Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-12-24 / 53. szám

;; ns---------;---------------------------------------­Kc iulkmiii karácsonyi kiadás. Yeszprém, 1888. IX-ik évfolyam. 53. szám. Hétfő, decz. 24. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYEN TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt — kr. Fé lévre...................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ILvdleg'jelen, minden szomToaton. ZZ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. —— HIEDETÉSEK ÉS 1TYILTTEBEK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Szerkeszt ó $ ég: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi“-könyvnyomdában ; hová á lap szellemi részét illető közlemények küldendők. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A legszentebb ünnepen. Veszprém, Karácsonyest 1888. Ismét haitik a keresztény házaj­tók előtt kicsi Jézus boldog csingi- lingije. Ismét karácsony este van. Mint a sivatag közepén az üdítő oáz: olyan üdítő, boldogító ünnepe ma, a fásult keresztény világnak — a boldog karácsony. Ha közön}ös is a templom iránt; ha dermedt szive egész éven át nem melegül is az áhitat melegétől, ha a modern materialismus elfeledteté is vele az estimát . . . ezen a mai szent estén visszaszáll szivébe a régen érzett, régen elfeledett keresztény áhitat; agyában a keresztény öntudat ébred s emelkedett kebellel, büszkén gondol arra, hogy a szeretet vallásának köve­tője, Jézus világmegváltó hagyomá­nyának örököse ő. És hideg szive átme'egül ; lelke visszaszáll 1888 éves múltjának gló­riájába . . . átszellemült, ihlett szem­mel látja a keleti égen kigyuló vezér­csillagot s hogy odakinn ünnepien cseng-bong a templomi harang — mintha a szférák hymnusát hallaná: Gloria in exelsis ! . . . Dicsősség a földön, az em­bereknek ! Az a fény, amely Betlehem fölött ezelőtt 1888 évvel kiragyogott: az a dicsfény, mely glóriájául a Megvál­tásnak szállt le az égből az Istenem­ber bölcsője fölé — az a dicsfény 1888 éven át sugaraival elárasztó az egész kerek világot; győzelmi tüzje- léül a szeretet tanának, melynek isten­küldötte hirdetője — im megszületett. S győzött a vakhit s az erkölcs­telenség elleni ezredéves harczokon át. Milliónyi büszke bálvány, ezernyi óriás pogány birodalom dőlt halomba s romjaikon felépült a kereszt biro­dalma, a szivek dönthetlen bástyái­val védetten, — hogy azon a pokol kapui többé erőt nem vehetőnek. Gloria in excelsis! hogy Hosszú idő múlt el azóta, Krisztus megszületett. Hosszú idő; 1888 év! Megváltozott azóta a világ és az ember. Harminczszor halt ki azóta a föl­dön az emberiség s harminczszor jött helyébe újabb nemzedék. S ez idő alatt sokszor változott az emberek szive is. Sokszor kihűlt az s aztán újra lángra lobbant Támad­tak hitebagyók s szaporodott a vérta- j nuk szent légiója is. Akik meghaltak csak azért, hogy isteni erejében meg ne törjön az is­tenember erkölcstana, mely ma nekünk áldásait nyújtja s érvényesül a politi­kai törvényekben, az alkotmányban, társadalomban s sziveinkben egyaránt. S ha nem támadnak vértanuk s ha nem győz a Megváltó hagy - mánya ? . . . Dante phantasiája is beleőrül vala, ez emberi chaos vázlatába. Nehéz az élet. Keserves a gond. Keserves ma a megélhetés és erénynvé kezd válni a kötelesség ; a felebaráti szeretet s a becsület. Bizony nehéz az élet! A barátság divatos álczim már csak. Önzetlenség, igaz felebaráti szeretet ritka portéka. Ami van is — azt mondják rá, bogy t a 1 m i. Bizalom, egyetértés leskartolt fo­galmak. A reális világ másra tanit. Arra, hogy ne hidj senkinek, mint neked nem hisz senki. — Önzetlenség, szeretet, kegyelet, áhitat, ima, egyház . . . Oh másra tanit a materialismus. Atra tanit, hogy istened legyen a pénz, és imaházad a — korcsma! És vau összefüggés, kétségbeejtő logika abban. Hogy mert nehéz az élet, mert sok a gond és sok a nyomorúság: a pénzvágy kezdi elölni a szív igaz jóságát. S mert szabadulni vágy a való nyomorától — közelebb éri a korcsma mámorát! Ez a mai erkölcsi sülyedés szo­morú logikája. A mi divatos korunk bölcseleté, i Dante phantásiája is beleőrül A nemzedékünk — átka! De hagyján a bölcselemmel. Nem illik az ami modern gon­dolkozása világunkba. Majd rámondják, hogy bolondság. Mint a tilozófok beszéde. Pedig hát bízvást ránk fér a predikáczió. Mert hisz nemcsak a társadalmi erkölcsi kapocs laza; hogy ölés, gyil­kolás, csalás s a büuök minden bűne egymást éri, — de nem szent ma már a családi kötelék sem; se kisvárosban, itt a mi városunkban is számtalan csa­lád él oly életet, hogv üldözött vadja egyik a másiknak. De nem csak. Az egyes ember­is meghasonlott önmagával. Nincs, ami az ő lelki világának, erkölcsi tehetségeinek tápot adna, hogy ön be­csét felérje s megküzdene az élet bajaival, saját lelke vívódásaival — becsületesen. S ha a balsors, az élet ezernyi gondja, keserve fegyvert ad ke­zébe . . . . . . Legyen e fegyver — a hit! A hit, a vallás, az erkölcs! A keresztény vallás, a legtisztább erkölcstan. A szeretet, a becsület, a szabadság s az igazság tana! A mi ma erkölcsi jó van a földön, az fundamentuma ennek a val­lásnak. Örökigazságok, dönthetlen eszmék letéteménye ez a vallás — amely igazságokért, eszmékért . . . míg ki nem hül ez a föld, mindig rajongva égni fog minden emberi szív. Itt s a tengeren túl s az egész földön át. S ha meghasonlik a vérző szív az egész emberiséggel — s ha meg­hasonlik önmagával is: ez a fegyver megvédi minden ellen — a véges indulatokat meggyőzi a véghetetlen — hit! A hit az örökigazságban, mely mindeneket kiegyenlit. Jutalmaz és büntet. Ha ez a hit nem volna . . . TA.RCZA. Karácsonyest. Jöjj az ölembe szépen Fn édes kis fiam ; együtt játszom véled, Karácsonyeste v van! Neked hozott a Jézus Sok szép ajándékot, Karácsonyfád oly ékes, Oly gazdagon rakott . . . S van gyönyörű czipője S tud sírni is nagyon; (A nagy babák is értik Úgy néha napjukon.) De hát ne bántson téged Az a gyereksirás; Lesz módi az tenálad Fs egyszerű szokás . . . Bábu a kis húgodnál;, Öcsédnek ló, szekér. Thiihaj, az öröm vájjon A szivetekbe fér? . . . Csak rajta, gyű-te, Báró Kis Hói of ernesem, Csuk üssed,; upre, hátra S előre kényesen! Meglátod, hogyha nagy less A sors hogy ép ilyen . . . Akárhogy üssed, mindig Csáléra-hajsz megyen. . . . Fs szól a Jób fiacskám: „Mondjon eyy más mesét, Amit értsek, apusként, Valami szebb regét . . .“-------A szebbet elfeledtem Má r régen, kis fám . . . Hát ne meséljünk, játszunk, Karácsony-este van! ARGONAUT1KUS. Akit az istenek szeretnek. De az ne bántson téged, Csak üld meg kényesen. Bősz pacsid és rósz sorsod Neked mindig leszen . . . Kis Szolimám galambom Tiéd a nagy baba! Van neki szép ruhája----------------------- 7. So hasem panaszkodtam teljes életem­ben. Az én ajakimról panasszót nem hal­lott senki. Nem azért pedig, miutha saját énem, fájdalmaim megtagadásában valami heori- kus dolgot látnék. Nem. Hanem egyszerűen azért, mert panaszra nem volt okom soha. volt a pénze. Össze is házasodtak, s az én. barátom annyira boldog volt, hogy e bol­dogsága féltetése közben megbolondult. Aztán még boldogabb volt . . . Valaki csufolódkatnék velem s azt mondhatná: Te szegény ember, hiszen neked se pénzed, se posztód, se házad, se földed, se zsíros hivatalod, se húsos fazekad, se aranykráglis barátod, se bankár pajtásod — hát ugyan, hogy lehetsz boldog?! Hát úgy, hogy lehetne nekem mindez, meg is kínálnak effélékkel uton-utíelen; de ha én azt elfogadnám, akkor eladnám a lel­kem nyugodalmát; az pedig bő élettapasz­talatom szerint többet megér s többet jöve­delmez a boldogsághoz, mini a legtelibb húsos fazék. Ami azt illeti: megmaradok én csak embernek. „szegény­Ebből azt lehetne következtetni, hogy nálam boldogabb ember nincs a föld kerek­ségén. Pedig dehogy nincs. Magam is ismertem egyet. Jó bará­tom volt. Valami igen nagyon szép kis Igaz, hogy ez a boldogság, mely nem „a mi napjainkból“ s tán nem is „e földről való“, néha egy kis lesoványkodással, egy kis éhezéssel, egy kis szükölködéssel s min­dig üres tarisznyával jár. Hanem ezen nem kell megütközni. A boldogsághoz vezető utak különfélék. Kinek a pénz, kinek a függetlenség; kinek a pap, kinek a papné; kinek a diák, kinek a diák- né vászna . . . De gustibus non est disputandum? . . . Valami 17 éves urfi voltam: mikor eltelve 8 gytnnasiumi osztály tudományával, poezissal s világboldogitási tervekkel a következő jeligét Írtam meg a magam vala e világchaos vázlatába! Hogy nehéz az élet, annál szük­ségesebb a hit. S szükséges az, hogy ezernyi gond­jainkban kevésbé keressük a bor mámorát — mint a templom áhí­tatát. Az megvigasztalja, megnyugtatja lelkünket jobban s nem egy estén — de a sok gondokon át megkönnyíti küzködésiink súlyát. Ha kiléptünk akkoron a tem­plomból, úgy véljük — hogy a bal­sors már nem karöltve vélünk, de messze mögöttünk jár. Azt a nagy lelki erőt, ama fen- költ erkölcsi erőt, amelyet életvivó- dásainkban nekünk az egyház nyújt — azt nem pótolja semmi! Sem a mámor . . . sem a két­ségbeesés őrülete ! Íme ünnepien, az áhitat hangján csöng-bong a templomi harang. A keresztény ház-ajtók előtt meg­szóljál a ma született kis Jézusnak boldog csingi-lingije . . . Hát melegüljön át a dermedt szivünk s égjen boldog örömben, — mint valamikor régen . . . Legyünk vígak s hallgassuk a karácsonyfa körül ujjongó legpiczibb nemzedékünk örőmhahotáját . . . Mintha a szférák égi chórusát hallanók . . . . . . Gloria in excelsis ! Kompolthy Tivadar. ÚJDONSÁGOK. — Boldog karácsonyi ünnepeket kivánunk hírlapunk minden olvasójá­nak s barátjának. Adja az ég, hogy a keresztényvilág e legszentebb ünnep­napjait szeretteik körében, szeretettel s boldogan tölthessék. Boldog kará­csonyt ! — A veszprémmegyei független­ségi es 48-as pártkör — mint értesü­lünk — 1889. évi január hó els<> feléhen lánczvigálniat rendez. — A karácsonyi ünnepek alkalmá­ból városunk uj arczot öltött. Számos család kapott kedves vendéget; távol- lakó rokonok s ismerősök látogatása által. — A főgymnasiumi ifjúság kará­esouy-ujévi szünideje mától kezdve jánuárhó 3-ig tart, mit a szülék tájé­koztatása végett jelzünk. — A tüzoltóegylet nagy hangver­senyére, mely január 5-én lesz, Gosz- tonyi Béla és Liedl Ferencz zenemű­vészek megígérték közreműködésüket. Gosztonyi ur b. Hornig Károly megyés püspök ur ö mltsga vendége lesz; mig Liedl Ferecz ur hírlapunk szer­kesztőjéhez, kinek sógora, fog szállani, A szép sikert ígérő estély iránt álta­lános az érdeklődés. — Pályázatok. A helybeli főgymnasiumi ifjúság „Ányos“ önke'pző köre Í888, decz. 20-án tartott rendes gyűlésén pályázatot tűzött ki a következő thémákra és jutal­makra. Arany dános Toldy trilógiája és Illosvai Selymes Péter históriája. Egybeve­tés. 3 di’b. arany. Vörösmarti Szép Ilonka ez. költeményének aesthetikai fejtegegetése. 2 drb. arany. Adassák elő az erély és ennek átalakulásai a szilárd, folyékony és légnemű testeken. 2 drb arany. Mátyás király kül- és belpolitikájának eredméuyei. 2 drb. arany. A rovarok szerepe a termé­szet háztartásában. 2 drb. arany. Beadan- dék a pályaművek, a kör elnökéhez, főtiszt Hénap Tamás úrhoz „Virág vasár napjáig.“* A kitűzött jutalmakon kívül l drb. arany másodjutalmul tartatott fenn. — Karácsonyi ünnepély a kisded- OVOdában. Tegnap folyó hó 23-án- tartatott meg Babay Kamilla kis-' asszony helybeli óvodájában a karácso­nyi ünnepély, melyen rendkikül sokan jelentek meg. A kisdedek igen ked­ves versecskékkel és énekekkel örven­deztették meg a hallgatóságot. Meg­kapó látványt nyújtott a kedves kicsi­kék öröme, a kapott ajándékok kiosz­tásakor. A gyermekek mindannyian igen bátran és érteirneseu szavaltak. — A balatonfüredi „Széretetház“ árvái karácsonyfájára, szerkesztőségünk gyűjtésében adakoztak: Nay Zsiginond dió ésezukorkák, Nyikovits György 30 kr., Hoffmann Száli 30 kr., Stern N. N. 25 kr., Neu Manó 10 kr., Eszterkay Ferencz 2 koszorú füge, özv. Ziisz Károly né 1 klgr. ezukorka, Márton Gyula mézeskalács, Huttner János 5 frt, Weisz Vilmos 1 talcza, Csikasz József 1 koszorú & m f•** át sy üt íM „Aki merész vágyat hord nagyratürö kebelében: Küzdjön a sorssal, amig maga nem lesz sorsa magának 1“ Ezzel a jeligével aztán és semmi pénz­zel különben, neki eredtem a világnak, áte- viczkéltem a világtengereken, Afrikán, Ame­rikán és Ausztrálián át; ettem szárított, főtt, rántott, sütött s nyers halat, fókabelet, puddingot, poleutát, lóhust és pástétomot s megtanultam egy csomó bikkfanyelvet mind­amellett, hogy magyar létemre a sorsom mindig csehül folyt. Hanem elvégre is magam lettem a magam sorsa. Prosit! Hogy valaki „kizárólag“ a maga sorsa ura lehessen, ahhoz nem hosssu a recipe. íme: soha és senkinek semmire hatá­rozott ígéretet ne tegyen; Adósságot ne csináljon; hivatalt ne vállaljon; „nagy“ urak­tól távol tartsa magát s aztán mindenről mondja ki bátran a kritikát. Nagyobb ur lesz minden „nagy“ urnái, azonkívül, hogy a maga ura is lesz. Félni fog tőle mindenki s kegyét kere­sik uton-utfélen. Kötve kidjen mindeneknek. Még önma­gának se mindig. Ilyenkor aludjon a tervre egyet s másnap — aludjon újra. S ha a harmadnap rávirrad . . . ne gondoljon semmire. Ez a nembánomság politikája. S ha nem használ — nem árt Elhiszem. Mert a Kukli-prédikácziókból minden okos férj tanulhat. Ha egyebet nem, de azt igen, hogy mennyire — nagy bolond ö . . . * Az asszonyokkal való bánást egy bölcs a legnehezebb tudománynak moudja. En azt hiszem, az nem is tudomány. Csak fo rce. Ki kell ismerni az asszony gyöngéjét — s nyerve a játék. Lgy vau; a játék! Mert a feleséges élet nem egyébb. mint — komédia. * s * Csak a bolond ember csinál belőle tra­gédiát. Féltékeny lesz, vagy agyonbusulja magát. Pedig az olyan asszony, akit félteni kell, vagy akin el lehet búslakodni, már nem érdemes egy gondolatra sem. Az ördögé már az s nem ér — egy’ hajítófát. 18 Sokratesnek a felesége Xantippe volt. A történelem tanúsága szerint épen ez veszekedő teremtés bírta Sokratest a Fiaira, csak házasodjatok! Üljetek bele a háziboldogságos zsöllye­székbe s fumigáljátok a sorsot. Ha csókol az asszony, csókoljátok; vissza; ha duzzog, gyújtsatok pipára;- ha dühös, trüszszentsetek. . . . Mig kedves egészséget nem kíván. * * Elmondani irne az élet filisophiáját. Éljetek vele. S mert éppen farsang közeledik, tegyé-'v tek fejetekre a bolondságok csörgősipkáját — s házasodjatok meg. Akinek Isten erre való eszét nem veszi azt szeretik a boldog Istenek. O

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom