Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-08-04 / 32. szám
MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: jelen. nxln-den szoaso/baton. Szerkesztőség: Egész évre .........................6 frt — kr. Fé lévre..............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. ” Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — XXXXaiDETÉSEXC ÉS WXIXjTTEKBK a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egybasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babócbay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi*-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A pliilloxera elleni védekezés. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Kaposvár, aug. 3. Magyarországnak közel hétszázötvenezer kát. hold szőllejét a vég- pusztulás fenyegeti! A rövid, alig tiz és egynéhány éves phylloxera-vésznek 50,000 kát. hold már is áldozatul esett s 100,000 hold a hivatalos statisztikai adatok alapján végvonaglásban — a veszélyes rovar által teljesen ellepve s igy csak két-három év kérdése, hogy e gyönyörű zöldelő szőllöterületek is, — melyek százak és ezreknek fő jövedelmi forrását, ezreknek pedig egyedüli megélhetési eszközét képezték — pusztasággá ne váljanak. S mi oka e rohamos pusztulásnak 1 Nyíltan kimondhatjuk, hogy a keleti nyugalom, hitetlenség, tájékozatlanság ! Mostanig teljesen összetett kezekkel nézték a pusztulást, pedig liuda, Vei’secz, Fehértemplom, a Balatonpart stb. eléggé felkelthette volna már régen a társadalmat mély álmából. .Most kezdenek az országban itt-ott a veszélyes állatról komolyan gondolkozni, a mit különösen az a körülmény bizonyít, hogy a pécsi kiállítás alkalmával augusztus 15-én tartandó phylloxera-congresszus országos jellegű lesz, a mennyiben igen sok törvényhatóság és gazdasági egyesület, élükön az országos gazdasági egyesülettel már eddig is bejelentette kiküldöttek által való képviseltetését. Örömmel lehet a kiküldötteket már előre is üdvözölni, mert mindnyájan tájékozva fognak hazatérni, s propagálni fogják a phylloxera elleni helyes és okszerű védekezést. Mai naps ág az egész országban a védekezés — ott a hol ilyenről csakugyan szó lehet teljesen elhibázott irányban vezettetett, s a szomorú, rohamos pusztulásnak, melyet fenn jeleztünk, egyedül csak az úgynevezett szakemberek okai, kik a helyett, hogy arról beszéltek volna, hogy hogyan kell konserválui lehetőleg a meglevő vagyont, egyszerűen azt mondták a hol a philloxera fellépett: „ültessetek amerikai veszs z ő t.“ S ez helytelen, teljesen téves irány, a melynek már eddig 50,000 kát. hold tehát, tehát milliók és milliók estek áldozatul, s százezer hold pedig most készül áldozatul esni. Egy borvidéken — ahol a phylloxera fellép, nem arról kell beszélni, hogy hogyan reconstituáljuk szol- leinket, hanem az első kérdés a z, hogyan kell megvédeni a meglevő vagyont. Tokaj, Neszmély, Szegszárd, Ruszt, Badacsony, Pécs stb. európai hírnevű bortermő vidékek, a melyek ha lehető megakarják menteni az ő furmint, kadarka vagy kéknyelőiket, nem pedig amerikai vesszőzni addig, a mig az megmenthető. Első egyedüli kérdés az, van-e mód arra, hogy a meglevő drága vagyont megmentsük !? Van ! Mindaz, a kinek a phylloxera ügy- beui ismerete tovább terjed a „Kalendáriumok“ vagy „Falusi Népgazdák“ -ból merített tudásnál, mindaz, a ki a phylloxera ügybeni alapos ismeretet szer- zendő, beutazza azokat az országokat, a melyek phylloxera elleni védekezésben a zászlóval elől járnak s igy van alkalma tapasztalatot szerezni Fran- czia és Olaszország, Rajna vidék és Sveiczban, úgy látni fogja, hogy igen is van már mai nap mód arra, hogy conserváljuk a meglevő vagyont! S ez a szénkénegnek szakszerű alkalmazásában rejlik! Ha én a hitetleneket, a tájékozatlanokat s tudálékosokat nem is akarom költségkímélés miatt egyenesen Olasz- vagy Francziaországba küldeni megjelölni azon helyeket, hol 16, 15, • 14 év óta szénkénegezett szőllőket a legteljesebb produktióban s a legvirulóbb színben találnak, úgy ezt teszem azért, mert ez igazságról Magyarországon is meggyőződhetnek, ha elmennek a farkasdi „országos phylloxerakisérleti állomásra“, hol 8 év óta szénkénegzett teljes jó színben és produktióban levő szőllőterületet ey egy hol fognak látni, vagy elhívom őket Szeg- szárdra, hol látni fogják, ho 6000 holdas szőllőterületen, pedig a védekezés a szóllők eontinui- tásp véget nagyon is meg van nehe- zitv e, — hogyan lehet szén- kéneggel okszerűen védekezni, a mennyiben a most már harmadéves küzdelemmel máig sem esett n egyed hold szőllőterület áldozatul a phylloxer a-p u s z- 111 a s o a k. Mindaz, kinek szivén van Magyar- ország 750,000 hold szőllője, jöjjön az augusztus 15-én a Pécsett tartandó tartandó congresszusra, amely hiszem az egész ország védekezésének irányt fog adni. Dr. Roboz Zoltán. A földmüvesiskola ügye, Pápa. augusztus 2. A földművesiskola tárgyában folyó hó 14-én tartott városi közgyűlésben a beadott tervezet ellen nyilatkoztam, s azzal indokoltam azt, hogy én a föidmüvesiskolákban se országos, se provinczialis érdeket nem látok fen- forogni, a városunkra háramlandó csekély előny nincs semmi arányban a ráfordítandó tetemes költségekkel, magánérdeknek pedig áldozatot hozni semmi kedvet se érzek magamban, de mivel felszólalásom rövid volt, többszöri felszólalást pedig ugyan egy tárgyban a szabályok nem engednek, kénytelenitve érzem magam szerény nézeteimet hírlap utján bővebben kifejteni, s ennél fogva tisztelettel megkérem a tek. szerkesztőséget, hogy ezen iratnak becses lapjában helyt adni szíveskedjék. A mi az országos vagyis általános cul- turalis érdeket illeti: ha Bosniáról vagy Herczegovináról volna szó, hol a köznép most is jobb szeret kecskeőrzéssel vagy fegyveres kalandozással, mint földműveléssel foglalkozni, talán én is hajlandó lennék a földművesiskolák fellállitására szavazni, hogy azok szelídítsék a nép elvadult erkölcseit, s megkedveltessék vele a müveit népek békés foglalkozását. De mi Magyarországban lakunk. Őseink 800 éve annak, hogy lemondva a kalandos életről, rendezett államot alkottak, földművelésre adták magukat, s ehhez mindenkor csaknem kizárólagos előszerettel ragaszkodtak, el is mondhatjuk dicsekvés nélkül, hogy a hazánkban lakó nemzetiségek közt a földműveléshez tartozó bármely munkákra nézve ügyesség, elbírás és kitartás tekintetében, egyik se mérkőzhetik a magyar munkásokkal úgy, hogy a ki a horvátok, ráczok, vagy oláhok által lakott vidékeken jószágot szerez, vagy haszonbérel, úgy tud csak boldogulni, ha magyar béreseket visz oda. És ime most 800 év letelte után akarják a magyart iskolákban tanítani arra, hogyan kell szántani, vetni, trágyázni, kaszálni, kapálni, marhákat etetni, vakarni s egyéb mezei munkákat teljesíteni, mert a földművesiskolákban csak a szolgaszemélyzetnek, úgymint béreseknek, béresgaódáknak majd egylsor beváló gyerkőczök oktatása terveztetik, kik, ha elfognak szegődni, nem követhetik saját belátásukat, hanem a rájuk bízandó munkákra nézve ellenmondás nélkül kötelesek engedelmeskedni az uraik vagy tisztjeik által kiadott rendeletnek ; ezekre nézve pedig a kike'peztetést nem a földművesiskolákban lehet megszerezni, hanem a keszthelyi vagy m -óvári gazdasági tanintézetekben. A földművesiskolák felállítása csak homályt vet a magyar nemzet életrevalóságára, mert a külföldiek igy okoskodhatnak : micsoda nép ez a magyar? ezer év óta bírja ez országot, s béke idején egyebet se tett, mint a földet turkálta, s ennyi idő lefolyta után, most kell még földművesiskolát felállítani, hogy alkalmas béresekre és béresgazdákra szert tehessenek. Nincs ezekre semmi szükség hazánkban, s mivel nem az élet és a korszerű előhala- dás, szüksége kívánta meg azok felállítását, úgy vagyok meggyőződve, hogy nem is fognak sokáig fennállni. A kinek van hozzá való ereje, jól műveli az a földjét, és még az idei mostoha időjárás mellett is kielégítő, sőt némely helyeken feltűnő terméseken lehetett szemeinket gyönyörködtetni, a kinek pedig nincs hozzá való ereje, ilyent nem adnak a földműves iskolák. Nem az a baj nálunk, hogy keveset termesztünk, hanem az, hogy sokkal többet termesztünk, mint a mennyi belfogyasztásra szükséges, a fölösleg kivitelét pedig az ellenünk felállított véd- vámok csaknem lehetetlenné teszik, és igy oly alacsony áron vagyunk kénytelenek gabonánkat, borainkat, marháinkat és barmainkat elvesztegetni, mely nem áll arányban a termelésre fordított költségekkel és a roppant adóterhek mindenféle nemeivel. Az állam-kormány túlságos gyámkodása, a ló- tenyésztés előmozdítását kivéve, fölösleges, több bajt, mint hasznot hoz a mezei gazdákra, kik nem kívánunk egyebet, minthogy túlságos uagy adókkal ne terheljen agyon bennünket, és a kivitelt igyekezzék elősegíteni; a többit hagyja ránk, laissez nour faire. Városi képviselő testületünk egyik érdemes és higgadt gondolkozásu tagja B. F. ur a fenn említett városi gyűlésben oly formán nyilatkozott e tárgyban: ismer engem a képviselőtestület, hogy nem vagyok barátja a bő költekezésnek, de ha a polgári leányiskolára évenkint ezer frot, az ipariskolákra is bizonyos összeget ad ki a város, nem látom be, mért tagadná meg a földmű- vesiskolától hozzá járulását, midőn a földművelés után kell élnünk, ruházkodnuuk stb. — Lehet, hogy más szavakat használt, de ez volt előadásának értelme. B. F. ur egyike a városi képviselő testület azon tagjainak, kiket leginkább becsülök, s azért kétszeresen sajnálom, hogy nézeteit nem oszthatom, és indokait el nem fogadhatom. Beszédjének bevezetése sem állja ki a titzpróbát, mert igaz ugyan, hogy mintegy tiz évvel ez előtt bizodalmas körben oly nyilatkozatot hallottam szájából, hogy Pápa, mint rendezett tanácsú város, nem győzi meg a nagy hivatalnoki apparatus tetemes költségeit, és előbb-utóbb kénytelenek leszünk varosunkat nagy községgé degradáltatni, de mintegy 8—4 év óta nagy változáson ment át takarékossági hangulata. Megszavazta biz ő a keszthelyi vasútra az 50 ezer frtot, megszavazta az artézi kutat és ezek folytán nem volt váratlan a földműves iskolának általa lett megszavaztatása. Szóval ő az áramlattal úszott minden criticus financziális kérdésben. A felhozott indokok és összehasonlítások is nagyon sántikálnak. A polgári leányiskola tisztán kultur és magyarság terjesztő intézet, melyben a szerényebb tehetségű szülők leánygyermekei oly miveltséget nyernek minden tekintetben, mely őket majd fejlettebb korban képesíteni fogja arra, hogy mint leánynevelők, zenetanitók, állami posta és távírda hivatalnokok vagy mű varrók stb. saját emberségükből való megélhetést és biztos jövőt szerezhessenek maguknak. Ez egy igen szükséges culturinté- zet, melyhez amit a város ád, az jól van elhelyezve, nem is tett senki kifogást soha ellene. A mi pedig az ipariskolákat illeti: én olvan ipariskolát, melyben a csizmavarrást, ruhaszabást, lópatkolást, im praxi tanítanák, nem ismerek, aki mily mesterségre, vagy üzletre hajlamot érez magában, mint tanoncz iparosmesteriiél, ez felszabadítja őt legénynyé annak idejében s mint ilyen, ha műveltebb külföld iparával is kivan megismerkedni, vándorbotot rész kezébe, de ez se szükséges mulhatlanul, az 1872-ik 8. t.-cz. szerint csak iparengedélyt kell neki váltani és ha van hozzá való ereje és tehetsége, az iparüzletet sajátkezére akármikor megkezdheti. Az ipariskolák csak azért vannak felállítva, hogy a tanonczok saját jóvoltukért több műveltséget és világnézetet szerezzenek maguknak, mint a mennyit az elemi iskolák nyújthatnak. így például egy városi iparos, ha boldogulni akar, anyanyeívén kívül még egy másik nyelvvel is meg kell ismerkedni, sőt az 1884-iki julius 28-án 27496 sz. a. kelt miniszteri rendelet azt mondja: „el sem lehet képzelni, hogy mikép lehet manapság közlekedési, természet- tani, és nemzetgazdasági ismeretek nélkül iparostanulóinkat az életbe bocsátani.* — Tehát az ipariskolákban is tiszáu szellemi culturális érdek van czélul kitűzve, — melynek meg foguak-e azok felelni? az már aztán más kérdés, melynek fejtegetése nem ide tartozik. V FELESÉGEMHEZ. — Születésnapjára, 1888. aug. 5-én. — Ne bántson az téged Édes feleségem, Hogy a mi csillagunk, Nem ragyog az égen! Hogy nem látunk rajta Csak sötét felleget, Fájdalmaink bére Tövisrózsa helyett, — Ne bántson az téged ! .. . Mullnak a fellegek, Ismét oly derültnek Látom már az eget. Tudod, mint egykor volt, — Midőn szép fejedet, Hold világos estén Keblemre rejtetted! S aztán úgy rebegé Suttogó ajakad, A menyország üdvét Feltáró szavakat! Most is úgy erezem, Lázasan ver szivem, Most is úgy szeretlek Oly szentül, oly hiven, Derült mennyországom Két szemedben látom, Kicsiny gyermekinkben Üdvöm, boldogságom! I=étexffy Xst-vá-n.. A szerelem tengerén. A szerelem tengerén, Hullámot ver a — remény. Habjaival tánczra kel az Érzemények tábora . . . Benne fürdik a boldogság Fényes csillagsátora. Bajt egy csónak andalog, Csókolgatván a habok. Ez a csónak — az én szivem; Nincsen más benn senkisem: Csak egyedül a kormányos, Csak te, édes kedvesem. Messze van-e még. a part, Merre a kis sajka tart ? Túl a rezgő délibábon . . . Oh! de azt mit kérdem én: Hiszen te vagy a kormányos A szerelem tengerén. Soós Lajos. Az iszákosokról. (Az angol társadalomból.) A „Westminster Review“ egy megrögzött ivó vallomásait közli. Az iró, a ki oly megható őszinteséggel beszéli el gyengeségeit, családi bajnak rótta le adóját. Atyja, két atyai és két anyai nagybátyja, ivók, rettenthetetlen ivók, mértéktelenségök áldozatául életük virágában haltak el; unokatestvéreinek egyike a delirium tremens rohamában huszonkét évvelmegölte magát. A méltó ivadéka oly fajnak, melyben a szeszesitalok szenvedélye örökös volt, nagyon korán haladt vérrokonainak nyomdokán. Még nem érte el a tizenharmadik évét, midőn már kitűnő hajlamot tanúsított az alkohol iránt és nagykorúsága előtt oly jól utánozta a hozzátartozóinak példáját, hogy kizártnak találta magát arról a pályáról, a melyre alighogy rálépett. Ezúttal csak foglalkozást kellett cserélni, de nem múlt el egy év és megszokott részegessége újra ugyanazon büntetésnek tette ki. Kiváló ér- telmességgel lévén megáldva, minden bu- kásnál fölemelkedett; minden hivatalból elűzték és mindig sikerült neki az elvesztettnél jobb állást szereznie. — Azonban idővel, a részegesek istene kifáradt a pártfogolásban. A balsors betelt. Ugyanaz az ember, a ki 1875-ben a Walesi herczeggel ebédelt s a ki a magasabb angoltársaságban a fogatainak fényűzése által föítünést keltett, hat évvel később a párisi utczákon alamizsnát kért. , Jótékony személyek megszánták a szerencsétlent és módot nyújtottak neki, hogy hazájába visszatérhessen. Visszatérésekor észrevette, hogy nem egyedül kell bűnhődnie a rossz viseletéért: gyermekeit és feleségét a legnagyobb szü- kölködésben találta. A leczke kemény volt és a javíthatatlan ivó komolyan a megtérésre gondolt. Végre is ő sohasem mondott le a gyógyulás reményéről; a tekervényes ut, a mely őt a katasztrófához vezette, jé szándokkal volt kövezve Nem volt azok közül való, a kik az alkoholban a szerelmi bánat vagy a csalódott becsvágy keserűségeire orvoslást keresnek. Jó és balsorsban egyenlő kedvteléssel ivott. — Az ő számára az erős pálinkák voltak eszközök, a melyekkel néhány órára elbódulást és feledést szerzett magának, hanem élvezetszükség, parancsoló hivatás ; de nem nyomta el benne a lélekfurdalás érzetét. Legnagyobb tévedésében is tudatában volt a szenvedéseknek, a miket hozzátartozóinak s a bajnak, a mit önmagának okozott; szive mélyében megőrizte a javulás vágyát. Egy ízben megmentettnek hitte magát. A fegyelmi büntetés csapása alatt, mely kizárta arról a pályáról, a melyre épen az imént lépett, meghallgatta egyik barátjának intelmeit, a ki egy mértékletességi társulatnak buzgó apostola roll. Ez a nemes hév két évig tartott, de a szerencse első mosolyára elpárolgott. Alig hogy uj állást talált a felületesen megtért iszákos, azonnal bőséges és hosszadalmas italáldozatokkal ünnepelte a jobb sors hajnalát. A visszatérés vágyai újra meg-megje- lentek, s a bűnös önmaga tette ki magát a kisértésnek. Falun, Londontól nyolcz kilométernyire élt, s mikor a foglalkozása Londonba szólította, megkisérlé, időről-időre épen csak annyi pénzt vinni magával, a mennyi az oda s visszautazásra szóló vasúti menetjegy váltására szükséges volt. Valahányszor a szerencsétlen ezt az eljárást megkísértette, mindig gyalog tért vissza a lakására. Képtelen volt egy pálinkás bolt előtt elmenni a nélkül, hogy a jegy árát meg ne igya. Mit tehet ez az ingatag elhatározás és többé-kevésbbé leleményes csel egy olyan szenvedély ellen, a mely a szükségnek legkegyetlenebb szorongatásain győzedelmeskedett. Párisban időzése alatt a „Westminster Review“ írója oly rettentő nyomorba esett, hogy bárom napot koplalással töltött. Öngyilkossági terveken töprenkedett, midőn ruhájának egyik zsebében öt postai levelezőlapot födözött fel. Sietett azokat negyven centimért egy dohányos boltban eladni. — Ezt a vásárt megkötvén, első lépését egy péküzlet felé irányitotta. Szerencsétlenségére bor- és pálinkaüzlet akadt az útjába. Tizenöt centimét költött az első pohárra, aztán 15-öt, a másodikra, nem maradt többje, mint tiz centime s ez volt a szerencséje. — Tiz centime nem volt elég egy pohárra; sült ;; gesztenyét vett rajta, mely az éhenhalástól ' megmentette. Hazájába visszatérvén, a „Westminster! Review“ munkatársa utolsó kísérletet akart j tenni. Bebocsáttatást kért azon menedékhá-j I zak egyikénéi, a melyeket Angolország em- berszeretö gondoskodása a megtérni szán- dékozó iszákosok Számára emelt. A britt törvénylátók, a kik nagyobbára J saját tapasztalatukból tudják, mily nehéz alj szeszes italok szenvedélyének ellentallni, a javíthatatlan ivóknak módot nyújtottak, hogy akisértés elől menekülhessenek. 1879-ben egy képviselőházi határozat bizonyos számú egyéneket., a kik komoly biztosítékot nyújtottak, fölhatalmazott arra, hogy oly helyeket ala- j pithassanak, ahol az iszákosok rövidebb vagy hosszabb időre önkénytes fogságba helyez- ; kedhetnek. tíenki sincs kényszerítve ennek az intézménynek alávetni magát. Az eltar- j ; tandók saját akaratukból jelentkeznek s ők maguk állapítják meg a benntartózkodásuk! idejét; de ha egyszer beléptek, a megálla-jj pitott idő előtt nem nyerhették vissza szabadságukat. Mindennemű szórakozást szereznek nekik; i; s csupán a szeszes-italtól vaunak eltiltva^,1 Több hónap, néha több év szükséges, hogjí a megrögzött ivók vizivókká átváltozzanak |; jj Kezdetben ez a próba nagyon nehezen vi-jj selhető el. Az angol iró, a ki a benyomásait j napról-napra túljegyezte, a fogsága elsői! heteit érdekesen beszéli el. Eleinte lelke mélyében a lázadás gya-l kori háborgatásait érezte. — A „pohárkák*j felőli álmodozás, a „brandyaudsoda“ keve-j réke, a „keserű“, az absinthe szünteleníi újra meg újra átjárták az agyvelöjét. — Dt egy hó elteltével már jelentékeny javulás1 j jj
