Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1888-07-21 / 30. szám

Veszprém, 1888. Nyolczadik évfolyam, 30. sz. Szombat, július 21. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre.........................6 frt — kr. Félévre .............................3 frt — kr. Ne gyedévre.........................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ILv£egrjelen. sncxIrLcLeri sz-ozao/batozi­— Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — HEDBTÉSEK É3 1ST 2T Xj'X’l’EXaEIC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 0 kr; nyílttól- petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8 12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi*-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A Yáros legfontosabb kérdése. Veszprém, jul. 20, Örömmel vesszük tudomásul, hogy végre akadt egy úri ember a polgár­ság között, aki a város vizvezeték- ügyével, mint közegészségügyünk leg- fontosb tényezőjével, behatóan, szak­szerűen foglalkozik. Az uj püspöki uradalmi kormány­zóról Rainprecht úrról halljuk, hogy átvevén a püspöki vezidentia adminisztrátióját, kevesebb súlyt fek­tet a külsőleges dekorativ dolgokra, mint arra, ami valóban égetőleg szük­séges — első sorban az egészségügyet emelő intézkedésekre. Példáját ezen a téren bizonynyal édes örömest fogja követni nemcsak a hatóság, de maga a polgárság is. S e faktorokra támaszkodván, megold­hatjuk végre a város évszázados mos­toha kérdését, a vízvezeték kér­dését, egészségügyi miseriáink leg­főbb kutforrását. Mint szakavatott gazda, ki az egészségügyet nemcsak orvosi bulleti­nekből tanulmányozta: első pillanatra azt vette észre, hogy az urkútról a várba felhajtott vízvezeték kitűnő és bő vizanyagánál fogva sokkal áldá- sosb és nagyobb mérvben volna fel­használható, mint az tényleg működik, s nem csak a residentiát lehetne ren­des házi vízvezetékkel ellátni általa, de a város közbejöttével a város egyéb tereire is el lehetne ezt vezetni. A kormányzó ur hetek óta fog­lalkozik ez ügygyei. A város szak­értő építészeivel megtekintette a víz­vezetéket, majd lehívott Budapestről egy vizműgyári mérnököt, ki most két nap óta tanulmányozza ez ügyet 3 majdan előterjesztést tesz vélemé­nyéről. Minden elismerésünkkel adózunk az uj kormányzónak, ebbeli első intéz­kedéséért s főként azért, hogy tekin­tetbe veszi a város egészségügyi érde- Reit is. Mert a mai állapot valóban tart­hatatlan. Tudvalevőleg úgy áll a dolog, bogy a vár alatti túlsó völgyben lévő, kitűnő forrásvizü urkutból, egy melléje épített malom, felkar-vastagságú erős vizoszlopban emeli föl a vizet a vár ! rezidentiája előtti medenczébe. Ha ez a medencze megtelt, ekkor az abba tovább vezetett vizfölösleg egy vízve­zetéken át a várból le — a nemzeti kaszinó előtti bazinba ömlik s innen aztán szabadon használható. Most aztán sokszor megesik, több­ször mint nem, hogy az alsó piaczi bazinba nem jut viz. Egyrészt azért, mert fönn a várban esetleg elhasznál­ják (hisz a residentián kívül, az osz- szes várpaloták, seminárium, gymna­sium, törvényszék és fogház egyaránt merítik), másrészt azért, mert az urkuti vizfelhajtó malom, mint a káptalan birtoka, bérbe lévén adva, ha a mol­nárnak sok őrleni valója van ; biz első annak a saját kenyere, azután jut csak a malomerőből a piaczi bazinba is viz. Pedig hát az. hogy van-e folyton viz a piaczi bazinban, vagy nincs: az nem olyan kicsi dolog, hogy azt mond­juk rá: „ha nincs, tessék a Suly-kutra vagy le az Anna-térre elfáradni.“ Mert 1 rendes viszonyok mellett még csak tűrhető ez az anomália (bárha a Suly- i kutból is csak jószívűség folytán élhet , a piaczi nép, az Anna-téri kút pedig nem ad jó ivóvizet). De ha például tűz ütne ki a piaczon s a bazinban nem volna viz, hogy- a hydrophorok kellőleg s folyton tápláltathatnának, az Anua-térről hiába sajtároznók föl a vizet — bizony csak lángba borulna ! mihamarább az egész piaczsor, váro­sunk egyedüli tisztes modern része. Hát polgárok, itt az ideje, hogy úgy a közbiztonságot, mint a köz- egészségügyet, mely csak c z é 1- szerű vízvezeték mellett képzelhető e kutszegény város­ban, valahára szivünkre vegyük. Azt hisszük, hogjr ennek első lépcseje az, hogy azt az urkuti viz- emelő malmot, kizárólag viz- emelésre használjuk, vagyis, hogy vétessék meg az, örök árban a káptalantól. A malom V3-ad becsáráról, azt hisszük, szívesen lemond a káptalan, hiszen használni fogná a vízvezetéket tovább is; V2-ad árt a püspökség, — ‘Ai-ad árat pedig a város térítsen meg. A vízvezeték várbeli kibővítését, (hogy az öntözési czélokra is beren­dezhető legyen, mire a vár oly nagyon utalva van a nyári hévben) azt esz­közölnék a várbeli birtokos faktorok; — a piaeztérről tovább vezetendő vízvezetéket a Babóchay- s föispáni terekig pedig a város építse ki. A pénzáldozat erre nem volna oly rengeteg nagy; csak persze oko­san keilend bánni a pénzzel. Az összes piaczok murvatalajuak s igy a esőcsatornák létesítése nem emésztene föl borrens összegeket. De hát mit is dissertáljunk ?! Jól emlékszünk arra, hogy a jobb időkben (mikor még nem grassált e városban oly erősen a nembáno m- ság-kolerája) a képviselet egy bizottságot küldött ki, kizárólag e rég vajúdó vizvezeték-ügy előbb vitelére. Most azok feleljenek meg külde­tésüknek. Szakértő, derék, becsületes emberek mind; kik ha akarják vala, — megoldhatják ezt az égető élet­kérdést. Itt az ideje. Fogjunk kezet llaiuprecht úrral. A vállvetett közös munka, mély egy város javát mozdítja elő mond- hatatlan mérvben : becsületükre fog válni mindán nyiuknak. S nem csak a polgárság, — de az Isten áldása is rajt lesz művükön ! hogy Magyarország lakossága, a természet által nyújtott megélhetési források bőségéhez viszonyítva, amúgy is fölötte gyérnek mond­ható, s hogy ennek következtében az erős- bödm akaró államnak és a vagyonosodra akaró népnek együttes érdekét képezi, hogy ez országból tömeges kivándorlás ne történ­jék: tisztelettel felkérem, méltóztassék a fönhatósága alatt álló népoktatási intézetek ! tanítóit utasítani, hogy a jelölt vázrajzok , vagy azok tartalmának terjesztésétől különbeni fegyelmi felelősség terhe alatt tartózkodjanak. Elvárom különben a tanítók kötelességerze- tétől, hogy e tilalmamat nemcsak hogy nem 1 fogják áthágni, hanem hivatásuknak megfele- lőleg, tőlük telhetőleg igyekezni fognak a népet azon előnyök túlzott vagy valótlan voltáról is felvilágosítani, a melyek az Ameri- I kába való kivándorlás tekintetében egyes ; vidékeken a nép hitébe, érdekelt egyének által, különböző utakon már becsempész­telek. • Parkierozzuk a városházi telkei 1 Veszprém, jut. 20. Van Veszprémvárosának egy drága, gyönyörű üres telke. Sokat beszéltek e telekről úgy a t. vá- városi tanácsban, mint a minden szép és jó iránt érzékkel biró körökben. Tudvalevő dolog a nyilvánosság előtt, hogy e telek a városnak eddig egy krajczár hasznot sem hozott s nem is fog hozni, ha észszerűen fel nem lesz az használva. Az uj városház megvételekor jutott a város birtokába e szép területnek. Azóta itt- ott feltöltögetik, hogy a város piacztérnek szánta azt. Nagyon kár volna biz ez annak! Ha már okvetlen más piacz-teret akar a város, ott van annak a nagy — vá­sártér. Nincs Veszprémben erre alkalmasabb hely ennél. Ha piaczczá teszi a város e szép terü­letét, nem lesz abból semmi haszna, de még köszönet se érte! Helyesebben cselekszik a város, ha e területet csinosan bef ásítja, parkie- r o z t a t j a ! Teremtsen a város, most van alkalom, közsétányt, a város területén! Epittesen e sétányra kisebbszerü kiosz­kot. Adja azt haszonbérbe. Vállalkozó lesz akár ezer is. A vállalkozó szerződjön nyári idényre a jóhirfl helybeli zenekarral és es­= Miniszteri intézkedés a kivándorlás ellen. Trefort miniszter a püspökökhöz és tanfelügyelőkhöz a következő körrendeletét intézte: „Értesülésem szerint egyes külföldi gőzhajózási vállalatok ügynökei az Amerikába való tömeges kivándorlás előmozdítása végett, ravaszul szövegezett nyomtatott utazási váz­rajzokkal árasztják el a tanítókat a czélból, hogy azok, mint a nép közvetlen tanácsadói, az ezen vázrajzokban foglalt, jórészt valót­lan előnyök megismertetése által a népet kivándorlásra ösztönözzék. Tekintettel arra, ténként rendezzen ott hangversenyeket, mint azt a budapesti „Erzsébet*-sétányon teszik. Meghálálja ezt a közönség; de táji meg is érdemel ily gondoskodást a város részéről ! Nyári mulatságok rendezésére is áten- getheteudi a város közönségének s több ily féle czélru. Igv felhasználva e területet, a város teljesítette kötelességét úgy a közönséggel, mint a város kasszájával szemben is! Mert hát a város pénztára nemcsak arra való, hogy abból ki-kivegyünk folyton ( hanem arra is, hogy abba, ha lehet, vezes­sünk forrást is, melyen át oda folyjon be jövedelem is. Évente, ha e terület befásitva, parkie- rozva lenne, igen szép összeget jövedelmezné a városnak. Tegye meg eziránt a t. tanács az első lépést, hogy e terület, mely a legjobb, leg- j szebb helyen, a város közepén, az angol­hölgyek és az uj városház között fekszik, alakíttassák át nyári közsétánynyá! Szüksége van erre városunknak nagyon. ! Mert hát az egy „Plosszer“-sétányon kivit! I sincs más üdülőhelyünk s ez sem éppen a legrendezettebb és sok kívánnivalót hagy ; maga után. Gondolkozzon ezen a t. városi tanács. És helyesen fog cselekedni, ha e teleknek nem csak a közönség kényelmére, de a vá­ros kasszája érdekében való parkierozását okvetlen szükségesnek találja. Találja annak! így lesz Veszprémvá­rosának is egy sétánya, melyet a közönség eddig oly nehezen nélkülözött! Kenderessy. A mi csodaszámba jön. (A „Veszprémi Független Hírlap“ eredeti tudósítása.) Veszprém. 1888. jul. 20. Hogy Hirsch báró, a párisi ban­kár milliókat áldoz jótékony czélra, hogy egve3 jóleikü főurak vagy a ma­gas klérus egyes derék tagjai (itt Veszprémben is) évenkint ezreket ado- j mányoznak a szeretet s a vallás oltá­rára, az nem lephet meg seukit: de hogy egy egyszerű juhászból lett parasztember még életében k é t­je z e r pengő forintot adományozzon TAR01A. Sürii, sötét felhők.., Sűrű, sötét felhők Borítják az eget, Száz lobogó villám A földre fenyeget . . . Meg dördül keleten S felel reá nyűgöt . . . Minden borzad, remeg, Csak én vagyok nyugodt ! Felsikólt a vihar, Ez átkozott lélek, • Borzasztó hang-zavar . . . Be én még sem félek! . . . Dörög-csattog az ég — Óriás érce-hidja; Mintha rajt a pokol — Menyországért vívna! . . . Záporként hull alá A fellegek vére . . . Csattogó menykövek — Tornyok tetejére . . . Fent lobogó villám, Alant egy tűztenger . . . Összecsapnak! . . . Reszket Minden állat — ember! . . S én gyönyörködöm e Velőt rázó harceon, Az ég s föld tűz fénye Ragyogja be arczom . . . Be kedves lányka! Egy Hideg tekinteted Porba sujtna engem', Óh! Azt elhiheted! . . . Bényey Gábor. Écsy László és Balaton-Füred az idén. Écsy László fürdőigazgató 1988 — akaránk mondani — 1888-ban is ott ül trónusán s osztja rendeletéit, mint az öreg Radeczky tábornok, kit utóbb úgy kötöttek meg a nyeregben. Tévedésből irtunk 1988-at, dehogy Écsy László kir. tanácsos ezt is meg­éri, mérget vehet rá az a szent-Benedekrendi adminisztrátor, ki helyébe fog jönni, de még nem született meg !! Écsy László már akkor élt, mikor B.- 1 Füredet még nem fedezték fel; segítette ol­tani a Horváth házat, midőn ludzsir-fözéskor felgyújtották s elégett a fele kolónia. Jelen j volt, midőn a Mathuzsálem életű Kisfaludy- í gőzöst megkeresztelték s megérte azt, hogy a Sióparton a halhatatlan hajó bordáiban J patkányok tanyáznak ! Annyi vizet ivott sze- ! gény hajó életében s most szárazon kell de- í lelnie az egykori admirális — Hertelendy ! dicső emlékére. A derék igazgató mellett, úgy tűnnek le a szent-mártoni, tihanyi apátok, rendi ta­nárok, lelkészek mint a csillaghullás, de ő áll erősen, mint Sión hegye s mindig szor­galmasabban dolgozik arra, hogy gyémánt­jubileumát megérje. Midőn pár éve jubiláltuk s Füred nem­tője mellett ott álltak a gárda régi tagjai : a két apát, Jókai, Roboz, Gorove, dr. Jár- may, dr. Huray, grf. Esterházy stb.: botra támaszkodva, menybe készülve itta a szép Halicon dicsőségét; ez ünnepélyből azonban oly erősödve jött ki, hogy még végrendele­tét is összevágta; ráér megírni majd a jövő században .... Pedig hát sokat, nagyon sokat szenve­dett ; már életében martyrrá kenték ! Midőn a kolera olyan erősen pusztított Savanyuvizen; a Horvát-bázban meghalt Mocsyné, a vendéglőben Kovács Imre; az ó fürdőház egyik folyosóján vagy három izraelita- koporsót kengergettek egy éjjel; a fenyü- mag füstjétől felkondorodott a hajad s min­dig azt mondták, hogy sunkát füstölnek . . Midőn Bizai a kávéház előtt székre állva deklamált ! hogy gazember, a ki ily veszély­ben megugrik sott hagyja Füredet: ső szö­kik meg először, ha a fiatalság a ligetben el nem fogja; maga vitte kofferját a hátán. Dr. Orzovenszky, az elegáns gavallér sem­mikép sem állhatott útjába, hogy a hirtelen másvilágra készülők ki ne szökjenek a pa­radicsomból; a ki nappal meghalt, éjjel ki­vitték Arácsra oly csendesen, hogy még kocsija se döczczent; senki sem halt meg még sem, csak azt láttuk, hogy minden nap kevesebben vagyunk, — — ekkor volt Écsy Lászlónak legnehezebb dolga, mert ven­dégei úgy hagyták ott, hogy el sem búcsúz­hatott tőlük. A világ végéről ide menekültek, hogy itt az egészséges hely s úgy hozták a kolerát, mint máskor a bagázsiát. Ha kér­dezték bizalmasan az igazgatót, van-e ko­lera, s megmondta, — akkor azért szidták, hogy elrémiti az embert; ha meg nem mondta, akkor meg azért, hogy eltitkolja! Nem vala nyugta sem éjjel, sem nappal. Ha rossz időjárás volt Füreden, volt kínja! mért nem csinál jó időt, hiszen ö félisten a fürdőhelyen? Ha megjött a 36 fokos forróság, akkor meg azért szapulták! mért nincs árnyas er­deje Fürednek ? ő már egy Bakonyt ültethe­tett volna másfélszázad óta, mióta dirigálja a promenád-világot . . . Midőn valaki a hévmérőre nézett, nem a higanyt emlegette — úgy visszafelé, ha­nem Écsyt .... Kiöntött a Balaton és elborította az Eszplauáde-ot, — volt kínszenvedése az igaz­gatónak. Megapadt a kis tenger, simfelték : mért engedi leereszteni a Sión . . . Valaki haza ment rheumával Buda­pestre, agyonsimfelték a lapban, hogy itt csak betegséget vesz az ember drága pénzen. Meghízott, a viz megedzette, a direk­tor az oka, mert mindenkit a hideg fürdőbe utasít. Por volt a sétányon, püfölték gondo­latban ! Midőn pedig a két örökké élő fehér ló vitte a lajtot és öntözött, az is szemet szúrt, miért van sár, melyen a papir-talpu atlasz-czipö foltot kap ?! . . . Egyszer a sétatéren tánczoltuk a né­gyest, Farkas Miska húzta; tánczközben V. kemenesaljai fiatal embernek cylinderjét el­kapta a szél, s a helyett, hogy azt mondta volna a dirigálásban: simpla sén, elkiáltotta magát! Szép egy direktor! ilyen szél van a promenádon?! . . . Valahányszor megakadt vagy kilyu­kadt a „Kisfaludy“, Écsy László kaputját porolták, mert hát ő a dii-ektora gőznek, víznek, kapitány és kormányosnak; s ennek daczára, habár a „Kisfaludy“ vasból van, elkopott, mint Fürednek teljhatalmú mi­nisztere . . . A gróf Esterházy nádasában nincs annyi nádivereb, ahányszor kiparkiroztatták vele; már láttuk ott a fenyőfákat, rózsa­bokrokat; az mindegy, ha a föld másé is, Écsy azért született, hogy folytonosan ter­jeszkedjék, mint az orosz czár. Rosszul játszottak a színészek ? Öt. pisszegték ki; jól játszottak? nem dicsérték érte; ö azért született, hogy éhóra, délben, estve mindig eezettel mossák! . . . Most pedig, hogy megöregedett, napon­ként ráolvassák a penziót; mintha az embe­ren is olyanok volnának az érdemek, mint fán a levelek: hogy ősszel elhullatja őket ? Ami rósz, annak ő az oka; hanem, hogy itt minden palotának ő tette le kövét, szemei előtt épültek hideg és meleg fürdők, emelkedtek színház, villák, szeretetház, me­lyet most is ő gondoz legjobban, — ez mind semmi. Ez mind magától nőtt, mint a gomba! A palotáktól most már nem látják az embert, pedig mindezeknél magasabb 5. Hanem azért menjen; az ember öreg. Savanyuviz azért nem haladhat, mert ő áll útjában; kell ide még vasút Veszprémből, 4—500 hold erdő; legalább két gőzös; uj hideg fürdő; olcsóbb élet; kevesebb luxus; Esterházy gróf itteni birtoka és száz kis­birtokosé, hogy a sétatereken eltévedjen a vendég; európai mintafürdők utánzása stb. stb. Pénz van hozzá, csak az nincs, aki felvegye!! S mivel mindezek nem történnek meg: Écsy menjen, mert öreg! Utóbb még azt is kívánják: hogy a tihanyi apát is köszön­jön le, mert öreg! De már olyan nincs. Mi azt látjuk, hogy a két apát bizalma olyan a direktor iránt, hogy nem is kell neki távozni; majd csak akkor megy el, ha kiviszik a temetőbe! . . . Úgy látszik Écsy egész múltjából, éle­téből : hogy az a sok hírlapi hercze-hurcza, mosás-szapulás, emberszólás, kritika, izgalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom