives gyűjtésért, nemkü­lönben mindazoknak, akik a költségekhez hozzájárulni szívesek voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom