Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-05-07 / 22. szám

Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 22. sz. Szombat, május 7, Mii MEGYEI- S HELYI ERDEKU, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .........................6 frt — kr. Fé lévre...............................3 frt — kr. Negyedévre . . . . • • 1 Irt 50 kr. Egyes példányok árit 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. ^vdleg'jelorL rnnLirxclen szomloaton. — Előfizetési pénzek kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgosrutcza, 105. szám a. küldendők. — KCXIWDETJÉJSBK: ÉS a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A sze kesztövel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi'-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. ___________" — A magyar Múzsa VESZPRÉMBEN. Veszprém, május 7. (K. T.j A kiesi Veszprém nagy nemzeti momentum bölcsője ma. A magyar Múzsa leszállt budapesti fényes, márványos piedesz- táljáról, amely olyan hideg, mint az üzérkedő emberek szive s eljött ide közzßrrk, szegény emberek körébe, akik bizo­nyára melegebben tudnak érezni, mert hiszen a jószivüknél alig is van egyebük. Leszállt közzénk, hogy ragyogtassa kivívott fényes glóriáját,^ mintha mondaná: „Nézzetek meg, csodáljatok meg, édes véreim — és szeres­setek meg !“ Valóban, a magyar Múzsának s kivált az ábrázoló művészetnek nagy szüksége van a nemzet szeretettre; jobban, mint bármely más művészetünknek. A szobrászat a roppant arányokban fejlő architectura védszárnyai alatt jó menhelyet lel. A zeneművészetet istápolják a hazai dalszínházak; a Poezis az irodalmi s tudós társaságokban, bá Dem is gazdag, de segítő Maecenast talál. Csak a festő-művészet mos­toha gyermeke a nemzetnek. Azt nem segíti a főúri osztály; azoknak kell a pénz a sportra meg a külföldi fürdőkre. Azt nem pártolja a főpapság, azoknak a jövedelmét jórészben indireete visszanyeli az állami Moloch, meg a korínányjelöltek választásai. A középosztály pedig egyáltalán nem kél- liet oltalmára, is az adóra, s ami maradna botot vehet bátran. Hát segélytelenül, esdve jár közöttünk a magyar Olympus e Múzsája. Hogy fölkeresse azokat a j<> embereket, kik még érezni tud­nak s lelkesülni eszményi szépségekért s kik még bírnak annyi móddal, hogy védveül álljanak. A vándorút első pihenőjét itt tartja Vesz­prémben. A megye törvényhatósága, a megye népe nevében ; — s a megyei főispán siettek meghozni áldozatukat a nemzeti művészet­nek s amint ismerjük a mi intelligens bir­tokos- s kereskedői osztályunkat: azok közt is bízvást fognak akadni hazafias polgárok, kik egy-egy festmény megvétele által meg­Annak kell az utolsó garas azon koldus­TÁBCi A. Ne keresd . . . Ne keresd az eszme f ényét,' F rideg. e néma sorban! Kialudt a gyújtó szikra, Lángra többé föl nem lobban. liánatomnak nincsen hangja, Fásult a szív, minek a dal? Nemüljón cl a lant húrja, ürömivel, fáj (led mival. Küzd elembe elmerülve A léleknek nincsen szárnya, Ki hallgatna a bús hair ez lcozt, Az ábrándok dalnokára? Ha ég a seb, mardos a gúny, Ne tudja meg többé . . . senki, Vigasztalást, bahsamcscpjict Nem akarok dalba' lelni. Temetővé lett a színem, Sirhalom benn egy-egy eszme, Mindegyikbe dalok vannak Nyugalomra eltemetve. Márvány-emlék halvány arezon,' Belevésve oda írva; Mennyi bánat — mennyi őrzés Fér el abban a kis sirba! ■ JOÓ ARMAND. hozzák a mag}7ar Múzsának is a köteles i Vastagh Györg}r, Aggházy Károly, Töl­i i ^ TIT i- n u 1-v X. r. TT XT rí 1 . > V« hazafias adót. Ne váljék kudarczczá ez a nemesczélu vállalkozás ! Az első város, a mi városunk, melyet megtisztelt a nemzeti művészet — fogadja szívesen kebelén. Ha szegények vagyunk is, tegye meg kiki a kötelességét. Ami ezúttal hazafiasság is, tisztesség is! Képkiállitás Veszprémben. — Saját tudósítónktól. — Alig értesült közönségünk arról, hog}r az országos képzőművészeti társaság a vidéken tartandó kiállításainak sorozatát Veszprémben kezdi meg, midőn már a művészetpártoló .közönség legnagyobb örömére a képkiállitás megnyitását konstatálhatjuk. A czél, mely a képzőművészeti társulatot kiállítások tartására inditá a vidéken: nemes, t. i. magyar művészeink műremekeit megis­mertetni a vidéki közönséggel. Kell, hogy közönségünk ne csak a kiállítás látogatásával, hanem a gazdagabb polgártársak vásárlásaik­kal is megfizessék azt a vállalatot és figyel­met, melyet az országos képzőművészeti tár­sulat tanúsított akkor, midőn a vidéken tar­tandó kiállításokat épen Veszprémben kez­dette meg. Sok anyagi áldozatába került az egyesületnek e vállalat; de megadatott-az alkalom Veszprém város közönségét}is, hogy megmutathatja, miszerint a magyíálpnüvé- szetet tudja pártolni. Aki teheti ne mulaszsza el a kiállítást meglátogatni, akinek módjában áll, ne res- teljen bevásárlásokat tenni. Midőn a képzőművészeti társulat kiállítá­sát megnyitotta városunkban, bizott Veszprém város ft. káptalanábnn, a püspök ő excellen- tiájában, a vármegyében és annak főispánjá­ban, valamint a megye nagybirtokosaiban. Esterházy Móricz gr. valamint Ester­házy Ferencz gr., már megtették bevásár­lásaikat. A példa ez ideig még nem akadt követőre. A képki állítást kedden délután nyitotta meg Esterházy Móricz gr. főispán, az intelli­gentzia és a megyebizottsági tagok nagy szá­mának jelenlétében. A megnyitásra Bpestről városunkba érkez­tek: Telepy Károly a társaság naötárnoka, Egy rémitű história, avagyis Kárász Mátyás uram bátorsága. Kárász Mátyás egyike ama bizonyos csizmadiák­nak, akik édes-keveset törődnek a kaptafával, hanem a napnak legnagyobb részét a korcsmában töltik, megbeszelve a jó czimborák között a haza sorsát. Folyton tanácskoznak és isznak. Ennyiből áll az egész tudományuk. Eredményre sohasem jutnak sem­miféle ügyben sem, mert rendesen agyonbizottságol- ják a dolog velejét. Pedig Kárász Mátyás uram nem buta ember, mikor uiég állt a czéh, ő volt a legtudálékosabb ember az egész egyesületben. El is nevezték a jó czimborák A#! • J. Á4<v- V*> ♦ i •*'<** V „dúc*á íefioo cKcuájs 91lálijác>“-iiall. Aztán Karász ur nem is olyan alsórendü családból származott, hanem nemesi .fulamiából“, amit a mutatóujján levő nagy, czimeres pecsétgyűrű is bizo­nyít. Hát a kutyabor a ládafiában, az se kutya! Az igaz, hogy inai nnpság nem sokat ér a2 e fajta diploma, de mégis tekintélylyé tették a gyűrű és a kutyabőr Kárász Mátyás uramat a „Kisküti“-ban a jó czimborák előtt. 0 volt az irányadó s az „Asz­tal-Társaság' elnöke, aki az asztal fejénél foglalt helyet. Mellette, az asztal jobb sarkán az alfehiök: Bucski István Péter imponált, akit gazdag Voltáért tiszteltek meg e hivatallal. Az igaz, hogy nem volt benne annyi ispiritusz, mint Kárász urban, de volt benne olyan szusz, hogy Kárász urat székestől elfujháttá volna elnöki helyéről, ha kedve tellett volna benne. Szóval Bucski István Péter erős testalkatú ember volt. de csak „amolyan csizmazia*, mig Kárász Mátyás ur gyenge, de tudálékos. Bucski gazdag, Kárász szegény, mint a templom egere. gyessy Artur és Mester házy Kálmán művészek. Telepy K. hosszabb beszéddel üdvözölte Esterházy Móricz gr. főispánt s egyúttal megismertette a kiállítás jelentőségét, czel- ját és fontosságát, mire Esterházy Móricz gr. válaszolt, megnyitottnak nyilvánítván a müki- állitást. Egyúttal megjegyezzük, hogy a kiadásokra 310 frtot, képvásárlásra pedig 1000 irtot szavazott meg a megyegyülés. A megnyitásra jde érkezett művészek az nap Esterházy Móricz gr. vendégei voltak. A kiállítás f. hó 16-ig tart s addig napon­kint megtekinthető reggel 9—12-ig, d. u. 2—6 óráig. A kiállított képek között vannak a követ­kező művészek remekei: Aggházy Ozula. Alkony, 500 frt. (Megvette Ester­házy Ferencz gr.) Esthangulat. 850 frt. (Megvette; Esterházy Móricz gr.) „Osszuk meg az élet terhét ?“ 400 frt. Baditz Ottó. Tanulmányfő. 200 frt. Balló Ede. „Szeret, nem szeret.“ 80 frt. Berger Győző. .Korán.“ 80 frt. Bezerédi Gyula. Kutya. Terra-cotta. Borgmann Pál. A keresztmama látogatása. 400 frt. Brödszky Sándor. A Rákos mentén. 200 frt. A Zug­ligetből. 150 frt. Részlet a Vizafogóról. 120 frt. Balatou-Füred és Tihany vidéke. 300 frt. Bruck Miksa. A merengő. 80 frt. Téli idyl. 120 frt. Csányi Gizella. Férfi arczkép. Pastell. Magántu­lajdon. Női arczkép. Pastell. Magántulajdon. Fe­ledi Tivadar. Modern Magdolna. 160 frt. Feszty Árpád. Szent Márk temploma. 100 frt. Grosz Béla. Tanulmányfö. 150 frt. Tanulmányfő. 150 lit. Markka. 80 frt. Gyárfás Jenő, A tél öröme. 700 frt. Győrök Leo György. A visegrádi fellegvár romjai. 150 frt. Visegrádi kertek alja. 150 frt. A budapesti lánczhid. 125 frt. Halászrév QuarAeroban. 80 frt. Gyulai László. Alkony. 150 frt. Jendrassik Jenő. Pásztorleányka. 200 frt. Kardos Gyula. Jób. 2000 frt. Csendélet. 1000 frt. Tanulmány. 150 frt. TS^iulinány. 100 frt. Kegyes József. „Valamit súgok magának.“ 300 frt. Kéméndy Jenő. Fonólányok- 500 frt. Kimuach László. Kémszolgálat. 150 frt. A rajvonalban. 150 frt. Két jó pajtáska. 100 frt. Megbüntetett pajkosság. 50 frt. Komlóssy Ferencz. Az erdőben. 400 frt. Karánsebes vidéke. 100 frt. Egy magyar faluból. 00 frt. Kőnek Ida. Tiroli korcsmajeienet. 400 frt. Csendélet. 300 frt. Tiroli paraszt. 1Ó0 frt. Koroknyai Ottó. „Ejnye, de meg­nőttél!“ 1000 frt. Kovács Mibály. Szent Ágoston hittanitó, midőn a Szent-Háromság titkát Írja. 220 frt. Szent-Háromság. 240 frt. Kovács István Jutási részlet. Az őz. Lematfe Fernand. Fonó leány. 150 frt. Liezenmayer Sándor. Magyarországi szt. Erzsé­bet. 700 frt. Ligeti Antal. Kauobin völgye a Liba­nonban. 000 frt. Brassó vidéke. 450 frt. Torozskói székelykő. 60 frt. Madarász Viktor. Zrínyi és Fran- gepán. 1500 frt. Margitay Tihamér. Dekameron. 600 frt. Bk© szerelem. 300 frt. Mesterházy Kál­mán. Balaton. 500 frt. Őszi szántás. 400 írt. Az első kéve. Eladó. 100 frt. Mészöly Géza. Részlet Jobbágyiból. 600 frt. Halászbárka a velen- czei lagúnákból. 150 frt. Molnár Adel, Tájrész a Zagyva mellől. 50 frt. Molnár József. Mária a gyermek Jézussal. 400 frt. A kitörő zivatar. 300 frt. Fonó leány, 300 frt. Gmuudeni tó. 150 frt. Tájrész a Rákos patak mellett. 100 frt. Tájrész Tápio-Bicske'ről. 100 frt. Csorbái tó. 80 frt. Nagy- tarpataki vizezés a nagy szálóki csucscsal. Eladó 550 frt Paczka Ferencz. Női tanulmányfő. 200 frt. Női tanulmányfej. 220 frt. Pataky László. Utolsó, kenet. 1300 frt, Peske Géza. Időtöltés. 600 frt. Pesky Ede. Deák Ferencz arczképe. 150 frt. Pörge Gergely. Vásári részlet. 300 frt. Vásári részlet 90 frt. Somogyi Dániel. Részlet Kis-Zombor- ról. 280 frt. Dachstein. Eladó. Königsee. Eladó. Spányi Béla. Haraszti részlet. 700 frt. Lublói részlet. 300 frt. Erdő szélén. 700 frt. Hazafelé. Eladó. Stetka Gyula. Krisztus sirba tétele. 2000 frt. A kis henyélő. 400 frt. Szirmay Antal. Eperszedés. 550 frt. Idill. 800 frt. Tarnóczy Berta. Erdő tavaszkor. 350 frt. Telepy Károly. Törcsvár. 350 frt. Hajógyár Ü-Budán. 200 frt. Lago di Sta Cruce. 80 frt. Róma mellől. Ehvdó. 65 frt. Részlet Vesz­prémből. 80 frt. Tölcsessy Artur. Holdfeljötte. 1300 frt. A kaszás. 300 frt. Káka tövén. 200 frt. Nyári divat. 150 frt. Tavasz. 100 frt. Berettyó partján. 80 frt. Ujházv Ferencz. Csendélet. 600 frt. Vágó Pál. Halászok. 300 frt. Vajda Zsigmond. Báli had­gyakorlat. 300 frt. Kis libapásztor. 120 frt. „More hajtan.“ 60 frt. Valentiny János. A Balaton partján. 300 frt. Vastagh Géza. Erdőrészlet. 150 frt. (Megvette Esterházy Ferencz gr.) Vastagh György. Árczkép. Magántulajdon. Vecsey Tivadarhé. Óbudai részlet. 120 frt. Tájkép 120 frt. Veszprémvármegye közgyűlése. — Saját tudósitónktól. — Folyó évi május hó 2-án és a következő napon a megyeház nagytermében törvényha­tósági rendes közgyűlés tartatott, melyen a törvényhatósi bizottság tagjai szép számmal jelentek meg. Esterházy Móricz gr. főispán elnök a gyűlést megnyitottunk nyilvánítván ki. szép emlékbeszédben emlékezik . meg Hunkár Mihály volt bizottsági tagról, ki a zir'czi járás­nak főszolgabírója és e kerület képviselője is volt. A megemlékezés titán indítványozza, Jiogy a közgyűlés részvétiratot küldjön a gyá­szoló családnak, mely indítvány' teljes vissz­hangra talált. Ezt követte V é gh e 1 y Dezső alispán jelen­tése, mely egyhangúlag, helyeslőleg tudo­másul tétetik. Nem csoda tehát, lm Bucski urnák nagyobb pártja volt és mégis Kárász Mátyás lett az elnök. Éppen az első hivatalos asztaltársasági összejöve­tel volt a „Kískuti“-ban, midőn Bucski ur, az alel- nök oda nyilatkozott: — Valamintségesen az bőrt is kifeszitvényezik, hogy megvizsgálványozzúk, vájjon képes-e kibírni a csizmává való készittést és hogy benne bizttossán járhassanak, azonságosképpen próbára kell tenni Kárász Mátyás urat. hogy érdemes-e az elnöki székre. Az igaz, hogy számos bizo nyit t vány át adta már Kárász ur egésséges eszének, de báttorságát még nem mutatta meg sohasem. Már pedig ezt is be kell bizonyíttauia, mert gyávva ember nem lehet a tisz­tes társaság elnöke. Ha soká feszíttik, az bőr is elreped, Kárász uramnak is inába szállhatott a bátor­sága! — Mielőtt Kárász urat elnöki székén üdvö- zöllném, felkérem, bizonyíttsa be báttorságát! — fejezé be mondókáját Bucski István Péter, aki bizott bátorságában. Az ám! —- kiáltának fel egyhangúan a jelen­levő asztaltársasági tagok. És ezzel az „az ám !“- mai provokálva veit Kárász ur. Méltóságteljesen emelkedett fel elnöki székéről s a következőkben válaszolt előtte szóló beszédjére. — Az felhívás teljesseir jogosúlt, mi módon hiszi a tisztes társaság bebizonyítthatónak báttorságom mibenléttét ? — Mivel Kárász Mátyás tisztes elnökünk, és, bará­tunk több izbben odanyilattkozott, hogy kisértetek nincsenek, próbállja meg a mai éjjelien 12 órátóll | 1-ig a temetőbenn egy Sír felett idözzni! — Ha ennyiből áll az egész, igen szivessen meg­teszem. 'Régért dolgoztain már az igaz, de ha szép holdvilágos éjjel lészen, még egy osizmát is meg­fejjelek ! A czimborák összenéztek. -•■■■• . . — Ez ugyan lepipált ‘ bennünket! — gondolták magukban, de nem szólt egyik sem égy árva kuk­kot sem. Éjfélkor Kárász ur megjelent a temetőben a kije­lölt sirhanton, magával hózva a kaptafára húzott csizmát és szerszámokat. Epén tizenkét órát ütött az óra. Megkezdte a munkát. Halotti csend volt a temetőben, csak Kárász ur kalapálása és fütyürészése zavarta meg azt. Egészen belemerült a munkába s nem is vette észre, midőn egy fehérlepedöbe burkolt alak jelent meg előtte, csak akkor lett figyelmessé, midőn az a vállára ütött és kísérteties hangon igy szólitá meg. — Nyomorult ember, ki 12 órakor a temetőbe merészelsz jönni, hogy bátorkodni itt a halottak birodalmának csendjét zavarni a kalapálással és fütyöléssel. Aki temetőben van, az ne fütyüljön! — Aki pedig meg vagyon halva, az ne keljen ki az sírbóll! Érti ked! — És ezzel olyat vágott a kaptafával a kisértet fejére, hogy az menten elterült. A koppanásra elöszaladtak a többi czimborák. — Az Istenért, mitt csiunállt kelmed Kárász Mátyás P! Hisz Bucski István Pétért vágta fejben !-— Megbolondulnak kelmetek ? — Eszünknek ágábann sincsen, — mondák azok és hozzáfogtak Bucski ur felmosdatásálioz. Belekerült vagy félórába, mire magához tért az ál-kisértet. — Csólkollak pajtás, nem haragszol? — Szóllitá meg Bucski ur Kárász Mátyást alig hogy feleszmélt. — Már merít haragudnék, nem bántottál te engem! — Az ám! Hanem erre iszszunk egyet. De köz­tünk maraddjon ez az egész histtória. ígérjétek még pajtássok ! Megígérték mindnyájan, még Kárász Mátyás ur kezet is adott rá, hogy nem mondja el senkinek; de azért nem tudta megállni, hogy másnap nekem el ne mondja az éjjeli bravourt. ,, Megígértem, hogy nem szólok seiikinek egy szót sem. Nem is szóltam — csak leírtam. Köztünk maradjon ! * HULLÁM.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom