Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-07-02 / 32. szám

Előfizetési felhívás a Veszprémi Független Hirlap 1887. (hetedik) évfolyam jul.—decz. folyamára. Szives olvasóinkat, a nagy közönséget, mely törekvéseinkben támogat, meggyőződésünk őszinte kijelentéseit, hírlapunk nyílt hangját szívesen hallja, s mely rokonszenves együttérzésével már annyi éven át támaszunkra volt: tisztelettel kér­jük, hogy hírlapunkat további szives pártolásában részesítse. A közönség érdekeit szolgáljuk; a nép érde­keit védjük. Attól várjuk a viszonos méltánylást. Hivatalos kegy, hivatalos dicséret és hivatalos subventio nem kenyerünk. Nem kérjük, de nem is kínálják. Nem kegyelnek és meg se dicsérnek. Be igaz, hogy nem is szolgálunk rá. Kéz alatt való nyílt és suttyomos támadások­nak, hivatalos Üldözéseknek ki vagyunk téve örökké. Azt látja a közönség évek óta. Be viszont látja azt is, hogy mi is üldözzük az alattomos és nyílt sunyiságot. Nem hivatalosan, de nem hívatlanul. A tiszta lelkiismeret szigorú hivatása szerint. Irányunkat, elveinket ismeri a közönség. S hogy megbecsüli s támogatja évek óta, — ez az elisme­rés a mi legfőbb, legerősb paizsunk. Tartalomdús, bő, élénk, eleven hírlapot adunk. Mely igaz tükre Veszprémváros s a megye köz­életének. Ez a mi rövid programmunk. Ezt ígérjük s becsülettel be is tartjuk. Ezzel nyitjuk meg az uj előfizetést. Veszprém, 1887. évi julius 1. Hazafias üdvözlettel a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Mezó-Szent-György, junius 28. Úgy hallom és úgy látom, hogy Fodor Gyulát, pártja elárulásával, a 4S-as zászló cserbenhagyásával, sőt az ellenfél általi meg­vesztegetéssel vádolják. Hitvány vád, mely nevetséges is, utálatos is. Úgy látszik, Veszprémben a független férfiaknak nemcsak politikai befolyását, nem­csak vagyonát, hanem még becsületét is elakarja rabolni a Véghelyiek, Harabasevszkiek és Kuttnerek tábora. Ismerem ezt a tábort s látom pusztításait tiz év óta. E tábor az, mely Veszprém városának adóját 1875. óta ötvenezer forintról több mint százezer forintra emelte. E tábor az, mely 12 év alatt koldussá tette Veszprém iparosságát. 1875. előtt közel 1200 választója volt Veszprém városának s e közt alig 100 hivatalos voks, most alig van 800 választója, legalább 300 hivatalos vokssal. Hova lettek a vagyonos független iparos polgárok ? A Véghelyiek, Ruttnerek és Harabasevszkyek tábora az, mely félmilliót elfecsérelt a megye­házra s mely e rengeteg pénzből nem juttat semmit a megyei és városi iparnak. Tisztességes emberek ők, mint magán­emberek, de mint politikusok alaposan számíthatnak az egykor majd fölébredő nép hangos megvetésére. Megérdemlik. E tábor az, mely vásári áruczikk gyanánt alkudja ki a márkói és rátóti voksokat. Mely veszteget, rémit, itat és hatalmaskodik. E tábor az. mely 1884-ben véres erőszakkal tiporta el a 48-as párt győzelmét, s mely t Kovács Zsigmondi. Meghalt! E szó az egyháznak szivére, Mint sújtó villám, úgy hatott, He kit tisztelve annyian szerettek, Mondjátok, az meghalhatott?! Oh, nem, tudom, a lélek halhatatlan, Csupán a test lesz por megint . . . Meghalt! A test lerázta önmagáról A hosszú szenvedést, a kint! . .. beküldte Isten a világ körébe Egy nemzet kincsét őrzeni, Megihleté e szentelt hivatásra S ő tudta, hogv ez Isteni . . . Szent volt örökké s nagy a czélja: Hitet nevelni e hazán! Mégis felelt e nemes hivatásnak Teljes szivéből, igazán . . . He megtörött a fenkölt szellem-ihlet A hosszú szenvedés alatt, Es jött az óra, melyben a nemes szív Élni megszűnt ... és megszakadt! . . . He él a szellem s itt lebeg fölöttünk Főpásztorunknak szellem e. S mig az egyház csak egy fiat nevel is, Fenn fog maradni nagy neve .. . V. HULLÁM JÓZSEF. még csak vizsgálatot sem indított, noha közigazgatás, kormányzat, igazságszolgáltatás mind a kezében van. Egy lopott malaczért az állam egész hatalma megmozdul; hanem ha a 48-as párt független férfiait vagdalja és tiporja szét a katona: ezért a fülebojtját se mozdítja a Véghely-vármegye, a Harabasevszky-igazság, a Ruttner-hazafiság, a Tisza-kormány. E táborral 12 év óta állok szembe én is. Ott láttam most Pápán is velem szemben. A főispánt a ki fenyeget; — az alispánt, a ki házal voksokért; — a kálvinista püspököt a ki kortestanyán ül és a tanárokat bujtja; — a katholikus apátot, a ki korcsmáz; — a zsidó rabbit a ki dühöng; — a Harabasevszkyt, a ki nyúz; — a pénzügyi biztost a ki a trafikosokat szedi nyársra; a tanfelügyelőt, az árvaszéki elnököt, a szolgabirót, a polgár- mestert, akik dolgoznak mind izzadásig és az ellenjelöltet, a ki lehetne a tudomány bajnoka s e helyett költi a magáéból, másé­ból és az országéból a tízezreket, hogy a független polgárok pártja valahogy ne dia­dalmaskodjék. Jól tette az én nemes barátom F odor Gyula, hogy e tábornak kitért utjából, miután már meghozta a súlyos áldozatot a magáéból, de nem magáért, hanem imádott hazánk közjaváért. Ezer csoda, hogy Veszprémben és Pápán még százai akadnak ama független, derék polgároknak, kik az elvakult és elvadult hatalommal szemközt is bátor szívvel meg­állnak és felveszik a harczot. Ezeké a jövő; ezek tartják fenn egyedül nemzetünk életét és becsületét és az én hitemet. Hálám, elismerésem és lelkesülésem ama félezer derék hazafi tettéért, a ki rendület­lenül és önzetlenül megállt meggyőződése mellett a veszprémi választásnál! istennek minden igaz áldása legyen velük. És legyen a pápai független hazafiakkal, kik ép oly dicsőn állták meg a harczot, mint a veszprémiek. F o d o r Gyula barátom pedig legyen nyugodt egészen. Olyan vád, olyan gyanú­sítás aminő lábrakelt, az ő tisztelt személyéig el nem hat soha. Igaz, hogy érte őt egy szerencsétlenség. Az, hogy R u 11 n e r Sándor állított ki mellette erkölcsi bizonyítványt a politikai tisztességről. No de majd kiheveri ő ezt is. Isten velünk. Eötvös Károly. VIDÉK. Felsö-Örs, junius hó 29. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) A Felső-Őrsön épülő ref. templom tornyára junius 26-án tették föl a Szilágyi Mihály rézműves által készített gömböt. A díszesen kiállított gömb a ragyogó csillaggal már jelzi az isten tiszteletére épült ház betetőzését. Délután 2 órakor egyszeri haran­gozással lett a jel megadva az ünnepély megkezdé­sére. Száz meg száz tagból álló ünnepélyes közön­ség állta körül a díszes templomot. Fél három órakor nt. Cseh Sándor lelkész ur egy szép alkalmi beszéddel nyitotta meg az Ünnepélyt. A lélekemelő beszéd hatása alatt minden arczon meg­hatottság ült, — hálát adva istennek, hogy a fél­század óta szándékozott istenháza építését megadta érni, hogy erőt s tehetséget adott a költséges 16000 forintba kerülő templom felállítására. A beszéd végével lassan emelkedett a csillag, mit megpillantva a nagy közönség, lelkes éljenkiáltásba Szerencsétlenség a „Kisfaludf-n. — Eredeti karezolat. — — Siófok! kiált a kalauz, midőn mcgállott a déli­vonat a siófoki állomáson. — Balaton-Füredre hajóra tessék átszállni! kiált egy másik konduktor. Egy második osztályú koupé ajtaja felnyílik s egy fiatal szép hölgy, kedves mamájával szállnak ki. Egy másik koupéból elegáns fiatal ember ugrik ki fürgén. Mindhárman a „Kisfaludy“ gőzösre szállnak, hogy Balaton-Füredre utazzanak. A kapitány jelt ad s a gőzös megindul. Lassan halad a kikötőből, majd kiérve a „Magyartenger“ sima tükrére, megkétszerezett erővel szeli a hullámokat. — Nini! kedves mama, ott van B.-Füredi Látod?! A mama távcsövez, de sehogysem látja Füredet. Pedig hogy szeretnének már ott lenni, de leginkább a mama. Nem annyira az üdülésért, mert ők mindketten hála Istennek egészségesek, hanem tetszik tudni, az a kisasszony a mamájának — el ad ó lánya. — Miért óhajtják már annyira Balaton-Füredet, kérdő ama elegáns fiatal ember, ki velük együtt szédít a hajóra. — Oh, kérem, az üdülés, tetszik tudni az üdülés ,.. — Pardon hölgyeim, szól udvarias hangon a fiatal ember, bocsássanak meg, hogy még nem mutattam be magamat. En Bartha Dezső vagyok. — Örvendünk, méltóztassék helyet foglalni. — Köszönöm. Valóban hölgyeim, kegyedek oly jó szivüék. (A hölgyek mélt őséig osan meghajolnak.) — Már jó ideje szemmel kisérem hölgyeimet s már előbb akartam bátor lenni. Oh, mert nagysága, szól a kisasszony felé fordulva, olyan bűvölő, az a két szem egy világgal ér fel.. . Naggsád, ha az a két tört ki; öröm derült minden arczon. Fent a magas­ban állt Bognár ácsmester ur munkásaival.^ Helyére állitván a csillagot, Pap János munkavezető tisztán, érthetően leköszönve üdvözölve a közönséget, egy igen találó,.többszöri éljenzéssel félbeszakított beszé­det tartott. Igen találóan hasonlította a gömböt a földhöz, a csillagot a naphoz. Kérte: amint a nap árasztja a földre a meleget és világosságot, ugv e csillag á asz- szon derűt, hozzon áldást a községre, ennek minden családjára, az egyháznak buzgó fiaira, leányaira. — Kiemelte az egyháztagok érdekeltségét, az építés körül kifejtett lankadatlan erélyét és kitartó áldozat­kész munkakedvét. Felemlítette t. Cseh Sándor lel­kész urat, mint kinek a templom építési vajúdó ügye egészséges megszületésében oroszlánrésze volt, s azóta is az építés körül folyton felfigyel, s gondja mindenre kiterjed. A beszéd alatt, mint régen a manna, hullt a perecz és apró báb. Mi természetesen a gyermeksereg közt szerzett nagy örömöt, riadalmat,. A beszéd végével a gömbről a selyem lepel lehullt, a csillagról lesze­detett a különféle szinti szalag. Ekkor egy üveg bort fönt elfogyasztottak a jókedvű ácsok »— termé­szetesen minden pohárral a közönség egészségére (maguk hasznára), hajtottak föl; két oldalról, egy­felől trombitával, másfelől hegedűvel megszólalt a zene, tánezra perdült a fiatalság, lelkesen járták egész éjfélig. Az éltesebbek meg egyes vendégszerető csa­ládoknál a vidékről jött számos ismerős, rokonnal jöttek össze, poharat iiritgetve éltették a hazát. A közöröm még az általánosan tisztelt s szeretett építő­mester Brenner Lőrincz urat is megszállta. Ker- kapoly T. postamester urnái ugyancsak pörgette a szép kisasszonyokat. Nem hagyhatom említés nélkül Kaszás J. és Kováé D. gazdákat, köszönetét nyilvánítunk nekik azon áldozatkészségért, hogy a vállalkozókat, és az épitőket családtagjaikkal házuknál fogadva, meg­vendégelték. Adja Isten, hogy e templomban sok századokon át dicsérhesse a nép az Urat, hogy e templom a hívek buzgalmát emelje, ez uj templomban a most élő nemzedék sokáig gyönyörködjék, ennek látása ser­kentse a tagokat a további áldozatkészségre, a val­lásos, nemesen érző keblekben lángoljon az egymás iránti kér. felebaráti szeretet, az egyház és a köz- közügyek iránti érdekeltség. Ámen. N. G. ÚJDONSÁGOK. Veszprém, jul. 2. — Kovács Zsigmond, veszprémi püspök elhalálozása alkalmából az alábbi gyászjelen­tések adattak ki: A káptalan és az egyházmegye papsága a következő gyászjelentéssel tudatja püspöke halálát: A veszprémi székesegyházi káptalan és az egyházmegye papsága mélyen megszomorodott szívvel jelentik nagy méltóságú és főtiszte­lendő Kovács Zzigmond, veszprémi megyés püspök, kebelezett hittudor, ő császári és apostoli királyi felsége valóságos belső titkos tanálsosa. a felséges magyar királyné kanczel- lárja, a vaskoronnrend első osztályú lovagja, Pécs szab, kir. város tiszteletbeli polgárának élete 67-ik, áldozárságáiiak 4'1-ik, püspökségének 19-ik, veszprémi püspökségének 10-ik évében tüdővész következtében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után f. évi junius hó 28-án délután l/46 órakor történt gyászos elbunytát. A megboldogult tetemei julius hő 1-én reggeli 9 órator fognak a püspöki székesegyházban tartandó engesztelő szentmise áldozata után — kívánsága szerint — a veszprémi székesegyház sírboltjában nyugalomra tétetni. Veszprémben, 1887. junius 29. Az örök világosssg fényeskedjék neki! Áldás emlékén ! A család a halálesetről a következő gyászlapot adta ki : Kovács Kálmán nyugalmazott miniszteri tanácsos és neje, született Spelleticli Magdolna, gyermekeik Irma és Antal, továbbá özv. Kovács Antalné, született Skublics Teréz és fia Kovács István mély fájdalommal jelentik felejthetetlen test­vérének, illetőleg sógoruk- és nagybátyjuknak nagy méltóságú és főtisztelendő Kovács Zsigmond, veszprémi magyés püspök; kebelezett bittudor, ő császári és apostoli királyi felsége valóságos titkos tanácsosa, a felséges magyar királyné kanczellárja, a vaskoronarend első osztályú lovagja. Pécs szab. kir. város tiszteletbe'i polgárának élete 67-ik, áldozár- ságának 43-ik, püspökségének 19-ik, veszprémi püspökségének 10-ik évében tüdővész következtében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó évi junius hó 28-án délután >/46 órakor történt gyászos elbunytát. A megboldogult tetemei julins hó 1-én reggeli 9 órakor fognak a püspöki székes- egyházban tartandó engesztelő szentmise áldozatok után a veszprémi székesegyház sírboltjában nyugalomra tétetni. A szentferenezrendiek templomában pedig az engesztelő szent­mise áldozat julius hó 2-án reggeli 8 órakor fog bemutat- tatni. Veszprémben, 1887. junius 29. Az örök világosság féneskedjék neki! szem minden pillantása az enyém lehetne, én lennék a viléig legboldogabb embere. Megvallom, történjék bármi, én önt az első perezben, midőn megpillantot­tam, megszerettem!. . . — No ez ugyan ajtószár fástul rontott be! gondolta a mama, de nem szólt, csak hamiskásan odapislantott a kisasszony felé, mintha azt mondaná,, csak rajta. Azután úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. — Oh, mondja ki e szót: szeretlek! — Be uram . . . — Nem tágítok, legyen nőm, én önt kimondhatlanul szeretem . . . — Valóban ? — A legkomolyabban, oh, hadd halljam tehát e szót: igen. — Kérdezze meg a mamát! szólt szemlesütve a kisasszony. Bartha ur nem restelte a fáradtságot s rögtön a mama elé állított szándékával. — Állása? —- kérdi a mama. — Hivatalnok vagyok. Kétezer forint évi fizetéssel. Előléptetésem több a bizonyosnál, sajtit házamban lakom és .. . —- Elég uram! Fogadja áldásomat, legyenek bol­dogok ... De még egy szavam. Tudja meg uram, hogy mig élek, engem is köteles tartani házánál. — Ha gondolja asszonyom... — Még valamit. Ha ön lovagias ember, akkor nem veszi vissza szavát, ha megtudja, hogy leányomnak kelengyéjén kívül semmije nincsen. — Ha lovagiasságomra apellál asszonyom . . . A gőzhajó kikötött. Észre sem vették, hogy czélhoz értek minden tekintetben. Négy hét múlva esküvő volt a kápolnában. Bartha Dezső vezette oltárhoz menyasszony ál. Ok boldogok lettek, de az — anyós... Kell-e ennél nagyobb szerencsétlenség ? Felér egy hajótöréssel. Ouprals. — Az elhunyt püspök temetése napján tegnap a város rendkívül mozgalmas képet öltött. Az egyházmege minden részéből ide- sereglett idegenek, a vidéki nagyszámú pap­ság s a különféle küldöttségek egész nap élénken tartották a várost. Ma már ismét városunk a régi, csendes. — Eötvös Károly ur e héten a Mezőföldön volt s örömmel teljesité a Mészöly-örömház­nál tartott menyegzőn a násznagyi tisztet. Tegnap utazott Szent-Györgyről a fővárosba. — A veszprémi „Népkör“ ama tagjai, kik a .Népkört“ oly feltétellel alapították, hogy abban sem kormány- sem ellenzéki kortes­tanya nem töretik meg: azon való botrán- kozásukban, hogy a lezajlott választások alkalmából ott a kormánypárt a hivatalos helyiségben, még nem egyleti-körtagokat is bevitt s kedélyesen kortesvacsorázgattak: elhatározták, hogy más helyiségbe költöznek át. Fokozta az ingerültséget az a botrányos tény, midőn az ellenzék a márkói kőrútról a városba tért s e menetben a .Népkör“ elnöke, alelnöke (maga az ellenzéki jelölt) s másik alelnöke is részt vett, a „Népkör“ vendéglőjéből kirohant a részeg sunyi-csőcselék s hurrogott, ordított, „döntsétek fel a kocsikat“ kiabálások közt. Hát a türelemből kifogyott a „Népkör“ többsége s elhatározta a Csikász-féle házba a hid mellett átköltözni. Ezt a jövő vasárnap határozandja el a „Népkör“. — Időjárásunk kánikulai egy hét óta. Állandó hőség, száraz meleg vannak napiren­den. Az aratás kedvező idővel indult meg. — A „Népkör“ f. évi julius hó 10-én rend­kívüli közgyűlést tart; melyre a kör összes t. tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgy: A helyiségváltoztatás. Az elnökség. — A helyi távírdának e héten rengeteg dolga volt. A választások alatt éjjel-nappal nyitva volt s most a püspök elhunyta alkal­mából is százszámra kelle expediáinia a sür­gönyöket, hivatalos fórumokhoz, hírlapokhoz s egyesekhez egyaránt. Fogadja az ügybuzgó távirdavezetőnő őszinte, igaz elismerésünket! — B.-Füreden még holt ivad van s csak most fog élénkülni. A Kállay nagy nyaraló még egészen üres. A színészek vasárnap, holnap játszanak ott először. Tán jó lenne azt a felsrófolt kurtaxát rögtön leszállitni, mig minden vendég el nem szökdös ?! — Kerékpáron Veszprémbe. V á ndory József fővárosi tanár Szabó Sándor magánzó kíséretében ma magyarországi körútra indul, mely alkalommal Veszprémet is útba ejti s innen B.-Füredre megy, majd pedig megjárja a Balaton vidékét. — Az érettek mulatsága. A helybeli íó- gymnasiumban végzett és érettségit tett ifjak nyári mulatsága, mely a „Betekints“ mulató­kertben kedden este lön megtartva, várako­záson felül sikerült. Jelen volt az egész város intelligentiája. A mulatság kitünően, a leg­pompásabb kedélyhangulatban folyt egész hajnali négy óráig. Tudósítónk megkísértette a jelenvolt szép hölgyek összeírását, hanem az csak részben sikerült. Jelenvoltak: Sár- közy Sára, továbbá: Perlaky Gizella, Schön Róza, Kletzár Paula, Neszmélyi Janka, Babay Kamilla és Juliska, lvenessey Jolán és Kenessey Flóra, Teindl Matild, Márton Mal­vin, Zavodszky Böske, Vizner Ilonka, Vellner Katinka, Csonka, nővérek, Fleischner Róza, Ábeles Fanni, Lang Regina, Magyar Emilia, Révész Karolin, Galamb Margit és Irma, Kolin Józsa, Lengyel Mariska, Latos Mariska, llarabasevszky Juliska, Nagy Irén, Molnár Luiza, Auer Amália és Jolán, Schönfeld Ma­riska és Gizella, Deutsch nővérek, Guthart Irma, Roth Vilma, a kis Neszmélyi Dudus, kis Keserű nővérek stb. stb. A tiszta jöve­delem a „Deáksegélyző-Egylet“ javára for- dittatott. A felülfizetésekért a rendezőség hálás köszönetét nyilvánítja. Felülfizettek: Tallián Lázár 5, Palotay 1, Devics N. 1, Vogronits 2, Kemenes Ferencz 5, Lakatos L. 1, Zárjetzky 1, Szalay M. 2, Jánosy G. 2, Takács József 2. Teller P. 1, Bolgár Mihály 1, Kompolthy Tivadar 1, Velledits Mihály 1 frt 50 kr, Rosenberg Zsigmond 20 kr, Vell­ner Lajos 1, Vizner János 1, Márton Gyula 1, Csonka Ferencz 1 frt, Abeles Miksáné 50 kr, dr. Spitzer Mór 1 frt, Lengyel Pál 50 kr, Fekete Izidor 50 kr, Révész Vinczéné 1 frt, Joó János 50 kr, Cseresnyés F. 1 frt, Weisz Ignácz 50 kr, Körösy A. 2 frt. — A péthi fürdő ez idén a budapestiek kedvencz helyévé kezd válni. Naponta érkez­nek onnan vendégek oda. Petii még nem volt oly látogatott, mint most. Megérdem- lené, hogy Veszprém, a megyei főváros is melegebben karolná föl, mint eddig. — Az uj megyeházát, teljesen befejeztet­vén, Kéler Napoleon már tegnap át akarta hivatalosan adni a vármegyének. De a megye bevárja augusztus 1 -jét. Akkor lesz az ünne­pélyes átvétel. — Érett. Lapunk múlt számából az érettek névsorából tévedés folytán Diener Mórnak neve kimaradt, amit e helyen -igazítunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom