Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-09-29 / 40. szám
Veszprém 1888. Nyolczadik évfolyam 40. sz. Szombat, szeptember 29. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre.........................6 frt — kr. Félévre .............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. zxiir^d-en. szoz^Lloa-ton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = HIRDETÉSEK ÉS a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petöfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás „Veszprémi Független Hírlap 1888. éíi okt—deczemberi 0 I évnegyedére.-H-—--4— Az őszi évnegyed megnyíltával kérjük szives olvasóinkat 6 hírlapunk barátait, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Különösen ama vidéki olvasóinkat kérjük, kik az előfizetéssel hátralékban vannak, hogy e hátralékot letörlesztenék. Mert nem szükséges itt felemlítenünk, hogy épen a hirlapkiadás azon vállalat, melyet folyton készpénzfizetésekkel kell és lehet csak fentartani. A roppant papíranyag, a nyomda személyzete, a posta- expeditió, az illetékszedő kincstár nem várnak ám egy perczig sem a fizetésre. — mint némely jólelkü előfizető, az előfizetés beküldésével hónapokon, vagy ép^n egész éven át. Aztán nem kevésbé viszás helyzet az, hogy a midőn a liirlap magatartása, iránya, erélye, tartalmassága ellenében folyton fokozottabb igényeket támaszt az olvasó: akkor annak egyúttal — folytonos hátralékaival — anyagi gondokat akaszt a nyakába, hogy a szellemi küzdelmet neki még sulyossabbá tegye. Őszintén, nyiltan szóllottunk, mint a bogy himezetlenül szokott szóllani e hírlap mindig. Ezúttal pro domo sua szólt az ének. S hisszük, hogy akiket illet, megértenek. Viszont mi is megtesszük irói kötelességünket mindenha. Szívesen bocsátjuk hírlapunkat mindenek bírálata elé. Hasonlítsák azt össze olvasóink bármely magyar vidéki hírlappal. S hisszük, hogy elismeréssel lesznek munkásságunk iránt. Gyors értesítés, elevenség, őszinte nyílt hang jellemzik ezt a hírlapot, mely követi egyenes elvi útját; keresztül gázolván a reactió aknáin és épen semmire se becsülvén a hatalmi klikkek kegyes szembú nyo- rintását. Független polgároknak írjuk ezt a független lapot. Ez a mi irányunk. In hoc signo vinces! Közel egy évtized óta szolgáljuk ez irányt s számtalan küzdelmünkben velünk volt a polgárok együttérző közvéleménye. Velünk lesz, hisszük, ezután is s az erkölcsi támogatás mellett — anyagilag is oldalunkhoz áll. Ezzel nyitjuk meg a hírlap okt.- deezemberi évnegyedét. Veszprém, 1888. szept. 29. A „Veszprémi Független Hírlap“ i szerkesztősége és kiadóhivatala. Előfizetési áraink: Egész évre ............ 6 frt — kr. Fé l évre................ 3 frt -- kr. Eg y hónapra .... 1 frt 50 kr. Ki lesz a füredi igazgató? Veszprém, szept. 29. (K.T.) Nagy jelentőségű kérdés az. Életkérdés Füredre nézve s messze kiható horderővel hat az egész Bala- tonkultuszra. Nem csoda, hogy megoldása elé rendkívül érdekkel tekint az egész partvidék. Azon a férfiun, ki Écsy helyébe lép, függ Füred jobb jövője, felvirágzása, vagy totál bukása. És rajta áll, személyiségén múlik, hogy kezet fogva az össszes Balaton- partvidék többi fürdőinek vezérlő tényezőivel, ezek jóakaratát kinyerje s Füredet a balatoni fürdőélet állandóan élénkforgalmu rendez-vous-he- lyévé emelje. Mert arra, hogy Füred a magyar tenger kultuszának élén álljon, szüksége van rí anyagilag pusztuló egész partvidéknek épugy, mint a lázas sietséggel fejlő összes kisebb parti fürdőknek. Fürednek kell annak a helynek lenni, hová naponta kiránduljanak a többi balatonfürdők vendégei. Mert azok a fürdők is csak úgy fejlődhetnek hivatásszerüleg, ha élénk forgalmat, állandó közlekedést Füreddel s igy kényelmes, olcsó szórakozást biztosítanak vendégeiknek. Mert éppen 6Z a hibája csak a Balaton fürdőéletének, Fürednek s a többi kisebb fürdőknek általán. Hogy az elhibázott vasúti politika a partvidék kietlen sivatagjait kereste föl s a csodás szépségű viruló Veszprém- s zalai partokat teljesen kívül hagyta a világforgalmon. Mivé vállandott Füred s az egész innenső partvidék, ha azt egy bécsi, budapesti vagy fiume-trieszti voual közvetlenül érinti vala ?! Azt a rapid fejlődést nem éri utói az álom fantáziája sem! így pedig tespedt, küzködött a bukás végzete ellen s izzadt-fáradt a vendégfogdosásban s aztán elköhögő- södött az örökös lázas hajszában — mint a minden áron élni akaró sor- vadásos ember. A rossz, kényelmetlen s drága közlekedés ; ez Fürednek a lába-tövise. Az vonta maga után az ottani drágaságot is. Mert a folyton keves- bülő vendégeken ép azt a hasznot akarták kinyerni a bérlők, kereskedők — mintha tízszer annyian lettek volna. A forgalom emelése. Ez Fürednek a kérdőjele. S erre, a mostani viszonyok mellett is, megfelelhet egy életrevaló 1 igazgató. Füred eléggé fejlett telep arra ; nézve, hogy annak a forgalmát egy világlátott, tapasztalt, gyors eszü s tevékeny ember, minden szédelgés nélkül, kiforszierozza. Aki aztán a komfort, szórakozás s a fürdőigények ma meglevő hiányait, rendes budget keretén belül, pótolván — kifogástalan fürdőéletet teremteni képes. És ebbeli programjába bele kell vonnia az egész Balatont. Füred iránt közvetlen érdeket kell ébresztenie a többi testvér-fürdőkben is. Hogy azoknak a vendégei az ivadon át legalább 1—2-szer Füredre jöhessenek, olcsó közlekedéssel élénkítendő Füred fürdőéletét, a maguk szórakozása mellett. íme, az állandó vendégkimutatások szerint Alsó-örs 50, Almádi 600, Kenese 300, Siófok 600, Szántód 50, Boglár 100, Fonyód 50, Badacsony 50, Fülöp 150 s Szepezd 100 állandó vendéget számit évente. Ha mód nyujtatik annak a 2000- nyi fürdővendégnek, hogy Füredre ellátogasson egy-egy napra; bizonyos, hogy azt a vendégek legnagyobb része igénybe veszi örömmel. És lesz több száz olyan is köztük, aki nemcsak egyszer-kétszer, — de ötször-tizszer is átrándul oda. Mert feltételezzük, hogy ott nagyvilági fürdőéletet s teljes komfortot talál, mi jól esik. variationae causa, mindig, a községi fürdőkbe zökkent nagyvárosi embernek. Hát csak az a kérdés, hogy azt az embert ügyelemmel keresse a fürdőtulajdonos rend. Hál’ Istennek, világ- utazott, széles látkörü, művelt férfiakban nem szegény a mi nemzetünk. Az uj erő aztán uj életet teremt. , Friss vért hoz az elzsibbadt, elfásult forgalmi ütérekbe — s a villámmal fejlő kor tapasztalásait a fejlő igények kielégítésére érvény esitendi. A Bizay-ak kora lejárt. Az iskolaszék és a tanító. = Reformok az ipartestületi tagdijakra nézve. A kassai kereskedelmi- e's iparkamara a földm.-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez intézett felterjesztésében többek között ama nézetének adott kifejezést, bogy némi igazságtalanság rejlik abban, bogy a sok segéd-személyzettel dolgozó, tehát jobb módú iparost, Ki a testületet igen gyakran veszi igénybe, ennek fentartásához csak annyival járul, mint segédszemélyzet nélkül működő, vagy kevés segédmunkást foglalkoztató iparostársa. Ezen a bajon a kamara szerint segíteni lehetne oly módon, hogy: 1. vagy a segéd-személyzet számát réve alapul, a testülethez tartozó iparosok fokozatos tagsági illetéket fizetnének ; 2. vagy az iparosok évi keresetadója vétetvén alapul, a tagsági dij helyett a kamarai illetékhez hasonló testületi illeték szedetnék, egy a törvényhatóság, illetve a minisztérium által jóváhagyandó kulcs szerint. Több ipartestület ily értelemben óhajtván alap-szabályait módo- sitani-, kérdést tett a kassai iparkamara a minisztériumhoz, helyesli-e ezen rendszerek egyikét vagy másikát és hajlandó volna-e ezeu módok bármelyikéhez jóváhagyásával hozzájárulni ? = A bagatell-törvóny revíziója. A belügyminiszter, — mint értesülünk, — elhatározta a kisebb polgári peresügyek körül követendő eljárásról szólló 1877. XXII. tör- vényczikk revízióját. Az e tárgyban összehívandó bizottság elé oly kimutatást szándékozik terjeszteni, mely a községi bíróságok ügyforgalmát számadatokban tűnte i i fel. Evégből a belügyminiszter felhívta a törvényhatóságokat, hogy az ez évi január elsejétől junius hó végéig terjedő félévi időszak ügyforgalmi adatait minden egyes község községi bíróságától szerezze be. Nem a városi iskolaszéket értem. Abban mindig van oly egyén, ha tán több is, ki törvényismerettel is bírván, a sorok között, a rideg törvény betűi közül is kitudja böngészni azt, bogy közte és a tanító között oly szoros kapocs létezik, mely őket egymásra utalja; hogy a rideg törvény bár megszabja mindegyiknek hatáskörét, mégis meddő leszen minden cselekedetük, melyet egymás nélkül végeznek. A falusi életben ha nem is nyiltan, de meg van a gatyás atyafiaknak azon véleménye, hogy a tanító neki szolgája, mert ő izeti. S ha ő fizeti, hát parancsol is vele. A mit azután követ is az érdemes iskolaszék. (Pedig a papot, szolgabirót, főispánt, föl a királyig mind ö és mindenki fizeti, de külön tárgyalandó okból, azokhoz nem mer nyúlni.) A lelkész urak bokros teendőik között elfeledik fölvilágosítani azt az iskolaszéket, vagy ha fölvilágosították, úgy az iskolaszék feledte el, hogy nemcsak első fokú bírói joga van a tanító felett, hanem kötelességei is vannak irányában. Az iskolaszék teendője pedig nemcsak az, bogy a tanköteleseket számba vegye, a tanítást figyelemmel kisérje, az iskola bel- életét szemmel tartsa, bár ezt is csak az „úgy hallottam“ és az „azt mondják“ után s akkor is sántítva teszi; hanem legfőbb kötelessége a tanítót támogatni minden, a törvény által megszabott teendőjében. Mert nyomorult iskolaszék az, mely a törvény intentiójából nem azt veszi ki, hogy támogatása nélkül a gyermek nevelése sohasem lesz, sohasem lehet eredményes, tudva, hogy a gyermek házi élete napi 19 órán át lerontja az iskolai 5 órai tanítás-nevelés eredményét. Az olyan iskolaszék megválasztását jobb elnapolni a világ vége utáni másoduapra. ' De sok helyütt, nemhogy a tanító segítségére siet az iskolaszék, hanem még egyes elégedetleneknek szabad utat enged a megtámadásokra, és maga is előáll egyes tantárgyaknál: minek az?! — A törvényre való hivatkozás nem menti meg a tanítót a megtámadásoktól. A népnek meg van az a megcsontosodott rossz természete, misze-: rint a fejébe vett prücsköt-bogarat nem egy könnyen engedi kiverni. Bár kilenczvenká- lenczszer próbálja valaki a jobbról meggyőzni, századikszor is előáll makacs feszer getéseivel, úgy, hogy hamarabb kifárad a tanító a meggyőző okok felsorolásában, mint egy paraszt a furfangos ellenvetésekben. Itt nincs más hátra, minthogy a tanító a kérdés alatti tárgy szükségessége és hasznossága felől az illető szülőt meggyőzni igyekszik, de csak röviden. Ha ez nem használ, hivatkozik a törvényre. Ha ez sem használ, — mert bizony még azt is véleményezi, hogy a tanító elengedheti ha akarja, nem akasztják fel érte, — utasítsa az iskolaszékhez, hozzon onnan írást, felmentést, akkor elengedi ő is. Ekkor akarva nem akarva az iskolaszék sem mászhat ki a törvény korlátái közül, kénytelen azt kimondani, amit nem akar kimonSzepezden és Fülöpön, (Balaton parti kirándulás.) A héten két napot töltöttem a Balaton túlsó végén; a pompás tó amaz elhajlásánál, hol az Badacsony előtt a partvidék lestői szép panorámáját tárja elénk. Szepezden, Fülöpön voltam, Czigány Károly a bölcselmi iró szives meghívása folytán. Legyen neki azért az ősmagyaros vendéglátásért, e helyen őszinte köszönet. Az is ér egy grammnyi tisztességtudást — ebben a hála nélkül való világban. Nos, elvégre láttam a Balatonnak ezt a sokszor feldicsért két fürdejét, szinről- szinre. Egy párszor már körülhajóztam a magyar tengert s ezen a helyen mindig ki- kivánkoztam a partra. De az is igaz, hogy épen mindig itt borult viharos fellegekbe az ég fölöttem s a kényszerűség vitt tovább , . . hazafelé sietőre, boldog Almádi virágos völgyébe. Hát most itt voltam testestől-lelkestől, Vágyó szemeimmel s azzal az ábrándos látnoki ihlettséggel, mely minden balatoni partnak csak a szebbik felét nézi s boldog aranyos jövőt jósol néki .... a melyre azonban a Pa tó Pálos magyar lethargia azt mondja: „Ugyan ne bomoljon az úr. Bolond likból bolond szél fú!“ De liát mind hasztalan. Azért csak fujdogál a bolond szél. ............Amiből lassudan majd nekifejlődik a Balatonkultusz vihara, mely elsöpri pár év alatt a Balatonpartok minden Pató Pál-ját. Az a Szepezd bizony szép hely. Es akármily yankee-stylü reklámba mártják is, azért mégis — szép az. Egyedüli s megfizethetlen előnye az a természeti alkotás, hogy a hegyfok, melyen épült a község — közvetlen a Balatonra dűl. Mondhatni, a falucska házait mossa az aram. Maga a község is festői látványt nyújt. Két csinos templomtornya már messziről világit úgy a parti,- mint a vizi utasnak ; a házak tiszták, a fásítás erénye is megszállotta itt már a lakosokat. Közvetlen pedig a hegyfokon, egymás átellenében, két szép épület emelkedik. Az egyik Nagy Pálé, kié az örökérdem, hogy Szepezd a rendes balatoni fürdők sorába lép már; a másik egy jómódú birtokosé. A jó ember nevét bizony nem tudom ; de dicsérem a tisztes házatájaért s kívánok neki minden szerencse mellé annyi balatonkultusz — lelkesültséget s akaraterös életrevalóságot, amennyiért — a szomszédját áldom. Nagy Pál uram valahol künn járt a külsőgazdaságban; bizonyosan azon besterked- vén, amin én, hogy bizony csak baj, hogy a magyar ember (mióta a diákvakáczio végét augusztus 31-ére szabták) a szeptembert I nem veszi fürdöszezou-azámba, akármilyen kánikulás hőség is légyen, mint pl. épen ma, szeptember 22-én. De hát azon hiába fundálódik a véges balatonparti ész. És nem segít azon se a Nagy Pál, sem a magam yankee-ideája. Attól megretirált sokszor Balaton-Füre- den, az öreg Écsy is. Hát Szepezd a Balatonkultuszban, az isten-adta természet jóvoltából, előre van időben, fáradásban, pénzben. Ott nincs szükség költséges drága bérházak építésére: mert ott van a partnál a község. Kisigényű és aztán kényelmet is biztositó házak ; és ott az a két szép nagy épület — azokban a komfortot a gazdáik élelmessége minden igényig berendezheti. Nem kellenek drága sétányok le a fürdőhöz, mert a viz ott vau a házak alatt. És nem kell várni egy évtizedet, mig a fürdő-út lombos, árnyas lesz — főkellé- keiil egy rendes fürdőnek. Hanem ott is csak egy baj van. Épen az, ami Keuesén. * Hogy a marhák elöbbrevalók, mint az emberek. Tudniillik, hogy a községi marha- itató mindjárt ott van a falu alatt 10 lépésre, — a fürdőkabinok meg kiszorultak valami egy jó gyalogjárásnyira. Ez a félszeg anomália öli Kenését (pedig ezidén is 300 idegen fürdővendég segítette pénzhez a kenesei szöllőpusztult gazdákat) és öli bízvást Szepezdet is, mint fürdőt, hogy oda kénytelen gyalogoltatni fürdővendégeit — a halszáritók bűzös légkörébe. Hanem majd jő az idő, mikor a sze- pezdiek is máskép fognak gondolkozni. Mikor ott lesznek, — ahol Almád i. Mikor kipusztul a kenyéradó szőllő és arra a balatonkultuszi hazafias ideára fanyaradnak kénytelen-kelletlen, hogy „no emberek, hát rendbe azt a partot, csináljunk a fillok- szérius ellen f e r e d ő t.“ Majd akkor egyszerre, kéretlenül is, helyet cserél a marhaitató meg az emberi fürdökabintelep; majd közmunkát kérnek sétánycsinálásra a partig és a parton; majd akkor ott lesznek, ahol ma — Almádi. Mindezeket pedig bővebb kiadásban elakarám mondani Szepezden Nagy Pál uramnak; de hát az künn járt valahol a külső gazdaságban. A cselédsége megvitte neki az újságírói névjegyemet. Viselje egészséggel — a meglátó másig. Azon megy keresztül a kocsi-ut is. Gatyás Pató Pálok fejtenek abban köveket és halmozzák ölekbe, prizmákba. Idylli, andalító szép hely ez a része a Balatonnak. Odakiáltottam a forrónapba izzadó véreimnek (mert csak Szepezd-kultiváló Rákosi Jenőre esett gyanakvó lelkesül t- ségem): — Ugyan barátaim, nem a Rákosi urnák fejtik azt a szép követ? — Nem a, nagyságos uram; csak ide átulvisszük Somogyba. .... Zuhany a kánikulában ..... És megirigyeltem Somogytól ezeket a villáknak való gyönyörű köveket. Mert Somogy akkorára lesz Balaton- kultiváló vármegye, — amikor én — nagyTovaberregett a kocsi s egy Rianásra előtűnt a fülöpi gyönyörű kaleidoskop. Olyan panoráma az, hogy akárhonnan nézzük, mindig más a kép, de öszhangjában ugyanaz; változatos és egyaránt gyönyörű és vágyat keltő, hogy ott legyünk annak minden pontján. A két fürdő közt feleuton; közvetlen a vizmartjáig, benyúl egy fiatal, üde-erejü erdő. Se az, se én: nem születtünk annak. — No Miklós, most már nem kell ostor ; itt vagyunk Fülöpön. Most igazodjék, bogy hol van a Czigánv-nyaraló?! A Miklós csak egyet-kettőt köhintett az utszéli szőllők munkásaihoz, hogy „Barátim, izé ... .* aztán mindjárt beszólt a kocsiba : — A feredővel szembe érünk egy akkurátos sétautat; az fölvisz ippeg a kastélyba. Igaza volt. Tiz perez múlva egy kedves család sietett le a terrasz lépcsözetéröl; komoly férfi mellett a kedves, üdeszép háziasszony s behízelgő fUrgt^ievelthu^^^^^^^e^^^
