Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-09-01 / 36. szám
Tesz prém, 1888 Nvolczadik évfolyam, 36. sz. Szombat, szeptember 1 MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: ZLv'Ceg'jelen. iin^In-cLen szorr^-loa/ton. Szerkesztőség: Egész évre..........................fi frt — kr. Félévre ...............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. SjHIRDETÉSEK: És EDZETT a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egybasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora WO kr s a bélyeg. Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr.. s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 —12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. Mondassák A után a B! Veszprém szept. 1. Aki azokat a kínos jeleneteket látta most három napon át, amelyek a veszprémi főgymnásium igazgatóságának ajtaja előtt lefolytak, azaz ember vissza fog emlékezni azokra — atnig él. Beiratták a szülék a gyermekeiket. Tudták mind, hogy miniszteri intézvény döntött úgy, hogy 60-nál több növendék nem vétettethetik fel egy osztályba. S ezért volt az, hogy minden apa-anya sietett, hogy a boldog Elysium hatvan kiválasztottja közzé so- roztathassa szive szülöttét. Aztán abban a kérdésben, hogy kit vesznek be, kit nemi: nem maradhatott semmi utógondalat és semmi protektiós remény. Ott a direktorsági fehér portálé előtt egyenlővé vált a nagyságos, tekintetes, nemzetis és kelmed-apa és a társadalom e vegyesrangu potpouri-ja abejnthatá- sért másként nem versenyezhetett, mint a nyers erő jogelvén. Jó szerencse, hogy a helyi kegyesrendi társháznak a véletlen egy athletát is adott Bolgár professorban, aki újkori ßracbuskint testével fődte-védte — a gymnasium tisztességét. De hát ilyen jó szerencsére nem lehet és nem is szabad számítani többé. Elvégre is a tudományos pálya, melynek első lépcsője itt ez a főgymnásium, nem lehet viadori czirkusz, ahol az a győztes, akinek erősebb a karja izma, vagy a testi-lelki durvasága. És azokat a derék papokat, akik csendes otthonukban akkora éktelen skandalumokat átélni s elviselni kénytelenek voltak — a tisztes társadalomnak a jövőben ilyen botrányoktól meg- óvni-védni kell. S nem ezidéu volt erre az első eset. Azok a botrányok tavaly is megzavarták a veszprémi kegyesrendi társházat, de nem akkora mérvben, mint most. Akkoron még uj volt a főgymná- siumi intézmény s főként uj volt a növendékek számarányára vonatkozó miniszteri rendelet. Ma már azonban azt lehet konstatálni, hogy a félig végzett városi munka s a félszeg miniszteri rendelet daczára a veszprémi főgynasium a Dunántúl nagy keresztény „Alma m a t e r“ - é v é fejlődik, tökélyesbülve szellemi erőiben évről- évre s mindnagyobb figyelemben részeltetve a Rend országos kormánytanácsa által. A város polgársága nem lehet ezért a figyelemért s becsültetésért közönyös egykori gymnasiumi igazgatója, most rendtanácsosa L é v a y Imre érdemei iránt. S ba közönyös maradna is a polgárság more patrio: hál’ístennek az az egykori veszprémi direktor már ott van, hogy nem „egy“ városban, de az egész országban keresteti elismertetése nymbusát. De kötelessége marad fon, az anyagilag agyonnyomott s csakis igy megitélhető polgárság közönyén kívül, annak a bizottságnak, amely RuttnerSán dórral élén, évek hosszú munkája alatt ezt az első lépcsejét a tudományosságnak, a főgynásium talpkövét, a veszprémi várban letette. Annak a bizottságnak s annak a fáradhatlan munkájú embernek most, mikor évről-évre látják az ide graritálá sok vidékbeli végzett elemi népség idetódulását s a tolongásos botrányokat ott a főgymnásium udvarán s di- rektűrság folyosóján, biztos üt- ereiül a veszprémi fogy m- nási um jövőjébe vetett bizalomnak: annak a bizottságnak és annak az embernek most az a kötelessége vagyon, hogy ha kimondta az A-t és teremtett arra sok ezer forintot: mondja ki a B-t is, és arra bízvást könnyebben meg fogja gyüjt- hetni az arra szükséges kevesebb ezernyi pénzt. Állítsa föl a gymnasium első osztályához a párhuzamos-osztályt. Mit is csinálhatna egyebet 1 Hiszen beszélhetnek a számok. A felvételi vizsgát a legszigorúbb t mérvben applikálta a helyi tanári kar az 1-ső osztálynál, az első napon. Akkor megbukott vagy nyolcz fiú. A kibukottak helyén már előzetesen be volt jegyezve feltételesen kétszerannyi. És másnap a jelentkezők ismét felvitték a számarányt 17-tel többre. És nemcsak az első osztálynál volt ez igy. Volt ez különösen a ill., IV., V. osztályoknál is — amelyekbe 49, 57 és 54: tanuló iratkozott be. Hiába volt a tanárok lebeszélése és vigasztalása, hogy hiszen másutt is vau iskola: az mindhasztalan volt. A direktornak abbeli bölcseimét sem akarták megérteni a vidékiek, hogy első sorban mégis csak a veszprémi szülék gyermekeit kell fölvenni s csak azután a vidékieket, mert ezeknek úgyis mindegy, akár Veszprémbe küldik a kosztpénzt, akár más üvé, míg a veszprémi polgárnak (ki amúgy is segíti fentartani a közintézményt) mily nehezen esne gyermekét elküldeni máshová : hiába volt minden bölcselem ............ Hi ába volt a józan ész is és hasztalan minden óriás protekczióra, vagy zsebre épült ainbitió. Veszprém város el volt hanyagolva sok száz év óta. Bűn és önérdek és szüklátköriiség hanyagolta tovább. Ma csak a közöny s a magyar Pató Pál-ság öli. Egyéb baja nincsen. S ha nem visszamenni, de élni akar a város, ha fejlő intézményeket, melyek ezerekkel gazdagitnák a piaczot — istápolni akar, akkor támogassa a gymnásiumi bizottságot. = Elvi határozat sorozásnál. Érdekes elvi határozatott hozott a honvédelmi miniszter egy fősorozás alkalmából fölmerült ügyben. Egy hadköteles alkalmasnak találtatván, besorozhatott. A besorozottnak anyja fölmen- tésért, folyamodott, fia azonban tagadta azt, hogy anyját eltartja és mint katona szolgálni akart. A polgári elnök a fölmentés mellett szólott, inig a katonai elnök a fiút hadi szolgálatra kötelezettnek mondotta ki, miután a besorozott saját állítása szerint anyját el nem tartja. Ez ügyben aztán a folyamodásokat a honvédelmi miniszterhez terjesztették föl, a hol azzal a határozattal intézték el az érdekes ügyet, hogy az egyetlen fiú köteles özvegy anyját eltartani és ezért a hadi szolgálat alól föl mentetik. Nevelés és pályaválasztás. Veszprém, aug. 31. Megnyílnak megint az iskolák! Van nagy üzönlés mindenféle intézetbe, úgy hogy az igazgatóknak gondot okoz, hol helyezzék el a sok reményteljes ifjút, mert az intézetek falai már évek óta szükeknek bizonyultak a jelentkezők felvételére. Időszerűnek látszik tehát a fenti czim- ről egy kis elmélkedést tenni, ha sikerülne általa egyik-másik szülőt helyesebb meggyőződés felé terelni, mi által egyidejűleg talán gyermekének jövője is kedvezőbbre fordulhatna. Elismert tény az, mert már vagy tiz év óta hangoztatják uton-utfélea, hogy a magyar társadalom nem bírja befogadni mindazokat, kik a mostani iskolai rendszernek megfelelően, teljesen kiképeztettek, vagy más szóval tulproductio hibájába estünk nemcsak az anyagi, hanem a szellemi téren is. Sokkal többen kerülnek ki évenkint a felső iskolákból, semhogy őket mind elhelyezni lehetne, vagy nekik megfelelő alkalmazás kínálkoznék. És ez áll mindenféle foglakozási ágban; úgy a jogászoknál, mint az orvosoknál; úgy a műegyetemet végzetteknél, mint a bölcsészeti folyamból kikerülő tanárjelölteknél. absolute tekintve, kedvező ez, mert a nemzet culturalis niveau-ja nemcsak emelkedik, hanem egyszersmind belterjesebb, intensivebb lesz, de relativ szempontból, társadalmi és közgazdaságilag fölötte hátrányos, mert nemcsak olyan egyének züllenek el a hibás pályaválasztás vagy a szülői irányítás folytán, kik az állam s társadalomnak hasznos munkás tagjaivá válhatnának, holott igy csak az úgynevezett szellemi proletariátust szaporítják, hanem rendkívüli sok nemzeti vagyon is lesz elpazarolva, midőn a költséges magasabb kiképzés felé tereljük őket anélkül, hogy arra hivatásuk vagy képességük volna. Ha a szülő azon tőkét, melyet gyermekének 12 éven át való iskoláztatására fordít, megtakarítva és tőkésítve a szülő kezében maradna és tanulásra be nem váló fiának, ki valamely tehetségének megfelelő ipari vagy kereskedői pályára adná magát, kezébe adná, ez rendesen elég volna neki arra, hogy önállóságra jusson, valahol megtelepedve üzletet nyithasson és tisztes munka után fentarthassa magát, sőt ha kiváló leleményes talentum, ha vállalkozó üzleti szellem lakik benne, akkor még szép vagyonra is tehet szert, mert soha se szabad feledni a német közmondást, mely ma is igaz, hogy das Handwerk hat einen goldenen Boden. Nem úgy képzeljük mi a kézipart, mintha az illetőnek folyton szurtos kézzel JZA. A kenesei fürdóivad végén. Kenese, szept. 1. Mikor a falevél egy parányi lebbenésre lepottyan; mikor a fecskemadarak seregesen röpködnek a légben, az annyit jelent, hogy i nyár vége felé közeledik, hogy beáll a a munka ideje, a vakátiók vége, ki-ki csomagolja össze a bagágiát s még egy pillantást vetve a kedves, felejthetetlen helyre, szorítsa vissza könnyeit s induljon haza. De nem, előbb még a bucsu-látogatá- sokat kell megtenni. Oh, ez oly keserves, My kínos; mindenütt azt kérdezik: miért mennek még el? Mert ő nekik is fáj látni 8 természet hanyatlását, nehéz — bele szokniok az ezután következő egyhanguA Szuszi is, az a bolondos Szuszi körül Ákossá a kocsit, örömmel nyüszít fel, ba e§y-egy kezet megnyalhat bársony nyelvével; még az is azt látszik mondani: miért mentek még el? ... ne menjetek. Az a jó, az a hűvös — most már meglett — szederfa, még az is niaraszt; karnis galya belekapaszkodik a berliner kendő bolyhába s úgy huzza vissza a távozni készülőt. Hisz hű társa volt ő a nyáron; az ő ^terjesztett lombjai nem engedték a tolakodó napsugarakat az étkezőkhöz jutni; s míg másutt a föld megrepedezett a tikkasztó hőségtől, ö alatta kellemes hűvös szellő játszadozott az újságot olvasó fürtéi között. Hát még a háziak, az egyszerű, kérges tenyerti, de selyemszivü háziak . . . Mikor a kocsi oda áll az elsöház elé s azok a jó urak kezdenek felülni, a Vicza néninek akad a kis Pistikával valami hiányossága; ne lássák meg ezek a jó városi urak, hogy sir, hogy valamije úgy fáj, mint mi kor az édes szüléjét temették. A gazda is, köröskörül nézi a kocsit . . . egy hét óta készíti már s mégis akad itt-ott igazitni valója; a kerékszegben a szíj, meg —- napbarnitotta arczán a leszaladó köny csepp. — Aztán eljöjjenek ám jövőre is nagy- ságáék! Csak egy sort írassanak, készen lesz a lakás, — bátorkodék Vicza néni. — El, mindenesetre eljövünk. Ki tudja . .. ? ! Ki tudja, hol leszünk egy esztendő múlva ? Ki Szepezden, ki Almádiban, ki pedig egy ölnyi mélyen a földben! Mert az ember sorsa ez s az élet ilyen. Az a kedves kis asszonyka is, aki tavaly még olyan boldog volt . . . irulva- pirulva matatta be férjét s jelentőségteljesen mosolygott az elváláskor, most egy éve. — Ha majd jövőre kijövünk ... de Istenem! akkor már nem lesz elég annyiónk- nak ez a kis lakás . . . ! És szegénykének kisebb is elég lett ott künn, a Szentháromság-temetőben. Hát majd egy év múlva kit nem üdvözölhetünk a kedves helyen . . . ? kit jelöl ki a gondviselés . . . ? Úgy elszorul a lelkem, oly keserű érzés fogja meg szivemet! — Hát ba talán . . . ?! Egy jeltelen sir lesz majd valahol az utszélen, talán a lágyan ringó habok mellett . . . Zöld fű búvik ki a hantok alól, kakuk-virág az elporlandó hamvukból ; . . . a siró szellő magvat ejt el, melyből fejfa nő a sir fölé . . . s mikor majd a világ kerekei háromszor fordulnak meg s a most még kis leányka hajadouná nő s ledől a fa árnyába, a madárnak — mely a gályák közt fészkel — elpanaszolni kis szive keservét: elereszti illatát a kakukfü, körül-csókdossa az álmodozót s regél neki boldogságról, örökké tartó édes szerelemről . . . Hűs szellő fodorítja meg a Balaton habjait; a zöldes hullámok haragosan verdesik a parti nádast . . . igy panaszkodik szegény a mellőzésért, melyben őt részesítik. Most már hasztalan csillog üde felszíne; lágyan ölelő habjai nem kellenek senkinek is; a Najádok oda hagyták környékét, nincs senki, ki panaszát meghallgassa. Az öreg halász, ki lomha jármüvén kenyeret keres puha ölében, egyhangúan szívja pipáját, nem érti meg a keservet, mely felkorbácsolja indulatait. A csarnok is elveszti lassaukint vonzó erejét. Eltűnnek tetejéből a lobogók, ne tépje meg azokat a haragos északi szél; a czirádákat eldeszkázzák, sok örömet és vidámságot látott belseje elzáratott, ne üsse fel benne tanyáját a süvöltő hideg elől menekülő vad ; . . . a palánkok kiszedettek) a pihentető padok haza hord attak, ne melegedhessen tüzénél a dermedő halász; . . a fürdő-kabinok helyére fehér tajtékot kány ki a duzzogó Balaton; a teke-pályát porral, gazzal temette be az őszies idő; az avar- füvöu sárga levelet henterget a bánatos szeptemberi szél; Badi szerepét átvették a kányák; oly kinteljes hallani a „schöne Fischermädhen“ helyett a károgó téli hírnököket ! De ha majd a télen kapott jégpánczél durrogva szétkasadoz s kikelet hajnalán felolvad, ha majd az avar fü helyén illatos virág, a sárga levelek helyén üde zöld lomb fakad a ligetben; mikor majd egy esztendővel közelebb visz bennünket a sirhoz az idő s egy évvel öregebb fővel tekintünk ki a szabadba, hogy élvezzük és gyönyörködjünk a megifjodott természet bűvös szépségében: felmosolyog majd a hullámzó Balaton, kényesen hintálja széles hátán a röpködő vitorlákat, kitárja lágy ölét, hogy uj erőt, aczélos elevenséget adjon a megfáradt és ellankadt idegeknek. Addig csak pöröl, háborog . . . csacsogása felhallatszik a csendes házakba . . . Kinek beszél? . . . Miről beszél? . . . Ki hallja meg? ... Ki érti meg? . . . Babay Kálmán. kellene járni, magának a napi kenyeret megkeresni, hanem úgy, mint előkelő városokban a nagyipar és a gyáriipar szemünkbe tűnik. Egy nagyiparos, mihez persze nólkű- lözhetlen alapfeltétel az, hogy kisebb-na- gyobb tőkével bírjon, nem dolgozik maga, sőt még a tervezési mnnkálatokhoz is van külön embere, hanem felügyel, ellenőriz, talpon van mindig és ott vau mindenütt, ő a lelke ez egész nagy üzletnek és mozgató eleme. Ha tehát gyerekünk 3—4 reál osztályt vagy gymnasiumot végzett, de látszik rajta, hogy nehezen látszik rajta a tanulás, habár azért nem bukik is el, helyesen teszünk, ba nem keserítjük el neki ifjúságát, sőt egész életét, oly viszonyok és foglalkozás közé erőltetve őt, melyhez nincs kedve, mert hiányzik a talentum is, jobban cselekszünk, ha okos szót váltva vele, valamely neki tetsző és tehetségéhez való egyéb foglalkozást, kéz-, vagy müipart választunk számára, melyben ha ki van vagy lesz képezve, küldjük el őt külföldre, ott járja be a legnagyobb ipartelepeket, hadd lásson jó Ízlést, szerezzen magának széles látkört, tapasztalt- ságot arra, miként kell egy ipartelepet gazdaságosan csínnal és a modern igényeknek megfelelően berendezni. Ezen külföldi tartózkodás alatt érlelődik és fejlődik az ifjú elméje, itt tárulnak fel előtte oly foglalkozások, melyek itthon is ipen haszonhaj- tók lehetnek, de nincs erő, nincs ember, aki azokat meghonosítsa, reájuk vállalkozzék. Ha egy szemes, életre való fiatal ember, európai tapasztaltsággal felvértezve, haza kerül és a szülő képes megfelelő tőkét nyújtani a gyermeknek, annyit, mibe további 8—10 évi taníttatás került volna, úgy a fiú valamely alkalmas helyen ipartelepet létesít és a látottak érvényesitésevel csakhamar túlszárnyalja a többit, jó névre és szép jövedelemre tesz szert és ha megbecsüli magát, tisztességes bánásmód és szolid szolgálattal kielégít — meg is gazdagszik. Hasonlókép vagyunk a kereskedéssel is. Vidéki városban a kereskedés fogalmát igen szűk értelemben veszik, úgy, a mint a gyakorlatban látják Túlnyomóan gabona- és terménykereskedésre gondol a világ, pedig annak igen sokféle válfaja van az emberi szükségletek tág köréhez képest vidékenkint. Addig is, mig valaki önállóságra küzdi fel magát, módja van gyakornokoskodni, mint irodai segédkező egy nagyobb kereskedés egész üzleti körét áttekinteni. Mint könyvelő, pénztáros, levelező és úgy tovább nyerhet tisztességes fizetés mellett akár egy gyárban a kiképzett kereskedő alkalmazást. Széles a hazája, csak nyelveket tudjon, bármerre mehet, kiil- és belföldön egyaránt használható, mi kiválóan könnyűvé teszi rá nézve azt, hogy beutazza a nevezetesebb kereskedelmi és forgalmi emporiumokat, megismerje a világpiaczot, annak fontosabb czikkeit, szokásait és igy mint világlátott és universalis szétt.ekintésü térhet haza, ott üti fel tanyáját, hol üzlete vagy kereskedésére az előfeltételek a legkedvezőbbek, felhasználja külföldön szerzett ismeretségeit, összeköttetéseket könnyít vele, és ha a szerencse is kedvez a spekulativ főnek, dúsgazdag ember lehet belőle. A mostani időszak nagy vagyonú emberei, úgy nálunk, mint másutt, kivált pedig Amerikában, mind vállalkozások, ipari és kereskedelmi tevékenység által emelkedtek fel és halmoztak százezreket össze. Csak a budapesti nagy vagyonú polgári elemeket tekintsük át, mind ilyen utón haladtak és nagyra jutottak. Ezzel szemben az úgynevezett diplomás emberek közül egy sincs, aki milliomossá vált volna diplomája után, még az orvosok közül sem, pedig itt még leginkább van rá alkalom, de ez már bizonyos geuialitást igényel. V i d é k. Ä zár-mulatság Kenésén aug. 20-án. Szegény jó édes anyám, de sokszor megsiratta a 7 közű l legrosszabb gyermekét, de sokszor . . . ! És talán az anyai köny őrzött meg ... ki tudja?! Miért nincs itt közel, hogy ismét hullathatná drága könyeit?! Mikor a világ gazdagabb lett egy siró- rivó honpolgárral s az újdonsült hang sehogy sem stimmelt a terzett-be, ne búsuljon ténsasz- szonyom- szeré nykedék a vasorruak egy ivadéka — mig ez lesz, meg a penész, nem kell aggódni, hogy ki eszi meg a kenyeret. Az ám. Es most tessék! teljesen koldussá vagyok téve, ott állok, a hol a küszöb, se benn. se künn. Egyik lábam Jákob létrájának első fokán csuszkái, má-dk a pokol felé ficzertöl, félig ébren vagyok, félig alva; érzek, de nem látok; Tantalus módjára szomjazom, de a
