Veszprémi Független Hirlap, 1888 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1888-07-14 / 29. szám
Veszprém, 1888. Nyolezadik évfolyam, 29. sz. Szombat, julius 14. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: ZLvdZegfjelen. minden szombaton. Szerkesztőség: Egész évre .........................6 frt — kr. Fé lévre...............................3 frt — kr. Negyedévre.........................1 frt 50 kr. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — HE33ETÉEEK É S KTLTTEKEIC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőíi'-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. A minta-jegyzők. Veszprém, jul. 13, A megyei jegyzők almádi-i ünnepélye, mit a jegyzői árvák országos árvaháza alapja javára rendeztek — igen tanulságos látványt nyújtott. Mi legalább nem fogjuk elfeledni, soha ez életben. Az egész vármegye, különösen Veszprémváros s vidéke polgársága a legmelegebb rokonszenvvel viselkedett a jegyzők ezen vállalkozása iránt. Ép oly rokonszenvvel áldoztak az almádi jószivü fürdővendégek is, bőkezűen, a nemes czél oltárára. A megyei sajtó megtette a maga kötelességét. Buzditólag pártolta sok héten át ezt a kezdeményezést. És a megyei viczispán, a jegyzőknek amúgy is első tiszti főnöke, aztán jegyzőegyletük elnöke, végezetül ez árvaházi mulatság védnöke: íáradhatlan volt e vállalat sikere biztosításában. Ennek a hírlapnak nem kenyere a bókolás. Különösen a megyei alispán, mint a legelkeseredettebb s egy- »zersmind leghatalmasabb politikai ellenfelünk, nem tarthat igényt arra. Hanem mikor arról van szó, hogy az a jó ur latba veti minden befolyását, Umeretségét, hatalmát, ügyességét és munkásságát arra, hogy az alája rendelt megyei jegj^zőknek ezt az első vállalkozását megsegítse s azok árvái nyomorult-ügyét jólélekkel s pénzzel istápolja: akkor igényt tarthat arra, hogy az ilyen hivatalfőnök, az ilyen humánus férfi előtt kalapot emeljen minden ember; első sorban maguk a jegyzők. És mit látunk'} . . . Azt, hogy ebben a jó vármegyében, igen kevés dicséretes kivétellel, indolensebb, szívtelenebb, könnyelműbb nép nincs a — jegyzőknél. íme hónapok óta lázas tevékenységet fejt ki az ő árvaházuk ügyében a félvármegye s mikor eljö a nagy nap: akkor ők maguk, 70-ből 49 -en (hetvenből negy- venkilenczen !) otthon maradnak ; bogy hadd bomoljanak az árváikért azok a jóbolond veszprémiek, meg almádiak. a^agjjBBT- ______ - ----• • Nek ik Hekuba a jegyzők árvaháza ! Hát t. olvasók, micsoda látvány az ilyen perfid, gonosz indolentia ?! Valóban nagy lélekei’ö kell ahhoz, hogy — ne nevezzük őket igaz nevükön. Azok a jóbolond veszprémiek és almádiak aztán meg is mentették a megyei jegyzők tisztessége bőrét. Megjelent ott több mint 1000 ember, abból jegyző volt csak 21. Jó tanulságunk ez minékünk. Mi majd tudni fogjuk, hogy miként szól- litsuk meg ezen a papíron a közönséget, ha a jegyzők ügyének istápolásá- ról lesz szó. r Es jó tanulsága ez a viczispán- nak, hogy megláthatta igazi bőrében az ő alantas tiszti népét; akikért most annyit lótott-futott s akik azalatt oly szépen elhevertek otthon a "ködmenük csibókján. Derék nép ez, pompás emberek ! Akik igy viselik gondját saját árváiknak — micsoda rettentő lelki- ismeretességü gonddal lehetnek hát azok gondviselői az ő községi népüknek ?! Ilyen emberekkel az Isten viczis- pánja se csinál jó közigazgatást Ilyen urakkal nem javítjuk meg a haza sorsát — soha ! A kisegítő bírák számának szaporítása. Minthogy a budapesti kir. ítélőtáblán felszaporodott hátralék a berendelt 18 kisegítő bíró tevékenysége daczára sem csökken, az igazságügy- minisztériumban elhatározták, hogy a kisegítő bírák számát még ez évben 30-ra fogják kiegészíteni. A hadsereg köréből. A gyalogság ruházatában és felszerelésében, az uj Mannlicher-féle fegyverek alkalmazásával, sok változás megy végbe: a nyári ujjasok, valamint a csizmák haszuálata teljesen elejtetik. A borjú szijazata átalakittatik, nemkülönben vászontarisznya, töltéstáska, a bőr ásókok, a főzőedények s áthuzataik, úgy a bakancsok is egészen átalakíttatnak; az ásótokok s szijazataik átalakítása helyőrségünk ruhatáraiban már javában folyik, Uj lesz a lő- és az oldalfegyver is; az ujjasok helyett egy alsó pamut-szövet-ujjas, a csizmák helyett ismét a „gamaschni“ alkalmaztatik. Az őrvezetők gyalogosok a teásedényekkel is fel lesznek szerelve. Az oldalszi- jon elől két kisebb s hátul egy nagyobb töltéstáska fog alkalmaztatni. A regálék megváltásának fontos ügyében — mint a B. C. Írja — e hó végén a pénzügyminisztériumban tanácskozások lesznek, melyeken a pénzügyminisztérium szakközegei és a kereskedelmi-, az igazságügyi és a belügyminisztérium képviselői vesznek rész. Tisza miniszterelnök csak azután fogja eldönteni, vajon mikor hivassék egybe e kérdésben egy enquéte, melyen szakértők is részt fognak venni. Óvóintézkedések a járványok ellen. A belügyminiszter a meleg évszak beáltával körreudeletileg utasította a törvényhatóságokat, hogy a köztisztaság fentartására s a járványos betegségek kiütésének megakadályozására az elő irt intézkedéseket szigorúan hajtsák végre s különös gondot fordit- sanak a következőkre: 1. A légkör tisztaságának megóvására s igy tegyenek meg mindent, hogy az, ami a légkört vagy a talajt tisztátalanná teszi vagy az emberi egészséget ártalmas módon fertőzi, gyorj san eltávolíttassák, illetve kellőképen | fertőtlenittessék. 2. Az ivóvíz tisztaságának megőrzésére. A közkutakat tisztitassák s ; tiltsák el a közkádakban a vizhordó edények bemerítését. 3. Az élelmi szerek és italok elen- j őrzésére. Vizsgálják meg, hogy azok nem hamisítottak s ártalmasak-e % A piaczi rendőrség különösen a mostani gyümölcsérés idején a legszigorúbban járjon el. 4. A vágóhidakra, vendéglőkre és korcsmákra, nogy azok környékéről minden szeny és hulladék naponként eltávolittassék. Az ezekne kívül felmerülő köz- egésrségi vonatkozással bíró viszonyok tekintetében is ügyeljenek arra, hogy mindaz a mi ártalmas vagy azzá vál- hatik. azonnal eltávolittassék. Eljárá| suk eredményéről s e rendelet foga- 1 natositásáról pedig még e hóban tegyenek a belügyminisztériumnak je- í leütést. Segítsünk kistermelőink baján! (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Veszprém, jul. 12. Becses lapjának 28-ik számában f. évi julius hó 7-én „Aratás“ czinien, egy valóban szakavatott és nemcsak helyi érdekit, hanem mondhatni országszerte vajúdó baj orvoslásáról foglalkozó közlemény jelent meg. — Mely teljesen megvilágítja a szegény termelő és mezei munkásnép helyzetét. Amidőn véresveritékkel szerzett és valóban szájától elvont kenyerét viszi a piaczra eladás végett, hogy a legszükségesebb bajait orvosolhassa. Mi természetesebb, mint, hogy az ily szegény tudatlan nép lesz megkárosítva a vevő által. Ezen baj orvoslásához van nekem is egy szerény indítványom, melyet ha az illetők magukévá tennének, úgy a rendőrség támogatása mellett, az ügy sikeres megoldást nyerne. Tapasztalásból tudom, hogy az egyszerűbb falusi földruives-osztály még mindig a régi kila és mérő mértékek szerint szeret eladni. — Itt a piaczon hiába beszél mérőről ; mmázsa szerint alkuszik a vevő és igy is veszi ő a gabonát. A lemázsálásnál a vevő lelkiismeretétől függ legtöbb esetben a dolog, ha igazságosan méri meg és fizeti ki az eleség árát, úgy a szegény termelő nyugodtan távozhatik; de vájjon igy történik-e az minden esetben ? ! A zsákokból kiöntött gabona a többi közé öntetett és panasz előfordultával esetleg több panaszoknál 20—30 kilogrammot melyik rendőri kapaczitás tud észre venni, az eladó, illetve panaszló sem Írni, sem számolni nem tud. Magammal történt és történik meg, hogy egyes kereskedésekben pénteki napokon megjelenve — az eladót felhívom, mérje meg eleségét. -— Az illető kijelenti, hogy ő ezt a 10-es mázsán és látszólag ezen megméri a 8 zsák árpát és azt mondja, hogy az sem több sem kevesebb mint 5 mmázsa és 20 kiló, pedig éppen kerekes 6 mázsa volt az. — Tehát igy értenek ezek a jó emberek a mázsáláshoz. Már most mi könnyebb, mint legtöbb esetben tudatlanságukat felhasználni. Ezt a mai emberek nem is tartják bűnnek; — minden egyes eladó mellé rendőrt állítani lehetetlen. Megpróbáltuk mi már azt is a tudatlan eladó érdekében, hogy pénteki napokon a város mázsáját kiállítottuk és kihirdettük, hogy mindenki az eladásra szánt gabonáját ott mázsáltassa meg: pár kr. mázsálási díjért, és ezért-e, vagy a vesződségtől félve, nem vették igénybe ezen jótékony intézményt, abba kellett vele hagyni! E téren mindent megpróbáltunk, azonban sajnos, a legjobb akarattal sem voltunk ! képesek ezen szegény néppel, kinek már í senkihez sincs bizalma, czélt érni! Egy módot látok még az említet# szegény tudatlan falusi nép támogatására és ; ez abból áll, hogy minden község t. elöljá- ] rósága, leginkább aratás tájban, vasárnapokon a délutáni órákban hivassa egybe mindazokat, kiket a dolog érdekel és magyarázza meg nekik behatóan, hogy eladásra szánt terményeiket, csakis előzetes hektoliter mérés vagy mmázsálás után rakják szekérre. Mérővel (mérczével) vagy kilára mérve se ne áruljanak se ne adjanak el. — Hisz ily mértékek évek óta nincsenek forgalomban. Vannak községek, ahol ez gyakoroltatott s ott a csalásról nem is tudnak. Figyelmeztesse a t. elöljáróság a lakosságot arra is, hogy borjuk és sertéseknél tartsák meg I az eladók a rendet. Marhalevél nélkül ne hozzák barmaikat eladásra! Mily roppant ' összeget tesz az ki évenként, amit a falusi nép a pénzügyőrök feljelentése folytán a ló- és marhalevelek után büntetéskép fizetnek? Szóval alapjába kell a népet nevelni és oktatni, mert ha az elbanyagoltatik, hiába minden egyéb fáradság a mai sikamlós modern világban. Az életrevalóság játsza a főszerepet, a gyengék támogatására mindenkor készséggel válalkozik a rendőrség, azonban nehéz feladatának csakis úgy felelhet meg, ha mindazon községek, melyek a törvények és rendeíetek végrehajtásával megbízva vannak, lelkiismeretesen hajtsák is azt végre. F. A. r k. Vidék. Csögle, julius 12. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Folyó hó 11-én adatott át a forgalomnak Csögle községben Barbacsy Pál okleveles gyógyszerész által felállított gyógyszertár hivatalos megvizsgálás után — Rég óhajtott vágya teljesült ez által Marczal vidéknek. — Meg is ünnepelte illő módon Csögle községe a megnyitás napját, melyen Véghely Dezső kir. tanácsos, megyei alispán ur is jelen volt. A gyógyszertárnak pontos és szigorú megvizsgálása után dr. K e r é n y i Károly megyei főorvos ur, miután kijelenté, hogy mindent teljesen rendben az előirt szabályok szerint talált, kérte a járás főszolgabiráját, Noszlopy Viktor urat, miszerint jelentse ki a község előtt, hogy a gyógyszertár át adatott a forgalomnak, mintán az hi- ! vatalosan megvizsgáltatott. v Merre szálsz el... Merre szálsz el lelkem gondolatja : Merre vonz a forró érzelem ? Hol pihensz meg, mint az éj magánya. Mint a harmat rózsalevelén ? Ugy-e ott, hol a szelíd, habokkal Kergetődzik a futó patak; Melyre — partiról — a bús füzágak Lágyan ringva összehajlanak. Ott pihensz meg, mint az árva gerle, Mely a párja elvesztőn zoKOg, S repkényével az emlékezetnek Azt a helyet át meg átfonod. Ismer ott a legkisebb fűszál is, Ismerőid ott a csillagok; Mit csevegtünk csendes-holdas estén, Eltanulták a futó habok. Szálj le, szálj a bús füzek tövéhez, Eltakartan gyöngyvirág között; S a helyet: hol annyit ültünk ugy-e Könyeiddel meg-meg öntözöd ? . . . SOÓS LAJOS. (Karezolatok a magyar főváros éjjeli életéből.) I. Hazánk szép fővárosa, Budapest, mahol- tlaP világvárossá növi ki magát. Egy évtized elegendő leend ahoz, hogy asonlóvá váljék Londonhoz mindenben. — I Vannak fény- és árnyoldalai, mint Parisnak, j Berlinnek, Londonnak. Megkísérlem, Budapestet éjjel, vázolni. Tanulságos leend az. Tartózkodás nélkül rajzolandom le az olvasónak úgy a fényes palotákban, mint az éjjeli bttnbarlangokban lejátszódott azon apró, szomorú történetecs- j kéket, melyekről kényes voltuknál fogva, a nyilvánosság soha sem értesülhet, s ha érte- j sül is, elferdítve jut az el hozzá. A király-utczában még mindig fenáll a szomorú hirre vergődött Bergerné-féle, az „erkölcstelenség poklának“ méltán elnevezett „Siingeráj.“ E bünbarlangban annak idején özvegy Bergerné, kit Budapest legszebb, legellenállhatatlanabb asszonyának tartottak — uralta a helyzetet a fővárosi férfivilág fölött. Innen veté ki hálóját, áldozatait abba kerité, aztán bájaival, hallatlan rafinériával elvéve áldozata eszét, irgalmatlanul fosztogatta, rabolta ki őket. Hány vagyonosabb polgárt s annak családját tett földönfutóvá, hányat öngyilkosságra, rablásra, gyilkosságra, sikkasztásra, csalásra ? Hány serdülő ifjú jövőjét tette semmivé? És hány családnak szentélyét, boldogságát dúlta fel, hogy az észvesztett férjjel bábként bánhasson el ? Százakra megy ezeknek száma! És e lelketlen üzelmeket a rendőrség figyelmének kiszámított kikerülésével, tévútra vezetésével, kijátszásával éveken keresztül folytatta zavartalanul. Voltak ügynökei, kik a vagyonosabb ifjakat, férjeket, még a vidékről is, ballat- j lan eszközökkel vitték dämoni körmei köré, hogy onnan soha többé ki ne kerüljenek. És ez az ördög-asszony rabjává tudta j tenni őket. Egy fővárosi vagyonos, tekintélyes fényképészt, Wéber Gábort, miután annak | családját boldogtalanná tette, koldusbotra j juttatott, földönfutóvá téve öt. Ki végre a j a „Lipót-mezö*-re került — élő-halottnak. S most, onnan kikerülve, félörülten barangolja be a hazát, mint koldus tengetve nyomorult életét. Utolsó áldozata egy százados volt, nevét családja iránti tiszteletből elhallgatom ; kit e gonosz asszony hatalmába kerített. A százados elűzte nejét, gyermekeit; nagy házat, számos cselédet tartott Ber- gerné kényelmére, a színházakban állandó páholyt bérelt. Végre midőn nem nagy vagyonát már- már eltékozolta, eszére tért és agyonlőtte magát kedvese szemei előtt. Ekkor azonban letűnt e bűnös asszony csillaga is. Napfényre jött minden gonoszsága. A rendőrség a legérzékenyebb büntetést mérte rá. Kiutasította őt a főváros területéről örökidőkre. Egy bünbarlanggal, egy pokollal kevesebb lett Budapesten. Méltó versenytársa volt annak idején Bergernó bünbarlangjának szintén a király- I utczai „Blaue Katz“ czimü „Sänger áj“. Itt épen úgy zsebelték az éjjeli, kifestett „Sän gerin“-ek szeméremsértő ruházatukban, a legerkölcstelenebb német dalokat énekelve, az oda csalogatott, vagy odatévedt áldozatokat, mint Bergerné teve. Melanie kisasszony, a „pikáns-énekesnő“ volt a „Kék macska“ legkedveltebb alakja. Köré csoportosult Budapest ifjúsága, számos főura, sok képviselője, bankár, és egy sereg agglegény. Mindmegannyi hódolt a kecses Mela- nie-nak, ki alaposan érté imádói, rabjai kö- j zött a féltékenység magvát elhinteni, és ; nem eredménytelenül. Két reményteljes ifjú párbajian esett el érte, egy bünfészekbeli, erkölcsileg megromlott nőért. Egy tisztességes család egyetlen gyermekét, minden reményét börtönbe jutatta, ki egyetlen szavára váltót hamisított. És a szegény anya ? A szégyen, a bánat sírba vitte, megölte ! Es Melanie kisasszony hiúsága, egy- egy véres párbaj után, mely érte vivatott, kielégítve lett. Szerette, ha érte a vér patakzott. Örült, ha érte balt meg az ifjú. Örömében ilyenkor felujjongva ugy-ugy fel- kaczagott! Méltó vetélytársi voltak énekes-társnői, kik igyekeztek Melanie-t túlszárnyalni fosztogatásukkal. Mig végre üzelmeiknek Török János, akkor kinevezett budapesti rendőrfőkapitány nyomára jővén, teljesen megszüntette azt. A Muzeum-körut és hatvani-uteza sarkán a „Zrínyi“ éjjeli kávéházban, csoportonkint jáx-tek-keltek éjjelenkint a mindenféle nemzetiségű bukott angyalok. Ez éjjeli rablóbarlangban tapasztalhattak egyesek sokat. Ide többnyire közönséges munkások, napszámosok és tapasztalatlan vidékiek húzódtak — romlásukra. Különösen szombat és vasárnapi napon tömve volt ezen helyiség éjjeli hölgyekkel, munkás emberekkel, kik heti véresverejté- kes, keserves keresményükkel zsebükben, rohantak e veszedelmes dämonok tanyájába. S mig odahaza a nő, az anya, a gyermek, a szülő éhezve várta az apát, a fiút, néhány forintnyi keresetével, addig az a „Zrinyi“-ben, a kendőzött hölgyek karjai között elfeledett mindent, családját, szülőt, testvért; s midőn az éjjeli mámor reggel eloszolván, észre vette kifosztatását, már későn volt. Az éjjeli fosztogatók szétröbbentek, és ő rohant pihenni — a Duua bűvös párnái közé, aludni, elaludni örökre! Ó, Duna, ha szólni tudnál? A „Zrínyi“ hány ezer áldozatának adtál te már nyugvóhelyet, csendes nyugvóhelyet ? Másnap aztán Promontornál kifognak egy-egy hullát. A bíróság konstatálta, hogy: „a munkásosztályból való!“ Ma már a „Zrínyi“ sem létezik. Ez is a derék fővárosi rendőrfőkapitány, Török János érdeme. Kenderessy.
