Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-12-24 / 59. szám
legelső sorban a „veszprétmnegyei houvéd- egylethez folyamodik a végett, ha a tábornok ur II. kötetének kiadását pártolólag kezébe j venné; a megyei s más vidéki lapokat, továbbá az összes megyei honvédegyleteket, ■ a bpesti irói-kört; az országos, képviselőket; a városi polgárokat; papokat, tanítókat, j földbirtokosokat stb. aláírásra felszólítani kegyeskednék, agy, hogy legalább ezer aláíró lévén, a mű kiadása biztosittassek. Csak aláírás kéretik. A többi módozatok megállapítását közös tanácskozmányban kell eldönteni. Honvédek! bajtársak! A ki nektek mindig azt mondotta: „Előre!“ A ki titeket: mindig diadalra és becsületre vezetett, kinek szeplőtelen zászlója alatt a hazát és szabadságot forrón szeretni megtanultátok, annak nevében most én mondom nektek: „Előre!“ sorakozzatok <T munka körül! Ez legyen a legszebb, legzöldebb babér, melyet még élő tábornokunk ősz, de mindig nemes homlokára tehetünk! Ne a holtakat, hanem az élőket koronázzuk meg, megtisztelvén ez által önmagunkat s hazánkat is. Hasonlókép szólunk hozzátok ti írók, papok és tanítók, mint a nemzet törvényhozóihoz, kik a haza szent ' emlékeinek emlőjén emelkedtetek a honatyaságra; végre hozzátok gazdagok s hatalmasok, kiket Isten minden földi javak mellett jó s nemes szívvel is megáldott! A haza geniusa legyen velünk és törekvésünkön! Ugod, 1887. okt, 20. Lukácsek János, plébános, volt 1848—49-iki honvéd-tiszt, s orsz képviselő. A törvényszéki teremből. A marczaltoi rablógyilkosság. — Saját tudósítónktól. — Első nap. A veszprémi kir. törvényszék hétfőn kezdte meg a marczaltoi rablógyilkos czigá- nyok bűnügyének végtárgyalását Laky Kristóf dr. elnök, Tóth László és Takács Lajos bírák s Vlassich jegyző képezték a törvényszéket. Pongrácz Jenő kir. ügyész a vádhatóságot. Védők voltak: j Steiner Kálmán, Ányos Pál, C s e t e Antal, R a s s y József, Spitzer Mór, F o d o r Mihály, M a t i s z Dezső, Csernyi László, Kosen thal Sándor, V a d n a v Béla. Az elnök fél 10 órakor megnyitja a tárgyalást, mire a vádlottakat elövezetik. A közvádló azután előadja a vádhatá- 1 rozatot, mely szerint Stojka Mihály, Karvaly Basnu alias Krajczár Csibók, Karika Vendel, Bihari Boldizsár és Stojka Géza kóbor czi- gáuyok előre 'megfontolt szándékkal ez évi szeptember 29-én Pápa és Marczaltő közt Bálint József fuvarost Császár Ferencz czipészt, és Holy László iparost meggyilkolták, Csonaky Istvánnét, Rozs Fe- rencznét és Du kies Ignáezot súlyosan meg-j sebesitették és kirabolták. A vádhatározat felolvasása után elnök megkezdi a felek kihallgatását. Csanaky Istvánná elbeszéli, hogy hátulról támadták meg őket. 0 csak 5 rablót látott és csakhamar eszméletlenül terült el a földön, mert főbe ütötték. Rozs Fereuczné hasonlóan adja elő a megtámadtatást. () sem látott senkit, mert bóbiskolt s csak Csanaky né kiáltására lett figyelmessé, de egyideiüleg ő is kapott ütést s csak arra emlékszik, hogy rákiáltottak: „Kutya, add elő a pénzedet!“ Dukics Ignácz sértett fél még mindig betegeskedik s maga helyett orvosi bizonyítványt küldött. Felolvastatik ez évi október hó 6 iki vallomása, mely szerint ő nem látott semmit csak az első ütésre emlékszik. E vallomásban még nem tudja, hogy Holy László meghalt és kér. annak kihallgatását. Dukics Ignáczné férje szemüvegét felismeri a bűnjelek között. E szemüveg és Holy László kulacsa között forog meg az egész bűntény, mindkettő a czigáuyok birtokába találtatott. A bűnjelek között talál még egy pár gyermekcsizmát, melyet szintén sajátjuknak mond. Bálint Józsefné nincs jelen. Bálint János, a meggyilkolt fuvaros apja előadja, hogy a lova hazajövet, mivel megvolt szúrva, azonnal felfordult s csak azután mondja, hogy a fiú is meghalt. Császár Fereuczné a meggyilkolt fuvaros neje.«- Neki Császár Dánielné adta tudtul, hogy özvegygyé lett és férjét meggyilkolták. Három gyermeke lévén, mindenikre 500 irtot számit fel kártérítést, aztfc gondolván, hogy ezt az állampénztárból fizetik. Holy Lászlóné a bűnjelek közül férje kulacsát és több pár csizmát ismer fel. Aztán a vádlottakra kerül a sor. Első sorban Sztojka Mihályt hallgatják ki, a ki teljes beismerésben van. Részletesen elmondja, hogy a tettet mint hajtották végre. Egy-egy emberre 5 frt jutott a rab- lott pénzből. Azt állítja, hogy részegek voltak. Délutáni 1 órakor az elnök felfüggeszti a tárgyalást és annak folytatását délutáni 3 órára tűzi ki. Délután 3 órakor tárgyalást folytatják, mely alkalommal Krajczár Csibók, Bihari Boldizsár lettek kihallgatva. Mindkettő rafi- nirozott gazember, kik először tagadtak, de később beismerték tettüket. Karika Vendel rovott előéletű egyén, kinek vallomása szintén sok terhelőt tartalmazott. Második nap. A keddi tárgyalás délelőtt fél tíz órakor a 17 éves Sztojka Gézának (Sztojka Mihály öcscsének) kihallgatásával kezdődött. Ő is jelen volt a gyilkosságnál. A 1 e g terhe 1 ő b b töredelmes vallomást tette. Elmondta az előzményeket, melyek szerint előre megbeszélték, C s u r k a és Rafael indítványára, bogy a vásárról hazajövő iparosokat megtámadják és hogy rajok ne ismerjenek, agyonütik őket és pénzüket elveszik. Elmondja, hogy öten voltak a gyilkosok és egyik úgy ütött, mint a másik. M e g 1 e p ő volt ama vallomás a mely szerint a pápai börtönben Csibók, Csurka, Rafael midőn az őrt váltották, a falon keresztül beszélgettek és összebeszéltek. Szerinte egyik sem volt í-észeg, csak félboros. R assy József védő kérdi a vádlottat, hogy gyónt-e már és mit gyónt, mire elnöke kérdésre a válasz megadását eltiltotta. Szembesítették Bihari Boldizsárral, kinek tagadásait megczáfolja, mire Bihari beismeri, hogy ő is ütött, de tagadja, hogy a második kocsinál ott volt. Spitzer dr. védő : Miért nem volt hát a második kocsinál: Bihari: Mert kérem nem vitt rá a lelkiismeret, uJig féltem is, de részegen is feküdtem a gyepen. Szembesítették Sztojka Gézát K r a j- czár Csibókkal is, ez utóbbinak mind azt szemébe mondta, a mit eltagadott. Sztojka Juli, a ki azzal van vádolva, hogy elkísérte a czigányokat, hogy azután az elrablott tárgyakat hazavigye, tagadja, I hogy tudomással birt az előleges megbeszé- ! lésről; tagad Karika Bóra is. De mind- j ketten később a szembesítés alkalmával b e- ismerték bűnösségüket s azt állít- j ják, hogy a borzasztó bűntényt Krajczár, Csurka és Rafael tervezték és indítványoz- j ták, a .mit a vádlott szemébe is meg- j .mondanak. Sztojka Sándor, a kit legjobban tört meg a vizsgálati fogság, alázatos halk be- j széddel előadja, hogy ártatlan s csak másnap reggel kapott Sztojkától 2 frtot, ki ezzel tartozott neki. Krajczár Csurka alias Karvaly Bas- nu előadja, hogy 56 éves. Tagadja, hogy ő tervezte a gyilkosságot és e mellett megmarad akkor is, midőn t szembesítésnél azt szemébe mondják. Tagadja j azt is. hogy Krajczár Csibók az ő fia, pedig azt mind beismerik; azt Csurka is beismeri, hogy az ő apja, Csibók öregapja, | de hogy az ő fia, nem fogadja el. Minden vádlott mégegyszer szemébe j mondja, hegy a tervet ő és Rafael főzték ki. A tárgyalás fél 1 órakor félbeszakadt és d. u. j 3 órakor folytatták. D. u. 3 óra. Kihallgatták Lóskay Béla, Eperjes János tanukat, továbbá Heller József Gábor községbeli korcsmárost, kinek vallomása rendkívül terhelő volt, mivel azt ! vallotta, hogy a czigányok, kik hatan voltak, összesen két liter bort és 3 deczi pálinkát ittak, ettől pedig meg nem részegedhettek, | mint azt a fővádlottak a tárgyalás folyamán j állították. Ki lettek még hallgatva Lőcse János, j Németh Gergely, V a j d a Mihályné, Takács j István, G r ő s z József, G i r 11 Lajos, Ferencz István tanuk, kik ügyész indítványára meg- | esküduek vallomásaikra. Ezután kihalgatták Rafael Jánost, egy i félszemű czigányt, kiről azt vallották a vádlottak, hogy ő főzte ki a tervet, s vajdája, lévén a bandának, kötelességük volt parancsát végrehajtani. Az elnök: Igaz-e, hogy maga biztatta ezeket? Rafael: Nem igaz, kérem alásan í Az elnök: Pedig azt mondják, hogy maga részt is kapott, meg csizmát is. A | vádlott: Hazudnak kérem; mondják meg a szemembe! A szembesítés nyomban meg is történt. Először Sztojkát szembesítették vele. Az elnök: (Sztojkához.) Mondja meg neki a szemébe, hogy ő biztatta fél magukat a gyilkosságra. Sztojka: (Rafaelhoz.) Hát nem maga mondta, hogy menjünk el a marczaltoi útra rabolni és üssük agyon őket, hogy ránk ne ismerjenek ?! Rafael: Hogy mersz hazudni te pimasz! Ne higyjen neki tekintetes törvényszék, hazudik; hiszen ha ők említik előttem a dolgot , regten feljelentem a bíróságnak! Szembesítik vele Sztojka Gézát. Az elnök: Ki tervezte a rablógyilkosságot? Sztojka Géza: Ez kérem, Rafael. — Az elnök: Mit mondott ? Avádlott: Hát azt mondta, kérem, hogy menjünk a marczaltoi útra egy kis ruháért és pénzért, mert kell a rajkóknak és üssük agyon az embereket, hogy ránk ne ismerjenek. Rafa el: Ne higvjenek neki, kérem, hazudik. Meg könnyű is neki, kérem, ez is igy beszél, mint a többi, egyenkint kellene kérem őket bevezetni aterem be. K a r i k a Vendel szintén szemébe mondja hogy ő volt a felbujtó. Rafael tagad. Bihari Boldizsár Rafaellel való szembesítése alkalmával is megmarad a mellett, hogy ez és Csurka is jelen volt a gyilkosságnál. Rafael: Hogy mersz hazudni, hisz széttépik a lelkedet az erdegek! Bihari: Nem hazudok. hát nem a magáé volt a kalap is meg a lepedő is, mely a tekintetes főtörvényszék előtt is-van? Rafael: Istenem, istenem, ezeknek a lelkeit egyenkint tépik szét az erdegek. Bihari végre beismeri, hogy a gyilkosságnál nem volt jelen Rafael. Azután kihallgatták Hannsz Mihály- nét, Kovácsi» Vendelnét, Gubócs Ágnest és Varga Istvánnét, kik orgazdasággal vannak vádolva, mert tudniok kellett, hogy a potom áron (1 frt 50 kr.) vásárolt uj csizmákat a kóbor czigányok csak jogtalan utón szerezhették. Harmadik nap. Laky Kristóf dr. törvényszéki elnök a tárgyalást megnyitja és folytatja a bizonyító eljárást. Legelőször Németh János pápai csizmadiát hallgatják ki, ki a gyilkosság után először jött a tett színhelyére, s szerinte még Rozsáé eszméleten volt, ki annyit tudott mondani, hogy a rablók öten váltak. Csanaky Istvánná azonban in ár eszméletlen állapotban volt. Lép Antal pápai csizmadia, ki azt vallja, hogy ő azt gondolta, csak a kocsi van feldúl ve, de csakhamar reá jött a szomorú valóra. — Mi a baj ? — kérdém Rozsáétól, ki eszénél volt. — Agyonvertek bennünket. — Hát a kocsis hol van ? — Agyonütötték. Ezt a kocsitól nem messze meg is találták. M Siüsdohány és ,,Gotterhalte“.,. Bartka Gábor bátyámnak Teleszületett jótulajdonsága, bogy különös előszeretettel szívja a szűz- dohányt és rendkívül Ízlik neki, ha az csempészett. Van gondja arra, hogy a javából csempészének számára s kisebb gondja is nagyobb, minthogy a finan- czokkal törődjék. Mikor meghozták a pesti lapok a hirt, hogy Tisza Kálmán sajátkezüleg nyúl a szüzdohányra s minden megyei és állami embert hivatalos spiczli- nek tesz meg, jókorát nevetett a markába és csak annyit mondott: — Dejszen korán keljen fel az a hivatalos spiczli, aki engem meg akar csípni! — De én azt hiszem, Gábor bátyám, hogy le sem fektisznek ! — Miattam akár sohse aludjanak, mégis le- I pipálom őket. Lefőztem én a fhiánczkomiszárusokat is a hetvenes években — szólt Gáborbátyám büszke öntudattal és meglátszott az arczán, hogy a kikérdezést várja. — Hát nem szabadna nekem is tudni a titkot. — Nem titok az öcsém, jelen voltak vagy tizen is, a régi gárdából valók, mindannyian jó czim- borák. Mikor kivittük a sikerült tréfát, még a hasukat is tartották nevettiikben. — Egészen kiváncsivá tesz bátyám! — No, hogy legyőzzem az asszony természetedet, hát csak elmondom. Mikor huszonöteszteudős lettem, akkor adta az apám prezentbe ezt a tajtpipát, azóta úgy vigyáztam rá, mint a szemem világára. En füstöltem ki ilyen feketére. Szenvedélyesen pipáztam teljes éle- terubeu, különösen vacsora után esett jól egy-egy pipáravaló. Epen tizen voltunk a régi gárdában, mind- anyian kimustrált agglegények, kik a „Fehérbá- rány“-ban szoktunk étkezni. Itt, mérték akkortájban a legjobb bort egész Pesten, de legmagyarabb ételeleket is főztek. ügy látszott, az osztrák financz komiszárusoknak is Ízlett a magyar koszt, mert mindannyian ide jártak étkezni, Télen-nyáron este 7 órakor szoktunk vacsorázni, vacsora után rágyújtottunk a tilosra. Eleinte minden tartózkodás nélkül, de mikor a finanezok is felcsaptak törzsvendégnek, megvoltunk akadva. Egyikőnk sem mert orruk alá füstölni a finanezoknak. Volt már sokszor 9 óra is, mikor ezek eltávoztak s csak ekkor lett szabad a pipázás. Már-már tűrhetetlenné kezdett válni ez az állapot. Egyesek azt ajánlották, hogy nézzünk más vendéglő után, ahol nincsenek finanezok. Ekkor nekem pompás ötletem támadt. — Olyan nincs — mondok, színlelt haraggal — inkább kifüstölöm az egész financz ármádiát. — De te is beláthatod Gábor, szólt az egyik czimbora, úgy ez állapot tűrhetetlen ! — Persze hogy belátom és segítek is a bajon. — Hogyan — kérdék kíváncsian valumeny- nyien. — Az már az én gondom, — vágtam vissza O' O röviden — ti csak adjatok össze pénzt a terv kivitelére.-— Aztán mennyire van szükség ? — Hát bizony kell egy napra legalább is öt forint. Nem sokalták. S mikor kijelentettem, hogy legkésőbb tiz nap alatt eltávolítóm a financzkomi- szárusokat, mindnyájan belenyugodtak. Tizen lévén, mindenőnk adott öt forintot. — Tudjátok hát czimborák, mit csinálunk?:-—- Előbb mondottuk, hogy az a te dolgod. — Nem egészen. Holnap együtt, félórával előbb jövünk vacsorázni, mint rendesen. Belenyugodtak. Másnap a kitűzött időben mindannyian együtt voltunk, azzal a különbséggel, hogy asztalunk mellett sorakozott a megboldogult Rácz Pali bandája. Mi megvacsoráltunk. Alig tettük le az evőeszO O közt, belépnek a finanezok és helyet foglalnak az asztaluk körül. En odasugok Rácz Palinak ; — Pali, ha a pinezér leteszi elébíik a meleg- ételt, húzzátok rá a „Gotterhaltet“ és húzzátok amig csak nem intek, hogy elég. ügy történt. Mikor a pinezér elhelyezte a pörköltet, rostélyost az osztrák financzkomiszárusok j előtt, Pali rákezdte a „Gotterhaltet.“ Persze, ekkor | mindnyájonknak felállva, levett kalappal kellett végighallgatnunk a himnuszt. A financzkomiszárusok is rendületlenül hallgatták a czigáuyzenét s csak egyre ámultak-bámul- tak, hogy mi a kő ütött belénk, hogy már a „Got- | terhaltet“ huzatjuk egy órahosszáig is. Mikor láttam, hogy már egészen kocsonyává fagyott az ennivalójuk, intettem Palinak, hogy hagyja abba. Helyet foglaltunk. Azok is leültek, enni akartak, de bizony nem Ízlett nekik. Ez igy tartott tiz napig: a tizediken már nem jelentek meg a finanezok, gondolván magukba, hogy csak nem bolondultak meg, hogy a mi kedvünkért mindig kocsonyát egyenes:! Mi pedig ez idő óta szabadon pipálhattunk és huzattuk a — Kossuth-nótát. Hullám. Foghúzás a kéjgáz alkalmazásával. Egy romlott fájdalmas fognak eltávolítása a szájból, felér az elkeserített életnek megédesitésével. Senki többszőr nem hallja az „ujjászülettem“ szólást1 mint a fogorvos s mégis tény az, hogy az emberek nagy része csak a haláltól fél jobban, mint a foghúzástól. Még a példabeszéd is azt mondja: „jajgat, mintha a fogát húznák.“ — Honnan e félelem, ez iszonyodás?! A falu kovácsa, tudós embere, meg a város borbélyai mind jobban megadhatnák a választ, mint én. Sokat tudnának beszélni azok a régi „kulcsok is, melyek a foghuzá- I soknál egy-két évvel ezelőtt is használtattak s melyek a borbélyoknál ma is divatban vannak s melyeirkel nem egy páeziensnek a fogliusát és állkapczát marczangolták össze. Az iszonyodást örökségkép veszi át a fogfájásban szenvedő s nincs tudomása arról, hogy a legújabb, egy j férfitenyérbe eltemethető fogóval s a hozzája szüksége« ! műfogásokkal egy pillanat alatt megszabadulhat kinjától. A félelem sakkban tartja a beteget s akár egy hétig | is éjjel-nappal őrzi fájdalmas kincsét, rárakva egy tuczat háziszert és edzőanyagot a szekfüborstól a karbolsavig, s miután önhusát, nyelvét, szóval az egész szájüreget összeégette, — végrendeletetet készit utoljára, melyben fogát odatestálja a — fogorvosnak. Végre elszántan, fejét nagy kendőkbe, vánkosokba , burkolva, elindul a rettegett fogorvoshoz. Tétovázva áll I meg az ajtónál, majd újabban erőt merít és benyitja az ajtót. Itt aztán csak a prókátorrá lett fogorvos képes a beteget leültetni, rossz fogának bemutatására bírni s azt megfogui engedni. Hogy maga a műtét mily kevés ideig tart és milyen egyszerű, azt az alábbi mindennapi párbeszéd is tanúsítja: — Jé, már kinn van ?! . . . — Itt van, lám. — A gyökere is? — Itt van az is, ne féljen ! — Istenem, hiszen nem is kiáltottam; jaj be bohó voltam, hogyan féltem; ezt a kezet meg kellene aranyozni stb. — Lássa, még csak bele se halt: Itt a viz, mossa ki a száját. így szokott az történni a középosztálynál, mig az értelmesebb beteg azonnal fogorvoshoz megy, tudva, hogy a foghúzással járó pillanatnyi fájás századrésze se annak, amit napokig kell tűrnie, ha segélyhez nem fordul. Hogy azonban a foghúzás fájdalommal jár, azt a legridegebb fogorvos is elhiszi. A fájdalom nagysága függ a fog és fogbaj minőségétől, de mely fájdalom azonban még az egyéni alkat befolyása alatt tetemesen fokozottnak mutatkozhatik. Egyesek már a fogó látására lázba esnek s a fogra tétel alkalmával elájulnak, nagy rémülten kapkodnak a szájukhoz. Ilyeneknél a foghúzás kivitele a lehetetlenséggel határos, mert önnralmukkal együtt elvész intelligen- tiájuk is. Az orvos tudhatja előre a veszélyeket, ha számításba veszi, hogy jelen idegbeteg nőnek 3 gyökeret kell húznia, avagy egy ideggyulladt fogat. stb. stb. Ezért rég támadt az orvosokban azon eszme, hogy egyes esetekben igen czélszerü, sőt szükséges is a fogki- vétellel járó fájdalmat enyhíteni. Helyileg alkalmazott bóditók, mint például a jégnek az inhusra t étele amorphium, s újabban Cocain befecskendezése a fogmentén, —• nem bizonyultak elégségeseknek. Nem maradt más hátra, mint az öntudatos és felfüggesztő szer után kutatni. Három ilyen szer mutatkozott alkasmasnak. Az aethert 1846-ban Jackson állította elő, a chloroformot 1848-ban Simpson alkalmazta először, a kéjgázt 1867-ben az amerikai Coltcn hozta Párisba és fogorvosoknál jelenleg is ez utóbbi szer alkalmaztatik majdnem kizárólag. Az első kettő, de főleg a chloroform hosszasabb sebészeti műtéteknél alkalmaztatik, hol annak árnyoldalai a műtét fontosságával szemben elnézhetők. S most álljon előttünk egy kéjgázzal való altatás mibenléte, — rövid vázlatban. Száját nyitva tartja egy alkalmas farudacska, hogy műtétkor a foghoz térni lehessen. A segéd orra és szája elé egy erre alkalmas fedőkészül eket tart. a mely gumicső utján a gáztarjíó-edénynyel közlekedik. Mig a segéd a gáz belégzését megindítja, addig a műtő fogóhoz nyúl, m e r t alig egy perez letelte után javában alszik a beteg s a következő perez végén egy gyenge érintésre ébred. Nagyot bámul azon, hogy midőn ueki „jó reggelt!“ kívánnak, egyszersmind papírba csomagolt titokzatos ajándékkal lepik meg. A paczienns ugylátszik pompásan érzi magát az álom után, mert mosolyogva bontja fel a fogorvos által átadott kis csomagot, melyben, hogy mi rejtőzik, azt könnyen kitalálhatja az élelmes olvasó. Dr. Reif Adolf.
