Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-11-17 / 47. szám
Veszprém, 1888. IX-ik évfolyam 47. sz. Szombat, november 17. MEGYEI- S HELYI EBDEKU, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 írt — kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. 3^/Teg'jelen, minden szomloaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. xeieiüie'X'ésieec: És 'ntiltteeek a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi*-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egy uj magyar nemes család. V e s z p r é m, nov. 17. A királyi kegy újabban egy magyar családon emelt a magyar nemesség sorába. A királyi kézirat a „Budapesti Közlöny“ múlt szombati számában jelent meg s ebben ó felsége a magyar király Ruttner Sándor veszprémi kereskedőnek s törvényes utódainak, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet adományozza, „mosonyi“ előnévvel. A kitüntetés nem jött váratlanul ; már ez év eleje óta beszélt róla a vármegye. S hogy az im bekövetkezett, a királyi kegy e legfelsőbb nyilvánulását, a polgárság általános meleg rokonszenve kiséri, minden párttekintet nélkül. S kivált minket, e hirlapot, a megyei közélet tolmácsát, nem lepett meg a kitüntetés. Evekkel ezelőtt méltányoltuk ugyan e helyen, a lap vezérczikkeül Ruttner Sándornak amaz elévül- hetlen, kulturális fejlődésünk jövőjére oly messzekiható érdemeit, melyeket a veszprémi főgymnasium megalapítása által magának s nevének szerzett. Akkor, ötödfél év előtt, 1884. ápril 5-én a „Veszpré m i F ü g- g e 11 e n Hírlap“ 14. száma vezér- czikkében ez áll: „Tizennégy év előtt, 1870-ben vette át Ruttner S á n d o r derék polgártársunk a veszprémi gymnasium anyagi ügykezelését ...........s ma az ala p, a pénztárosi kimutatás szerint már 63547 frtot tesz ki“. „Hogy fejlődött annyira az a tőke ? Milyen ügykezelés növelhette ezt az alapot ?! Bizony, a ki speciell a mi városimk s vidékének szomorú anyagi helyzetét ismeri, az csodálattal áll most az eredmény előtt, mely e város krónikájában példa nélkül áll! „Mint a méhe, mely engedetlenül, észrevétlenül dolgozik s gyűjti a mézet — mások számára, ugv gyűjtött, fáradozott Ruttner Sándor a hosszú 14 hosszú éven át!“ T Ä BC Z A, Karvaly szerelme. (Néprománcz) Karvaly Basnu palotája; Sötét fátyol vonva rája . . . A sátoros Karvaly Hasim Ily nagy uraságot csak ún! Ott lakott ő a sátorkan, Késze volt sok disznótorban . . . Nyárson ha pirult malaczka, Forgatta Csurka Malaczka . . .*) Forgatta a jó pecsenyét, llát még csodás két gyöngyszemét. Ha e két gyöngyláng egyesült, Csikók szive majdnem megsült! Valahol az erdőszélben, Zimankóban, hideg szélben Majd elrepül öt-hat sátor, De a czigány nem fél, bátor! Átúszik a purdésereg A vén vajda sír, kesereg! „Hej, forduljon meg ázs Isten, , Vesprémbc egy hát töviskkel!“ *) Karvaly Basnu kedvese. „És mikor annyira fejlesztette az alapot, hogy egy megindítandó általános gyűjtés sikerében bizhatott: az ő lelkes felhívása viszhangra talált úgy a nemes főpapság szivében, mint az egyházmegye derék lelkészi kara s a veszprémi polgárság között általán. „Valóban tisztelet, ihlet fog el, ha végigtekintünk a gyűjtés listáján, mely a legszentebb áldozatkészség oly megható kimutatása !“ „A főgytnnasium megállapittatott. Biztosítva van !“ „Isten áldása legyen a nagy művön !“ „S aki azt szívvel, lélekkel megalkotta, létrehozta: találja méltó jutalmát abban a soha nem szűnő hálában, melylyel a jelen s jövő nemzedék neki mindörökké, igaz szívvel áldozni fog!“ Így irt a „Veszprémi Független Hírlap“ 1884. ápril. 5-én, ötödfél esztendő előtt s épen azért ma, midőn a polgárság háláját a királyi legma- gasb kegy által látjuk glorifikálva, Iiutt- n e r nemesi rangra emeltetésében, a legőszintébb tisztelettel bajiunk meg, a Felség ez elhatározása előtt. S annyival őszintébben, mert sem különváló pártállásunk, sem az elvi harcz nehéz küzdelmei nem befolyásolják ma sem, midőn e királyi kitüntetésről tudomást veszünk, lelki érzetünket. Mert ha valaha valaki ernyedetlen, csendes munkával jót tett a közügynek s ezáltal érdemesült arra, hogy a korona által többi polgártársai fölé emeltessék : Buttn e r Sándor megérdemelte azt. Az ily kitüntetések, amennyire méltányosak, ép oly felemelők, buzdítok arra, hogy mások is ki ne fáradjanak a közjóérti önzetlen küzdelemben. Nemes ambitiót kelt bű a szivekben az a tudat, hogy e fáradás elismerést, királyi méltánylatot involvál. Vajha a király tanácsosai mindig ily példákkal hatnának a magyar közszel lemre, hogy azt tisztább, erkölcsibb lendületre segítenék — a helyett, hogy a megyeri Kműszókkal, hatvani Deutschokkal, tornyai Schoss- bergerekkel azt rendszeresen mételye- zik s az igaz érdemeket őszintén Csurka Malaczka ezt hallja, Ordítani nem átallja; Kapja magát, ostorhegyre, Veszprémi Simoga-hegyre . . Karvaly Basnu palotája, Bábámul a Simogára . . . S onnan Malaczka Csikókra, Nyújtja kezét-szájáit csókra. Sötét éjben pusztult ablak, Súgja Basnu: „Eh, itt eb lak!“ „Lélelcvestő kötelékem „Menekülést serezs nékem ( méltányló közvéleményt botránkoz- tatják s felháborítják. Ma, se mi, sem a polgárság ezrei nem állanak sem egymással, sem azzal a többséges párttal, melynek Ruttner is tagja, elvi bábomban. A békén munkálkodó társadalom ma nyugodt szívvel, higgadt agygi’al, becsüli a közügyekben fáradó férfiakat s ha ilyen férfiairól a vármegyének s e városnak emlékezünk — azok között ott van elől Ruttner Sándor is. Mais, mint sok évtized óta. Joggal, és kötelességszerüleg emlékezünk meg róla e helyen most, midőn a polgárság rég érzett hál ája a király szentesítésében nyer maradandó, örök becset. Legyen még sokáig, hasznára, üdvére szeretett hazájának. Nemes utódai £edig méltók a nemesi családfát alapitó őshöz! Ä űlloxera-ügyben. Veszprém, nov. 16 Lapunk ez évi folyamában ismertettük a miskolczi borkiállítást, mely alkalommal megemlítettük, hogy dr. Szabó Gyula miskolezi szőllőbirtokos minő tapasztalatokkal tért haza Francziaországból, hova a filloxera elleni védekezés czéljából tett tanulmányutat. Ugyancsak nevezettnek ezen útjáról a fenti czím alatta „Magyar Föld“ október hó 18-án megjelent száma czikket közöl melyet teljes terjedelmében a következőkben reprodukálunk : A filloxera-ügyben ismét egy érdekes adatról értesültünk. Mint tudósításunk szól, dr. Szabó Gyula, hegyaljai nagy bortermelő, a filoxera ellen való biztos védekezhetése czéljából, maga személyesen Francziaországba utazott, hogy saját szemével győződhessék meg az eddig elért eredményekről. S ezek a tapasztalatok, melyeket ez útja alatt látott, valóban nagyon érdekesnek látszanak. Eddig ugyanis, mint tudjuk, az rémitette el a szőllöbirtokosokat a filloxera elleni védelemtől, mert egyfelől a szénkéne- gezés nehéz, kötött talajokbau sokszor nem mutatkozott kellő sikerűnek, másfelől pedig a szakértők tanácsa szerint még könnyebb talajokban is csak nagymérvű trágyázás mellett várhatni a szénkénegezett szőllőknek ismét jó termését, holott tudvalevő dolog, hogy szőllőink nagyobb része oly helyeken fekszik, hol azoknak bőven trágyázhatása igen jelentékeny költséggel jár. Másfelől pedig az amerikai ellenálló alanyokra való oltástól szintén elvették a szőllősgazdáknak a kedvét azon híresztelések által, hogy az amerikai alanyokra oltott szőllők az újabb tapasztalat szerint 5—6 esztendő múlva ismét kivesznek. Végül, harmadszor, a direkt termő amerikai fajok ültetését pedig csakis sok rezer- vátával merik a lelkiismeretesebb szakértők is ajánlani, mert hiszen azt ma még senki- sem képes biztosan megmondani, hogy minő lesz a direkt-termő amerikai szőllőböl produkált borok kelendősége. A szőlősgazda tudvalevőleg nem a saját gyönyörűségére termel, s ha olyat termel, mit maga sem iszik meg örömest, alig remélheti, hogy jó árakon majd találni is fog azok számára vevőket. A szegény szőlősgazdák tehát most úgy annak, mint a Mohamed koporsója: az ég és föld között függenek. A dr. Szabó Gyula ur utazása közben Francziaországban szerzett tapasztalatok azonban, ha csakugyan biztosak, legpraktikusabb megoldásmódját szolgáltatnák nálunk is a sokat vitatott kérdésnek. Dr. Szabó Gyula urat ugyanis, mint mondja, a franczia szőlőbirtokosok mindenfelé a legnagyobb előzékenységgel fogadták, s örömmel s egész őszintén mutogatták meg neki az általuk eddig elért eredményeket Több helyen mutogattak ugyanis neki ina már amerikai alanyokra oltott európai szőlő- fajokból termett borokat, melyek, mint mondja, s mint az illető franczia szőlőbirtokosok is állítják, minőségre nézve nem rosszabbak, hanem még finomabbak, mint a melyek a régi európai gyökeres tőkéken termettek. Ez amerikai alanyokra oltott európai j fajok sok helyen valóban oly buja tenyészetet mutatnak, hogy a rajtuk elért termés raeny- nyiségileg is legalább kétszerese ugyanazon európai fajokon eddig eléretni szokott termésmennyiségnek, s minthogy eszerint tehát az amerikai ellenálló amerikai alanyokra oltott európai fajok termése nemcsak minőségileg jobb, hanem mennyiségileg is sokkal több az európai gyökeres fajokon elérhetni szokott termés-mennyiségnél, tehát az illető szőlők jövedelmi többlete bőven kifizeti az amerikai ellenálló alanyok ültetésével, s az európai fajoknak ezekre való átoltásával együtt járó tetemes költségeket is. Mint ő beszéli, egyik szőlőbirtokos mutatott neki ma már amerikai alanyokkal nagyobbrészt beültetett szőlőjében még egy olyan darabot, melyen még mindeddig a fil- loxerától megmenekülve, ugyanazon régi európai fajok állanak saját gyökereiken, melyek ugyan e szőlő többi részében az ' amerikai alanyokra vannak már átoltva, s az illető szőlőbirtokos az összebasonlitásnál egészen büszkén mutatott amerikai alanyokkal biró tábláira, melyeknek gazdag termésével szemben csakugyan nyomorúságosnak volt mondható az a termés, melyet ugyanazon fajok ugyanazon szőlőben saját gyökerükön állva felmutattak. „Most már — úgymond az illető szőlőbirtokos — meg vagyok róla győződve, hogy Kéziratok vissza nem adatnak. a filloxera valóban áldás volt Európára nézve, mert nemcsak gyökérszerkezete, hanem ezzel a nálunk eddig ajánlgatott és próbálgatott földfeletti vagyis vesszös oltásnál nemcsak a francziák, hanem a mi tapasztalataink szerint is sokszor 40 —50 százalék sem szokott sikerülni, a francziák bővebb tapasztalatai szerint pedig aztán még az eleinte sikerűiteknek látszó vesszőoltásokból és később, t. i. 5—6 év múlva a legnagyobb része ismét elvesz. De könnyen is megérthető e két oltás praktikus sikerülte közti különbség, már csak ba azt meggondoljuk is, hogy a szőlő természete tulajdonkép mindig a nedves, árnyékos helyeket szereti, s ha e szerint, mint a vesszös oltásnál a föld színe fölötti száraz levegőben történik az összeforrasztás, az sohasem lehet oly tökéletes, mintha a nedves föld védő borítéka alatt történhetik az meg. E mellett, mint ugyancsak dr. Szabó Gyula ur állítja, a beoltásra használt ellenálló amerikai szőlőfajok sima vesszőjének ezre ma már Franciaországban majdnem ép olyan olcsón kapható, mint a mi szőlőink sima vesszőjének ezre, úgy hogy e szerint semmi különös áldozatot nem igényel a szőlőbirtokos részéről a filloxera elleni védekezéshez szükséges előkészülés, hogy t. i. beszerezvén az amerikai biztosan ellenálló fajok sima vesszőit, azokat egy párévi iskoláztatás alatt előkészítse, illetőleg meggyöke- resztesse az európai fajokkal való benemesi- tésére. Ennyi az, miről a dr. Szabó Gyula ur tapasztalatait illetőleg, teljesen biztos forrásból értesültünk. Mindenesetre nagyon kívánatos volna, ha ő maga is nagyobb nyilvánossággal adná elő sze; zett tapasztalatait, mert hiszen különös kötelességünk egymás iránt nekünk szorongatott magyar szőlőbirtokosoknak, hogy mennél előbb a már valóban praktikusnak bizonyult útra tereitessünk, mert valóban ránk illik e tekintetben a régi latin példabeszéd : „Perikulum in mora!“ A nép gyermekei erkölcsi jövőjéről. (Viszhang Vargyas Endre, kir. tanfelügyelő indítványára.) Herend, nov. 18. E becses lap f. évi 46. számában olvastam nagyságos Vargyas Endre kir. tanfelügyelő urnák a nov. 6-iki közigazgatási bizottságban tett amaz indítványát, hogy a bizottság tiltsa be a 12 — 15 éves gyermekek mulatozását. Bizony-bizony nem ártana törvénnyel intézkedni ott, hol a szülők értetlensége miatt csaknem természetévé válik a gyermekek korai szabad virtuskodása. Hanem a magyar példabeszéd azt tartja, hogy „Bot nem nevel erkölcsöt!“ Miért nem kell az izraelita gyermekekre, a dorbézolás miatt törvényt követelni ? Azért nem, mert az izraelita szülők megértették már régen a kornak intő szavát, s gyerme . . . Megvan! Csikók hamarjába Bohan Malaczka karjába! Csók . . . ölelés . . . ölelés . .. csók . . . Ki boldogabb most, mint Csibólc ?! Szive kéjben olvadözott, De a lába zúzott-fagy ott . . . „Csendér, devlá, tiéd vágyók, „ Most már sivesen meghalok ! Nagyidai Lantos. Borongós őszi éjjelen. Előttem a néma fehér papír, Agyamban annyi setét gondolat, Mint fenn az égen zugó szélviharban Egymásra tolult terhes fellegek. A vándor szél megrázza ablakom, S a hulló lombok bús elégiája Mint megszakadt húr végső sóhaja Keresztül reszket szivemnek redőin. Oly édes-fájó ez a hang nekem: Miként, — ha sirba nyugvó jó anyának Fel — vissza szálló áldott szelleme Imádó gyermekénél megjelen; S könnyet törül, a múltakról regél: Suttogva, — bízzál, ne csűgedj, remélj ! . . . Remény . . . remény: lelkem kiégett Korán lehullott fényes csillaga! Csak egy sugárt lövelj az éjnek Gyászba vont kárpitján keresztül: Minőt nem zengett még költő dala . . . Végig ragyogva — bár egy pillanatra Szerelmem szétdult édenét: Melynek rózsákkal átfont utján Párját keresve szál a gerle . . . S az istenekhez vonz, emel fel A szív szeplőtlen gerjedelme —------Cs odás varázsu szent berek! Hol van a papnő? hol az oltár? A vágyak égő Veszta-lángja, Ez égbe világló szövétnek?? Hiába kutat téveteg szemem : Borongó ködbe vesznek a nyomok; Hol kopár puszta, s összetört romok . . . Elborzadok . . . Előttem a való: E mezitlen, e marczangolt tetem, Felette károgó bollósereg . . . S nincs irgalom ! habár az elhaló Ádáz kínjában felnyög, kesereg . . . Vijjogva csap le a démon-csapat : És — karmaik közt a szív megszakad-----. . ; Isten! villámjogarad hol vagyon ? Hogy tétlenül boszuálló kezed : Elnézheted ? e nyomorult tekén Mint tildik azt, ki mitse vétkezett? Elnézheted az ármányt és merényt, Mely lesbe állva várja az erényt?! Lámpám meglobban : átkom súlya tán — Vagy zokogó Nemtőmnek szelleme; Ki, csalódásim zajgó toldatán Keresztül úszva, hozzám látogat És erősb fényre éleszti a lángot?! Hogy ne lássam, ne nézzem oly setéinek Ezt a kufár, ezt az önző világot??. Oh! te vagy Nemtő: kinek ajkiról A vigasz balzsamát vágyom, lesein! Öleld kebledre izzó homlokom, Ringass álomi’a, édes kedvesem . . . — — És elvezet: hol dús virány terül; Pazar pompája illatot lehel . . . Megsebzett lelkem kéjbe szenderül ; Kéjtől hullámzik e megcsalt kebel . . . Megifjul a már elcsüggedt erő: Csalóka vágy . . . övé a pálma, érzi . . . Szent czél hevíti a harezok tíizén; Bár szírt hasítja, bár tövis ba vérzi . . . Fel a magasba! mindig csak tovább, Hol az „ideál* fényes templomát Beragyogja a dicsőség koránya: S mint Csüngő harmat rózsalevelén Ott álmodik az édes szerelem. .— — Elringat : mint hajót biborhabok, Melynek vitorláin galamb pihen . . . S künn elnémul a vihar orgonája Hogy ne zavarja álmodó szivem. Soós Lajos. Reván s. Élet! amit adtál, összes szenvedésed Szivemben őrzöm majd ; Ha jő egykor értem a halál postája, Hadd gyönyörködjék rajt! . . . Mintha látnám azt az édes boldogságot, Ahogy nézi kéjjel . . . És a szívvel együtt, dús ajándékid is Hogy mint tépi széjjel! . . . MAGYAR GYULA. flWivU/üöiiii vLUV) jioiitrV 'syy jjurvui/ „ A segín Krajcsár Csibókot! „0 volt a mi sémiink fingé, „A csigánság síp renúnye ! „Amsír, hogy p úr hibást megölt, „Hát s e g íny eh h lett-e á föld?! „Misen nem igen lett híja, „Maradt még sok csísmádial „Dádék, mórék, sírjunk nagyon, „ Féprófétánk odavágyon! „Ha megcsiklandomszsa nyakát „Komsarek : hát jó éjcsakát!
