Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-08-11 / 33. szám
1 Veszprém, 1888. Nyolezadik évfolyam, 83. sz. Szombat, augusztus 11. MEGYEI- S HELYI ÉRDÉKÉ. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. Félévre..........................3 frt — kr. Negyedévre .....................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ^óleg'jelen. n^CLin-d-en szomToaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos- utcz a, 105. szám a. küldendők. — hiedetések: és nyiltteeee: a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a .Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Az iparosifjuság zászlószentelése. Veszprém, aug. 11. Pár nap múlva fényes ünnepet öl a város. Az iparosifjuság szentelteti ie akkoron zászlaját, melyet 14 év lőtt bontott ki s vitt azóta dicső unkára, számos erkölcsi győzelemre. Tizenegy év! Nagy idő, hosszú ;dő. Kivált ha az évek s napok folyton szakadatlan munkának vannak ízen telve. S hogy az iparosifjusági-egylet 14 éve valóban a komoly munka, a önérzetes haladásvágy, a szellemi művelődés korszaka volt: ki tagadtatná? Itt látjuk őket évek óta, nemes imbitiójukkal s becsüljük őket őszinte, igaz szívvel. S midőn iparosijaink nemes törekvéséről emlékezünk méltánylattal, első sorban az egylet tevékeny, tapasztalt s világlátott elnökét, Szilágyi pihályt illeti elismerésünk. Amióta ö elnöke a derék egyletnek, azóta számban, tevékenységben, írében s .mi fő, a becsültetés tiszteletében folyton gyarapszik az egylet. E tekintetben iparosijaink szép példával járnak elől, összes városi egyleteink élén. S mert magasabb czélja az egyletnek: regenerálni Veszprém város iparos polgárságát s azt a műveltségkor követelte színvonalára emelni — ebben rejlik legnagyobb hordereje az egyletnek. Nem közönséges ünnepet ül mához egy hétre a város, amikor az iparosság zászlószentelése fényes ünnepségeiben részt veend. Kézszoritás lesz ez az ünnep az fjakkal; a polgárság becsülése, tisztelte jeléül! Mi is lelkünk igaz mélyéből üdvözöljük őket s a kibontott zászlónak örök diadalt, a szellemi haladás legfényesebb győzelmét kívánjuk. Isten áldása legyen a zászlón s azokkal, kik ma alatta állnak. = Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, hogy a folyó évi harmadik negyedévi állami adó és községi pótlékok, folyó évi augusztus hó 15-éig fizetendők. — Felhivatnak tehát mindazon adózó felek, kik még esetleg a megelőző félévi és most esedékes harmadik negyedévi adótartozásukat eddig be nem fizették volna, hogy fizetési kötelezettségűknek f. hó 15-éig annál inkább megfeleljenek, mert ezen idő eltelte után már kamatok fizetendők és a hátralékosok ellen a legszigorúbb végrehajtási eljárás fog foganatba vétetni. Veszprém, 1888. évi aug. hó 9-én. Kováts Imre, polgármester. = A fegyveradó Veszprémben. (Hivatalos hirdetmény.) Az 1888 évre szerkesztett fegyveradó hirdetési lajstrom folyó augusztus hó 12-től 19-ig bezárólag, a városi adóügy- osztály hivatalos helyiségében közszemlére kitéve leend. Felhivatnak az érdekeltek, hogy ezen idő alatt a lajstromot betekinteni, és esetleges fellebbezéseiket ezen határidő alatt beadni el ne mulasszák, mert ellenesetben a felszólamlások tekintetbe Tétetni nem fognak. Veszprém 1888. augusztus hó 7-én. Kovács Imre polgármester. V i d é k. Gyújtogatás Csopakon. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Csopak, »ug. q. Ma éjjel 1/t2 órakor derék jegyzőnk Kapdebó István ur lakását ismeretlen tettes felgyújtotta és az le is égett nagyrészben. Hogy őt és a községet nagyobb szerencsétlenség nem érte, egyedül dr. R . . . . E . . honvéd ezredorvos, Kovács cs. és k. hadnagy, Köves joggyakornok és Horváth Sándor veszprémi pékmesternek köszönhető, kik fáradhatlan munkájukkal akadályozták meg, hogy a ház teljesen le nem égett s annak egy része és az ingó vagyon megmentetett. Sajnos, hogy a lakosság egy részét kardlappal kellett az oltásra hajtani. Ok voltak az elsők, kik B.-Fiiredről jőve, a tüzet messziről meglátták és elsőknek értek a vész helyére. Tek. szerkesztő urnák stb. stb. A. = A közmunka-törvényjavaslat. Baross Gábor közmunka és közlekedés- ügyi miniszter — mint értesülünk — e hó 22-ére értekezletet hivott össze, az általa kidolgozott közmunkatörvényjavaslatnak tárgyalására. Az értekezlet tárgyalásának alapjául, melyen a miniszter maga fog elnökölni, közel 170 szakaszból álló törvényjavaslat szolgál. E javaslatot a miniszter még a múlt évben kidolgozta és annak alapelvei már régebben jóváhagyattak a minisztertanács által is, a múlt országgyűlési időszak nagyfontossága törvényhozási munkálatainak előkészítése és végrehajtási teendői azonban arra késztették a közmunka- és közlekedésügyi minisztert, hogy emez alapvető, organikus törvényjavaslatnak az országgyűlés elé való terjesztését a következő időszakra halaszsza. A törvényjavaslat az országgyűlés elé való terjesztés előtt közzé fog tétetni, hogy ahhoz mindazok hozzászólhassanak, kiket e nagyfontosságu üg}r szabályozása érdekel. Gyújtogatás Leányfaluban. 1 (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Leányfalu, aug. 6. Aggasztó jövő áll előttünk. Mintha — a költő szavai szerint — a boszus egeknek ostorait látnók magunkon. Nem elég volt, hogy idei termésünk kevés és silány, úgy, hogy sok helyen még a vetőmagot sem adja meg a gabona keresztje; hanem fájdalom! más elemi csapások, más szerencsétlenségek is sújtják — amúgy is szegény és jobb sorsra méltó községünket! Ugyanis folyó hó 4-én éjfélután 2 és 3 óra közben, a falu nyugoti részén, egyszerre két helyen tűz ütött ki, mely a nagy széltől korbácsolva, csakhamar egész lángtengerrel borította el a korcsma- és templom-utcza közt fekvő épületek egyrészének tetőit úgy, hogy azt kellett hinnünk, miszerint talán az egész falu, a dühöngő elem martalékává lesz! — Mert kezdetben nem volt ember, nem volt viz. Hiába kiábáltak: föl a tetőkre, föl a tetőkre! Nem akart mozdulni senki. Csak egyesek futkoztak föl és alá az utczákon jajgatva s kezeiket tördelve. Mintha mindenkit elzsibbasztott volna a közös ijedség és félelem ... Ez igy tartott mindaddig, mig a szomszéd községekből nem jöttek s érkeztek hozzánk emberek, kiknek segítségével sikerült lassanként a tüzet lokalizálni. De mégis leégett 9 ház, több gazdasági épület, száz meg százkereszt gabonás több szekér takarmány. Isten csodája, hogy emberélet s állat nem esett áldozatul. Mert ily óriási tüztömeg, mint ez, nem volt még Leányfaluban soha. Mintha csak az ó-testamentombeli veszedelem pusztított volna! Daczára a nagy szélnek, fölvert a láng a legmagasabb fák tetejéig. Úgy hullott a sziporka és zsarátnok, mint a tűzeső, még a falu alsó részére is. 8—9 ezer frt körül lett a kár. Biztosítva csak hat ház volt. A tűz szándékos gyújtogatásból eredt. És most ki kell emelnem a n.-vázsonyii vöröstói szomszédközségeket, melyekből igen számosán jöttek polgártársaink közül segítségünkre ; nekik köszönhetjük nagy részben, hogy a pusztító tűzvész tovább nem terjedt. Valamint ki kell emelnem a n.-vázsonyi csend - őrséget is, élén az őrsvezetővel, akik igazi önfeláldozó buzgósággal s egész odaadással működtek közre még másnap is az oltásnál. Fogadják mindannyian nemes tettük s önfeláldozó fáradozásukért köszönetünket s hálás elismerésünket! Úgy fáj nekünk, hogy mindezt a meucshelyi és eöcsiekről nem mondhatjuk el. „Rósz időket élünk, Rósz csillagok járnak. Mentsd meg Isten nagy veszélytől Mi magyar hazánkat!“ Tek. szerk. urnák stb. stb. Magyar Soma. Devecser, aug. 8. (A „Veszprémi Független Hírlap* szerkesztőjéhez.) Becses lapjának legutóbbi számában megjelent s a devecseri bált jelző közlemény arra bátorít fel, hogy felkérjem tekintetes szerkesztő urat, hogy szíveskedjék e mulatságban résztvett hölgyeknek, továbbá a felül- fizetők neveit közölni, mert mellesleg megegyezve, a bál a „Polgári lövölde* czimü mulató helyiség javára leti rendeze. — A mulatság daczára a szeles időnek meglehetősen sikerült. Az első franczia négyest 25 pár tánczolta. Jelen voltak: Tima Gizella és Mariska, Szabó Teréz, Viliik k. a. Gulden Jolán és Berta, Szagmeister Jolán, Kvitno- nics Gizella, Schwarcz Janka, Kosztbár Janka, Molnár kisasszonyok, Hencz Mariska, Bohacsek Janka, Sulteisz Jolán, Cserhak nővérek’ Horváth Mariska, Geidenfeld Teréz, Sándly Hona. Egressy Mariska, Bernát Viki s Teréz, Rupert Teréz, Széphegyi Tini, Holport Karolina stb. kisasszonyok; asszonyok: Pus- kásné, Lázárné, Brunnerné, Szabó Józsefné, Villikné, Guldenné, Kvizmonicsné, Szagmeis- terné, Kosztbárné, Lölleiné, Frostné, Tolnainé, Schwarcz Sámuelné, Gasparicsné, Henczné, Barcza Béláné, Szabó Elekné, Bohacsekné, dr. Sulteiszné, Hegedüsné, Simonyiné, Cer- hákné, Horváthné, Sándliné, Szalay Ottóné, Beckné, Bernátné, Zumpfué, Ruppertné, Szép- hegyiné stb. Felülfizetők: N. N. 5 kr., Brunnerné. 20 kr, Szagmeister 40 kr, Gulden 60 kr, Bo7 hácsek 10 kr, Lóbl Gyula 20 kr. N. N. 5 kr, Koch 20 kr, Sándly 40 kr. Sedelmayer 40 kr. Mautner Gábor 20 kr, N. N. 40 kr. Összesen 3 frt 60 kr. A szives felülfizetökr nek köszönetét mond a rendezőség. Városunk most kissé mozgalmas ameny- nyiben jövő hó 2-án a honvédhadgyakorlatok itt s a környéken lessznek .így kis városunkban mintegy 120 tiszt lesz elszállásolva s mintegy 7—800 közlegény. — Tegnapelőtt! marhavásár meglehetős élénk volt a kellemetlen idő daczára, azonban a tegnapi zsi- bavásár a rossz idő miatí nem tartatott meg, r. I. = A magyar nyugoti vasút a következő átiratot intézi hírlapunk iro.- dájához. „Becses lapja olvasóinak é§ kiváltképen az iparos körök érdekében van szerencsénk a tek. szerkesztőséget t. értesíteni, miszerint folyó év aug. 11-én Szombathelyről 4 óra 45 perczkor délután külön vonat közlekedik Bécsbe, mely alkalom kiválóan előnyös a bécsi iparkiállitás megtekinthetésére. Csatlakozással e külön vonathoz nevezett napon a mag}?ar nyugati vasút Veszprém, Devecser, Kis-Czell, Sárvár, Körmend és Pápa állomásairól. Bécsbe szóló II. és III. oszt. menettértijegyek fognak igen mérsékelt árak mellett kiadatni, melyek 14 napi érvényességgel bírnak. Bővebb felvilágosítást az állomásokon kifüggesztett hirdetmények nyújtanak. A vezérigazgatóság. v A Népdal. Esik eső, hull a zápor, Barna kis lány majd megázol. Ha szeretsz még, jöszte ide, Hadd lakarlak subámmal be. De még se jöjj . . . nem szeretsz már, Subám alatt jobban áznál: Könny’im árja megeredne S a zápornál is több lenne! Borsos Endre. A Balaton ma. Almádi, aug. 9- Az a szerencsétlen, szegény Balaton. Az őseink (Isten nyugosztalja őket!) "ern törődtek vele sokat. S hogy ki nem hárították, annak köszönhette, hogy ingyenhámba termelte nékik a fogasokat. Máskép 'figyelték tőle még a fundust is, hogy menyeivel okosabb dolog volna, ha az a 24 négyszög mértföld is búzatermő virány lenne amit az árjaival elborít. Jó Csokonay Vitéz Mihály kelleték oda (ámbátor nem nagy barátja lévén a vizfélé- "ek), hogy rászólt a nemzetre, miszerint meg ^ell becsülni ezt a vizet, mert nem pocséta h> hanem tenger. Tengerkiucscsel bővelkedő. És Kisfaludy, meg Garay, meg Berzsenyi, meg Jókai mind végignyargalták Pega- ^saikkal ezt a gyönyörű vizi édent, és jött &*táu Écsy is és teremtett a csendes elhagyott partokon egy paradicsomot. Mi köszönet van benne? Feláldozta a poéták igaz ideáljának egész életét s most megadással tűri, hogy hivatlan szamár cherubok őt is kiakarjak verni abból. Pedig hogy nem evett soha a „tiltott gyümölcs “-bői, azt megmutatja minden telekkönyv ............. El végre a tevékeny, törhetlen teremtő elmék sorsa ez. Kolumbus Amerikát adta Spanyolországnak és spanyol börtönben pusztult el; Caesar világhatalmat adott Rómának s a rómaiak meggyilkolták ; Kossuth felszabadította a magyar népszolgaságot s visszaadta a nemzet jogait — őt pedig száműzte a nemzet maga .. . Suum cuique! Mindenkinek a magáét. Ez a jelszava az öreg Écsynek. Ő meg is adja mindenkinek a magáét. Hanem ő neki nem adja vissza senki. Szegény, szerencsétlen Balaton! Szerte a partokon már kezdenek ébredni az emberek. Mint a mesebeli hős, akit elaltatott a tündér száz évekre s aztán egyszerre felébred. Akkor jön arra a gondolatra, hogy most már más világ van, hát máskép kell gondolkozni. Hanem ez sem ment magától. Hiába voltak a poéták meg az ujság- irók — azoktól bizony tovább aludt volna a jó balatoni nép. Hanem kellett — a filloxéra, aki kiette a nép kezéből a kenyeret, kivette kezükből a kenyérkereső ásót, likvágót, kapát; aki útilaput kötött az egykori jómódú parti nép talpára, hogy menjen agyagos Somogy vidékére zabot hegyezni vagy aratni, aki belemászott végre a kétségbe esett emberek agyába jobban, mint a poéták zöngeménye s megmondta nekik azt, hogy „a partodat megeszem, de a Balatonodat nem iszom ki !* Hát édes jó Balatonom. Ez a te képed. A te sorsod. Százezernyi nép pusztulása, romlása, földönfutása, Ínsége, nyomora kellett ahhoz, hogy megbecsüljenek. A hideg, számitó ész, a heviilt forró- szivü költői lélek, a világlátott emberek buzditása szerteszállott nyomtalanul parti népeink fölött, mint az apátlan-anyátlan sirályok siráma. * Dologra most! A munkárahivó harangot meghúzta a közelgő ínség száradó karja s a Balaton- kultusznak prófétái feltámadnak szerte a partokon. A veszedelem teremti az eröslelkü mentőket. Ott Keszthelyen Hencz, a balatoni veterán, Fülöpön a lelkesült Czigány Károly, Badacsonyban a „Hableány*-társaság, Sze- pezden Nagy Pál és* Rákossy Jenő, Füreden az Écsyek Almádiban Véghely s az „Almádi 5-ös bizottság“ (ismeretlenül is ünnepelt férfiai ma már az összes Balatonpartok népének), Kenésén a mentor, rostási Nagy Károly, ki ezreket dob bele a kenesei parti vízbe, mely nem is az övé; és Siófok és Boglár és Fonyód versenyre kelnek, hogy a somogyi partot minél csábítóbbá tegyék a nemzet szivéhez. Es ebben a versenyben, a partok társas munkáiban nem bénitja az erőket kicsinyes irigykedés, személyes félszeg ambitió és semmi utógondolat. Aki ma körülhajózza a Balatont és a partok vezérembereivel beszél, az mindenütt egy eszmét, egy ideált, egy vágyat, egy törekvést talál: a Balatonpartok felvirágoztatása ideálját s az együtt- munkálkodás vágyát a Balatonvi- dék összes tényezőivel. Lélekemelő látvány ez. Biborkoránya a nemzet jobb jövőjének! * Az elmúlt nyár óta minden parti fürdőn serényen folyt a munka. A már megizmosodott fürdők parkie- roztak ; az újak építkeztek, Szepezd behozta a mindenütt praktikus tabledot, Boglár a közlekedésen könnyített, a törekvő Kenese Nagy Károly jóvoltából szép várótermet, mólót, zenekart kapott, Almádi elköltött egy csomó ezer frtot fásításokra, aj sétányokra, svajczi teremre, kikötőre, uszodára, vendéglői teraszra, csolnakokra — és az a lázas munka, az a sok pénz ezidén mind frustra volt. Bele lett dobva a Balatonba. Beleütött a menydörgős ménkű a lelkesedésbe, vagyis hogy Jupiter tonans et pluviens a balatoni ivadba. Az ellen pedig nincsen foghatós óbé- gatás a fürdödirektorságoknál, sem hathatós medicamentum a parti patikákban. Különben tettek volna róla füredi Orbán és veszprémi szili Horváth urak .... aut percat tnuudus. * Szegény jó Balaton. Az pedig viseli ezt a sok csapást, sok munkát, sok lelkesülést...........igen sok flegmával és roppant béketüréssel. Elnéztem innen a hegytetőm ormáról a múlt vasárnap délután, amikor az almádi fürdő háromszáz embert látott: milyen csendesen ringó anglius spleen-nel libegette ez a vén magyar viz azt a sok embert. Derült volt az arcza, mint a homály- talan tüköré és meleg, mint a barátság mosolya. Aztán, hogy másnap rárohant valahonnan buta Csehországból, Trébitschbül, vagy valahonnan Balatontalan Ausztriából az irigy esős Eolus: a szegény Balaton nem vert haragos hullámot, csak borzongott-fod- rozódott és nem harsogott a fájdalomtól, mint szokta olykor váratlan, kifürkészhetetlen rosszkedvébül — csak búgott, püffegett, mint a záptojást evett ember. Nyilván vele érzett a nemzetével a szegény Balaton. Az is sok záptojását ette már meg Ausztriának. * És most is, hogy e sorokat írom, szakad az eső. mintha fizetnék érte és bőg a szélvész, akár egy szélnek eresztett szinész- trupp. Itt körülem, az almádi villákban csak megvannak a fürdővendégek és mulatnak is módjával. Ki passziance-t játszik, ki a Zacberlin hatását tanulmányozza, ki hexametereket csinál, egyszerre két és négykézláb akrobatizálváu a fürdőszobában — s azQn- kiviil se menne innét sehová semmi pénzért se. Az igaz, hogy meg se lehet szökni. A veszprémi omnibuszok n.egbicsakol- ták magukat s a „Kisfaludy-nak (háV Istennek !) még mindig hascsikarása vau.
