Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-05-14 / 24. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 24. sz. Szombat, május 14. ram fi™ iiur MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. _ Előfizetési árak: Egész évre......................6 frt — kr. Félévre ...............................3 frt — kr. Ne gyedévre......................... 1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. üv^eg'jelen. minden szomloaton. = Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba,. VESZPRÉM, Horgos- utca a, 105. szám a. küldendők. = HIRDETÉSEK ÉS a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8-—12, d. u. 2 7 óra között. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petöfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A város s megye egyleteihez! V eizprém, május 13. Négy régi magyar város pusztult el a mult héten. Eperjes, Nagy-Károly Toroczkó és Kurtics. Ezen felül számos községben százezrekre menő kárt tett a pusztító tűzvész. Egy emberöltő fáradalma« munkája dőlt halomba. Ezernyi véreink minden vagyona pár óra alatt semmisült meg s most hajléktalan bolyongnak a romok közt, éhező gyermekeikkel — földönfutó koldusként Virágzó kereskedelmük, hangyaszorgalmú iparuk oda van s mint a nemzet legnagyobb írója mondja: valójában elpusztult ott az Isten házával s a Mázsák hajlékaival együtt a szegény ember viskója is. Segélyre kell sietnünk, föl kell építenünk az Isten házát, újjáépítenünk a tudomány s a népnevelés házait s szerszámot adni a leégett ínséges nép kezébe, hogy födél alá segíthesse nyomorgó családját. A nemzet minden fiának, kiki tehetsége szerint, részt kell vennie most a könyörület müvében. A felebarát! szeretet, az Isten e legnagyobb parancsa most hazafiui erény is. S ezt első sorban a magyar társaskörök, a kaszinók, egyletek, olvasó-körök gyakorolják. Szerte az országban megindult erre a mozgalom. Az országgyűlési képviselők testületileg egy napi dijjukat, 2220 frtot adományoztak a tiizkárosultaknak, a király, a her- czegprimás fejedelmi adományokkal siettek az ínség enyhítésére, a magyar irók millió példányban részvétalbumot adnak ki s a vármegyék s városok közgyűlései mindenütt mozgalmat inditnak általános segélygvüjtésre. A sajtó megnyitotta hasábjait a kónyörado- mányoknak s a kasinók, olvasó-körök jóté- konyczélu ünnepélyeket rendeznek e czélra. Veszprém megye népe is vegye ki részét az irgalom kötelességéből. Veszprémben, Pápán, Zirczen, Vár- palotán, Siófokon, Enyingen, Deve- cserben stb. életképes, erős társasköreink vannak s az ezek élén álló elnökségek s tisztviselők feltétlenül bírják a polgárság bizalmát. Ne késsenek egy perczet sem. Hívják egybe kűlön-külön a választmányt s rendezzenek egy jótékonyczélu estélyt. Itt a májushó; a majálisok ivada. Rendezzenek egV-egy májusi kirándulást az égett, hajléktalan ínségesek javára, E jelszó alatt sikerülni fog ezúttal minden vállalkozás. Részt fog abban venni gazdag és szegény egyaránt. "Nem jár sok költséggel a rendezés. A falragaszok, meghívók, beléptijegyeket e czélra, minden megyebeli egyesületnek felajánljuk díjtalanul. Az illető elnökségek megkeresésére kinyom atjuk azokat ingyen a mi „Petőfi“- könyvnyomdánkban. Hatósági eugedélydijra nem köteles a jótékonyczélu rendezés s igy a vállalkozás semmi nagyobb anyagi kiadással nem jár. Hát hinni akarjuk, hogy a felebaráti szeretet szava nem fog elhangzani e vármegye téréin sem nyomtalan. Segítsük egymást s magunkat. S az Isten is megsegít! Felhívás Veszprém vármegye lakosságához! Hazánk három városában Toroczkón, Nagy- Károly ban és Eperjesen a folyó hó első napjaiban tűz ütött ki,, mely oly nagy mérveket öltött, hogy rövid idő alatt ezen városokat láugtenger borította. Mindegyik városban több templom s több százra menő ház égett le, közöttük a legnagyobb és legszebb köz- és magánépületek a bennök elhelyezett értékes berendezésekkel és ingóságokkal együtt, úgy hogy, a néhány nap előtt még virágzó városok rommá és megrendítő nyomorúság színhelyévé lettek. A károsodás mérvét eddig még megállapítani nem lehetséges, de annyi már most is bizonyos, hogy tetemes összegre megy a lakosság által szenvedett kár. Ezen nagy csapást a nevezett városok lakossága elviselni nem képe3, ha csak nem nvuj- tatik nekik könyörületes segédkezén. Veszprém vármegye lakossága soha sem zárta el szivét, midőn jótékonyság gyakorlásáról volt szó és mindenkor elől járt, midőn rendkívüli szenvedéseket s csapásokat kellett enyhíteni. Ezen ősi erényben bízva, bizalommal fordulok a vármegye lakosságához azon kéréssel, hogy szenvedő honfitársaink segélyezéséhez hozzájárulni szíveskedjenek. Azon meggyőződésben, hogy ezen felhívásom most is, mint hasonló esetekben máskor a csapások által sújtottak szenvedései iránt fogékony kebellel megáldott megyei lakosság minden rétegében viszkangra találand, ezen segélyezési ügyet a községi elöljáróknak megnyugvással és reménynyel adom át, szivükre a jótékonyság, ama kiapadhatatlan forrására bízván, hogy a czél érdekében, daczára a nyomasztó anyagi viszonyoknak, minden lehetőt elkövetnek arra nézve, mikép a vármegye területéről könyöradományok gyűjtéssé nek. A kenyérben szükölködők és hajléktalanok részére kétszeres értékkel bir a gyors segélyezés, ez inditott arra, hogy be sem várva a magas minisztériumnak segélygyüjtést elrendelő intézvényét, szenvedő honfitársaink segélyezését sürgősen kérelmezzem. Midőn tehát a gyors segélyezést kérem és jelzem, hogy a legkisebb adomány is a leg- hálásabb köszönettel fog fogadtatni. A gyűjtendő könyvi-adományokat közvetlen hozzám küldeni kérem, hogy azokat haladéktalanul rendeltetési helyükre juttathassam. A beérkezett könyöradományok hivatalosan nyugtáztatni fognak. Veszprém, 1887. évi május hó 10-én. Véghely Dezső, királyi tanácsos, alispán. VIDÉK. Budapest, május hó 12. (Tavaszi lóversenyek. — Harcz a Józsefvárosért. — A budai színkör. — A füty.) Levelezői tisztemhez képest szemügyre veszek minden jelentősb eseményt itt a fővárosban, hogy híven számot adhassak róla e lapok n. é. olvasóinak, | lelkiismeretesen kiböngészvéu azt, a mi bizonyos I tekintetben a vidéken is érdeket kelthet. így pél- dának okáért lehetetlen mellőznöm, az aktuális számba menő tavaszi lóversenyeket, melyek egyaránt foglalkoztatnak aprót-uagyot a közönséges sarki hordároktól a kaszinóbeli mágnásig. Tudnivaló dolog, miszerint, ez az igazándi úri passzió, vagy mondjuk angolos mulatság ott kezdődik, hogy kilépek a ház portáján és midőn belevegyiilök a nyüzsgő zajgó tömegbe, egy egész raj sarki hordár settenkedik körülöttem mingaddig, mig ki nem váltom magamat vagy egy 20 krajczárnyi programúi megvételével a semmi esetre sem kellemes társaságból. A zsúfolásig telt lóvasutos kocsi egyik hágcsójára valami nagy ügygyel-bajjal fölkapaszkodva érem el a lóversenytér föllobogózott bejáratát, melynek közelében apró viskók homlokzatán olvasom a „pénztár“ szót, ami ugyan elég világos figyelmeztetés arra végre, hogy váltott jegy nélkül a porond szent földének porát saruimnak érinteni nem szabad. De már a sárga jegy előmutatására illő emberségtudással nyitja ki a korlátot a rend méltóságos őre, és hogy érkezésem esik végig tekinteni a rogyásig telt tribiineken, meg kell vallanom, hogy ehhez fogható látványt még egy zsúfolt színház nézőtere sem nyújt. A vásári zajhoz hasonló zsivaj, melyet a totalizatörök éktelen kiabálásukkal csapnak, akkor csillapul, ha a tulajdonképi futtatás kezdődik. A „Gioconda,“ „Pajzán,“ „Mameluk“ (semmi czélzás !) kápráztató illanását feszült figyelemmel, lázas érdeklődéssel kiséri a tömeg, és midőn nehány perez múlva a fúvó paripák villámsebességgel meghaladták a kijelölt pályát, egetverö taps és hurrah üdvözli a győztest, mely dicsőségből első sorban a tulajdonos és a merész, tarka libériás jokey is kiveszik az őket megillető részt. A nemzeti tornacsarnok volt minapában két szellemi bajnok mérkőzésének színhelye. A díszes • emelvényen először Visi Imre a „Nemzet“ szerkesztője, mint a józsefvárosi szabadelvű párt jelöltje, e hó 8-án Kaas Ivor báró a derék „Budapesti Hírlap“ kitűnő publiczistája és ugyancsak e kerület mérsékelt ellenzéki jelöltje mutatták be magukat a választó közönség előtt. Mindkettőnél nagyszámú közönség gyűlt össze, de az igazság kedvéért konstatálnom keil, hogy a „Budapesti Hírlap“ munkása lelkesültebb fogadtatásban x-észesült, mint a „Nemzet“ szerkesztője. Közvetlen Kaas Ivor báró után Apponyi gróf hatalmas orgánumával emelt szót, és sújtó kritikájával, melyet a kormány politikája fölött gyakorolt, deprimáló hatást idézett elő. Hogy a két előbb említett zsurnaliszta közül ki lesz a győztes, korai volna már most firtatni, én meg nem érzem magamat illetékesnek megítélni azt, ki lenne érdemesebb a józsefvárosiak bizalmára. A budai színkörben már megkezdte a Makó és Szirmay vezetése alatt álló te nies vár-pozsonyi szín- társulat működését. Mig a város-ligeti díszes arenáMit ér a szív, ha nem remél, Mit ér a toll, lia csak hegyéi ? Mit ér nekem a gondolat S az ér zenvény, ha nem szabad?! A toll hatalma ad nekem Erőt a léthez: erezem! Szabad vagy toliam, oh, szabad! Imádom e hatalmadat! Mit ér nekem a pénz, vagyon ? Van toliam és el nem bukom. A szent igazság utjain Megédesülnek kinaim! Előre csak, te gyenge szív Egy nagy jövőnek fénye lm! Ki mondja azt, hogy nincs jövőm? Eljön az én keresztelőm'. Es ékkoron én nevetek, Most mások örvendezzenek! Előre hát! Előre, fel! Keményed óh, ne hagyjon el! A kárörveridők sergivel Alit sem törődj, remélni kell. Előre hát te gyenge szív! Egy nagy jövőnek fénye hív! llallám. Hosszú Tamás egyike volt a világ legszerencsétlenebb embereinek. Semmi vállalata sem sikerült. A hova csak betette a lábát, ott bizonyosan történt valami szerencsétlenség. Különben Hosszú Tamás uram becsületes mesterségére nézve csizmazia volt, még pedig a politikus fajtából. — De hát minden czizraazia politikus, mondhatnád kedves olvasó. — Igaz, de nem minden csizmazia nemes ember, legalább a mai időben s igy nem is minden csizma- ziának van a választások alkalmával szavazati joga. De az is igaz, hogy Hosszú Tamással nem sokat nyert egy képviselő sem, sőt még mióta Hosszú uram szavazni jár, mindig'vesztett az a fél, amelyhez ő adta szavazatát. De hát erről nem lehetett tenni. Hosszú Tamás szerencsétlen flótás volt. Tizenharmadik fia az apjának és pénteki napon született. Bár a pap és a tanító elégszer magyarázták Hosszú uramnak, hogy hát nem azért szerencsétlen ő, mert tizenharmadik és pénteken született, — mitsem használt, azért ő rendületlenül abban a hiedelemben élt. Es Hosszú Tamás mindannak daczára, hogy szerencsétlen ember volt, és rajta volt a teher, tudott existálni, mert rendelkezett egy kis sütnivalóval, a mit méltán megirigyelt tőle többi politikus kollegája. Mert az sem volt tőle megvetendő cselekedet, a midőn megbuktatta a kormánypárti képviselőt. Tudta ugyanis, hogy ő olyan szerencsétlen flótás, aki sohasem szokott nyerni. Égy Ízben két jelölt volt a kerületben. Egyik kormánypárti, a másik 48-as függetlenségi. Természetesen Hosszú Tamás az utóbbi elvet osztotta, de tudva azt, hogyha oda adja szavazatát, biztosan a kormánypárt fog győzelmet aratni. Nem törődött ■ tehát a világ . pletykázó nyelvével, hanem leszavazott a kormánypárti bódéban. Nagyot néztek a kormánypárti kortesek s hízelkedve veregették meg Hosszú uram vállát és hitegették édesmézes1 szavakkal és elmondták neki a bibliai történetet a megtért bűnösről. — Tudja-e kend Tamás gazda, hogy az ön meg- i térése többet ér nekünk, mint kilenczvenkilencz olyan embernek a szavazata, kik el sem tévelyedtek I tőlünk! — monda édeskés mosolylyal a választási elnök és barátságosan megveregette Hosszú Tamás vállát. , — Meghiszem, ha a tekintetes ur mondja, de azért még sem nyer a kormány! — Mért nem? — kérdék egyhangúlag a bizalmi férfiak. — Mért nem? Hát csak azért nem kérem alássan, mert a fél sohasam nyer, amelyiken én szavazok. Tetszik tudni, én vagyok az éde$ szüleimnek a 13-ik fiuk és pénteki napon születtem. A választási elnök s a bizalmi férfiak jót nevettek, de bezzeg nagyot néztek, midőn kisült, hogy Hosszú Tamásnak van igaza. De azt nem Hosszú Tamás szerencsétlenségének, hanem a magukénak tudták he. Boszut forralt a választási elnök. Épen ü választás utáni hétre volt kitűzve az árverezés Hosszú uram házára. A felesége után maradt rája, de a megboldogult hitves elhalálozása olyannyira elszo- moritá Hosszú Tamás szivét, hogy lemondott a becsületes csizmazia mesterségről és ivásra adta magát. Természetesen ez a mesterség nem sokat hozott a konyhára. így történt, hogy a felesége után maradt kis vagyonkáját Hosszú Tamás uram lassankint leöntötte a garaton s azon vette magát észre egy szép nyári reggelen, hogy az ajtaja előtt megütik a Hezitáló dobot. Az árverezők között diszállást foglalt a választási elnök, aki különben foglalkozásra nézve suttyomban uzsorás volt. * A hajdú eldobálja a requiemet s a végrehajt^ tor- kaszakadtából kikiáltja a becsárt. — 2000 forint először! — 2500 forint! — sugia oda a végrehajtónak a választási elnök. — 2500 forint először, annyi másodszor 1 Senki többet? annyi ... — Ne veszítse a szavát, szakítja meg a beszédet Hosszú Tamás. Engedjék meg kérem alássan, hadd szóljak már én is valamit. — Csak tessék! — mond a végrehajtó'. — Hát csak azt akarom mondani kérem alássan, hogy bolond lesz, aki ezt-a házat megveszi.. Nem lesz ebben a házban senkinek sem nyugta, sem maradása. — Miért nem ?! — Kérdék egyszerre kiváncsi hangon az árverezők. r*~ Mert ebbe a házba kisértetek járnak; tessenek csak idetekinteni úgy éjféltájban, meg fogják látni a kísérte tét. Az árverező választási elnökben megállt a lélek- zet. Már maga is kezdett hinni a kísértetekben, mióta Hosszú Tamás annyira rászedte őket. Oda rontott a végrehajtóhoz és kérte, hogy függesze fel az árverezést, mert ő meg nem veszi addig a házat, mig meg nem győződik Hosszú Tamás szavainak valótlanságáról. A végrehajtó megtette a kedvéért. Még az nap éjjel pedig egy deputáczió küldetett ki, hogy vizsgálják meg, vájjon igazán jár-kel-e ott éjféltájban kisértet. A deputáczió élén volt a rendnek egyik éber őre, utána a küldöttség többi tagja. Az egyiknél paraplé, a másiknál söprű, a harmadiknál hurkatöltő s hasonló fegyverek voltak. Tizenkettőt ütött az óra. Megálltak a ház előtt. Egyszerre egy fehér lepedőbe burkolt alak jeleut meg az udvaron fel és alá kezdett járkálni. A depu- tácziónak inába szállt a bátorsága. Csak a rendnek éber őre nem vesztette el lélekjelenlétét. Felmászott a kerítésre és beugrott az udvarba és torkaszakad- tából kiáltotta a kisértetre: — Megállj, vagy meghalsz ! A kisértet nem válaszolt, megfordult az udvar végén és a rönd őrének tartott, de ez egy ügyes mozdulattal a kisértet hátamögé került, azt megragadva, a térdével bizonyos gymnasztikát végezve, elterítette a földön. A deputáczió tagjai ujongva ugráltak az udvarba. Mindenki azt hitte, hogy kisértetet fogtak, pedi<r csalódtak, mert a lepedőben csizmazia volt. Hosszú tamás volt a kisértet, akit azután ámítás miatt bekísértek a börtönbe.. Másnap megtartották az árverést. Hosszú Tamást pedig elitélték árverés megakadályozás,. népámitás s izgatás vétsége miatt hat hónapi börtönre, mely idő alatt elég alkalma volt a fölött gondolkodnia, hogy 5 milyen szerencsétlen flótás. A rönd éber őre pedig büszke lett e naptól fogva, mert ez volt az első fogása s akkor is — csizma- ziát fogott. m.
