Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-03-05 / 12. szám
eszprém, [887. Hetedik év f<>] [yarn. ] L2. sz. Szombat, márczius 5. r ■■ ______________ mBmm Hig T¥T¥| . m MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 frt kr. Fé lévre....................................3 frt — kr. Ne gyedévre..............................1 frt oO kr. ye s példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ILvdlegrjelem. rr^_Ir^d.en szomloaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — hirdetések: és a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között.___ Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a »Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. „Csak előre!“ ..Csudálatos ifjú sereg! Nem is tudora, hogy un támadt? Most rohannak — pusztító tűz — Most elnyeli a fiistfelleg, Meghaltak tán? . . . Nem, ott mennek, Ott hallatszik, hogy „előre !“ Tóth Kálmán. Lángleikü költő, — dalnoka 48-as névte- ii hőseinknek, gigási harezunknak! . . . . látsz-e magas mennyei honodból, itt ha- ott földi hazádra, e szép, e kies oázra, itt népek óceánján, hol szabadság és jogegyen- ség terem az élőknek és honszerelem női martyrok porából ?! Látod-e a vészfelhőt északkeletről? Úlom- írnvakon, mogorván, fenyegetőzve, mint a igi tél e t! Erzed-e, hogy éltet vagy halált hoz jódra, imádott nemzetedre?! Küzdést, birkózást mindenesetre! És lesz-e „kiáltó szó“ — Kárpátoktól Íriáig ?! Lesz-e hang: velőt rázó, szivet gyújtó, — ely talpra állítja mind a magyart? Hang, mely megbújja az ősi tárogatót? Tüzes nyelv, mely csatasorba állítja az ök szellemével heteit unokákat? Lesz-e vezércsillag és vezér, aki megmu- tja a második „P i ski-h id at“, ahol „elől haza, — hátul a rahiga? Lesz — lesz! Hisz megadta Isten mindig ég a nagy embereket a magyarnak — vál- gos napjaira! És lesz-e nép, közvitéz, aki meghallja, egértse és kövesse a vezért ? Hogy uj csonkát fűzzön az ősök históriája mellé, — ámulatára fél világnak; --a reánk számitó jrópának, megmentésére a civilizátiónak, int sokszor már! Lesz — lesz! Mondja népünk dala is: „Mondja meg csak magyarul, hogy mit akar ? Meg is érti, meg is teszi a magyar !•* Leszünk, ott leszünk mind, egy lábig, — int 48-ban. A legszebb költemény. Szerelmünket, mond, szép leány Múló dalba minek Írjam ? A mi igaz szerelmünkben Hiszen úgyis annyi dal van. S ezek százszor szebbek, jobbak. Mint amilyent írni tudnék; Százszor jobban visszaadják Szíved-szivem érzeményét. Mindenikben igaz szivünk Dobbanása nyer visszhangot, Ahogyan még költő lantja Itt a földön sohsera hangzott. S hogyha ajkunk csókra olvad, Csattanás lesz a fejlemény . . . liell-e ennél, mond, leánykám, Igazabb és szebb költemény ? ! HULLÁM. Asszonyi boszu. Irta: Szórna házy István*) Van egy ismeretes anekdotánk, mely elég találóan lusztrálja, milyen állapotban vaunak a szolgabirák, a sokat veszítettek a makaóban. Ejfélután jön haza vármegyei kiskirály, miután teljesen megkopasz- dták a czimborái. Az előszobában ásítva várja a vén M) a kapitulácziós megyei huszár. „Vau-e zsidó az "estoniban ?* mordul rá a szolgabiró. „Nincs.“ „No u nincs: hát reggelre legyék!“ dörmögi mérgesen morogva megy be lefeküdni. Ebben a históriában szintén ilyenformán történt; fiatal szolgabiró majdnem teljesen elkészítve botorMutatvány a „Szöktetés a zárdából s egyéb ) b e s z é 1 é s e k" czimrael a Révai testvéreknél Budapesten délebb megjelenendő kötetből. „Hadnagy uram, hadnagy uram í Mi bajod van, édes fiam ? Piros vér foly a mentére ! Ne bánd, csak az orrom vére — Ne bánd, fiam, csak előre ! * Forrong a, világ. Mozog a föld. Nem belső tűz dagasztja vulkáni kitörésre, — de fiai szivében dúl a divatos kór: a nemzetiség és fajgyűlölet! Nem" hitért, jogért, nem is egészen a — kenyérért tnrkőzik most a vén Európa : de A nagyzás átka szállta meg! Nagy nemzet akar lenni, ez is, amaz is, kizárólag nagyobb, erősebb, híresebb a másiknál, — úgy, hogy a ki az ő nyelvét beszéli or hi et urbi: azt mind saját jogara alá követeli, hogy a kisebb rokon- népfajok önállóságát belefojtsa - ■ a nagy „n i h il“-be! A dynasticus gőgből és terjeszkedésből : nemzetiségi gőg lett, faji terjeszkedési vágygyal. így érlelték meg Péter cár végrendeletét! A mai cár hiszi: ő lesz a végrehajtója ! Alig lesz! Önnön jobbjaik se hiszik, de hajtatnak a rég szított aspirátiók által. Mérkőzni kell hát a szláv, germán és latin fajoknak, mint kolosszális malomkerekek dőlnek halomra! Mi, csekély magyarok közben vagyunk ! . . . Mint ép búza kerülünk-e ki e gigási súrlódásból, — vagy mint megőrlött bár, de éltető búzaliszt? Isten a megmondhatója! A tőrök ellen jó védgát valónk a múltban. A szláv áramlatnál legyünk „Blücher köve“, melyen megbotlott a hóditó Napoleon is. Leszünk is ! „Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!“ Csodálatos nép vagyunk mi! Békében pártos, dulakodó, vészben összetartó! Főleg a muszka ellen. Ők is azt tartják, hogy mi vagyunk az „ék“, mely miatt nem forrhat össze északi és déli Szlávia. kált haza hajnali négy órakor. A lakása együtt volt az esküdtével, aki szintén bonvivant garzon ember volt, nagyon szerette a szépet: asszonyban és gusz- tábau egyaránt. Annak a szobáján káromkodva csörtetett végig; a sötétben feldöntötte a kis éjjeli asztalkát, amiért természetesen még jobban megharagudott; elég az hozzá, hogy a szunyókáló kollega is felébredt a zajára. — Te vagy az ? dörmögé félálmosan. — Nem, a Hamlet apjának a lelke! — mormogá mérgesen a szolgabiró. — De jó, hogy felébresztettél! — folytató tovább az esküdt. Legalább mindjárt megadhatod az utasításokat reggelre! Az este egy leányzót fogtak el a pandúrok, aki még 11 óra után is az utczán bolygott. Itt várja a kóterben a büntető igazság kezét. — Ki kell kötni egy fél napig! — szólt boszusan a szolgabiró. Hanem aki engem holnap délig háborgat: menten agyonlövöm! Azzal aztán ment be a harmadik szobába - ■ lefeküdni. Nem is háborgatták másnap délig; ellenben az elfogott leányzóval az utasítás szerint bántak el, kikötötték egy fél napra. Ez a büntetés már manapság teljesen ki ment a divatból, valamint a nyílt piaczon való csapatás is; pedig micsoda szép látni való volt az hajdanában! Mikor szombaton délutánonkint felállították a nagy piaczon a derest, s a két nyalka, czifra megyei huszár megkezdte működését; a megyei urak körülállták az emelvényt, köröskörül pedig a kásás, zseinlés, disznózsir-áruló komámasszonyok sopánkodtak: többet ért ez, mint valami theatrum. — Mikor aztán a delinkvens felállott és alázatosan megköszönte a strófot: micsoda szép mulatság volt mindaz a szegény föld népének! Avagy mikor a biinbeesett hajadont kikötötték a szégyenfához s az egész világ ott ment el előtte, hogy a bűnt megutálja; szemérmes hajadonok elfordították róla a tekintetüket, életvidám fiatal urak mosolyogva kacsintottak feléje, ha szép volt, s pajkos inasok megdobálták a ruháját. Mindenki láthatta, mennyire meglakol, aki vétkezett! A rab ezúttal csakugyan szép volt; egy huszon- kétesztendös árva leány, aki anya nélkül nőtt fel, mindenféle könyörülő ember kegyelméből; valóságos Nint párbajvivók érezzük, hogy egyiknek veszni kell! De nem mindig az „ék“ zúzódik össze. Sokszor meghasad a massza, a koloss, — mig a kis „ék“ épen marad. Sőt visszapattanva, kivágja a szemet . . . . . . , Pedig, megférhetnénk ám egymás mellett, a civilizátió ölén, a második mille- niumra is. De a sok gyuanyag explozziót csinál s a faji gőg és hamis becsvágy eget — vagy poklot kér! Ám legyen hát! Ha már kikerülhetetlen, jobb mielőbb! Sőt jobb most, amíg él bennünk 48—41) emléke, bosszúja; él daliás királyunk, népszerű József főherczegünk! A keleti szlávok lehető sympatinája, érdek- közössége stb. Legyen meg hát a „leszámolás“ — legalább tudjuk, mi örökséget hagyhatunk fiainknak. Ha kell. hát találkozzunk — Filippinél ! * Előre hát, magyar ! — örege, apraja, hogy ha ember kell a gátra; aki gyáva, álljon hátra! Anyák! — Oldjátok le az ősi fringiát fiaitoknak, hogy „ezzel vagy sehogy!“ És ti lányok, maradjatok pártában .... Mondjátok az osztrolenkai jegyesek búcsúját: „S hogy ha elveszek hazámért — Csókom elvész, — nem kapok bért ?“ „ügy kereszted csókolom meg llajnok — sirodon !“ Czigány Károly. A háború. Veszprém, márcz. 4, A magyar-horvátországi irgalmas rend főnöke igen példás jelét adta hazafias érzelmének. Magasabb helyről ugyanis aziránt lett megkérdezve nevezett szerzet, hogy háború esetén mennyi sebesült gj'ógykezelésére vállalkoznék a felügyelete alatt álló székhazakban. F ü z y L á s z 1 ó ur a lelkes rendfőnök, rögtön úgy adta meg a választ, hogy harczias viszonyok között, minden kárpótlás nélkül 500 sebesült ingyen gyógykezeltetésére mindenkor kész. Füzy Szaniszló, rendfőnök, Veszprém város szülötte, úgy tudjuk, tehát kiváló örömünkre szolgál azon tudat, hogy e tekintélyes és pártolásra érdemes rendnek magyar érzelmű, lelkes vezérét városunk fiának vallhatjuk! Éljen az egész rend, Füzy Szaniszló vezérlete alatt! Hiába, nincs határa a magyar lelkesedésnek még a szerzetes ruhánál! Sőt onnan vegyük a példát! A népfölkelés fölszerelése. — Veszprémmegye iparosai figyelmébe. — Közlés végett vettük a m. kir. honvédelmi miniszternek 1536./eln. szám alatt a soproni kereskedelmi és iparkamara elnökségéhez intézett alábbi felhívását, melyet iparosaink különös figyelmébe ajánlunk. A felhívás igy szól: A népfelkelési felszerelés rendkívüli nagyobb szükségletének beszerzése terjedelmesebb és gyors intézkedéseket igényelvén, arra, — amint a képviselőimé pénzügyi bizottságában is kijelentettem, — mindenek előtt a hazai gyártmányokból és hazai munkaerővel dolgoztatni szerződött rendes vállalkozóim mellett, a hazai kis ipart, a rövid időhöz képest kifejthető s: állítási képessége mérvében lehetőleg tág körben igénybe venni óhajtom; csak az ily utón kellő időben nem biztosítható szükségletek más forrásokból való beszerzésére terjeszkedem. E végre felhívom az elnökséget: hogy a hatáskörének területén szállításokra vállalkozni óhajtó i/.a oso- kat felszóllitsa, mennyiben és mily mérvben hajlandók a ruházat és felszerelési szükségletek szállítására akként ajánlkozni, hogy az általuk elvállalandó szállításokat folyó évi junius hó végéig teljesen befejezhessék, illetőleg Budapesten a központi főruharalc- tárba beszállíthassák. A szállítások az egyes ruha vagy ruházati és fel- szerelési csikkekre rendszeresített nemű anyagból, a szabályszerű alakban, a minták szerint teljesen egyenlően készítve szállitandók, melyek erre való tekintettel csak szakértő bizottsági vizsgálat mellett kifogástalanul talált minőségben fogadtatnak el és az alább felsorolt czikkekből állanak: ködjék; és aztán, hadd jöjjön el majd a börtön, vagy akár a hóhér pallosa! Két év múlt el és ez a várva-várt perez még mindig nem jött. A leány gyűlölete semmit sem enyhült s a borotva még mindig ott rejtőzött a keblében. Egy meleg nyári napon történt (a compossessor urak ilyenkor mind a pinczegádorokban poharaznak) hogy a vármegye urai tagositani jártak odakünn a falvakban. Az instituczió uj volt még akkoriban ; a szegény nép azt hitte, hogy ő ellene készül valami, fogadott bujtogatók itt is, ott is szónokoltak az urak ellen, szóval nagy fölkelés készült mindenütt. Különösen a tabodi apróbb nemesség inzurgáltatta a maga jobbágyait, vasvillák, régi fringiák napvilágra kerültek, Napoleon előtti puskák lehozódtak a padlásokról, s mikor a vármegye ünnepélyesen beállított: a községi korcsmában föllelkesüít tömeg egy perez alatt teljesen körülfogta a deputácziót. Ä helyzet nagyon veszedelmesnek látszott, fenyegető mormogás hallatszott a közelből, egy-egy bujtogató szónoklatokat intézett a néphez, hogy: végre itn! elérkezett az idő, melyben az átkos zsarnokság alól felszabadulhat, s a fejét kihúzhatja a járomból, melylyel az urak kényük-kedvük szerint vezethetik! Ez a darócz harcza a bársony, és a selyem ellen; az erőteljes föld népei az inczifinczi, simaképü urak ellen; mutassuk meg, ki mire képes, felebarátok ! A szolgabiró már a pisztolya kakasát húzta fel, hogy legalább bátran haljon meg, ha már veszni kell; mikor földből-e, légböl-e — egy magas, karcsú leányalak bukkant fel előtte. — Akar-e megmenekülni? — szólt hozzá rejtélyesen. — Hát ki vagy te? — kérdé a szolgabiró csodálkozva. — Azt ne kérdezze, hanem kövessen! — Foly- tatá a leáuy. Tudok egy utat, melyen ellopódzhatunk. Hanem akkor gyorsan, utánam! A szolgabiró megszoritá kezében a pisztolyát; hiszen rosszabb úgysem történhetnék vele, mint ami most fenyegeti — és azzal megindult a leány után. (Vége köv.) vadrózsa: szép, ámde tövises. Daczos, vad teremtés volt; olyan sötét szemekkel, hogy senki sem tudta kiállni a pillantását; aki csak azért is megtesz valamit, mert tudja, hogy eltiltották. Nem volt rossz, bár annak tartották; s a múlt éjjel is ártatlanul fogták el a pandúrok. De ha már itt egyszer olyan szigorúak voltak az erkölcsök; ahhoz minden jóravaló hajadon köteles magát alkalmazni! Lehet gondolni, micsoda nagy néptömeg járt ott körűié azon a fél napon; mennyien csúfolták, ingerelték, boszantották; elegáns fiatal urak csettentettek mellette a nyelvükkel s maga a főispán is (aki épen lent járt a megyegyüléseken) azt mondta volna a secretáriusának: „Hm! de csinos fruskát tart lánczon a vármegye' s háromszor is visszafordult feléje. A leány csodálatosan szép volt, ahogy a szél a haját felborzolta s egy-egy göndör gesztenyeszin fürt a fehér nyakára hullott. Eleinte sirt és az egész oszlopot majd ki döntötte a helyéből; de utóbb egészen elfolytak a könnyei, a szemeit lehunyta, a fejét oldalra hajtá s mozdulatlanul törte, a hogy egy-egy piszkos szó, vagy egy-egy göröngy hullott feléje. Mikor délben eloldották: szép fekete szemei megvillantak s fehér fogsorai kilátszottak, ahogy suttogott valamit. Hanem azt ember nem értette me". 0 ö Csak egy pár szó volt az ; valami nagy fenyegetés, vagy ünnepélyes fogadás: „Az az ember az én kezem által fog meghalni! Nem látta, nem ismerte a szolgabirót, aki ezt a szégyent rámérte; hanem azt megfogadta, hogy megöli. És azután hetek, hónapok múltak el; a leány megismerte a szolgabirót, aki akkor a világ csúfjává tette; mint azokat a leányokat szokás, kik szemérmetlen arczczal, csúf beszéddel járnak a férfiak között ; meglátta szép férfias barna arczát, melyről csak úgy mosolygott az ifjúság; és megfogadta, hogy ennek az embernek az ő keze által kell meghalnia. 8 a szép leány mindig ott viselt a keblében egy éles borotvát, hogy majd kéznél legyen, ha szükség lesz rá! De hetek, hónapok alatt nem volt alkalom, hogy elővegye. Mert az nem lenne jó, ha hátulról, titokban leszúrná, mint azt az orgyilkosok teszik. Nem! annak valahogy másképpen kell megtörténni, valahogy Cl r#/vm4/\l ounrunü ll Af/vr C1 h I <1 IinU A J nríbn . . _____V
