Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-08-18 / 34. szám
Veszprém, 1888. Szombat, augusztus 18. Nyolczadik évfolyam, 34. sz. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: H^Eeg-jelen. r^LlrLd.erL szorr^Toa-torx. Szerkesztőség: Egész évre .................... Fé lévre.......................... 6 frt — kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. = Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a . 3 frt — kr. HIEDETÉSEK ÉS NYILTTEREK ,Petőfi‘-könyvnyomdában; hová a lap szellemi Negyedévre.................... . 1 frt 5« kr. a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. régzét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, \asarnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nein adatnak. A magyar nemzet ismét ünnepel. Ünnepel nemcsak a keresztény hit fegyveres apostolának, de a magyar liaza első szent királyának örökdicső emlékünnepén. Kárpátoktól le Fiume tengerhullámos pártjáig, a Dunától a Dráváig, »z alföld rónáin s Erdély hófödte bérezel közt ismét feldobog a magyar fiák szive mindenütt; hazafias, ihlett kegyelettel áldozván a nemzet nagy Jíemtóje emlékének. S méltán. Szent 1 s t v á n, a magyarok első apostoli küldetésü királya, egyszersmind a legnagyobb is volt. Ha Á r p á d fegyverrel kezében hont szerzett népének, Szent István is fegyverre kelt Kupa pogány hadaival, hogy felépítse a hármas magyar bérezek honában a Szeretet vallásának döntbetetlen templomát . . , . hogy Hittel, Reménynyel, Szeretettel izivében, legyen erős, boldog, Isten- ildott e nép. Itt vívta válságos szent csatáját a veszprémi táborálláson Szent István király 8S8 év előtt. Itt tört meg bősz Kupa rettegett fegy- rere s dőlt balomba az európai po- gányvilág bálványtemploma. Veszprémé ez ünnepe dicsősége első sorban; és ünnep nemcsak az egész magyar népnek — hanem a felszabadi to tt Európának is, melynek itt épült fel első keresztény oltára s a hit bástyája a keleti pogányság sokszázados támadásai, betörései ellen. Hát zúgjon le onnan a veszprémi vár kereszttel ékes ormairól a hálaimára hivó szent harang . . . És aki itt lenn a vár völgyeiben magyar szívvel s égő hittel bírunk - és akik szerte a hazában az első szent királyadta alkotmány áldásain nelengesznek : boruljunk le a hála )ltára elé, és imádkozzunk . . . Jövel, boldog teljesülése amaz ihletteljes reménynek, amelylyel az első szent király megalapitá a magyar keresztény birodalmat! Hogy valóvá legyen a Hit, az Örökigazban, Jóban; a Remény a nemzet Jövőjében, sa Szeretet e honnak népei között. Jövel biborkoránya a nemzeti jólétnek, nagyságnak és függetlenségnek, melyet annyi század óta vészterhes fellegeivel borit el egünkön a viszálykodás, az ármány, az elszegényedés és idegen népek terhe, átka ... Óh bizonynyal fog még jobb napokat élni nemzetünk. Ha majdan a nyomorgó jelen nemzedék levezekelte mind az apák s a maga bűneit. Magyarország védasszonya s az első szent király szószólói, Isten irgalmas zsámolyánál, a nemzet jajjai- nak s azok megfognak hallgattatni.-.. Az utódok pedig megérik az apostoli király birodalmának ezeréves fen- állása jubileumát s megszentelik nagy emlékét a nagy birodalomalapitónak. csak törvényes családi nevükön Írathatják be magukat. Arra pedig előre is, figyelmeztet az igazgatóság mindenkit, hogy a beiratási és fölvételi dij fi frt a beiratásnál azonnal lefizetendő, fölvétel esetén pedig az évi 30 frtnyi tandíj első részlete 10 frt, melynek fizetése alól első éves növendék föl nem mentetik. Végül szükséges megjegyeznünk, hogy az operai szakra oly jelentkezőket veszünk föl, kik a kir. zeneakademia megáne'nek tanfolyama III-ik osztójának elvég ez térő 1 bizonyítványt mutatnak fel, vagy a fölvételi vizsgálaton annyi készü 1 tségrö 1 tesznek tanúságot, a milyen ezen osztályokat végzett növendékektől megkivántatik, mely esetben magánvizsgálat alapján az orsz. szinésziskota 1. operai osztályába fölvehetők. Budapest, 1888. aug. 10. tisztelettel Dr. Váradi Antal az orsz. zene- és színművészeti akadémiai szinészeti osztályainak titkára. kalmával akkép rovassék le, hogy a fokozatos bélyegilleték összegének megfelelő bélyegjegyek a helybenha- gyási záradékkal keresztülirassanak. Hát zúgjon a veszprémi ősi vár fokáról az ünnepre hivó szent harang. A papok ihlett zsolozsmái a magyar nemzet szívverését emelik ma az égbe . . . = Elvi határozat iparügyben. A kereskedelmi miniszter felmerült konkrét eset alapján közelebb a következő elvi jelentőségű határozatot hozta: Terménykereskedés alatt a kereskedelmi forgalomban a tűzifa és kős énnel i aló kereskedés nem értetvén, termény'kereskedésre szóló iparigazolvány alapján az említett czikkek nem árusíthatók. = Az or«z. m. kir. zene- és színművészeti akadémia szinészeti osztályaiban a beiratkozások f. é. szept. (5-án, csütörtökön, d. j u. 3 órakor kezdődnek, s három napön~St, minden délután 3-5-ig bezárólag szept. 8-án fejeztetnek be. A jelentkező drámai növendékek fölvételi vizsgálata szept. 10-én, hétfőn, d. u. 3 órakor tartatik ugyancsak az iskola helyiségében, kerepesi ut, nemzeti színház bérház a III. era., — az operai osztályokba jelentkezőké pedig szept. 10-én d. e. 10 órakor a nemzeti színház színpadán. A felvételi kellékek: színpadias, csinos alak, tiszta kiejtésű csengő hang, s kifejlett testi alkatás mellett, (melyről a fölv. vizsgálaton jelenlevő orvos ad véleményt) legalább 18 éves kor a férfiaknál, s betöltött 16 év a leányoknál, mi hiteles okirattal bizonyítandó. Szükséges továbbá annyi műveltség és iskolai képzettségről szóló bizonyítvány, mennyit a megjelölt korban, minden művelt ifjútól megvárhatni. Azok, kik nem szülőik, vagy gyámjaik kíséretében jönnek, a szülők, vagy gyámok Írásbeli beleegyezését tartoznak magukkal hozni. A jelentkező növendéket == A közigazgatási gyakornok elmozdítása tárgyában a belügyminisztérium rendeletileg kimondta, hogy a közigazgatási gyakornok által elkövetett hivatali vétség esetében rendes fegyelmi eljárásnak van helye, s ezen eljárás nélkül hivatalukból a főispán i által sem mozdíthatók el. = Az örökösödési tárgyalások alkalmával hagyaték átvevői által, az egyes örökösök követeléseiről kiállítandó adóslevelek bélyegzése tárgyában egy belügyminiszteri határozat kimondja, hogy a hatósági jóváhagyástól függő Írásbeli szerződéseknél nem az okirat kiállásának napja, hanem a jóváhagyás kelte vétetik amaz időpontnak, melyben a kincstár joga az illetékre beáll s ennélfogva nincs akadálya annak, hogy az adóslevelek a hagyaték átvevői által bé- lyegtelenül állíttassanak ki és a szabályszerű fokozat.ubélyegilleték az árvaszéknél a jóváhagyás megadása alHogy élnek magyarjaink Amerikában? Mióta hírlapunk fenáll, ez évtized alatt számtalanszor emeltük föl intő szavunkat arra nézve, hogy népünket, bármennyi nyomorral küzd is, vissza tartsuk a kivándorlástól. Hírlapunk szerkesztője, ki tengerész- kint három Ízben hajózott Amerikába s amerikai földön közel két évig tartózkodott, sokszorosan megírta e hasábokon s az országos lapokban ottani tapasztalatait a kivándorlottak sorsáról. Az intő szó csak részben hatott. Ma érkezett hozzánk az „Amerikai Nemzetőr“ ez. new-yorki hírlap j legújabb száma s ebből ómenül közöljük szószerint az alábbi czikket: A kivándorlásról. Menyemnek mondom, hogy a napam is értse . . . Évekkel ezelőtt, midőn Magyarországon a párviadal nagyban járta, egy a párbaj-szabályokat tárgyaló könyvecske jelent meg, melynek szerzője azzal indokolta a mü megjelenésének jogosultságát; hogy ha már párbajoznak, legalább párbajozzanak a párbaj szabályai szerint. Ezen mondást mi a kivándorlásra akarjuk ez úttal alkalmazni, mondván: ha már kivándorolnak, vándoroljanak ki észszerűen és ne httbele-Bulázs módjára. Amerikában egy hatalmas párt a bevándorlás megszorítását törvény által akarja szabályozni, nem lévén megelégedve a mostani se hideg, se meleg rendszabályokkal. Magyarországon a kormány tőle telhelőleg nehézségeket gördít a kivándorlók elé s ha lehet, a határról tolonczoltatja vissza őket. A kivándorlás azért évről-évre nagyobbodik, a kivándorlók sorsa évről-évre nyomorúságosabb lesz. Ez a helyzet, ez a rideg valóság. Az amerikai magyar sajtónak nézetünk szerint ezen ügyet agyonhallgatni nem szabad, hanem kötelessége azt a maga valóságában megismertetni. Szomorú, de való, a magyar embernek úgy a városokban, mint a vidéken kevés becsülete van. Az a testvéri szeretet és jó indulat, mely Kossuth Lajos ittléte alatt létezett, fájdalom, de régen elkopott A gazdag amerikai mostanában a magyarban fehér rabszolgát, az üzletember legtöbb esetben egy furfangos szédelgőt, a munkás munkabérének megrontóját látja. Fájdalom nem alaptalanul. A bányák tele vannak magyarországi munkásokkal, kik 8—10-en összezsúfolva laknak egy -zobában és emberhez nem illő módon élnek. A/, igaz. hogy egészségük, sokszor életük árán és nagy nélkülözések mellett összekuporgatnak egy pár forintot, mely ha otthon megérkezik, az egész falut kivándorlásra buzdítja, de hány fizeti meg. életével, hányán küzdenek az éhhalállal, kik nem bírnak munkát kapui, azokkal nem törődik, azt tudni nem akarja senki. Az odahaza, az uj törvény értelmében csalásaikat tovább nem folytatható sorsjegyügynökök, sikkasztó pénztárnokok, könyvvezetők, jegyzők stb., szóval Magyarország' erkölcsileg sülyedt szellemi proletárai mostanában mind jönnek, (tisztelet a kivételnek) s nehéz munkához nem lévén szokva, dolgozni nem akarnak, hanem kétes áruikkal csalják a tudatlanokat s rontják a magyar nép becsületét. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy az utczán rongyokat gyűjtő piszkos olasz több tekintélyei bir, mint a külön istennel biró magyar. Itten, ezen a világpiaczon, lehet csak látni, hogy mennyire hátra van a magyar, a többi nemzetek mögött. Annál inkább megfoghatatlan az az ir- tóztató könnyelműség, hogy igen sokan kijönnek ide, pérz és nyelvismeret nélkül. Ha már valaki magát elszánta, hogy szerencsét próbál Amerikában, akkor legalább kiolvashatott volna az újságból annyit, hogy itt mindjárt helyet nem kaphat, tehát pénzt is kell vinni. Éppen itt van a bökkenő, bogy a legtöbb, (nem véve ki a műveltebb osztályokat sem), az újságnak odahaza nem hisznek, ide kijönnek, pénzük csakhamar elfogy, mihamarább azon meggyőződésre jutnak, hogy oda haza nem kellene senkit fegyintézetbe küldeni, hanem letenni legtöbb 1—2 dollárral Castle Gardenben és egy pár évre elítélni Amerikába való tartózkodásra. Igen sok magyar vélekedik igy és ez a legjobban megmagyarázza, hogy mi az .inteligens“ magyarnak Amerika, aki elég könnyelmű ide kijönni. Röviden kimondjuk, magyar embernek nem való Amerika. TAB€ZA. Élte rövid a letépett virágnak.., Hit és szerelem ... Gyermekkoromban összetett kezekkel Térden állva imádtam Istenem, Ébredésemben neve ajkamon volt, Az ő nevét rebegtem esteien. S a gyermek a hit szelíd világánál Boldogan szűrte tovább álmait, ,Isten volt a kezdet, Isten lesz a vég /“ 8 a gyermeket boldogitá a lát! Elmúlt gyermekkorom, gyorsan repüli cl, Tele tűnt cl köd fátyolként a hit; Eelébredék s megismerem az éltet, Összes élvét, mely emberi boldogít! A boldog valók bár úgy gyötört az élet, Be szivemben lángolt a szerelem; Ez volt ezentúl vezér tetteimben, Es vezetett tovább az életen! Elmúlt ez is . . . Megvénitett a bánat, Éltem virága mind elhervadott; Oh mert a sors, a hajthatatlan végzet! Számomra csak kint s keservet hozott! Eetarlá keblem minden szép reményit, Szivembe a bú virága terem, Kihalt szivemből minden érzet, eszmény, Kihalt szivemből hit és szerelem! i Péterffy István. Délután 1 és 2 óra között, mikor az ebédet elvégezték, a nappaliban szoktak összejönni a növendékek. Itt, távol minden avatatlan fül- és szemektől, itt szokták egymás előtt kiönteni a leánykák érzelmeiket, keserveiket. A barna Miczike csak nem sírva panaszkodik a kegyetlen zongora-tanárnő ellen. Azért, hogy parányi kezével nem képes átfogni egy oktávát, ismét elfogták a zsemlye mártását. Oh, bár csak a babsalátát fognák el helyette, mikor azt úgy sem lehet megenni! — Tudod mit Miczi; húzkodd meg az ujjaidat minden lefekvés előtt, meg minden reggel, majd meglásd, hogy áttudod akkor fogni! Én úgy szoktam tenni s ime, mily hosszúak az ujjam. Amott a csintalan Flóra egy árkus papirosból főkötöt rögtönzött s a legpará- nyibbságig utánozza a testvér Angélát. Mintegy 5 — 6 lányból álló kompánia szorosan ősszebuva, egy ablakfülkében tanácskozik. A 13 éves halvány Mathild elnököl, a mennyiben a megbeszélés tárgyát képező corpus delictit ö tartja kezében. Kirí az arczokról, a szemek fényéből, a vissza- folytott lélekzetvételről, hogy valami nem jóban sántikálnak. Pusztai Jolán, egy 17 éves külső, játszott Mathild kezébe délelőtt, mig kedves testvér Hedviget a fejedelemnő kihivatta, egy könyvet s az összebújt 5—6 leány azon tanakodik, mikép olvashatnák azt átf Végre is abban állapodnak meg, hogy egyenként olvassák el a kerti séták alkalmával, nehogy feltűnjék 5—6 leánynak egyszerre való távolléte. Mathild azonnal pártfogása alá veszi az olvasmányt, melyről Jolán azt állította, hogy igen jó! s azt nagy gonddal rejté el buta s a kigombolt intézetbeli öltöny közé. Négy óra van. A nap égető sugarai megtörnek a susogó leveleken; kisded madárka csattog az orgonabokor gályán, mely fanra alatt, fehér nyárfapadon Mathild olvassa j mohón Pusztai Jolán könyvét. Odébb a kavicsos utón növendékek szaladgálnak; le-lehajol közülök egy-kettő, hogy az éretlen egrest marékszámmal tépje le s ropogtassa apró fogaival. Egy térecskén, haragos zöld fü között lapdázik a leánysereg s van kaczagás, ha valamelyiknek sikerül kedves nővér Brigittát megdobhatni. Körben állnak; egy alig 12 éves lányka van a várban. Ha Tolnai Margit kezibe kaphatja most a lapdát, bizonyosan megdobja a bent kaczagó Ilust. — Igazán te Flóra! Ugy-e kedves nővér Brigitta, megdobhattam volna Ilust, ha Flóra ide dobja a lapdát? — Meg gyermekem; de kezébe kerülhet még s majd akkor bizonyítsa be ügyességét. Egy pillanat, a kaczagó Ilus ismét elibe kerül, repül a lapda Margit kezébe s szerencsésen megdobja a mellette álló Lizát. A an persze erre óriási kaczaj ; szerencse, hogy a csengetyü megszólal, mert különben sírásra fakad a kis ügyes. Mire a növendékek a nappaliba érnek, Mathild is közöttük van; ragyognak fekete szemei az örömtől. Csakugyan igaza volt. Jolánnak, a könyvet érdemes volt elolvasni. A könyvnek czime: A szerelem művészete ! * * * Az idei korcsolyabál az előzmények után ítélve, felülmúlja nem csak a többi mulatságokat, de az e czimen tartott valamennyit. A rendezőség fáradhatlansága csakugyan fényessé s látogatottá tévé mulatságot. A lapok elragadtatással emlékeztek meg a csinos toilettekről, a fesztelen s igazi kedvről, a folyton megírj rázott csárdásokról, a gyö- nyürü tündérekről s azok barna királynőjéről: Hetyey Mathildról, A Hetyey-kastély látogatottabb lett e naptól kezdve. A szép és gazdag lányka, | kinek arczán az ifjúság kelleme a leghódi- tóbb bájjal egyesült, sok házasulandó itju szivét megzavarta. Fogat fogatot ért a háznál s Mafhildnak mindegyik ifjú számára volt egy-egy bűbájos mosoly, szerény pirulás, reményekre j9gositó tekintet. Rekettyey Ákos, ki azt állította, hogy a szerelmet lehet teremteni; a folytonos együttlét, némely férfiúi előnyök, pl. táncz, társalgási könnyedség, valami zenének ismerete s az abban való jártasság, kitűnő hang stb., a kevésbbé szép ifjút is szeretet tárgyává tehetik s előnyt biztosítanak számára — s a csendes természetű Hámori Béla voltak Mathild állandó udvarlói. Ákos a megye legelső ifjai közül való, rendezett gazdasága, jóhangzásu neve, csinos férfias arcza kedves jelenség volt Mathild előtt; mig Béla szerény megjelenésében, társalgási komolyságában s mély, alapos tudományában bírta ama tulajdonságát, melynél fogva Mathild kegyével dicsekedhetett. Ve- télytárs volt e két itju barátságuk daczára; egyformán imádták a szép lánykát. És Mathild? Nem tudott választani. Ha ákos elmaradt, üres volt előtte a kastély tekintete folyton a kanyargó hegyi utón tévedezett, nem látja-e közelegni a várva-várt ifjút? S ha Bélát tarta távol hivatalos elfoglaltsága, szórakozottá vált, színtelenné vált mosolya s kaczagása eről- tetetté. Tulajdonképen egyiket sen: szerette, vagy mindegyiket szerette. Megszokta őket körében láthatni s ha nélkülöznie kellett bármelyiket is, olyanná lett, mint a gyermek, ki játékszerének elvesztén búslakodik. Szegény leány! sokat töpreokedett maga is a felett, vájjon melyiket szereti inkább? Mindegyiknek volt a másik felett előnye; de magában egyik sem olyan volt, minőt o várt, remélt. Az ő lelkében egy ifjú e-zméje élt, ki szeretni tud, mint senki más; ki férfi, ha társaságban van; a szőnyegen lábai előtt fetrengö, ha az ő szerelmét elnyerni iparkodik; hős más előtt, gyáva vele szemben; szép, mint Adonis, szelíd, mint a galamb; a ki bírásáért az egész világ törekszik s a ki mégis csak őt, egyedül őt szereti. Ily ifju-ideált rajzolt lelke elé, a felmerült phantasia, ily ifjú szerelme töltötte be álmait, és ily ifjút a mi világunkban még nem talált. Ákos szép, kedves jelenség: de inkább vig, mint a minőnek egy férfinak kell lennie : Béla csendes, komoly, megjelenése magatartása férfias ; de körében inkább ünnepies érzések keletkeznek a lélekben . . . pedig az élet amúgy is elég komoly. Komoly? egy fiatal, 17 éves tapasztalatban lány, kinek szeszélyeit a figyelmes szülők azonnal teljesitik, ki nevéről sem ismerheti a szükséget, a nélkülözést: egy ily, úgy szólván, gyermek még, hogy mondhatja az életet komolynak? A 17 évnél szűzies ártatlanságot, a világ könyörtelensége-s az élet csalódásainak nem ismerését várná s tételezné fel a lelkek ismerője. És Mathild, a szép, az irigyelt s ünnepelt Mathild, az élet komolysága felett panaszkodik 17 éves korában. Igen. Az a 17 éves szív már sivár, üres, az első szerelem ildesége s átalakító hatása már azt nem érheti; az a szív már kifáradt a képzelt szerelmekben, az ideálok után való rajongásban ... és ha ez a szív szeretni próbál, szeretni egy ifjút, ki ami világunkból való : egy hét elteltével a csalódásról kesereg s vigasztalást keres egy másik szerelmében, ki ellentéte az előbbinek. Minek hívja ezt a mi társadalmunk ? Bukásnak, erkölcsi elesésnek . . . A Hetyei-parkban szerelemről dalol a madár, szerelmet hirdet a felható virágillat •,