Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-11-24 / 48. szám
Veszprém, 1888 Szombat, november 24. IX-ik évfolyam 48. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................(5 frt — kr. Fé lévre....................................3 írt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. üx/Éeg:jelen, minden szomloaton. EZ Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. ~ HIEEETÉSEK ÉS a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) tí kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, \asarnap kivételével* naponta d. e. 8 12, d. u. 2—7 óra között. » -.ij -rí —— 111 ■" 'ri.’.^-riijr-TyTZIZrr.miZZIZj Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem «adatnak. V eszpr émmegyei kisdedóYó-egyesület. — A kir. tanfelügyelő javaslata Veszprémmegye kisdedóvási ügyében. — Veszprémmegye közigazgatási bi- : zottságának múlt október havi ülésén Vargyas Endre, kir. tanfelügyelő ur nagy fontosságú javaslatot terjesztett elő a megyei kisdedóvás érdekében. A tanfelügyelő ur előre bocsát- ván, hogy a vármegye területén a kisdedóvás ügye pangásban van s csupán Veszprém és Pápa városokban és Vár-Palotán vannak ezidő szerint óvó-intézetek, azoknak szükségességét hangsúlyozta a vármegye egyéb községeiben is. A tanfelügyelői javaslat szerint ! első sorban Veszprém városában egy rendes városi kisded-óvodára égető szükség van, mert a meglevő óvóintézet úgy helyiség, mint berendezés és szer- ! vezés tekintetében semmikép sem felel meg a kivánalmaknak. Hogy azonban a rendes városi óvó-intézet felállítható s rendezhető legyen s a kisdedóvás eszméjének propagandát lehessen szerezni a vármegye területén is, vélyeménye szerint * mindenek előtt egyr kisdedóvó-egyesü- let megalakítása volna szükséges, amely egyesület alapszabályilag szervezkedvén, mindenek előtt arra fordítaná gondját, hogy Veszprém városában felállítaná a kivánt kisdedóvóintézetet s ezen intézetben időnkint rendezendő tanfolyamokon falusi kis- , dedóvó-uőket képezne első sorban a vármegye németajkú községeiben létesítendő nyári gyermekinenhelyek részére, egyrészt a kisdedóvás czéljából, de másrészt és főkép a magyar nyelv sikeres elsajátítása érdekében is ; mert azt tapasztalta, bogy a magyar nyelvet a megye németajkú községeiben, melyeknek száma 47, el nem sajátíthatják, vagy legalább is évtizedek munkája igényeltetnék, ha csak az iskoláknak segítségül nem jönnek a kisdedóvó intézetek. Az egyesület, melynek nagy vá- 1 asztmáiba felerészben férfi, felerészben pedig női tagokból állana, egy férti és egy női elnök vezetése alatt, kiterjesztené gondját arra is, hogy elősegítené a kisdedóvás ügyét a vármegye mindazon más magyarajku községeiben is, melyekben az intézményre nézve kedvező talaj kínálkozik. Hogy azonban ezen czél sikeresen elérhető legyen, kívánatos, hogy az ügy a vármegye közigazgatási bizottságának aegise alatt és erkölcsi tekintélyének latba vetése mellett induljon meg s e czélból a kir. tanfelügyelő egy 4—5 tagú bizottság kiküldését indítványozta, amely bizottság azután a megalakítandó „Veszprémmé- gyei-kisde dóvó-egyesület“ által beterjesztendő ügyekre nézve is véleményadó szerepre lenne hivatva. Az ügy azután, ha rendes kerékvágásba terelgetett, önmagától fog tovább fejlődni. Az indítványhoz helyeslőleg szóltak hozzá többen s Véghely Dezső alispán ur elnöklete alatt, Szabó Imre, dr. B e z e r é d y Viktor, Keu essey Pongrácz s V a r g y a s Endre tagokból álló bizottság küldetett ki azon utasítással, hogy az ügy érdekében a lehető laghamarább véle- ményes jelentést terjeszszen be a köz- igazgatási bizottsághoz. Örülünk a kezdeményezésnek. S ezen közlemény egyszersmind szolgáljon feleletül lapunk múlt számában a kisdedóvás érdekében irt czikkre. Egyébként ezen ügyhöz a hozzászólásokat szívesen veszszük. Veszprémmegye alispánjától. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági-bizottságnak és az állandó választmánynak t. tagjait, hogy az 1888. évi deczember hó 3-án és a következő napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen, — illetve az ezt megelőzőleg folyó évi deczember 1-én d. u. 3 órakor és 2-áti d. e. 9 órakor, s a közgyűléshez képest 2-án d. u. 3 órakor tartandó ,állandó választmányi ülésen megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1888. évi nov. hó 15-én. Véghely Dezső, kir. tanácsos alispán. Tárgysorozat. 1) Albpáni jelentés. 2. ) A székhíizépitési pótadónak 1889. évre leendő kivetése. 3. ) A megyei tisztviselő, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet nyugdíj-alapjára 1% pótadónak 1889. évre leendő kivetése. 4. ) Dr. Kenessey Pongrácz, id. Purgly Sándor, Láng Lajos, Iiemenés Ferencz és Iliász Lajosnak törvény szerint váló kilépése folytán a közigazgatási bizottságnál üresedésbe jövő helyeknek választás utján leendő betöltése. 5. ) Az 1889. évi közmunka felosztási tervezet megállapítása és az ezzel kapcsolatos teedők elintézése. 6. ) A m. kir. belügyminiszternek az 1889. évi költségvetése előirányzatunkra vonatkozó leirata. 7. ) Az ujonczozási polgári elnökök megválasztása. 8. ) A lemondott illetve elhalt s választás alá eső megyebizottsági tagok helyeinek betöltése iránti intézkedések megtétele. 9. ) A legtöbb egyenes állami adót fizető megyebizottsági tagok 1889. évre érvénynyel bírandó névjegyzéke. 10. ) Az egyes választmányok kiegészítése illetve újbóli megalakítása. 11. ) A balaton-füredi szerete'házban üresedésben levő alapítványi hely betöltése. 12. ) Alispáni előterjesztés a tűzoltó intézményre vonatkozólag. 13. ) A vármegye alispánjának a Szilas-Bal- liás és Ozora községek között fennforgó határkérdésre vonatkozó előterjesztése. 14. ) A pápai megyeház leégett tetőzetének helyreállítása iránt kötött alkuegyezmény jóváhagyása. 15. ) Az 1889. évre kivetendő betegápolási pótadó %-ának megállapítása.. 16. ) Az 1889. évi katona beszáll ásol ási pótadónak kivetése. 17. ) Az államópitészeti hivatalnak előterjesztése Lókuton ásatandó kútra vonatkozólag. 18. ) A megyei árvaszéknek a b.-tamásii árvaértókekre vonatkozó előterjesztése. 19. A megyei árvaszéknek ugyancsak a b. tamásii áxvaéríékekre vonatkozó előterjesztése. 20. ) Devecser községnek azon határozata, a melylyel az ottani kir. járásbíróságnak telekkönyvi hatósági jogkörrel való fölruházása esetén a község részéről hozandó határozatokat körvonalozza. 21. ) Várpalota községnek azon kérvénye, a melylyel a marhacsapás kiszélesítéséhez szükséges terület megvásárlása tárgyában kötött 4 drb szerződést megerősítés végett bemutatja. 22. ) Német-Barnag községnek kérvénye, melyben a község tulajdonát képező ház és belső telek eladására és egy másik ház megvételére engedélyt kér. 23. ) Olaszfalu községnek közmunka váltság leírás iránti kérvénye. 24. ) Tótvázsony községnek az 1887, évi számadásnál megállapított bevételi hátralékból behajthatlánná vált összeg leírása tárgyában hozott határozata. 25. ) Gróf Draskovics testvérek azon kérvénye. a melylyel a tulajdonukat képező ésEnying, Lajos- és Mező Komárom községek határaiban fekvő pusztáikat ezen községekhez csak közigazgatásilag csatolt pusztákká minősíttetni kérik. 26 ) Róthauser' Izidor veszprémi lakos, orvos, orvostudori oklevelének^ kihirdetése. 27.) Babos György kőnyomdai segédnek úgy Bolla Ferencz m. árvaszéki kőnyomdásznak fizetés felemelése iránti kérvényük. '28.) Községi költségvetések. 29. ) Községi házi számadások. 30. ) Községi szegényalap számadások. V édbeszéd. Elmondotta Eötvös Károly, a ilumy- billikom-ügyben szentgyörgyi Horváth Zsigmond cs. és kir. kamarás ellen Bárdossy István Vasvármegye árvaszéki elnöke által indított és folyó hó 12-én megtartott esküdtszéki tárgyaláson Szombathelyen. Tekintetes kir. törvényszék! Igen tisztelt esküdt urak! Mielőtt a bíróság előtt elintézésre váró ügy érdeméhez - hozzászólanék, kötelességemnek tartom, hogy a magánvádló képviselője által vádlottnak személyi és pedig az ügygyei összefüggésben nem levő körülményeire tett megjegyzéseit, melyek sértők, mondhatnám durvák — visszautasítsam. Midőn magánvádló képviselője úgy állította szemben a vádló és vádlott feleket, hogy az egyik saját, a másik ősei érdemeiből tölt be magas állást, midőn vádlottat úgy álitja ide, hogy nem meggyőződés vezérelte egyéb tetteiben sem, az inkriminált czikk Írásában sem, midőn kétségbe vonja hazafiságát, sőt határozottan tagadja azt: ezek oly jelentések, melyeknek bővebb taglalásába nem bocsátkozom, mert azok egyéb taglalást itt nem érdemelnek, hanem azokat egyszerűen visszautasítom. Áttérek most a kérdés meritumára. A kérdés merituma az, hogy vádlónak sikerült-e azt a fekete alakot, kiről mindig beszélt fehérre mosni, sikerültbe neki bebizonyítani azt, hogy vádló Bárdossy István csakugyan teljesen ártatlan ezen dologban ? Azt mondotta itt védője, hogy neki az a feladata, hogy ezt bebizo- zonyitsa! Összes állításaiból ezt az egyet, fogadom el ! Igenis az lett volna feladata, hogy védenezét. fehérre mossa: az én meggyőződésem szerint ez nem sikerült; ezt a feladatát nem teljesítette ! Mindenek előtt megjegyzem azt Tek. k. Törvszék és t. esküdt urak, hogy itt az én t. kartársam hosszú, bizonyos tekintetben nagyon érdekes, mindenesetre nagyon alapos beszédet mondott ezen nevezetes kérdésről. Elmondotta mikép rendelkezik a végrendelet, kik az örökösök, kik a hagyományosok, elmondotta szépen és alaposan, mi az egyszerű és mi a bitbizományi helyettesítés, kifejtette előttünk, melyek a hagyományosok jogai, idézni megkisérlette, mit mond Trux Hugó, F rank, Kelemen, mit mond a perrendtartás, kifejtette, hogy miben áll a végr. végrehajtó hatásköre, kötelessége és feladata. bőven belebocsátkozott a végrendelet alaki érvényének fejtegetésébe; szerinte alaki kellékek hiányoznak, s elbeszélte, miként, lúd mennyiben hiányoznak; fölösleges alakszerűségnek jelölte itt a hivatalos bírósági cselekmények túlnyomó nagy részét, különösen a kir. táblának és tvszéknek legutóbbi határozatait és 1. és 2. pontokban meg kísérletté annak bebizonyítását. Mindezt alaposan, szépen és bőven fejtette ki. És ha csak ezekről volna itt szó vagy ba egyátalán ezekről lehetne itt szó, elismerésemet fejezném ki t. kartársam felvilágosításai irányában. De midőn mi azt voltunk kénytelenek látni, hogy az ő védelmi előadásának a/io része ezen kérdés körül mozog, akkor én általános jellemzésül nem mondhatok mást, minthogy idézzek egy ismert közmondást: „Mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik.“ Csakhogy mindezek nem tartoznak szoros értelemben a kérdés meritumára, mert erre az tartozik, ki a hibás abban, hogy a Rumybillikom néven ismert világhirü műkincstől hazánk megfosztatott! hibás-e ebben Bárdossy István vagy nem ? A t. védő ur azt mondja, hogy hallották a vádlevelet és az itt kifejtett körülményeket. Én tehát igenis a vádnak alapját képező ezen vádlevélre tüzetesen válaszolni akarok, válaszolni akarok pedig azért, mert az én t. kartársam nagyon sokszor úgy tette föl a kérdést, vájjon Bárdossy István személyében az a gonosz- az a gyilkos haramia megvan-e, akit az én védenczem elő állít ezen czikkben ? Mondotta, hogy védenczem őt czélza- tos bűnösséggel vádolta! Tekintetes bíróság, hogy mivel vádolta védenczem B. I-t azt megmutatja a czik és annak kivonata, a mely a .vádlevélben benn foglaltatik. Öt pontot hoz fél magánvádló, mint a melyekkel az ő becsülete pelengére van állítva, az ország színe előtt sárba tiporva. 1. „Úgy, de Rumy Miklós testál, Bárdossy István disponál,“ Van-é ebben egyetlen szó, amely nem igaz? 2. Azt mondja a második pont: „B. I. ur nem leltározta a bilikomot.“ Azt kérdem: hát leltározta? 3. „A nemzeti múzeumot meg nem hívta.“ Hát meghívta? 4 „Sőt még a végrendeletet sem közölte vele“ Hát közöjte ? Éppen az a baj, hogy nem közölte. De ez nem gyilkosság, sen hara- rniaság, ez egy egyszerű és minden vitát kizáró köznapi igazság. 5. „így aztán nagy titokban hozzáláttak a műkincs értékesítéséhez.“ Hát nem láttak hozzá? Az a műkincs talán nyilv. árverésen adatott el dobszó mellett, ‘alán Vasvárm. árvaszéke adta el? Azt hiszi a magánvádló ur, hogy Rumy Adolf adta el ? Azt a mag. vádló ur egészen jól tudja, hogy csakugyan nagy titokban láttak hozzá és sikerrel, mert a műtárgy eladatott és 55 ezer frt jött be érte. Melyik szó, melyik állítás, melyik betű az, melyik nem igaz?! De ott van még a czikkben e kifejezés is, hogy vádlott Bárdossy István fölött pálezát tört, csakhogy ez nem becsületbevágó, ez egy köznapi kiszóllás. Volt-e Bárdossy Istvánnak oly cselek- vénye, vagy mulasztása, melyet helyeselni, vagy helyteleníteni lehet és szabad ? Ha nem volt olyan tett, vagy mulasztás, akkor nem szabad, ba volt, akkor szabad eljárását, tettét helyeselnem, vagy helytelenítenem. De azt mondja magánvádló, hogy védenczem ezélzatosan, előre megfontolt szándékkal csinálta czikkét. De ha valóban igy csinálta is, az esetre sincs czikkében oly előre eltö- kéllett gyilkos, gonosztevő kifejezés, a mely miatt valakinek tekintélye az egész ország előtt lábbal tapostathatnék. Ily szándék védenczemnek csak a vádló által van impu- tálva. Azonban t. esküdt urak önöknek nincs joguk többről Ítélni, mint a mi a vádlevélben inkriminálva van. A kérdés, mely itt fennforog egyszerű, sokkal egyszerűbb, mint a hogy azt a magánvádló képviselője előterjesztette. Bárdossy István végrendeleti végrehajtónak boldogult barátja, Rumy Miklós által kineveztetett és kötelességévé tétetett, hogy a család czimerét, a Rumy-billikomot „semmi szin alatt el nem szabad adni.“ Ez a lényeges! Minden ember tudja, nem kell hozzá jogász, nem kell hozzá ügyvéd, nem kell hozzá Trux Hugó! Leltározni kell, fel kell venni mindent, ami a hagyatékot képezi és fel kell venni azt is, ami nála depositumot képezett. Hatásköre ismeretének hiányával járt el a közjegyző tanú ur, midőn a billikomot a leltárba nem vette, ha nem találta Balozsaiban: fel kellett volna keresnie Szombathelyen. De ö nem törődött vele. Beküldte az iratokat az árvaszékhez. — Az árvaszéknél találkoznak az iratok egy személyben két lénynyel: árvaszéki elnök és végrendeleti végrehajtóval. Nem kell Trux Hugóban keresni, hogy mi a ve'grend. végrehajtó hatásköre, mert megmondja azt a végrend. 7-ik pontja, hogy a Rumy-billikomot semmi szin alatt eladni nem szabad. Akármit beszélt volna Trux Hugó, Frank és Kelemen : a végr. ezt az egy világos pontját mindenesetre teljesiteni kellett volna. De hiában találkoztak az iratok az árvsz. elnökkel és végr. végrehajtóval! A végrehajtó Trux Hugó szerint nem tudja, hogy mi a hatás köre, de az árvaszéki elnöknek hiv. kötelessége volt tudatni és még sem teljesítette. Mi a mentsége tehát ? Az nem lehet mentsége, hogy hibás volt a járásbiró, á közjegyző, az alispán, a közig, bizottság, a kir tábla, a curia, mert ezek mit sem tudtak a billikoni létezéséről, mert erre különösen figyelmeztetve nem lettek. Azt mondja at. kartárs ur egész lelkesüléssel, hogy ő és ügyfele óhajtották volna, hogy e nevezetes műkincs a nemzet tulajdonává legyen s hogy sajnálják, miszerint az külföldre vándorolt. Csakhogy, ha valaki kötelességét 10 évig elmulasztotta s a szegény museum, a szegény árva nemzet vesztesége felett akkor hullat könyeket, akkor t. kartárs úr, ámbár én elismerem, hogy a mag. vádló urnák méltó érdemei vannak, de ezt az eljárást nem tartom alkalmasnak arra, hogy enen érdemek súlyát növelhesse. És én azt hiszem, hogy ha a magánvádló ur jelen lett volna ma, nem könyhullatással hivatkozott volna érdemeire és nem jogi kommentárokkal akarta volna elvonni a figyelmet a dolog érdeméről, hanem kijelentette volna, igaz miszerint tévedett s a tévedés emberi dolog, A kérdés merituma itt az, hogy a Btk. 263. §. egyes pontjai alatt megállapítva van, hogy az inkriminált czikkbeli állítás miatt a szerzőt büntetés nem érheti, ba az ez által sértett vádló hatóságnak tagja volt, s ezen állítás hivatásának gyakorlatára vonatkozott! Már pedig sok okból bizonyos az (különösen az 1885/878 sz. árvszéki végzésből, melyet vádló kiadványozott.) hogy ő akkor árvaszéki elnök volt. Bizonyos továbbá az, lmgy tudomása volt róla, hogy a Rumybillikom létezik s bizonyos az is, hogy súlyos mulasztást, mely fegy. vétséget képez követett el, midőn a leltároztatást elmulasztott, s midőn a museumnak megidéztetését mellőzte. Azt állitja magánvádló, hogy meggyőződése volt, miszerint a museum úgyse nyeri meg a pert; s én hajlandó is vagyok elismerni, hogy ez bona fide meggyőződése volt. Csakhogy e kérdésnek nem volt bírája. Megengedem, bogy a museum nem nyeri meg a pert, de mit tartozott ez Bárdossy Istvánra, mit a közjegyzőre, mit az örökösökre. Jellemző az, hogy itt egy, 55 ezer frtnyi valóságos értékről, a nemzet becsületét érdeklő nagy dologról volt szó. Tudjuk, hogy Egyp- tom lakói a földhöztapadt, nyomorult fellahk féltékenyen őrzik a régi műemlékeik minden kövét s fájdalommal látják pusztulni őseik 4000 éves emlékeit s az ország megrablójá- nak és a nemzeti becsület tolvajának tekintik azt, aki pénzért ad el külföldnek műemlékeket. Erről van itt szó. Éppen ez az országban a maga nemében egyetlen dologra nézve történt meg a nagy mulasztás, a nagy feledékenység: ez teszi súlyossá a tévedést. És ezt a hibát Trux Hugó, Frank és Kelemennel s a végrendeletek alaki kellékeinek elsorolásával megigazítani nem lehet. Figyeltem magánvádló előadására és vártam : jól fogja-e idézni a végrendelet 7. §-át, illetőleg az abban lévő bét szót: „Melyet semmi szin alatt eladni nem lehet.“ Nem idézte, hanem e helyett hivatkozott Rumy Adolfnak az „Egyetértés“ rnárcz. 10-ki számában közölt nyilatkozatára. De hát mit nyilatkoztat Rumy Adolf ur cs. kir. pénzügyi nem tudom micsoda? Hát kijelenti, hogy a Rumybillikom nem volt a nagybátyja tulajdona, hanem a családé, a fölött nagybátyjának nem volt végrendelkezési joga: tehát ő eladta 55-000 írtért! ? E vármegye nagyérdemű főispánja Rumy Adolf urnák ezen nyilatkozatával szemben a belügyminisztériumhoz hivatalosan azt jelentette hogy az eladást Förster Ottóné és Rumy Adolf eszközölték, Ez a kérdés tehát homályban van. Az országos mükiállitáson Förster Ottó szerepel, mint tulajdonos; az „Egyetértés“ czikke szerint Rumy Adolf volt a tulajdonos; a főispán jelentésében pedig Förster Ottóné és Rumy Adolf szerepelnek tulajdonosok gyanánt. Maguk a hagyatéki iratok is erről a kehely- ről nagyon homályosan, kesze-kuszán beszélnek. Van ott szó valami elmebeteg Rumy Róbertról is, ki később halt meg, mint Rumy Miklós, hát annak jussáról vett-e föl Nagy Péter ur leltárt?! — Már t. esküdtszék Rumy Róbert jogairól itt semmit sem beszélni, a billikommal a nemzeti múzeumot kijátszani, az árvaszéknek, mint ilyennek intézkedését elmulasztani, ezek biz olyan dolgok, amelyek miatt még, ba elég csodálatosan nem történt meg, de minden bizonynyal meg fog történni még a bűnvádi vagy legalább a fegyelmi vizsgálat és talán bizony ez mégsem fér öcsze azzal a nagy tisztességgel, melyről a t. kartárs ur annyit beszélt?! 55 ezer frt bizony szép pénz, jó lenne abból ennek a szegény államnak is kivenni a maga részét. — Ha már most ezen hihet- len sok rendetlenséggel szemben leleplező nyilatkozatokat tesz valaki, én azt el nem hiszem, hogy azt rágalmazásnak mondani lehessen. Hogy ily mulasztásokat sehol, senkinek el nem néznek és őt szabadon futni nem engedik, az Magyarországon miudenütt természetes, ahol rend és jogbiztonság „van. — És van is róla biztos tudomásom:, a jó rend, az igazság és a jog hozza magával, hogy vagy a büntető, vagy a fegyelmi eljárás a napokban meg fog indíttatni. —- Azt mondja a vádló ur, hogyha nem boszu vezette volna a vádlottat: akkor nem hírlapi közlést tett volna, hanem el kellett volna menni Bárdossy István árvaszéki e.lnök- hez és megmondani neki, hogy Bárdossy István, a végrendeleti végrehajtó elmulasztotta e nevezetes műkincs leltározását. No már bocsánatot kérek, hogy ha az árvaszéki elnök és a végrendeleti végrehajtó egy személy: hogy az egyiket a másiknál jelentse föl, azt kívánni nem lehet. El nem vitatható, hogy a kérdés közérdekű volt, hogy sz-.györgyi Horváth Zsigmond szabad állampolgári jogával élt midőn azt köztudomásra hozta, mit igazol az is, hogy a muzeum igazgatójának jelentésére tett miniszteri rendeletben megemlittetik, hogy Horváth Zsigmond czikke az országos közfigyelmet a Rumi-bilikoinra irányozta. E czikk nélkül sikerült volna bizonyos hatalmas befolyásoknak az országos közfigyelmet a Rumy-biUikomról elterelni. Erre a czikre oly szükség volt, mint egy falat kenyérre. És magánvádló arra kéri az esküdteket, hogy sz.-györgyi Horváth Zsigmond felett törjenek pálezát, és sőt mondják ki vétkesnek ! Bárdossy István követi el azou mulasztást, mely miatt az ország a közkincset elvesztette, s Horváth Zsigmoud, kinek ebben része nem
