Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-02-11 / 6. szám
Veszprém, 1888. Nyolezadik évfolyam, 6. sz. Szombat, február 11. VESZPRÉMI »EMI fflRUP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre.........................6 frt — kr. Félévre .............................3 írt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. IIvdleg'jelerL xxxirLd.en. szoxn/toa/ton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők, HIRDETÉSEK ÉS XT'H'IXjT'X'EE&IEEC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 -12, d. u. 2 7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi*-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Tartsunk phylloxera-kongressnst! Veszprém, febr. 10. A pécsi kiállítás iránt nemcsak a Dunántúl, de országszerte mutatkozó érdeklődés annak fényes sikerét jelentékenyen biztosítani látszik. Azt hiszem, a sikert még jobban elé- j mozdítani, illetve emelné a kiállítást, ha a rendező bizottságnak gazdasági szakosztálya a phylloxera-ügyre is kiterjesztené figyelmét. Minthogy a kiállításon — az eddigiek után ítélve — az egész országból, de különösen a dunántúli megyékből jelentékeny számban fognak a gazdák megjelenni, igen üdvös lenne, ha a rendező-bizottság a kiállítás tartatna alatt egy alkalmas napot tiizue ki, mely napon phy 11 ox er a-ko n g r e ssus tartatnék. A kongressuson azután megvitatás tárgyát képezné a szakemberek és termelők között a phlloxera-iigy jelen állása a külföldön és hazánkban, különösen pedig a minket i legközelebbről érdeklő dunánduli megyékben, hogy igy a szomorú valóság elénk tá- i rulván, minél tágabb körben ismeretesekké lehessenek a védekezési módok a veszélyes állat %llen s azok közül egyesek esetleg gya- koratilag is demonstráltassanak. Francziaországban az ily kongressusok egymást érték s azoknak jótékony hatását minden egyes termelő beismeri. Francziaor- szág után pedig hazánk van a pylloxera- vész által legelső sorban érdekelve s mig ott a 26 éves, mondhatni emberfeletti küzdelem után a borászat a végpusztulástól meg vau mentve, addig minden elfogulatlan ember szomorúan gondol arra, hogy a mi viszonyaink mellett a phyllozera-vész hogyan fog hazánk felett végig vonulni!? . . . Mert lehetetlen erővel szemet hunyni akarni a Magyarországnak közel 700,000 kát. j lioldnyi szőllőterületet végpusztulással fényé- | gető veszély előtt, oly veszély előtt, mely nem csak az állam egyik fő adóalapját, de I ezreknek fő jövedelmi forrását, ezrek egye- ; dűli megélhstését fenyegeti, s ha a mostani ! hitetlenségből és indolentiából fel nem éb- jedünk, azt romba is dönti. Egy oly nagy erkölcsi (testület, minő a pécsi kiállítást rendező bizottság gazdasági szakosztálya, [az ország minden részéből vonna erre szakembert és igen sok bortermelőt, kik esetleg a veszélyes állat pusztításától rettegve, annak lehetőleg elejét akarják venni; és ismét másokat, kiknek talán ezelőtt pár évvel még szépen jövedelmező szőllőjük teljesen tökre ment s nem tudják, hogy mihez fogjanak, nincs ki őket a vészszel szemben útbaigazítaná! De hiszem, hogy egy ily kongresszusból legnagyobb haszna magának Pécsnek s egyáltalában Baranyavármegyének lenne, hol a termelők legnagyobb része nem hisz a vész létezésében, mint erről nemcsak személyesen meggyőződni alkalmam volt, hanem a helyi sajtó utján is értesülök, midőn egyes tollforgató egyének hirdetik a tudatlanságukat, a következőket Írva: , ... a franczia akadémia kimondta, hogy a phylloxera túl aj don képen nem oka a vésznek, j hanem az csak secundeur jelenség! a beteg szőlőtőkén!!“ Haszna volna Baranyavármegyének a congressusból azért, mert az egész országban harmadik helyen áll — mint bortermelő { megye — Pest- is Zalamegye után s minőség tekintetében és a pécsi, pécsváradi, villányi és szil vasi stb. borvidékek borai az országban a legelsők között foglalnak helyet, s úgy hiszem, hogy a kiállításon számtalan baranyamegyei termelőt a phylloxera-con- gressus érdekelne legalább is annyira, mint akár csak a — kalotaszegi varrottas ! Ismételve melegen ajánljuk az ügyet a pécsi kiállítást rendező bizottság gazdasági szakosztályának figyelmébe. Dr. Roboz Zoltán. Ipar és kereskedés. Az emberiség fejlődése történetében évszázadonként bizonyos vezéreszmék szerpel- nek, melyek jelszavakként hangoztatva, bejár ták a világot, fölriasztják a nemzeteket és azokat a legnagyobb erőfeszítésre serkentik. És ezen vezéreszmék a kultúra, a haladás lényegében lelik alapjukat, abból merítik létök jogosultságát s azon életerői, mely gyakorlati alkalmazásukban nyilatkozik a nemzetek életében. A 19-ik század egy ily vezéreszméje, jelszava az ipar és kereskedés fejlesztése a lehető legmagasabb fokra; karöltve vele jár a nemzet, az állam gazdagsága, felvirágzása és politikai jelentősége, sőt mondhatni, hozzá van kötve a nemzet létkérdése is. Elég csak egy tekintetet vetni Európára és csodálatos bámulattal figyelhetjük meg a lázas versenyt, úgyszólván ideges tevékenységet, mely a kereskedés és ipar terén a nemzeteket elfogta. Még a politika is hódol a 19-ik század e vezéreszméjének; a jelen és jövő háborúi, ipar és kereskedelmi indokokban rejlenek. Hiszen az angolok Sudani, s a francziák ton- kingi háborúi nem voltak egyebek, mint a gyarmatpolitika következményei: kereskedelmi és iparczikkek számára uj telepeket nyitni, idegen országok, világrészek terményeit fogyasztási vagy ipar czéljából a kul- tnrvilág áruin változtatni s ezzel a kereskedelem, a forgalom területét tágitani, ez s nem más volt a czélja a két legnagyobb kulturnemzet tengertuli vállalatainak. Hazánkban is, ámbár lassan, ama meggyőződés, miszerint csak hatalmasan fejlett ipar s kereskedés képes a nemzet vagyono- sodását elősegíteni, mindinkább tért Jaódit magának. A magyar nemzet a lefolyt évtizedek óta nagy változásokon ment keresztül; nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is, a legnagyobb áldozatok árán gyors fejlődésnek indultunk. — Hisz a legnagyobb magyar gróf Széchényi István legmerészebb álmait túlszárnyalta az utolsó húsz év története, vasutak, egyletek, takarékpénztárak, bankok s más közhasznú intézméoyek alakultak, részint a kormány, részint a hazafias közszellem szabad, társulási ébredésének tevékenységéből. Mind a mellett, őszintén szólva, a 19. század jelszava: »ipar és kereskedés“ még nem birt nálunk meghonosodni annyira, hogy nemzetünk testében, azzal hússá és vérré egybeforrt volna. Kormányunk férfiai sokat elkövetnek, mi az ipar és kereskedés emelésére, fejlesztésére szolgálhatna; kereskedelmi s ipariskolák állíttatnak, kiállítások rendeztetnek, iparos egyletek alakulnak; a sajtó sokaséin felelt meg nemes hivatásának jobban, mint ezen kitűzött nemes czél elérésében, a közönséget serkenteni, buzdítani, az ipar fejlesztését lelkesíteni, hasábjai naponta telve vannak az ipar s kereskedésének fontosságáról, jelentőségéről a nemzetre, annak polgárai vagyonosodására, a hazára nézve. Nem eléggé ismételhetjük azt az igazságot, hogy a 18 század-szülte e nagy versenyküzdelemben csak azon nemzet állhat fenn, mely abban részt vesz, mely minden szellemi és testi erőfeszitéssel oda törekedik a czélt elérni, gazdagságot és képzettséget szerezni s az által magát függetlenné tenni szomszédjaitól, mely függetlenség legjobb őrzője nemzetiségünknek, magyarságunknak. Milyen utón fejleszszük az ipart ?! Ezen fontos kérdés megoldását kétféle utón érjük el, hs közakarattal s lelkesedéssel karoljuk fel az ügyet s amenyire mindenkitől kitelik — tovább terjesztjük. A nemzet reménye a jövő s a felserdülő nemzedék. Az öregektől követelni, hogy iskolába menjenek, képtelenség volna; az öreg mesterek bizony már csak visszaemlékeznek a régi jó időkre, de elméleti tanulmányokra már nem képesek, de annál is inkább a fiatalság, a tanonczok, kiknek ABLAKNÁL. Künn lassan, lassan hull a hó, Szerte szállongó pelyheit Lágyan ringatva, altatón Dallá szelek elrengetik. Mi szép! Kihajtok ablakomra — S mig tépnek bus gondolatok, Tekintgetek ide s tova, Ah, én oly egyedül vagyok! . . . Hozzám is jut belőtök még, Lágyan hull rám a tiszta hó . . . Ledig nekem úgy is elég Fagyos és rideg a — való! . . Beleütődik ablalcomba A fürgén tánczóló pehely S a fényes üvegekre halvány Jégvirág csokrokat lehel.... Ah, szeretném szivem bezárni Mint ezt a zúzos ablakot; Egy újvilág titkába látni És nem tudni azt, hogy — vagyok! LENGYEL ELZA. A láda titka. Parádi Menyhért gróf eredeti ember volt. Habár fejét megkopasztotta az idő vas foga, beesett arcza es megüvegesedett szemei fényes bizonyítékát nyújtották előrehaladt korának, szive azért állítólag lázas tudott dobogni s erszénye, amit szive olötti zsebében szokott hordani, a százasoknak 'íapadhatatlan forrása volt és igy nem lehet csodálni, a Menyhért gróf szerette fizni a legdrágább spor- °t, a szerelmi viszonyok kötését — ideiglenes időtartamra. Pajtás — szólt oda egy alkalommal Jenő gróf barátjának — nekem rendkívül tetszik a szörnyek Miczikéje. — TJgy látszik, még nincs kihalva belőled az esthetikai érzék. Megtudod különböztetni a szépet a mindennapiastól. — Mit gondolsz pajtás, igaza van annak a tragédiái szabálynak, hogy aki ellenáll a társadalmi törvénynek, aki küzd a tömeg ellen, annak buknia kell ? — Kétségtelen. Ez bebizonyodott nemcsak I legjelesebb íróink tragédiájában, de számos példa van rá az életben is. — És aki ellenállhatatlan a szerelemben? — Az könnyen beleeshet a sötét verembe. — Te, én meghódítom Miczikét! — Lehetetlen. — Tudom, hogy nagy nehézségekbe fog ütközni s arra is elleszek készülve, hogy nem sikerül a csel, de állok elébe! — Szép, s ha sikerül, az installation megisszuk az áldomást. — Jól van! — szólt lakonice Menyhért gróf és olyan mozdulatot tőn, mint aki valami világra »szóló müvet talált fel. Ajkait harapdálta, majd pedig halkan felnevetett. A gúnyos mosoly azonban soha sem hagyta el ajkait. — Bravó! Haidd csak pajtás a tervemet. A dolog nem fog nehezen menni. Miczikével már régebb idő óta kokettirozok s úgy látszik, ő is szereti a kalandokat. Te az öregjét magadhoz kéreted üzleti dologban. Rendelsz nála valami csekélységet. Ilyenkor a mamája megy az üzletbe, mert fűszer- kereskedést nem jó főnök nélkül hagyni. És ekkor Miczike maga marad otthon. A többi az én dolgom. Bejelentés, engedély, ostrom, vallomás, tervszövés stb., stb., stb. . . . ugy-e pompás ? — Szép, szép, de . .. ember tervez . . . — Értelek ; de nekem mindegy. Tudod, hogy én a közvéleinénynyel^ nem gondolok. Mit nekem közvélemény ?! Én tetőtől talpig sportsmen vagyok és ez nekem untig elég, akármilyen közvélemény keljen is szárnyra. Tehát a terv mellett maradunk. A viszontlátásig. — Szervusz ! És ezzel Menyhért gróf rohant, mintha kergették volna. De talán kergette is valami? Hogyne. A szenvedély, a sport. O szerette hajhászni az érdekességet; nem kereste fűzfapoéta módjára a hatást, hanem azért az sohasem maradt el. Most is óhajtotta az érdekes helyzetet amit elérnie nem nagy fáradtságába került. Kicsipte magát amungy fiatalosan és leste az ablakából, mikor megy el hazulról a szomszéd kereskedő, mikor megy le az anyjuk az emeletről a kereskedésbe és mikor leszMiczike egyedül. Nem sokáig kellett várakoznia. Jenő gróf magához hivatta inasával a kereskedőt, aki két perczig sem váratott magára, hanem beszólitotta a mamát a boltba s ö rohant az üzlet után. Menyhért grófnak nem kellett több. Egy surranással lenn termett a földszinten s egy pillanat mulya már ott látjuk kopogtatni Miczike ajtajánál. — Szabad ! — Kezét csókolom drága nagysád!... „ — Jó napot, atyámat tetszik keresni talán? 0 épen most távozott hazulról. — Tudom, nem is hozzá jöttem. — Egyedül nagysád volt a delej, aki engem ide vonzott. — De uram?! — Nagysád ért engem. Hisz azok a kacsintások eléggé bizonyítják, hogy tud hőn szeretni. És én olyan kimondhatatlanul szeretem kegyedet. Higyje el, se éjjelem, se nappalom, folyton kegyedre gondolok. Én szeretem az őrülésig. — De uram, gondolja meg, hogy —• Tovább nem folytathatta. — Miczi! Miczi! kiáltott fel az apja, aki hamar visszaérkezett Jenő gróftól. — Uram, atyám biv, kérem távozzon, hagyjon magamra. — De mit gondol nagysád. Az Isten szerelmére kérem, ne idézzen elő botrányt. Ha apja innen távozni lát.. . — Tehát rejtőzzék el addig a kamrában. Ott van az az üres láda, melyben Mohai-vizes palaczkok voltak. Menyhért gróf követte a tanácsot. Bebújt a ládába és magára hajtotta annak fedelét. E közben feljött a kereskedő. — Miczi! Miczi! — Parancsol apus. — Gondolom ebből a ládából még nem szedtük ki a palaczkokat, szólt a kamrába lépve, arra a ládára mutatva, a melyben Menyhért gróf rejtőzött. Miczike zavarban volt. Megbánta tettét, tanácsát, de ha már elkövette a baklövést, nem akarta megszégyeníteni sem magát, sem a grófot. Nem mondott ellen. És a kereskedő hozzá látott a láda leszege- lésébez. — így ni, készen vagyok. Most el kell vinni a „Koroná“-ba, ahol az installáczió bankettje lesz. Menyhért grófot taligára tették és vitték az installáczióra. Nagy szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy meg nem fuladt. A ládán lévő egy-két lyukon szívódott keresztül csak egy kis levegő és ez épen elég az üdvösségre. Fölért egy gőzfürdővel, azzal a különbséggel, hogy mig azt legfeljebb 30 perczig szokta élvezni Menyhért gróf, addig ebben a helyzetben órákig kellett »élveznie* a néma magányt. •— Hisz szólhatott volna a járó-kelő pinezér- népségnek, hogy szabadítsák ki e kényelmetlen helyzetből'1 —mondod kedves olvasó. Menyhért gróf nem tette. Szerette hajhászni a »rendkívüli helyzeteket* s most volt alkalma. Inkább merengett a néma magányban, merengésében gyönyörű álomkép szövődött szemei elé, eszébe jutott a szép Miczike ábrázatja, majd hallotta az instal- lacziós pezsgők durrogását. Merengését csakhamar félbeszakitá. Figyelmessé lett. A láda körül mindinkább jobban hallotta a járókelők lépteit szaporodni. Egyszerre fejteni kezdték a láda tetejét. Zsupsz! A láda teteje le lett feszítve és Menyhért gróf méltóságteljesen lépett ki az »érdekes helyzetből*. — Nini, Menyhért gróf! — kiálták a jelenlevők, a kik éppen akkor jártak-keltek a folyosón. — Az ám, én vagyok. — És hogyan került oda ? — Fogadásból! — Fogadásból?! — Igen fogadásból! szólt odalépve Jenő gróf. — És mi fölött fogadtatok, ha szabad kérdezni? — A szép Miczike fölött. — Miczike ? Ki az ? Kezd érdekes lenni ez a Menyhért gróf. Mondták többen, nagy meglepetéssel. — Hát önök nem ismerik hölgyeim a szép Miczikét! — Nem. — No, majd holnap megismerhetik.. Meg is ismerték. Menyhért gróf is bámult rajta, midőn a másnap reggeli lapokban olvasta a következő újdonságot: — (A szülök meglepetése.) Érdekes meglepetés érte városunk egyik köztiszteletben álló nagykereskedőjét. Szeretett Miczi lányuk, akit az egész város, mint házias hölgyet becsült és tisztelt, tegnap este megszökött egy — uhlánussal. ______ Hullám.
