Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-08-18 / 34. szám

Veszprém, 1888. „Veszprémi Független Hírlap“ Szombat, augusztus 18. A pécsi kiállítás megnyitása, — Saját tudósítónktól. — A pécsi kiállítás megnyitása f. bó 11 -én óriási érdeklődés mellett ment végbe. Az ünnepélyes megnyi­táson mondhatni a dunántúl összes notabilitásai megjelentek. Délelőtt 10 órakor Nádossv Kálmán, a kiállítási végrehajtó bizott­sági elnök megtartotta a megnyitó beszédet fölkérve Kardos főispánt a megnyitásra, ki erre hosszabb be­szédben fejtegetve a kiállítás kord­erejét és az ipar haladását kiemelve, konstatálja iparosaink szorgalmát, melylyel a munka versenyének tért szereztek és melyet teljes mértékben most elértek. Végül a kiállítást meg­nyitja. Beszéde óriási hatást keltett. A közönség szűnni sem akaró éljenei közé a harangok zúgása vegyült, mely a kiállítás megnyitását jelenté. Erre a pécsi dalárda hazafias dalra kezdett, minek végeztével meg­kezdődött a csarnokok megtekintése. A megtekintés ntán a kiállítási nagyvendéglöben d. u. 1 órakor a disz- ebédre Kardos főispán élén mintegy háromszázan érkeztek meg és vettek részt abban. A phylloxera-congres- s u s o u, mely f. hó 15-ikén tartatott, a dunántúli megyék nagy része képvi­selte magát. Veszprém megye küldöt­tei Laky Kristóf cs. kir. kamarás, tör­vényszéki elnök, Kun Gj’örgy földbir­tokos, Kenessey Móricz kir. közjegyző és Kleczár Ferencz főszolgabíró voltak. A székesfejérvári vértanú-emlék leleplezése. — Saját tudósítónktól. — Fejérvár, aug. 15. Ma leplezték itt le a város hazafias közönsége által a székesfejérvári vér­tanuk emlékére felállított díszes emlék­szobrot. Ma van 159 éve annak, hogy hat székesfejérvári polgár azért, mert mint jó magyarok honfiúi kötelességüket teljesítették, elfogattak és a budapesti i Uj épületben a zsarnokság által agyon- J lövetett. Ez időben hivatott fel Magyar- ország népe a rendes hadseregbe való belépésre s Falkenhayn hadai ekkor gyújtogatták fel Székesfejérvárt. Az ősi koronázó városban is megalakult a nemzetőrség, melynek első századá­hoz a 29 éves Havelka Ferencz cserző­mestert választották meg kapitánynyá. Havelka képzett, szilárd jellemű em­ber volt és öt gymnásiumi osztályt végzett. Mellette a 45 éves Hübner András cserzőtimár volt a lovashadnagy. 1 A nemzetőrség részéről aug. 9-én j a város körül Havelka és Hübner kém- \ szemlére küldettek ki, de e küldetés 1 végzetessé vált rájuk nézve. Az el­lenség kezébe kerültek s valóságos tortúra közt két fához kötözték ókét. Elfogatásuk rémhíre villámgyor­san járta be a várost, hol pár óra múlva, mint zendülöket, elfogták Varga Mihály 45 éves szücsmestert, Uitz Ignácz 23 éves kőmivest, Gáncs Pál 39 éves szücsmestert és lvutzka Mi­hály 49 éves kovácsmestert. Másnap az elfogottakat Pestre kísérték az Újépületbe. A hadi tör­vényszék halált mondott fejükre. Hiába volt a nép esdeklése, élén a polgár- mesterrel, az áldozatok nem kaptak kegyelmet. Augusztus 14-én az Új­épület egy félreeső helyén valameny- nyiöket kivégezték. Felemlitésre méltó, hogy midőn Havelkát végperczében neje és testvére, a vaáli káplán (jelenleg abai (Fejérm.) plébános) meglátogatta, igy szólt:Nőm ! neveld gyermekeimet isteni félelemben ! Testvérem! legyen gondod nőmre s gyermekeimre. Én nyugodtan halok meg, mert hazámért halok meg ! Hatan lőttek rá, és egy sem talált, csak a hetedik lövés volt a halálthozó. Hogy a mártírok miéke ne vesz- szen ki az utódok szivéből, Havranek József, Székesfejérvár lelkes polgár­mestere, három évvel ezelőtt megindí­totta a mozgalmat egy emlékszobor felállítása érdekében, a Haleszkertben, a hol elfogták legtöbbjét s ahonnét vitték valamennyit Pestre. A közada­kozás megindult s az ige ma már testté lón. A tervet Havranek Ferencz budapesti műépítész csinálta díjtalanul, a remek szobrot pedig Havranek Antal székesfejérvári szobrász készité igen jutányosán. Ott volt a városi törvényhatóság, a szoborbizottság, a honvéd-egylet régi polgári zászlók alatt s Székesfejérvár majd minden intézete hivatalból. A Hymnusz után Nagy Ignácz ügyvéd felolvasta a szobor történetét s az általa készített emlékiratot. — Havranek József polgármester és dr. É d e r József, a honvédegylet el­nöke, hazafias beszédet tartottak s az ünnepélyt Vörösmarthy Szózata fejezte be zenekisérettel. Székesfejérvár kegyeletes, lelkes magyar közönsége e tettéért valóban megérdemli a magyar nemzet méltó elismerését. hozzájárulni szívesek voltak: Jáuossi Gusztáv h frt. Nagy Károly 3 frt 80 kr., Wolf Ignácz 5 frt: Szabó János pleb. 1 frt; Ney Sándor 2 frt: Orbán Ferencz 90 kr; Babay Kálmán , 00 kr; Rosenberger János 50 k; Parrag ! Gyula 40 kr; Lengyel Mónié 40 kr; Práger ! Miksa 40 kr; Kovács Ferdinánd 30 kr; Rotkauser .Takabné 30 kr; Cs. 20 kr; Szegő 20 kr; Egyed János 20 kr;Sten Zsigmond 20 kr; Lukács József 10 kr; Pigl Károly 20 kr; Hévész Vincze 20 kr: Bran Frigyes . 20 kr; Auer Gyula 20 kr; Donnenberg K. 20 kr; Bódis Zsófi 10 kr; X. N. 10 kr; Jánossy Boldizsár 30 kr; Müller Ignácz 20 kr. Összesen 19 frt 20 kr, melyért fo- i dják e helyütt is a lámpabizottság őszinte köszönetét. A mulatságon jelen volt kölgvek : Mik­lós Józsefné Budapest; Csacskóné Budapest: Berger Sámuelné Veszprém, Révész Vinczéné Veszprém, Rotbauserné Budapest. Weiss-né Bécs, Cs.-né Sz.-fejérvár, Kremmer Sámuelné Budapest, Veszprémi Józsefné Veszprém, Szánthó Lajosné, Hosenthal Sámuelné. Rosen­berger Jánosné,- Donnenberg Kálmánná. Szánthó Mariska és Ilona, Lengyel Mariska Veszprém, Schindler Mariska Budapest, Révész Karolin és Lujza Veszprém, Stancsics nő­vérek Győr, Szántbó Mariska, Berger Lina Veszpém, Fürst Karolin Veszprém, Steiner Katicza Veszprém, Springer Anna Veszprém, Braun Nina Veszprém, Bódis Zsófika, Borsos Zsófi, Szente Rósa, Egyed Teruska, Deák Róza Csurgai Lidi, Árkai Margit stb stb kisasszonyok, ü négyest 35 pár tánczolta. Vadászati tudnivalók. Nemsokára be fog már köszönteni a a változatosabb vadászat évadja, mely után Nimród hívei nemes passziójukat több irányban tölthetik. Jó szolgálatot vélünk ezeknek tenni azáltal, hogy bemutatjuk a vadászati naptárt, melyben a vadászható állatoknak kimélési és vadászati idejét az év minden egyes hónapjára közöljük; egyidejűleg hozzuk a szükséges tudnivalókat is, melye­ket minden vadásznak szem előtt kell tartani. Vidék. Kenese aug. 16. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Kenésén, a lámpabizottság által a für­dőhelyiségben rendezett nyári mulatság ki­tünően sikerült. A fesztelen jó kedv átnyúlt a hajnali órákba is, csak a csípős, éjszaki szél oszlatta el az egybegyült közönséget. A mulatság a jótékony czélra 68 frt 10 krt jövedelmezett, melyhez felülfizetésíikkel 1 o 1 kimélési idő j I vadászidő Január Február Márcz. Április 1 * 5 3 1-2 vd1]» s i'-íj Juliua | Aug. a a> N a j Október 1 © s o <£ > G Dámvad-bika . . 0 | 0 0 0 0 0 3 0 Szarvas-bika . . 0 0 0 0 0 0 D O 0 Szarvaz, dámvad és őztehén . . . 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 C 3 Zerge .................. O 0 0 0 0 0 0 0 Özbak ............... 3 0 0 Nyúl................... 0 0 0 0 0 0 c Fajdkakas .... O 1 0 0 0 0 0 O O O Fajdtyuk,(jércz.) O 0 0 0 0 0 0 o 0 O O O Fáczán és túzok 0 0 0 0 0 0 c 0 0 0 0 0 Fürj ”. ............... o 0 0 0 o 0 c Vadrécze .... o í 0 0 Erdei szalonka . 0 0 0 0 0 o O O Sár-szalonka . . O 1 0 0 0 o 0 O O Medve, farkas, róka, hiuz, vadmacska, nyest, vdddisznó, borz, tengerinyul, hörcsög, ürge, görény, menyét, vidra, seregekben vo­nuló vadlud és vadkacsa, vad- és szelíd galamb, seregély, keselyű, sas, sólyom, kánya, vércse, héja, ölyv, nagvsuholy, holló, szarka, varja, és veréb minden időben lőhető. A vadászatot sajat birtokterűletén csak az gyakorolhatja, akinek egy tagban vagy összefügésben álló részekben legalább 200 boldnyi birtoka van. A 200 holdnál kisebb, de kertileg mi- velt és kerítéssel vagy árokkal elzárt birtokon a vadászat szintén gyakorolható. Az egy tagban legalább 50 holddal biró földbirtokosok a vadászati jog gyakorlására egyesülhetnek ha az egyesitett területek a 200 holdat megütik. A fent elősoroltak alá nem tartozó földbirtokon és a községek tulajdonát ké­pező területeken, terjedelmükre való tekintet nélkül, a vadászati jogot, az azon egy határ­beli földbirtokosok a községgel együtt leg­alább is 6 évre bérbe adni kötelesek. A fővadak (szarvas, dámvad) által a vetésekben, ültetvényekben, vagy más gaz­dálkodási és ' erdészeti ágakban okozott min­den kárért azon birtokos vagy haszonbérlő, kinek vadászterületén az említett fővad te- nye’sztetik, teljes kárpótlással tartozik. Ragadozó vagy kártékony állatok által tett károk meg nem téríttetnek. A ragadozó vadak elpusztítása vegett a hivatalból való vadászatok megtartását, a mutatkozó szükséghez képest, esetröl-esetre a közigazgatási bizottság, illetve annak elnöke engedélyezi; az engedély megadásáról az illető vadászterület tulajdonosának vagy bérlőjének egyidejűleg való értesítése mellett; egyszer­smind a belügyminiszterhez azonnal indokolt jelentést tesz. Az engedélyezett vadászat megtartását az illető terület tulajdonosa vagy bérlője nem gátolhatja. Aki a tulajdonosnak, vagy ba a vadászat megtartását az illető terület tulajdonosa vagy bérbe van adva haszonbérlőnek engedélye nélkül vadász: 10 írttól 50 írtig, és ha a va­dászat lóháton történt, 20— 100 fritig ter­jedhető pénzbüntetéssel sujtatandó. Ha az orvvadászat éjjel vagy kerített helyen vagy ha az orvvadász álczázva, avagy másképpen ismeretlenné téve találtatik, vagy ha nevét eltagadja, avagy álnévvel azt, ki tetten kapja félrevezetni igyekszik, vagy azt veszélyesen fenyegeti, ellene fegyvert fog vagy erőszakot használ. 100 frrttól 200 írtig ter­jedhető pénzbüntetésben elmarasztalandó. Azonfelül, a mennyiben az elszámlált esetek a büntető törvényekben is tiltott cse­lekményt képeznek, a bűnvádi eljárás külön megindítandó. Ha a haszonbérbe adott vadászati téren a tulajdonosok valamelyike a haszonbérlőt, vagy azt, a ki ennek engedélyével vadász, megtámadja vagy akadályozza: annyiszor, a mennyiszer, 10 írttól 50 írtig terjedhető bénzbüntetésben marasztalandó. Aki tiltott időben vadász, 5 írttól 50 írtig büntetendő. Aki a vadak fiait elfogja, a madarak fészkeit — kivéve az ártalmasokét — elra­bolja, elszedi: 1 írttól 10 írtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó. A ki tiltott időben hasznos vadat lő, árul vagy vesz, ha a vad nála találtatik, a következő pénzbüntetésekben marasztalandó: szarvas- vagy dámvadbikáért darabonkint 60 frt, — szarvas- vagy dámvadtehénért 50 frt, — őzért 20 frt, — fájd-, fáczán- és túzokért 5 frt, — úgy minden más vadért darabonkint 3 frt pénzbüntetésben. Ezenkívül a lefoglalt vadat a helyi szegények javára elkobozandó. A ki ebével szándékosan valamely nézve tilos vadászati intézkedések ellen 1 írttól 10 írtig büntette tik. A vadászat tulajdonosa vagy has bérlője és a felvigyázó személyzet, nen lönben a közrend fentartására hivatott k gek jogosítva vannak mindenkit, kit vadászaton kapnak, ha magát fel nem isi hetévé tette, nevét eltagadta, vagy áll: lakhelye ismeretlen, a legközelebbi hatósáj kisérni. hogy itt kiléte kiderittessék. "újdonságok Veszprém, augustti — A nemzeti ünnep, melyet Szí István király, az első alkotmányi magyar király emlékére ül meg hol a nemzet, a veszprémi nagy dom- is fényesen fog megöletni, a összes káptalan s helyi szerzetek i jai részvétével. Polgárságunk isn hazafias kegyelete fogja emelni a n ünnep fényét. Az alkalmi szent noklatot ismertetni fogjuk. — Kossuth Lajosról igen ön detes hireket hozott Helfy Ignácz szággyülési képviselő, ki most érke haza külföldi körútjáról, melyet nej együtt Svájczban és Olaszországban 1 — Kossuth Lajossal Graglia di I Iában, Piemontban találkozott H és egy hetet töltött társaságában. K hazánkfiát a legjobb egészségben hangulatban találta. Testi és lelki rí nyosságából éppenséggel nem veszi Kossuth Lajos az utóbbi idókl órákon át képes a hegyek közt sét anélkül, hogy elfáradna s írod? munkásságát is lankadatlanul folyt: „Irataidnak negyedik kötetét fejez mely az emigráczió történetét a egyezésig öleli fel, és javában do zik már az ötödik köteten is, r „ Visszaemelékezéseit“ fogja tartalmi — Kossuth Graglia di Biellából visszatért rendes lakhelyére. Túri ahol most állandóan maradni is — A zászlószentelési ünnep, lyet holnap tart a veszprémi di iparos ifjúság, bizonyára léleken impozáns látvány lesz. A vidéki 1 dégek igen nagy számmal jönnél szép ünnepre s a lelkesítő péld melynek tanúi lesznek, bizvást r: zetendik odahaza is, az ő iparosi kát. A zászlóanya dr. B e z e r Viktorné úrnő gyönyörű zászlószal: készített s azt ünnepélyesen tűzi a zászlóra. Az első szöget a ki nevében V é g h e 1 y Dezső alis veri a zászlóba, ki a főispánt is 1 viseli. A diszkapa a vár előtt i csinos mű s szép benyomást te: szemlélőre. Az ünnep programja ez 1 1. Augusztus hó 18-án délelőtt és d a vendégek fogadása a vasútnál Ismerkedési estély ugyanaz nap 8 órakor a Látoskertben. 3. Augus hó 19-én reggel 8 és 9 óra közt j lekezés az egylet helyiségében. 4, óra után levonulás a székesegyhá 5. Alkalmi mise, mely alatt az eg hogy ne értené ez ismerős hangokat az az ifjú pár, mely a geztenyefa alatt édes ál- madozásba merült?! Döngő méhek zsibaja hallatszik alá a fáról; néha-néha egy-egy rózsaszínű szirom hull le az ifjakra; virágokat hint le a vi­rágokra a szerelem istennője. Az ifjú kézbe fogja a leányka apró kezét; nem szól az, nem ellenkezik, össze­szorult torkát a hang tán feltörni sem tudná . . . . . . Kis bogár czipeli a földrehullott morzsát, nehéz neki, hisz nálánál nagyobb teherbe fogott! Az ifjú ajkai suttognak: szeretem ke­gyedet Mathild ! . . . ... A kis bogár nehezen vonszolja a terhet; de im, egy másik kis bogár melléje áll s ketten, megerőltetés nélkül vonják to­vább a hosszú időre elégséges eledelt. Az ifjú esdekel: remélhetek-e ? Fejével igen-t bólint a lányka s a sze­rető sziveket megpecsétlő csók elpattan ajkaikon. Csíz szökik a porba s virgoncz ugrán- dozásaival a kisbogaraknál terem s felkapja előlük a morzsát. — Ah bocsánat! ily pillanatban ava­tatlan szemekre nincs szükség! Sikoltva bontakozik ki az ölelő karok közül Mathild s a gúnyosan mosolygó Ákos távozó alakját látja az utón. — — — ... A gyászruhás özvegy asszony leveti fekete öltönyét; az a jó lélek odafenn az égben nem neheztel meg érte, ha gyer­mekük menyegzőjén leteszi a gyászfátyolt. Hámori Béla, a fiatal alispán, a szere­tett hivatalnok oltárhoz vezette a szép és gazdag Hetyei Mathildot. Szép összeillő pár suttogták a tem­plomba tódult anyókák. — Boldog anya! mondogatták özvegy Hámoriné tisztelői. Es Ákos? Két évre reá, épen a me­nyegző napján elszöktette Hámori Bélánét. A kék szobában félig a földre csúszott a selyem paplan, a mint Mathild izgatottan kiugrott ágyából; a könyv, melyen elaludt, kinyitva maradt az asztalon, a kézimunka, j melyen dolgozott — hímzett papucs (!) a férj számára félig elkészítve, félre dobva ott hevert a kereveten; a kinyitott zongorán j a kedvelt mű kótája: Mi rosszul van az élet igy beosztva, Hogy rózsa mellett mindjárt a tövis is S kívánjon szegény szivünk bármit is hőn epedve. A vég, csak elválásra visz . . .! Mire a férj körútjáról haza tért, a szö­kött pár szerelemről suttogott ott, hol a czitrom virul. Lesújtva állt meg Béla lakása ajtajá­ban. Oda van minden, minden, miért érde­mes élni! De nem. Tedd el vigasztalhatlan ifjú az életölő fegyvert, im közeleg feléd gyászba öltözött anyád. Itt van, kiért élned kell még! — s a gyermek zokogva ölelte keblére édes anyját. Az ég bár szebben ragyog Olaszhon virányai felett; de a szív csak haza vágyik. Két hóra haza hozta Ákost és Mathildot délről. Egy lépést sem tett Béla Mathildért. Szomorúan mosolygott, a mint vissza­tértét említették. — Csak maradjon oda, ha ott bol­dogabb. ... A kikelet ismét felragyogott a megfagyva volt természet fölött; a kert fái virágba borultak ; itt-ott az utak mellett már kizöldült a cserje fal. A mártiusi napok levettették másod­szor is az özvegygyei gyászruháját. Eljött ez a jótékony álom, mely lelkét korábban elrablóit feléhez elringatta. Mikor a kripta vasajtaja becsapódott, elővette Béla azt az életölő fegyvert; most már nem volt senki, kiért érdemes lenne élni . . .! * Még egyszer megjelent a gyászruha a Hámori házban; de most Mathild termetén. Mikor a férj el lön temetve s mielőtt a törvény emberei hivatalos kötelességüket teljesítették volna, végig járta Matild utol­jára, elhagyott paradicsomát. Megdöbbenve állott meg a kék szoba küszöbén. A paplan félig földre csúszva volt, ép mint akkor, a könyv kinyitva ott hevert az asztalon; a kézi munka, a papucs ugyanaz a kóta . . . velőtrazó sikolylyal roskadt oda a férj képe elé. Hasztalan a bánat könyözöne, haszta­lan a görcsös zokogás, az őrjöngő sikoly... az a vasajté jól be van zárva, be is lesz falazva, az oda eltemetett nem térhet többé vissza. Ezt a szerelmet dobta el magától, ezt a drága kincset lökte kora sírjába . . . de csitt! lassan . . . lassan . . . nem szabad zörögni, felébred az alvó! . . . Aludj csak édes szép uram . . . álmaidat őrzi gondos feleséged . . . nem alszol ? ugy-e terhedre van a Zörgés? megyek s elhalgattatoin őket. Felugrik s megy, megy a kongó folyo­són tántorogva, roskadozva. — Csitt! Uraim .. . csitt!. . csitt. ..! az Isten szent szerelmére kérem ne zörög­jenek most, férjem nem tud aludni . . . Szánakozva fordítják félre tekintetü­ket a kötelességüket teljesítő jó barátok. — Szegény Béla! szegény asszony ! — Ugy-e nem zörögnek, ugy-e hagy­ják őt nyugodni . . .? Hah! hisz maguk a törvény emberei, bezárják a ház ajtait s el­csukják előlem férjemet . . . Egy szolga lépett elő s alázatosan jelenti, hogy a nagyságos alispán ur meghalt. — Meghalt! Igen, meghalt az én fér­jem . . .! s egy fájó sikoly után össze- roskadt. Megtudott repedni az a háborgó szív. Babay Kálmán. Akasztás szabadon. (Győri történet.) Vincze bácsi ma korán kiment a sé­tatérre. Tüdőt dagasztó tiszta jó levegő van ott reggelenkint, s azt a sok levegőt, ami az egész sétatérre ráfekszik, egyedül szihatja az ember, csak a madárkák és az éguyitotta virágok osztoznak vele benne. Vincze bácsi rohanva ment, mint a rinocérus és kitátotta a száját; úgy nyelte- falta a levegőt, mintha csak valami öreg dudába gyűjtene, mely az illető likakon hanggá szorítva, sivalkodtatja vissza keble tartalmát. És a mint megy nagy rohanvást, egy­szer csak látja, hogy a vén platánfa egyik ágán valaki lóg, még pedig egész emberi hosszúságban és a legnagyobb csendességben. Fogasnak nézte-e az a bizonyos a platánfát, vagy a nagrádszijját kötötte véletlenségből a dereka helyett a nyakára, elég az hozzá, ott lógott aláhajló fejjel, kinyújtott kezek­kel és lábakkal s kimeresztett szemekkel nézett alá a cilinderkalapjára, mintha csak az lett volna az utolsó gondolata, hogy azt elfelejtette a fejére tenni. Vincze bácsi perczig sem gondolkozott, előkapta a penicilusát és elmetszette a szíjat. Az ember ráesett, mind a ketten a földre terültek. Vincze bácsi elkezdett torkának teljes tágulatából ordítani segítség után, de bizony akár ő is felakaszthatta volna magát, nem jött a kiáltására senki, csak egy kakas felelt a távolból néhány kukorintással, bizonyosan a Vincze bácsi kappantenorja által meg- csalatva. Vincze bácsi végig nézett az előtte fekvő alakon, — úgy találta, hogy tisztes­séges formájú úriember, nem olyan fiatal, hogy regényhőst mutasson, ne nem is annyira borvirágos orrú, hogy örökivónak lássék. Vincze bácsi nem sokat értett az orvosi tudományokhoz, de a feleségénél esztendő- kint hivatalos funkcziót teljesitő oki. asz- szonyságtól mégis ragadt rá annyi tudomány, hogy az eszméletlenek fölélesztéséhez viz szükséges. Elszaladt tehát az ugrókuthoz és lemeri tette a kalapját, aztán meg gye visszaszaladt és a jéghideg vizet ráfordil az idegen orczájára. Az idegen azonnal megrázkódott, hányat pislantott a szemeivel, felült és hősi mereven nézett Vincze bácsira. Ez annyira meg volt lepve és ije hogy erős szuszogáson kívül egyébb hal nem tudott kiadni. Az idegen összerántotta bozontos möldökét és igy szólalt meg; — Ki volt az a gazember, a ki engf leakasztott? Vincze bácsi ijedten liebegé: — Én kérem alássan, én. Az idegen felállót egészéen, és < csaknem a Vincze bácsiéhoz értetve, nagyobb dühvei folytatá: Hát hogy mer az ur engemet az én mélyet jogaimban korlátolni? Mi? — De kérem .... — Mit? Hát mi köze az urnák ah hogy én hova teszem magamat, miß jogon mozdít el engem azon helyről, pihenek. Mi? — De kérem! — Mit ? Hogy mer az ur beleavatk az én dolgaimba? Mi? Ezzel olyanféle hátramozditást tel tenyerével, hogy Vincze bácsi egyszerre orczájához kapott és miután egy dai'1 ijedten hátrált, egy szer csak megtörd^1 elfutott. Az idegen egy megvető pillantást tett utána, azután összecsomózta az efia nadrágszijat, egyet húzott rajta, pr^ hogy erős-e, azután újra felvetette a2 8 és egész nyugodtan felakasztotta magáh A „Hazánk“ Gárdony

Next

/
Oldalképek
Tartalom