Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-01-14 / 2. szám
Veszprém, 1888 Nyolczadik évfolyam, 2. sz. Szombat, január 14. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre ...............................6 firt — kr. Fé lévre..............................«5 frt — kr. Negyedévre...............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Her ez eg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. IMIeg'jelen. minden szomloaton., — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. HIEDETÉSEK ÉS SSr-STIIETTSZESElES: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Hol az igazság? ^ Veszprém, jan. 14. Évek óta sajátságos hajsza folyik itt egy Lang József nevii ember ellen, ki Zsigmond fia nevében, a veszprémi nemesek 4 havi pálinkamérési nemesi jogát gyakorolja — rendes szerződés alapján. A veszprémi nemesek 4 havi italmérési regáljoga kétségtelenül fennáll ma is, a püspökség s káptalannal 1820-ban kötött egyes- ség szerint s tényleg ma is gyakorolják ezt eg3res nemesek. így Keresztes Pál, Csikász József, Vörös Károly stb. De a püspöki s káptalani regáliák bérlői azt mondják, hogy Lang Zsigmond s József nem nemesek és igy jogcsonkitók. Igény- beveszik a hatóság rendőrségét s elkobozzák minduntalan a Langék pálinkáját, sőt megverik s börtönbe hurczolják őt. Különös dolog ez. Az a kérdés ugyanis, hogy jogcsonkitó-e hát Lang vagy sem ? — Ha kétségtelen az, hogy a nemesi regá- lejog fenáll: ez épen olyan jog, mint a püspökségé s a káptalané, mert hiszen teljesen egyenjogot biztositó szerződéses egyezségen alapszik. S ha a püspökség s káptalan tagjai kiadhatják bérbe: azt ép úgy tehetik a nemesség tagjai is. Megfordult ez a kérdés már a minisztériumnál, a megyénél s a bíróságoknál is. Az 10219/873. szám alatt kelt belügyminiszteri rendeletben kimondatott, hogy nem ital mérési jogbitorló, hanem állítólagos regálé jogtulajdonosok közti magánjogi vitás kérdés eldöntéséről van szó, mely magánjog két oldalú szerződésre alakíttatván, annak gyakorlata a szerződés értelmezésétől függ, ezen értelmezés pedig és az arra fektetendő további eljárás nem a közigazgatási, hanem bírói útra tartozik és azon állapotban helyeztetett vissza a pálinka mérésnek jog- és gyakorlata, mint az a megyei közigazgatási közegek illetéktelen beavatkozásaikor állott. Továbbá kimondatott a 387606/886. sz. határozattal, a megyei közigazgatási bizottság által, hogy am. kir. belügyminiszter 36950/886. szám alatt kelt rendeletével a Lang József veszprémi lakosnak pálinkamérési ügyét azon megjegyzéssel küldötte meg, hogy ez esetben Veszprém városában az italmérés regálejog alapján gyakoroltalak, még kimondatott Veszprém megye alispánja által az 18937/885. sz. a. kelt határozatában, hogy Lang József Veszprém városában a pálinkamérést igazolt nemesek nevében, mint Lang Zsigmond képviselője a regálejog alapán g\rakorolja. Az is kimondatott, hogy ezen 4 hónapos pálinka- mérés Veszprém városában az itteni püspök, káptalan és nemesek közt 1820. október 5-én létrejött egyezőség és szokás [értelmében gya- korlandó. — Ezt helyben hagyta a kereskedelemügyi m. kir. miniszter a 30571/86 szám alatt kelt rendeletével is. Mindezekről a hatóságoknak hivatalos tudomása van s ezek daczára, ha Rosenthal és Rozenberg regále- bérlők panaszt emelnek Lang ellen, hogy jogtalan mér pálinkát, mint jogcsonki- tón, a panasz tárgya végre lesz hajtva a nélkül — hogy a panaszlott megidézve lenne, s ha követeli a hatósági megbízás felmutatását, a rendőrök megverik, megvérezik, csendőrökkel bekisértetik és a törvényhatóság ezt behunyt szemmel elnézi, sőt még a kapitány kérésére a fogházba is bezárják. Hát már most micsoda dolog az, hogy a dolgok ilyen állásában az a szerencsétlen Lang örökös hajszának van kitéve s a város napról-napra újabb botrányokra ébred, hogy Langéknál az éjjel ismét pálinkakobzás és verekedés volt. Legyen valahára vége. Legyen igazság s szolgáltassák ki azt feltétlenül. Nincs semmi privát rokonszenvünk ahoz a szerencsétlen emberhez, hahogy azt látnok, hogy csakugyan jogcsonkitó! De hát ez nemcsak hogy nincs bebizonyítva — de épen az ellenkezője nyer megerősítést a miniszteri végzésben is. Hát csináljon rendet, osszon igazságot a I hatóság. Legyen a jog az, ami. S ha azt kívánja a hatóság, hogy tartsák azt tiszteletben az egyesek és Lang is — tisztelje azt a hatóság is! Farsang elején. Veszprén jan. 10-én. Itt a farsang! A test és szellem egyaránt kívánta már az évi küzdelmek után a farsangot, amidőn megrovás nélkül szabad elvetnünk egy-két órára napi gondjainkat, hogy szórakozzunk, vigadjunk. És ma már hegyen-völgyön dinom-dá- nom, muzsikaszó. Carneval herczeg négy hétig tartó diadalünnepet ül. Ifjaink ereiben hevesen pezseg a vér, a szív lázasabban dobog, mint rendesen, a kedélyek nem oly lehangolttak, mint az év lét- küzdelmeiben lenni szoktak. Egyesületek, társaskörök tánczvigalmakat terveznek, tánczczal egybekötött hangverseny, fényes Almádi-bál van készülőben. Jól van ez igy, nincs is ellene semmi kifogásunk. Csak mindent módjával! — ez legyen jelszavunk. Mert a mulatásnak tulságig való csigá- zása áldozatokat követel, mint azt városunkban az elmúlt év folyamán sajnosán kellett tapasztalnunk. Szép reményekre jogosító ifjak, közszeretetben álló hölgyek lettek a tulságig vitt mulatozás következtében beállott sorvasztó betegségek áldozatává. Mindenek előtt vigyázzunk tehát legdrágább kincsünkre, jó egészségünkre. Ne menjünk könyelmüségről tanúskodó könyed ruhákban a bűvös utczára az izzó bálteremből, módjával igyuk a hűsítő italokat s óvakodjunk a túlságos mulatságtól. Mindent módjával! — ez legyen jelszavunk az öltözékben is. Sohase nyújtózkodjunk tovább, mint a takarónk ér. Társadalmi életünk napról-napra kezd megdrágulni. A pazarló fényűzés ragadós betegsége, sajnos, ma már nemcsak a felsőbb körökben, de a középosztályban is szedi áldozatait. Az iparosok, kereskedők leányai mindannyian egy-egy nebánts-virágot akarnak játszani a tánczvigalmak alkalmával; feltűnően fénj^es ruhákban, pazar ékszerekben jelenik meg az is, akinek nem áll módjában. És ez következetesen tart addig, inig a hitel-gép fel nem mondja a szolgálatot, mig be nem következik a tönkrejutás kétségbeejtő határideje. Mert a fényűzés egyaránt tönkre juttatja a szellemi és anyagi jólétet. Helyesen tette az iparos ifjúság, hogy uj irányt vett fel báljai rendezésében. Mert a ruha nem teszi az embert. Egyszerű, házias öltözetben is jól lehet mulatni s talán fesztelenül is. Nem a ruha teszi az embert, hanem a lelki, szellemi tulajdon. 8 aki ezekkel rendelkezik, az jól fog mulatni mindenütt, delejként fogja maga köré vonzzani a mulatni vágyó és házasulandó fiatal embereket, mig aki ezeknek hiányában van, hiába öltözik fényűzéssel, mindenki tudja, hogy nem mind arany, ami fénylik. Tehát ne akarjunk többnek látszani, mint | amik vagyunk. Ne hajhászszuk a talmit, de keressük önzetlenül az igazat és szépet. Ne űzzünk kibázasitó vásárt a tánczvigalmákból, a külsőségekkel, de igenis fordítsunk több gondot szellemi kiképzésünkre. Szükségesnek tartottuk ezeket elmondani a farsang elején. Kötelességünk ez s megteszszük minden esztendőben. Szeretjük is hinni, hogy meg lesz kellő hatása. Meg vagyunk arról győződve, hogjr a papák szívesen követik őszinte tanácsunkat; hölgyeinken, leányainkon áll a fő, hogy ne akarják egymást fölülmúlni. Tekintsünk csak a farsang elején egy pillanatra a való életbe, gondolkodjunk egy I kicsit s azután aki teheti — mulasson egyszerűen, szívesen, de módjával. Akkor azután a böjtben nem lesz okunk a megbánásra. A Pribék-jubileum. — Saját tudósítónktól. — Veszprém, jan. 12. Veszprémmegye polgársága múlt vasárnap d. e. 11 órakor adta át, Pribék püspök Urnák ötven éves aranymiséje jubileuma alkalmából ama diszesüd vözlő Albumot, melyet negyedfélezer polgár irt alá rang- és valláskülönbség nélkül. M DE PROFUNDIS. 1. Nem ismer senkit, őt sem ismerik, Nappal nem látták az utczán soha, Csak éjjelenkint büzhödt füst között Láthatni őt, mert ez az otthona. Körötte folyton sok sürgő suhancz, Minden szavuk sikamlós butaság . . . A szép leány, mint hogyha hallaná: Kaczag, mosolyg, pedig senkit se lát. Eget kíván még szive és esze — 0 még szeret s nem tud felejteni ... Mégis mi vitte a pokolba öt? . . . . . . AU, hosszú volna mind elmondani. . . II. Ruhája rongy, az arcza halovány, Meglátszik rajt’ az unott élvezet; Azt kérdik egyre a kiváncsiak: Unott öröm vájjon hová vezet?! . .. S ő nem törődik többé senkivel, Tűri a sorsát s gyakran felkaczag: Kinek mi gondja van már ő reá, Ha én tűröm, hogy ő oly ingatag ?!. . . V. Hullám József. Egredül vagyok a szerkesztőségi irodában, j elmerengek a semmiségen, hallgatom a bűvös téli szél zúgását, mely olyan furcsa hangvegyiiléket hoz | létre az ablak recsegésével. Mikor hatalmas csapással egy-egy hócsomó verődik az ablak keretéhez, megrezzenek testben és lélekben, de midőn pillantásom ablakom jégvirágaira vezet, szivemben a re- | mény és megnyugvás foglalja el a semmiség kétségbeejtő fogalmának helyét. A szomszéd szobából hallatszik a betűszedés monoton kopogása, amint azok az egyszerű emberek hideg anyagból életet gyúrnak. Nem hallják ezek | az utczán dühöngő orkánt, a gép nem gondolkodik, csak működését folytatja, összegyúrja a rideg anyagot, hideg papírra veti és alkot mégis hatalmat, mely nemzeteket dönt és ajabb hatalmakat alkot, szítja a > szivekből kialvó szeretet parányi szikráját, jótékony ! | meleggel árasztja el az emberiséget, mely mégis rút | gyülölséggel, hálátlansággal fizet. A betűszedés monoton kopogásával egybeolvad a sajtó gépies zakatolása ... Olyan megszokott mindez, | mégis visszatetsző, olyan fenséges és mégis két- j ségbeejtő. A betű életet teremt, de lassan sorvasztja, mig végre megöli azt, aki annyi véres verejték árán akart használni az emberiségnek ! Vájjon nem kétségbeejtő-e ez? És nem visszatetsző-e a hírlapíró sorsa, aki a szellemet adja a testhez, melyet saját életük árán a betűszedők gyúrnak rideg anyagból ? A tragédiában a hős megsemmisül, mert ellent áll a társadalmi törvényeknek, szabályoknak, a hírlapíró sorsa is hasonlít a tragédia bőséhez, lelkesülnek érte, majd megsemmisül, pedig nem állt ellent az áramlatnak, hanem alkotott törvényeket és társadalmi szabályokat, az eszme halála után is él, hogy ismét küzdjenek érte az utódok azért a jótékonyan eső jutalomért, aminek az a neve : — semmi. És igy van minden a világegyetemben. A pa- rányokból hatalom leszen, a hatalmak szülnek uj parányokat, mig végre semmivé lesz minden test- parány s a lélek is csak azért marad fenn, hogy kétségbeessék a megsemmisülés felett. És ebben az öntudatban mégis olyan fenséges küzdeni a létért. Annyi kétségbeejtő van e küzdelemben, de az öntudat, hogy nem magunkért, az emberiségért, a társadalomért küzdünk, harczolunk a múlandósággal, erőt ad a csüggedő sziveknek, nem hagyja kifáradni a szellemet, mely hivatva van uj szellemeket teremteni. És ha mindezeket átértjük, meggondoljuk és megtanuljuk érezni is, csak akkor látjuk be igazán, hogy e küzdelemben mégis sokkal több a fenséges, mint a mindennapias, sokkal több, ami erőt ad, mint ami kétségbeej t. És mégis mi okozza ma e lehangoltságomat, mi késztet a lét felett való gondolkodásra? Ezt kérdem önmagámtól, de választ nem kapok. „Tempora mutantur“ . . . * Egy vezérczikk fekszik előttem. Átolvasom, hisz kezdeni kell a szellemi napszámot. Czikk a társadalmi betegségek ellen. Társadalmi kinövés ... ragály. . . megromlott erkölcsök ... a sülyedő női erény... a kétségbeejtő nyomor . . . öngyilkosság . .. undorító bűnök. Hazugság, ámítás!.. . Küzdelem ez a léttel, az elbukottak kétségbeejtő siráma a mélységből. . . * Az élet olcsó. Egyik görcsösen kapaszkodik a legvégső szalmaszálhoz is, a másik önkezével vet j véget életének. Azt mondják gyáva volt, nem mert szembeszállni az élet nehézségeivel. Mások azt állítják: joga volt hozzá, nem kérte az életet. Melyik állításnak van igaza, ki a megmondhatója? Érdemes erről gondolkodni, de könnyen őrületbe ejthet. Nem jó gondolkodni a létről. * És én mégis gondolkodom. Visszaszáll lelkem ifjúságom küzdelmeire, forró könycsepp gördül halovány arezomra, a megilletődés fájdalom könye ez. Szeretem az életet, bár sokan nem szeretik, hogy élek. És én igazán érező szivemnek őszinte hevével sok küzdelem árán megtanultam megvetni amaz embereket, kik nem akarnak felülemelkedni a minden- napiasságon, gúnyt látnak a fenségesben és nem j tudják megérteni az élet küzdelmeit. Bedig, talán a megvetésre sem érdemesek . . . * Ab, de nem folytatom tovább, munkára szólít a kötelesség. — Kérem leadni a tárczát! •— szólt féliü; elő- zékeny, félig parancsoló hangon a „metrompás.“ — Azonnal! — adom a választ s tovább akarok gondolkodni. Nem bírok. Agyam felmondja a szolgálatot, idegzetem megfeszül . .. Jó, hogy jön az újdondász, legalább pletykáival megváltoztatja kedély hangulatomat. Pihegve rohan a szerkesztőségbe, végig veti <J 0 7 o o magát a puha kereveten. Künn még egyre zúg az orkán s mintha ez is kötelességemre akarna figyelmeztetni, ablakomhoz csapkod újabb és újabb bócsomókat. A szomszéd szobában szünetel az ólom-emberek munkája, várják a szellemet, hogy újabb testet gyúrhassanak. — Mi újság reporter ur? — Valaki megölte magát. .. _____ Hullám. á ba&dft eszét is lefőzte. Patikárius Ferkó maga sem tehet róla, hogy olyan pompásan tud muzsikálni. Veleszületett jótu- I lajdonsága ez s ha talán valaki büntetésből kivenné kezéből a szárazfát, ő i'ögtön elvándorolna az öreg Rácz Pali kollegája után, azzal a különbséggel, j bogy a szive repedne meg, mint Rafael Csurka j hegedűje a mádi lakodalmon. De mint minden embernek, úgy Patikárius | Ferkónak is meg van a rossz oldala is, és ez nem egyéb, mint a külföldre vágyás. Sokszor megjárta már e kapzsiságáért, de azért nyáron ő mégis csak j eljár külföldre — kéjutazási czélból. Itt aztán rendesen el muzsik ál ja bandájával azt a tömérdek j „banknótát,“ amit idehaza a farsang folyamán J össze muzsikált. Azt mondják, ez a mániája. Mert minden piű- j vésznek van bogara, ha mindjárt czigány zenész legyen is az a művész. Hiába nevezték őt el a „banda eszének,“ ez csupa ráfogás, mert biz őt sokszor cserben hagyja
