Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-09-22 / 39. szám

Veszprém 1888.

Nyolczadik évfolyam 89. sz.

Szombat, szeptember 22.

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre

..............................G frt — kr.

Fé

lévre....................................3 frt — kr.

Negyedévre..............................1 frt 50 kr.

Eg

yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban.

ZLv£egrjelére minden szcmloatoii.

: Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, ti o r g o s-u t c z a, 105. szám a. küldendők. —

hiedetések: és i^tiltteeek

kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e, 8—12, d. u. 2—7 óra között.

Szerkesztőség:

Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi‘-könyvnyomdában; hová a lap szellemi régzét illető közlemények küldendők.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A Balatonvidék réme.

Akaii, szept. 20.

Kihalófélben van a Balatonvidé- ken a természet.

A kopár sziklák kimagaslanak, gyászos siremlékei a volt nagyságnak s az előbb viruló tengerzöld szőllőhe- gyek helyén óriási temető fekszik.

Ide van eltemetve a nép boldogsága, jóléte és öröme; kedve, mindene, ami kedves volt neki.

A temető gyászát távol vidékek is busán panaszolják egymásnak s a csapás terhe Veszprém vállaira is fájón snlyosodik.

Mig az évek hosszú során ezereket és ezereket hozott a testvérvárosnak Balaton felvidéke, most a nyomor és fájdalom könnyeivel adja tud tódra, amit tőle vársz, amit tőle kérsz, az nincs többé.

Kipusztultak a szőllőhegyek. Halmaikon befészkelte magát a nyomor.

Ott a szegény, ott a gazdag, ki minden pénzét, vagyonát a szőllőter- méséből veszi be, s csakis ebből fedezi pénzszükségletét; de vaunak ezen felül számtalanok, kik csekély pár hold szőllőbirtokuk után, több hasznot adnak a testvérvárosnak, mint a nagy- terjedelmü szántóföldbirtokosok.

Hogy erről teljes meggyőződést szerezhessen mindenki, felállítom a következő, nem elméleti, hanem tapasztalati képet.

A Balatoniéi vidék összes községei Veszprémből hordják haza főbb élelmiszereiket s ruházatukat. Szóval itt veszik meg mindazt, amire szükségük van.

Vessünk most számot; miből és hogyan jut a kis és nagybirtokosnak a pénze Veszprémbe?

A legszegényebb ember a Balaton felvidékén bir 1 — 2 hold földdel 8 van egy tehene. Ebből tisztességesebben megél; mint egy 300 forint fizetéses hivatalnok.

Az egy hold föld be van rakva szöllővel, átlag ád évenkint 20—25 heti. bortermést, ebből elád 22 hitért per 11 —12 krajczárjával, kap érte 242—250 frtot. Marad azért fogyasztó és munkásbora, a törkölyből pálinkája s a kiégetett törköly baromfiak

és sertések élelme télre. A szőllő levelét leszedi és jól táplálja vele tehenét, csekély széna és szalma pótlásával, mit könnyen vehet a bor árából; most saját élelmiszükségletét is köny- j nyen fedezi, mert a gabona olcsó s egész télire való kenyerét megveszi Veszprémben.

Tapasztalásból tudjuk, hogy a ' Balaton felvidékén 1 holdas szőllő birtokosa évenkint 200 — 220 forintot j hoz be Veszprémbe.

Eg)-egy legkisebb községet szá- j mitva, 60—70 házszáma van, vegyünk ebből 50 családot átlag 150 frt évi I j költséggel, mit Veszprémben költ el,

| ez lesz 7500 frt egy b.-felvidéki köz- i ségtől.

Balaton felvidéke bortermelő helyeiről van Veszprémnek 24—28 községe. Vegyük a legkisebb számot 20. Ezen átlagos szám ád Veszprémnek évenkint 150.000 frtot; s miből adja ezt? A szőllőtermésből kizárólag. !

A szellők levannak tarolva, nincs termése Balaton felvidékének. A nyomorral küzdő nép részes arató So mogy- j ban, másik része kivándorol, ott hagyva j a régi családi tűzhelyt, romba dől j minden. Kivész a család, nincs többé t hazaszeretet, mindenki csupán a kenyérért esd.

Aki máskor Veszprémben éven- : kint 10—30 frtot csak csecsebecsére költött, most esdve nézi, ha valakinél forintot lát. Évek előtt 2—300 írttal í rendelkezett, most napszámban van ! 20—-30 krért. Aki máskor megven- 1 dégelte a város fiait jó borával, sódar- í ral, most éhségtől beesett szemekkel esedezik: „Csak egy falat kenyeret“.

Nincs többé szőllő, nincs bor, nincs Balaton felvidékének viruló pa- ; radicsoina; nyomorult porszemnyi féreg fosztott meg ezer és ezer embert i a kenyértől, a jóléttől.

1 Mit tegyünk, vagy mit teszünk?

Nyomorral kell küzdeni, vagy elhagyni a szépemlékü Balaton felvidéket s kivándorolni uj családi tűzhely, uj haza keresésére.

Nem késünk 1—2 évet s megtörténik a kivándorlás.

A koldusbotra jutott gazdák köny- nyeik árjával öntözik meg a drága emlékű hantokat s mennek egy uj,

I egy jobb hazát keresni.

Hisz itt oly mostoha, oly rémitö minden. S a nyomort még fokozza a hátralékban levő adók végrehajtója, ki vaskörmeivel kiragadja a koldusbotra jutottak kezéből az utolsó betevő falatot, kirántja fejük alól az utolsó vánkost s im semmi nélkül, csak a szomorú emléktől kisérve, keresik az uj jobb hazát.

Akaii Rezső.

Iparosaink s a kontárkodás.

Veszprém, szept. 21.

Mondjuk ki tartózkodás nélkül azt a súlyos vádat törvényhozásunkra, mint már kimondottuk számtalanszor, hogy az ipartörvényeket megteremtették ugyan, de annak, a kontárkodókkal szemben való szigorú megtartásával semmit, vagy épen keveset törődnek.

Megteremtették az ipartörvényeket és ezek értelmében megalakultak az iparhatóságok, melyeknek hivatása volna az ipartörvények alkalmazása ott, ahol arra égető I szükség van; de hivatása volna még annak betartása is, iparosaink megélhetésének előmozdítására.

De nem történik, nem történhet ez igy. Nézzünk kissé körül s látni fogjuk, miszerint számtalan esetben tehetetlen az iparhatóság.

Ott vannak a fegykázak. Az oda került gonosztevőkből mesterembereket nevelnek ott; ki kosárfonóvá, asztalossá, laka- ; tossá stbvé lesz, és dolgoztatnak velük ott ' minden néven nevezendő munkát.

Ez által az adófizető, tanult iparos ke- : zéből kiveszik a kenyeret. Elvesznek az i iparososztály kezéből évente százezreket, I milliókat. S a helyett, mint czélja volna az ipar- | törvényeknek, javitni törekednének ez osztály helyzetét, megélhetésüket nehezítik meg a fegyencz-munkásokkal.

Tegyen ezen intézmény ellen az ipartörvény, az iparhatóság!

Az állam a fegyencz-munka révén persze százezreket gazdálkodik meg, ezt be kell ismernünk ; de hogy ez alatt millió iparos lesz földönfutó koldussá, az is igaz.

Végre most az a kérdés merül fel, j hogy az állam tulajdonképpen a rabmunkásfc tekinti-e államháztartásunk egyik erős oszlopának, vagy az adófizető iparos-osztályt?

Mi azt hisszük az utóbbit.

De akkor miért nem teszi kötelességét velük szemben ? Miért nem szünteti meg a fegyházakban úgy iparunk haladásának előmozdítására, mint iparosaink tűrhetlen állapotának javítására az ipar-kontárkodást?

Ha megszünteti, az iparos sok munkát nyer. Megélhet, gyarapodhat és — fizetheti adóját!

Hisz az a rab nem fizet; inkább az állam tartja őt el. És végre is, amit az állam a rabmunkások révén nyer, elveszti a vámon.

Éhez járul még az is, hogy ha az a rabmunkás büntetését kiállva, kiszabadul, a rabsága alatt tanult mesterséget otthon, városában vagy falujában jogtalanul űzi, úgy az ipartörvények ellenére, mint az iparososztály egyenes megrontására.

Szüntesse ezt meg az iparhatóság!

Van küzdeni valója amúgy is nálunk a szegény nyomorgatott iparos-osztálynak, a kisiparosnak a külföldi ipartermékekkel!

Van küzdeni valójuk az iparengedély nélkül ipart űzőkkel elég. S ha még az állam is elősegíti ez osztály tönkremenését, először ne kívánja az ipar haladását, versenyképességét, másodszor ne kívánja, hogy a már amúgy is roskadozó iparososztály a reá rótt közterheket béketüréssel elviselje.

Szüntesse meg az állam a fegyházi ipar-kontárkodást; utasittassanak az iparhatóságok a jogtalanul iparüzők- kel szemben való legszigorúbb eljárásra, és az iparos-osztály többé nem fakad panaszra a nagy teher miatt, mert elbirandja azt! Elégedett, valamint erős támasza s oszlopa leend az államháztartásnak !

Kenderessy.

Amerikai szöllűvesszök.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Budapest, szept. 20.

A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium a következőket tudatja az amerikai szőlővesszők beszerzési forrásairól: Amerikai szőlővesszők az 1889. év tavaszán a következő árakon és feltételek mellett adatnak el: Ezrenkint: 1 lliparia sauvage sima, 5 frt, 2. lliparia sauvage gyökeres,20 írt, 3. Vitis solonis, sima, 15 frt, 4 Vitis soiouis, gyökeres, 35 frt, 5. Vialla, sima, 22 frt, 6. Vialla gyökeres, 50 frt, (csak alanynak), 7. Ja- quez, sima, 10 frt, 8. Jacquez, gyökeres, 40 írt, 9. Herbemont, sima, 25 frt, 10. Herbemont, gyökeres, 100 frt, 11. York Madeira, sima, 20 frt, 12. York Madeira, gyökeres, 60 frt, 13. Othello, sima, 50 frt, 14. Othello, gyökeres, 125 frt, (direkt termő). A kitett árakbau a csomagolás és a feladó vasúti állomásig való szállítás költségei is benfoglaltatnak.

Az árakból való leengedésért, vagy esetleg szőlővesszők ingyenes adományozásáért csakis gazdasági egyesületek, törvényhatóságok, községek vagy szövetkezek által a szegényebb sorsú szőlögazdáknak szőlővesszőkkel leendő ellátása czéljából létesített köztelepek folyamodhatnak. Az erre vonatkozó kérvények ez évi október hó 31-ig a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz inté- zeodők. A szőlővesszők vételára és vasúti szállítás költsége utánvétel utján fognak a megrendelőktől beszedetni. A megrendelő aláveti magát annak, hogy az esetben, ha az utánvétellel 1 küldött vessző-szállitmáuy átvétele iránt bárminemű okból nem intézkednék, a minisztérium a vesszők vételárát a felmerült összes szállítási és egyéb költségekkel rajta behajthassa. A nevezett amerikai szőllőfajtákból az i állami telepeken következő készletek I bocsáttatnak eladásra. A kecskeméti 1 és istvántelki szőllőtelepek kivételé- j vei, a többi állami szöllötelepékről 1 szőllővesszők csakis filloxera-zárlat ! alatt álló községekbe adatnak ki.

| Filloxera-zár alatt nem lévő területekre csakis a kecskeméti és istvántelki telepekről s innen is csak sima vesszők fognak adatni.

A megrendelések eszközlésére külön megrendelési ivek adatnak ki. A megrendelési iv az illető fél által a rovatok megfelelő kitöltése mellett, egyszerűen aláírandó s az alább felsorolt telepek kezelőinek bármelyikéhez legkésőbb 1888. évi október hó végéig beküldendő. 1. Budafoki amerikai szőlőtelep, (kezelője a viuczellériskola igazgatósága Budapest), 2. Székes- fehérvári amerikai szőlőtelep (kezelője Deák Tamás borászati váudortanitó Székesfehérvár). 3. Fehértemplomi amerikai szőlötelep, kezelője Wény János

v

ÉYek' múltán.

Az a seb — hogy behegedjen.

Kellettek rá hosszú évek.

Az a mély seb újra vérzik,

Oh! hogy megláttalak téged !

Azt a szende halvány arezot,

Azt a rózsabimbó ajkat;

Lelkem — mint a szomju lepke Öntudatlan csiinge rajtad.

S lánczait sséltépve támad:

— Melyet már halottnak hittem — Érted égő nagy szerelmem,

Melylyel úgy megvert az Isten . . .

Oh! miért is jössz utamba ? !

Vagy, mért nem tudlak feledni: — Mért is nem tud fájó szivem Megszakadni — megrepedni ? .. .

SOÓS LAJOS.

ŐSSZEL.

Valamikor, réges-iégeu, Odafüut a magas égen Nekem is volt csillagom.

S hogy eljött az estnek árnya, Fellobbant még égi lángja És lehullt a mély homályba Őszi, csemdes alkonyon . . .

S elhagyatva, árva lettem;

Búnak árnya leng felettem,

Hogy sötét az éjszakám.

Elveszítve szép világom,

Járok itt a pusztaságon ;

Bár a helynek, hova vágyom Ilivó hangját hallanám !

Éjjelemre nem jő hajnal.

Üde harmat s berki dallal,

Mindhiába várom én . . .

Mi e röghöz ide kötne.

Bús szivembe lelket öntne;

El van az, hajh mind temetve Mélyre, itt a föld ölén ! . . .

Mire várjak, mit remélljek ? . . .

Nincsen gondja rám az égnek,

Sem dalomra, sem reám !

Ha eltűnt a szív reménye,

Elmúlásnak égi kéje,

Ó boríts be simák éje :

Őszi csendes éjszakán!

(1887.)

MAGYAR GYULA.

Amerikai ?iazoayok.

— Chicagói levél. —

Lapunknak egy az Egyesült-Államokban élő barátja a következőket Írja Chicagóból:

Mig önök, jó európaiak azon törik a fejüket, hogy ki legyen Bulgária fejedelme, az alatt itt az Egyesült-Államokban megindult a nagy elnökválasztási mozgalom, mely csaknem egészen elvonja alakosság figyelmét minden más eseménytől.

Itt tudvalevőleg két párt van; a republikánus és a demokrata. Az uralom most a

demokratáké és előreláthatólag az övék is fog maradni.

Az ó-világban erre bizonyára azt mondják, hogy:

Milyen boldog ország! A nép önönmagát kormányozza és maga választ elnököt. Minden polgár egyenlő, egyenlően szabad a szó szoros értelmében!

Azok a nemesszivü férfiak, a kik száz év előtt megteremtették az alkotmányt, valóban azt akarták, hogy a dolog igy legyen. De egy évszázad óta sok minden megváltozott. A választás ma nem egyébb hivatalhajhászás- nál. Mindenki a húsos fazekak közelébe akar jutni és bizony nagyon kevés olyan ember van, a ki igazán szivén hordja a nép érdekeit. — „Pénz, pénz és pénz!“ — Itt is csak ez a jelszó.

Magában a demokrata-párt is, a republikánus-párt is rothadt. Nagyon jó. volna, ha a munkások és gazdák osztályából egy életerős, egészséges harmadik párt támadna, csakhogy erre vajmi kevés kilátás van, mert a munkásokat épp úgy lekenyerezik mézesmázos szavakkal, mint a farmereket.

A demokraták szabad kereskedelmet prédikálnak, a republikánusok meg azt akarják, hogp hozzák be a védvámokat. Az igazán megfontolásra érdemes dolgokkal egyik párt se foglalkozik. Azokra a törvényekre, melyek

a népet megvédhetnék a jogtalanságok ellen, nem gondolnak.

Az igazságszolgáltatás például páratlanul gyalázatos. A népnek kiszívja vérét. A telekkönyvi viszonyok leirhatatlanul botrányosak. Senkise vásárolhat ingatlanokat anélkül, hogy nagy áldozatokat ne hozna s még akkor se bizonyos benne, vájjon csakugyan az ő birtokát képezi-e az, a mit megvásárolt. Egy telekkönyvi kivonat százakba kerül. Betekintést pedig csak az üzérek nyernek, azok is csak részben, ők is csak magán- irodákban, melyek persze nem vállalhatnak felelősséget azokért a felvilágosításokért, melyeket telekkönyvi ügyekben adnak.

Iparszabadság — milyen szép szó, milyen szépen hangzik. És milyen csúnya a valóság! Egy-egy korcsmára 1500 —2500 frt évi adót vetnek ki s ahol a fanatikus mér- sékletességi egyesületek jutnak uralomra, melyek tudvalevőleg azt prédikálják, hogy szeszes italokat ne legyen szabad árulni, ott a vendéglőket, serföző- és szeszgyárakat becsukják, tekintet nélkül arra, vájjon az illető iparosok tönkre mennek-e vagy se. E tekintetben nagyon kedves dolgokat beszélhetnének Jowa lakosai, kik közül a mérték- letességi egyesületek túlzása következtében százan meg százan mentek tönkre.

Az Egyesült-Államokban a kávédarálótól a csizmahuzóig minden szabadalmazva van. A gyárak — 4—500 százalék nyereséggel dolgoznak. Minden méregdrága. Ha a munkások ezt látják, úgy nem csoda, ha ezek a szerencsétlen emberek elkeserednek, mert minden gyár kétszer, háromszor többet keres naponta egy-egy munkáson, mint a mennyi bért fizet neki. Hanem aztán próbálja meg az a munkás és emeljen szót ez ellen. Kimondják rá, hogy veszedelmes gonosztevő, üldözőbe veszik és becsukják. Mert itt hatalom csak egy van: a tőke.

íme igy néz ki az a sokat dicsért amerikai szabadság. Bizony nagyon jó lesz erélyes lépéseket tenni a kivándorlás apostolai, az ügynökök ellen, akik a kiszemelt áldozatok előtt égig magasztalják Amerikát s csak azért iparkodnak minél több embert kivándorlásra bírni, mert a hajózási-társulatoktól minden utas után megfelelő jutalékot kapnak.

Ne kívánkozzanak ide, — boldog európaiak !

Mr. Cook Magyarországon.

Kicsoda ez a Mr. Cook? A hannoveri és a szószoros értelmében világhírű londoni utazási ügynökség főnöke, aki évenkint tiz- ezer-számra küldi a világba az utasokat és aki a Konstantinápolylyal való direkt vasúti összeköttetés létrejötte alkalmából több hétre terjedő tanulmányutat tett Ausztriában, Magyarországon és a Keleten, mert az a szándéka, hogy az uj keleti vasutat is belevonja utazási programmjába és jövőre l’a- laestinába és Égyiptomba Becsen és Budapesten át vezesse utasait.

Milyen fontossággal bir ez a terv a monarchia bét fővárosára nézve az idegenek forgalma szempontjából, kitűnik abból, hogy a jelen év tavaszán mintegy 1100 angol és amerikai utazott a Cook-czég közvetítésével Egyiptomba. Egyelőre még, *az igaz, hiányzik Szalonichi és Alexandria közt a közvetlen hajóösszeköttetés, de nem kevésbbé hiányzik a kellőTtényelem is a bécs-konstan- tinápolyi vasútvonalon. Nemcsak, hogy négy-