Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)

1887-10-22 / 50. szám

miért ne keresse az igazságot s miért ne szolgál­tassa azt ki? Megvártam, hogy megteszi. De sajnos, az országnak nem volt az a hatósága, mely a fényes nappal garázdálkodó, valóságos Sobri-erőszakot csak vizsgálat tárgyává is tette volna. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Azért nem adtunk be panaszokat: mert hiába adunk e padokról s azon emberek részéről, akiket mi képviselünk; hiába adunk be a miniszterelnök szolgabiróihoz, főispánjához és ő hozzá magához panaszt; orvoslást azon panaszok nem nyernek soha. (Igaz! ügy van! szélső balfelől.) Nem vádolom ezzel az igazságügy miniszter urat egyénileg, ő megteszi a maga kötelességét, ahogy tudja (Derültség a szélső bal­felől.) kiadja minden választás elején a biróságoknak a rendeletet, hogy távol tartsák magukat a kertes­kedésekbe való keveredéstől, de ha akad aki nem tartja távol magát, azért nem bünteti meg ő se. Ellenben a miniszterelnök megdicséri s királyi tábla- biróvá segíti őket kineveztetni. (Egy hang a szélső balon: És kúriai tanácselnökké! Derültség.) A ren­delet meg van, az elv fennáll, a törvény is jó abban a törvénykönyvben, de nincs aki végrehajtsa. Mi addig, mig ez a kormány és rendszere fennáll, nem is lesz. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nyug­tassa meg lelkiismeretét az igazságügyminiszter üt­és kímélje becses egészségét az olyan felháborodá­soktól, mint a tegnapi. (Elénk derültség.) Nincs arra elég oka. Csehül vagyunk! A kormány és Veszprémmegye törvényhatósága b. figyelmébe ajánlva. Herend, okt. 20. Örömmel ragadtam meg az alkalmat a „Veszprémi Független Hirlap“-ba Írni akkor, midőn a herendi porczellán-gyár az állam birtokába jutott, mert szentül hittem, s hi­hető mindenki, hogy ez azért történik, hogy e világhírre vergődött gyárt a végpusztulás­tól megmentse, egyúttal a magyar munká­soknak keresetet biztosítson. Ámde ez éppeu ellenkezőleg történt. A kormány részvény-társulattá alakítván agyá­rat, a részvényes urakkal egyetértve, ide ho­zott egy cseh igazgatót, hat ezer forint évi fizetéssel és szabad számlacsinálással. Annak családját, ki a herendi porezellán- gyárat világhírűvé emelte, a cseh igazgató­nak első teendője volt elkergetni, mivel töb­bet értett a porczellán-gyártásboz, mint ő, nagy fizetése daczára. A munkásokon is, a kik magyarajknak voltak, iparkodott túladni. ; Most már be is népesítette cseh munká­sokkal községünket; azokkal a csehekkel, akik nemrég szövetkeztek Csehországban, hogy Magyarországból semmiféle áruczikket nem vásárolandnak. A cseh igazgató pedig ma is csak hozatja nyakra-főre a nős cseh munkásokat. Közsé­günkben azután szaporodnak a csehek, akik Herenden születnek ugyan, hanem sem apjuk, sem maguk községi terheket, illetve adót soha sem fizetnek, mert ma itt, holnap amot- tan van a hazájuk. Ha idővel korházba kerülnek, mint he­rendi illetóségüeket a mi közsé­günk nyakára küldik. Vájjon igazságos eljárás-e az, hogy mi j Herend község lakosai, kik a községnek minden néven nevezendő kiadásait saját zse­beinkből fedezzük, egy kóborló elemnek egészségéről gondoskodjunk ? ! Ha már a kormány és érdektársai annyira megkedvelték a cseh munkásokkat, gondos­kodjanak a beteg cseh munkásoknak beteg- segélyző-egyesületről is ! [ Reméllem is, hogy a részvénytársulat intézkedni fog saját munkásai érdekeben. Es intézkedni fog akkor, midőn magyarellenes nemzetiséggel állunk szemben, ami kitetszik a nagy fizetésű igazgató urnák magyargyü- löletéből is, melylyel a márkói tanítónak, kinél jelenleg gyermekeit taníttatja, azt az utas i tát adta, hogy az ő gyerme­keit magyarul ne tanítsa. Hanem a magyar kenyeret nem tiltja meg gyermekeitől, hogy meg ne egyék! ! Fejes Dániel. A veszprémmegyei izr. tanitó-e gye- sület közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — A veszprémmegyei izr. tanitó-egyesület okt. 5-én és 6-án tartá ez évi nagygyűlését. Elnök Baum Fülöp megnyitván a gyűlést, üdvözli a szép szám­mal megjeleut egyleti tagokat és vendégeket. -— Visszapillantást vet a neveléstörtéuelem fonalán a történelem különböző népeire és kifejti, hogy a ta­nítóknak, mint az újabb nemzedék jövője alapvetői­nek nemcsak hivatásuk, hanem szent kötelességük azon eszközöket, melyek az eléjük szabott czél felé vezetnek, behatóan tanulmányozni és lehetőleg tökéle­tesíteni. E közös feladat sikeres megoldásának czélja hoz össze bennünket — úgymond — időről- időre, ez lebeg előttünk a bibliai tűzoszlopként, megmutatva az utat, melyen haladnunk kell a haza­fias es vallásos nevelés ideálja felé. Megható sza­vakban adott kifejezést az egylet kettős vesztesége fölött, melyet a múlt évben a kérlelhetlen halál okozott, elragadva két kiváló egyleti tagot: bold. Diener Sándort, ki egy negyedévszázadnál tovább állott a népnevelés szent ügyének szolgálatában, és Rnsenb a u m Zsignrmndot, volt enyingi néptanítót, kiről községbeli ifja-örege nem tud elég jó és szép tulajdonokat felsorolni. Következett a napirend szerint az árvaházbizott­ság jelentése, melyet a bizottság elnökének megbí­zásából Schwur ez Sámuel biz. jegyző adott elő. A bizottság többször gyülésezett, elnöknek a vesz­prémi izr. hitközség elnökét dr. Steiner Kálmánt nyerte meg, kinek vezetése alatt, a czélbavott intéz­mény létesítéséhez vezető előmunkálatok megtétet­tek. A könyvbiráló-bizottság jeléntését Szép Lipót adta elő. A jelentés a hazai könyvpiaczon megje­lent olvasókönyveket veszi ritka alapos pae- dagogiai tanulmányozásról tanúskodó kritikai boncz- kése alá. A minden tekintetben sikerült előadást a közgyű­lés zajosan és lelkesen megéljenezte és előadónak élvezetes szép munkájáért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Ft. Hochmuth Ábrahám főrabbi, ki a közgyű­lés tanácskozásaiban élénken részt vett, több, peada- gogiai tudományának gazdag tárházából merített ellenérvvel támadta meg az előadottakat. 0 nem helyeselheti egészben a történeti elv követését a népiskolai tantárgyak tanításában. Kellner Fülöp, szilasbalhási néptanító minta­szerű előadást tartott „IV. Béláról, kapcsolatban a zsidók történelmével és alkotmánynyal.“ A minden tekintetben sikerült gyakorlati tanítást Szép Lipót méltattatta igen szép szavakban, kifejezést adva a közgyűlés egyhangú és lelkes elismeréseinek, mely­lyel az előadónak adózott. Ezután dr. Steiner Kálmán emelt szót, meg- hitta az egész gyűlést egy a Penitsek-vendéglőben rendezett közvacsorára. Hatalmas szív- és gyomor­rázó harsány éljenekkel fogadták a meghivást. És akik előbb egyedül a szellem világának látszottak élni, mott a „kézügyességnek* szenteltek egy-két órát. Számos felköszöntő mondatott. Baum Fülöp a veszprémi , hitközségre, különösen ennek érdemes elnökére emelte poharát. Dr. Steiner Kálmán a tanítókra. Szép Lipót a vidéki tanítókat élteté. Dr. Sándorfy Miksa a tanítónőkre és a tanitók nejeire. Weisz Sámuel ajkai és Rónai A. sió­foki tanító a veszprémi tanítókra tirité poharát. Havas B. siófoki tanité az egylet által alapítandó árvaház minélelőbbi felállítására emeli poharát, s e czélra azonnal 1 frtot adományoz. Másnap, okt. 6-án, a napirenden álló első tárgyul következett Krón Mór gyakorlati előadása a héber nyelvből. Ezt követte a biráló-bizottság jelentése. Szép L. a beérkezett pályaművek közül „Hit az erkölcs for­rása“ jeligéjű dolgozata nyerte el a pályadijat. A felejtette a 24 órai fárasztó vasutoni utazást; — rhignem bámulatunkból kiragadtatva — testilg-lel- kilg fáradtan gondoltunk utázáaunk végczéljára, — a hol fáradt tagjaink kellemes pihenésben részesittet- nek, s mint hittük baráti karok fogadnak, — a várva-várt Fiúméra. Több, mint harmadfél órai utazás — szikláról- sziklákra, alagutakból-alagutakba kellett ahhoz, hogy a tenger megpillantása után Fiúméba érkezzünk. Alig robogott be azonban külön vonatunk a Fiumei indóházba, már a kocsik ablakaiból kitekintve is láttuk azt, hogy Fiúméban tartózkodásunk nem lesz fűszerezve azon tudattal, hogy Fiume Jakossá­gában irántunk magyarok iránt a barátság, rokonszenv és testvériségnek csak egy szikrája is él. Láttuk a fogadásunkra megjelentek arczain, hogy megjelenésük inkább csak a formas g — a kényszer helyzet, mint a barátság, a testvériség szülöttje. Leszámítva azon néhány hivatalos egyént, kik hivatva lettek volna arra, hogy bennünket üdvözöljenek, nekünk tbs:véri jobbot nyujtsauak, alig pillantottunk meg a polgárság soraiból pár egyént; a kiket pedig láttunk, azok arczai nem biztattak bennünket, hogy szives fogadtatást reményljünk. Némileg lehangolva szállottunk ki kocsinkból, és gondolom többen lettek volna velem együtt olyanok, kik ha azt feltűnés nélkül tehetik — inkább minden pihenés nélkül teszik meg visszafelé az utat, mint­hogy ezen rideg-fagyos arczu emberek társaságában töltsék el a tervezett 3 és félnapi időt. Hy fogadtatás mellett természetes, hogy vajmi kevés embernek jutott közülünk eszébe sokat érint­kezni a kedves (?) Fiumeiekkel; inkább azon ipar­kodtunk, hogy viszonozva azon ellenszenves modort, s társaságukat mellőzve magunk között töltsük el — a jeligés levél felbontatván Kellner Fülöp szilas­balhási néptanító neve tűnt ki. A Gönczy-alapitványhoz részint gyűjtés, részint az egylet pénztára utján 10 írttal járultak az egy­let tagjai. Ezenkívül annak idején az egylet felirat által üdvözli az ünnepeltet. Több, a közönséget nem igen érdeklő ügy elinté­zése után a nagygyűlés véget ért. —ez. —1. Vidé k. Pápa, okt. 20. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Felfüggesztett városi hivatalnok. A Pápa városi hivatal személyzetét gyö­keres restaurálás alá veszi az uj polgármes­ter. Csak a minap keltett feltűnést, hogy G. közhivatalnokot, — ki ismert szerény maga­viseleténél és barátságos modoránál fogva azt mondhatni néhány évi ittléte alatt nép­szerűvé tudott válni — egyszerűen felfüggesz­tette a polgármester. Ez egy kis kegyetlen­ség színezetével bír, mert eddig az ok ki sem szivárgott — az volna a bűne, hogy teen­dőiben jó szive sugallatára hallgatott. Hát jó szivünek sem szabad lenni, hiszik azonban Pápán, hogy vissza helyezik. Ma újra biztos forrás után jelzik, hogy az elbocsátás drága okmányát 3—4 tisztviselő között fogják kiosztani. Ami azt illeti, vaunak a városhá­zánál, kik a nyugalomba helyezést jól meg­érdemelték; kell oda ifjú erő! r. I. Balaton-Füred, okt. 20. (A „Veszprémi Független Hirlap“ szerkesztőjéhez.) A „Balaton-Felvidéki Néptanitó-Egylet“ nov. 8-án délelőtt 9 órakor Balaton-Fiireden a felső népiskola nagytermében közgyűlést tart. Tárgyak: 1. Elnöki megnyitó. 2. A múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása ^ hitelesítése. 3. A pénz­tárt vizsgáló ellenőrző és á Molnár A. siremléke felállítása ügyében kiküldött bizottságok jelentései. 4. Néhai Molnár A. fölött emlékbeszédet tart Nagy Áron a balaton-füredi szeretetház igazgatója. 5. Tag­sági dijak befizetése. 6. Egyéb inditványok. Ezt követi 11 órakor a balaton-füredi ref. egykáz temetőjében Molnár Aladár sírja fölé emelt emlékkő felállítása alkalmával tartandó e m lék­ünnepély Az ünnepély sorrendje! 1. Karének, előadja a balaton-füredi polgári-dalárda. 2. Ima, Segesdy Mik­lós balaton-füredi ev. ref. lelkész által. 3. A szere­tetház növendékeinek karéneke. 4. Ünnepi beszédes a síremlék átadása a szeretetház igazgató-tanácsának gondozás végett Németh Gerö néptanító egyleti elnök által. 5. Karének, előadja a balaton-füredi polgári dalárda. r. 1. A vámosi regale-ügy. Vámos, okt. 20. Mint levelezője becses lapjának, az öngyil­kosságok szerencsénkre szünetelvén, hogy Vámos mégis képviselve legyen becses lapjá­ban, egy közügyi tárgyról vagyok bátor érte­síteni. Ugyanis f. hó 16-án vasárnap, Pintér Mihály k. biró ur, képviselő testületi nagy gyűlést tartott, a melynek fő tárgya volt, a jövő 1 S88-ik évi ápril hó 24-én lejárandó vámosi regále bérletnek mikénti kiadása. A mely ügybe kűlönbféle eszme csere után, végre ft. Hegedűs József ur indítványára, egyhangúlag abba lett megállapodás : „hogy az zárt ajánlatok utján legyen kiadva.“ S annak eszközlése, úgy az ahoz szükséges megyei hírlapok utjáni hidetésnek is teljesí­tésére, a képviselő testület által Pintér Mihály b i r ó u r bízatott meg, és utasittatott: hogy az még a f. heti lapokban mppiplpnipn a. sziiksPíTPK tudni valókkal hno*v * 2 a bérleni szándékozók f. é. október hó 30-ig az ajánlataikat a k. biró úrhoz beadhassák. Rajta tehát tisztelt bérleni vágyó urak. „A ki mer, az nyer!“ Kiváló tisztelettel I*. I, A RÉSZVÉT. Hírlapunk gyűjtése a Veszprémben tüzkárosult 178 család javára: Gaizler Béla ur (Buda), a budai kereskedösegédek által tartott táncz- vigalom tiszta jövedelméül 34 frt 57 kr Kompolthy Tivadar ur (Orosz­lán Pali sajátkezű rajzának elárve- reztetése árában) 1 frt 19 kr. R á c z Márton ur (Pápa), a dr. Müllerbeer Gyula „Tercsike-Gavotte“- ja előadása alkalmával egy névtelen asztaltársaság jószivü adományakint 11 frt — kr. Összesen 46 frt 76 kr. Legutóbbi (49. sz.) hírlapunkban ki­mutattunk 446 frt 37 kr. egv busz frankos franczia utalvány és egy cs. kir. arany. Eddigi gyűjtésünk 493 frt 13 kr. egy busz frankos franczia utalvány és 1 cs. kir. arany. Átadtunk a városi hatóságnak ösz­szssen 485 frt — kr. egy 20 frankos franczia utalványt és 1 cs. kir. aranyat. Irodánkban van 8 frt 13 kr. A veszprémi tüzkárosultalomk élelmiszert és ruhanemüeket adakoztak : Kolin Lázár 1 darab vánkos, Kreiczer Antal 1 mérő babot, özv. Abeles Miksáué 3 kenyér, Kubai Hubert 2 kenyeret, Cseh Miklósné sz.-kir.-szabadjai gyűjtése 56 liter rozs, 10 kenyér, 32 lit. liszt, 21 l/2 lit. borsó, 37 lit. lencse, 2 kosár burgonya, 1 liter zsir, 1 drb szalonna, 4 drb ruhanemű, Kádárta köz­ség 170 kiló búza, 607 kiló rozs, 3 kenyér, 4 drb ruhanemű, 1 zsák, Szinger Mór 10 liter bab, Mozner Fevenczné 4 kenyér, Foki István fél mérő bab, Hor­váth Elek 3 drb ruhanemű, Pikker Ferencz 4 sze­mélyre főzeléket, özv. Begesdy Jánosné 1 kenyér és 10 személyre ételt, Hochmuth Ábrahám 5 kiló liszt, 5 lit. kása, 2‘/a kiló rizs, Kopácsy Ipoly 85 kéve zsú­pot, Soós Zsigmondné 10 liter lisztet, Homoki Imre 1 raércze rozs, 10 drb ruhaneműt, Pillitz Dávid 2 kenyér 12‘/2 kiló lencse, Kolin Lázár 2 pár czipő, Sterk Mór 1 kenyér, özv. Rotkauser Vilmosné 2 kenyér, 12 ki. liszt, 8 ki. kása, 12 ki. bab, Győrfy Viímosné 23 drb ruhanemű, Beke János 2 kenyér, Komoróczi Mihály 1 kenyér, Bróder József 5 kenyér, Stefanies Ignáczné 2 kenyér, Rotkauser Sámuel 4 kenyér, 15 ki. bab, Bornstein Ignácz 1 kényéi-, özv. Szente Ferenczné 22 drb ruhanemű, C.->eh Alajosné 25 drb ruhanemű, Veszi Lázárné 66 drb ruhanemű, Pfeifer Miklós 16 drb ruhanemű, Stoll Miklósué 2 kenyér, 8 személyre ebéd, Szentes N. 12 személyre ebéd, Tóth A. és Hermán János 7 személyre, Kron- stein István 6 lit. lencse, 4 lit. borsó, l/s mércze árpa, Ekker József 4 kenyér, Haizer Adám 1 kenyér, Cseh József 1 kenyér, ifj. Krausz József 1 kényéi", Veszprémi József 1 kenyér, 7 lit. bab, Maiiovil S. 95 prófunt, Sipos Anna 6 kenyeret és 1 pár ezipőt, özv. Rothauser Ignáczné 3, Steuger Ferencz l,Vurda Manó 5 kenyeret, Fata Ferencz 2 festett kanna 4 reszelő. 1 levesszürü, 2 kanáltartó, 2 merőkanál, 2 szűrőkanál, 2 mécses, 2 drb evőkanál, Rátót község 26 mérő rozsot, 2 mérő árpát, 12 zsák burgonyát, 7 kenyeret, Várpalota 157 kenyeret, Jagasics Mária 1 kila búzát, Kronstein István István 1, Nyirő Ist­ván 6, Nyikovics György 6, özv. Kovács Jánosné 5, Tiringer Pál 4, Völgyi Lajos 2, Szél István 1, Kajdi Pál 2, Csikasz József 6, Bélán József 6, Sziver Ign. 6, Kovács Ignácz 6, Csomay Lőrincz 6, Pfilf And. 2, Fehér Sándor 20, özv. Schönfelt Jakabné 10, Szabó Lajos 10, Frick Mihály 8, Eszterhay Ferencz 6, Nagy Károly 4, Pap Ferencz 4, Horváth mészáros 12, fél kenyér, Ernhoffer 6, Csépesi Balázs 6, Eszterhay Nándor 6, Csikász István 6, özv. Zsolnay Károlyné 6, Liptay János 4, Noszlopv Ferencz 5, Jung Adám 3, özv. Neu Ignáczné 3, Gersits György 3, Singer Mér 4, özv. Stoll Miklósué 10, Magyari Lajos 2, Szűcs Pál 10, ifj Rados István 10, Szedmák Ign. 8, Dukovics Sámuel 10, Neumayer József 2, Bencsik Fülöp 4, Csomay György 8, Müller György 2, Schmid Mihály 6, özv. Hoffmanné 6, Medvárdi János 4, Hires János 2, özv. Szabó Teréz 3, özv. Szabó Jánosné 3, Kommer András 4, Szabó Géza 18, Fehér András 5, Deáki Mihály 4, Lobi Zsigmond 4, Schmidt János 4, özv. Zsolnay Károlyné 4, Gibitz Venczelné 4, Tóth Lajos 4, Farkas Constantin 4, Ney Lipót 8, Kovács Imre 8, özv. Moznerné 20, Orbán Bálint 20, Huber Károly 6, Dávid-intézet 6, Androvics Imre 8, Med- gyesy József 6 személyre ebédet adományoztak, Grüli János 1 mércze rozsot, Soóly község 7 ke­nyér, 77 kiló liszt, Springer Mór 2 drb kenyér, Somogyi Dánielné 5 liter bab, özv. Késs Lászlóné 7 drb. ruhanemű, Steuger Ferencz 4 drb. ruhanemű, Steiner J. Jenő és Lövenstein Sámuel 10 kenyér, Kruppa Józsefbe 2 kenyér, Lövenstein Jakab 4 kenyér, Orbán Pál 2 kenyér, Klemis János 1 kenyér, özv. Leitold Jánosné 3 drb. ruhanemű, Szalai Ferencz 1 kila rozs, 1 zsák, Báor Károly 2 drb ruhanemű, Beke Péterné 2 kenyér, Springer Anna 1 kenyér, Angol hölgyek 30 adag kenyér, Fodor Róza Buda­pestről 1 vánkos, 1 paplan, 1 lepedő, Schült Károly 10 drb ruhanemű, özv. Dobner Jánosné 9 drb ruha­nemű, 9 pár czipő, 1 kalap, 1 szőrtarisznya, 1 zacskó, 50 drb kenyér, Tuszkau Anna 5 kenyér, Szalay J. 10 kenyér, özv. Ferenczy Miklósné 3 drb ruhanemű, Mészáros Károly 5’/2 k. bab, Horváth István 1 kenyér, Kenessey Móriczné 6 drb ruhanemű, Gscheidt István 2 kenyér, Tuszkau Valdemámé 5, Keresztes József 2, Papp Gyula 6, Pátkai Luiza 6 kenyér, Kovács József papkeszi község bírája beadott a község részéről 62 kiló búza, 6 mmázsa rozs, 8 drb zsák, Tihany köz­ség 1187 lit. gabona, Aszófő község 902 lit. gabona, Örvényes község 1040 lit. gabona, Balaton-Udvardi község 381 lit. gabona, Varsányi Gábor 1 m. jrozs, í A vidék, amerre elhaladtunk a képzelhető legszebb panorámát nyújtotta felénk, de ezen szép panorá- ból kilátszott mindenütt ama égbekiáltó nyomor, melyben ez ország népe eviczkél. Azon ut, melyen Horvátországon keresztül men­tünk egyike a legérdekesebb, de legveszedelmesebb azon utaknak, melyeken gőzmozdony közlekedik. Az egész ut vagy kősziklákon fut végig, vagy peditf alagutakon bujkál keresztül. A vonatról jobbra-balra tekintve a hegyek és völgyek százainak szakadatlan lánczolatát szemléljük, mig letekintve tátongó mélység tárul elénk, — maga előtt látja az ember azon borzasztó katasztrófát, mely ily helyeken egy csekély kisiklás átán bekö­vetkeznék. Ily utakon haladva, a természet rendkívüli csuda- szemlélése mellett alig vettük észre a nap jó részé­nek lefolyását; délután 4 óra volt már, midőn a tenger a maga végtelenségében előttünk állott: Toliam gyenge leírni azon hatást, melyet érez azon ember, ki a végtelenség titkai között először látja maga előtt a végtelen Istenség egyik legre- mekebb alkotását a tengert, valami megmagyaráz- hatlan érzés hatja át egész valóját, a csudálat, a bámulat az átszellemttlés kifejezése ül az arczon ; — a szem megáll, leikével fölül emelkedik a mindenna- piasságon, mintha nem is közönséges földi sárból gyúrt anyag volna — átszellepiülten tekint körül; lelke a végtelenség homályába burkolódik . . . vágyik föl az égbe, hogy kifürkéssze az Istenség soha meg nem fejthető titkait. Lassanként oszladozik a homály, melyet a reá gyakorolt hatás előidézett lelkében. Néz-néz maga körül, — mig neuj kiáb­rándulva visszaesik oda, honnét csak rövid idővel azelőtt ragadtatott ki a hétköznapiasságba . . . Mi is úgy jártunk. A tenger megpillantása felejtetett velünk mindent, feljtette utunk czélját, város és vidék szemlélésével — az eltöltendő néhány napot. Amily lehangoló volt azonban kedélyünkre a jelzett tapasztalatok szerzése, ép oly jól esett gyö­nyörködnünk a város és vidéke szépségeiben: A mindenki által Adria gyöngyének nevezett Fiume az adriai tengerpart egyik legszebb fekvésű, és mióta kormányunk dédelgetésében részesül — egyik legszebben épített 28 ezer lakossal biró kikötő városa. Régebben épített utczái ugyan mint minden tengerparti főleg olasz városban oly keskenyek, hogy 2 ember alig fér el egymás mellett, s régebben épí­tett házai piszkokkal burkolvák, vakolatlanok — romladozók, — de az uj városrész, mely léteiét az anya országnak köszönheti — semmi kívánni valót nem hagy hátra; utczái rendesek, tiszták, közvetlen a tengerre néznek. Itt van a kormányzósági épület, a podesta lakása, állami iskolák, színház és több középület. Van ezen városrésznek egy szép főtere, az úgynevezett Adamich-tér; ezen tér közepén van a minden keleti kényelemmel berendezett Európa szálloda, melynek konyhája aránylag elég olcsón jól készített ételeket és friss italokat szolgáltat. A város mulató helyei között a legszebb és leglá­togatottabb az úgynevezett népkert, melynek fákkal, bokrokkal leárnyékolt részei a Fiumeieknek kellemes üdülést nyújtanak. A város kereskedelmi élénkségét részben elősegíti világhírű rizshantoló gyára, s a mindenki által ismert dohánygyár; ezen két gyár több mint ezer munkást foglalkoztat; — szóval Adria gyöngyében most már mindent föltalálhatni, csak azt nem találtuk, — ami után oly vágyva-vár- tuuk — a magyar iránti szeretetet, testvériséget, rokonszenvet. (Folyt, küv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom