Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-03-31 / 14. szám
ellen irányul. Szerkesztőségünk a fenti leve- j lezőlap Írójának ki nyomozása és törvényes ! megfenyítene iránt az alábbi levéllel megtettük a lépéseket: Tekintetes R u s a Kálmán urnák, a ,Dunántúl“ szerkesztőjének. Szombathelyen. Tekintetes Szerkesztő ur! Lapunk legutóbbi számának vezérezikke úgy látszik Szombathelyen érdeklődést j keltett, amit az Önnek mellékelten küldött 1 levelező-lapból következtetünk. A mellékelt levelezőlapot kollegiális tisztelettel van szerencsénk tekintetességedhez átszármaztatni,hogy ennek elolvasása után szíveskedjék tudatni, vájjon az alájegyzett Szabó tényleg létezik-e Szombathelyen, mert erős a gyanúnk, hogy a revorverlövést valaki álnév alatt követte el. A gyanúnkat , erősíti még ama körülmény is, hogy az j irás női kezekre vall. Ha az aláirt Szabó valóban létezik, vagy az álnév alatt rejtőző egyént kinyo- \ mozniok sikerülend, kérjük tekintetessége- 1 det, hogy megfenyitése iránt a szerkesztőség nevében kellő erélyes lépéseket meg- tenui ne terheltessék. Kollegiális tisztelettel Kelt Veszprém, 1S88. 111/28. (p. h.) V. HULLÁM JÓZSEF, főmunkatárs, a szerkesztő helyettese. Modern Don Jouanok. Veszprém, márcz. 30. Nem rég történt, hogy Pápaváros hölgy- koszorújának legszebb dísze, egy köztiszteletben álló család tagja önkezével vetett véget életének. „Öngyilkosságának oka szerelmi csalódás volt“ — hozta hirfil a táviró s mi röviden megírtuk hírlapunkban a szép leány tragédiáját. Mert a komoly sajtó nem taglalgatcsaládi ügyeket, nem tolakodik be a házi szentélybe hogy ott megbontsa a házi békét. De amidőn olyan modern Don Jüanokról van szó, mint aminőt az alábbi czikk fest előttünk, nem tehetjük, hogy szótlanul napirendre térjünk az esemény fölött. Megbízható kezekből vesszük az alábbi sorokat, valódiságához semmi kétség sem fér. Es épen ezért nem is mellőzhettük e sorokat. Mert viszont kötelessége a sajtónak kiirtani a társadalmi gyilkos proletárokat, kik szélhámos viselkedésükkel amúgy is j laza erkölcsi ; viszonyokkal küzdő társadalmunkat még jobban a kétségbeesés örvényéig taszítják. Ki kell irtani ezeket a modern Don Jou- anokat, mert amig a társadalom ki nem veti magából az ilyen salakot, szélhámoskodásuk nagyobb mérvet ölthet. Amerikában húsz évi Sing-Sing börtönbe küldik az ilyen gyilkosokat, nálunk megtűri a törvény a modern szélhámos csalókat, megtöri a társadalom kebelében a rodhadt almot, hogy az még százakat megrontson. Sújtsa a törvény igazságszolgáltató keze e proletárokat, vesse ki a társadalom kebeléből örökre, mert tisztes emberek tekinte- 1 téré sem érdemesek. finom átlátszó arcza gúnyosan mosolygott volna, j Vájjon mi oka lehetett rá? — Hm — töprengek magamban, — biz ez álomnak is elég furcsa! Most a szinpatl felé bámultam és csodálkozva sikoltottam fel. — Nézz oda — mondám a nemtőnek és most az egyszer én rántottam meg az ő kezét. — Nézz oda és mit látsz ott? — Antit, a szolgát. — De mit cselekszik. — Felgyujtogatja a lámpákat. — De hiszen nem lesz előadás. — Csitt! figyelj. Nem mertem szólni többet. Alomban minden minden lehetséges, gondolám. A lámpák égtek és a függöny ünnepi módon egyszerre felgördül, ami annál kisértetiesebb volt, mert nem is csengettek hozzá. Hogy merészel egy színházi függöny csengetés nélkül felgördülni ?! A függöny felgördült és a színpad tele volt azokkal az alakokkal, kiket előbb még a folyosón | bámultam. Hogy jöttek oda nem tudom. Mindnyájan ünnepélyesen, kalaplevéve állottak egy helyen és j valakire várni látszottak; ott volt a kritikus is meg a súgó is. A súgó, az az, hogy én. És hogy ! egészen rémes és vérfagyasztó legyen a helyzet, ott állott egy kóczos szedőgyerek, akit nem tudom hol, de szintén láttam már valahol. Fekete kezeiben egy jókora nagyságú koszorút tartott. Ez mégis némileg enyhíteni látszott személyiségének zordonságát. A lámpák rémesen lobogtak. Szivem elszorult; mi akar ez lenni ? Ekkor bevezettek egy alakot, a kiben a negyven éve működő színészre ismertem. — Ah! tehát ez jubileum! — mondám a nemtőnek. —-Az. — felelt ő — de ne szólj egy szót | sem többet; ha még egyszer beszélni mersz, elragadlak innen. Reá néztem. Csodálatos! Szemei mintha köny- tyezni látszottak volna. Intett, hogy figyeljek, mi Mi, mint fen említettük, csak komoly kötelességet vélünk teljesíteni, ha egy erkölcsös és boldog leány tragédiáját előidéző modern Don Jonánt szolgáltathatunk ki a megvetésnek, undornak. A közönség az alábbi sorok átolvasása után nekünk fog adni igazat. Öngyilkos menyasszony és az élelmes Heirats- kandidát, A mai pénz- és élvsóvár világban, a beteg társadalmi élet, szörnyszülöttéinek napról-napra újabb és újabb alakjait termi meg. Ilyen legújabb termékei; az élelmes, — helyesebben — élvődi vőlegényjelöltek, a kik életczélul tűzik maguk elé: az örökös vőlegényi szerep által, hol egy, hol más leányos háznál mellék-keresethez juthatni, mert saját keresményük soha sem elegendő hiúság és urhat- námság szülte vágyaik kielégítésére. A napokban, midőn Pápáról Szily Kornélia megrendítő öngyilkosságát közöltük, nem sejtettük, hogy a nemes lelkületű leány halálának oka, egy ily szörnyszülött, tervszerűen elkészített müvének következménye. Csak most, a kedves gyermek holmiját, a gyászoló szülék rendezni elég erősnek érzék magukat: megtaláltattak egy skatulyába helyezve Kalmár Károly levelei, melyek a legbóditóbb szerelmi nyilatkozatok mellett, a legundokabb pénzzsarolásokról tanúskodnak. Kalmár uradalmi hivatalnok ugyanis négy év előtt Szily Corneliánál megkezdte udvarlását, helyesebben hitegetését, azt Ígérve, hogy a mint irnoki állomásáról előléptetik, s jobb fizetése leend.— a mi a legrövidebb idő alatt bekövetkezik — azonnal nőül veendi. A jólelkü Cornelia távolról sem sejtve Kalmár álnokságát — mint utólag kidervült — a szülőitől kapott zsebpénzét is négy éven át készséggel oda adogatta a folyton pénzzavaráról panaszkodó, mézes szavú jövendőbelijének. A háziasság, szorgalom, ártatlanság és szülői iránt való szeretet, tiszteletben nevelt leánynak csupán egy vétke volt: hogy ámitójának pénzzsarolásait mindvégig a legmélyebb titokban tartotta szülői és testvérei előtt. A múlt év elején tán mégis sejtett valamit az álnokságról, vagy tán, hogy a zsarolások elöl meneküljön, május havában elutazott Sopronba, férjnél levő nővéréhez. Azonban a legnagyobb kétségbeesés és forró szerelmi ömlengésektől duzzadó levelek itt is fölkeresték, sőt egy napon halálos kesergést színlelve személyesen kereste fel őt a szörnyszülött és könyörgött, hogy jöjjön haza, mert megőrül ha naponta nem láthatja s újra felhozta: hogy az év folyamán már okvetlenül kifogják nevezni és azonnal boldog férj és feleség leendenek. A jólelkü leány nem volt elég erős megtagadni az esdeklőkérelinet, megígérte hazajövetelét, de egyszersmind esküvel fogadta Kalmár előtt, hogy azon esetben ha kinevezik és nem veendi nőül, öngyilkossá lesz. Az ekkor már alkalmasint erősebb gyanút fogott leányt azonban hiába várta, mert május 9-én következőleg irt neki Sopronba: „Nincs nekem kedves Nellirn azóta egy boldog pillanatom, mióta elment, nem találom helyemet sehol, mert mindenütt hiányzik az, ki az én életem boldogsága. Írja meg mikor jön haza, mert ha még soká oda lesz, nem tudom mit csinálok. Egy egész ember életre elég volna kínnak, mit én távolléte óta szenvedtem. Ha ez soká tart, nem tudom mi lesz velem. Elég lesz nekem majd a másvilágon is kínlódni, ne szenved- tessen meg már itt.‘ stb. Október 81-én pedig igy ir: „ Oly nehezen várom már, hogy itthon legyén, mint a kisgyermekek Jézus születését, mindig azt számlálom, mikor jön meg az én legdrágább minden ségem. Látja édes angyalom én ilyen őrült vagyok, annyira szeretem, hogy még a hideg sírba is ezzel megyek, mert olyan kedves angyal a földön, mint, maga nincs több.“ A legjellemzőbb s a szerelmet kalmárczikknek tekintő üzér lelkűiét legélethübb tükre a következő levél, — melynek első soraiban kétségbe esik, hogy még mindig nem jön, s alább mégis azt mondja: addig ne jöjjön mig a kért összeget össze nem teremti, — „Higyjc meg édes angyalom nincs nyugtom a mióta távol van téliem, alig várom azt a történik a színpadon. Remegni kezdtem. Az alacsony öreg színész is sirt. . . Hát a szellemek sírni -is tudnak? A rendező beszélni kezdett. Beszélt, beszélt sokáig, mig a küny- nyek el nem fojtották az ö hangját is. Akkor már valahány szellem, mind könnyezett. En is olyan formát kezdtem érezni. Egy kis feketeszénül leányka megölelte az öreget. Leánya lehetett, mert nagyon hasonlított hozzá. Miért ne lehetne a szellemeknek családjuk is. Az egész olyan megható, olyan rendkívüli szép volt. A ueuitö is ugylátszik nagyon meglehetett indulva, mert egész hallhatóan suttogd: — Hát van-e ennél szebb jubileum? Oh! ha ezt a közönség láthatná . . . Egyszerre egy ismerős hang üté meg füleimet. Odanézek. A kritikus beszél, megismertem a hangját. Elkiáltom magamat: — Hulláin !. . . A következő pillanatban eltűnt előlem minden. A szellem megtartotta szavát, elragadott.. . Egy kávéház zajos helyiségében találtam magamat. Oh, mennyire örültem, hogy a rémes álomnak vége. Az ajtó nyílik. Belép a kritikus. Eléje sietek, hogy majd elmondom neki a borzasztó visiókot, midőn ő átszellemült arczczal egy papirost nyom kezembe. — Mi ez? — Disz-óda, melyet a 40 éves jubileumra irtain. Hiszen ott voltál ? . . . Elkialtám magamat és egy székre rogytam. — Hát még mindig tart az álom ?! És mintha fülem mellett a nemtőt hallottam volna suttogni: — Az ilyen emberek, mint te, folyton csak álmodnak és a valóra csak akk<>r ébrednek, milrar-már késő minden!.. . — Késő minden, — suttogám és lelki szemeim nyomasztó aggodalommal tekintettek a messze jövőbe. Ki tudja!? ... Szalánczi Gyula. kedves levelét, melyben ad fogja írni, hogy jön! Nem hiszem, hogy a zsidók nehezebben várták volna a messiást, mint én megérkezését stb.u Alább néhány sorral pedig azt Írja: „Édes galambom addig meg ne jöjjön mig a kért pénzösszeget, össze nem teremti, mert tudja, hogy én mindig pénzzavarban szenvedek. Május 17-én 887.“ Hihetőleg az volt oka, hogy Cornelia novemberig nem jött haza, a midőn hogy Kalmár zsarolásainak eleget tegyen, ékszerei egyrészét titkon zálogba tette. Erről tanúskodik egyik utolsó levele, melyet Janka nővéréhez intézett s melyben a zálog- czédulát ö reá bízta. A boldogtalan leány utolsó levele élénk képét tárja fel azon mélyen érzett szenvedésnek, a mely lelke szilárdságát felemésztette. E levélben, melyet szintén Jankához czimzett, igy ir: „jYe vedd rósz néven ha ezen néhány utolsó soraimat hozzád intézem. Szép álmaim és reményeim mind szét foszlottak. Az élet elviselhetetlen számomra. A várvavárt halál nem jő, én tehát magam keresem fel; lesz idő midőn belátjátok és mondani fogjátok, hogy helyesen cselekedtem, Inkább meghalni, mint boldogtalanul élni stb.“ Az ezután következett szomorú tény a következőkben leli magyarázatát: Kalmár — egy halálozás következtében — a múlt év végén alszám- vevővé neveztetett ki, s akkor azt Ígérte, hogy újévre nőül veszi Corneliát. Az újév elmúlt. A mennyegző még mindig késett. E közben Corneliának azt újságolták, hogy Kalmár Cs. E.-nek kezd udvarolni, a ki zongora órákkal havonként 45-—50 irtot keres. Cornelia ezt nem akarta elhinni, mert hisz Kalmár most is mint azelőtt naponta eljött. Csupán két héttel a végzetes nap előtt, midőn ismételve hallotta Cornelia Kalmár csapodárságát, tett szemrehányást, de Kalmár ügyesen tudott tagadui. Ekkor Cornelia egy azon napokban vásárolt forgópisztolyt mutatott Kalmárnak s ismételve kijelenté, hogy véget vet életének, ha még tovább is kínozni engedné az ily gyötrelines hírek által. Tizennégy nap múlva az uradalmi főkertészné gratulált Corneliának, hogy milyen boldog mennyasszony, milyen szép ibolya-csokrot rendelt náluk Kalmár. Cornelia még az nap este kérdőre vonta Kalmárt, hogy kinek számára készíttetett ibolya- csokrot. K—t e kérdés kellemetlen helyzetbe hozta, s nem tudta magát ügyesen kivágni. Ekkor a mélyen sértett leány a csalódás keserű érzelmeit elfojtva, hogy vessen véget e sértő mendemondának s tűzze ki az egybekelés napját. Es im ezen bensőseggel, de bizonyos nemével a- komoly elhatározásnak, a mondott szavakra -- melyeknek végzetes jelentőségét Kalmár nagyon jól megértette — mégis, és épen ezért durva sértő hangon csupán ennyit mondott: ,,Ej ne erőszakoskodjanak? Majd az elkeseredett anya szólt, mondván: „De kérem, ne kínozza tovább szegény leányomat, váltsa be adott szavát, mire Kalmár a következőleg válaszolt: „Mondtam már, hogy ne erőszakoskodjanak, nem akarok még mostanában házasodni.“ Cornelia sápadtan, mint alabastrorn-szobor lépett anyja elé és ezt mondva: „Anyám! ne kérjed e hitvány, jcllemtelen embert, mert ha igémé is, nem tartaná meg szavát, de megtartom én“, — távozott a mellékszobába.. — Az álnok ember félkönyökre támasztott arczán dacz és pokoli titkos öröm sötétlett. A szivrázó következményt távolról sem gyanitó anya tovább folytatta az újságolvasást. — Az apa épen elvolt utazva. — A jelenetre következő percz- ben egy tompa csattanás és zuhanás jelezte, hogy a szülök bálványa, a testvérek és rokonok kedvencze, megkínzott nemesen érző szivének dobbanását önke- zcvcl szakította meg örökre. És a társadalom erkölcsi sülyedése'nek eme szörnyszülötte, a szegény csizmadia fiából lett urfi, tudta a borzasztó következményt, ismerte annak az általa tervszerűen fokozott indokait és sátáni nyu- godtsáírsral leste az éveken át ámított, zsarolt e's boldogtalanná tett leány rettenetes elhatározásának végrehajtását, hogy igy korlátlanul folytathassa az élősdi Hajráskandidátkodás undok mesterségét, mit sem törődve, a szülök, testvérek szivszaggató kö n y hu Haj tásai val. A törvényhozás nem gondoskodott arról, hogy az c fajta Schenk Hugók elvegyék méltó büntetésüket, a kik a köztiszteletben álló szülőknek nyugalmát, örömét, boldogságát ily gálád módon megölik, meg- raboljá k belekergetve a halálba legdrágább kincsüket. A szörnyszülött tudva, hogy a látszat által a közvélemény részvétét a maga részére nyerheti meg, nem csak a halott ravatalánál jelent meg másnap, rettenetes jajveszékléssel körül csókolgatva azt — mig pár perczczel később kedélyesen czigarettázva sétált végig Cs. E.-vel az utczán, a kit uj áldozatul kiszemelt, — hanem egy vidéki lapban oly közleményről is gondoskodott, mely őt teljesen ártatlannak tünteti fel. A törvény kezének nincs módjában sújtani az ilyen gaz banditákat, de gondoskodni kell, hogy társadalmilag sújtsa a közvélemény megvetése őket, hogy ne járjanak fenhordott fővel a mélyen meg- szomoritott gyászolók szeme előtt, Az igazság érdekében tartozunk ezzel, hegy tudja meg a közönség, a mi eddig a szülék előtt is titok volt, és ítéljen s legyen Ítéletre méltó büntetés az ujdivatu rablógyilkosokra, hogy okuljanak a férjhez menendő hajadonok is. Nemesis. Törvényszéki teremből. A marczaltői rablógyilkosok felmentve. A budapesti k i r. ítélőtábla U Felsége a király nevében a marczaltői rablógyilkosság tettesei fölött a következő ítéletet mondotta ki: Stojka Mihály, Karvas Hasun, Karika Vendel, Bihari Boldizsár vádlottakat, kik közül az első négyet az elsőbiróság kötél általi halálra ítélt, — életfogytiglani fegházra változtatta, Sztojka Gézát 15 év helyett 5 évi börtönre ítéli; Ki*ajczár, Csutka 15 évi, Sztojka Sándor 5 évi, Karika Bora és Sztojka Juli 3 évi, Sztojka Sándor 5 évi fegyházra ítéltettek. A halálos ítéletnek megváltoztatása az alábbi főindokbol keletkezik : I Jóllehet vádlottak valamennyien azt ismerték , be, hogy a kérdéses alkalommal arra határozták el ; magukat, hogy a Csornáról Pápára menő iparosokat 1 „meggyilkolják és kirabolják“; — jóllehet Sztojka Mihály és Sztojka Géza vádlottak, a végtárgyaláj folyamában is fentartották előbbi vallomásukat; é8 jólehet az utóbbi alkalommal föltett behatóbb kérdésekre, Karika Vendel is elfogadta a szándéknak akképen való meghatározását; — sőt Karvaly Basuij valamint Bihari Boldizsár is úgy tekinthetők, mintha utóbb ráhagyták volna; hogy valóban az volt szándékuk : mindazonáltal a kir. Ítélőtábla a vizsgálat és végtárgyalás összes fejleményeinek, tárgyilagos egybevetése és mérlegele'se után arra a meggyőződésre jutott, hogy a vád ama tétele, mintha t. i. a nevezett vádlottak, a megrabolni ezélzott egyéneknek megölését is előre és akképen határozták válna el illetőleg fontolták volna meg, a mint azt a B. t. k. 278. §-ának meghatározása követeli a jelen esetben, jogszerű megnyugvással meg nem állapítható. Nem, mert emez elhatározás keletkezésének s szabad és higgadt megérlelésének lényeges mozzanatára nézve, sem a vizsgálat, sem a végtárgyalás nem nyújt behatóbban megvilágító adatokat. A végtárgyalás adataiból pedig az tűnik ki, hogy még Sztojka Mihály és Sztojka Géza, a leg- törödelmesebben beismerő vádlottak sem fogadták el feltétlenül ez alkalommal, az elhatározásnak fentebbi merev megállapítását. így az előbb nevezett, ismételve akképen értelmezte szándékukat, miszerint ez abban határozódott, hogy „elmennek az országúira s a csornai vásárról hazatérőket megrabolják*; hogy „szónélkül megütik őket s elveszik a pénzüket“ ; s hogy „megütötték“ és meg is „rabolták“, de azt „nem tudták, hogy halva vannak.* És ugj Sztojka Mihály, mint Sztojka Géza vádlott, csak is a vizsgálati kifejezésekre való figyelmeztetés, s nem egy helyen a feleletnek szájukba való adása után tértek vissza a „rablás és gyilkolás“ elfogadásához. Sőt Karika Vendel is, hasonló vallatás után jelentette ki, hogy „igen hát! . . . elhatároztuk, hogj rabolni, gyilkolni fogunk!“ Azonban, hogy hol és mikor határozták el ? erre a további igen lényeges körülményre nézve már ismét különbözők a vádlottak előadásai; holott ha az, oly megfontolt és közös elhatározásuk volt volna, e különbség elő nem fordulhatna. Azon helyet illetőleg, ahol a tervet kisütött«?« eltérők voltak a vádlottak vallomásaira. Ámde bárhol történt legyenis emez, az elhatározás és végrehajtás között ha a Sztojka Géza vallomása foglaltatik el valónak, amihez határozottságánál és nyíltságánál fogva legtöbb igénye van, akkor csupán három órányira szorul össze az időköz. Es bizonyos az is, hogy ez idő alatt a vádlottak, korcsmában is megfordultak és ott szeszes italokat élveztek, és innen legalább is „félborosan távoztak.* Ezt Takács Isiván tanú vallomása is támogatja, a ki a vádlottakat 6—ys7 óra tájban, tehát a tett elkövetése előtt egy órával, még „jókedvüeknek* látta. Ily körülmények között, amidőn a ezélzat eredeti és tulajdonképi tartalma fel nem ismerhető, amidőn az átgondolás és megfontolásra használt időtartama általában ismeretlen s legfölebb csuk néhány órára * szorítkozik,----és a midőn e közben is az elme és léle k rendszerű működésének izgulom és mámor állottak útjában: .jogszerű megnyugvással nem álla* i pitható meg, hogy a szóban levő vádlottak, a megrabolni ezélzott csornai vásárosok megölését, előre szabad és higgadt megfontolással határozták volna el, ÚJDONSÁGOK. Veszprém, márczius 31. — Szívből kívánunk olvasóinknak és dolgozótársainknak boldog ünnepeket. — Lapunk zártakor vettük Veszprém- vármegye lakosaihoz, az alispán által intézett felhívást, melyben kőnyöradományok gyűjtésére szólítja fel a községek érdemes elöljáróit, viz-, tüzkárosultak, valamint éhséggel küzködők javára. Hisszükhogy nemlesz a felhívás eredménynélküli, mert hisz vármegyénk lelkes közönsége mindig tudott segitni a szüköl- ködőkön s azt is jól tudja, hogy kétszer ad, ki gyorsa n a d ! — Egyházi zene. Husvét napján a székes egyházban 9 órakor tartatni szokott isteui tisztelet alkalmából Hahn B. nagy ünnepi E-dur miséje fog előadatni. Betétül: Gradu- ale „Viktimae Paschali“ F-durból Haydu M.-tól; Offertorium „Haec dies“ sopran soló F.-durból Schiedermayer J.-tól. Délután 3 órakor nagy ünnepi vecsernye Schnabel J.-tól. Husvéth hétfőn Hahn B. ünnepi C-dur miséje Gradualenak ^Victimae Paschali“ G-durból Schiedermayer J.-tól, Offertoriu innak „Terra tremmit“ c-molból Eybler J.-tól fog előadatni. — Vargyas Endre, megyénk uj tanfelügyelője, aki hivatala átvétele óta 58 népiskolát vizsgált meg, a húsvéti ünnepek után folytatja körútját, czélja lévén a tankerület ■ 302 iskolája közül jelén tanévben legalább e szám felét megvizsgálni. — Kiérdemelt jutalomjáték. Báufalvy Béla színtársulatának legjelesebb tagja és legkedveltebb komikusa, Liptai Lajos a héten tartja valóban kiérdemelt jutalomjátékát Előre is felhívjuk e körülményre városunk műpártoló közönségét, mert Liptai eddigi szereplései után megvagyunk arról győződve, hogy e jutalomjátékával sok élvezetet fog nyújtani azoknak, akik pártfogásukkal a derék színészt megtisztelik. — Megjutalmazott tűzoltók. Múlt év május 4-én majdnem tűz pusztította el a magyar nyagoti vasút veszprémi indulóházát és csak a gyorsan érkező tűzoltóink segélyének lehetett köszönni, hogy a katasztrófa nem állt be. A vasúti igazgatóság tűzoltóinkat fejen* kint ezért a napokban megjutalmazta.
