Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-02-18 / 7. szám

esitenek, hogy a nemzetiségi szellemet istápolják, meg elégszik azzal, ha sikamlós énekes bohózatok­kal felvillanyozzák elfásult idegeit. És ha akad véletlenül, mert nagyon ritka olyan társulat, melyik a vidéki színészet legszentebb czéljának akar megfelelni, a hazai nyelvet művelni, terjeszteni, a nemzetiségi szellemet szítani törekszik a nem hajhássza a sikamlós kurjongatásokat, akkor bizony az amugyis fösvény „tnüpártoló“ közönség rideg közönyt tanúsít. így van ez főleg Pápán is. Mindig érdeklőd­tem a pápai sziniigy iránt. Tapasztalásból tudom, hogy Pápán nincsen talaja a színészetnek. Nem azért, mintha nem volna „müpártoló közönsége“, de mivel a közönség a színészetből luxus artikkelt csinál s csak élvezni megy a színházba, de ezt sem cselekszi meg akkor, ha tudja, hogy ma olyanok is lesznek ott, akik nem passzolnak össze az 5 egyé­niségével. Volt idő Pápán és pedig az első években, amidőn jó sora volt a színészeknek abban az élénk városban. De csak mindig módjával és rövid ideig. Ma már nincsen igy. Télen úgy, mint nyáron, a színészeknek nyomorogni kell, s ha az igazgató nem jön ide megrakodott erszénynyel, akkor félni kell az esetleg beállandó katasztrófától. Meg van az oka annak, hogy én e helyen és ily sürgősen irom e sorokat. A helyi pápei sajtó nem sokat vesződik édes testvérjével, a színészettel. Megelégelteti olvasóit egy két soros újdonsággal, melyben jelzi a társulat jövetelét s akkor megcse- lekszi, hogy röviden referál is, de soha nem kriti­zál, a közönségre meg épen nem prédikál. Nem lehet rossz néven venni a „Pápai Lapok“-tól, mert el van kényeztetve az olvasó közönsége, mert mindenki a biográfiáját, vagy humoros arczképét keresi' az albumban, a színészetet pedig el sem is olvasná. Lapnnk, melyhez szivem van kötve, min­denkor legtöbbet szokott tenni a színészetért a vár­megyében. Most seui szabad hallgatnia, plane ami­dőn arról van szó, hogy a közönség csak futólago­sán pártolja az átutazó társaságot. Bánfálvy társulata megérdemli a pártolást s Pápaváros közönségétől méltán el lehet várni, hogy pártolja is. Ha állított állandó csarnokot Thaliának, illő, hogy ne hagyja gyeppel benőni az oltárt, hova olyan illetteljesen mennek áldozni a hazafiság szel­lemének a társulat tagjai. Bánfálvy előadásainak sorozatát kedden kez­dette meg Csiky Gergely „Vasember* drámájával. A tánsulat rendezője Szerémfal vy Béla. Jelesebb tagok! Szörey József, D. Hetényi Emilia, Tóvölgyi Béla, Füzesséry Gyula, Bánfálvy Béla, Dobay Erzsi, Bánfai vyné. Szerdán Rátkay „Felhő Klári“ népszínműve, csütörtökön pedig Knezel énekes vigjátéka „Sátány leánya“ került színre. Közönség mind a három elő­adáson kevés számú volt, a páholyok majdnem üresek. Legközelebb szinrekerül: Mikadó, Paraszt kis-' asszony, Bolondok grófja, Három feleség egy férj, újdonságok. A társulat csak rövid ideig marad Pá­pán, mert Csókának kiadták a színházat április-má­jus hóra, amikorra Veszprémbe akart jönni. Igen valószínű, hogy mi színészet nélkül ma­radunk és Csóka egyenesen Pápára jő, mivel itt már bérletet is gyűjtenek neki. Igen helyesen tenné Bánfálvy, ha 1—2 hétre hozzánk jönne és igy legalább színészet nélkül nem maradnánk. Hullám. A mohai tűzoltók bálja Inotán. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Ioota, febr. 4. F. hó 12-én tartatott^ meg az inotai nagyven- déglő termeiben a mohai Agnes-forrás inotai tűzoltó osztály pénztára javára rendezett zárkörü tánczviga- lom, mely — levelezőnk értesitése szerint — min­den részben k tűnőén sikerültnek mondható. Nem­csak az ottani intelligentia vett részt a mulatság­ban, hanem a vidékről is számosán voltak jelen. A négyeseket 20—22 pár tánczolta, s hogy a jókedv­ből semmi kívánni való sem hiányzott, mutatja az, hogy a vendégsereg csak reggeli 7 órakor oszlott szét. Jelen voltak: Herczeg Vilma (Szent-Mihály), Isay Izabella, Gold Janka, Bergl Latinka, Neuhau- zer Regina és Riza, Szabó Róza kisasszonyok. To­vábbá: Tóth Jánosné, Herczeg Sándorné (Sz.-Mi- hály), Szép Lajosné, Papp Istvánné, Nagy Gyuláné, Isay Nándorné, Stein Jakabné; Freud Móricné, Glanc Alajosné, Farkas jferenczné, Holler Mihályné, Lóránt Istvánné, Szabó Lajosné, Lancman Józsefné, Sági Jánosné. — Felülfizetni szívesek voltak: Nagyságos Kempelen Imre főparancsnok 5 forintot, Tiringer Mihály 4 frt 50 kr., Deutsch József 4 frt, Vikár István 2 frt 50 kr., Krosetz Gyula 50 kr., Vi- nis Fülöp 50 kr., Goldschmied Mór 50 kr., Gáck Jenő 50 kr., Mészáros Pál 50 kr., Bernstein Adolf 50 kr., Hischler Vilmos 50 kr., Pap István 80 kr.; Nagy Gyula 2 frt 50 kr., Cziszér Imre 50 kr., Sipos Dániel 30 kr., Édes István 1 frt, Preizler János 1 frt, Forinanek János 1 frt, Freud Mór 50 kr., Szombati Ferencz 50 kr., Szabó Lajos 50 kr., Herczeg Sán­dorné 60 k ., Tóth Károly 50 kr., Stein Jakab 1 frt, Farkas Ferencz 1 frt, Isay Izabella kisasszony pedig egy darab gyönyörű kivitelű fali kosarat volt ke­gyes ajándékozni, melyért is sorsolás utján 7 frt 30 kr, valamint a Bergl Adolf ur által is ajándékozott torta elárverezéséből 6 frt 85 kr. folyt be. Mely — fentebb is elősorolt felfllfizetések és ajándékokért fogadják a nemeskeblü adakozók a parancsnokság hálás köszönetét. A tiszta haszon 50 frt 25 krt tesz ki. r.— 1.— Halászok harcza a Balatonon. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Siófok, febr. 16. A múlt napokban tihanyi orv-halászok átlép­ték határunkat és a Széchenyi Imre gróf tulajdonát képező köröshegyi vízre eveztek ki. Itt azonitan Már­kus Henrik bérli a halászatot, a ki jogával élve, utasította embereit, hogy az orvhalászoktól a hálót vegyék el. A bérlő az esetet az épen hivatalból ott időző tabi szolgabirónak bejelentette, a ki a hely­színén a tényállást konstatálta és kijelentette, hogy az ilynemű visszaéléseknek törvényszabta módon elejét fogja venni. A tihanyi hal szók a halászati szövetkezet intézményeit nem respektálják, a minek az az oka, hogy az apátság nem tagja a szövetke­zetnek, s nem utasítja ambereit, hogy mások jogkö­rét tiszteletben tartsák: A tihanyiak nem nyugodtak meg abban, hogy halászati eszközeiket elvették tő­lük, hanem rabló módra egyenesen rátörtek vagy nyolczvanan Márkus H. halászat-bérlőnek a szárszói vizen dolgozó embereire s boszuból elvették tőlük hálóikat. A bérlő a tihanyiak erőszakosságát megso- kalva, maga mellé vette a községi bírót, nehány községi elöljárót s halászait és kiment velők a Ba­latonra, abból a czélból, hogy az elrabolt hálót visz- szakövetelje. Ez azonban nem sikerült, mert a tiha­nyiak Márkust és embereit fejszékkel és dorongok­kal megtámadták, a miből csakhamar nagy vereke­dés fejlődött ki. Dulakodás közben, a bérlőt még re- vorverétől is megfosztották, holott Márkus a revol­vert ki sem vette a zsebéből. Csak a szárszóink visszavonulása okozta, hogy nehány tttlegen kivill nagyobb baj nem érte őket. Ezt az újabb merényle­tet Márkus szintén bejelentette a szolgabiróságnál. Márkus jelentést tett az esetről a halászati szövet­kezet elnökének Széchenyi Imre grófnak is, a ki, hir szerint már megtette a kellő lépéseket illetékes helyen. r.— 1.— „Közvacsora“ Almádiért. T. szerkesztő ur! Habár bizonyosan tudtam, hogy ön, mint az „Almádi ötös­bizottság“ egyik tagja, meg különben is almádi-i birtokos, nem fog hiányozni a köz­vacsoráról s igy lapja az ön személyében elég tágas képviseletet nyer a közvacsorán, mégis csak elmentem, hogy képviseljem magamat meg a famíliámat. Mert a feleségem egy szépen sült mala­czot, gyönyörű mezőben, mely csupa salátából volt, küldött a közvacsorára. Herczig kis malacz volt s hogy imponált, bizonyítja ama körülmény, miszerint az anyósom vette meg egy forint 60 krért. Mikor a múlt héten hazamentem az irodából, azzal fogad a feleségem : — Te, itt volt az alispán, másodmagával. — Az alispán . . . kérdém kíváncsian. Csak nem engem kerestek — párbaj ügyben ? — De tégedet is kerestek, egy ívvel! — Egy ívvel? Bizonyosan azt szánták a jegyzőkönyvre. És Írtak valamit rá ? — Éu írtam rá! — Te írtál rá!? Aztán miközöd neked a más közihez! Mi? utóbb még kompromi- tálsz engem. Mondd csak, mit írtál rá? — Egy malaczot! — Úgyis tudom, hogy anélkül még a tollat sem tudod a kézbe venni. — Te nem értesz. .Egy sült malaczot jegyeztem elő az almádi-közvaesorára. — Ja, ez már más! Szólok oda örömmel. A feleségem be is váltotta a szavát s elküldte a malaczot s engem meg elküldött a közvacsorára, hogy egyem meg a pénze­mért, mert tudja, hogy nekem izleni fog. „Engem bizony ne szóljon ki senki“ — mondja büszkén. Azt kérdi szerkesztő ur, hogy miért nem vittem el a feleségemet is ? Hát annak egyszerű oka abban van, hogy a feleségemnek már egy hét óta se éjjele se nappala, mert a kis Honor lányom mindig sir. Tetszik tudni, most tavasszal fogom beoltatni dr. Perlaky városi orvosnál s fél a kicsike a beoltástól, de különösen tart attól, hogy nem fog megeredni. Pedig egyre vigasztaltam, hogy ne féljen, megered, magamról tudom, mert engemet is ő oltott be. Mellékelve küldöm t. szerkesztő urnák az oltási bizonylatot is. T. szerkesztő ur! A közvacsoráról teljes tudósítást írni lehetetlen, (Bizemosam volt me- schüge. Cfyerki.) hanem azért, ámehynyire lehe­tett, iparkodtam teljessé tenni tudósításomat. A közös vacsora. Mondhatom, a „Korona“ nagytermében még nem volt soha olyan díszes közönség, mint ez este. Ha a Raszli bácsi tudta volna, hogy ilyen sokan lesznek, nem fűtött volna be 60 írtért olyan hevesen. Nem akarok kiterjeszkedni az ételek és italok leírására, azt a jövő héten úgyis kimu­tatják a nyugtázásban, meg aki evett, úgyis tudta, hogy mit evett, kivéve akik nem tudták. Mert voltak olyanok, akik pókát kértek s be kellett érniök csibével, mert egy kis „csibe“ rá „tuszkolta.“ Mondhatom, azok az aranyos kis pin- czérnők egész odaadással, csupa élvezettel — pumpoltak, de elismeréssel említem meg — a legszolidabban. Harabasevszky urat elfogta az irigység! Ha ő neki ilyen „legényei“ lennének, nem kellene működtetni olyan szigorral a „prést" Az érdem elismeréséül megjegyzem, hogy Almádi érdekében a pumpolást a legmagasabb fokra emelték a szép hölgyek. A nevöket nem irom ki, mert vagy azért aprehendálnak meg, mert kiírtam, vagy azok aprehendálnak, akikét esetleg nem irom ki, mert tetszik tudni az ember feje nem — káptalan. Úgy tizenegy óra felé ért véget a közös vacsora, melynek tartalma alatt a legfesz­telenebb hangulat és jókedv uralkodott. Külö­nösen jól mulattak a kályha felé, ahol, mint mondják, nagyon be volt f ü t v e. A legelső felköszöntöt Vikár Lajos tartotta, Almádi felvirágozásáért emelve poharát. A beszédek szépen „jövödelmeztek,“ mert addig senkit sem hagytak szóhoz jutni, míg az 1 — 2 frtnvi illetéket le nem fizették. A jelenlevő hölgyek neveit a követke­zőképen sikerült összegyüjtenem: Leányok: Galamb Margit, Galamb Irma, Vellner Katinka, Csik Mariska, Perlaky nővérek, Rothauser nővérek, Huszár Vilma, (Szilas-Balhásról) Kenessey Berta takaros nemzeti öltözékben, Lengyel Elza, Brenner Jluska, Csonka nővérek, Steiner Katicza, Knbay Mariska, Taubler nővérek, Pinkász Luiza, Harabasevszky Nina, Fodor Ida, Kletzár Paula, Tőttősy Mariska, Karlowsky nővérek, Dunst nővérek, Pap Mariska, Vizner Ida, Jurkovics Erzsiké, Imrék Ida, (Pécseiről) Paczl Ottilia, Fehér Nina. Asszon}7 ok: Véghely Dezsóné, Karlburger, Emil né, Laky Kristófné, Koloss váry Józsefné, dr. Perlaky Józsefné,Czollensten Ferenczné, özv. Öaamb I.-né, Kenessey, MóricznéCsikné, Vellner L.-né, Brenner Lórinczné, Balogh K.-né, Steiner Józsefné, Taubler Ignáczné, Kompolthy Gusz- távné, (dr. Matisz Dezsőné, Hoffenreich Ignáczné, Kubay Hubertné, Kompolthy Ti vadamé,( Tusz- kau Valdemárné, dr. Steiner Kálmánná, Harabasewszky Hehriktié, Kletzár Ferenczné, Papp Gyuláné, Horváth Pálné, Szalayné, Koller Sándorné, özv. Fodorné, Vizner Jánosné, Cseresnyés Nándorné, Kun Györgyné, (Szilas- hás) Fehérné, Bauer Sándorné, Müller Mátyásné stb. stb. A tekintetes vármegye. Es Purgly Sándor t. megyei főjegyző lágy galambtojást rendelt, hogy jobban tudjon toasztozni. Nem volt készletben, tehát nem szolgálhattak neki. És a toasztja is elmaradt, nagy kárára az almádi kasszának, mivel kevesebb beszé- lési dij folyt be. A tekintetes vármegye kitett magáért. Ott volt képviselve az egész tisztikar, még a kezelő tisztikart sem véve ki. V é g h e 1 y Dezső alispán uralta a hely­zetet és állt élén a díszes csapatnak, elte­kintve attól, hogy almádii birtokos, szivén viseli a Balaton jövőjét, különösen Almádiét. Még a kezelő-személyzet képviselője Goldman is úgy robotolt, hogy nem lehetett panasza az alispánnak. Csak azért is dühö­sen tánczolt, hadd legyenek még dühössebbek a távol létükkel tündöklő „kinevezettek.“ Nem hiányzott, a valóságos főjegyző sem, kedves nejével, ott volt a mindig ud­varias Végh Pista aljegyző és a mindig gentry kis Huszár Jóska is, ki ez alka­lommal mutatta be legnagyobb érdemét, amit tisztviselősége alatt elkövetett, hogy becsábitotta a szellemes Vilma nővérét Szi- las vármegyéből. T. szerkesztő ur! Külön akartam Írni Vadnay Béla cs. k. úrról is, meg a kardjáról is, meg az uniformisáról is, de mivel nin­csen időm, mert azonnal indulok Pápára a kereskedők báljára, hát azt máskorra ha­gyom. Még csak azt jegyzem meg, hogy hiába fogták rá e mulatságra, hogy7 „gentr“-mulat- ság volt. Biz az nem volt az. Mert ott nem volt a legelső gentr — Ornstein Tr. Krixkrax. Nsiczczerö khópék oz almádi-órok! Micsede talentvoll edj gandülat, hojd mikhar kliamisz időjárás küvetkeztibe nem thodják lompolni Olmádiba — rendezik edj gewaltig mórit Veszprém­ben és ráfognak hojd , Almádi-bál.“ Hojd torpisság nyilvánvaló, aztotat lát minden snorrer. És pharcsa, hojd nem akadja fül azon rojta schenki! És hojd khibujják még tiirvéngyes conzóm-adó alóla is — befonják o nacsága Harapiscsipis oreságt is. Meginv étáinak, sopa spekelacziónbűl meschííge sinálják üvé khobakt, ünd tanzen müss er, wie sie geigen! Bebizemosodta, hojd nevezett ór omillen talmi-nocság, éphen olejan igazi jótékongyságos lomp. És még azok a phinomfein jönörő sikszék, okik szervierozták o kölön-féle naczczerö tréfli-malaczokt, ünkóser sonkákokt, antiszemit borokákot, khóser-szöz libácskákat: mit so epesz e Phisenomie, hojd me- schflge — metóre lett tűle az ember, és elkiivettönk annyi balandségt — elég valna asztrák kölögyi miniszter óvnak jüvő farsangra is. Elég bozzája oz, hojd o balaton-koltosz nacz­czerö ideéje fülszállt o fejembe bele, antiszemit Braüselék phedig o lábamba — és tánczra penderöl- tem magamot én is. Gatt, dü gerechtiger! Ho o »Szálé pheleschég aztotat látta valna! Tükhélesen otánaztam o S z i - las-vármedjébűl iderepőlt sókolnivaló apró bálvángyt, omint járta o menybéli khállai — khet- tüst, mint edj huszárból kisikerölt arkangyal. Nür noch ámol mecht ich geboren! Elmenék o rebbi-tátihoz, mandanék neki: Czüpass, khóser! Mennék edj antiszemit templba s mandanék: Itt vad- jok; fagjátok meg éngemt! Azotán bródert innék a vármedje-nótáros órokkal és mennék Szilas vármed- jébe mandván: „Khedves Nadsád, féngyes csillag’, todja mi? Szeresse éngemt!, Sopa sopánkodás, sopa szomárság, sopa me- schüge álom. Omit o naczczerö orrú Szálé mellette khell álmadni el! Küszünhetek azt almádé óroknak, akiket prak- tikos módon pravekháltam. Khöldtem nekik edj — torta, és ráírtam o mameprópiámt: „Naczczerö khópék oz al­mád e - ó rok!“ Még aem történt meg o — perdüviedajlom! Gyerki. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, febr. 18. — Színtársulatunk jövő szombatra megjön városunkba, mint azt, lapuuk zártakor távi­ratilag hírül vesszük Pápáról. Régi jó isme­rősünk, a derék Bánfálvy kitűnő társulata jő ide 12 előadásra s jövő szombaton lesz az első előadás. Eleve is felhívjuk rá müveit köreink figyelmét. Bővebb jelentést a fal­ragaszok adnak. Az előleges intézkedések végett Borsody társ. titkár ur már Vesz­prémbe érkezett. — Az almádi közvacsora, melyről külön tudó­sításunk szól, oly renkiviilt fényesen sikerült, mint 15 év óta egyetlen mulatság sem. Mintegy 300 előkelő polgár vett abban részt s mulatott mondhatatlan kedvvel reggel 7 óráig. Bevétel 800 frt volt, tiszta jövedelműi van ma 603 frt s még mindig foly he utólagos felitlfizetés. Az adományozók s felülfizetök lisztáit jövő lapunk hozza. — Személyi hir. Lévay lnne a budapesti kegyesrendü főgymnasium igazgatója, kormányta­nácsos, a napokban városunkban időzött. — Az almádi-veszprémi telefon-vonal ebben az évben nem építhető ki, a megyei közigazgatási bizottsághoz érkezett miniszteri intézmény szerint, mely igy hangzik: Köz­munka és közlekedésügyi magyar királyi minister 54743/] 887. szám. A múlt évi deczember hó 5-én tartott rendes üléséből 573/1372. szám alatt kelt felterjesztésére értesítem a bizottságot, hogy Kompolthy Tivadar és Czollensten Ferencz urak, veszp­rémi lakosoknak az általuk Veszprém városa és az almádi-i fürdőhely között létesíteni kívánt közhasználatú telefon vezeték-engedé­lyezése iránt hozzám intézett kérelmét, a távbeszélő ü/jtjének czélba vett törvényhozási ren­dezéséig, elvi okokból nem teljesíthetem. Budapesten, 1888. évi január hó 17-én Baross s. k. — A veszprémi „Népkor“ f. kó 11-én saját könyvtára javára tartott bálja igen szépen folyt le. Az ottani polgárok vígan és élvezetesen mulattak; a négyest 24 pár járta, a vig csárdásoknak pedig csak a reggeli 7 óra vetett véget. Az eredmény is kielégítő volt, a mennyiben a számadás befejeztével a 103 frt 14 kr. jövödelemből az összes kiadás 50 frt 85 kr. levonása után a bálbizottsági elnök S á n e r János ura „Kör“ könyvtára javára a pénz­tárnak 52 frt 29 krt. mint tiszta jövödelmet átadott. Felülfizettek és adakoztak: mltsgos. Pribék István 2 frt, nsgos Vogronits Antal 1 frt, nsgos Fehérváry József 1 frt, ngos Devics József 1 frt, nsgos Palotay Ferencz 1 frt, nsgos Magyar János 1 frt, nsgos Szabó György 1 frt, nsgos Kemenes Ferencz 1 frt, nsgos Szalay Mihály 2 frt, nsgos Jánossy Ágoston 2 frt, főtiszt. Péler Pál 1 frt, főtiszt. Rédey Gyula 1 frt, főtiszt Rada István 1 frt, Gargely János 50 kr, Popladek József 20 kr, Szabó János örmest. 50 kr. Sáner János 1 frt, Arany József 50 kr. Roth- fischer Gábor 50 kr. Fábián Gábor 20 kr. Tompa József 20 kr. Gergely József 30 kr. Kajdi Pál 20 kr. Szelmayer Vilmos 20 kr. Szabó József 30 kr. Steiner Lajos őrmest. 50 kr. Pfilf Andor 50 kr. Galambos Gusztáv 2 frt, Herczeg Kálmán 20 kr. Szabó János 20 kr. Bodányi Gábor 30 kr. Márton Miklós 50 kr. Fehér András 10 kr. Audrovics Imre 1 frt 50 kr. Horváth István 20 kr. Kanczler Lajos 25 kr. Budai József 50 kr. Keresztes József 50 kr. Fata János 1 frt, Farkas Lajos 30 kr. N. N. 15 kr. Roland 30 kr. N. N. 50 kr. N. N. 50 kr. Czollen- stein Ferencz 50 kr. Szabó József 1 frt, Gscheidt Istvánné 50 kr. Lang Adám 1 frt, Kovács Ignácz 1 frt, Zsolnay Sándor 50 kr. Nagy János 50 kr. Fehér István 50 kr. Eszterhay Ignácz 50 kr. Var­sányi Gábor 50 kr. Molnár István 50 kr. László József és Stetter Ede urak 1 frt. — Eme kegyes adakozás a midőn nyugtáztatik, egyúttal az illető pártolóknak — hálás köszönetét nyilvánítja a „Kör* nevében: Az elnökség. — A felolvasások a helybeli főgymná- zium fizikai termében a jövő vasárnap azaz, f. február hó 26-án újból megkezdődnek. Idő, mint eddig d. u. 47* óra. Felolvasó: Holczinger Imre. „Az ó-kori nőkről a mai nőknek.“ — Ipartestületek figyelmébe. A földmive- lés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium követ­kező határozatot hozta: Az építkezési enge­délyhez nem kötött építkezési munkálatok végzése két évi szakbavágó gyakorlat igazolásához van kötve, ennélfogva az építő­iparnak ezen neme is «képesítéshez kötött iparágnak tekintendő, s az építési engedélyhez nem kötött építkezési munkálatok végzésére jogosult iparosok az általános ipartestület tagjai tartoznak lenni. — Halálozás. Özv. Simon Ferenczné, szül. Herman Mária, Buday József szere­tett étles anyja életének 66-ik érében rövid szenvedés után elhunyt. Földi porrészei f. hó 14-én d. u. 4 órakor tétettek örök nyugalomra az alsó-városi sirkertbe a rom. kath. szertartás szerint. Az örök világosság fényeskedjék neki. — A farsang elmúlt, kezdődik a böjt. A bolond­ságok után, most térjünk ismét a komoly munkára s pótoljuk a mulasztottakat." — Kedélyes heringtor tartatott Szabó József helyi sörházában múlt szerdán, melyben vagy 100 jókedvű vendég vett részt s mulatott reggelig. Csi­nos felköszöntőkben persze nem volt hiány s a Kis Jancsi bandája is kitett magáért. — Az országos Vásár múlt hétfőn gyenge volt. Bécsiek vásároltak vagy 100 lovat — ebben kul­minált az egész üzleti forgalom. — Fölakasztotta magát a városi börtönben egy Segesdy nevű, valamikor jómódú fuvaros. Egy pokróczot lopott s ezen keseredett el a börtönben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom