Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-08-06 / 37. szám
így a. czél, a fára cl a lm as lmuika s költség kárbavesztével még sem éretett el. Egyéb- kint maga az eljárás a gazdara nézve oly komplikált, oly költséges volt, hogy alig lehete alkalmazni; végre oly szereket is ajánlottak, melyekről azonnal konstatáltatok, hogy teljesen hatástalanok s igy a ráfordított idő, munka s költség?elveszett. Miután ezideig a magyarországi szőllők egy negyede már részben vagy egészen el- pusztittatott e rovar által, s egész vidékek a szőllőtőke jövedelme elvesztővel a koldusbotra jutottak: végre mégis sikerült oly szert feltalálni. mely hatásos anyagok vegyi összetételével — kellő s könnyű alkalmazás mellett — nemcsak elöli a phylloxerát ott, hol az pusztításait kezdi, hanem ott Í3, hol a tőke már megtámadtatok, de abban még némi élet észlelhető: a beteg tőkét meggyógyítja, uj erőre éleszti, termőerejét visszaadja s fokozza, s a phylloxera további minden támadásának ellenállóvá teszi. Ezenfelül ezen szer egyszersmind kitűnő trágya is s a rovar elpusztításán kívül mint azt a legsikeresebb próbák igazolták — a szőllőtőkének semmi ártalmára, sőt javára van; s a mi a fő, árát oly alacsonyra lehete megállapítani, miszerint azt minden szőllős- gazda alkalmazhatja s egyenesen könnyelműségnek bélyegezhető, ha az illető birtokos ezzel, az okvetlen elpusztulandó termő birtokát meg nem menti. Főkint azon szőllőbirtokosok figyelmét hívjuk föl e mentőszerre, hol a szomszéd községekben már konstatálva van a phyl- loxera-vész, — miszerint e szer alkalmazásával a vész betörése ellen birtokukat megóvják, vagy uj szőllőknél —- hol ezáltal a phylloxera ellen egyszer s mindenkorra megvédhetik uj szőlleiket. A szer alkalmazására legjobb időszak az ősz s a tavasz; bár egész éven át is eszközölhető. Alulirtt e czélra saját embereit képezte ki, kik kívánatra próbakép kisebb területeken is azonnal kiirtják a phylloxerát, csekély költségmegtérités mellett; ezenfelül a szer további alkalmazására kita- nitják az illető birtokosokat. Kísérleteknél, 200 tőkénél, a szer és munkások dijja összesen 6 frt 50 kr; 200 tőkéhez szükségeltetik 50 kilo phylloxerairtó-por. Egy 1(100 □ öles katasteri hold 8000 tőkéjében eszerint 20 métennázsa phylloxerairtó-por szükséges. Egy métermázsa 10 írtba kerül, franco, hajó vagy vonaton, készfizetésre, teljes pontos használati utasítás mellett. Az összes hordók védjegygyei, a phyl- loxera-rovar rajzával vannak ellátva s csak akkor valódiak, ha közvetlenül a gyárból rendeltettek. Teljes tisztelettel A phylloxerairtó-por- s trágyagyárért; Scblenker Iván, feltaláló. Használati utasítás a phylloxerairtó-por- és trágyához. A szer alkalmazására kellő gond.fordit- tassék, mivel az eredmény ettől nagyban függA szőllőtőkét, kora reggel, mindenesetre a naphőség beállta előtt, gondosan ki kell kapálni a gyökerekig s a földet melléje körül A másik egy német nyelvű nyomtatott körözőlevél volt, három arczképpel illusztrálva. Ebben Zalewszky postasikkasztó nyomozása foglaltatott. Komoly, de mégis kérő szavakkal hívják fel benne a bölcs elöljáróságot, hogy a vakmerő tolvajt, ha esetleg Rátótra találna menni, haladéktalanéi csípjék meg a gallérjánál és adják át a veszprémi rendőrségnek, hogy innen vitéz Fejes Tóni Bécsbe szállíthassa. — Miféle ákumbákumos leveleket kaptál, apjuk ? — kérdé bíró uram hitves felesége, aki maga is született rendőri kapaczitás. Az igazság kedvéért meg kell vallani, hogy tulajdonképen biróné asszony a biró Rátóton, mivel hát az ő nevére van telek- könyvezve minden ingó-bingó jószág. Biró ur csak éppen a hivatalos pálczát hordja. Tánczolni azonban úgy kell nekie, miként a feleség — fQtyől. Nem lehet tehát ezek után csodálkozni, ha a hivatalos iratokba is beleütögeti az orrát. — Nem tudom én, miféle kolera ez megint! — válaszol előzékenyen a feleségnek, az alispáni körlevélre mutatva. — Annyi bizonyos, hogy nagy kolera lehet, mert sokat Írnak róla. — Hát csak olvassa el kelmed először azt az Írott levelet! Biró uram felteszi a pápaszemet és hivatalos tekintély ly el kezdi magában olvasni a kőnyomatos levelet. — Ehun van ni! Nám megmondtam, hogy megint nagy kolera van, ezt kő efo gnyi! Itt van ni, kedves oldalbordám, világosan ki van Írva: „Mivel az óriási hőség következtében komolyan lehet attól tartani, hogy a kolera ismét meglátogatja vármegyénket, nehogy a fekete járvány ismét dühöngve pusztítson, szigorúan meghagyom a t. elöljáróságnak, hogy annak meggátlósára a legmesszeterjedőbb Intézkedéseket megtegye stb.“ Biróné asszony elhalványodott. A biró hozzá fogott a másik levél olvasásához, de ez nagyon nehezen ment, mivelhogy németül szólít. ' kell fölluilino^ni, ügy, hogy a befedésre mindjárt kéznél is legyen. Lehetőleg azon kell lenni, hogy a gyökerek kifödessenek, anélkül, hogy nagyon megsértetnének. Ezután ép úgy a tőke alá, mint a szétágazó gyökerek köré, amennyire lehet minden oldalról, az egy tökéhez szükséges 74-ed kgramnmyi szer felét alkalmazzuk, ha az a földdel összekeveredik is. Ezután az lU kgrtnnyi szer másik felét | néhány lapát földdel összekeverjük s e földkeverékkel födjük be az összes gyökereket s a töke alját. Erre aztáu, mint a rendes kapálásnál, a kikapált földet ismét a tőkéhez kapáljuk. Nem szükséges minden egyes tőkét külön- külön kikapálni. Lehet egyszerre több tökét is kikapálni s e szerrel ellátni, csakhogy a leirt utasítás szemmel tartásával. Megjegyezzük, hogy a szer csak oly vegyi anyagokból áll, mely legkevésbé sem árthat a tökének s legrövidebben bebizonyítja úgy a phylloxera teljes kiirtását, mint a szól lötöké uj erőre élesztősét. Kéretnek a t. birtokosok, hogy e szer alkalmazása után, megfigyelésük bizonylatát, a gyárral közölni szíveskedjenek. A phylloxerairtó-por- s trágyagyárért; Schlenker Iván, feltaláló. A szép Balaton mellől. Kenese. Julius hó. Nem tudom, mi vonzza az embert gyönyörű ölébe, én úgy vagyok vele, hogy ott szeretném ha rám borulna a sirhalom. Mily édes lenne ott aludni a lágyan zsongó habok közelében . . .! álmodni édes álmot az aranyhajról s nefelejts szemekről, egy kis paradicsomról, melyben fűszeres illatú lég, édes-kinos- édes madárdal, virányos lombsátor alatt keblemre hajtaná gyönyörű fejét az a kicsike aranyos . . . . Aludva igazán boldogság a boldogság! Nem érez a szív ébren oly édes érzést, mint az álmok világában ! Ott mintegy lehullik az emberről a földi salak s csak a lélek érez, cselekszik . . . mig ébren érezzük a boldogság ritka perczeit, mindig hátunk megett képzelünk egy könyörtelen kezet, mely elragadhatja azt tőlünk . . . az édes álom boldogsága élvezésekor nincs szívtelen háttér, nincs utógondolat. Azt a boldogságot, melyet oly igen óhajt az ember magának, én már megálmodtam .... Mikor a gönezöl szekere Almádi fölött felragyogott, ott sétálgattunk kettec;- kén a kenesei nagy partok alatt, ő és én. Az a bársony kis kar, mint repkény fonódott nyakam köré s átszelleműlten hallgatta meséim. Till a szilvás lisceten csendesen csacsogtak a hullámok, s mint eszményi háttér, belesusogott a tóparti nád zizegése. A hold Akarattya fölött felöté telt ábrázatát s ezüstös fátyollal fonta be a langyos szellő által himbált galyakat ... A magas partok titkos üregeiből sikoltva röppent elő a kuvikmadár s ösztönszerüleg simult hozzám a föld legszebb angyala. A pajkos szellő arezomhoz üté lebbenő szőke fürtéit . . . merengve álltunk meg s a delejes érzés elröpité gondolatainkat a kétes jövőbe ... csalóka képekben játszá le előttünk a jövő színdarabját s fel-fel sóhajtánk, amint a lélek a nagy boldogságon itt-ott megremegett . . . A hullámok fölött a hold ezüst világánál a hableányok táncza elkezdődött s látni véltük, mint viszik a tündérségek viliiéi királynőjüket a nászra, s mint lejteuek a tajtékzó habokon eszményi balettet. A távol sötéten, a somogyi partok felett fel-felvillant a levegő égvillanya s bevilágitá egy pilunatra Tihany ezredes ormát. Tépett felhők között bujkált a hold s miként ha óriások árnya suttyant volna át a nyugvó földön, amint a felhöfoszlányok árnyéka a földre vetődött. A gyönyörű almádi-i hegyek fölött egymást kergették a csillagok és amint önzőjük, az öreg hold el-eltfint a fellegekben, bátorságot vettek neki iramodni a végtelenségnek s csak éles, tüzes nyomaik jelölték az irányt, merre a semmiségbe hullottuk. Egyszer csak a néma csendben felsírt fölöttünk egy titkos hang... ha a szív húrjai hangot adnának, annak lehetne csak ily bánatos rezgése. Alig hallhatólag zengett a dal odafent s lágyságával panaszt emelt a hűtlenek ellen . . . sirt, kesergett, mint a párját vesztett csalogány . . . búgott, jajgatott, mint az avarfíi felett haláldalt sivitó őszi szél . . , úgy fájt a szív e hangokon, mert oly igaz, oly mély volt a fájdalom bennük . .. könybe lábbadt a szem s a fájdalom fel-fel törekvő nehéz sóhaját alig-alig tudtuk visszafojtani. Mi lehet az édes, a mi fenn úgy kesereg? Hallhattál aranyosom mesét egy madárról, mely örökké néma. Az öröm nem csal ki belőle ujongó hangokat ... a csalódás nem jajditja fel, csodálatos egyformasággal veszi a változásokat, mintha azok őtet épen nem érdekelnék. De ha egy titkos érzés repülni kényszeríti fel a magasba, felnyilik akkor a néma ajk s egy egész élet búját, bánatát sírja le egyszeri dalában. A madár aztán többé nem dalol, ismét néma lesz, némább mint előbb volt: a madár ilyenkor meghalni költözik. Haldokló hattyú dala volt az, mit az imént hallottál... A nóta elfogyott... elnyugodott minden, csak a bölömbika búgta az altató dalt. . . Jer, menjünk haza mi is. Á hold elbújt a hegyek mögé, fellegek váltak a tépett foszlányokból . . . Sötét van. Mint apró lámpák világiták meg az ut szélét a ragyogó szent-János bogarak .. . az az angyali lény szorosan simult hozzám, ki egyedül vagyok neki védője, mindene... ki egyedül ő nekem üdvöm, menyországom, boldogságom, mindenem ! * * * Ez volt az álom boldogsága. De láttam ehhez hasonlót ébren is. Melyik szebb, melyik édesebb a kettő közül? Az esti szellő pajzánan lengeté a csarnok vörös lobogóját ... a hold fogytán lévén, sötétség borult a gyönyörű vidékre ... a tornyosodé fellegek eltaka- rák a fénylő csillagokat s csak a táuczhelyiség körül felaggatott lampionok világiták meg a helyet, hol tündérek lejtenek majd ez estén észbontó tánezot. A hintók gordonkaszerü búgása felhangzott a szilvás liget mentén, a közönség gyülekezett. Este volt, 9 óra. Egyszer csak felsír Sándor hegedűjén a nóta: Sir a kis lény a Balaton partján .. . sirt, kesergett búgott, jajgatott, de nem kérdezte tőlem az aranyos, hogy mi az, a tni úgy kesereg ,. . Nem simult hozzám ösztönszerüleg . . . talán nem is gondolt a végső sorra! majd megsegít téged a jó Isten ...! nem tudom, csak azt tudom, hogy a nóta egyszer csak átcsapott a vígba: megvert engem az anyám, de nem tudom mért . . . s egy pillanat alatt megtellett a lampionok által bevilágított tér pezsgővérü ifjú párokkal s úgy megrakták a csárdást, hogy öröm volt nézni. Tánezolt ö is, az a kicsike aranyos . . . átölelte mint repkény nyakamat bársony kezecskéje ... jajh ! de minő különbség a között... az álom és az ébrenlét boldogsága között! O O * * Jelen voltak a mulatságon: Deutsch nővérek (Sz.- Fejérvár). Semadam Josephin (Budapest), Csehül Anna (Bpest), Révész nővérek (Veszprém), Babay Camilla s Juliska (Veszprém). Hajas Karolin (Ősi), Somogyi Emília (Moha), Fuss Erzsiké (Enying), Rothauser Mariska (Veszprém), Lengyel Mariska (Veszprém), > Veisz Róza (Polgáréi), Rózsás Irén (Bpest), Oppenheim nővérek (Bpest), Tímár Irma és Margit (Bpest), Nagy Vilma (Bfökajár), Szánthó Juliska és Ilonka, Rosenthal Róza, Volf Irma, Sonnenberg Teréz, Buch- wald Gizella, Egyed Teruska s Nina stb. stb. kisasz- szonyok. Sommer Antalné, (Bfökajár), Cselle Jánosné (Bpest), dr. Sándorffy Miksáné (Veszprém), Fodor Kálmánná (M.-Szt.-György), Szabó Józsefné (Veszprém), Jánosi Boldizsárné (Újvidék), Hajas Józsefné (Ősi), Armenúli ö nsga (Bpest), Györgyi Kálmánná (Bpest), Csitári Istvánná (Berhida), Miklós Józsefné (Bpest), Szánthó Lajosné, Parragh Gyuláné, Rosenberger M. Jánosné, Volf Ignáczné, Deutschné, Rosenthal Sámuelné, Veisz B.-né stb. stb. asszonyok. Az első 4-est 22 pár tánczolta. * * * Ejfél után 8 és 4 óra között a somogyi partok felett fel-felvillant a levegő égvillanya s a jelenvolt közönség oszlani kezdett. Egy-egy kaczaj még, egy- egy kocsi zöreje s aztán csendes minden. A partra vonult viliik tánezhelyén egy-egy összeégett lampion, egy-egy ruhafoszlány van már csak reggelre s az álmos rendező bizottság, kik mosolyogva veszik tudomásul a pénztárnok eme kijelentését: a tiszta jövedelem 44 frt 08 kr! Babay Kálmán. Más közönséges rátóti ember bolond német köszörűsnek, vagy vándor hárfásnaK gondolta volna, de kisbiró uram a nála levő arczképre pillantva, mindjárt tudta, kivel van dolga. — Ehol jön ni, a kolera! — szól az esküdtek felé fordulva. Szaladjon be kelmed a nagybiróért. Mondja meg, hogy közeledik ám már! Nem tellett bele 10 perez, jött a biró, valamennyi esküdt, mindeniknek kezében egy-egy jó fütykös. Éppen ekkorra megérkezett a veloczipédes turista is. — Megállj ! — riadt fel egyszerre az egész ármádia. A turista, aki porczipöbe, sárga trigó nadrágba, csikós ingbe és sapkába volt öltözve, megállt és leugrott a vasparipáról. — Vasalják meg kelmetek! De vigyázzanak, hogy valami baja ne essék, legalább elevenen vihes- sük be a viczispánnak. — De kérem uraim, hisz én Kerekes József fővárosi tanár vagyok, aki kerékpáron fogadásból Balaton-Füredre utazom. — De nem megy az ur innen egy tappotat sem. Aztán kit akar az ur bolonddá tenni. Ehol van az arczkép, azonságosképen hasonlit hozzá. Meg itt van a viczispán levele is. Világosan meg van Írva, hogy -gyorsan tovaterjed.“ Úgy jött az ur, mint a menydörgős ménkfl. — Ez mégis hallatlan. Bocsássanak el kérem. Csak nem kötöznek meg engem, tanárt? — Dé csak szorítsák meg kelmetek, most már bizonyos vagyok benne, hogy ö az. Hiszen d ü h ö n g is. Hiába szabadkozott a turista tanár, úgy megkötözték, mint annak a rendje. Bekísérték a község- hazara. — Hát most mit csináljunk vele? — kérdék biró űrtől az esküdtek. Az elolvassa még egyszer a körlevelet. Egy passusnál megállapodott. „Felmerült koleraeset. alkalmával az illető ruháit égessék meg, az illetővel itassanak pedig kitűnő vörösbort, de óvakodjanak csirkebecsinálton kívül bármily ételt adni. Ha a kolera váratlanul és gyorsan jő, akkor a testet dörzsöljék jó félóráig.“ Badacsony. Augusztus 1. A badacsonyi fürdő csak nehány év óta kezd ismertté lenni, s már is egyike a látogatottabb balatoni fürdőknek. Évről-évre emelkedik, mert tekintve bájos vidékét, jó és egészséges levegőjét, a „Magyartenger“ áldásos gyógyvizének csodás hatását, nemkülönben a „Balaton-egylet“ által évenkint foganatosított újításokat és a fürdőközönség kényelmét előmozdító intézkedéseket, csak méltányos, hogy e fürdő hazai közönségünk részéről a lehető legnagyobb pártfogásban részesüljön. A badacsonyi fürdőnek nincs szüksége semminemű reclámra, megszerezte az már jóhirnevét évekkel ezelőtt. Mindazonáltal a „Balaton-egylet“ által ren- deztetni szokott kirándulások e csinos fürdőhely ismertté tételét czélozzák. Hogy azonban még eddig a fürdővendégek sokaságáról nem dicsekedhetett, az volt az oka, hogy a „Balaton-egylet“ olyannak találta ezolőtt bérbe adni, a „Hattyú“ vendéglőt ki antiszemitái érzelméről volt ismeretes, miáltal az izraelita vendégeket jó ideig elriasztotta onnan, kik emiatt inkább Füredet látogatták. Most azonban oly vendéglős van itt (Liger Gyula), ki barátságos és előzékeny modora által mindenkit maga részére von. És ezért annál is inkább védhető egyik fővárosi lap múlt heti számában „Balaton-füredi kirándulás* czimen megjelent közleménye ellen, mert először is nem volt bejelentve a hajó érkezte, másodszor pedig kevés személyzete lévén annyira el volt foglalva, hogy nem ért rá előzékenységét mindenkivel külön-kttlön éreztetni. Eltekintve azonban mind azt mondhatjuk, hogy ez évben Badacsonyban nem csak a vidék, de Budapest, Veszprém, Szombathely és más város mtelli- gentiája is képviselve van. Itt időznek a többek közt: Bai'todeiszky és neje kir. kúriai biró (B -pestről), Blauer V. főhadbiztos neje és bájos leányai (B.-pestről), Polczer kapitány és családja (Szombathelyről) Torma N. és neje püsp. hivatalnok (Veszprém) továbbá Takács Zsigmond és családja (Sümeg) Bogyai István és családja, Bogyai Máté, Hertelendy Ferencz, Fack Gedő földbirtokosok stb. stb. A fürdőidény elején uralgó hűvös és esős időt állandó meleg napok váltották fel. A uapok kellemesen folynak a vendégek naponkint egy-egy helyen összegyűlve kedélyesen mulatnak, hol a szerződtetett tapolezai zenekar Fali Jancsi vezetése alatt húzzák a talp alá valót! Újságok közül a „Veszprémi Függ. Hírlap* — „Budapesti Hírlap“, — „Pesti Napló“, és a „Neues Pester Journal“, jár. Noha ez évben több villával lett nagyobbitva a fürdő, üres lakásokban mégis nagy hiány mutatkozik. Még azt az egyet kell megjegyeznem, hogy kár, hogy niucs egy-két csónak a fürdővéudégek rendelkezésére bocsátva. Schwarcz Arnold. VIDÉK. Vörösberény, aug. hó 3. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) A vörösberényi ref. iskolát múlt vasárnap szentelték fel. Büszkék lehetnek reá a helybeli reformátusok, hogy ily szép középületet felállíthattak, mely ennyire meg is felel a czélnak. Nagy hazafiasságuknak adták ez által jelét. Megmutatták, hogy gyermekeiknek szellemi fejlődése szivükön fekszik. A felszentelés következő renddel ment végbe: Délelőtt 10 órakor megkondultak a harangok s az egész falu népe, kevés kivétellel, mind a templomba ment, hogy bálaimát rebegjen az örökkévalónak, hogy annyi küzdelem s fáradság után sikerült nekik egy a szent czélnak megfelelő iskolát felállítani. Ezután Szép Lajos a. község derék és ügybuzgó lelkésze szép alkalmi beszédet tartott, az ég áldását kérve mindazokra, kik a nemes czélhoz hozzájárultak. Ezután átmentek az uj iskolába, ottan többen a környéki lelkészek s tanitók közül beszédet tartottak. Kívántak, hogy abban oly nemzedék növekedjék fel, mely a hazának s a társadalomnak becsületére váljék. Ezután a nép elkezdte szt.-Dávid zsoltárait énekelni. Elérkezett a déli 12 óra. A vidéki tisz- teletes urak és tanitók Szép Lajos, Hetesy Sándor, özv. Koczán Jozsefné s özv. Barcza Józsefné házainál a valódi magyar vendégszeretetben részesültek. — Mit csináljunk? Itt van megírva a viczispáu levelébe. Vetkőztessék le kelraetek és égessék meg a ruháját. Kend pedig menjen a „Makkhetesbe“ és hozzon a legjobb vörösborból a község kontójára. Addig pedig, mig ezzel elkészülnek, mivel gyorsan jött, fogják meg és dörzsöljék egy félóráig. Kend meg kisbiró, siessen be a viczispánhoz, jelentse, hogy elfogtuk a kolerát. A parancsot megfogadták. Hiába rugdalódzott, öklelödzött K e r e kje s ur, négy atyafi kérges tenyerével elkezdte dörzsölni. Talán kidörzsölik belőle az életet, ba az alispán, sejtve a félreértést, ki nem rohan lóhalálában Rátótra. Még mindig dörzsölték a szerencsétlen turistát. Két esküdt pedig, mivel nem akart saját jószántából vörösbort inni. kifeszi- tette a száját és úgy öntötték bele a vörösbort. — Mit csinálnak kelmetek? — Jelentjük alásan, — szól a biró, —- elfogtuk a kolerát. Tessék megnézni, szakasztott mása ennek az arczképnek. — Szerencsétlenek, hisz ez Zalewszky bécsi postasikkasztó arczképe. Azután azt sem tudják, hogy a kolera nem ember, hanem betegség? Rögtön bocsássák el azt az urat! Nagyot nézett a kupaktanács. Csak úgy lógott mindeniknek az orra. Kerekes urat elbocsátották, de mivel addigra elégették a ruháját, az alispán hozatott egy öltözetet és felöltözött Kerekes ur. A bírót keményen megdorgálták. De ez is meg- boszulta magát. Hazament és megszidta a — feleségét. Kerekes ur pedig örült, hogy vasparipájával elevenen tovább mehetett Balaton-Füredre. A fogadást ugyan elveszítette, de kárpótlásul Írni fog Bécsbe, hogy küldjék el a kiállott szenvedéseiért Zalewszky fejére kitűzött ezerforintot. Hullám. — Ugyan sohse vesződj vele, hát még annyi eszed sincs, mint a csirkének. Hát nem látod, hogy ez ugyanaz németül, csakhogy itt le is van pingálva a kolera. — Igazad van asszony. Hiszen a szemeiből is látszik, hogy milyen dühöngő, — szól a körözőlevélben levő Zalewszky arczképére mutatva. Aztán nézd csak milyen fekete még itt a papíron is, hát még elevenen! . . . No nézd csak asszony, nem vesző rajta még észre valamit? — Hát én csak annyit mondhatok, — mond az arczképet bámulva, — hogy hát nem csúnya gyerek ez a kolera. Nem is tudom mit akar vele az a viczispány. Hogy a szemei nem jól állnak, az még nem elég kádenczia a bezárásra. — Ejnye, asszony! Hogy mersz te igy beszélni, mi? Talán bizony szerelmes lettél ebbe a remonda kolerába? Majd adok én neked! Hát most azért is megteszem a „legmesszeterjedőbb intézkedést.“ De mond csak asszony, hol van a legmesszeterjedőbb ? — Nem megmondtam, hogy annyi eszed sincs, mint egy csirkének. Hát a község határa micsoda, te mamlasz? Aztán mit akar csinálni kelmed? — Intézkedni! — Intézkedni?! No nézze meg az ember! Intézkedni akar? Sohse intézkedjél bizony, henem parancsold meg rögvest a kisbirónak, hogy két esküttel menjen ki a határra, amelyik Hajmáskér felé van. Add oda neki az egyik képet és parancsold meg, hogy ha ilyen jöttment ember vetődik arra, fogják meg, verjék vasra mind a két kezét és kössék hátra a sarkát, aztán kisérjék be a községházára. Érted? — Értem. “7 No hát lódulj és tégy úgy, amint mondtam ! Lgy is tett. Még az este kiment vasvillákkal felfegyverezve az őrjárat. Szép, holdvilágos éjjel volt. Egész éjjel egy árva lélek sem vetődött arra. Úgy hajnali négy óra lehetett, mikor Hajmáskér felöl egy nagy keréken ülve valami úri fajta embert ' pillantott meg a kisbiró.
