Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-09-08 / 37. szám
Veszprém, 1888. t Nyolczadik évfolyam, 37. sz. Szombat, szeptember 8. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: ILvlIeg'Óelen. :nn.In.d.en. szosacxToa/ton. Szerkesztőség: Egész évre .................... Fé lévre.......................... Ne gyedévre .................... . 6 frt — kr. . 3 frt — kr. . 1 frt 50 kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos- utcz a, 105. szám a. küldendők. = HIEDETÉSEK ÉS a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr a a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. • a szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével) naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Mikor a nép szava - ima. Veszprém, szept. 8. (K.) A r. kath. egyházmegye s annak a szive, Veszprém városa magasztos örömünnepek napjait éli ma. Lobogódiszszel ékesek az ősi város s a várnak ódon falai s a polgárok ezreinek szive íenkölt ihlettől átha- tottan üdvözli ma fölkent egyházi főurát, ki égben és a földön „áldott mert az Ur nevében jött“. A Szeretet égi tanának hirdetője 0 s első szavai is, melyeket hivei küldötteihez intézett — a szeretetnek igaz szívverései voltak. Benső ember- szeretet, hazafiasság, előitélettelen elfogulatlanság a felekezetek iránt, fen- költ becsülése a polgári erényeknek, megtisztelése a tisztes munkának; ezek a nagy erények, melyek egyedül képesek nagygyá emelni a föld parányi szülöttét — sugározták körül ma azt az ünnepelt alakot, kit Isten kegyelme a veszprémi nagy katholikus tábor élére állitott; Nagy, dicső múlt fűződik a veszprémi dóin múltjához. Lánglelkü, honunkért halni kész, bátor harczosai a keresztnek váltakoztak ott abban a régi szétlőtt várban — amely annyi csatáit vitta a győzedelmes keresztnek a vakhit ádáz támadásai ellen. Annak a nyolczvannyolcz dicső elődnek szellemi hatalma — védve lengje körül a ma nyomukba lépett utódot, kit híveinek osztatlan szeretete, rajongó ragaszkodása szellemi paizskint ma is csak úgy övez körül — mint a legelső veszprémi püspököt iijal, tegezzel, vérttel kezükben a mi rég elporhadott őseink, az 1009-beli veszprémi katholikusok. Adassák meg neki az égiek kegyelme ahoz, hogy azt az önzéstelen ambitiót, melyet szelíd lelkében idehozott közénk, az egyházmegye és Utódaink boldogithatása vágyakint — érvényre emelhesse. Mert a nemes önzéstelenségnek egyedül csakis az lehet a jutalma, hogy felépítve lássa áldásos munkás élete végén ama Pantheont, melyet neki a megnyugvás, igaz öntudat s a jótetteiben boldogított embertársak hálája emelt.--------------------^----------------• --------S az új egyháznagy, mint fenkölt- lelkii vendége, a bíboros herczegprimás — egyaránt érdemesültek erre. Mert az isteni gondviselés véget- leu kegyelmén kívül mindketten csak énjük szellemi s lelki ereje által emelkedtek fel oda, hol immár százezrek imája esdi reájuk, az égiek áldását. Lengje is az őket körül örökké. Az örökjósága Isten örök kegyelnie szerint! = Elvi határozatok iparügyekben. A kereskedelmi miniszter felmerült konkrét eset alapján közelebb a következő elvi jelentőségű határozatot hozta: Terménykereskedés alatt a kereskedelmi forgalomban á tűzifa és kőszénnel való kereskedés nem értetvén, terménykereskedésre szóló ipar- igazolvány alapján az említett czikkek nem árusíthatók. — A kereskedelemügyi minisztérium legutóbb kimondta, hogy a látszerész és villanytechnikus az ipartestületbe fölvehető, ha oly iparágat nevez meg, mely képesítéshez van kötve. Egy új dunántúli vasút. Veszprém szept. 8. Tudvalevő dolog, hogy egyik, a közügyekben élénk részt vevő fejérmegyei föur, gróf Battyány Géza még ez év tavaszán előmunkálati engedélyt kért és nyert a kormánytól arra nézve, hogy egy 180 kilométernyi hosszú vonallal, mely Bicskéről Szé- kesfejérváron át indulva Kaposvárra vezetne; összekötné legrövidebb utón a magyar államvasutak bruck-szőnyi s zákány-dombovári vonalait, a magyar nyugoti vonallal együtt. Az engedélytulajdonos gróf ur szélesterjü mozgalmat indított e nagy- fontosságú ügyben, melyet mi és különösen vármegyénk, nemcsak nemzet- gazdasága, de magyar politikai szempontból is, őszinte szívvel üdvözlünk. Mert nyilvánvaló a czélja ez uj vonalnak. A bevallott czél az, hogy Fiúmét az ország gyöngyét közelebb hozza az anyaországhoz, kizárólag oly magyar vonal által, mely tisztán magyar kezekben lesz. Eddig a déli vasút vajmi keveset törődött a magyar érdekekkel s azzal, hogy Fiume nekünk kedvesebb, mint Trieszt. Ez a vállalat külföldi pénzen épült, külföldi emberek tulajdona s aztán természetes, hogy nem a magyar hazafias érdekeknek, mint éppen a forcierozott tőkegyümölcsöztetés practikus elvének hódol vala; amit senki rossz néven tőlük nem is vehet. Nos az uj vonal magyar mű lesz s igy hazafias kötelesség azt támogatni. De mert specziell Veszprémvár- megyét is érinti a vonal; amennyiben Polgárdinál elhagyva Fejérraegyét, Mező-Szent-Györgynél vármegyénkbe jő s itt a Mezőföldet átszelvén B.-Fő- kajáron, Enyingen, Mező-Komáromban állomásokat létesít s igy megyénk leggazdagabb, de közlekedésileg legelhanyagoltabb részét fogja cultiválni, méltán számot tarthat arra, hogy a megye is hathatós anyagi támogatásban részesítse az uj vállalatot. És annyival inkább, mert a megye egy ízben már, mikor a pápa- keszthelyi vonal támogatásáról volt szó, mely pedig a megye szélén csak 7 kis községet érint vala, 60 ezer frtot ajánlott föl. Nos, hogyan a terv nem jött létre, annyi összeggel a megye bízvást jó lélekkel particzipál- hat most. Meggyőződésünk, hogy a vállalat megnyeri úgy a hivatalos megye, mint a közönség rokonszenvét s tőlük tel- hetőleg istápolandják a hazafias s szépjövőjü kezdeményezést. Midőn jeleznek, hogy e vonal érdekeltségi mozgalmát állandón napirenden fogjuk tartani : közöljük az engedménytulajdonos gróf urnák az érdekeltséghez intézett alábbi sorait : Értesítés a bicske-székesfejérvár-kaposvári vasút építési ügy jelenlegi állásáról. Miután folyó april hó óta, amidőn a sajtóban megjelent azon hir, hogy a bicske-székesfejérvár-kaposvári vasút építésére előmunkálati engedélyt nyer- I tem, hosszabb idő eltelt anélkül, hogy nagyobb, a nyilvánosság előtt lefolyó mozgalom előidézésére alkalmam lett volna, — s ebből talán azon nagy számú érdekeltek, kik ezen vasút létesítését óhajtják, azt következtetik, hogy ezen ügy körüli tevékenységem nyugszik; szükségesnek látom a tisztelt érdekelt közönséggel az ügy állásáról az ez idő szerint lehetőt közölni. Egy vasút vonal, mely a bicske- fejérvár-kaposvári öss'eköttetést létesíti a nagy fontosságú helyi érdeken kívül, mely hozzá fűződik, magyar vasút politikai szempontból is kiváló fontosságú. Ezen vonal legrövidebben vasút által még nem szelt gazdag vidéken át, összeköti a magyar államvasutak bruck-szőnyi és zákány-dombovári vonalait s a nyugoti vasút vonalát is, melynek államosítása a legközelebb multbau elhatároztatott. Az uj összeköttetés természeténél fogva a már létező államvasuti vonalakra csak előnyösen hathat s miután az ország központját Fiúméval összeköti hivatva van déli forgalomnak egy szükséges és hasznos közvetítőjévé is lenni. Mint ezen rövid jelzés is mutatja, az állam érdek a helyi érdeket itt teljesen egyensúlyban tartja ; sőt azon kérdésben, hogy magyar vasút politikai szempontból engedélyezendő-e egy oly összeköttetés, mely délnek nem a zákány-dombovári vasútvonalig, hanem esetleg a bruck-szőnyi vonaltól csak Fejérvárig terjed: annyira túlnyomó, hogy nem az egész összeköttetést felölelő pálya engedélyezése, hiba lenne. Hogy ily, 180 klmtr. hosszú pálya létesítése szárnyvonalak építését vonja maga után, természetes. 'Túlnyomó továbbá a magyar állami érdek azon kérdésben, hogy mily méretű vasút épittettesék ? Ha egyszerűen a helyi érdeket nézném, egyelőre a helyi forgalmat egy chablonszerü helyi érdekű vasút közvetíteni képes lenne, —- s az ennek megfelelő szabályszerű kiviteli terveket elkészíttetve járnék a vasútépítés szokott nyomán; de számba véve az itt jelzett kiváló magyar vasút politikai érdeket s támaszkodva azon benyomásokra, melyeket a kérdésnek a mérvadó körökkel történt megbeszélése után nyertem, szükségesnek tartottam első sorban tisztába jönni az iránt, hogy a magas kormány ezen vasúttal szemben, mily állást kíván elfoglalni. Mert ezen kérdés megoldása adja a választ a műszaki előmunkálatok mikénti elkészítésére: helyi érdekű mérettel biró vagy magas forgalmi képességű mérettel biró vasút terve- zendő-e. A helyi adatok gyűjtésében a hatóságok s a közönség készségesen segítségemre voltak nekem s e czélra kiküldött megbizottaimnak ; mely szír vességért ez utón is köszönetem nyilvánítom, annál is inkább, mert e körülmény is megerősített azon tudatban, hogy az érdekelt vidéken az ügy létesítése iránt, a kellő érzék meg van. Az építés technikai oldalának tanulmányozása végett felkérésemre, országos nevű vasútépítők járták be a vonalat. A gyűjtött adatokat s a szakemberek véleményét felhasználva indokolt előterjesztést tettem a nagy méltóságú közmuuka és közlekedésügyi miniszter úrhoz, melyben az előleges állás foglaláshoz megkivántató minden adatot felhasználva s az ügyet minden oldalról kimerítően indokolva — kegyes határozat hozatalt kértem. E kérdésben a tárgyalások szorgosan folynak is s örömmel jelezhetem, hogy a magas kormány a kérdés minden oldalával behatóan foglalkozik. Mint az előadottakból méltóztat- nak meggyőződni, a kérdés megoldásával, a vasút létesítésével szakadatlanul foglalkozom s a kérdést ott tö- rekszet mielőbb megoldásra vezetni, ahol végelemeiben amúgy is megoldást nyernie kell. A munka mechanikai részén túlesni nem nehéz. Remélem, hogy legközelebb alkalmam lesz az érdekelteket személyesen felkeresni, társaimat bemutatni s a vidéki hozzájárulások iránt az alkudozásokat megkezdeni. Addig is, azon reményben, hogy a tisztelt érdekeltség közleményemet szívesen fogadja, maradok kész tisztelettel Polgárdi 1888. szept. 2. Gróf Batthyány Géza. Yeszpréimros ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Veszprém, szept. 8. Hírlapunk, az egyházmegye ez ünnepe alkalmából ma reggel, négyszeres szinnyomatu miniatür-diszkia- dásban jelent meg. 9 A veszprémi püspök. Az 1856/7. iskolai év elején egy derült arczu mosolygó kék szemű, gesztenye hajú tizenhat éves iiju öltötte a nagyszombati papnevelő intézetben magára a klerikusok tnizavirágszin reverendáját. Széchenyi Pál gróf, a mostani miniszter óta nem volt a szemináriumnak mágnás növendéke. A tizenhat éves Hornig Károly tehát már bár ósága által is feltűnt társai sorában, de még inkább kedélyes fesztelensége s Modorának demokratikus egyszerűsége, csattanba adomái és vig élezei által, melyek csakhamar nagy népszerűséget szereztek a német származású hetedosztályu klerikusnak, az erősen magyar szellemű szemináriumban. A fiatal kispap, noha Budán született e* itt végezte a gymnásium alsóbb osztályait, Még ekkor "meglehetősen hadilábon állót a Magyar nyelvvel és erősen idegenszerü kiejtéssel törte a csengő magyar szót. Igaz, j'ogy az „Entwurt“ rendszerének amaz idejében voítakép a német lett volna középtanodáink tannyelve. Hornig báró osztályfőnöké a gimnáziumban és tanfölügy elője a Papnevelőben Hidasy Kornél, a mostani ’zombathelyi püspök volt, a ki tehetséges növendékét folyton unszolta a magyar nyelv dsajátitására. Ma hálásan emlegeti, mennyit plévődött magyarizáló tanára kiejtésének nlegenszerüségével s mennyit nógatta, soha sem elégelvén meg haladását a magyar nyelvben. A fiatal báró pedig a magyart is játszva tanulta, mint a többi tantárgyat s noha szorgalom dolgában nem egy erősen „bovizáló“ iskolatársának messze mögötte maradt, gyors fölfogása, értelme és tudása által mindig „első eminens“ volt osztályában. A kit komoly versenytársának tekinthetett, az akadémia mostani főtitkára volt, Fraknói Vilmos, a ki kora és termete által már akkor kivivta magának a „kis“ epi- thetunt. Együtt öltöztek be az esztergomi érseki megye növendékei közé, együtt végezték Nagyszombatban a hetedik és nyolezadik osztályt, együtt tették le az érettségi vizsgát és járták a budapesti egyetemen a hittani kurzust, mint a központi papnevelő klerikusai. És ha Fraknói megelőzte iskolatársát a kananokságban, Hornig meg versenytársának elébe vágott a püspökségben. E nagy avanszman bár gyorsan ment, de még sem ment egy ugrásra. Előbb reá kellett szolgálnia az egyetemi kathedrán, a herczegprimási és a kultuszminiszteri kan- czelláriákban. 1862-ben pappá szenteltetvén, az Augus- tineumnak nevezett fensőbb papképző-inté- zetbe, Bécsbe diszponáltatott, hogy a te olo- giából leteendő szigorlatokra előkészüljön. Elénk és a közművelődés minden mozzanata iránt fogékony szelleme az osztrák metropoliszban a teológián kivül is talált tanulni valót. Hittani szigorlataival nem haladt előre valami gyorsan és az utolsót már csak négy év múlva tette, mint a pesti papnevelő-intézetnek stúdiómra praeefectusa. Ez állásban követte a mostani egri érseket, Samassát, akitől eltanulta az egyházi pályán való gyors haladást. 1870-ben ugyancsak Samassának megürült egyetemi katedrájába lépett, mint az uj szövetségi szentirás tanára. 1878-ban esztergomi kanonok lett, mint előtte Samassa és 1882-ben Trefort kultuszminiszter osztálytanácsosa, mint pár év előtt az egri érsek. De a mi Samassának az országos képviselőség volt, Hornig bárónak a „Religio“ szerkesztése és a herczegprimás irodaigazgatósága képezte — „ad Parnassum gra- dus“-át. Mint tehetséges fiatal pap sokat irt a „Katholikus Néplapéba, a Szent István-tár- sulat által kiadott Encylopaediába, a „Piros Könyv*-be, „Családi Olvasmányokéba. Mikor a magyar püspöki kar a két ellenlábast a „Pesti Hírnök“ Török Jánosát és az „Idők Tanúja“ Lonkai Antalát nagy nehezen a „Magyar Állam“ csárdájába szorította felelős szerkesztői minőségben egy darabig Hornig Károly báró szolgált — villámhárítónak. E kényelmetlen helyzetben járta zsurnalisztikái és diplomácziai iskoláját, a lap szerkesztésénél több gondot adván neki, hogy „prudens és circimspectus* körültekintése a folyton egymás ellen dolgozó két főmunkatárs ellen dolgozó két főmunkatárs által a „Magyar Állam“-ot szétrobbantani ne engedje. Nem kevésbé irigylésre méltó örökség várt reá a „Religió“-nál. Mikor Cselka Nándornak túlzóan infallibilisztikus magatartása e püspöki közlöny olvasó publikumát mintegy törzselőfizetőig szerencsésen szétrobbantotta, a herczegprimás megbízatásából szerkesztői minőségben ő lett elhivatva az elszéledt hívők összeterelésére. Öt évig szerkesztette sikeresen e lapot különös érdemet szerezvén magának a „Religio* mellékletéül Maszlaghy Ferencz és Séda Ernő közreműködésével adott „Irodalmi Értesítő“-vei. A herczegprimás, ki már a vatikáni zsinatra is magával vitte, szemináriumi prefektus korában, mint harmineznyolez éves fiatal férfit, régi udvari papjai mellőzésével, egyszerre oldalkanonoki és irodaigazgatói minőségben vette maga mellé. Hornig bárónak n agy szerencséjére van a herczegprimásnak egy himnemil Xantippéje, a ki a bíboros főpap udvaránál nyelvében a német zsargont, hazafiasságra az idegen iparosok protekezióját, művészetében a finom ízlést, modorában a durvaságot képviseli. Aradi Lippert József lovag, kinek évek során át sikerült a herczegprimás egész környezetét terrorizálni, az uj oldalkanonokban elvégre emberére akadt, a ki vastag élezeit és bántó szeretetreméltóságait kamatostul szokta neki visszafizetni. A kölcsönös nyájaskodások hosszú prae- ludiuma után, egy emlékezetes délután, a bajcsi nyaralóban, nyílt törésre került a dolog s a báró ügyét a herczegprimáshoz appellálván, kijelenté, hogy a történtek után a „főépitömester“-rel nem maradhat meg továbbra egy födél alatt. A bíboros főpap igazságos érzete a bárónak adóit igazat, de kedvencz udvari koz- őrjétöl és nélkülözhetetlen főépítészétől sem tudott megválni. A zavarból Trefort miniszter segítette ki, a ki papjai közül osztálytanácsost kért tőle a szombathelyi püspökké kinevezett Hidasy Kornél helyére. A prímásnak is, Hornig bárónak is kapóra jött a dolog. Ily módon jutott a katholikus ügyek előadójának állásába, Lippert lovag önkéntelen segélyével. Gyors felfogásával és alkalmazkodási képességével magát uj hatáskörébe is gyorsan beletalálta. Tapintatával és kitűnő modorával a liberális kultuszminiszter és az erősen konzervatív herczegprimás közt számos kérdésben sikerrel közvetített, nem egyszer személyes intervencziójával hárítván el az egyházi és világi főhatalom közt készülő vihar kitörését. A mit a kultuszminiszter és herczegprimás feltétlen bizalmát egyaránt élvezve éveken át megtudott akadályozni, alighogy kihúzta a kultusz-miniszteriumból lábát, nyílt szakításra kerül a dolog a herczegprimási aula és a közoktatási minisztérium között. Kitűnő szolgálatai elismeréséül Trefort gyors egymásutánban neveztette ki babolcsai apáttá, czimzetes püspökké és minisztertanácsossá. Hat hivatali elődje közül az utóbbi kitüntetésben csakis Lipovniczky István, utóbb nagyváradi püspök részesült. Hornig Károly báró java korabeli, mindössze negyvennyolez éves, középtermetű férfi, sürü gesztenye hajzattal sötétkék szemekkel. Erős szemöldjei némileg szigorítják arczá- nak derült kifejezését és a szemeiből kimosolygó kedélyességét. Fesztelen modora előkelő, minden keresettség és ünnepélyesség nélkül. Szellemes és elmés társalgását előszeretettel fűszerezi jókedvű élczekkel és nevettető adomákkal. Tudós értelme, egyenes jelleme és jó szive díszére válnak főpapi székének. Spinoza dr.
