Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-08-18 / 34. szám

Veszprém, 1888. Szombat, augusztus 18. Nyolczadik évfolyam, 34. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: H^Eeg-jelen. r^LlrLd.erL szorr^Toa-torx. Szerkesztőség: Egész évre .................... Fé lévre.......................... 6 frt — kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a . 3 frt — kr. HIEDETÉSEK ÉS NYILTTEREK ,Petőfi‘-könyvnyomdában; hová a lap szellemi Negyedévre.................... . 1 frt 5« kr. a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. régzét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, \asarnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nein adatnak. A magyar nemzet ismét ünnepel. Ünnepel nemcsak a keresztény hit fegyveres apostolának, de a magyar liaza első szent királyának örökdicső emlékünnepén. Kárpátoktól le Fiume tengerhul­lámos pártjáig, a Dunától a Dráváig, »z alföld rónáin s Erdély hófödte bér­ezel közt ismét feldobog a magyar fiák szive mindenütt; hazafias, ihlett kegyelettel áldozván a nemzet nagy Jíemtóje emlékének. S méltán. Szent 1 s t v á n, a magyarok első apostoli küldetésü királya, egy­szersmind a legnagyobb is volt. Ha Á r p á d fegyverrel kezében hont szerzett népének, Szent István is fegyverre kelt Kupa pogány hadaival, hogy felépítse a hármas magyar bér­ezek honában a Szeretet vallásá­nak döntbetetlen templomát . . , . hogy Hittel, Reménynyel, Szeretettel izivében, legyen erős, boldog, Isten- ildott e nép. Itt vívta válságos szent csatáját a veszprémi táborálláson Szent István király 8S8 év előtt. Itt tört meg bősz Kupa rettegett fegy- rere s dőlt balomba az európai po- gányvilág bálványtemploma. Veszprémé ez ünnepe dicsősége első sorban; és ünnep nemcsak az egész magyar népnek — hanem a felszabadi to tt Európának is, melynek itt épült fel első keresztény oltára s a hit bástyája a keleti pogányság sokszázados támadásai, betörései ellen. Hát zúgjon le onnan a veszprémi vár kereszttel ékes ormairól a hála­imára hivó szent harang . . . És aki itt lenn a vár völgyeiben magyar szívvel s égő hittel bírunk - és akik szerte a hazában az első szent királyadta alkotmány áldásain nelengesznek : boruljunk le a hála )ltára elé, és imádkozzunk . . . Jövel, boldog teljesülése amaz ihletteljes reménynek, amelylyel az első szent király megalapitá a magyar keresztény birodalmat! Hogy valóvá legyen a Hit, az Örökigazban, Jóban; a Remény a nemzet Jövőjében, sa Szeretet e honnak népei között. Jövel biborkoránya a nemzeti jólétnek, nagyságnak és függetlenség­nek, melyet annyi század óta vészter­hes fellegeivel borit el egünkön a viszálykodás, az ármány, az elszegé­nyedés és idegen népek terhe, átka ... Óh bizonynyal fog még jobb na­pokat élni nemzetünk. Ha majdan a nyomorgó jelen nemzedék levezekelte mind az apák s a maga bűneit. Magyarország védasszonya s az első szent király szószólói, Isten ir­galmas zsámolyánál, a nemzet jajjai- nak s azok megfognak hallgattatni.-.. Az utódok pedig megérik az apos­toli király birodalmának ezeréves fen- állása jubileumát s megszentelik nagy emlékét a nagy birodalomalapitónak. csak törvényes családi nevükön Írat­hatják be magukat. Arra pedig előre is, figyelmeztet az igazgatóság mindenkit, hogy a beiratási és fölvételi dij fi frt a beiratásnál azonnal lefizetendő, fölvétel esetén pedig az évi 30 frtnyi tandíj első részlete 10 frt, melynek fizetése alól első éves növendék föl nem mentetik. Végül szükséges megjegyeznünk, hogy az operai szakra oly jelentkezőket veszünk föl, kik a kir. zeneakademia megáne'nek tanfolyama III-ik osztójának elvég ez térő 1 bizo­nyítványt mutatnak fel, vagy a fölvételi vizsgálaton annyi készü 1 tségrö 1 tesznek tanúságot, a milyen ezen osztályokat végzett növendékektől megkivántatik, mely esetben magánvizsgálat alapján az orsz. szinésziskota 1. operai osztályába föl­vehetők. Budapest, 1888. aug. 10. tisztelettel Dr. Váradi Antal az orsz. zene- és színmű­vészeti akadémiai szinészeti osztályainak titkára. kalmával akkép rovassék le, hogy a fokozatos bélyegilleték összegének megfelelő bélyegjegyek a helybenha- gyási záradékkal keresztülirassanak. Hát zúgjon a veszprémi ősi vár fokáról az ünnepre hivó szent harang. A papok ihlett zsolozsmái a ma­gyar nemzet szívverését emelik ma az égbe . . . = Elvi határozat iparügyben. A kereskedelmi miniszter felmerült kon­krét eset alapján közelebb a következő elvi jelentőségű határozatot hozta: Terménykereskedés alatt a kereske­delmi forgalomban a tűzifa és kős én­nel i aló kereskedés nem értetvén, termény'kereskedésre szóló iparigazol­vány alapján az említett czikkek nem árusíthatók. = Az or«z. m. kir. zene- és színművé­szeti akadémia szinészeti osztályaiban a be­iratkozások f. é. szept. (5-án, csütörtökön, d. j u. 3 órakor kezdődnek, s három napön~St, minden délután 3-5-ig bezárólag szept. 8-án fejeztetnek be. A jelentkező drámai növen­dékek fölvételi vizsgálata szept. 10-én, hétfőn, d. u. 3 órakor tartatik ugyan­csak az iskola helyiségében, kerepesi ut, nemzeti színház bérház a III. era., — az operai osztályokba jelentkezőké pedig szept. 10-én d. e. 10 órakor a nemzeti színház színpadán. A felvételi kellékek: szín­padias, csinos alak, tiszta kiejtésű csengő hang, s kifejlett testi alkatás mellett, (mely­ről a fölv. vizsgálaton jelenlevő orvos ad véleményt) legalább 18 éves kor a férfi­aknál, s betöltött 16 év a leányoknál, mi hiteles okirattal bizonyítandó. Szüksé­ges továbbá annyi műveltség és iskolai kép­zettségről szóló bizonyítvány, mennyit a megjelölt korban, minden művelt ifjútól megvárhatni. Azok, kik nem szülőik, vagy gyámjaik kíséretében jönnek, a szülők, vagy gyámok Írásbeli beleegyezését tartoznak magukkal hozni. A jelentkező növendéket == A közigazgatási gyakornok el­mozdítása tárgyában a belügyminisz­térium rendeletileg kimondta, hogy a közigazgatási gyakornok által elköve­tett hivatali vétség esetében rendes fegyelmi eljárásnak van helye, s ezen eljárás nélkül hivatalukból a főispán i által sem mozdíthatók el. = Az örökösödési tárgyalások al­kalmával hagyaték átvevői által, az egyes örökösök követeléseiről kiállí­tandó adóslevelek bélyegzése tár­gyában egy belügyminiszteri határozat kimondja, hogy a hatósági jóváha­gyástól függő Írásbeli szerződéseknél nem az okirat kiállásának napja, hanem a jóváhagyás kelte vétetik amaz időpontnak, melyben a kincstár joga az illetékre beáll s ennélfogva nincs akadálya annak, hogy az adós­levelek a hagyaték átvevői által bé- lyegtelenül állíttassanak ki és a sza­bályszerű fokozat.ubélyegilleték az ár­vaszéknél a jóváhagyás megadása al­Hogy élnek magyarjaink Amerikában? Mióta hírlapunk fenáll, ez évti­zed alatt számtalanszor emeltük föl intő szavunkat arra nézve, hogy né­pünket, bármennyi nyomorral küzd is, vissza tartsuk a kivándorlástól. Hírlapunk szerkesztője, ki tengerész- kint három Ízben hajózott Amerikába s amerikai földön közel két évig tar­tózkodott, sokszorosan megírta e ha­sábokon s az országos lapokban ottani tapasztalatait a kivándorlottak sorsá­ról. Az intő szó csak részben hatott. Ma érkezett hozzánk az „Ameri­kai Nemzetőr“ ez. new-yorki hírlap j legújabb száma s ebből ómenül közöl­jük szószerint az alábbi czikket: A kivándorlásról. Menyemnek mondom, hogy a napam is értse . . . Évekkel ezelőtt, midőn Magyarorszá­gon a párviadal nagyban járta, egy a pár­baj-szabályokat tárgyaló könyvecske jelent meg, melynek szerzője azzal indokolta a mü megjelenésének jogosultságát; hogy ha már párbajoznak, legalább párbajozzanak a párbaj szabályai szerint. Ezen mondást mi a ki­vándorlásra akarjuk ez úttal alkalmazni, mondván: ha már kivándorolnak, vándorol­janak ki észszerűen és ne httbele-Bulázs módjára. Amerikában egy hatalmas párt a be­vándorlás megszorítását törvény által akarja szabályozni, nem lévén megelégedve a mos­tani se hideg, se meleg rendszabályokkal. Magyarországon a kormány tőle telhelőleg nehézségeket gördít a kivándorlók elé s ha lehet, a határról tolonczoltatja vissza őket. A kivándorlás azért évről-évre nagyob­bodik, a kivándorlók sorsa évről-évre nyo­morúságosabb lesz. Ez a helyzet, ez a rideg valóság. Az amerikai magyar sajtónak nézetünk szerint ezen ügyet agyonhallgatni nem szabad, ha­nem kötelessége azt a maga valóságában megismertetni. Szomorú, de való, a magyar embernek úgy a városokban, mint a vidéken kevés becsülete van. Az a testvéri szeretet és jó indulat, mely Kossuth Lajos ittléte alatt létezett, fájdalom, de régen elkopott A gazdag amerikai mostanában a magyar­ban fehér rabszolgát, az üzletember legtöbb esetben egy furfangos szédelgőt, a munkás munkabérének megrontóját látja. Fájdalom nem alaptalanul. A bányák tele vannak magyarországi munkásokkal, kik 8—10-en összezsúfolva laknak egy -zobában és emberhez nem illő módon élnek. A/, igaz. hogy egészségük, sokszor életük árán és nagy nélkülözések mellett összekuporgatnak egy pár forintot, mely ha otthon megérkezik, az egész falut kivándorlásra buzdítja, de hány fizeti meg. életével, hányán küzdenek az éhhalállal, kik nem bírnak munkát kapui, azokkal nem tö­rődik, azt tudni nem akarja senki. Az odahaza, az uj törvény értelmében csalásaikat tovább nem folytatható sorsjegy­ügynökök, sikkasztó pénztárnokok, könyv­vezetők, jegyzők stb., szóval Magyarország' erkölcsileg sülyedt szellemi proletárai mos­tanában mind jönnek, (tisztelet a kivételnek) s nehéz munkához nem lévén szokva, dol­gozni nem akarnak, hanem kétes áruikkal csalják a tudatlanokat s rontják a magyar nép becsületét. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy az utczán rongyokat gyűjtő piszkos olasz több tekintélyei bir, mint a külön istennel biró magyar. Itten, ezen a világpiaczon, lehet csak látni, hogy mennyire hátra van a magyar, a többi nemzetek mögött. Annál inkább megfoghatatlan az az ir- tóztató könnyelműség, hogy igen sokan ki­jönnek ide, pérz és nyelvismeret nélkül. Ha már valaki magát elszánta, hogy szerencsét próbál Amerikában, akkor legalább kiolvas­hatott volna az újságból annyit, hogy itt mindjárt helyet nem kaphat, tehát pénzt is kell vinni. Éppen itt van a bökkenő, bogy a legtöbb, (nem véve ki a műveltebb osztályokat sem), az újságnak odahaza nem hisznek, ide kijönnek, pénzük csakhamar elfogy, miha­marább azon meggyőződésre jutnak, hogy oda haza nem kellene senkit fegyintézetbe küldeni, hanem letenni legtöbb 1—2 dollárral Castle Gardenben és egy pár évre elítélni Amerikába való tartózkodásra. Igen sok ma­gyar vélekedik igy és ez a legjobban meg­magyarázza, hogy mi az .inteligens“ magyar­nak Amerika, aki elég könnyelmű ide kijön­ni. Röviden kimondjuk, magyar embernek nem való Amerika. TAB€ZA. Élte rövid a letépett virágnak.., Hit és szerelem ... Gyermekkoromban összetett kezekkel Térden állva imádtam Istenem, Ébredésemben neve ajkamon volt, Az ő nevét rebegtem esteien. S a gyermek a hit szelíd világánál Boldogan szűrte tovább álmait, ,Isten volt a kezdet, Isten lesz a vég /“ 8 a gyermeket boldogitá a lát! Elmúlt gyermekkorom, gyorsan repüli cl, Tele tűnt cl köd fátyolként a hit; Eelébredék s megismerem az éltet, Összes élvét, mely emberi boldogít! A boldog valók bár úgy gyötört az élet, Be szivemben lángolt a szerelem; Ez volt ezentúl vezér tetteimben, Es vezetett tovább az életen! Elmúlt ez is . . . Megvénitett a bánat, Éltem virága mind elhervadott; Oh mert a sors, a hajthatatlan végzet! Számomra csak kint s keservet hozott! Eetarlá keblem minden szép reményit, Szivembe a bú virága terem, Kihalt szivemből minden érzet, eszmény, Kihalt szivemből hit és szerelem! i Péterffy István. Délután 1 és 2 óra között, mikor az ebédet elvégezték, a nappaliban szoktak összejönni a növendékek. Itt, távol minden avatatlan fül- és szemektől, itt szokták egy­más előtt kiönteni a leánykák érzelmeiket, keserveiket. A barna Miczike csak nem sírva panaszkodik a kegyetlen zongora-ta­nárnő ellen. Azért, hogy parányi kezével nem képes átfogni egy oktávát, ismét elfog­ták a zsemlye mártását. Oh, bár csak a babsalátát fognák el helyette, mikor azt úgy sem lehet megenni! — Tudod mit Miczi; húzkodd meg az ujjaidat minden lefekvés előtt, meg minden reggel, majd meglásd, hogy áttudod akkor fogni! Én úgy szok­tam tenni s ime, mily hosszúak az ujjam. Amott a csintalan Flóra egy árkus papirosból főkötöt rögtönzött s a legpará- nyibbságig utánozza a testvér Angélát. Mintegy 5 — 6 lányból álló kompánia szorosan ősszebuva, egy ablakfülkében ta­nácskozik. A 13 éves halvány Mathild elnö­köl, a mennyiben a megbeszélés tárgyát ké­pező corpus delictit ö tartja kezében. Kirí az arczokról, a szemek fényéből, a vissza- folytott lélekzetvételről, hogy valami nem jóban sántikálnak. Pusztai Jolán, egy 17 éves külső, ját­szott Mathild kezébe délelőtt, mig kedves testvér Hedviget a fejedelemnő kihivatta, egy könyvet s az összebújt 5—6 leány azon tanakodik, mikép olvashatnák azt átf Végre is abban állapodnak meg, hogy egyenként olvassák el a kerti séták alkalmával, nehogy feltűnjék 5—6 leánynak egyszerre való távolléte. Mathild azonnal pártfogása alá veszi az olvasmányt, melyről Jolán azt állította, hogy igen jó! s azt nagy gonddal rejté el buta s a kigombolt intézetbeli öltöny közé. Négy óra van. A nap égető sugarai megtörnek a susogó leveleken; kisded ma­dárka csattog az orgonabokor gályán, mely fanra alatt, fehér nyárfapadon Mathild olvassa j mohón Pusztai Jolán könyvét. Odébb a kavicsos utón növendékek szaladgálnak; le-lehajol közülök egy-kettő, hogy az éretlen egrest marékszámmal tépje le s ropogtassa apró fogaival. Egy térecskén, haragos zöld fü között lapdázik a leánysereg s van kaczagás, ha valamelyiknek sikerül kedves nővér Brigit­tát megdobhatni. Körben állnak; egy alig 12 éves lány­ka van a várban. Ha Tolnai Margit kezibe kaphatja most a lapdát, bizonyosan meg­dobja a bent kaczagó Ilust. — Igazán te Flóra! Ugy-e kedves nővér Brigitta, megdobhattam volna Ilust, ha Flóra ide dobja a lapdát? — Meg gyermekem; de kezébe kerül­het még s majd akkor bizonyítsa be ügyességét. Egy pillanat, a kaczagó Ilus ismét elibe kerül, repül a lapda Margit kezébe s sze­rencsésen megdobja a mellette álló Lizát. A an persze erre óriási kaczaj ; szeren­cse, hogy a csengetyü megszólal, mert kü­lönben sírásra fakad a kis ügyes. Mire a növendékek a nappaliba érnek, Mathild is közöttük van; ragyognak fekete szemei az örömtől. Csakugyan igaza volt. Jolánnak, a könyvet érdemes volt elolvasni. A könyvnek czime: A szerelem mű­vészete ! * * * Az idei korcsolyabál az előzmények után ítélve, felülmúlja nem csak a többi mulatságokat, de az e czimen tartott vala­mennyit. A rendezőség fáradhatlansága csakugyan fényessé s látogatottá tévé mulatságot. A lapok elragadtatással emlékeztek meg a csi­nos toilettekről, a fesztelen s igazi kedvről, a folyton megírj rázott csárdásokról, a gyö- nyürü tündérekről s azok barna királynőjé­ről: Hetyey Mathildról, A Hetyey-kastély látogatottabb lett e naptól kezdve. A szép és gazdag lányka, | kinek arczán az ifjúság kelleme a leghódi- tóbb bájjal egyesült, sok házasulandó itju szivét megzavarta. Fogat fogatot ért a ház­nál s Mafhildnak mindegyik ifjú számára volt egy-egy bűbájos mosoly, szerény piru­lás, reményekre j9gositó tekintet. Rekettyey Ákos, ki azt állította, hogy a szerelmet lehet teremteni; a folytonos együttlét, némely férfiúi előnyök, pl. táncz, társalgási könnyedség, valami zenének isme­rete s az abban való jártasság, kitűnő hang stb., a kevésbbé szép ifjút is szeretet tár­gyává tehetik s előnyt biztosítanak számára — s a csendes természetű Hámori Béla vol­tak Mathild állandó udvarlói. Ákos a megye legelső ifjai közül való, rendezett gazdasága, jóhangzásu neve, csinos férfias arcza kedves jelenség volt Mathild előtt; mig Béla szerény megjelenésében, tár­salgási komolyságában s mély, alapos tudo­mányában bírta ama tulajdonságát, melynél fogva Mathild kegyével dicsekedhetett. Ve- télytárs volt e két itju barátságuk daczára; egyformán imádták a szép lánykát. És Mathild? Nem tudott választani. Ha ákos elmaradt, üres volt előtte a kas­tély tekintete folyton a kanyargó hegyi utón tévedezett, nem látja-e közelegni a várva-várt ifjút? S ha Bélát tarta távol hivatalos elfoglaltsága, szórakozottá vált, színtelenné vált mosolya s kaczagása eről- tetetté. Tulajdonképen egyiket sen: szerette, vagy mindegyiket szerette. Megszokta őket körében láthatni s ha nélkülöznie kellett bármelyiket is, olyanná lett, mint a gyermek, ki játékszerének elvesztén búslakodik. Szegény leány! sokat töpreokedett maga is a felett, vájjon melyiket szereti in­kább? Mindegyiknek volt a másik felett előnye; de magában egyik sem olyan volt, minőt o várt, remélt. Az ő lelkében egy ifjú e-zméje élt, ki szeretni tud, mint senki más; ki férfi, ha társaságban van; a szőnye­gen lábai előtt fetrengö, ha az ő szerelmét elnyerni iparkodik; hős más előtt, gyáva vele szemben; szép, mint Adonis, szelíd, mint a galamb; a ki bírásáért az egész világ törekszik s a ki mégis csak őt, egyedül őt szereti. Ily ifju-ideált rajzolt lelke elé, a fel­merült phantasia, ily ifjú szerelme töltötte be álmait, és ily ifjút a mi világunkban még nem talált. Ákos szép, kedves jelenség: de inkább vig, mint a minőnek egy férfinak kell lennie : Béla csendes, komoly, megjelenése magatar­tása férfias ; de körében inkább ünnepies ér­zések keletkeznek a lélekben . . . pedig az élet amúgy is elég komoly. Komoly? egy fiatal, 17 éves tapaszta­latban lány, kinek szeszélyeit a figyelmes szülők azonnal teljesitik, ki nevéről sem is­merheti a szükséget, a nélkülözést: egy ily, úgy szólván, gyermek még, hogy mondhatja az életet komolynak? A 17 évnél szűzies ártatlanságot, a világ könyörtelensége-s az élet csalódásainak nem ismerését várná s té­telezné fel a lelkek ismerője. És Mathild, a szép, az irigyelt s ünnepelt Mathild, az élet komolysága felett panaszkodik 17 éves korában. Igen. Az a 17 éves szív már sivár, üres, az első szerelem ildesége s átalakító hatása már azt nem érheti; az a szív már kifáradt a képzelt szerelmekben, az ideálok után való rajongásban ... és ha ez a szív szeretni próbál, szeretni egy ifjút, ki ami világunkból való : egy hét elteltével a csa­lódásról kesereg s vigasztalást keres egy másik szerelmében, ki ellentéte az előb­binek. Minek hívja ezt a mi társadalmunk ? Bukásnak, erkölcsi elesésnek . . . A Hetyei-parkban szerelemről dalol a madár, szerelmet hirdet a felható virágillat •,

Next

/
Oldalképek
Tartalom