Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-03-17 / 12. szám
Veszprém, 1888 Nyolczadik évfolyam, 12. sz. Szombaton, márczius 17. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: ÜL/Heg'jelen r3n.In.cLen szorm/ba/tom Szerkesztőség: Egész évre .................... — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. ~ Veszprém, Babóckay-tér, Kovács-ház, a Félévre . . . . . . . 3 írt — ki. ÜIKÜETÉSES: 33 S NTILTTEEEJC „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi Negyedévre .................... 1 írt 50 kr. a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr.. s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Gyermekölö asszonyok. Veszprém, márczius lti. A gyermekeiket megölő, magzataikat elhajtó asszonyok gyilkos légiója, a statistika szomorú kimutatása szerint, az országban sehol oly elrettentő nagy, mint a dunántúli j megyékben. A statisztika konstatálja, hogy speciell Zala- és Veszprém vármegyék kisbirtokos s szegényebb sorsú kézműves osztályainál bevallott jelszó a „Zwei Kinder-System,“ vagyis í az, hogy egy házaspárnak két gyermeknél többet nem szabad felnevelni. Azt mondják, hogy elég a szegény em- j bernek két gyerek gondja is, aztán a kicsi vagyonhoz untig elég két örökös. S aztán ezt a jelszót csodálatosképen be is tartják. Ellenszegülnek Isten rendelésének ; kijátszák a természetet; kezet emelnek saját nemzetségük ellen s megölik azt a fogantatás első csirájában, a születés előtt, vagy annak első óráiban. ! A kuruzsló-asszonyok egész akadémiája virul itt ez ősi megyékben s az ifjú asszo-. I nyok azokhoz járnak buzgó iskolázásra. Az első bűntettet a javasasszony kezei által hajtatják végre magukon, — a másodikat, harmadikat s a többit már elvégzik maguk is,, segédlet nélkül. így történik aztán, hogy am ily mérvben látjuk az Alföld, a Tiszavidék s a Kárpátiaké véreink örvendetes szaporodását, ép oly elijesztő mérvben látjuk azt is, hogy dunántúli legősibb megyénk népe, mely pedig a magyarság magvát kellene, hogy képezze, évről-évre fogy, satnyul és pusztul. A veszprémi vár börtönében a leggyakoribb vendégek a gyermekölő anyák. — A törvény keze elér tizet-huszat, de száz meg száz büntetlen marad. Azok a kuruzslást és gyermekülést oly művészi tökélyre vitték már, hogy a bűnt alig lehet rájuk bizonyitani. S ha még csak a műveletlen osztály nőinél konstatálhatnék ezt a hyena-lelküséget. De a vagyonos, müveit sőt úri nők se tesznek már nagy kivételt. A titkos botlás bűnét, a titkos gyilkosság bűnével leplezik el Az úri családanyák pedig épugy irtóznak a sok gyermektől, mint a szegény zsellérasszonyok, kiknek a napi munkájánál csakugyan teher a sok gyerek. Csak előző lapjaink valamelyikében is jeleztük, hogy a veszprémi járás tiszti orvosa Dr. Sándorfy Tótvázsonyban, egy módos vagyonos asszony ily büuét konstatálta s mikor a gyilkosságot felfedezte, a gyilkos asszony megakarta vesztegetni őt is, a községi jegyzőt s birót is. A bünügy ma már a veszprémi kir. törvényszék bünfenyitő bírójánál van s megvagyunk győződve, hogy a megsértett terme- ; szeti jogrend, teljes szigoruságu büntetéssel fog helyreállittatni. De ennek a szörnyű bűnnek az orvoslása, elfojtása nem a törvénytlátó bírák dolga. Az a papoké, tanítóké s a vidék intelligensebb osztályáé. Ha azok jólelkü emberek és hazafiak — akkor megteszik kötelességüket saját községeikben. A jó szó, a nemes példa, jobban bat a műveletlen agyra, mint a börtönporkolábok bilincscsörtetése. Az javit, emez még jobban elfásitja az amúgy is fásult sziveket. Ah, a vidék értelmi intelligentiájának nagy és nemes hivatása van. A lesi-puskázással, avagy a pagát-ulti- mókkal persze nem javítjuk meg a romló nemzetet! A sorozás tanulságai. Veszprém, márczius 16. Mint a költőknek a tavasz meghozza az ő ibolyás, kikeletes gondolataikat s mint ők ilyenkor megírják az ébredő természet szépségeit — úgy hozza meg a tavaszi ujanezo- zás a komoly hazafiak szomorú gondolatait a magyar ifjúság gyenge voltáról. Bizony elszomorító látvány is az, mikor az ifjaknak negyedrésze sem mondható testileg épnek, erősnek. A „hajdan erős magyarok“ unokái „szi- baritaváz“-akká satnyultak. Nagyon sokan gondolkoztak már efelett j és sokan fűztek hasonló gondolatokat össze a baj okairól. Egy társam érdekesen fejtegeti az ifjúság romlásának okait egy czikkben. A köznépnél, az elszegényedés s ennek j ; következtében a rosszabb, kevésbé tápláló ele- , i del okozhatja a testi egészség romlásának fokozatos növekedését. A silányabb táplálék nem látja el a testet azon szükséges anyagokkal, melyek anyagcsere folytán, szakadatlan megújulásban és növekedésben tartják a testet különösen abban a korban, melyben a test leginkább táplálékra szorul s melyben a gyomor legtöbbet tud emészteni A silány táplálék mellett, ha meggondoljuk azt is, hogy a mnnka nehéz, a testnek okvetlenül el kell gyengülnie, gyenge emberek után gyenge lesz a sarjadó nemzedék is. A közép osztálynál más tényezők működnek közre. Itt a túlságosan gyakorlott fényűzés, a rendszeres testedzés hiánya, a korai enenerváló mulatságok gyengítik a növekedésben levő testet s teszik igen korán képtelenné a terhesebb katonai szolgálatra. A középosztály gyermekei már igen korán oly élvezetekkel ismerkednek meg, melyek a testi fejlődésre nézve nagy hátránynyal vannak, s az erkölcsi és szellemi fejlődését károsan befolyásolják. A testedző tornagyakorlatok s ezek közül az egészségre nagy befolyással levő rendgyakorlatok, a jótékony befolyású labdajáték, séták, üdítő mozgás helyett már korán a táucz járja, oly j korban, melyben még a táncznak éppen semmi értelme sincs. A koraérettség, akár testileg, akár szellemileg, mindig az elfajulásnak, az elkorcso- sulásnak a jele, s hol maradhatna ez ki, mikor tömegesen látja az ember a nagyreményű ifjúságot, melynek még jóformán a gyermekszobában volna helye, bor- és sorházakban, kávéházakban is megjelenni. A sporttól pedig és ennek különféle nemeitől egészen idegenkedik ifjúságunk. Iszik már akkor, mikor még nem birja, s politizál, mikor még éretlen s voltaképen még egészen az iskolakönyv- nek kellene élnie. De daczára annak, hogy a tánczmüvészet, pukerlizás titkaiba korán avat- tatik bele, s korán szolgáltatik neki alkalom arra, hogy a másik nemmel mindenesetre ártatlan, de egyszersmind teljesen haszontalan mókáit űzze, melyek a komolyabb s jövőjére nézve szükséges szellemi munkától elvonják — nyersnek — elég nyers. ítélete többnyire ferde és helytelen, f'elfogá~a nagy éretlenségre vall; egyszóval léha, könnyen fellobbanó és sem testileg, sem szellemileg nem egészséges. A többnyire korán kezdődő éjszakázás, megrabolván ezzel a testnek annyira szükséges alvást, szintén gyengítik testét, annyival is inkább, mert nincs ennek ellensúlya. Sajátságos jelenség, hogy éppen abban a korban, mikor legjobban belátjuk a testedzés szükségességét, mikor a közegészségügy érdekében legtöbbet tesznek; mikor napról-napra gyarapodnak a tudomány haladása következtében az e czélra szolgáló eszközök, mondjuk, — hogy éppen abban a korban kell az iskolának a legnagyobb küzdelmet kifejtenie a társadalom és szülői házzal szemben, a hol az áldozatkészség ugyan igen nagy minden nevelési eszköz megszerzéséoen, de a legközelebb fekvőt elhanyagolják. íme, ezek főbb vonásaiban első sorban okai az emberanyag elkorcsosodásának; hogy minő eszközökkel lehetne ennek gátat vetni, az a mondottakból könnyen levonható. Jobb közgazdasági viszonyok, az anyagi javak gyarapodása ismét erősebbé fognák tenni köznépünket, — jobb vagy legalább is okosabb anyák a középosztálynál, kevesebb fényűzés, a korai élvezetek szigorú megvonása az arra nem való ifjúságtól, mely várja be az időt, mikor azokra megérik; rendszeres toruaok- tatás, sok mozgással és erőgyakorlatokkal, s kevesebb bukfenczczel; ártatlanabb játék és mulatozás a serdülő ifjúnak, mely a vidor életkedvet el nem öli benne — mindezek oly dolgok, melyek középrendü ifjúságunk testi épségére, egészségére nagy és jótékony befolyással volnának. Mig ezek meg nem történnek és egészségesebb irány nem honol meg, különösen a házi nevelésben, — addig a sorozó bizottság statistikai adatai mindig szomorú jelenségeket fognak feltüntetni népünkre vonatkozólag. M Az „Ünnepnapokéból.) Ha áldozóba éltünk napja S vérünk lassúbb ütemre lejt, Ereink elpártol cserbe hagyva S a szív nem remél, csak felejt. A bágyadt, félelmes napokban, Melyeknek súlya, kínja nagy ; Ó Isten, Isten el ne hagyj! El ne taszíts magádtól minket. Ha kar megtört, fény elhagyott, S mit távol ifjúságunk hintett. Minden virágunk elfagyott. Ha száraz kóró lett a képünk S vad csörtető szél fenyeget Maradj velünk légy menedékünk, Ó mindenható szeretet. ■ Maradj velünk — kisérj odáig, Hol örök hajnalod hasad, Hol aki nyugodalmat áhü, Megpihen védszárnyad alatt, Ahol jutalmát megtalálja A küzdő és a szenvedő. És megszűnik a lét viszálya Ha ránk borul a szemfedő. ZECiss József. Mikszáth Kálmán nem régiben pompás rajzot H't erről a nevezetes irodáról s csakhamar akadt egy- et újságíró ember is, aki csak azért interviewolta | ffieg Eötvös Károlyt — bogy a nevezetes bureauról j ihasson. ~ • i b költémény ama ima — cyclusból való, melyet a | jeles költő nemsokára kötetben fog kiadni. Nincs szándokom Mikszáth barátomnak konkurenciát csinálni. A rajzok Írása nem mesterségem. Hanem fölveszem ezúttal a kalamust, dunántúli embertársaim érdekében, kik évek óta telvék a panasz- szal, hogy könyebb Tisza Kálmánhoz ebédre meghi- j vatni, mint Eötvösnél 5 pereznyi audieutiához jutni. Tájékoztatóul irom e sorokat. Abból ki lehet vonni a tanulságot. * Csak annyi mondandóm volt Eötvös Károlynál, hogy már kitavaszodott s egynémely függő port most már ledarálunk. Egyéb semmi Meg lehetett volna Írni azt levélben is, de az is tudvalevő, hogy Eötvös inkább vállalkozik egy ; kötetre való politikai essay megírására, miut egyet- j len válaszos levelezőlap s aj á t k e z ii fogalmazására. Már csak megkísértem a khinai falat meg- j mászni s ő felsége a törvény-paragrafusok császárja j elébe jutni. A fürdő-uteza 4. sz. palota előtt valami 20—30 bérkocsi tolongott. Az egyik jött, a másik ment — i egy egész sor meg ott szorongott kútsorban az ut- czán. Mintha csak bérkocsi-állomás volna ott. Akik j azokon a phaetonokon jöttek, azok mind a nagy- : mester elébe járulának. Bizony este lesz, mire az a sok kocsi innen elmén. A második emelet utczai frontja képezi a nevezetes irodát. Minden szoba egy-egy külön ügyvédi kabinet; mindenikben egy rakás körmönfont fiskális a egész hada az ügyvéd-segéd népnek körraöl, tény- vázlatoz, konczipiál, imforraál, kópiáz és stempliz — és lót-fut szobáról-szobára, mint valami háborus- j előtti főhadis zállás eszeveszett generálstábja. Az irodákba sem olyan könnyű jutni, mint azt | némely jámbor halandó gondolná. A főbejárat csengetyü-hangjárá megnyil az ajtó ! s egy Bukovay Abszi dugja ki azon a fejét, tetőtől talpig végig méregetvén az elszánt jövevényt. — Lehet, kérem, a nagyságos képviselő úrral j beszélni ? — Oh igen. — Mikor ? — Azzal nem szolgálhatok. A szerencsétől, meg a pechtül függ. — Hm! — Hm! — Tán szives volna bejelenteni. X. vagyok, takarékpénztári igazgató Nagyváradról. — Szivesen. Azonnal bejelentem — Perl titkár urnák. Bukovay ur visszáruén. Nemsokára egy „Lehet* zendül s a bankdirektor mosolyogva kalimpál be — az előszobába. Itt megérti, hogy bátran lehámozhatja a felső ruhákat, shavlt, kalucsnit s aztán beléphet — a titkári „terem*-be, hol a mindig elegáns Perl ur illatos szivarral kínálja, széket jelöl ki, újságot ad — de nem biztatja épen semmivel. Mikor a derék direktor ur bejött a titkári kabinet-be, én akkor már ott filozofizáltam harmadfél óra óta. A szoba tele volt már akkor csordultig budapesti- s vidéki emberekkel s egy-egy sarokban halkan pertraktáltak ezernyi dolgot. En arra az ottománra kerültem, ahol a fejérvári követ a szellemes ifjú Károlyi Gábor diskurált Csávolszky Lajossal s az öreg Madarászszal. A gróf stoikus nyugalommal vigasztalta a várakozó egyébb ismerősöket. Egy volt miniszter, ki örökké vasutter- vekkel foglalkozik s egy leendő miniszter, ki a mérsékelt lóezákon lesi még ez idő szerint a budavári varjú szájából kipottyanandó sajtot, idegesen tippegettek erre-arra a szobában; az öreg Madarász megható lenézéssel nézte mindakettöt ............mire a demokra ta gróf ügyes czélzással jelentette ki nekem, hogy ide legjobb munkás-álruhában becsempészni magát, hogy Eötvös nem barátja a patsouli-nak s előszeretettel kultiválja a toprongyos munkások ügyét-baját. A két miniszter tüszentett egyet s aztán.......... ismét megnyílt az ajtó. Egy tiszaháti deputáczió jött valami folyamszabályozási korrnány-paklizás vé- j gett interpellatiót s egyúttal kriminális eljárást 1 kérni. A mindig elegáns Perl ur annak a szónoknak is bedugja a száját egy illatos Favorit-szivarral a j többi deputans urakat pedig — szintén leültette a j kandalló árnyékába. — Pompás! pompás! Hangzott ki most egy stentori hang a szomszéd szentélyből, melyben a 1 paragrafusok mindenható ura,egy kormánypárti jogtudóst examinált épen. A titkári szoba egyszerre lecsendesül. — Hát igazán jónak találod? — Pompás, mondom ... ha mondom. Hanem i csak akadémiai könyvnek jó. Az ilyen törvényt nem veszi be a magyar gyomor. Dolgozd át. Adok egypár eredeti kútfőt; de meg ne mutasd Teleszkynek, mert nem lenne tőle maradásom. Egy savanyuképü klakk-ember jött ki ezek- után onnan s Perl ur lépett be. Majd kijött. — Az az irányadó, uraim, itt, hogy a küldöttségeknek előnyük van. Avval bement a deputátió. Rövid volt a végzésük. Kérelmüket en bloe fogadták el — aztán ragyogó arczczal jöttek ki'ismét. • Még vagy buszán voltunk a titkári kabinben. Végre pont délben jelenti Perl ur, hogy collective beléphet négy ur; Károlyi, Csávolszky, Madarász és . . . alulírott. A vörösbársony-tapett szobában egy, az ablak mellett álló faragott karosszékben ült Eötvös. Balkezében rövid, vastagszáru csibuk, jobbjával barátságosan integetett felénk, oly forma mosolygással életteli ábrázatján, mintha csak azt mondta volna:Ne haragudjatok, barátim, hogy oly soká antisambriroznotok kellett. Nein tehetek én róla, hogy olyan nagy ur vagyok. A collective-fogadást Eötvös találta ki — s igen practikus idea. Nem olyan fád és nehézkes s a legkomplikáltabb ügy egy-egy sikerült bon-mot-val nyer megoldást. Épen azon voltunk, hogy odaguritunk köréje egy-egy fanteuil-t — mikor Bukovay ur repül be. — Nagyságos uram, Irányi ur idekiildött egy kocsit, a kaposvári mandátum ügye kerül a ház elé. Az előadó már ... — Jól van, öcscse, — megyek. — Komák, Kaposvár coronat. Szervusztok, majd holnap. Avval ment. A kalapot, botot úgy vitte ki utánna Bukovay ur. A bank-direktor s vagy tizenöt ur pedig Perl ur elé állt. — Quid nunc? • , A — Tessék holnap jönni.- — De kérem már negyedszer vagyok itt. — En ötödször. ■ — Én már hétfő óta mindennap! Perl ur nem jő zavarba.
